Rendben tájékoztatom a látottakról a többieket és osztom Gren véleményét, miszerint csapda lehet eme rejtélyes helyben elrejtve. Gondolom azért a fáklyafénynél látnak a többiek is és feltételezem Hyasról, hogy ismeri a csapdákat, ezért megkérem, hogy nézze meg az újnyi véseteket. Nem a vésetek mérete ujjnyi, hanem a fal vésetei között lévő lyukaknak az átmérője ujjnyi. A vésteket megnézi, de int a fejével, hogy nem tudja mik lehetnek azok. A lyukakat is megnézi, de nem nyúl semmihez.
- Szerintem is csapdák lehetnek itt, a lyukakból tűk vagy nyilvesszők röppenhetnek elő, ha rossz helyre lépünk. De hogy melyik lap vagy lapok alatt lehet a csapda azt nem tudom megállapítani - mondja Hyas.
Jelzem, hogy egyenlőre nem látok veszélyt, de zavaró a fáklya fénye, így egy kicsit előrébb megyek, kb. a határáig és benézek a sötétbe látok-e valami furcsaságot. Nem, nem látsz. Egyenlőre nem lépek sehova sem, megpróbálom megnézni az illesztéseket, hátha leomlanak vagy valami hasonló. Nem látod ennek jelét. Megemlítem közbe a többieknek, hogy jók-e a találos kérdésekben, vagy a hasonlóakban, mert a továbbjutásunk valamelyik túlsó ajtó mögött lehet és szerintem nem egyszerűen fogunk csak úgy átsétálni ezen a termen...
- Nem vagyok jó a találóskérdésekben, de lehet abból kellene kiindulni, hogy kik építették ezt a helyet és miért, persze lehet hogy tévedek... - néz végig rajtatok Hyas tanácstalanul.
- Valóban igazad lehet, de valaki tudja rá a választ? - kérdem, mert én nem.
Az úrnő válaszol:
- Kyrek építették, hogy megóvni valamit, ne kerülni nem megfelelő kezek közé.
Közben felfelé is nézek, hátha vannak kapaszkodók, hamár bármelyik kőlap veszélyes lehet, esetleg függeszkedve át lehessen menni a túloldalra, de közben várom a választ is. A mennyezet kőből van, síma, és semmi különöset nem látsz rajta.

A fal mellől kérdőn nézek az Úrnőre:
-Kyrek? Hmm... Esetleg Ön vagy a Nagyúr tudják azt, hogy mit kell itt tenni? Vagy legalább valamit arról, hog mit akartak itt megvédeni? Valami kiindulás kellene, mert jelenleg úgy tűnik, hogy itt állunk bezárva egy csapda előtt és semmit nem tudunk tenni.
- Itt azt kell tenni, hogy meg kell felelni a próba. Nem tudni pontosan mit kell tenni. Hogy mit akarni megvédeni arról csak annyit mondhatni, hogy lenni egy ereklye.
Hyas felé pillantok, meg a nála lévő zsákokra:
-Azokban mi van? Talán fel tudnánk használni valamire.
- Étel, takarók, tűzszerszám, lámpás, olaj, kötél, mászócsáklya, ilyesmik. Ha akarod megnézheted - vonja meg a vállát Hyas.
Az Úrnőnek:
-De mégis. Miért van itt a Nagyúr? Mit mondtak neki? Csak annyit, hogy "juss át" vagy azt, hogy "juss át az isten pipájáért" Valami támpont kell. Mert jelenleg úgy állunk, hogy tippelhetnénk bármire.
- Azért vagyunk itt mert itt van ami nekünk kell - mondja nagyon tömören az úrnő, látod, hogy ennél többet nem fogsz tudni kihúzni belőle.
Hyas felé:
-Vedd elő a tűzszerszámot és vedd a kezedbe állj készen, hogy meggyújtod a lámpást.
Farkas-nak:
-Oltsdd el a fáklyát amint Hyas jelzi, hogy készenáll a tűzgyújtásra. Mindenki maradjon ott ahol van és Hyas! Ha szólok én vagy Alysium akkor gyújtsdd meg újból.
Megvárom míg sötét lesz és a szemem kihasználhatja végre a teljes hőlátását a fáklya zavaró fénye nélkül. Végignézem centiről centire a falakat és a padlót. A szemközti ajtókat is. Mindent, még a csapattagokat is.
Úgy tesznek, ahogy mondod. Hőlátással végignézel mindent - nem látsz semmi különöset, - és mindenkit - szabályos hőképe van mindenkinek, olyan, amilyennek lennie kell.
Alysium: te is ugyan ezt tapasztalod.

A két zsáknyi felszerelésből összerakok egy batyut 2 takaróba csavarva, (csak olyan tárgyakkal amiknek szerintem nem lehet nagy baja, például a mászóvasak) a kötéllel megkötözve és jókora, lendítő kötélrésszel (mint egy láncos buzogány nyél nélkül) Találsz egy kis zsáknyi vassúlymot is, a csomagod nagyjából 12-15 kilónyi lesz összesen. Az "1"-es mezőhöz megyek és a bejárati fal közelében állva meglengetem a batyut és lendületből (hogy nagyobb erővel "lépjen" rá) rádobom a kőlapra. Mindhárom ajtó félig felemelkedik.
Várok egy fél percet és ugyanúgy megcsinálom a "2" es mezővel is. Az ajtók lecsapódnak és a lap felett padlótól plafonig mindkét oldalról a falak teljes hosszában (kivéve az egybefüggő kőlapnál) ezernyi tű villan át. A batyuba is rengeteg beleáll, meg sem tudod számolni.
Várok fél percet és megismétlem a "3"-as lapon
A két szélső ajtó (1-es és 5-ös mezővel szemközt) félig felnyílik.
Újabb várakozás és "4" es mezőre újabb dobás.
Az ajtók lecsukódnak és újabb lövedékzápor száguld el előttetek.
Újab várás és "5" mező.
Az 1-es és 3-as mezőkkel szembeni ajtók feljebb nyílnak.

Amíg Gren fél perceket vár megpróbálok átlátni, mi van az ajtók mögött. Hogy próbálsz átlátni?
Úgy próbálok átlátni, hogy először odamegyek a fal mellett közvetlen Gren mellé, legugolok és az egyik kezemre támaszkodva lassan eresztem magam lefelé úgy, hogy ne lépjek egyik táblára sem.
Gondolom akkor, mikor valamelyik ajtó megemelkedik (mert hogy ezt kihagytad...). Sötétségen kívül semmi különöset nem látsz.
Gren felé:
- Az eddig tapasztaltakból a páros szám nem a leg szerencsésebb ezek szerint. Próbáld ki, hogy mi van akkor, ha újra a 2-est és 4-est ütöd meg, újra töltődnek, vagy sem a csapdák.
Ezután majd megkérem Grent, hogy tartson meg és kipróbálnám majd, mi van, ha teljes testúllyel lépünk az 1-es vagy a 3-as vagy az 5-ös kőtáblán.
- Ki kellene próbálni, hogy akkor mi van, ha 2 kőtáblát nyomunk le, amíg állok az egyiken, a másikra rádobhatnád a zsákot - mondom Grennek.

Kissé értetlenül nézek Alysium-ra:
-Beleálsz ebbe a tűzáporba? Tudsz valamit vagy csak simán meg akarsz halni? Nem látod, hogy azok a vacak tűk mindenhol repkednek? Ha beteszed a lábad, neked annyi.

Azért megpróbálom gyorsan egymás után megütni a 2-est, hogy minden esetben, vagy nem mindig jönnek a tűk.
Minden esetben jönnek a tűk.

Alysium: ahogy jobban megfigyeled a tűzáport, észreveszed, hogy a teremben nem hevernek szanaszét tűk, egy-két darabon kívül egy sem esett a padlóra, és a falból sem áll ki egy sem

-Ennyi lövedék nem lehet! - nyögöm halkan magam elé - Ennek átkozottul mágiaszaga van.
Megnézem a falakat, ahol a tűknek kellene lenniük és egyet megnézek közelebbről is a batyuba fúródottak közül (nem fogom meg) Megpróbálom megbecsülni hogy a falakon a tűke kilövő lyukak egy vonalban vannak-e. Ha igen akkok a 2-es lapnál kipróbálom, hogy mindig ugyanoda, a lap szélére dobom a batyut és így kap e indig tűket.
A falakon lévő lyukakon nincs semmi különös. A batyuba elég mélyen belefúrodtak ahhoz a tűk, hogy ne tudd megállapítani preparálva vannak-e vagy sem. A lyukak a falon becslésed szerint egyvonalban lehetnek. A batyu minden esetben kap tűket (lassan már annyi lesz benne, hogy több nem fér...)

Gren felé:
- Rendben, akkor azt látjuk, hogy nem mindegyik igazi, elég mágia szaga van, de ha csak egy is talál, akkor szerintem a méreg, mert hogy szerintem mérgezettek, az is megöli a célpontját. Haladnunk kellene, a többit is meg kellene nézni, egyébként pedig úgy értettem, hogy én az 1-es számúra állok, és te mondjuk a 3-asra dobod a zsákot, hátha feljebb emelkedik, de innen távolról nem érnénk el, ha lecsukódik.

Megvonom a vállam és úgy mondom Alysium-nak:
-Tőlem kipróbálhatjuk, de ha bajod lesz, ne engem hibáztass. Inkább mond meg kinek vigyem el a felszerelésed ha kijutok.
Láthatóan nem bízom az ötletében de odaállok a "3"-as kőlaphoz dobótávra.
-Tőlem mehet.

Gren: neked a batyuba fúródott tűk számából nem az jött le, hogy a tűk nagyrésze illúzió...

Gren felé:
- Elvileg csak a 2-es és 4-es kőlapokon volt gond, a többire nyílt az ajtó - mondom Grennek.
- Bár lehet, hogy igazad lehet, de akkor kellene még súly, hogy kipróbáljuk a lehetőségeket, van Nálad még valami? - kérdem Grent.

Gren: a két zsákban az élelmen, és vizestömlőkön kívül mást súlyosabbat már nem találtál

Elkérek Grenttől a vassúlymokból, beleteszem egy kis szütyőbe, összehúzom szorosan, rákötöm egy kötélre, feltekerem, próbálok amolyan yoyo félét kialakítanni belőle. Kb.-re megállapítom a súlyát, hogy azért legyen nehezéke, ami lenyomja a kőlapot. (Ezt az egyes kőlapon próbálom ki mennyi kell belöle, hogy lenyomja a kőlapot), majd megpróbálom végiggurítani a termen, ameddig elér.Ha lehet ilyet csinálni.
Lehet, de ahhoz a sulymokat ki kell venni a batyuból, amiből kismillió tű áll ki.

Ha nem tudjuk akkor megoldani, akkor kipróbálom azt, amit leírtam, hogy rálépek az 1-es kőlapra és lesz, ami lesz.
Gren felkészülve figyeli a mozdulataidat, hogy a batyut rábodhassa a hármas kőlapra. Egyszerre mozdultok, a két lap egyszerre nyomódik be, és rögtön ez után mind a két oldalsó falból tűk röppennek ki. Arra még marad időd, hogy behúzd a nyakad, és a keredet a szemed elé kapd. A fejed tetejétől a bokádig mind a két oldalról ezernyi szúrást érzel, ahogy a tűk belédállnak. Nem tart sokáig az egész, és még marad annyi llekjelenléted, hogy lebotorkálj a tábláról.
Zsibadtnak érzed a bőröd, és egyre erőtlenebbnek érzed magad (-3 ÉP, -1 erő, -1 ügyesség, -1 gyorsaság).

OUT: Pettyes, miután jól kitaláltad, hogy a páros számok nem jók, miért gondoltad, hogy ha KÉT lapot lenyomtok az jó ötlet?

Lerántom a batyut a kőlapról és anyanyelvemen káromkodva odarohanok Alysium-hoz:
-Már megint!
Megpróbálom valahogy úgy lekektetni, hogy a tűk ne nyomódjanak jobban a testébe, aztán letépek egy jókora darabot a ruhája "tűtlen" részéből és többször összehajtom. az így kézített "fogókesztyűvel" elkezdem kihúzogatni a tüskéket. az elsőt lassan, hátha horgas a vége ami kitépi a húsát. Ha sima a hegy akkor amilyen gyorsan csak tudom, rángatom ki a tűket és dobálom őket egy kupacba a fal mellé.
Alysium nem esik össze, de erősen tántorog. Lefektetni nem tudod úgy, hogy a tűk ne álljanak bele jobban. Hyas is odarohan és segít tartani, míg te a tűkkel bajlódsz. A tűk nem horgosak, és könnyen kijönnek, de így is jó félórába telik, mire mindet kiszeded.

- Huh, hát ez nem volt jó ötlet - válaszolom kisé mosolyogva tüskés arccal Gren felé.
- Azt hiszem leteszek a nagy megváltó ötleteimről és úgy lesz a továbbiakban, ahogy majd Te vezényled, vagy aki akarja.
Próbálom én is szedegetni a kis tűket, jól meg is nézek 1-2-t, milyen kifinomult munka ez. Majd vagy a szélén maradok a szobának, vagy visszahúzódom a többiekhez, ahol nem zavarok senkit.

Csak halk morranással veszek tudomást Alysium szabadkozásáról. Mikor kint van az utolsó tű is amit látok Hyas-ra bízom, hogy próbálja megállapítani mennyire súlyos az elf sebe és odalépek "batyustúl" Farkas-hoz. Megbecsülöm nagyjából elég hosszú-e a kötél, hogy a gladiátor be tudja dobni a második sor kőlapra anélkül, hogy belőle is sündisznó lenne. Ha igen akkor a kötél végét a kezébe nyomom:
Próbáldd meg sorban az összes lapot eltalálni a második sorban. Stancil te nézdd a jobb oldali falat, hogy a tűk, ha jönnek akkor mindkét lapsornál, vagy csak a másodiknál vagy csak az elsőnél. Én nézem a bal oldalt.

Gren: a tűk eddig is a fal teljes szélességében (kivéve a különálló részt, amin álltok) és magasságában jöttek
azzal tisztában vagy, ha a második sorig sikerül is eldobni a batyut, a harmadikig már biztosan nem sikerül
a dobásnál nem az a baj, hogy a Farkas be tudja-e dobni, mert be tudja, sőt te is, de célozni nem nagyon fogtok tudni vele, előfordulhat, hogy a batyu két lap közé esik

Hyas megvizsgálja Alysiumot.
- Nem vagyok sem felcser sem pap, de szerintem túléli, legalább is a tűszúrásokat, a méreg az egy más kérdés. Minden esetre nem ártana, ellátni a sebeket, és minél hamarabb paphoz vinni.
Aztán előkotor az egyik zsákból egy gyolcs darabot, meg valami kencét, és elkezdi bedörzsölni Alysium sebeit.
Alysium: ez nem valami jó érzés, és a kenőcs illata se jó, de mikor végez a művelettel, érzed, hogy a bőröd már nem zsibbad annyira, és mintha a fájdalom is csökkent volna valamennyit, de azért korán sem vagy jól, sőt rosszul vagy, csak nem anyira, mint ez előtt.

Megköszönöm Hyasnak az ellátás, majd a többiek mögött visszagörnyedek a padlóra ülök és várom a fejleményeket.
A ruha alatti részeket inkább rád bízza. Átadja a gyolcsdarabot, és a tégelyt is, majd biccent feléd és a többiekhez megy.

Bedobatom Farkas-sal a batyut a második sor első lapjára, megmondom neki, hogy ha lehet igyekezzen inkább a fal felé célozni, hogy biztosan arra a lapra essen.
Aki a közelemben van az hallja, hogy valamit mormogok magamban.
Farkas bedobja - tűzápor. Mellette lévő lap - semmi, se tűk se ajtónyitódás. Következő lap - a batyu a fölötte lévő lapra esik félig - tűzápor. Következő - sikerül eltalálni, félig felnyílik a középső ajtó. Utolsó lap - tűzápor.
Megköszönöm Farkas-nak a segítséget aztán a batyut kezdem vizsgálni.
Kibontom a kötelet (előtte kiszedem, ha van benne tű) és a felső takarót tűkkel együtt próbálom lehámozni az alatta levőkről. Óvatosan csinálom és kínosan ügyelek, hogy a tűk hegyének a közelébe ne kerüljek. Megvizsgálom mennyire mélyen fúródtak a takaróba (átütötték-e és ha igen akkor hány réteget.), milyen hosszú egy tű és közben folyamatosan mormogok.
A tűk nagyrésze átment az első takarón, kisebb hányada a másodikon is. A tűk elég hosszúak, akkorák kb mint a tenyered hossza, vékonyak, és viszonylag könnyen hajlanak.
Körbenézek akad-e még takaró a zsákokban aztán még mindig mormogva kicsit leülök és nézem a "sakktáblát" láthatóan valami döntésre jutottam, csak nehezen kezdek bele.
Találsz még egy pár takarót.

Nagy sóhajjal feállokés az 1-es laphoz lépek.
-Ha meghalok tudni fogjátok, hogy rossz helyre léptem.
Meg sem várom mit mondanak és rálépek a lapra. Megállok a közepén és kicsit várok majd vissza le a lapról. Rálépsz az első lapra és mind a három ajtó félig felnyílik. Miután visszaléptél a lapról, rövid idő után lecsukódnak az ajtók, más nem történik.
Ha nem történik baj akkor rá az 1-esre megint és onnan a 7-esre. Az egyesre lépve ismét félig felnyilnak az ajtók. Rálépsz a 7-esre, és nem történik semmi, az ajtók nem mozdulnak, de tűk sem jönnek. Ha semmi akkor a 11-esre. A 11-esre lépve sem történik semmi. Aztán visszafelé is. Mikor megteszed az első lépést visszafelé, a három félig felnyilt ajtó lecsukódik, más nem történik. Utánna (ha még élek) 1-7-11-17 és vissza. A 11-esig ugyan az történik, mint eddig is, a 17-esre lépve a középső ajtó teljesen felnyílik.
Merre tovább?
A vállam felett a többiekre nézek és mielőtt még mozdulhatnának intek, hogy maradjanak ott ahol vannak. Rálépek a 21-esre, (hátha nyílik a szélső) nyílik aztán vissza 17: becsukódik mind az előzőleg teljesen felnyílt középső ajtó és a 21-esnél lévő szélső, valamint a 25-nél lévő félig felnyílt is, majd 23: nem történik semmi, aztán 19: ismét nem történik semmi, és 25: félig kinyílik az ott lévő ajtó. Ha túlélem akkor a 25-ről 19-15-9-5 sorban vissza a többiekhez: a 25-nél félig felnyílt ajtó becsukódik, más nem történik, míg áthaladsz, nagyot szusszan, magamban morog és fél percig az "akamezőt" nézem:
-Akkor már csak egy kérés maradt. Melyik ajtó? Ugyanis ha "egyenesen" számolunk akkor mindegyik páros lépésre jön ki, ha meg sorban akkor a táblák 25 az ajtók még 3 és így az 28, vagyis a középső. De ha a bejáratot is vesszük akkor az 29, és a két szélső. Ha meg azt a részt is ahol most állunk, akkor 30 és megint a középső. melyik legyen?
mígy várok a válaszra, a tűktől legjobban megtépázott takarót óvatosan tűtlenítem nyira, hogy három csíkba tudjam tépni aztán öntök a csíkokra egy kis olajat. Meggyújtatom a lámpát és a takarócsíkok egyikével eg a fáklyával iráy az 1es ajtó (bal szél) a kipróbált útvonalon. a felnyíló ajtón benézek (lámpa magam mőgé) és mgpróbálom átállított látással egnézni mi van bent. Ha semmit nem látok akkor oldalra lépek (hogy ne essek "tűvonalba") meggyújtom a pokróccsíkotés behajítom az ajtón és utánna nézek mi van bent. Egy hosszú folyosót látsz az ajtó mögött.

-Értem Asszonyom.
Öszepakolom a használható dolgokat aztán felkészülök, hogy ezúttl nagyobb csapat fog átmászkálni a termen ( a széttépett takaró két megmaradt csíkjából kiszedem a tűket és a zsák aljához kötözöm őket, mármint a takaródarabokat) .
-Azt mondom egyesével menjünk. Elsőnek megyek én aztán Hyas. Utánna a Nagyúrék, majd Stancil és Farkas - Alysium-ra nézek - Már ne haragudj, de szerintem egyikőnk sem örülne, ha esetleg megszédülnél és félrelépnél menet közben. Mindenki akkor indul, ha az előtte lévő lelépett az utolsó lapról. Rendben?

Semmi baj, majd én magyek utoljára - válaszolom Grennek.
- Valóban így lesz a legjobb és valakinek hátul is kell lennie, aki lát a sötétben.
Utolsónak indulok a megbeszélt sorrend után és reménykedem, hogy épségben átérek.

Ha senki nem emel kifogást akkor megyek is át a lapokon (persze nem toronyiránt, hanem a biztonságos "folyosón") és belépek a továbbvivő alaútba. Megállok egy lépéssel beljebb és bevárom a többieket. Amíg várok nézelődök mindkét látásommal és igyekszem meghatározni, milyen mélyen is vagyunk és hogy felfedezek-e valami veszélyesnek tűnőt.

A megbeszélt sorrendben átértek a túloldalra, keresztül haladtok a 21 lap nál lévő ajtón, és amikor mind átértetek, az ajtó lecsukódik.
Egy hosszú folyosón álltok, ami szintén egy nagyobb összefüggő lappal indul, és után az előző teremhez hasonlóan lapokkal fedett a padló. A padló lapokon itt nincs véset, teljesen símák, és üresek. Itt a falak símára csiszoltak, és egyáltalán nincs rajtuk sem véset, sem lyuk, sem rés, sem semmi más. A mennyezet a sötétségbe veszik. A folyosó elég hosszú, nem látjátok a végét.
Előttetek azon a kőlapon, amin álltok valami felirat van, de nem tudjátok elolvasni. Kisvártatva a nagyúr szót vált az úrnővel, aki végül hozzátok fordul:
- A padlóra lenni írva: "a hit megvéd".

Hogyan tovább?

Kissé sandán nézek az Úrnőék felé, miután alaposan megnézem a folyosót és próbálom felfedezni a tetőt:
-A hit megvéd? Na jóóó.. de kinek a hite és melyik istentől? Én hiszek az istenemben, de attól még lehet, hogy ez annak aki csinálta ezt a helyet, nem tetszik. Egyébiránt ez a hely sem.
- Nem hiszem, hogy istentől védeni meg. Azt csinálni, amit egy hívő csinálni. Nem tudni fontos-e kiben hinni. Kint lévők nem küldeni be ide mindenki, ha azt nem lehet túlélni - mondja az úrnő, de látszik rajta, hogy tanácstalan, és tanakszik magával mit mondhat el, és mit nem.
Az Úrnőre nézve, lassan gondosan formálom a mondandómat:
-szerintem elég fontos lenne tudni, hogy mit kell pontosan csinálni. Elvégre amennyire tudom vannak vallások amik emberáldozattal "kedveskednek" az istenüknek. Most áldozzunk fel valakit? Vagy elég zsolozmázva végigmenni? Van egy olyan érzésem, hogy itt nem lehet oda-vissza sétálni.
- Mi nem áldoz embert - mondja már-már felháborodva az úrnő. - Mi sem tudni mit kell csinálni. Ne azt hinni, hogy mi mielőtt mi ide jutni, nekünk mondani fenn bármi erről próbákról! Gondolkodni, mit csinálni ki vallásos!

-Már bocsásson, meg Úrnő, ha félreértette a szavaimat. - hajolok meg kissé felé - de mint említette, Önök sem tudják mit kell csinálni. Tehát egyedüli támpontunk eddig, hogy valamikor kyrek építették ezt a helyet és - Alysium-ra pillantok - , hogy utálták a páros számokat. arra meg hogy mit csinál aki vallásos - megvonom a vállam - szerintem kinek-kinek istene válogatja. A régi kyr isteneket hogy imádták? - kissé tanácstalanul nézek körbe a többiekre - mert azthiszem azt kéne utánozni. Térdelve? Földön kúszva?
- Ez az adott istentől függeni. De vajon ha bármelyikük követni azok szokások lenne-e az tetsző maguk isteneinek?

Amikor rám pillant Gren kérdőn nézek rá. Kis fej biccentéssel és váll vonással próbálom kérdezni tőle szótlanul, hogy mi a baj, bár gondolom, hogy csak célzásként emelte ki nekem a mondandóját.
- Igen valószínűleg nem kedvelték a páros számokat, de mi is páros számot teszünk ki így együtt - gondolkodom el.
- Itt senki az ég világon nem ismeri a kyr kultúrát válaszolok Grennek, kivéve a Nagyúrék - kis szünet - talán, de ezt nem tudom, szóval megint ki kell okoskodni az egészet.

Az Úrnőnek:
-Nem tudhatjuk, hisz az istenek útjai kifürkészhetetlenek. Talán Farkas a lényegre tapintott ezúttal. Hisz aki bízik az nem tétovázik hanem megy. Egyedül az akkor a kérdés, hogy mi van ha valaki az "átkelők" közül nem? Akkor veszik a többi is?
Alysium kérdő tekintetére csak legyintek egyet, aztán (a "bálba" indulásunk óta először,) kissé elmosolyodom.
- Ezt nem tudhatni, csak próbálásnál derül ki.

- És ki prúbálja ki...? (közben magamhoz veszek egy égő fáklyát és neki iramodok. Tempósan gyaloglok a fáklyát fejem fölé tartva (de ha bármi "ilyesztő" történik, akkor kilövök előre és futok lélekszakadtamból))
(közben Dartonhoz fohászkodom magamba, hogy segítsen)
Ahogy elindulsz a mennyezet felöl surlódó hangra leszel figyelmes, kő surlódik kövön, és arra tippelsz, hogy a mennyezet elindult lefelé, mert a hangok ha lassan is de közelednek. Ahogy begyorsítasz, fölötted a mennyezet is egyre gyorsabban közeledik feléd, még mindig nem látod a folyosó végét.
"Csináld vagy ne csináld, de ne próbáld" - magyarázta mindig az arína möster, így hát összeszorított fogakkal és behúzott fejjel futok oly gyorsan, mint még soha...
(Óh Dartun írtem ín a poént, de must ha löhet inkább irjek oda...)
Minél gyorsabban futsz, annál gyorsabban zuhan a kő lefelé. Szinte biztos, hogy nem érsz át időben.

Utánna üvöltök Farkas-nak:
-Állj meg és bízz az istenedben! Ha hiszel bene nem lesz bajod!
Próbálok minél több meggyőzőerőt sűríteni a hangomba.

Megfordulni már késő...el KELL érnem a végét...nem zuhanhat az egész mindenség a nyakamba, óóó micsoda nemtelen halál, Dartonra ez nem lehet igaz...izomszakadtamból rohanok tovább, közben örülten kacagok...
A mennyezet tovább gyorsul feléd, és még mindig nem látod a folyosó végét. Már csak egy karnyújtásnyi van a fejed és a kőtömb között.
Úgy hát...egy igazi bajnokot csak szemből érheti a halál, hisz sosem hátrál. Hanyatvágom magam, hogy szembe forduljak a plafonnal.
- Dartonra, szít típlek ha kell puszta öküllel!!! (ordítom és vicsorgok akár a farkas) (gondolatban kérem az összes pyarr égit, hogy segítsen harcomban)
Lefekszel a hideg kőre, és nézed ahogy a kőtömb közeledik, majd mikor már jó ideje mozdulatlan vagy, meg áll a mennyezet, épp pár centire az arcodtól, majd elkezd emelkedni. Nem emelkedik vissza a helyére, csak annyira, hogy kényelmesen fel tudj állni, ha akarsz.
- Gyáva...mormolok el egy szitkot a mennyezetnek...(gondolatba hálát adok az égieknek a segítségért) felállok és leporolom magam. Kicsit lazítok az izmaimon, eléggé görcsösek lehetnek, majd megnézem látom e a többieket.
Látod őket valahol a folyosó másik végén, de messzi vannak.
Nos, ideje megtudni, jó felé jöttünk e. Folytatom utam, kidülesztett mellel kényelmesen lépkedve.
A mennyezet a helyén marad, minden probléma nélkül éred el a folyosó túlfelét. Ahol egy kilincs nélküli kőajtóval találod szembe magad, amire valami furcsa vésett lapokkal telipakolt tábla van erősítve. A vésetek itt nem olyanok, mint az előző teremben, ezek inkább úgy festenek, mint egy kép darabjai. (Az emlegetett képet, mindenki megkapta e-mailben.) Az ajtó előtt egy ugyan olyan nagyobb kőlap van, mint amit a folyosó elején is láttál. Mikor rálépsz, a mennyezet elindul felfelé, majd egy idő után megáll, és ismét csak sötétséget látsz magad fölött.

Nagyot kiálltok visszafelé:
- Hahúúú...Itten vagyuk a vígin!...(hallgatózom utána, hátha jön válasz)

Ha meghallom Farkas kiabálását (meghallod) akkor visszaszólok neki:
-Rendben! Megyünk!
Kérdőn az Úrnőre nézek:
-Egyesével vagy együtt?
- Maguk négyen menni együtt, mi hárman is menni együtt de csak maguk után - mondja az úrnő.
Egyenes derékkal és a harcba induló törpék döngő lépteivel elindulok a folyosón Tooma dalát énekelve vanírul a dicső harcról és a méltó halálról.Hyas és a remegőlábú Stancil is csatlakozik hozzád, Alysium láthatóan alig áll a lábán egyedül nem lesz képes átmenni.

Alysium: míg várakozol, hogy Farkas átjusson egyre erőtlenebbnek érzed magad, és fáradt is vagy, legszívesebben lekuporodnál valahova, és aludnál egyet. (-1 egészség)

Megtámogatom Alysiumot és megkérem Stancilt, hogy tarsa a másik oldalát. Így hárman egyben és Hyas indulunk meg.
Nem törődöm azzal, hogy esetleg valakit zavar az énekem és szívemből dalolok tovább Toomához.
Ahogy elindultok, a mennyezet is szép lassan elindul lefelé. Látod, hogy Stancil futna, csak az tartja vissza, hogy Alysiumnak kell segítenie.
Stancil-ra pillantok az elf másik oldaláról és a dal végeztével odaszólok neki:
-Ha meg kell halni, hát meg kell, de ne menekülés közben érjen a halál. Erősebb vagy a félelemnél, mert az a te részed és mint részed kevesebb nálad. Énekelj és üzdd messzire a gondot! Ha kell hajts fejet az istenek akarata előtt, de ne add fel!
Ezután közös nyelven kezdek énekelni egy vidám dalt a hős hadvezérré vált zsebtolvajról amibe Tooma és Ville nevét helyettesítem az istennevek helyére és Stancilét a hőssé váló tolvajéra.
A dallal sikerül mosolyt csalnod Stancil arcára. A mennyezet folyamatosan ereszkedik, de még mielőtt a fejetekig elérne átjuttok a túlóldalra.
A nagyúr a családjával is elindul, mihelyst a kőlap visszaemelkedett a helyére. Gond nélkül átjutnak ők is.
Átérve először is hálát adok Toomának és Villének, hogy megóvtak a méltatlan haláltól, aztán megnézem a képet.

Egy darabig nézem a képet aztán közlöm a többiekkel:
-Ez egy madár képe. Úgy nézem holló, vagy varjú. Mint valami összekevert kirakójáték, vagy mozaik. Kirakjuk? mert mielőtt nekikezdünk meg kell előre számolni, hiogy ha lehet páratlan lépésből tegyük.

El lehet mozdítani a darabokat? megpróbálom megálapítani anélkül, hogy a képhez érnék, meg azt is, hogy van-e "szabott hely" ahova a darabokat helyezni kell.
Úgy veszed észre, hogy a lapokat le lehet emelni a tábláról.

A középső (5) és a jobb alsó (9) kivételével leveszem őket a falról aztán balról-jobbra a következő sorrendben rakom fel őket:
4-7-1 (felső sor) 2-5-8 (középső sor) és 3-6-9 a legalsó sor.
Az ajtó felnyílik, és egy ötszögletű terembe juttok...

Amíg Farkas átér egy kicsit nekidőlök a falnak, pihenek. Amikor Gren megtámogat elindulok, Stancil segítségével. Nem zavar a törpe éneke, kifejezetten jól esik, időnként lassulok, mert majd elalszom, de igyekszem tartani magam. Próbálom megrázva fejem gondolataim kiüríteni és koncentrálni az istenekhez, akikben hiszek. Amikor átérünk megköszönöm a segítséget. A képet megnézve nekem is egy holló jut az eszembe, de már nem érzek nagyon erőt, hogy bármit is csináljak, inkább a falnak dőlök és pihenek egyet. Meg nem is akarok már több csapdát megízlelni.
Mire beértek a terembe úgy érzed nem vagy képes ébren maradni.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 1. napja, az Ólom órája, Yankar
 

Ötszögletű terem, közepén ötszögletű medence (kb 2,5 ynevi láb mély), aminek az alja 8 háromszögből és egy négyszögből áll. A szoba öt sarkában egy-egy 1,5 ynevi láb magas szobor áll. Minden szobor mögött két-két üres fáklyatartó, és két-két ajtó van (ilyen elrendezésben: ajtó, fáklyatartó, szobor, fáklyatartó, ajtó). Kivéve a bejárattól balra helyezkedő szobornál, ott csak egy fáklyatartó van és egy ajtó (ilyen elrendezésben: bejárati ajtó, fáklyatartó, szobor, ajtó). A bejárat egy sarokkal van szemben. A bejárati ajtó és a medence között a padlón mozaikokból kirakott rúnák láthatóak.

I. Szobor:
egy nadrágot, hosszú csizmát és felöltőt viselő, feltűzött hajú nőalak, épp előre lép, jobb kezében kést tartva, mintha támadni készülne. A kés nem kőből van, hanem fémből, akár egy rendes penge.

II. Szobor:
egy hosszú, csuklyás köpenyt viselő alak, akinek csak az alakjából lehet következtetni arra, hogy nő, mert a csuklya alatt olyan sötét van, hogy nem látszik az arca.

III. Szobor:
díszes ruhába öltözött nőalak, hosszú kibontott hajjal, amiből halvány fehér fény árad, mintha egy maréknyi csillagot szórtak volna szét a hajfürtjein. Szinte földöntúli látványt nyújt a halvány derengésben.

IV. Szobor:
egy hosszú köpenyt viselő, feltűzött hajú nőalak, tőrt tart a kezében, amit épp eldobni készül, a fegyver itt sem kőből van, hanem fémből.

V. Szobor:
egy egyszerű ruhát viselő kibontott hajú nőalak, aki a jobb mutató ujját az ajkai elé tartja, mintha csendre intene.

Az I, IV, és V szobrok arca nagyon hasonló, a II szobornak nem látszik az arca, sötét van a csuklya alatt, a III szobor arca szebbnek tűnik a többinél.

A teremről készült rajzot megkaptátok e-mailben.

A nő fordítja:
- A szobrok közül, felismerni hármat, a Csuklyás Hölgyet, a késest és Csendet vigyázót, amelyek egy és ugyanazt ábrázolni, Ilho-mantari. A másik két szobrot nem ismerni fel, talán valaki ismerni? A rúnák a padlón jelenteni:
"Fény nélkül nincsen árnyék."
Két rendszert ismerni fel, az első esetén az fáklyatartóból, a szoborból és az ajtóból lenni 1, ami összesen három, tehát jó, míg a többinél 2 ajtó, 2 fákja ami rossz... de lehetni az is, hogy 2 fákja+2 ajtó +1 szobor, lenni 5 ez pedig megint jó.

Egy percig szótlanul nézem a szobrok arcát, háha mlékeztetnk valamire. Utána megnéze az anyagukat is ugyan olyan köből vannak, mint a terem többi része (nem érek semmihez) és a fémfegyvereket is mestermunkának tünnek. Az előzőekből okulva a Nagyúrék felé szólok ( a mondandója után) de a szemem a szobrok közt cikázik.
-Én arra gondolok Nagyúr, hogy ha itt valamit elrontunk akkor a szobrok végeznek velünk. A késes szorok valószínüleg késharccal küzdenek, a csuklyás meg a fénylőhajú varázsló. A csendreintő pedig talán valamilyen hanggal tud ölni. Most jobb ötletem nincs. -tárom szét akarjaim.
Fél szemmel látod, hogy Hyas a csuklyás alak előtt valami jeleket rajzol a levegőbe, és mormog valamit.
Odalépek Hyas mellé és beroggyantott térdekkel ökölbe szorított kézzel szólok hozzá, készen rá, hogy elvetődjek, ha akár ő, akár a szobor hirtelen mozdulatot tesz:
-Remélem csak imádkoztál. Vagy magad is valami vajákos vagyol? Mit csinálsz?
- Jól gondolod, csak megadtam a kellő tiszteletet - mondja Hyas, miután befejezte, amit elkezdett.
A szobor nem mozdul meg.
-Bocsáss meg, de nem ismerem sem ezt az istent sem a vallásának elemeit. Meg aztán - körbepillantok - be kell látnod eléggé feszült helyzetben vagyunk.
- Megértem. De tiszteletet és hálát adni soha nincs rosszkor, főleg, hogy ezt a helyet Neki szentelték.

Alysium: míg Gren és Hyas beszélget, te egyre álmosabb vagy, eddig is nagyon nehezedre esett ébren maradni, de most úgy érzed, ha nem ülsz vagy fekszel le valahova állva is elalszol.

- Kinek jut eszíbe istenek szubrábúl elmís játékut csinálni, micsuda istönkárumlás ez. (fejvakarás)
- Ez aligha egy játék... - közli Hyas, de nem magyarázza meg hogyan is érti ezt.

Amikor látom, hogy Alysium a fal mellé botorkál odamegyek hozzá és megpróbálom felkelteni. Előbb csak a vállát rázogatom, aztán ha nem ébred fel szelíden pofoncsapom:
-Ébredj hé! Ne hagydd magad legyűrni egy olyan vajákos mérge miatt aki tán ezredévek óta halott!
Akár hogy próbálkozol, nem tudod felébreszteni.

Nem nyulok semmihez, figyelgetek, nézegetem a fegyvereket, hátha van köztük igéretes.
Azt veszed észre a fegyverekkel kapcsolatban, amit Gren is.