Miután befejeztem az étkezést felmegyek és leváltom Grent. Mivel Farkast és Grent és Stancilt láttam, de a többieket nem, így körbennézek, mielött leváltom Grent, hogy mindenki jól van-e.
Evés közben látod és hallod, hogy Farkas egy férfival beszélget pár asztallal arrébb.
Jól vannak.

Odaköszönök Farkas-nak meg annak akivel beszélget:
-Jó étvágyat! Üdvözlöm Uram! - biccentek a férfi felé - akad még egy kis hely itt számomra, ha nem zavarok?
Az asztal kétszemélyes, és a feltálalt ételek italok elfoglalják az egészet.
- Húzzon ide egy asztalt meg egy széket, aztán foglaljon helyet - mondja neked a férfi, aztán a csaposra néz: - Még egyet mind a két szokásosból!

Farkas: ahogy eszedbe jut, hogy milyen morcosan érkezett ide a férfi, és milyen barátságtalan volt veled eleinte, elcsodálkozol, hogy Grennek is rendel, de mivel a te kedved is sokat javult, végül az egészet betudod annak a kék löttynek, és a pálinkának.

A közelben ha akad üres asztal, meg szék akkor odahúzom (találasz mind a kettőt, épp az az utolsó üres asztal):
-Köszönöm, de nem akartam zavarni tényleg. - mondom a fickó felé - Kőszakál klánbéli Gren vagyok, Tarin-ból, de egy ideje az utam járom.
- Üdvözlöm! Entar vagyok, és nem zavar. De akár tegeződhetnénk is, ha már egy asztalnál fogunk mulatni.
-Üdvözlöm Entar! - biccentek újfent felé - Ha meg nem sértem nem fogok mulatni, csak vacsorázni és ... - kissé szúrós pillantással végigmérem Farkast meg az előtte lévő korsókat - azt hiszem jobban tenné Farkas is, ha kissé felfüggesztené az ivást. Legalábbis ami az alkoholt illeti.
- Jaj de szúrós kedvében van! - méltatlankodik - Ha csak vacsorázni akar, van más asztal is, vagy ezt is a helyére tolhatja! A barátja meg majd eldönti mit akar, felnőtt ember, szerintem nincs szüksége arra, hogy valaki pesztrálja!
Fejet hajtok Entar felé:
-Megértettem és elnézését kérem amiért esetleg megbántottam.
- Nem bántott mag, csak nem értem mire fel ez a nagy savanyúság, mikor valaki meginvitálja önt mulatni.
Elhúzom az asztalt és a széket vissza a helyére, aztán még visszalépek Entarékhoz:
-De Önnek is meg kell értenie, hogy aki mulatozással akarja megszolgálni a bérét azt nem biztos, hogy sokáig alkalmazzák. Nem tesz túl jót a hangulatnak, ha egy csapat tagjai nem tudnak pihenni, mert nem bíznak társaik józanságában és abban, hogy nem tompítja valami az érzékeiket. - közben elég célzatosan nézek Farkasra. - a hangulaton túl pedig az egészség is rohamosan romolhat a sok italtól. Vagy például egy nyíltól amit nem észlel időben valaki.
- Ez rendben is van, de nekem honnan kellene tudnom, hogy maguk úgymond dolgoznak itt? Nincs a homlokukra írva...
Ekkor indulna ki a pincér az újabb adag étellel, de Entar int neki, hogy vigye vissza.
Meghajtom magam kissé Entar felé aztán felmegyek és veszek elő a zsákomból ennivalót. A lenti ételtől pillanatnyilag elment a kedvem.
Kiülök a folyosóra Alysium mellé és ott eszegetek. Morcos arccal, láthatóan eléggé dühösen fortyogva.

Miután elfoglaltam a szobámat eszek valami finomat és utána lepihenek.
Alysiumnak amikor már őrködik:
-Most lepihenek éjfél felé kelts fel vállalom a második éjszakai őrséget.
Morelnek:
- Rendben, felfoglak kelteni időben, ha rajtad a sor. Addig is pihenj, mert hosszú az éjszaka.

- Hmmm, Gren mi meglepetés! Miért nem a lenti étket eszed, tán megmérgezték? - enyhe mosoly ül ki az arcomra, ugyanakkor a fajdalom is érzékelhető, amit akkor balgaságom miatt éreztem.
- Mostanában nagyon morcos vagy! Bár én sem vagyok az a mulattató féle, de néha ki kell kapcsolni - kacsintok felé.
Időnként jót tesz egy séta is, hogy elszálljon a mérgünk - intézem mondandóm Gren felé.
Alysium-nak:
-Kissé összezördültem egy helybélivel. -morgom - Lent esznek-isznak MULATOZNAK - megemelt, de nem kiabáló hangon, inkább felháborodottan - Farkas-sal. Próbáltam finoman célozni rá, hogy Farkasnak nem kellene annyit innia, erre megsértődött a fickó. Valamiért egyre inkább az az érzésem, hogy nő a teher a válunkkon.
Összehúzott szemöldökkel meredek magam elé és alaposan megrágok egy falatot:
-Az eredeti csapatból csak ketten vagyunk már Morel-lel. Plussz a Stancil kölyök. A társaink vagy meghaltak vagy leléptek mert megrémültek valamitől. Az Úrnőt, az egyetlent aki érti mit mond a Nagyúr, kishíján megölték. De Farkas csak mulat. Nem bántani akarom, távol álljon tőlem, de a helyében jobban figyelnék mit és mennyit iszom. Főleg, ha elvben fizetnek valamiért. - megrázom a fejem - Lehet, hogy bajnok gladiátor, meg erős, meg egyéb, de úgy tűnik nem kísért-védett még senkit.
Grenhez:
- Nos szerintem igazad is van meg nem is. Mindenkinek jár egy kis kikapcsolódás, még az őrzés feladata mellett is, mert beleőrülnénk, ha csak feszített figyelésben járnánk-kellnénk. Mindenkinek meg van a módja miként kapcsolódik ki. Másrészt igazat is adok Neked, hisz egy esetleges csetepatéban nem nagyon vesszük hasznát egy ingatag harcosnak, de ha egy kicsit tartod az ellent az íjjam támogat, ettől nem kell tartsál - válaszolom, nyugtató hangon Grennek.
- Egyébként, ha jól hallottam, amiről beszélgettek Farkas csak puhatolódzik a város felöl, hamár semmit nem tudunk, jó az, ha valami helyismeretünk lesz.
- Hanem aztán a feszültséged Neked is oldanod kellene. Megkérhetnéd Deneirát, hogy masszírozzon meg, talán ez nem nagy kérés - msolygok legugolva a törpéhez.
- Tudod, ha elf nő lenne - egy picit elgondolkodom - a szépsége meg van hozzá...
- A maszírozás nem is oly rossz ötlt - mosolygok.
- Reggel meg is kérem, ha nem lesz fáradt és nincs más teendője.

Ezután felállok, bekopogok a Nagyúrékhoz, hogy jól vannak-e. Ha megnyugtató a válasz, akkor visszalépek Grenhez.
Az úrnő szól ki:
- Rendben lenni minden, de ne zavarni már többet, ha nem lenni fontos, a gyermek alszik.

Grennek:
- Menj egyet aludni, Rád fér, lazulj el. Jobb a békesség, nem kell a feszültség a csapatba, ahogy mondtad kevesen vagyunk és számítanunk kell a másikra, de ha belekötünk egymásba az nem vezet jóra. Még így is vagyunk öten, akik józanok - kacsintok Grenre.
- Jó volna majd, ha kiderítenéd mi a célunk itt és meddig maradunk, mert engem mindig elutasító válasz ért, nem értem az emberek szeszélyeit, de aggaszt, hogy olyan városban vagyunk, amit nem ismerünk és ki tudja meddig maradunk. Majd beszélhetnél a Nagyúrékkal, mire kell felkészülnünk. Jó volna ismerni az összes ellent.
Aztán visszaülök a székemre és tovább őrködöm.
Alysium-nak:
-Jó füled van. Erről nem tudtam. Kissé idegesített, hogy iszik. Meg aztán az az Entar fickó is beképzeltnek tünt, túl hamar ítélkezett. De abban igazad van, hogy kissé feszült vagyok. Viszont Deneira-val kapcsolatban nem egyezik a véleményünk. Szerintem túl lágy talán. Nem mondom, hogy alkalmilag visszautasítanám, de lehetne alacsonyabb, izmosabb, kicsit erőteljesebb és egy dús fekete szakáll se válna hátrányára. Megyek gyakorlok egy kicsit, bár ha üllő mögé álhatnék az nyugtatna meg a legjobban. Mindenesetre köszönöm, hogy segíteni akarsz. A Nagyúréktól meg inkább később próbálok információt szerezni, nagyon morcosan hangzott az úrnő.
Elmosolyodom, amikor Gren leírta, hogy Deneira hogy nézne ki... Persze az ő izlésük más.
Grenhez:
- Ahogy gondolod, de oldódj barátom.
- Még egy kérdésem lenne. Értesz a nyílvessző készítéséhez, ha esetleg elfogyna, mert akkor bátabban tüzdelem az ellent - széles mosolyt vetek Gren felé.
Előveszek egy nyílat és átnyújtom felé, hogy megvizsgálja.
- Valami hasonlót, ha tudsz készíteni.
Ezután visszaveszem a nyílvesszőt, elrakom. Utána jó edzést kívánok Grennek, majd elnézem, ahogy távolódik. Megcsóválom a fejem és közben elmosolyodom.

Grennek arcmimikával próbálom jelezni, hogy majd később megbeszéljük.

Entar felé (mikor már Gren elment):
-Hmmm...jú törpike ez a Gren, csak há naon komulyan vösz mindent. Valúban dógozunk, ögy fontus Nagyúúúra vigyázunk, tübbek közt, azé is írdeklődüm a várus iránt, me biztus lösz valami baj. (Farkas úgy gondolja ez a gyors nem várt irányú és formájú utazás bizton megzavarta a követőket, tán még el is veszítették a nyomokat)
Különös ögy fickó vagy Te halod, ki sem néztem vúna belüled, hogy így iszól, mög eszől.
- Én nem dolgozom - vonja meg a vállát. - Az evésről meg ivásról meg annyit, hogy mit tehetnék ha egyszer éhes vagyok és szomjas? - kérdi vigyorogva.
- Te maradsz itt lenn estére, vagy mész dolgozni? - kérdi komolyabb hangon.
- Az űrség ögész ömberes feladat, így szükség lösz rám. Lösz ...valami itten este?
- Majdnem minden este van itt valami, a házigazda szereti ha teltház van - mosolyodik el - Ma valami dalnok jön, meg néhány táncos és pár mutatványos.
- Mögyek mögbeszílem az űrködést, aztán kiderül itt löszek e vagy sem...

Felcaplatok, megkeresem Grent. Épp sikerül még elcsípned, mielőtt gyakorolni indulna.
Grennek:
- Hugyan lösz az örködés? Van már elkípzelés?

Massza Rex: hogy haladjanak a dolgok, megelőlegezem Gren válaszát:
Alysium kezdi az örséget, éjközépkor pedig Morel váltja fel.

Grennek:
- Akkú jú, lönt leszek, ögy csumó dulgot mögtudtam má a várusrúl. Nöm köll aggúdni, júl bírom a piát.

Lecammogok és ha még adott a helyzet, akkor visszaülök a helyemre.
A helyed nem foglalt, a félbehagyott vacsorád, és az italod az asztalon van még. Entar láthatóan megörül, mikor visszatérsz.
- Mire befejezzed az evést itt lesz az a dalmondó is - közli veled lelkesen.
Ahogy szétnézel a helyiségben észreveszed, hogy igencsak megszaporodtak a vendégek, A legtöbbjük vidáman cseverészik, és iszogat, időnként a bejáratfelé pillantva.
- Hölyes, ögy jú mese mindig jöhet, fűleg kaja után.
Várakozás közben leplezetlen nézegetem az embereket. Mindenféle népeket: szegényebbeket, gazdagabbakat, messzi vidékek szülötteit, és feltehetőleg helyieket (ezt csak tippeled) is látsz. Gyanúsnak egyik sem gyanús, csak némelyikről nem tudod eldönteni honnan is jöhetett.
- Aztán mi jút csinász egyíbként Entar, ha löhet tudni?
- Mulatok, utazok, és költöm apám pénzét - nevet fel jóízűen.
- Ejha, ez júnak hangzik...
(próbálja palástolni, de nem igen megy neki és ki is ül az arcára az irigység, no meg mindig megrendül, amikor eszébe jutattják, mennyire igazságtalan is az, hogy egyiket fentre, másikat lentre rendelik az égiek)
- Az... de egy idő után miden kocsma, és kupleráj egyforma...
Rajta viszont azt látod, mintha belefáradt volna ebbe az életmódba.
- De hagyjuk ezt, mulassunk! - mondja az asztalra csapva, majd a csapos felé int - Csapos! Hozzd ki azt, amit a barátom rendel! - közli feléd nézve.
- Így van, lássuk aztat a dalnukot, megíri e a pínzét. (várakozó álláspontra helyezkedek, a műsor kezdetéig csak vidám doglokról: nők, piák, fegyverek beszélek)
Rendelsz valamit, a kérésének megfelelően vagy nem?
Sört rendelek, azt jobban szeretem hosszú távon. Nem kell sokat várnod rá, láthatóan a fogadós nagy figyelmet fordít arra, hogy hamar megkapjatok mindent, amit rendeltek.

Mielőtt befejeznétek a vacsorát betoppan a várva várt dalnok, akit nagy taps és éljenzés fogad. Ő nagy szerényen csitítja a népet, és azt hajtogatja: "ugyan, ugyan, igazán nem érdemlem meg" de látszik rajta, hogy jól esik neki az elismerés, és igazából úgy gondolja, hogy ez neki igen is jár. A te izlésednek túl csicsás a ruhája, a mozdulatai túl mesterkéltek, és elég nyeszlettnek tűnik, de az a néhány hölgy, aki jelen van, láthatóan teljesen oda van érte.
Pár szót vált a fogadóssal, majd letelepszik a számára előkészített helyre, és megvárja míg a vendégek elcsendesednek, majd lantot vesz elő, és belekezd. Nem érted milyen nyelven énekel, de az előadást kísérő fényből szőtt képeket elnézve valami tragikus-hősies csatáról és szerelemről szóló dalt ad elő. Jól látható, hogy többen komolyan meghatódnak, és te is már-már hajlasz afelé, de aztán összeszeded magad. Az előadás jó félóráig tart, és mikor végetér síri csend üli meg a termet, majd kisvártatva tapsvihat és éljenzés tör ki. A bárd meghajol, és láthatóan lubickol a sikerben, majd mikor kezd elülni a zaj, néhányat kortyol az odakészített kupából, majd ismét játszani kezd. Most valami vidámabb nótába fog, amit még egy követ, amit hallhatóan a közönség is ismer, eközben honnan-honnan nem több táncos kerülnek elő, és ropni kezdik a zene ritmusára. A dalt több másik követi. A hangulat hamar oldottá és vidámmá válik, majd lassacskán asztalon táncolásba és dorbézolásba megy át a zenehallgatás. Entar sem ül melletted sokáig, az egyik tempósabb nótánál magához vonja az egyik felszolgálólányt, és táncba viszi, ekkor a vendégek fele már ropja.

Alysium, Gren, Deneira, Morel: a mulatozás hangjai rendesen felhallatszanak az emeletre, és ezen a csukott ajtó sem segít.

Farkas: hogy töltöd az estét, éjszakát?

Iszogatok, élvezem a dorbézolást, bár én magam nem vagyok valami nagy táncos. Egy kicsit el vagyok bizonytalanodva a nők terén, mert rettegek a csalódástól. Ma nem próbálkozok inkább még ilyennel. Egy viszonylag csinos hölgyemény igyekszik táncba invitálni téged, de tartózkodásodat látva hamar feladja, utána más már nem próbálkozik nálad.
Mielőtt felmennék aludni éjfél körül-után majd tisztázni akarom Entar-ral, hogy most akkor ki-kit hívott meg piárak.
Éjközép körül-után, mikor indulni készülsz, még nagyban tart az ereszde el a hajamat. Entarral sikerül pár szót váltanod két tánc közben, és közli, hogy a vendége voltál, és holnap is megismételhetnétek, mert akkor is itt lesz este, de most mennie kell, mert hívja a "kötelesség", azzal ropja tovább.

A mulatozás valamikor nem sokkal hajnal előtt marad abba.

Mivel a mulatozás felér az emeletig így csak hallgatom az est folyamán a zenét, illetve a nép mulatozását. A zene kicsit tompítja érzékeim, főleg az őrködés vége felé már eléggé kezdek fáradni, ekkor keltem Morelt, hogy ideje váltania. Egy kicsit sajnálom, hogy éppen most őrködtem, mert én is szívesen kikapcsolódtam volna, de inkább megpróbálok pihenni a maradék időben. Közben figyelem az őrködés alatt a Nagyúrék ajtajára, hátha valamit szeretnének, de igyekszem figyelmes lenni a környezetemre is. A nagyúrék felöl nincs semmi mozgás. Feltehetően nem zavarja őket a zene, ha mégis, nem adnak hangot neki.

A mulatozás hangjait megpróbálom koncentrációval kiszürni, esetleg a fejemre húzni a párnát és pihenek.
Nagy nehezen sikerül pihenned valamennyit, de közel sem eleget.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 16. napja, a Mithrill órája, Yankar
 

Aki aludt igen későn ébred. Farkas kivételével mind nyúzottak vagytok (rosszul és keveset aludtatok a dínom-dánom miatt).
Reggeli után nem sokkal az úrnő közli, hogy ő és a gyermek sétálni mennek. A nagyúrnak se híre, se hamva, csak valamikor jóval napközép után kerül elő, akkor is csak etélt, italt hozat magának, utána ismét visszavonul.

Beosztom magam az Úrnő kíséretébe, egyedül nem mászkálhat a városba.
Jó hosszú sétára indulnak, más negyedeket is megnéznek (valami lepukkant helyet, meg egy olyat, ahol magas cölöpökre építették a házakat), a gyerkőc láthatóan nagyon élénk és érdeklődő sokat rohangászik, és fecseg (amiből egy kukkot sem értesz). Jóval napközép után az egyik elzárt negyed kapuja előtt a gyerek hisztériázni kezd, és igyekszik bejutni, de az őrök nem engedik. Az úrnő vitába keveredik az őrökkel egy általad ismeretlen nyelven, de nem azon, amin a gyerek csacsogott. A gyereket alig-alig sikerül elcipelni a kaputól (meg is lepődsz, hogy milyen erő van benne), aztán egész vissza úton duzzog, és nem hajlandó megszólalni, csak komoran lépdel az úrnő mellett.
Próbálok testőrként létezni, figyelek minden felé, mogorva képet vágok, hátha elijesztem a kevésbé rutinos rablókat. A más nyelven való csacsogásra nem figyelek, megszoktam már, hogy érhetetlen nyelveken beszélnek körülöttem. Ha az Úrnő nem szól hozzám, akkor szó nélkül leszek végig.
Észreveszed, hogy mikor a szegényebb negyedbe értek, sokan megbámulnak titeket, főleg az úrnőt, egy-két gyanúsabb alak elsopfordál mellettetek, de senki nem próbálkozik semmivel. Az úrnő nem adja jelét, hogy társalogni óhajtana veled. A gyerek duzzodásán kívül rendben visszaértek a fogadóba.

Téli szünet
 

Tekintve, hogy Z már nem lesz ebben az évben, valamint mások sem gyakran vannak (akinek nem inge...) ismétcsak szünet következik. Erre azért van szükség, mert hamarosan olyan helyzetbe kerültök, amiben fontos, hogy minden karakter részt vegyen, mert csak úgy fogtok boldogulni. Ezért kérem, hogy aki már most előre tudja, hogy január elején nem lesz elérhető feltétlenül szóljon még most!


Kellemes karácsonyt, és boldog új évet! :)

ui: jelen leszek a külső fórumon, és más témákhoz továbbra is hozzászólok

Miután Gren levált megyek és megreggelizem. Délelött még pihenek egy kicsit.
A mulatozás annyira nem zavar, aludtam már nagyobb zajban is. Leváltom hajnalban Morel-t és onnantól őrködöm.

Amikor Deneira beinvitál benyitok. Elsőre meglepetésként ér, hogy nem kellt még ki az ágyából, de csak egy mosollyal konstatálom. A kis asztal felé veszem a tálcával az irányt és amikor odaérek lehelyezem rá a tálcát, közben figyelek Deneira válaszaira és kérdésére is. Ahogy végignézek az ágyban fekvő nőn a gondolatok csak úgy cikáznak bennem, de ezeket palástolva visszafordulok a tálcához, leveszek egy gyümölcsöt róla (ha van rajta, mondjuk egy almát) leszelek egy darabot majd visszafordulok és elindulok Deneira felé.
- Az éjszaka valóban mulatósra sikerült és a pihenés fogalma nem volt kézzelfogható, de én már hozzászoktam. A határokon az éber pihenés volt a legelfogadhatóbb pihenési mód.
Miközben beszélek hozzá egyre közelebb haladok az ágya felé. Mondatom befejezése után az ágya fölé hajolok és a szája felé nyújtom a levágott gyümölcsdarabot és megvárom, amíg elveszi. (akár szájjal:))
- Megértem, hogy pihenni szeretnél. Az étel az asztalon vár ha felébredtél és megéheznél.
Ezután egy kis csendet hagyok és mélyen a szemébe nézek, majd egy kis ferde mosolyt csalok az arcomra.
- Pihenj csak, de később szavadon foglak - a mosolyom kiszélesedik, majd visszahátrálok és kifelé veszem az utam. Mielőtt kimennék:
- Szép álmokat - kívánok felé, majd kinyitom az ajtót, kimegyek és magam mögött becsukom.

Az ajtó elött lehajtott fejjel állok egy pár másodpercig, a mosoly még az arcomon, majd egy kis fejrázzás után kihúzom magam és visszamegyek a szobánkba. Felszerelkezem a fegyvereimmel és ha Stancil alszik még, akkor felrázom a fiút. Ha kell egy kis kancsó vizet is öntök az arcára.
- Ébredj fiú! Ideje egy újabb gyakorlásnak, hisz az a tudás anyja.
Stancil láthatóan nem örvendezik vala a hírnek, hogy már megint gyakorolni kell. Lefelé menet morog valamit a reggeliről, meg arról, hogy igazán hagyhattad volna még aludni.

Leviszem a fiút, hogy gyakoroljon a tőrömmel, figyelem mozdulatait, megnézem mi maradt meg benne, amire tanítottam. Eközben én is gyakorlok, de most az íjjammal lövök célba és a céllövésem tartom karban.
A srác láthatóan gyorsan tanul, szinte mindent megjegyzett, amit tegnap mutattál neki, de azért bőven ráfér a gyakorlás.

Folytatás...
 

Nah, akkor az előző részek tartalmából:
Farkas: egész délelőtt az úrnőt és a gyereket kísérgeti a városban
Alysium: Stancillal gyakorol kora délutánig
Gren: őrködik
Morel: pihen
Deneira: (feltehetőleg) pihen

Hogyan töltitek a délutánt és az estét?

Ha délutánra nincs konkrét feladat, akkor gyakorlok, erősítek, edzek. Vacsorakor majd társaimmal tervezek beszélgetni, az első őrséget meg elválalom éjközépig. Egyébként ha valaki/valami el nem rontja a kedvem, akkor egész vidám vagyok egésznap.
Az udvaron tudsz gyakorolni. Közepesen fáradsz el.
Vacsoránál megpillantod Entart, amint belép a fogadóba. Ő is észrevesz téged, és int feléd, majd odamegy hozzád:
- Remélem ma is ráérsz, jó móka készül itt estére - közli lelkesen.
Barátságosan üdvözlöm Entart.
- Nucsak má megen lösz valami dalus torkú? Vagy míg izgalmasabb dulog ígérkezik?
- Ma szerencsejáték est lesz, dalnok nem jön, de így se fogunk unatkozni.

A gyakorlás során dícsérem Stancilt, ne érezze, hogy ez az egész csak kínszenvedés. Természetesen, ha valamit nem jól csinál, akkor kijavítom és ha nem figyel, akkor megszídom. A kimerítő gyakorlás után megmondom a kölyöknek, hogy most azt csinál, amit akar, de reggel szeretném látni, hogy ismét gyakorol. Visszaveszem a tőrömet tőle. Ezután egy jó fürdőt veszek, majd egy nagyot ebédelek. Esetleg, ha valamikor találkozok Grennel vagy Farkassal megkérdem, hogy hogy gondolják az őrködést, ma fogok-e őrködni, mert akkor úgy fogom intézni teendőim. Azután egy délutáni pihenést tervezek, hogy kipihenjem az előző estét és mert számítok a következő esti alváshiányra is.
Az este folyamán lent leszek, iszogatok, de csak módjával. Egy sarok asztalt nézek ki magamnak és ott töltöm az estét. Esetleg, ha a program jó lesz, akkor abba is majd belefolyok. Este éjközép tájt elvonulok lefeküdni, vagy őrködni, attól függően mit hoz a sors.
Stancil láthatóan nem túl lelkes, de az első dícséret után, úgy tűnik javul a helyzet és onnantól kezdve igyekszik mindent úgy csinálni, ahogy elvárod. Megígéri, hogy holnap is gyakorolni fog.
Vacsoránál te is látod Entart.
Az esti eseményekről akkor írok bővebben, ha kiderül ki mit és hol fog csinálni akkortájt.

- Míg nöm beszíltem a társaimma, me elvileg nökem is kéne ürködnöm ma este.
- Remélem mégsem kell majd örködnöd, igazán jó móka lesz, és tegnap is olyan jót szórakoztunk - mosolyog rád.

Látom ez most nem nagyon megy és két lelkes játékosnál többen nem járnak erre... szóval, hogy ne álljon meg az élet, döntsétek el ki örködik (akár olyat is küldhettek örködni, aki mostanában nem járt erre), utána elersz el a hajamat... :D (na jó, ez még nem az az említett esemény, de azért... :D)

Lássuk csak, ha jól emlékszem és jól számolok, akkor összesen vagyunk 5+1-en. Deneira elvileg kilőve az őrködésből és sztem Stancil is. Marad Morel, Gren, Farkas és én. Ebből 3-an őrködtek előző este, így elég nehéz elosztani, ráadásul, sztem Farkasra mindenképpen sor kerülne.
Én elvileg jeleztem, hogy du.-n pihenek, egyrészt az előző esti őrködést és álom helyetti álmatlanságot, másrészt, ez nem tom mire volt elég, de amolyan erre az éjszakára is pihentem, ha belefért a pihenésbe, így én úgy gondolom, hogy első körben Farkas, bevállalom és a 3. Gren vagy Morel lehetne, én mondjuk Grenre gondoltam:)))
Sikerült pihenned délután, de azért ez nem pótol kétnapi alvást.

Akkor némi gyors beszéd után a társakkal, elvállalom az örködést kezdetét.
Közlöm Entarral, hogy sajna ez almás nekem, de ki tudja meddig leszünk még itten.
Entar kissé csalódott, hogy nem érsz rá, de megérti hogy dolgod van, és reményét fejezi ki, hogy legközelebb nem leszel elfoglalt.

Alysium: napnyugta után kisebb tömeg verődik össze a fogadóba, asztalokat tolnak össze és italokat rendelnek a vendégek, majd az egyik csoport kártyázni kezd, egy másik kockázni, egy különálló asztalnál meg mintha fogadásokat kötnének, valamilyen emberekre, de hogy kikre, és miért azt nem érted. A te asztalodon kívül mindet "hasznosították". Időnként kérdő pillantásokat vetnek rád.

Grennel, ha odajön és még az étkem fogyasztom, akkor odainvitálom. Miután jót ettem és látom a fejleményeket, megkérdemGrent, hogy áll a szerncsejátékkal.
Ezután felállok és körbenézek a játékok között, igyekszem felmérni, amennyire tudom, ki milyen nyerés-vesztés állapotú. A körbejárásnál, ha feltűnik - koncentrálok rá - ki hogy mismákol, akkor azt igyekszem megjegyezni, leleplezni nem. Igyekszem a játékszabályokat megérteni és a taktikákat megfigyelni.
Mindezek közben jól vigyázok a pénzes szütyőmre :)
Mire éjközép felé közeledik az idő, úgy érzed, hogy egész jól sikerült kiigazodnod a játékosok taktikáin, és a játékszabályokon. Azt is megfigyeled, hogy a fogadó asztalnál különböző harcosokra lehet fogadni, és hogy a tétek megtétele után a vendégek, mind egyirányba mennek egy bizonyos ajtóhoz. Stancil is az asztaloknál sündörög.
Épp a kártyázókat figyeled, mikor egy nagydarab vörösarcú fickó feláll, és Entarra mutat, aki épp a nyereményét söpöri össze az asztalon.
- Csaló! Láttam, hogy csaltál! - kiabálja felé eltorzult vonásokkal - Add vissza a pénzem!
Entar értetlenül pislog, majd összekapja magát:
- Úgy játszottál, mint a nagyanyám, úgyhogy ne rám fogd a saját ügyetlenségedet! Nem csaltam.
Erre a nagydarab mellett ülő férfi is felpattan:
- Én is láttam, hogy csaltál! Csaló vagy!
A nagydarab valahonnan egy hosszabb kést vesz elő (nem figyelted honnan, csak azt vetted észre, hogy a kezében van).
- Add vissza a pénzem, vagy különben megjárod! - fenyegeti Entart.
Erre Entar is fegyvert ránt, majd még ketten az asztalnál, de láthatón ők sincsenek Entar oldalán.
Te amennyire megfigyelted, nem láttad, hogy Entar csalt volna.
Figyelemmel követem a fajleményeket, de Entar nem több nekem, mint egy ember, így részemről nem is nagyon tulajdonítok figyelmet, hogy vele mi történik. A kezemet a tőrömre és a kardomra helyezem és Grenre pillantok, várva az ő reakcióját, vajon kell nekünk egy felesleges harc, ellenség, stb. vagy esetleg jól jöhet az ember hálája majdan.
Míg nézelődsz, az események hirtelen felgyorsulnak. A fegyveresek egymásnak esnek, van, aki így meglök másokat, azok meg meglöknek egy harmadikat, aki nyakonvágja azt, aki meglökte, és így tovább. Rövid úton azt veszed észre, hogy egy csinos kis tömegverekedésbe keveredtél. Van, akik fegyverrel küzdenek, de a többség puszta kézzel, sörös korsóval, székkel és egyéb alkalmatossággal csépeli a közelében állókat.

Káromkodok egy szaftosat, hogy kimaradok a hangok alapján igen egészséges verekedésből, de nem hagyom el az őrposztomat, az ajtót. (titkon reménykedek, hátha valaki erre támolyog, szívesen megfejelném)
A hangok alapján több mint negyedóráig tarthat lenn a móka, majd szép lassan elül a zürzavar. Az utcáról még később is hallasz kiáltásokat, de a foagadóban hallhatóan már nincs felfordulás. Az emeletig nem jut el a verekedés, csak egy két rendesen elpáholt vendég, aki épp a szobája felé tántorog.

Igyekszem kikeveredni a sűrűjéből, ha bent voltam, a fal mellé húzódni. Ha nem muszáj, akkor fegyvert nem alkalmazok és inkább csak a védésre koncentrálok. A közelharc nem kenyerem, így igyekszem konfliktus, zűr nélkül csak a szükséges védésekkel megúszni az eseményeket.
Igyekszel kifelé a sűrűjéből, de nem nagyon megy, te is adsz rendesen a népeknek, de te is kapsz (10 FP).
A fölfordulás idővel lecsendesedik, amint két nagydarab fickó kipakolja a verekedők egy részét a fogadó elé.

Gren: te is megúszod a felforulást kisebb sérülésekkel (8 FP)

Alysium, Gren: miután lecsendesedtek a dolgok, megtaláljátok az egyik asztal alatt Stancilt, kicsit arrébb meg Entart, egyikük sincs valami jó bőrben. A gyerek láthatóan nincs magánál. Entar magánál van, de észrevehetően fájdalmai vannak, és nehezen mozdul, nem is sikerül felkellnie, hiába próbálkozik.

Feldereng, mintha Gren és Alysium lent lett volna, mikor kitört a hepaj, de igazából nem aggódok értük. Gren biztos megállta a helyét, az elfre, meg úgyis ráfér némi verés, hadd erősödjön meg, me elég vézna.
Az örködés eseménytelenül telik. Éjközép után nem sokkal Morel vált le.

félhangosan morgolódok és szidom az embernépeket rendesen, hogy miért nem képesek rendesen játszogatni, vagy lealább egy rendes verekedést összehozni. Ellenőrzöm magam, hogy megvan-e minden tagom, felszerelésem, aztán Stancilt próbálom meg magához téríteni. Ha a kissebb pofonokra nem reagál (csak amolyan élesztgetős paskolás, mert nem akarom leütni a fejét) akkor kerítek egy pohár erős italt és a szájába töltök belőle. Ha magához tért megkérdem hogy érzi magát és nincs-e törött csontja. Megnézem az Entar fickót is mi van vele. Közben félszemmel az ivóban keletkezett károkat és az esetlegesen még ottlévőket méregetem.
Stancil nem tér magához. Véleményed szerint Entarnak lehet néhány törött bordája, és zúzódása. A fogadó berendezését rendesen összetörték, jóformán nem maradt semmi épen a pulton kívül. Az étkezőben csak néhány ember marad, azok is leginkább azért, mert nem bírnak felkelni.
Morogván veszem tudomásul hogy a kölyköt rendesen kiütötték. Megpróbálom a vállamra venni Alysium segítségével és felcipelni, hogy Morel vagy Deneira megvizsgálhassa mi baja van.

Miután felvittem és "lepasszoltam" Stancilt, ellenőrzöm a Nagyúrék sértetlenek-e és ha igen akkor lemegyek és megnézem Entar-ral tud e kezdeni valamit Alysium és egyáltalán mi az általános helyzet odalent. A nagyúr szobájából az úrnő válaszol halkan, hogy minden rendben, de a szobába nem enged be, mert a gyerek alszik. Entarnak sikerült azóta felülni, és a falnak támaszkodni, de látszik, hogy nincs jobban.
(ha esetleg a roncsok között elgurult pénzt vagy bármi használhatót látok akkor azt alaposan "megvizsgálom". Találsz néhány réz, és egy-két ezüst érmét. Zsebre teszed? A még odalent lévőket megnézem kinek mijen sérülései lehetnek és a fogadóst megpróbálom rávenni, hogy szalajtson kirurgusért aztán egy sarokba hordom egymás mellé a sérülteket.
A zúzódásoktól, töréseken, a vágásokon át a szúrásokig mindenféle sebet találsz. A fogadóst viszont nem találod semerre.

Farkas-nak: - Semmi komolyabb. Némi verekedés, de nem az igazi. Ahogy elnéztem nem halt meg senki.
Alysium-nak: - Egyenlőre próbálkozzunk meg a fogadós, vagy az egyik legénye előkerítésével.
A talált pénzeket megnézem (hol verték őket, milyen fémtartalmúak (mennyire tiszta érc, nem hamis-e stb) és hasonlít e esetleg valamire amit már láttam. 1-1 darabot elteszek belőlük (minden különbözőből), a többit ha maradt viszonylag ép asztal, arra dobom.
Körbenézek, hogy példáiul a két rendrakó fickó merre lehet és a sejtésem szerint a konyha felé vezető ajtóhoz megyek, kinyitom és bekiabálok:
-Hahó! A háziak közül van itt valaki?
Az érmék nem hamisak, az ezüt szerinted toroni, de hogy a réz érmét hol készítették, fogalmad sincs.
A kiabálásodnak köszönhetően előkerül a fogadós.
Végigmérem a fogadóst, hogy őt is megverték-e. Aztán az egymás mellé hordott emberek felé intek:
-Azthiszem kirurgusra vagy papra lenne szükségük. Szalajtana értük valakit?
A fogadósnak csak egy jókora monokli van a jobb szeménél.
- Már megint... - sóhajt a fogadós - Többet sem engedem, hogy ide járjanak fogadni! Küldenék én kirurgusért, de ki fogja kifizetni neki a díjat?

Odalépek Gren mellé és a fogadós felé intézem mondandóm, miután hallom a beszégetésüket:
- Azt hiszem a fizetség az Ön dolga lesz!
- Ön volt a szállásadója a játékoknak és a fogadásoknak! Feltehetően megfelelő bevétele származott az egészből, de ha nem hát akkor majd megtérítteti velük vagy fizetséggel vagy munkával, de némelyikre igen csak ráférne, hogy megkapja a gyógyítót, így döntésképtelenségével az életükkel is fizethetnek a vendégei és az nem vet jó fényt a fogadóra.
- Az, hogy a későbbiekben mit fog engedni és mit nem, az magán múlik!
- Én ugyan nem fizetek ki semmit! Nem én mondtam, hogy verjék össze egymást... Lehet kirurgus helyett a városi örséget kellene hívnom! Nekik kéne fizetniük nekem, mindent összetörtek itt! - látod, hogy igencsak sikerült felidegesítened a fickót, bár eredetileg sem volt a leg nyugodtabb.