|
Juhász Gyula:
Karácsony felé Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Beheggesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. |
B U É K !
Hiszek egy új évben, egy boldogabb jövőben, az igazságban, a szeretetben. Hiszek, még mindig, makacsul, meggyötörten, de mégis hiszek ész vesztetten az Emberekben. Hiszek a jóban és a szépben a reményben, egy jobb életben. Hiszek a jóság erejében. Hiszek még bambán, bárgyún, rendületlen, az igaz fényben, hogy ránk ragyog e nagy sötétben! Váncza Csilla |
Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén
Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk… A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. – Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe’! |
"A türelem gyakorlásához tulajdonképpen ellenség szükséges. Ellenségünk tettei nélkül nincs lehetőség arra, hogy kialakuljon bennünk a türelem és a tolerancia. Normális esetben barátaink nem teszik próbára türelmünket; azt csak ellenségeink tehetik meg. Ebből a nézőpontból ellenségünket legnagyobb tanítónknak tekinthetjük, és hálásak lehetünk neki, amiért alkalmat adott a türelem gyakorlására."
/ Dalai Láma/ |
Kurt Tepperwein:
A te életutad Senki nem ismeri az utat, amely előtted áll. Még soha senki nem járt ezen az úton, és nem is fog más járni rajta, mert ez a te utad. Olyan egyedülálló, mint amilyen egyedülálló te vagy. Igen, egyedülálló vagy, és különleges, egyedülálló módon kell hozzájárulnod az élethez: ez a te igazi rendeltetésed. Menj hát az utadon, menj azon az egyedülálló módon, amely csak a tiéd, de ne próbálj meg mielőbb célba érni. Mert nincsen cél. Maga az út a cél, a cél csak az út vége, és egy új út kezdete. Élvezd hát utadat, a te egyedülálló, csodálatos életutad. Engedd, hogy az élet mindennap megajándékozzon, és ha készen állsz, engedd, hogy belső mestered vezessen. Életed egyedülálló melódiáját ekképpen fogod egyre tisztábban hallani magadban. És énekelj! Mert minden a te örömödre teremtetett. Az egész teremtés éretted van! |
MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG
Erőt kértem az Úrtól,- S Ő nehézségeket adott, amelyeken megedződtem. Bölcsességért imádkoztam,- és problámákat adott, amelyeket megtanultam mgoldani. Előmenetelt óhajtottam,- gondolkozó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam. Bátorságot kértem,- és Isten veszélyeket adott, amelyeket legyőztem. Szeretetre vágytam,- és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket,hogy segítsek rajtuk. Kegyes jóindulata helyett alkalmat kaptam a jóra. Semmit nem kaptam, amit kértem és mindent kaptam, amire szükségem volt. MEGHALLGATTA IMÁDSÁGOM! |
Quote:
Nagyon tetszik, sokszor olvastam!:) |
Reményik Sándor: Szól a cenzor
Szól a cenzor: Vétó; megtiltom ezt. E hasáb üres marad és fehér! S az üres lapon gyúlnak lángbetűk, Betűk: mint a tűz, betűk: mint a vér. Szól a cenzor: Vétó; hatalmam nagy; A semmiségbe vetlek vissza én! S a fehér lapról láthatatlan sorokban Feltámad az elítélt költemény. Szól a cenzor: Álom, megfojtalak, Hogy lásd a napfényt: én megtiltom Néked! S szól az Ige: én öröktől vagyok S nem érintenek halálok, születések! Szól a cenzor: Ez férfimunka volt, Ma nem olvasta senki e lapot! S szól a fehér lap: tévedsz, jó uram, Látatlanul mindenki olvasott! |
Csukás István:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen, hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve: helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb! Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod, amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel, csak csont, csak por, ami volt valamikor ember, mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány, magadat operálod e föld alatti ambulancián. Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod a semmiből a semmibe a létező világot, anyát és gyereket, az élőt s a holtat, s mert Te teremtetted, nem is káromolhat, csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét, nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét; én sem káromollak, hallgasd meg imámat: Istenke, vedd térdedre édesanyámat! |
József Attila: Nem, nem, soha!
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége, Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! Majd nemes haraggal rohanunk előre, Vérkeresztet festünk majd a határkőre És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! - Szembeszállunk mi a poklok kapuival! Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen. A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk! Felhatol az égig haragos szózatunk: Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk. Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! soha Árpád honát! |
Nagy László
HIMNUSZ MINDEN IDŐBEN Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem! Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa, Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem! Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem! Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem! Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem! Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem! Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem! Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bájokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem! Öröktől belém karoló, Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem! Iszonyattól ha szédülök, Ha a pimaszság rámdönög, Önmagammal ha küzködök, Gyönyörűm, te segíts engem! Jog hogyha van : az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem! Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem. |
Oriah Hegyi Álmodó öreg indián verse
Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával, Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy "Igen"! Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülről, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban. |
József Attila - (Indiában, hol éjjel a vadak...)
Indiában, hol éjjel a vadak zöld szeme cikkan át a dzsungelen, - mikor dédapa is kicsi volt még, élt egy nagy fejedelem. Parancsot adott, büszkét, szigorút: "Fogjon mindenki szerszámot! Oda, hol a lombzenére táncot lejt a hold, épüljön hétszáz ékes palota!" Hétszáz ékes palota közé kincstárat vasból rakatott s a napot akarta ráveretni, mint óriás, tüzes lakatot. Hiába szörnyedt el a nép s kérlelték vének és papok: "Ami égi, ne hozd a földre!" A kapu pántja kérte a napot. Feszült létra a felhő szélihez. Megbillent az; a létra leszakadt. Fogtak sasokat könnyü szekérbe. A hámot szétszedték dalos madarak. S míg sürgött irtózva, serénykedett a dolgos népek megdöbbent zöme, kisült a vetés, kigyult a város; kicsordult a nap lángos özöne. Mint a zuhatag, hullt alá a tűz. Állva száradt el a fejedelem. S a hétszáz palota helyét elfoglalta az őserdő egy hűvös éjjelen. |
Wass Albert
Talán Talán egy könyvben vagyok egy betű. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat. |
Ismeretlen szerző - A ló fohásza
Amikor véget ér a napi munka, nyújts nekem menedéket, tiszta almot és elegendő helyet az istállóban. Adj nekem ételt és italt, és vigyázz rám. Beszélj hozzám, mert a hangod lesz a gyeplő, légy jó hozzám, és még boldogabban foglak szolgálni még jobban foglak szeretni. Ne rángasd a szárat, ne nyúlj a pálcáért, amikor emelkedőhöz érünk, ne üss meg, ha nem értelek, adj időt, hogy rájöjjek, mit akarsz mondani. Ne gondold, hogy engedetlen vagyok, ha nem teszem azt, amit te akarsz. Lehet, hogy valami nincs rendben a szerszámmal, vagy a patámmal. Vizsgáld meg a fogaimat, ha nem eszem, talán kilyukadt az egyik, és tudod, hogy az mennyire tud fájni. Ne köss ki túl szorosan és ne vágd rövidre a farkam, mert ez az egyetlen fegyverem a szúnyogok és legyek ellen. S ha eljön a nap, drága gazdám, amikor többé nem lehetek hasznodra, ne hagyj éhezni vagy fázni, és ne adj el.Ne adj oda idegennek vagy olyan gazdának, aki halálra kínoz és éheztet. Légy kíméletes hozzám, és adj nekem gyors és kegyes halált; Isten megjutalmaz érte, most és mindörökké, hadd kérjem ezt tőled, és ne gondolj tiszteletlennek, ha annak a nevében kérlek, aki az istállóban született… Ámen. |
Üdv újra itt! :)
|
Frappánsabb belépő lett volna, ha nem tördeli össze vissza a fórummotor a versikét.:p De azért köszi.:)
|
Quote:
|
A tél dala
Tegnap este tűzbe nézve ültem én a fák alatt, lelkem mélyén bűnben égve vártam az új tavaszt. Meghalt a táj körülöttem, mozdulatlan, s holt minden. Csak a csend jár mögöttem, de mennem kell, s hinnem, Hogy nem csak hó és fagy az úr, és szebb napok is lesznek még, és ha a fény kiszabadul, egyszer véget ér majd a tél. Életed halálom hisz te belőlem leszel, de halálom nem bánom, hisz létem nem vesz el. |
Teréz anya
Az élet himnusza Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan! Az élet szép - csodáld meg! Az élet boldogság - ízleld! Az élet álom - tedd valósággá! Az élet kihívás - fogadd el! Az élet kötelesség - teljesítsd! Az élet játék - játszd! Az élet vagyon - használd fel! Az élet szeretet - add át magad! Az élet titok - fejtsd meg! Az élet ígéret - teljesítsd! Az élet szomorúság - győzd le! Az élet dal - énekeld! Az élet küzdelem - harcold meg! Az élet kaland - vállald! Az élet jutalom - érdemeld ki! Az élet élet - éljed! |
Reményik Sándor
Ne ítélj Istenem, add, hogy ne ítéljek - Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak - A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy mind halkabb legyek - Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább símogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül. |
Reményik Sándor: Nem nyugszunk
Téli szél a tar gallyakat fújja, Mint az Isten égre tartott ujja, Mint megcsúfolt, kikacagott álom Állunk egyedül a nagyvilágon. Elvették, s most véle nagyra vannak, Törött, véres kardját a magyarnak; De míg minden nép a sírját ássa, Van szava, hogy világgá kiáltsa: Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk, Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk, Tiporhatják szûz tiszta igazunk, Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk! De hirdessük gúzsba kötött kézzel, Sebes ajakkal, lázadó vérrel, Idézve menny s pokol hatalmait: Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt! Kezünk bár nem pihen a kardvason, A szíveinkben nem lesz nyugalom, Jöhetnek jövõ századok, s megint Csak felszakadnak régi sebeink. E sebek és e fájdalom örök, Ettõl vonaglik minden magyar rög, Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág, Ettõl nem gyógyulnak az unokák. Tätra erdõk ettõl súgnak-búgnak, Ettõl reszket lelke minden zugnak, Puha szivek kõvé ettõl válnak, Kemény kövek élõ szívként fájnak. Amíg élünk, ettõl fájunk-égünk, Sírban ettõl nem lesz pihenésünk, Ettõl szorul a kezünk ökölbe, Ettõl sír a gyermek anyaölben, Fenyõmadár behavazott fákon, Száraz haraszt téli pusztaságon, A folyók, fák, a füvek szelleme, Minden süvít: MI NEM NYUGSZUNK BELE! Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet, Versailles-ig lobogjon üzenet, Hogy megroppant bár karunk ereje, NEM NYUGSZUNK BELE! NEM NYUGSZUNK BELE! |
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
Gondoltam most már átolvasom én is. :) |
Ezer bocs.
|
Weöres Sándor
Útravaló Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni. |
Fritz Perls
Gestalt Ima Én én vagyok. Te te vagy. Nem azért vagyok ezen a világon, hogy az elvárásaid szerint éljek, és te sem azért vagy ezen a világon, hogy az elvárásaim szerint élj. Te te vagy és én én vagyok. Ha így egymásra találunk, az csodálatos. Ha mégsem, akkor nincs mit tennünk. |
Ismeretlen szerző - A Sziavárványhíd
Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel ragyogóan ível földig érő tarka ívvel. Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek, örök a tavasz, nem esik a hó. Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő. Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül Az agg, megtört állatok itt lesznek újra fiatalok, újra épek a megcsonkultak és egész nap csak játszadoznak. Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit. Hisz egy hiányzik csak neki: Nincs itt vele, ki szereti; hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat. Most hirtelen abbahagyja: - orra tágul, füle feláll; lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd, megjött a gazdi!- S hogy megérzett és meglátott, hozzád rohan a barátod, csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe, és indultok. Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt mentek át és ez lesz nektek az igazi Menyország. Ma délelött Ladyke is elment... 16 évet élt. RIP :( |
Byron: Egy újfunlandi kutya síremlékére
Ha új lakót kapnak a temetõk, nem is dicsõt, csak épp elõkelõt, a gyász pompázik szoborrá virulva és az elhunytat zengi név meg urna: nem azt, aki csakugyan volt, hanem akinek kellet volna hogy legyen: s a szegény kutya, a leghûbb barát, ki boldogan áldozza föl magát, kinek szíve gazdája szíve volt, dicstelen hull el, bármilyen derék, s földi lelkét megtagadja az ég: míg az ember, hiú féreg! csodákat s kizárólagos eget kér magának. Óh ember! napod gyorsan alkonyul, rabnak becstelen vagy, s romlott, ha úr, aki kiismert, undor tölti meg tõled, lélegzõ, hitvány sártömeg! Szerelmed kéj, barátságod csalás, Szavad és mosolyod képmutatás! Neve nemes csak megromlott csírádnak, rád pirít minden becsületes állat. Ki itt jársz, s látod ezt a sírjelet, menj tovább, – nem fajtádnak tiszteleg: barát emlékét õrzi ez a jel; egy barátom volt csak – s az itt hever. Nagyon sajnálom, de vigasztaljon, hogy szép hosszú élete volt. |
excell függvényekben ki tudna segíteni?
|
Álmodok
Egy könyvet olvastam én nemrég Érzéseimet a lapok feltüzelték Szeretem nagyon ezt az érzést Felteszem magamnak a kérdést Miért? Miért születtem én magyarnak? A válasz talán itt van Köszönöm hogy magyar lettem Köszönöm hogy ide születtem Köszönöm hogy édesanyám Magyar dalt dalolt mellettem. Magyarul danolt mellettem A vén fenyő Megszülettem ,vihart ettem Mert MAGYARNAK születtem Nem zúgott mellettem már Nem zúgott a török,a tatár Csak a vén fenyő A vén fenyő mi búsan kandikál Te magyar hol a határ? Kérdi újra és újra tőlem Lehorgasztom fejem Ne kérdezz te vén fenyő Nincs bennem annyi erő Elbóbiskolok,álmodok Álmodok egy Szebb jövőt |
Quote:
|
Quote:
Tudom, hogy nem fotó topik, de ide írtam, ennek is itt a helye.... ők (Lady és Liza) 2 napja már újra együtt vannak. http://img827.imageshack.us/img827/1746/14216887.jpg Uploaded with ImageShack.us |
József Attila:
Tavasz van! Gyönyörű! Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz, A vén Duna karcsú gőzösökre gondol, Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik Mezei szagokkal a tavaszi szél. Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne, Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás. Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán! Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás! Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég! Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel - A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél! |
Tóth Árpád - Szeretnék átölelni
Szeretnék átölelni ma egy embert, Ki olyan árva s vágyak özvegye, Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert, S kondor haján kopog az ősz jege, Kinek ha volt is pirosbetűs napja, Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, Vén bánatok fia és újak apja, Csöndes tűnődés lankadt léptü papja, Örülni lassú, és csüggedni gyors; Kit nemessé emelt a föld porából Sok ritka szenvedés, de nem kevély Kitűnni a törpék sekély sorából, És címere egy hervadt falevél, Ha kővel dobták, szívét dobta vissza, Ha szívvel dobták, halkan énekelt... |
Hálaadás
/Dsida Jenő/ Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat! Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! |
Az édesanya
Nincsen a gyermeknek Olyan erős vára, Mint mikor az anyja Őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál, Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, Amennyit az anya Meg ne érdemelne |
ZELK ZOLTÁN: A HÁROM NYÚL
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közelében, három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek, ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig, amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek, egy szarka felettük szállott s felkiáltott: -Mit csináltok? Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak -- - Úgy, úgy bizony, mint az urak! - felelték a három nyulak.- Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk! Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni! - Csacsi szarka, nem elhitte? Repült is már, a hírt vitte, s buta róka is elhitte. De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka, mert a szarka így kiáltott: -Egy jegenye fölött szállok, mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe. Összebújva tanácskoznak - Jaj, mekkora nyulak voltak! Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek - - Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka. Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne! Hát amint ott futott, szaladt, szembe vele farkas haladt: - Szaladj te is, komám, farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass! az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam, sosem láttam ilyen szörnyet, ottan ültek három szörnyek! Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek - No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett, a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott! Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve: a medve így szólongatta: -Hova szaladsz, farkas koma? - - Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted! Erdő közepiben jártam, jaj, mit láttam, jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek, éppen ebédre készültek. Akkora volt foguk, szájuk, kisegérke vagy hozzájuk! Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak medvét esznek! - Egyébre se volt már kedve, szaladni kezdett a medve. Elöl róka, hátul medve, közben a farkas lihegve. Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe. Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk - Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe. Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve - -No hiszen, csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél! Szaladj inkább te is erre! - kiáltott rája a medve. - Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket. Három nyulak, de akkorák, nem láttam még ilyen csodát! - Szedte lábát a vadász is, eldobta a puskáját is. Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza, csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet - Ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben - |
| All times are GMT +1. The time now is 00:14. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu