Beköltözem az egyik Nagyúrhoz közeli szobába, majd rendelek egy hatalmas lakomát magamnak (de olyan mennyiségben amit tuti nem tudok megenni) "megmenekülésem" örömére. A lakomához zene és valami szemre való nőci tánca is duklál, így azt is kérek. 1 aranyat nyomok a fogadós kezébe, ebből intézkedjen, hogy estére minden rendbe legyen.
A fogadós igen lelkes, hogy végre valaki beköltözött hozzá, így hamar intézkedik, és mindent megszervez, amit kértél. A lakoma finom, a zene kellemes, a hölgyemény meg igen szemrevaló (vékonyka, alacsony, egyenesszálú világos haja van, zöld szeme), és igencsak érdeklődik irántad.

*Én is befoglalok egy szobát, részemről mindegy melyik az enyém, az első üreset kikáltom sajátnak. Miután már egy ideje szárazföldön vagyok, kezd helyreállni a szervezetem és egyre jobban értékelem én is, hogy nem imbolyog a talpam alatt a talaj. Nemsokára már erőteljes éhség lesz úrrá rajtam, hiszen nagyon régóta egy falatot sem ettem, így én is valami ehető után nézek a fogadósnál. *
A fogadós veled még segítőkészebb, mint a többiekkel. Négyfogásos vacsorával vendégel meg, közben gyakran kérdezgeti, hogy hozhat-e még valamit.

A szobában két széles. és puha ágy van, egy nagy szekrény, két szék, és egy asztal, rajta olajlámpással. A kicsi ablakokat nyitható üvegtáblák fedik, spalettákkal lehet elsötétíteni a helyiséget.
Minden szoba ilyen.

Ha valakit látok a mieinkből, akkor meginvitálom magam mellé, egy kurjantás és hivogató kézmozdulatok kíséretében.
A lányka biztos felismerte benne a BAJNOKOT, így kegyesen engedünk a rajongásának...(a nagyság átka, mindenhol felismernek- gondolom közben, de már a várható izgalmakon jár az eszem)
A lakomát a szobádba vagy az ivó helyiségbe rendeled?

Az ivó részben, lássák így mulat egy igazi Bajnok!
Akkor előbb utóbb mindenki megfordul ott a csapatból a nagyurat és a családját kivéve.

Mivel valószínűleg itt nincs az étel megmérgezve, ezért helyileg főzött ételt eszünk és egy kicsit sétálunk is majd a szigeten, különösebb cél nélkül.
Az elf által látott tornyot ti is észreveszitek sétálás közben.

Én köveem lecuccolás után a Nagyúrékat mindenfelé. Az élelemmel kapcsolatosan annyit megjeyzek nekik:
-Azért ártani nem árt, ha ellenőrizzük a dolgokat, elvégre vannak itt rajtunk kívül nem idevalósiak.

*A fogadós lelkesedése engem is felráz kicsit és már eleve jókedvvel indulok az estének. Amikor meghallom Farkas kurjantását és látom invitáló kalimpálását, felnevetek -rég láttam már ennyire vidámnak- majd csatlakozok hozzá és ott költöm igencsak finomnak ígérkező vacsorámat. Amíg a többiek a környéket járják, addig én a fogadóban múlatom az időt, elvégre valakinek itt sem árt lennie. Látom, hogy a mi kis bajnokunk bőszen kacsingat a hölgy felé így inkább visszavonulok a szobámba, ahol egy picit elnyúlok az ágyon. Élvezem, hogy friss, puha és bőven van hely rajta -ennyire tán még soha sem értékeltem egy ágy ezen tulajdonságait- . Pár percig bámulom a plafont, majd az ablakhoz lépve kinézek rajta (nem tudom, hogy éppen milyenek a látási viszonyok, mennyire van este), hogy milyen környéken is vagyunk.*
Késő délután van, még nem sötétedik. Az ablak a nagyúr kérésének megfelelően a belső udvarra néz, ami nem nyújt nagy látványt.

A fogadóban kicsit körbenézek, meg van-e a védelem a Nagyúréknál, majd eszek egy keveset a saját étkészletemből, egy időre elment a kedvem a fogadósok kosztyjától. Megfogom a lovam és visszalovagolok a tornyokhoz. Bekopogok az ajtón, majd üdvözlöm, aki ajtót nyit.
- Üdvözletem - hajtok fejet bárki elött is, aki ajtót nyit.
- Úgy hallottam, hogy itt jóképességű varázstudók élnek és hasonló tanítványokat képeznek.
- Szeretnék beszélni egy illetékessel, aki tudna nekem esetleg segíteni.
Ha intézkedik, akkor megköszönöm a segítségét.
Egy középkoru férfi nyit ajtót neked.
- Milyen ügyben? - kérdezi.
- Először is, ha adna nekem tájékoztatást, hogy a magisztrátus mely tudomány nagy képviselői? - kérdem a férfit.
- Szeretnék egy olyan emberrel beszélni, akivel esetleg lehet üzletet kötni. Ha olyan tudás birtokában vannak, amire nekünk szükségünk lehet, akkor talán tudnának segíteni és talán sikerül a fizetségben is megállapodnunk - válaszolom a férfinak.
- Először is értenek Önök a térkapukhoz? Esetleg valamelyik mesterük járatos ebben a tudásban.
- Beszélnem kell egy feljebbvalómmal. Itt várjon meg - mondja, azzal elsiet, az ajtót becsukja előtted.
Körülbelül ekkor ér oda hozzád a nagyúr és a családja.
Üdvözlöm a Nagyúrékat. Elmondom, hogy megpróbálok előkeríteni egy olyan személyt, aki képes egy kapuval lerövidíteni az utunkat. A kérdés csak az, hogy mennyibe is fog ez kerülni. Elmondom nekik, ha érdekli őket, amely keveset megtudtam erről a helyről, persze csak ha érdekli őket.
Körülbelül negyedóra múlva visszatér a férfi, és kissé meglepődve veszi észre, hogy néggyel többen vagytok. A nagyúrék fel fordulva megkérdi:
- Önöknek miben segíthetek?
- Mi jönni vele megbeszélésre - válaszolja az urnő, az elf felé biccentve.
- Rendben. Kövessenek - mondja, azzal bevezet titeket az épületbe.
Egy nagyobb mozaikpadlós, komor, félhomályos előtérbe léptek be először, után egy dolgozó szobába vezet titeket, ami sötét tónusú, vaskos, fából készült búrorokkal van berendezve, és tekintélyt parancsoló.
- Foglaljanak helyet, mindjárt jön a magiszter - közli, azzal elsiet.
Négy szék van, és Gren úgy dönt ő állva marad. A többiek leülnek. A székek az asztal előtt vannak, ami mögött egy karosszék és egy csukott ajtó látható.
Kisvártatva nyílik a szembelévő ajtó, és egy szikár, magas, őszhajú, kortalan arcú férfi lép be rajta. Kissé meghajol az úrnő felé, aztán helyet foglal.
- Milyen ügyben kerestek fel? - intézi hozzátok a kérdést.
Miután látom, hogy rám várnak gyorsan észbekapok. Felállok és biccentek én is a magiszter felé.
- Üdvözöljük uram. Bocsássa meg, hogy megzavartuk a sok teendője közepette. Azért kérettük ide Ön, mert azt hallotuk, hogy egy igen neves iskola az Önöké és talán segíthetnek nekünk célunk elérésében. A Nagyúr - tárom a karom a Nagyúr és családja felé - és mi a kísérői szeretnénk elérni minél előbb a célunkat, amit talán egy az Ön által nyitott kapu segítségünkre is válhatna. Természetesen a javadalat Ön határozza meg és nekünk az árat meg kell beszlnünk, de biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állapodni és mindkét fél jól fog járni.
- Ha esetleg nem eme szak nagy mesetere, akkor esetleg ajánlatát szívesen vennénk, ha ismer egy olyan embert, aki segíthetne, illetve a másik dolog, hogy valaki kellemetlenül inzultálja a Nagyurat és családját. Esetleges felfedésükben is segítségünkre lehetne, természetesen ezt is megfelelő jutalmazással, ám itt a probléma az, hogy ellenünk kilétét homály fedi, nem sok nyomunk van, csak egy elfogott orgyilkos, de úgy gondolom, őt bárki felbérelhette és nekünk ennek a bárkinek a személyének felfedése lenne a másik célunk.
Miután befejeztem a mondandómat, azután leülök várom a beszélgetés további menetét és reménykedem benne, hogy nem mondtam semmi olyat, amit nem kellett volna, ugyanakkor elég információt ahhoz, hogy a tárgyalás megkezdődhessen, bármelyik felvetésünkről.
- Jobb helyre nem is jöhettek volna. Nagymultú intézményünk a tér- és síkmágiát tanulmányozza, valamint tanítja beavatottjai számára. Megfelelő összegért, amit később megtárgyalunk, eljuttatjuk önöket a megfelelő helyre.
Az ellenségeikkel kapcsolatban nem tudok segíteni, velük maguknak kell boldogulniuk.
Hova szeretnének eljutni?
A nő fordít, majd a nagyúr válaszol, ezután a magiszter ezt a választ kapja:
- Yankar az uticél.
- Hmmm... Yankar... - gondolkodik el a férfi - Hány főről lenne szó?
- Nyolc ember és hét hátas.
- Százötvenkét arany.
(Ahogy belegondoltok, épp csak drágább, mintha nyilvnos kaput használnátok.)
- Rendben. Holnap napközép előtt nem sokkal visszajövünk. Megfelel így?
- Várom önöket - mondja a magiszter mosolyogva.

A fogadóba visszatérva a nagyúr megkéri Deneirát, hogy beszéljen a kapitánnyal, hogy csak eddig utaztatok, és tovább nem tartotok igényt a szolgálatára, és köszönitek, hogy elhozott eddig.

Miután kijövünk az épületből körbenézek, hogy a Nagyúrék lóval vannak-e, ha nem felajánlom a család valamely tagjának, leginkább a nőnek és a gyereknek, hogy üljenek fel Foltos hátára, ha nem, akkor én ülök fel, de végig kísérem őket a fogadóig. Gyalog vannak, az úrnő elfogadja az ajánlatodat, és a gyerekkel felülnek a lovadra. Közben időnként körbenézek, hátha látok valami gyanúsat.
Út közben felvetem aggodalmam az Úrnő és Gren felé:
- Túl gyorsan és könnyen ment. Bár lehet, hogy ilyen egy egyszerű tárgyalás, de nekem mégis gyanús. Jó lesz majd azt a kaput megnézni és a másik felét alaposan szemügyre venni, mielött átlépünk rajta.
- Nem érteni miért gyanakodni. Ők mindennap foglalkoznak kapuk nyitogatásával ingyen is. Mi lehet abba gyanús ha a mindennapi gyakorlataikért pénzt kérnek, ráadásul nem is sokat? Ráadásul ez lenni messziföldön híres iskola, miért járatnák le magukat? - kérzi tőled az úrnő.
- Másrészt nem lenni velünk olyan, aki tudná ellenőrizni a kapu létrehozásának mikéntjét. Ön menni szívesebben hajó?

A fogadóba visszaérve, ha Gren fáradt, akkor leváltom az őrködésben.

- Nekem csak az volt a gyanús, hogy ahogy az előbb említette ólcsó árat szabtak, pedig az ilyen rendek nem mindig segítőkészek, főleg, hogy csak úgy odamennek és kéregetnek tőlük, no persze most arany is dukál hozzá. Nekem még az is gyanús, hogy rövid volt a tárgyalás, semmi alkudozás, semmi kérdezősködés, bár lehet, hogy csak az eltelt napok tettek gyanakvóvá, de elsődlegesen én csak magamban bízom. - vonom meg a válam, aztán mivel úgyis a Nagyúrék fizetnek majd, meg ellenkezni sem akarok ezért csöndbe maradok egy kis ideig, majd hozzáfűzöm - Persze ez csak egy feltevés volt. Sosem lehet tudni, mivel áldanak meg az égiek.
- Nem azt mondani, hogy kevés pénzt kértek, hanem azt, hogy nem túl sokat. Minek alkudoztunk volna, úgysem engedtek volna az árból. Kérdezősködniük pedig mi értelme lett volna? Minél kevesebbet tudnak, annál kevesebb bajuk származhat a mi segítésünkből.

(Alysium: 152 arany egy kisnemesi család egy és fél évi jövedelme, neked évekig kellene dolgoznod, hogy ennyi pénzt összegyűjts, szóval nem olyan kevés az...)

Még a Nagyúrékhoz:
- Értem, akkor kerüljük őket, bár ez az alkalom egy meglepetésszerű rajtacsapásra alkalmas lett volna, de ahogy gondolják - hajtok fejet.
- Lehet időt nyerni ezzel, de lerázni őket nem, még elgondolkodni ezen.
- Még egy kérdésem lenne és utána nem zavarnám Önöket. Miért nem közvetlen az uticélhoz nyittatuk a kaput, ahol biztonságban lennének, miért nem olyan helyre, ahol több a barát, mint az ellen? Azt mondták Yankart nem ismerik, Így az ellen, csak a létszám fölényével már előnyben van! - válaszolom egy kicsit fejet hajtva, de visszafogottan, nem akarok ismét összetűzést.
Egyenlőre nem hiszem el, olyan helyre megyünk, amit nem is ismerünk, illetve hogy egy ilyen lehetőséget a meglepetésre kihagyunk majd és akár információt is kiszedhetnénk belőlük, de próbálok nyugodt maradni és várom a válaszukat, majd hagyom pihenni őket.
- Hogy miért oda menni, az nem magára tartozni! Ezen nem vitatkoz, utazás úgy lenni, ahogy mi akarjuk!

Mikor egtudom mi az új uticél kicsit elgondolkodom. yankarról eddig csak annyit hallottam, hogy valami zsoldosok vannak ott és drágák. Meg hogy valahol a közelében van Keanor ahol az egyik legnagyobb törpe kolónia él.
Megkérdem a nagyurat, hogy a hajóúttal mi legyen, vagyis a kapitánnyal közöljük-e, hogy nem megyünk tovább, agy az eltünéses variációt választjuk.
A nagyúr már kiadta feladatként Deneirának a kapitánnyal való tárgyalást.

Ami szabadidőm akad még esetleg azalatt ellenőrzöm a pónim és kényeztetem kicsit. Viszek neki almát, cukrot (ha kapok, vagy valami édeset) aztán alaposan lecsutakolom. Ha ez megvan és még van időm akkor a városban nézelődök egyet, persze főleg "szakmailag", kovácsokhoz nézek be és érdeklődöm lakik-láttak-e a környéken törpét.
Találsz két kovácsot.
Láttak már errefelé törpét, de itt egy sem lakik.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 15. napja, a Vöröslunír órája, Bolk szigete, Sinemos
 

Délelőtt összekészülődtök, és elindultok a tornyok felé. Odaérve a kapun bekopogtok, és ugyan az a férfi nyit nektek ajtót, akivel Alysium és Gren már találkozott. Az épület mögötti kövezett udvarra kísér titeket, ahol kisvártatva megjelenik a már szintén látott magiszter. Pár szót vált a magyúrral, majd átvesz egy erszényt, majd odaballag az épület falához, és különféle jeleket kezd felrajzolgatni, meg mormol valamit. Ez egy ideig eltart, majd olyasmi kapu nyílik meg előttetek, mint amit Chasielben már láttatok. Átlépve rajta, az érzés is hasonló.
Átérve azt veszitek észre, hogy egy városfal tövében vagytok. Pár órával napközép után értek el a városkapuhoz.


Deni: a beszélgetésedet a hajóskapitánnyal külön lejátszuk

P.sz. 3736, Arel 4. havának 15. napja, az Abbit órája, Yankar
 

Az indulásnál a többiek esetleg azt látják, hogy töprengőbb, morcosabb vagyok, mint máskor.
A kapun átérve alaposan körülnézek és igyekszem megállapítani hol is lehetünk, meg felmérni a hely jellegzetességeit.
Úgy tűnik a tenger túlpartján vagytok. A városfal elég magas így kívülről a fal tövéből nem sokat látsz abból, ami bent van. A kapun átérve falakkal és csatornákkal elválsztott városrészeket látsz, a falak itt is elég magasak ahhoz, hogy ne sok látszódjon abból, ami bentebb van. Két résznél látsz többet. Az egyik mögött márványból emelt kecses tornyok, és más magasabb épületek magasodnak a fal fölé. Kidolgozottságuk, és alakjuk egyszerre lenyűgöző, és tekintélytparancsoló. A másik résznél magas póznákra épített házakat látsz amiket függőhidak kötnek össze.
A város épületein (nem minden, de nagyrészén), és elrendezésén egyértelműen felfedezhetőek a kyr építészet vonásai.
Magamban morgok egy kissé. A kőből épült épületek láthatóan egyszerre tetszenek és nyugtalanítanak, a póznákra épültek felé egyértelmű megvetéssel pillogok.
Melyik negyedbe próbáltok bemenni?

Az útirányt megkérdem az Úrnőtől. Elvégre mégiscsak tán jobban ismeri ezt a helyet legalább hallomásból.
Alysium kérdésére:
-Nem. Megint hasonló álmom volt mint már többször és bizonyos dolgokban a kétely magvait hintette el bennem. Nyugtalan vagyok. - morgom magam elé, majd rápillantok - jobban örülnék a nyílt harcnak, mint ennek a bujkálva orgyilkolós dolognak.
- Én nem ismerni város. Kérdezni meg valamelyik őr hol találni szállás - közli tömören az úrnő.

Gren felé:
- Szóval ismét rossz álmod volt - gondolkodom el, de közben örülök, hogy engem nem bosszantanak ilyen álmok - ha akarsz róla beszélni én meghallgatlak - válaszolom Grennek.
Megkérdem az Úrnőéktől, hogy akkor mi is az uticélunk itt. Meddig maradnánk és hasonló infókat kérek, majd ha nincs túl messze a kapu, akkor előre lovagolok. (már átértetek a városkapun)
Az úrnő tömören annyit válaszol a kérdéseidre, hogy nem rád tartozik, amit pedig tudnod kell, időmen megmondják neked.
Ha odaérek a városkapu őreihez, akkor üdvözlöm őket:
- Üdvözletem maguknak. Átutazók lennénk - mutatok a közeledő kis kompániára - és egy kis felvilágosítást szeretnénk kapni az Önök városáról. Szeretnénk megszállni és egy kis útbaigazítást kérnénk, merre érdemes keresgélni egy átlagos, de mégis normális, tiszta fogadót, illetve melyik környéket érdemes elkerülni.
- Érdeklődnék továbbá, hogy milyen az árfekvése a városnak és a közbiztonsága.
Azon információkról is érdklődöm, amit esetleg a nagyúrékat érdekli.
Az egyik városnegyed kapuja előtt álldogáló őrt kérdezed meg, aki útba igazít az Öbölnegyed felé, hogy ott találtok szállást. A közbiztonsággal kapcsolatos kérdésedre kissé furcsán néz rád, aztán közli, hogy nincs miért aggódnod.

Megköszönöm a tájékoztatást az Öröknek. Ha tudom, látásra eltudom dönteni merre van, akkor visszalovagolok a többiekhez, ha nem ezt is megkérdem. Közben elgondolkodom, hogyan is akartam több információt szerezni, ha semmi infót nem kapok arról, hogy miről is érdeklődjek.
Amikor visszérek elmondom, hogy az Öbölnegyed felé irányítottak minket. Ott találunk szállást. Ezután nem szólok semmit csak baktatok melletük.
Az őr megmutatja az irányt, merre kell menned.
Az Öbölnegyed nevéhez híven néz ki. Egy nagy kikötő tartozik hozzá, a partoz közel néhány raktár, beljebb kocsmák és fogadók vegyesen.

Az Öbölnegyedben kinézek egy jó állapotú fogadót és felvetem, hogy ez megfelelő hely lenne. Igyekszem kevésbé támadható helyet nézni, márha ilyen van és nem erődnek hívják. Ha megfelel nekik a hely, amit mondok, akkor bemegyek és a csapostól a szabad szobák száma és ára felöl kérdezősködöm.
Az Ezüst Sirály nevezetű fogadót megfelelőnek találod. A épület nem feltűnő, és jó állapotban van. Kérdésedre azt a választ kapod, hogy van pár szoba, ami a belső udvarra néz, és abból két háromágyas szabad. A többi szabad szoba kétszemélyes és az utca felé néz. Egy szoba, vacsorával és fürdővel fél ezüst fejenként.
Megköszönöm a fogadósnak a tájékoztatást, kifelé menet körbenézek, milyen alakok fordulnak meg itt, mennyire biztonságos, majd kimegyek és tájékoztatom a Nagyúrékat és a többieket. Amennyiben megfelel, akkor becuccolhatunk, ha nem, akkor keresnünk kell másikat. Várok a Nagyúrra, hogy mit mond, megfelel-e.
Sokféle alak mászkál arrafelé, de nem tűnik egy veszélyes környéknek, legalább is nem veszélyesebb mint a többi hasonló hely, ahol jártatok (magyarán nem egy lepukkant környéken van).
A nagyúrnak megfele a hely, egy udvarra néző szobát kér magának és a családjának.
- Rendben - válaszolom a Naygúréknak.
- Bemegyek és intézkedem.
Bemegyek, vissza a fogadóshoz és kikérem a 2 db 3 ágyas, illetve kérek még kettő 2 ágyas szobát mindennel együtt.
- Az egyikbe mennek a Nagyúrék, a másikba 3 ágyasba megy Morel, Stancil és Deneira. A 2 ágyasok közül Gren és Farkas menjen a Nagyúrékhoz legközelebbibe én meg maraok a maradékba, de 1 szobát megspórolhatunk, ha valaki úgyis őrködik, annak nem kell.
- Valami ellenvetés?
Ha nincs, akkor lecuccolok a "távolabbi" 2 ágyas szobába, ha úgy döntenek, hogy kivesszük a másodikat is. Miután lecuccoltam kimegyek, ellátom a lovam, ha esetleg ez nincs az árban, de mindenképpen megnézem, hogy jól érzi-e magát, majd egy kicsit körbejárom fogadót, igyekszem "gyenge" támadható pontokat keresni, akár fegyverrel, akár célzó fegyverrel akarnak esetleg ránk törni. Ha a hallottak lapján, amit tudok a mágiáról az alapon is próbálok esetleges felmérést végezni, de ebben nem vagyok jártas...
Deneira valószínűleg szívesebben lenne egyedül egy szobában, ezt vedd vigyelembe!
A mágiáról meg gőzöd sincs...
A fogadó amúgy rendben van, viszonylag könnyen védhetőek a szobáitok.
(A szobáknak egy bejárata van viszonylag vastag ajtóval, az ablakokon spaletták vannak.)

A szobák elfoglalása előtt a lovakat bevezetem az istálóba Stancil-lal. Leszerszámozom a pónim és lecsutakolom kissé, magamban morogva. Stancil-lal felvitetem a cuccokat a szobákba aztán megkérem, hogy segítsen kicsit a lovak körül, ha nincs lovász a fogadóban. Miután el vannak rendezve az állatok felmegyek és alaposan körbenézem a szobákat.
Megkérem az Úrnőn keresztül a Nagyurat, hogy had vizsgálhassam át a szobájukat. Az ablakoknál megkrem az Úrnőt, hogy nézzen ki és mondja meg mit lát (az ő magasságából mely helyek azok ahonnan nyíl-lal lőhetnek célzottan. Pl tető, ablak stb.) Ha több "ideális" hely van akkor spaletták behajt. Az úrnőhöz fordulva:
-Szerintem a spalettákat tartsák behajtva. Csak biztonságosabb úgy. Valami utasítás asszonyom?
Lovász van.
A nagyúr szobájában már behajtva vannak a spaletták mikor beérsz.
Átvizsgálod a szobát de nem találsz semmi különöset.

Alaposan ellenőrzőm a szobákat én is több szem többet lát alapon. És mágiával is ellenőrzőm a nagyúrék szobáját. Utánna bepakolok a saját szobámba.
Egyik szobában sem találsz semmi gyanúsat.

Bedobob a cucaimat a nekem kijelölt szobába, majd az ivó részben tespedek és sörözgetés közben leplezetlenül figyelem a vendégeket. (azt keresem ki itten a törzsvendég, főleg a kiszolgálás és szóváltások alapján)
Néhány emberkéről úgy gondolod, hogy törzsvendég lehet. Az egyik sarokasztalnál üldögélnek, épp ebédelnek és csendesen társalognak közben. Ránézésre inkább tünnének egy nagyhangú bajkeverő bandának, de a viselkedésük nem ezt mutatja.
Inkább magányos vendég kellene, így várok és figyelek tovább.
Uzsonna tájékban egy igen letört fitalember téved be.
- A szokásosat! - szól oda a csaposnak, majd lerogy az egyik székre.
A fogadós a fejét csóválja, de végül hagyja, hogy a vendéget kiszolgálják. Kisvártatva egy kupa, egy nagy korsó valami, és egy üveg feltehetően pálinka kerül a férfi elé, aki annak rendje-módja szerint rögvest inni kezd.

Rendben, akkor Deneira megy az üres szobába én meg Morelhez és Stancilhoz.
Miután körbejárok visszamegyek, segítek Deneirának is becuccolni, ha valaki nem tette volna már meg. Megkeresem Stancilt és megkérdem, hogy van-e kedve egy kicsit gyakorolni. Gren inkább az erőteljes támadásokat füszerezte egy kis trükkel, én az ügyesség és gyorsaságokon alapuló technikákat mutatnám meg neki.
Stancil megkérdezi tőled, hogy mit is kellene neki gyakorolni?

Stancilhoz:
- Arra gondoltam, hogy egy kicsit gyakorolhatnánk a fegyverforgatást, támadás-védés, stb., hogy formában legyünk és ha nem megy, akkor egy-két trükköt, amit ismerek, ha van kedved hozzá és időd is.
Ha valamelyik nincs Stancilnak, akkor leülök a fogadóban Farkashoz és megkérdem, hogy mi jóval foglalatoskodik.
- Lenne kedvem, de én nem értek a fegyverekhez. Csak ezek vannak nálam - mutatja a Grentől kapott dobótőröket - de nem tudom hogyan kell velük báni... - válaszol kissé tanácstalanul Stancil.

Grenhez mosolyogva:
- Honnan tudtad, hogy a srácnak szánom?!
- A fegyverdobás nem a specialitásom, erre majd Te megatnítod. Íjászkodni nem tud, annak tanulásával már elkésett.
- Nem az erejére akartam alapozni, hisz látod én sem olyan alkatú vagyok, aki erőből küzd. Igyekszem pár cselt és védést tanítani neki, hogy ne az első kanyarba nyakazzák le, ha beszorítanák. Az ügyességére és gyorsaságára alapozok, ahogy nálam is az a mérvadó, aztán ki tudja, talán majd egy tőrt is kap ajándékba egyszer - egy fél mosolyt ejtek Gren felé.
- Természetesen a tőröd visszakapod, ha befejeztük.
Azzal visszamegyek Stancilhoz és a kezébe nyomom Gren tőrét, majd megkérem, hogy mutasson pár dolgot, amit esetleg tud, illetve átveszük pár alap támadást és védést. Ha jól megy neki, akkor pár trükköt is próbálok mutatni neki, amit ismerek.
Elveszi tőled a tört, majd előveszi a zsebéből az erszényedet, és feléd nyújtja.
- Ehhez értek, a fegyverekhez nem.

Hmmmm, elmosolyodom, de azért megnézem, hogy annyi van-e benne, aminek lennie kell, mármint az erszényemben. Benne van.- Rendben, akkor először egy kis reflex vizsgálat, szép lassan fokozatosan ütök felé, gondolom elég ügyes és gyors ahhoz, hogy elhajoljon. Elmegyek a véksőkig, csakhogy felmérjem, ki tudja, lehet, hogy nálam is ügyesebb vagy gyorsabb, vagy mindkettő, ha eltalálom, akkor is visszafogom magam, hogy ne okozzak sérülést neki. Ezután pár test mozgást gyakorlunk, majd néhány védő technikát, szintén a lassútól egyre gyorsabban, a határait már ismerem. Majd a támadásokat, szintén lassúból egyre gyorsabba, de itt azért vigyázok, hisz ő még nem nagyon tud kontrolálni.
Az edzés nyagyjából egy fél napot, ha nem többet ki is töltenek, majd az edzés végén visszakérem a tőrt és visszaviszem Grennek, de elötte megdícsérem Stancilt, hogy jól tanult. Majd egy kiadósat fürdők az edzés után és valami harapni való után nézek.
A gyerkőc elég gyors, és ügyes is, de te gyorsabb vagy nála, de nem sokkal. Az edzés láthatóan kimerítette, mikor végeztek közli, eszik, aztán megy aludni.

Egészen addig őrködöm a Nagyúrék mellett, míg valaki le nem vált. Közben gondolkodom és gyakran vágok elég morcos arcot.
Ha valami "alkalmazott" féle arra jár, (felszolgáló, inas, stb) megkérem, hogy kicsit maradjon mellettem, mert szeretnék érdeklődni a városról.
Nem nagyon jár arra senki ilyesféle, inkább csak néhány vendég halad el a közeledben vagy a szobája felé, vagy épp onnan el.
Minden elhaladót igyekszem alaposan, de nem túl feltűnően végigmérni. Próbálom az öltözetük, viselkedésük alapján behatárolni, milyen a vendégkör (foglalkozás és vagyon alapján) és nagyjából milyen népek gyermekei lehetnek.
Északról és délről származókat is látsz, a legtöbben utazónak, esetleg nem túl vagyonos kereskedőnek tűnnek. Egyikükön sincs semmi feltűnő.

Kicsit még várok, hogy túl legyen az első körön, aztán felállok és oda megyek hozzá.
- Üdv Kölyök! Farkas vagyuk, a messzi Onpur högyekbű. Györe az asztalumhoz, igyunk uszt beszíljünk errűl arrúl. Meghíjjak pár pohárkára.
- Entar vagyok, és nem kölyök! Itt is van hely, és ital is - int a szembekévő szék felé, majd a csaposhoz fordul - még egy kupát és a szokásosat!
- Júl van Entar! (lehuppanok a székre) Szúval gyursabban öregszel, mint ahugy tellik az idű. Böszéljünk errűl, vagy inkább sögitesz nökem?
Kisvártatva kihoznak neked is egy kupát, egy kis üveg pálinkát, meg egy korsó valami szürkéskék löttyöt, ami nem valami biztató, de az illata finom.
A csapos mikor leteszi az üveget annyit mond:
- Fogyassza egésséggel, de vigyázzon az üvegre - majd elballag.
Mikor ketten maradtok az asztalnál Entar rád sandítva válaszol:
- Nem keresek munkát - azzal tölt magának a szürkéskék akármiből, és megissza.
-Munka? Ki böszélt itten munkárúl. Gondultam segíthetnél nökem, ha mesélné a városrúl. Ín mög fizötek nöked pár kursót. Önnyi az ajánlat. (kezdem elveszíteni a béke tűrésemet, de egyenlőre próbálom magam tartani)
- Nem vagyok rászorulva az ingyen italra, de ettől függetlenül beszélgethetünk a városról.
Ahogy elnézed még messze van attól, hogy megártson neki az ital.
Iszol bármiből is, amit eléd tett a csapos?
Most, hogy kötélnek látszik állni, az ő általa felállított sorrendben ürítem a poharakat. Én sem ma kezdet az ivást, de egyébként inkább sörözök.
A a kékesszürke löttyel kezte, aztán pálinkával folytatta, aztán megint a másikat, és így tovább. A furcsa italba belekóstolva meglepetten érzed, hogy nem rossz ízű, sőt kortyonként változik az íze, amúgy olyasmi erősnek tippeled, mint valami jóféle pálinkát.
- MInden írdekel, me még sose jártam itten. No mög ki tudja möddig köll maradni, aztán jubb ha tudja az ömber mi merre hány lépés. A piát meg ne azé ajánluttam, me rászorulsz, hanem me ín is akarok valamit adni, ha már ennyit töröd itten magad nökem.
- Jobb lenne ha kérdeznél mert a minden, az nagyon sok mindent takar, és akár a város építészetéről is mesélhetnék neked órákat, csak nem tudom érdekelne-e. Ha meg a végén mindenáron akarsz nekem adni valamit, majd megbeszéljük.
- Hát akkú böszélj nökem a várus urairól, no meg melyik részt kellene kerülnöm, mint idögen, meg hul lehet júkat szúrakozni. Meg milyenek a türvények, lehet e űni, ha ellenem törnek rossz arcok. Hát ezek írdekelnek öngem hirtelenjében.
- A város urai az ezüst arcú kyrek, őket jobb elkerülni, meg a negyedet is, ahol laknak. A Forrásnegyed tiltott hely, az is kerülni érdemes, a többi helyre végülis saját felelősségedre bemehetsz - vonja meg a vállát. - Errefelé találsz elég kocsmát meg mulatót, de mondanom se kell itt lehet a legjobban szórakozni, tudom, nem látszik, de csak várd ki az estét... - kacsint rád. Komolyabb dolgokra visszatérve: a törvények elég szigorúak, a várost örzőkkel nem jó újat húzni, hipsz-hopsz és a sivatag közepén a légióban találhatja magát az ember ha nem viselkedik. Így nem csoda, hogy a közbiztonsággal nincs baj. Persze, mint ahogy máshol is itt is megvan, hogy ki-mit tehet, megvannak a szokásos érdekszervezetek, márha érted mire célzok. Egyszóval itt sem fenékig tejfel az élet, de ha óvakodsz a rossz arcoktól meg a bajtól, akkor egész kellemes hely - fejezi be, majd ismét tölt, megissza, aztán várakozva néz rád.
-És a pínz, az mönnyire nagy úr itten? Ki löhet völe mosakudni, ha beűt a baj? Mi van a nöm emberekkel? Vannak itten sukan? Ilyen törpök, meg zelfek?
- Attól függ kikkel kerülsz szemben, van, amit meglehet oldani pénzzel, van, amit nem - mondja a vállát vonogatva. - Vannak itt mindenféle népek, csak egyikből sincs túl sok, ha álhatatosan keresgélsz lehet hogy elfet is találsz. Mondjuk én nem kedvelem a hegyesfülű fajtájukat, olyan magasan hordják az orrukat, hogy csoda, hogy nem verik le a csillagokat az égről. Persze nem ők lennének az egyetlen ilyen népek errefelé, de inkább hagyjuk ezt... - mondja, aztán még mormog valamit, végül tölt a kékesszürke italból, és komótosan kortyolgatni kezdi.
- Hmmm...Aztán milyen égieket tisztölnek errefölé fűleg? Van valami híres babuna, vagy mese, amirűl jú ha tud az ömber?
- Istenek... mindenki a maga isteneit tiszteli. A hóhajúak a maguk háromfejűét, náhányan meg a tűzkodrát. A többiek meg - legyint - ahány vidékről jöttek, annyiféle hitet hoztak magukkal. Babonák, mesék? - gondolkodik el - Vannak szép számmal, főleg a Forrásnegyeddel, meg az ilyen-olyan nemesekkel kapcsolatban, de légyeg a lényeg kerül el őket és nem lesz baj. Ha meg részletesen érdekel ez a téma, nemsokára érkezik ide egy dalnok, őt faggathatod ilyesmikről, biztosan szívesen mesél majd neked. Jómagam nem sokat adok az ilyen mende-mondákra.
- Gondulum ekkura várusnak má van saját arínája. Ki a Bajnuk mustanság?
- Van, persze hogy van. Valami cingár fickó a bajnok, de nem tudom a nevét, és még egyszer sem láttam küzdeni. Másfajta szórakozásokat többre értékelek... - közli, aztán ismét tölt, most a pálinkából, és egyhajtásra megissza. Utána int a csaposnak:
- A másik szokásosat! Kettőt!
Negyedóra múlva két félasztalnyi sültet hoz ki a felszolgáló, melegcipóval, meg némi zöldségel.
- Jó étvágyat! - biccent feléd Entar, aztán úgy ahogy te is szoktál kézzel nekiesik az ételnek, és jóízűen falatozni kezd.

Pár óra múlva megkérem Alysiumot, hogy váltson fel az őrködésben és lemegyek a fogadó étkező részébe. Körbenézek mit lehetne enni és van e ismerős odalent.
Farkast látod, aki egy fiatal férfival ül egy asztalnál, és épp enni készülnek.