|
Feran kissé előréb léptet, aztán megáll és kissé kókadozó fejjel nézi a csatateret. Pár tucat lépésnyire a fák közül három goblin lép elő és nézelődik felétek, majd óvatosan közelebb lépnek. Az eső és a villámlás nem zavarja őket. A fegyvereik a kezükben vannak, de nem tesznek semmi fenyegetőt.
Dhar-t egy kissé furcsán méregetik aztán az egyikük elvigyorodik és hallkan suttog valamit a társainak. Óvatosan lépnek közelebb és vagy tíz lépésnyire Feran előtt megállnak, a földre helyezik a fegyvereiket és hasra vetik magukat. A középső, kissé kásás közös nyelven szólal meg: -Üdvözlünk téged Fegyverek Atyja! s szánkkal üdvözöl vérünk, mely vérednek köszöni éltét és lelkét. Gyarló szolgáid akadályokat igyekeznek suta tehettségükkel elmozdítaniutadból. Rendelkezz velünk! Feran kurta biccentéssel fogadja a "mondókát" és sürgetőleg int: -Kicsit gyorsabban is dolgozhatnátok. - Hátrapillant - Segítsetek nekik! |
Nemigen fűlik a fogam ehhez a dologhoz... lealacsonyodni a goblinokhoz? - már a gondolattól is rosszul vagyok... Feran utasítását úgy veszem, hogy a többieknek szólt, aztán ha szóvá teszi tétlenségemet, esetleg átgondolom a dolgot...
A goblinok felpattannak és már rohannának a többiekhez amikor Feran ismét odaszól nekik: -Aki megadja magát életben maradhat és 5 év szolgálat után szabadon elmehet. A goblinok megtorpannak és mélyen meghajolnak, aztán szinte nényfelé rohannak be a harcba, pergő, visító hangon kiabálva. A harcolók egy pillanatnyi megtorpanás után, diadalmas rikoltozással, kettőzött erővel csapnak az emberekre és a fák közül újabb csapat, vagy kéttucatnyi (egy részük könnyen sebesült) goblin rohan ki és veti magát harcba. |
Ahogy Feran kiadja a parancsot, felnézek Tömzsire. - Aztán rendesen fedezz barátom, nem szeretném, ha a hátamba kapnék vérre szomjazó pengét - mondom vigyorogva a törpe felé. A törpe vigyorogva int aztán lecseréli a számszeríja nyilait és a z irányzékban célpontokat keres. Elindulok célpontot keresve. Az emberek megzavarodottan néznek feléd mikor a goblinok közt felbukkansz és ez többek számára végzetes. Legalább kettőt csapnak fejbe és tepernek le mikor megtorpan a láttadra. A goblinokhoz hasonlóan nem sokáig foglalkozom egy célponttal, inkább a harcképtelenségre törekszem, végtagokra támadok és a harcképteleneket a goblinokra hagyom. Néhány zaftosabb nehézvértest nézek ki magamnak és azokat támadom. Két, egymásnak háttal állva verekedő aszisz az első akiket anélkül érsz el, hogy legyürnék őket előtted. Összeszokottan forognak a közös "tengelyük" körül és alig öt lépésnyire vagy mikor az épp feléd forduló megpillant. A döbbenettől kihagy egy ütemet és a kardja messzire repül egy goblin buzogánycsapása után. Ahogy nekiugrasz, a pajzsával próbál félrecsapni, de lassú már a harctól és csak a bal karod éri a nem túl erős ütés. (közben kap egy térdreccsentő csapást a pajzsa alatt ami megroggyantja) Ahogy próbál hátralépni elesik a társában és hárman (plussz vagy 3-4 goblin) zuhantok a földre, kavargó, birkózó gombolyagként. Első körben mindig a lefegyverzésre törekszem, majd arra, hogy úgy is maradjon, azután lépek tovább. Az első közös "munka" után elég hamar megszoknak a goblinok és kihasználják a megjelenésedből fakadó előnyöket. a feléd fordulók lábaira hátulról vetik magukat és a földre herülőket pillanatok alatt kötözik össze mindenféle zsineggel, övvel vagy ami épp a kezükbe akad. Időnként jókora kondulásokat hallasz amiket egy darabig nem tudsz mire vélni, aztán egy előtted felmagasló, a ráakaszkodó goblinokat bolhaként lerázó és pallosával neked huzakodó férfi sisakja döndül meg. Épphogy látod a lepattanó acélgolyóban végződő nyílvesszőt, mikor a behorpadt sisakú ember, fennakadt szemekkel összeomlik. |
Valamivel nyugodtabban dőlök hátra a batárban, miután kiderül, hogy szunykos kis goblinok szövetséges státuszba kerülnek. Erőmet a sebesültekre és a foglyok kikérdezésére tartogatom.
|
Amikor látom, hogy a teljes vértbe öltözött alak összeesik és meglátom, hogy mitől, magamban elmsolyodom, hogy törpe barátom vigyázz rám. Erőltetett mérgességet próbálok az arcomra kiültetni és megfordulva integetek az öklömmel felé, hogy elrontja az élvezetem, de a szám szélén lévő mosoly úgyis elárul. Tömzsi reakcióját nem látod, de észreveszed ahogy Íshar-ék, egy -egy csapatnyi goblinnal "körítve" hasonlóan dolgoznak. További célpontokat keresek, de mivel egyre fogynak, inkább amolyan macsak egér játékot játszom velük és vigyázok, hogy komolyabb sérülés ne érje őket, vagyis, hogy ne hulljanak el. Próbálsz vigyázni, de a "játékba" a goblinok is beleszólnak rendesen és több emberrel is végeznek mikor közeledsz. Hallod, ahogy egyfolytában Feran "ajánlatát" kiabálják páran közös nyelven, de alig 1-2 ember dobja el önként a fegyvert, azok is inkább csak mikor tucatszám rajzanak köröttük, vagy egyikőtök a közelébe ér. A legtöbben szó szerint a végsőkig próbálnak harcolni. |
Ez cirkusznak is elmegy... unottan nézegetek ki a batárból, és várom, hogy mehessünk tovább.
|
A harc jó fertályóra után csitul el. Összesen tizennégy embert kerítenek élve kézre a goblinokkal együttműködők. De csak három olyan van aki önként megadta magát, a többit "leagyalták". Az eső és a szél eloszklik mintha sosem lett volna, csupán a sáros-vizes föld, a füstölgő romok és a vizes-ázott ruhák utalnak az előbbi tombolásukra.
A foglyokat a goblinok egy kupacba cipelik-terelik aztán Feran köré gyűlnek, a foglyokat őrzők kivételével. Az erdő fái közül legalább háromtucatnyi goblin jön még elő és csatlakozik a többiekhez, egy részük sebesült. Összesen lehetnek már vagy másfélszázan. Feran hallkan beszél a fejpántos goblinnal, míg a többi alázatos tartással, figyelmesen hallgatja. Dhar: több ismerősnek tűnő arcot (és kissebb tárgyat) ismersz fel a goblinok közt (illetve náluk). Feran pár perc után visszamegy hozzátok és közli: -Továbbmegyünk. A "kicsik", pár kivétellel, velünk jönnek és biztosítják az utat. Fetrályóra múlva indulunk, addigra összekészülnek teljesen és ellenőrzik a környéket. Addig szokjatok hozzá a gondolathoz, hogy most már "sereggel" vonulunk. Ha valami nem tettszik, vagy kérdésetek van, csak rajta. - kutató szemekkel végignéz rajtatok. |
A kis lopósokkal megyünk tovább, Tömzsi múltkor is örült nekik, mosolyodok el magamban. A törpe láthatóan most is rendesen "örül" és gyors mozdulatokkal igyekszik minden mozdítható tárgyat (főként az élelmet rejtő batyukat) biztonságosan és minél jobban rögzíteni. - Nekem lenne pár kérdésem - fordulok Feranhoz. Feran kérdő tekintettel pillant rád. - Hány új társunk lesz? Nem leszünk túl feltűnőek ennyi kísérővel? Áll-e még az álca? -Nos, elegen lesznek ahhoz hogy egy kissebb sereget megfékezzenek ha kell és kellően hasznunkra legyenek. Hogy pontosan hányan? Nem tudom még, de nem is érdelek különösebben. Összességében páratlan számúan és legalább 111-en. Feltűnőek lehetünk majd a környékbélieknek, de nem hiszem, hogy ekkora csapat ellen mernének szólni, vagy tenni valamit. Az álcánk részben feleslegessé vált, úgyhogy nem kell a batár végén kuporognod, ha nem akarsz. |
Leplezett fintorral tudomásul veszem, amit Feran mondott, de nem kérdezek.
Feltűnik neked, hogy pár goblin mintha kissé túlzott figyelmet tanusítana a környezetednek. Szúrós(-nak kinézni akaró) szemekkel méregetik a batárodat és mindent ami a közeledben van. |
- Hát, van olyan társaság, amiben nem mutatkozom szivesen, de itt leszek, ha kellek.
Azzal magamra húzom a láthatatlanná tévő köpenyt. A goblinok nem hatódnak meg. Pár furcsa (elismerő, meglepődő) hang kivételével, nem tünnek zavartnak. Viszont bármikor körbenézel, mindíg találsz legalább egyet amelyik nagyjából feléd néz. |
Mikor felkerekedtek nyilvánvalóan jóval több mint száz goblin "kísér" titeket az úton és az út mellett ügetve. Pontosan megszámolni nem tudjátok őket, mert az erdőből időnként újak bukkannak elő és mások mennek be. Láthatóan folyamatosan járják-ellenőrzik a környéket, ami nem kis teljesítmény, mivel a lépést is tartaniuk kell a menettel.
A foglyokkal egy jóval kissebb, többnyire sebesültekből álló csoport válik el tőletek induláskor. Az est leszállta előtt egy jókora tisztásra tértek be az útról az erdőbe (pár tucat lépés széles erdősáv van a tisztás és az út között) ahol egy jókora, erős parasztház áll, gazdasági épületekkel, kicsiny szántókkal, kerttel körbevéve. a ház körül tucatnyi goblin sertepertél és figyel, a tulajdonos és családja (kérges tenyerű, szikár izmú ember mindahány), fegyvertelenül, tétován álldogál a háza előtt, aggodalmasan pillogva hol felétek, hol a goblinokra. Egy goblin a ház előtt ácsorgók közül, odamegy a vezérükhöz (a pántos fejű) és hallkan mond neki valamit. Az bólint és Feran-hoz fordul, mélyen meghajolva: -A gazda bizalmatlan de sikerült meglepnünk és áldozatok nélkül lefegyvereznünk. A gazdának ajánlatot tettünk, hogy három aranyat kap, ha Nagyuraméknak szállást és élelmet biztosít ma éjszakára, nekünk pedig helyet és némi élelmet a környező épületekben és a földjén. Cserében a pénzen kívül nem hordjuk el a terményét, nem bántjuk jószágait és terményeit. De még nem nagyon bízik bennünk. Engedélyezed Nagyuram az alku létrejöttét? Feran biccent és a kezével parányit int a gazda felé, majd a szemével kérdőn néz a még nem mozduló vezérre: -Más? A goblin láthatóan kissé zavarban van, de kiböki: -Engedélyezed, hogy megkezdjük a tartozásunk törlesztését és ígéretünk beáltását, mit az Éles Levelek Félkarú urának tettünk? Feran kissé elmosolyodik és bólint: -Nem jó, ha tartozásod van valaki felé, de jó ha neked tartoznak. Rójátok le a terhet amennyit csak bírtok, hogy könnyebb legyen a szívetek. A goblin arcán széles vigyor tűnik fel egy pillanatra, aztán újra komoly atrccal, de örömtől ragyogó szemekkel hajol meg és megy oda a gazdához. Látjátok amint az oldalán lógó kis szütyőből három fényes aranyat (Az élesebb szeműeknek Gil, Dhar feltűnik, hogy a pénzek toroni aranydukátok) számol a gazda markába aki kissé bizonytalanul ismét végignéz rajtatok és a szokatlanul csendes goblinok tömegén aztán bólint és Feran felé szól, enyhén meghajolva: -Üdvöz legyetek utazók. Fáradjatok benntebb és helyezzétek magatok kényelembe amennyire szerény lakunk megengedi. A khmm.. kísérőiteknek Ghaur fiam megmutatja hová vackolhatnak. A vacsoránk, bár szerény, de tápláló kérlek osszátok meg velünk. Ki, hova, merre megy? Gil: Amióta a goblin beszélt Ferannal gyanúsan megszaporodtak a feléd tekintgető sárga szempárok. |
Mivel már az álca nem szükséges, ezért látható rajtam a megkönnyebbülés. Felnézek Tömzsire, hogy ő hova szándékozik majd telepedni, mert oda megyek én is. A törpe Ishar-ék segítségével a két batárt "leparkolja" egymás mellett és kifogja a lovakat (fél szeme közben végig a holmitokon), aztán felkap két batyut a holmik közül (a többit gondosan bezárja az Atya batárjába és a két kocsi hátulján lévő ládákba) és a ház felé veszi az irányt. A háznál némileg a törpére sandítok, hogy hol szeretne pihenni, de gondolom, hogy nem a gobilnok közt, mivel ők már okoztak meglepetéseket neki, így valamelyest a ház felé veszem az irányt, de csak Feranék után. A gazda a házban három szobát enged át nektek (láthatóan fel vannak készülve több látogató fogadására is és valószínüleg nem ti vagytok a legnagyobb eddigi "megszálló" csapat (persze a goblinokat nem számolva) ), a főbejárat mellett balra nyílóba teszi a cuccokat Tömzsi. A jobb oldalon lévőben az Atyának és Íshar-éknak mutat helyet Feran míg ő maga egy bentebb lévő szobába lép be. A szobádban három egyszerű, szalmazsákos ágy áll, mellettük erős, zárható faládák szolgálnak szekrényül, kettőn olajlámpás. Az ablakokra belülről lehet erős fa spalettákat csukni jókora reteszekkel. Az emberek furcsán néznek rád, de inkább csodálkozva és érdeklődően, mint ellenségesen. |
Nem szégyenítem meg magam emberek előtt azzal, hogy goblinok társaságában mutatkozzak, főleg, hogy láthatóan nem obsorként viselkednek. Igaz elhagytuk Toront, de még küllememben toroninak tűnök - ezen reggelre változtatni kell.
Hiert magamhoz intem, és őt kérem meg, hogy hozzon a kocsiba élelmet, mivel ott szándékozom az éjszakázni. A férfi kimérten biccent és elmegy, hogy intézkedjen. Közben a batárod két oldalára két félsátrat erősít Meríín, így gyakorlatilag egy nagy, háromszobás sátor középső "szobájába" kerülsz. A Hier által hozott élelem elég egyszerű (sűrű húsos-zöldséges leves, mézes-fűszeres lepénykék, hideg szárított és füstölt hús, rozsos búzacipó.) de nagyon laktató. Mielőtt elalszol, a sátor résén kitekintve még látod ahogy vagy féltucatnyi goblin helyezkedik el a sátrad körül jó húsz lépésnyire, kifelé figyelve és felfedezel még párat akik a társaik vonalán járnak körül óvatosan. Reggel már a toroni út előtti küllememben jelenek meg - világosabb bőr, sötét haj, arcom festetlen, ruhám egyszerű. |
Ryel: az éjszaka nyugalmasan telik, senki nem zavar meg.
Atya: az étel bőséges és tápláló (ugyanazt kapod mint Ryel és mindenki más) bár ne a legízletesebb amit életedben ettél. A házigazda és a felesége kissé összehúzott szemmel néz rád néha, mintha bizonytalanok lennének veled kapcsolatban. Dhar: Mikor látod, hogy az épületbe egyetlen goblin sem teszi be a lábát, kissé megnyugszol (Tömzsi is magára meri hagyni pár percre a csomagokat). Azzonban éjközép előtt jó órával ütemes, halk dobogás-dobolás üti meg a füled amit mintha halk ének kísérne. Gil: Éjközép előtt te is meghallod a dobolást (jóval tisztábban mint Dhar, mert a házon kívül vagy) és pár perc múlva felfedezel néhány goblin árnyat akik feléd közelednek, meg- megtorpanva, a fejüket néha a magasba feszítve, mintha a holdakat bámulnák. Ahogy közelebb érnek meghallod a szuszogásukat is, ezek szerint "kiszimatolták" merre vagy és az alapján keresnek. A holdfényben észreveszed, hogy mindegyik zöld (vagy legalábbis alapszínében zöld) övet és elf levélkardokra hasonlító pengéket visel. |
Barátságosan mosolygok mindenkire, a fogadósék furcsa tekintetére még integetek is, ha látom. (azért az élelmet titokban megáldom, hátha mérgezett)
A házigazdáék, látva ahogy az élelmet megáldod, úgy tűnik elszánják magukat és a gazda megszólít: -Nemde uraságod papként vagy varázstudóként szolgálja valamely istent? Nem zavarnak különösebben a goblinok, sőt jó alaposan megfigyelem őket. Ritkán látni ennyi civilizált orwella fattyat. A goblinokat nem zavarja a nézelődésed, láthatóan szabályos rendet tartanak, mint egy hadba vonuló sereg. A tanya körül őrjáratok cirkálnak, az erdőből is többször jön ki, vagy indul befelé kissebb csapat. Úgy tűnik igyekeznek valóban mindent biztosítani a környéken. A tanyától kissé távolabb (valószínüleg egy kissebb tisztáson, pár fa takarja azt a részt) gyujtanak több tüzet is és a jelek szerint a legnagyobb részük ott táborozik. |
Gazdához: - A megérzéseid helyesek fiam. Beszélj, kíváncsivá tettél. (közben ellenörzöm védi-e elméjét pajzsok)
A "fiam" szónál kissé csodálkozik - elvégre szemre az 50 nyarát is rég maga mögött tudja - de aztán kissé habozva folytatja: -Azon tanakodánk, hogy ha Uraságod pap akkor bizonyára áldottá tudna tenni pár tárgyat amelyeknek mások hasznát vennék. Tán akadna oly dolgunk aminek pedig cserében Uraságod venné hasznát. A legtöbb erre vetődő papot, varázslót megkérjük erre és általában mindkét félnek előnyös üzlet köttetik. Tudják ezt a környék haramiái és kóborlói is, ezért élünk itt viszonylag békében. - kíváncsian várja mit reagálsz. Az elméjét nem védi pajzs, csak egy halványan derengő "háló" ami nagyjából annyit ér csak, hogy tudja mikor támadják meg az elméjét (hasonló mint Dhar pajzsa, de ez nem véd közel sem annyira, szinte mintha ott sem lenne. |
Gazdához: - Mik lennének eme tárgyak fiam?
- Nos.. - kissé hanbozni látszik - vannak felszentelt könyveink, papirosaink, amulettek, iránymutatók, sokféle isten papjai által felszentelve. Akad egy-két tárgyunk amit többen is ereklyének gondoltak, de megfelelő ellenérték híján nem cseréltek el velünk. Mi érdekelné Uraságodat? |
- Félreértettél fiam, kérdésem arra vonatkozott, hogy mik azok a tárgyak, amikre istenem áldását kéred? Mire akarjátok használni majd, miután telítődnek isteni erővel?
-Amire jók. Nem feltétlenül mi használnánk, hanem akár csereeszközként is jól jöhetne a későbbiekben. Áldani meg olyasmiket kellene esetleg, amit uraságod megfelelőnek ítél. Ha teszemazt pár gyertyát, vagy lámpásolajat szentel meg, hogy azok fényénél a hívők jobban remélhessék imáik meghallgatását, vagy megáldja a vetőmagvakat, hogy a termésük bő legyen és elkerülje az üszög vagy bármi. Hisz még azt sem tudánk, mely isten szolgálatában áll uraságod. |
A befogadó nép emberségesnek tűnik, bár lehet, hogy csak a nagy létszám, vagy a meglepetés miatt teszenk így, hisz most, hogy már itt vagyunk nem sok értelme lenne az ellenállásuknak. Nem zavar, megszoktam, hogy érdeklődően néznek, de ha kérdeznek/kérdez valaki, avval beszélgetek egy kicsit, természetesen csak magamról. Látod a család kissebb tagjait is, három kisgyereket (úgy 5-9 év közöttiek lehetnek), de csak néznek rád nagy szemekkel (kicsit félve, ami az ő szemszögükből eléggé indokoltnak tűnhet elvégre nem mindennap látnak hozzád hasonlókat). Senki nem szólít meg, úgy tűnik elég nekik ha nem kerülnek veled konfliktusba. Az esti zenénél leginkább a goblinokra gondolok, hogy ők "lármáznak". Azért szép lassan kinyitom a reteszeket és a spalettákat és kinézek, hátha látok valamit, vagy jobban hallok, mire utalhat a zene és dallam. A fk közül, ahol több tűz halvány fényét látod, szűrődik ki a hang. A ritmus mintha örömünnepre, vagy valami hasonlóra utalna. Ha csak hallgatod érzed hogy felpezsdül a véred ugyanakkor kissé harcias, méltóságteljes is. Nem tudod pontosan meghatározni hogy hat rád. Ha semmi szokatlan nincs, akkor visszacsukom a spalettákat és a reteszeket, majd rendbe teszem magam, lemosom az út porát és az eddigi hánykodtatásokat (ehhez kérek vizet, stb., ha van nekik), Az épület egy mellékhelyiségébe kísér a gazda egyik fia, ahol öbb nagy forróvizes dézsa is áll (úgy tűnik ez a fürdőjük). Alaposan lecsutakolod magad és kellemesen elbágyaszt a meleg víz. majd mivel az őrszemeink megvannak és ha Ferán nem kér magának vagy másnak személyes őrizetet, akkor nyugovóra térek és próbálok jó mélyen egy kiadósat aludni. Külön őrséget nem kér senki úgyhogy nyugodtan az ágyba dőlhetsz. Mielőtt elalszol még látod ahogy Tömzsi alaposan elzár-lezár minden batyut a biztonság kedvéért. |
| All times are GMT +1. The time now is 22:06. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu