|
Ahogy közeledik a két férfi még minden erőmet összeszedve egy végső kirohanáson gondolkodom, de amint látom a medált, kedélyem csillapodni látszik. a batárok felől felhangzó csatazajra és fájdalomkiáltásokra kicsit összerezzennek, aztán vigyorogva közelebb lépnek hozzád. Valamit mondanak, de alig hallod a szavakat érteni pedig egyáltalán nem érted őket. A karjaim leeresztem, izmaim a feszült állapotból ernyedt állapotba, pihenésre térnek. Szememből a tűz, a lángolás szépen lessan elenyészik és ekkor érzem igazán csak a fáradtságot. Ösztöneim vészjóslóan jeleznek, hogy ha már támadni nem is, menekülni kellene, de a medál látványa rabul ejt, fogva tart. A fáradság erőt véve rajtam féltérdre rogyok és már elég nehezen tartom a szemem is nyitva. Mélyeket lélegzek, mintha 100 gladiátor mérkőzés utolsó, üdvrivalgás időszakát élném át. A két fickó közül az egyik gúnyosan nevetve hajol föléd és pofonra lendíti a kezét. A keze félúton jár mikor valami más költözik a szemem mélyére, nem a tiszta rendes harc vezérelte lélek kerül a helyére, mintha egy eldugott énem kerülne elő, démoni tekintet figyel majd a két áldozatra. Semmi tűz, semmi küzdelem vágy, csak a puszta rombolás pusztítás tükröződik vissza. Megpróbálom a két fegyverest lefegyverezni. Az arcod hirtelen megváltozásától megdermednek egy pillanatra és eléggé döbbent képet vágnak. A fölém hajolót rövid úton harcképtelenné akarom tenni egy gyors ütéssel, A mellkasa közepébe csapódó ölköd alatt bordák recsegnek. A csapás megemeli a férfit és két-három lábnyira zuhan a földre, míg a másikkal eljátszani, mint macska az egérrel. Villámgyorsan kap a fegyverei után, de a döbbenet adta előnyöd még nem fogyott el és a csuklójára mért ütéstől kiesik a kezéből a kard. Szép lassan végzek vele, először eltörnek majd a kezei, majd a lábai, különböző szorításokat, feszítéseket alkalmazva jutok el a végcélomig, majd amikor tehetetlen jó mélyen a szemébe nézek. A férfi az első törött csontok után próbálna menekülni és a fahordó szekér felé iramodni, de nincs esélye. A fájdalomüvöltései lassan kínlódó hörgéssé vállnak és a szemében csak rettegés van mikor belenézel. -Eljött az idő, imádkozz égieidhez, mert nemsoká találkozol velük. Ezután nemes egyzserűséggel megpróbálom leszakítani a fejét a nyakáról, miközben életben van az egyén. Nagyjából sikerül is a dolog, csak pár, félig szétszakadt ínszalag fogja a testhez a fejét amiket egy mordulással elszaggatsz. A nyakából egy pillanatig buzogva ömlik a vér, majd csordogáló patakként terül szét a földre omló halott körül. Ha meghalt, vagyis elértem a célom, odamegyek a másikhoz, a hasára fordítom, lerángatom róla a felső ruházatát és az "apró" törömmel felhasítom a gerincvonalát. Benyúlok, a gerincét megfogom és kitépem. Valószínűleg már ekkor sem él, de amolyan rituáléként élem meg az eseményeket és a végén egy hatalmas ordítással szabadítom fel a felesleges energiákat. A bordatörött fickó nyöszörögve próbál arrébbkúszni előled de a szájából szivárgó vér és a testét rázó kínok miatt nem sokat haladt. Amikor felhasítod a hátát már csak egy nyöszörgésre futja az erejéből és szinte azonnal meghal. Ezután, kinézek a susnyásból és ha még látok valami ellent, legyőzhetetlenül újjáéled bennem a "démon", ki pusztításra vágyik és megindulok célpontom felé. A batárok előtt holttestek hevernek de úgy tűnik az Íshar, Hier, Meríín alkotta védvonal kitart és Tömzsipöröly-t is megpillantod ahogy a batár mellől pontos lövésekkel ritkítja az ellent. A rönkszállító felé viszont három alakot látsz állni az út szélén, kettő lassú mozdulatokkal "integet", a harmadik mintha legyek után kapkodna. Merrefelé indulsz? |
Kupolát vonok az a fickó köré aki előttem van és oly nagyon koncentrál, majd megtöltöm vízzel... nem akarom megölni, csak addig marad ott, míg el nem ájul, akkor kiengedem, később még beszélünk vele, A varázslatod lassabban áll össze mint "normális" esetben. A megcélzott varázslónak még van ideje felkapni a fejét és érzed ahogy próbálja beazonosítani a körötte lévő mágia létrehozóját, aztán rászakad a víz. Vergőde próbál valahogy kiszabadulni
Gil: Egyenlőre ennyi, mert vannak még "pozícióan" többen is. Ha nem éri majd a dolog akkor teszem be a folytatást |
A fák takarásából kilépve, a vízzel teli kupolát futva megkerülve rátámadok a középső varázslóra. A jelenléted csak akkor észlelik mikor közvetlenül a varárzsló háta mögé érsz, de reagálni egyik sem tud.Hátulról a szívébe döfök a tőrömmel. A varázsló védelme egy fél pillanatig mintha megpróbálná megállítani a pengéd. Ez annyira elég neki, hogy pár hajszálnyival eltéríti a döfést. De a szívét így is keresztüldöföd. A megmerevedő görcsös testből simán kisiklik a pengéd.
Az út túloldaláról a bokrok közül kirobban két fegyveres és az egyik feléd tart, a másik a felétek rohanó vérmocskos Dhar útját igyekszik elvágni. |
A bokrok között összehúzódva lesem meg az ellenfeleket. Minden porcikám velejéig remeg kirobbanásra készen. Pár pillanat múlva robbanásszerűen török ki a bokrok közül a három alak felé, szinte izzik bennem a vágy, hogy kivégezhessem ellenfeleimet. Az egyik körül vízzel teli kupola jelenik meg és tehetetlenül vergődik benne, pillanatokkal később Ryel-t látod rárontani a középsőre és látod amint a háta mögé kerülve végez vele. Megállíthatatlanul robogok a 3 alak felé, akár egy pusztító vihar, senki és semmi nem állíthat meg és út közben nem nézek senkit és semmit. Csontremegtető ütközés perdít félre kissé és fékezi a rohanásod. A bozótból kirontó fegyveres rosszul mérte fel a sebességed és ahelyett, hogy a kitartott kardjával menet közben leszúrt volna, egyenesen beléd rohant. Jóval "könnyebb" nálad és jobban megviselte az összeütközés, mert kissé szédelegve próbál feléd kaszálni a fegyverével. |
Egyenlőre maradok a kocsiba, próbálok biztonságosan rálátni a küzdelemre. (erőmet védelemre és gyógyításra tartalékolom)Mágikus erők háborgását érzed, ahogy több nagyerejű varázslat is létrejön-feloszlik szinte ugyanabban a pillanatban. Az elméket eltompító varázst mintha elfujták volna.
A batárból csak kihajolva látod a harcot ami az első batár körül tombol. Se Ryel-t, se Dhar-t nem látod, de a jelek szerint nem is nagyon hiányoznak a közelharcban. Hier és Íshar-ék laza háromszög alakban állva, mindössze pár aprób sebtől vérezve gyors és erős mozdulatokkal ritkítják az ellent, időnként elcikázik köztük a törpe egy-egy nyilvesszeje, védtelen arcokba és mellkasokba csapódva. Már csak öt támadó van talpon körölöttük és úgy tűnik kezdenének visszahúzódni, de most Íshar-ék nem engedik őket elszakadni. |
Megpróbálok végezni a harmadik varázshsználóval is.
A vízbúra alatt lévő varázsló elernyed, aztán megszűnik körötte a vízkupola, csurom vizesen a földre zuhan és ájultan elterül. A szájából víz folyik ki, de talán még él. Gil: a második varázslatod már azonnal létrejön Az aszisznak látszó varázsló rémült szemekkel mered feléd és próbál kitérni előled aztán rángatózni kezd, mint akinek igen kellemetlen "látogatói" vannak a ruhája alatt. Próbál valami varázslatot végrehajtani, de nem tud koncentrálni, egyre rángatózásokra kényszeríti valami. A tőrőd átüti a ruhája alatt viselt láncinget és feltépi a mellkasát. A botótosból kitörő fegyveres döbbenten lassít, de láthatónan már nem fog tudni megállni-megfordulni mielőtt elér téged. Arcán az elszánt grimaszt félig retegő kifejezés váltja fel ahogy felismeri, nem fogja tudni elkerülni az összecsapást veled. |
Ha a közeledő fegyveres támad, akkor védekezek, aztán visszatámadok. A férfi szemében a felismerés szikrája villan. Látod az arcán, hogy tudja: semmiképpen nem úszhatja meg élve, csak ha végez veled. A halálraszántak eltökéltségével veti rád magát. A pengéje sivítva szeli a levegőt a torkod felé.
Egy táncos könyeddségével hajolsz hátra és lépsz át a fegyvere alatt, majd kiegyenesedve egyenest torkon döföd. Pár szívdobbanásig álltok ebben a furcsán közeli helyzetben (szinte hozzásimulsz, d csak a tőrödön át "érintitek" egymást) mígnem holtan összeesik. Mikor végezem vele, akkor odamegyek az ájult varázslóhoz, és végzek vele is. Kecsesen odalépdelsz a hörögve lélegző félájult varázslóhoz és lehajolva egyetlen sima mozdulattal vágod át a torkát. |
Az ütközés során megtorpanok. VIsszanézek az "akadályra", amibe ütköztem. A testem érzékelte a fájdalmat és szívesen térne első körben védekezésre, legalábbis amíg felméri, mi baj történt, de a fegyveres csak egy gonoszan csillanó szempárt és egy kis mosolyt láthat a szám szélén. Ahogy rádnéz, a rémült döbbenet az ami leginkább leírná az arckifejezését. Odpattanok elé és mielőtt teljesen magához tér lefegyverzem és leütöm. A fickó szinte csak nyüszít a félelemtől ahogy kivered a kezéből a pengét. A második ütésed mellkason éri és a levegő sípolva hagyja el a tüdejét. Elemelkedik a talajról, aztán görnyedt tartásban a földre zuhan. Ahogy odalépve gyorsan tarkónrúgod, elernyed és ájultan kiterül a porban. Körbenyalom a szám a vér izzét érezve kutatok tovább az áldozatokért. |
Ryel "kivégzéseit" látva én kicsit felvonom a szemöldököm, de mivel úgysem látja senki, ezért megjegyzem halkan:
- Emberek. Majd visszaindulok a kocsihoz, megnézni mi a helyzet ott. Dhar éppen kiüt egy fegyverest az úton. (szinte tetőtől talpig véres, de sértetlennek látszik) Feran nyugodtan ácsorog az első batár mellett, elötte szenes csontkupac mutatja, hogy nem volt dologtalan. Íshar-ék az utolsó két harcoló fegyverest aprítják lelkesen, a törpe a batár tetejéről lövi hátba a futásban menekülő harmadikat. Az Atyá-t nem látod. |
A harc végeztével visszamegyek a batárhoz, és szemrevételezem ki mennyire sérült meg (nem megyek oda megvizsgálni, csak távolabbról nézem őket).
Dhar-t az úton látod amint tetőtöl talpig véresen, kissé zavarodottan néz az utolsó ellenfelére. (a férfi elterülve, ájultan hörög a porban) Feran nyugodt léptekkel átlábal az előtte lévő égett kupacon (szenes csontdarabok és hamu szóródik szét a halomból és az erdőt nézegeti. Hier a fegyvereit tisztogatja, de fél szeme a környéken és meghajolva köszönt. (pár kissebb karcolást látsz csak a ruháján, meg sok vérfoltot, de a mozgásából úgy véled nincs sérülése. Íshar és Meríín körbe-körbe járkálnak a két batár körül a környéket figyelve. Meríín mintha kissé sántítana. Az Atya nem látható (talán a kocsiban van), a törpe pedig nagyot szusszan mikor meglát. Aztán te is megdöbbensz, mikor "kiszállsz" a féloldalas batárból és mosolyogva integetsz magadnak. |
Elismerőn aprót biccentek a törpe felé (közben felötlik bennem a kérdés: hogy ha "én" a batárban voltam, minek láttak engem a többek...?)
A hasonmásod integetve szertefoszlik. A törpe meghajolva fogadja az elismerésed. Majd Hier felé fordulva: - Meg kell javítani a batárt, le kell tolni az akarályt az útról, a hullákat pedig valami mód el kell tüntetni, lehetőleg, úgy, ha valaki keresné őket ne találja meg. Intézkedjen a felsorolt ügyekben, de előtte keresse meg az Atyát, és kérje meg, hogy gyógyítsa meg azt, akinek szüksége van rá - adom ki az utasításokat - Ha valamiben szükség lenne a segítségemre szóljon - teszem még hozzá kisvártatva. -Parancsára asszonyom - mondja Hier és a hátsó batárhoz megy ahol az Atya kivont karddal "üldögél" és szól neki. Feran-hoz odalép Íshar és valamit hallkan mond neki. Feran lassú léptekkel elindul az úton a támadók szekere felé. |
Végignézek a tetemen, majd magamon is. Próbálom lesöpörni magamról a sok vért, mintha fóbiám lenne, de látszólag sikertelenül, (Nem csak látszólag, hanem gyakorlatilag a még meg nem alvadt vért rendesen elkened) mert egyáltalán nem tisztul a felszerelésem. Aztán hagyom, magamban dühödten lépdelek vissza a batár felé, de kifelé inkább csak szomorú tekintetem van, nem igazán beszélek senkivel. Rövid tőmondatokkal válaszolok csak a kérdésekre, ha kérdeznek (jól vagyok, semmi bajom, stb.). Felpattanok a kocsi hátuljára és várom az indulást. Keresek egy rongyot és próbálom út közben majd letisztítani magam, amennyire csak lehet.Tömzsipöröly elismerően mér végig. Láthatóan tetszik neki az új "dizájnod" aztán az arcodra pillant és a ládájából egy kis üveg csípős szagú szeszt meg egy tiszta rongyot dob oda neked. |
A veszély elmúltával elő kerülök a batár mélyéről. (a fegyver egyenlőre csak az övemre tűzöm, sose lehet aztat tudni, tényleg elmúlt e a veszély).
Megkérdezem a "harcos triótól", maradt-e túlélő az ellenség soraiból. (Ha igen lenne a válasz, akkor kihallgatását indítványozom) A közelben nem látsz olyan ellenfelet akinél feltételeznéd, hogy életben van (a hiányzó fejek, széthasogatott, repedtnek (mintha szétfagytak volna) mellkasok, homlokból kiálló nyílvesszők és a szenes hamukupac nem sok túlélési eséllyel kecsegteti őket), Távolabb, amerről Dhar jött vissza az úton egy elterült test hever, vérbeborulva, kissé mocogva amíg Feran oda nem ér mellé és tűzlabdát nem küld a mellkasába. Ezek után felkeresem minden tagunkat és felkínálom a Minden Titkot Ismerő, azaz Krad végtelen gyógyító erejét. |
Lassan megjelenek én is a kocsi mellett.
Íshar kishíján rádveti magát mikor felbukkansz, aztán kissé meghajolva köszönt: -Üdvözlet varázsmester Gil. Remél tied út volt nyugalmasabb. - Helló. Gondolom akkor ismeritek a támadóitokat, hogy egyet sem hagytatok életben?Íshar kicsit elmosolyodik, bár inkább fintor: -Azt kettőt - mutat két szétkaszabolt hullára - ismerni látásból. Hogy többi miért jött azt nem tudom. |
Gilhez:
- Az ittlétüknek nincs köze a feladatunkhoz - pillantok a támadók felé, majd visszafordulok Gil-hez - Nincs értelme firtatni az ügyet, nem lesz velük több bajunk... - Pillantásomból kiolvashatja, hogy tényleg jobb ha nem kutakodik és kérdezősködik tovább. |
Tömzsipöröly miután odadobta Dhar-nak a holmikat, két perc alatt összerakja a kocsikereket aztán Meríín kissé megnyomja a batárt az ellenkező irányba és a törpe helyére rakja és rögzíti.
Közben Feran, kissé álmatagon sétál előrefelé az úton és valamit mutogat maga elé. (a mágiára érzékenyek megérzik, hogy varázslatokat sző és enged szabadjára) lassan eltűnik az út kanyarulatában, de mindenki felkapja a fejét mikor az erdőbl jókora lobbanás csap az ég felé, majd zsíros füstoszlop emelkedik ki többhelyütt a fák közül. Nemsokkal később a kanyar mögül is az égre csap egy jókora lángfelhő, de az utánna felszálló füst ott inkább szürkés-fehér, (mint a tábortüzeké) és hamarabb el is oszlik. |
Ha kész a batár, visszaszállok, és várom az indulást.
A batár pár perc múlva útrakész, de a többiek még kint "szöszmötölnek" és Feran is csak jó fertályóra múlva tér vissza és kapaszkodik fel a lovára. Mintha kicsit élénkebb lenne, de az arckifejezése továbbra is elrévedő. |
Megköszönöm Tömzsinek a tisztítószereket, amivel letakarítom magam, A tömény szeszes szag kissé csípi az érzékeny orrod, de a vért és koszt könnyedén tünteti el rólad. majd amikor az Atya felkeres, még indulás előtt a következőket intézem hozzá: - Atyám, nekem most nincs szükségem gyógyításra, azonban kérdeznék valamit Öntől. - Mit csinálna az Ön Istene, ha Ön a célját feladná, > mondjuk esetlegesen önvédelemből < de mégis szakítana avval, ami az eszméje - kérdem az Atyát láthatóan némi szomrúsággal és némi aggodalommal a hangomban. - Tudja nem a kenyerem a vérontás, pontosabban az élet kioltása, azonban most mégis megtörtént. Az eszmémet, az életemért cseréltem le, igaz nem végleg, de mégis elszabadult egy rövid ideig bennem a gonosz, mely arra késztetett, hogy pusztítsak, mit sem törődve az élet tiszteletével. - Mondja Atyám, ezen tud segíteni? - kérdem őszinte reménnyel az öreget. |
Nos, mivel úgy látom ezek a támadók előttetek jártak és vártak rátok, bizonyára biztosak vagytok benne, hogy több ilyen csapat már nem vár előttünk... - azzal megvonom a vállam -
|
Az elf gúnyos megjegyzése némileg dühít, de nem alacsonyodok le odáid, hogy vitázzak vele vagy elkezdjem magyarázni neki, hogy pontosan mi, hogyan és miért történt. Úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna amit mondott, és hagyom, hogy azt gondoljon erről az egészről, amit csak akar.
|
Tömzsipöröly hamar összeszedi a cuccait és a használható nyílvesszőket, átnézi a holttesteket és eléggé elégedett arccal dob a batár hátuljára egy tömött kiszsákot (fémes zörgés hallatszik belőle ahogy a rakodó ládába esik).
Feran varázsigéket mormol és a holttestek lángra kapnak, majd rövid idő múlva hamuvá omlanak. Meríín összeszedi a lovakat és megnyugtatja őket, Íshar pedig beáll a "sorba" Dhar mögé, hogy az Atya segítségét kérje. |
Dharhoz: - Az élet védelme néha megköveteli mások életének kioltását is. Ahhoz, hogy valami újjat, valami szépet, valami hasznosat építsen az ember, előtte lehet rombolnia kell. Ez ne gyötörjön barátom, jól döntöttél, hogy tudásod, melyet maga Krad adományozott neked, az élet védelmében, a gyilkos tudatúak ellen használtad. A benned lakó gonosz csitítására számtalan módszer áll rendelkezésre, ígérem, megtaláljuk a megfelelőt, csak bírd erővel addig is. (biztatóan megveregetem a vállát, ha felérem)
Ezek után megvizsgálom Ishar sebeit, és ha Krad áldása sikerült, gyógyító igékbe kezdek. Íshar bal alkarján az ingujj alatt találsz egy hasított sebet (mintha valaki beszúrt volna az inge alá. De a ruhája nem szakadt el.). A gyógyító igéid nem húzzák össze teljesen a sebét, mintha nem hatna rá teljesen az áldás, de a vérzés eláll. Láthatóan Íshar ennek is örül és az öve hátuljából kis csomagot vesz elő. Tiszta tépés és egy kis tekercs gyolcs van benne. feléd nyújtja és óvatosan, nehogy felszakítsa a sebet, feltűri az ingujját: -Segít beköt Atya? Vér elállás jó, de seb nyitva nem. Üdvözlem Gil-t, örülök, hogy ismét köztünk van újra. Feran látószögébe is beállok (ha kell újra és újra:)), hátha tudok vele pár szót váltani. Feran közelebbről nem annyira álmatagnak inkább halálosan fáradtnak tűnik. Halkan, érdes, szinte csikorgó hangon szólít meg: -Mondja Atya, mi a baj? Ha nincs több feladatom, akkor majd visszaülök a kocsimba. |
Isharnak: - Krad végtelen hatalma elállította a vérzést, így ez a kis karcolás már magától is begyógyul majd. Ha elfelejtetném szólj rám naponta többször is, hogy ellenőrizzem a sebet (mondom neki, miközben alaposan bekötöm).
A kötést szorosra húzod és visszahajtod rá az ingujjat. Az anyag mintha nagyon nehéz és sűrű szövésű selyem lenne. -Jól van Atya. Jövök majd mikor lehet. Feranhoz: - Kicsit furán mozgot, azt hittem megsérült, nem segíthetek-e valahogy? Feran bágyadtan legyint: -Semmi baj, csak az utóbbi napok alaposan kivették az erőmet. Nem hiányzott ez a harc. - tekint körbe. A füstoszlopok lassan utánpótlás nélkül maradnak és az enyhe szél hamar szétszórja a sötét pamacsokat. |
Megköszönöm az Atyának, amit mond. Elvonulok elöle, de láthatja, hogy azért nem igazán tudott meggyőzni, de egy enyhe nyugalmat adott, talán az utolsó mondata, amivel azt mondta, hogy lehet kontrolálni az esetet. Ezután visszabatyogok a megfelelő szekérhez, a megfelelő pozícióhoz, hátra és ha nincs több teendőnk indulásig, akkor felpattanok a szekérre a törpe mellé. A törpe kicsit később jön oda (elpakolta a cuccait) és a fegyvereid is hozza magával. Feladogatja neked aztán felmászik maga is.Miután elindulunk rövid töprengés után megbököm Tömzsit: - Tudsz valami oly játékot mutatni, ami eltereli a figyelmem? - kérdem tőle. - Nem akarom, hogy gondolataim egy dolog körül forogjanak! Az sem baj, ha veszítek, de neked kell majd pásztáznod a területet, így legalább kevesebb az esélyed a trükközésre- az utolsó szavakat fél mosollyal a számon intézem a törpe felé. -Háát.. - vakargatja meg a fejét - Játékot itt útközben nem nagyon tudok. Viszont mesélhetnél még a gyermekkorodról. Azthiszem kicsit segít, ha "visszamegyünk" a múltba, mert eltereli a figyelmed a jelenről. Próbálj olyan helyzeteket felidézni amiket most másképp oldanál meg. Mond el hogy csináltad akkor, és hogy csinálnád most. Aztán megbeszéljük melyik a jobb. |
Én is üdvözlök mindenkit! :) Aztán megkérdezem úgy általánosságban:
- Merre tartunk tovább? Az átkozottak földjére? |
Nem érzem úgy, hogy nekem kellene válaszolni Gil kérdésére, majd Feran megteszi, ő úgyis jobban tudja a részleteket.
|
Tömzsipörölynek: - Akkor sem és most sem kenyerem a vérontás. Egyszóval mindent úgy csinálnék, ahogy régen, de itt más volt a helyzet, más volt a szituáció. Talán ezt magamnak kell legyőznöm itt belül, majd megbírkózom vele, nem lényeg, csak gondoltam van valami a tarsolyodban, úgyis mindig valamit játszottál az ivban és jól megkopasztottál mindenkit - az utolsó mondatok kicsit derűsebb ábrázatot kölcsönöznek, ahogy felidézem az ivóban történteket. - Lehet, hogy a következő feladatra kellene koncentrálni inkább... - elgondolkodom, majd utána hosszú csend folytatja gondolataim az út során. A törpe komoly arccal méreget téged, aztán a válladba bök kicsit: -Ahogy mondod. Más a helyzet. A világ nem tökéletes és nem is lesz az soha. Ezért te sem lehetsz az. Unalmas lenne hidd el. De remélem a lelked megnyugszik, hisz mélyen belül - csap a mellkasodra - Magad is tudod, hogy amit tettél helyes volt valamiért. Az istenek pedig csak azt nézik amikor szinük elé kerülsz, hogy helyesen döntöttél-e. Bár elborzaszt talán, de van, hogy a helyes döntés, halálhoz, sok halálhoz vezet, amit neked kell okoznod. De kik vagyunk hogy az istenek dolgait átlássuk. Én azt mondom helyesen tetted amit tettél és még valami! - összehúzza a szemeit és dühös arcot vágva mered rád, (ha nem sejtenéd, hogy viccel komolyan aggódnál) - Ha neadjaég legközelebb nekiállsz filozofálni, hogy a ránk támadó ork, vagy szörny életét helyes e kioltani, akkor előbb téged rúglak fenékbe és a kemény fejeden fogom megtámasztani a nyílpuskám miután kényelmesen elhelyezkedtem a hátadon. |
Bocsánat amiért oly régóta "állunk" de kissé nagyon zűrös volt az év vége.
Feran, Gil kérdésére csak szótlanul bólint (láthatóan eléggé megviselték a történtek és mintha nem lenne teljesen jól. A szemei fáradtak és homályosak) Fertályóra múltán végre felkerekedtek és elhaladtok a támadók "úttorlasza" mellett. Gil kivel-hol utazik? A délután lassan estébe hajlik mikor menydörgést hallotok a távolból. A fák kötz kanyargó útról nem láttok messze, de felettetek az égen egyre több felhő tűnik fel, s a szél mintha egyre párásabb, esőszagúbb lenne. Az első dörgések után jó fél órával pillantjátok meg felnézve a viharfelhők szegélyét. Alig 1-2 mérföldnyire lehet tőletek és mintha őrült által kavart, villámokat böfögő, sötét lötty lenne az égen. Szinte folyamatosan csapkodnak a villámok a kavargásból és a hangjuk egyre élesebben hallik. Ráadásul, mintha az út is a vihar felé kanyarodna. A lovak kissé meglassudnak, de hamar újra felveszik a tempót. Mindenkinek megy egy-egy üzi |
Tömzsipöröly felé: - Na már csak ez kellett, mindjárt ránk szakad az ég,de van egy megérzésem, hogy ezt az égi áldást sem az Istenek küldik ránk. Jobb lesz résen lenni. Minden porcikám figyelmeztet a veszélyre, de ugyanakkor fűt a küzdelem esetleges heve is. Úgy érzem magam, mintha egy kis gyerek lennék, aki nem figyel az apai figylemeztető szavakra. Igyekszem minden tőlem telhető figyelmességgel pásztázni a teret, amit látok. Az érzékeimre különösképpen figyelek, hisz leginkább ezek mentették meg rövidke életem. Az ösztöneim még sosem csaptak be. Az élni akarás a legnagyobb úr. A törpe a levegőbe szimatolva, összehúzott szemmel bólint: -Furcsa vihar valóban. Mintha egyetlen helyen kavarogna csak teljes erővel és egyre gyűjtené az erejét. Megigazgatja a fegyvereit és a ládából viharcsuklyákat és köpenyeket kotor elő, feléd nyújtva az egyiket. -Ha mégis szakadni kezd jól jön majd. |
Gil mellé csoszogok.
Gilhez: - Lehet, érdemes lenne védőmágiák óvó körében bevárni ezt a vihart. (mondom olyan hangsúllyal, mintha a holnapi étrendről beszélnék) |
A mágikus érzékeimet kiterjesztve körbe nézek jobban és megvizsgálom a közeledő varázslatot, hogy lehetséges e arréb téríteni, illetve, pontosabb képet akarok kapni a természetéről és erejéről.
A varázslatról meg tudod állapítani, hogy nagyjából mozdulatlan (csak olyan sebességgel közeledik mint amennyivel ti "mentek felé") és a kiterjedése változik kissé összevissza, mintha hol itt- hol ott lépne be és ki a mágia befolyásolásába egy-egy újabb varázsló. Egészében véve körülbelül mindig egyforma erővel működik de változó alakú területen. Mint egy félig vízzel telt marhahólyag amivel a földön játszik egy gyerek, különféle alakzatokba kényszerítve. Eltolni-eltéríteni talán kis részen képes vagy, de az egészet semmiképpen. Ahhoz túl sokan "dolgoznak" rajta. Természetet befolyásoló varázslatok működnek a szövedékben, főleg villámok "idéződnek" és felismersz erős, de primitív "esőhívó" varázst is. Úgy véled a "vihar" alatt erősen és sűrűn csapkodnak a villámok és szakad az eső (vagy akár néha a jég is) az égből. |
Hier-t magamhoz hivatom, és váltok vele pár szót.
A férfi meghajol majd az út szélén eltünik a fák közt pár percre. Mikor visszatér (közben lassabb tempóban de haladnak tovább a kocsik) suttogva beszámol neked. |
Miután a vihart jobban megvizsgálom, fennhangon mondom, kaján mosojjal a szám szélén:
- Hát lehet, hogy az előző fogadóbizottsággal már nem lesz bajunk, de úgy tűnik szerezetek pár barátot, akik most igen nagy lelkesedéssel és villámokkal várnak minket. Íshar-ékat láthatóan nem izgatja a dolog, de kissé furcsa dolgot tesznek. A nadrágjuk szárából két vékony huzalt húznak ki és a csizmájuk sarkán lévő kis karikába akasztják a végüket, a fegyvereiken pedig ellenőrzik a markolatok szíjazatát. |
- Nem mindenki ellenség, aki az utunkba kerül - szólok ki a kocsiból ha hallom Gil és az Atya párbeszédét Az Atya szavait nem hallod, csak Gil fennhangú szavait. - Feran óhaja, hogy tovább menjünk -teszem még hozzá.
Feran bágyadtan biccent a lován üldögélve és jobbjával továbbot int. Íshar és Meríín miután végeztek a maguk ellenőrzésével nyugodtan hajtják tovább a batárokat. Dhar: Ahogy egyre közelebb értek az esőszagot egyre erősebben érzed, valami furcsán ismerős-ismeretlen, halvány "mellékízzel". Gil: A füledet egyre jobban bántja a villámok éles recsegése és a dörejek, de más hangokat is ki tudsz venni. Ordítozást és kiabálást, sok hangon és több nyelven. Az egyetlen biztosan beazonosított emberi hang egyenlőre csak egy kínlódó halálüvöltés közvetlenül egy villámreccsenés után, aminek túl gyorsan szakadt vége. |
Keresek valami magaslati pontot, ha van fa, vagy szikla, akkor arra felmászok és elnézek a távolba.
A batárok megállnak mikor kiszállsz és "pozíciót" keresel. Fa van rengeteg. A legmagasabbnak kinézőre felmászol amíg biztonságosnak ítéled és megpróbálsz körbefürkészni. A környező fák magasabb, vékony ágai elég sokat takarnak még. A "vihar" felé elnézve úgy tűnik jó 5-600 lépésnyire tombol tőletek. Alatta hogy mi van nem tudod kivenni, de mintha jókora tisztás lenne (legalábbis nagy területen mintha nem lennének magas fák. De a földet nem látod. A villámok, bár kissé ritkábban, de egytől-egyig a tisztásnak vélt területre csapnak be és arról hallod (kissé tisztábban) a hangokat is. Még mindig nem értesz semmit, de a többszólamú mély hangú üvöltözés és kiabálás mellett vékonyabb, szinte sipító hangokat is kihallasz és néha nintha ismerősnek tűnő hanglejtéseket is kivennél. |
Gil lemászik a fáról és továbbindultok óvatosan.
Dhar: egyre erősödik a "mellékillat" és hamarosan be is tudod magadban azonosítani. A "gárda" szagát érzed a viharból kikanyargó szelekben, vér és emberi félelemszaggal vegyesen, a halál illatával keveredve. A fák közül hirtelen bukkantok ki egy jókora tisztás szélén, nagyjából ott ahol Gil sejtette. (az út bal felén az erdő fut tovább, a jobb oldalán jókora, több hektáros tisztás, egy rommá dőlt, füstölgő parasztházzal a közepén. A körötte lévő vetést és gazdasági épületeket szinte teljesen letarolta már a vihar és a harc, itt ott gyümölcsösök fáinak kormos maradványai merednek ki a talajból.) A romok közt és a tisztáson rengeteg alak nyüzsög szerteszét a villámok fényében. Úgy tűnik mindenfelé egyformán tombol a küzdelem. Az egyik "oldalt" vagy háromtucat ember képviseli, mindenféle fegyverrel és felszereléssel (akad pár aki talpig páncélban, kétkezes, lóra való pallossal hadakozik, másokon csak pörkös, tépett rongyok vannak. A többségük e két véglet közt helyezkedik el.) A szanaszét heverő holtestekből ítélve, eredetileg legalább kétszer ennyien voltak és nagy részük lovon. A másik "tábor" képviselőit először vézna, alacsony csontvázaknak nézitek, aztán (pár villámcsapáson belül) kiderül, hogy goblinok nyüzsögnek és harcolnak az emberekkel. Lehetnek vagy 60-70-en, de annyira rohangálnak, hogy közelítőleg sem lehet pontosan megbecsülni a számukat. Jópár elesett goblint is láttok, de lényegesen kevesebbet mint embert. A nyüzsgésükben Gil és az Atya hamar észreveszik, hogy korántsem annyira véletlenszerűen futkorásznak és harcolnak mint elsőre tűnik. Mindketten észrevesztek egy kis csoportot ami kiáltozva "menekül" négy pajzsos-kardos ember elől (az emberek furamód a fejük fölé emelt pajzzsal üldözik őket). Vagy 100 lépésnyit menekülnek cikázva, nyomukban az emberekkel mikor egy másik csapat rohanó goblin (10-15) kereszttezi az útjukat rohanva (nyomukban féltucat emberrel) a tisztás egy másik pontja felől érkezve. A két embercsapat csúszva próbál megállni az összeütközés előtt, részben sikeresen, de páran összecsattannak és felbuknak. A kialakuló "embergombolyagba" gyors egymásutánban két villám is csap, három, olvadt páncélokba sült halottat és kábán tántorgó túlélöket hagyva a kupacban, akikre egy harmadik csapat goblin veti magát, míg a másik két csapat már újabb helyeken csatázik. A goblinok felszerelése furcsa mód eléggé hasonló. A legtöbb hátán széles bőrtok fityeg (az alakjából ítélve kicsiny számszeríj tartására való), mindegyiknél akad legalább egy tőr, de soknál rövidkardokhoz hasonló , kissé hajlított, fegyvereket látni, ugyanakkor több is két kézzel forgat páncélzúzó fokost vagy kissebb buzogányt. Egy nagyobb csoportjuk élén a vezérüknek tűnő alak (acélból vagy valami más fényes fémből vert karika ("diadém") van a homlokán) éles hangon rikoltozik és kivont, levélforma pengéjével rohamra vezeti "embereit" a romos tanya felé húzódó emberek közé. Gil: A goblin "vezér" fegyverében "majdnem igazi" hiequar-ra ismersz és több, még gyartább kivitelüt is látsz a goblinoknál. Némelyik kiáltásukban pedig eltorzult Óelf szavakra ismersz. |
Fúj... mocskos goblinok - fintorodok el magamban. Elszem ágában sincs kiszállni a csűrhe közé. Ha közeleb lennénk Toronhoz... Mindegy. Remélhetőleg a két fél jól eljátszik egymással, nélkülünk is.
Kérdő pillantással nézek Feranra. Feran halványan elmosolyodik az arckifejezésed láttán aztán hallkan mond valamit Íshar-nak a nyelvén. A férfi biccent és Meríín-nek együtt leszállnak a kocsikról. A fegyvereiket kivonva az első batár két oldalán maradnak. Tömzsipöröly halkan nevet egyet aztán felmászik a második batár tetejéte és rövid rudakkal, meg viaszosvászonnal kis "tetőt" emel maga meg a számszeríjja fölé. Vaskos hegyű, acéltollú vesszőket készít maga mellé. Láthatóan nem annyira pontos lövésekre készül ha parancsot kap rá. |
Némileg megdöbbenek a goblinok fegyverzetén, de méginkább az ősi, ám torzított szavakon és tovább figyelem a történéseket, megpróbálva kitalálni, hogy az emberek és ezek a goblinok vajh kik lehetnek.
Ahogy figyelsz, egyre több dolog szúr szemet neked: bár több emberi holtest hever az úton és az erdő szélén és a harc jól láthatóan eltávolodott onnét, mégis mindíg vagy tucatnyi goblin van a harcmező azon szélén szétszóródva, "kiállva" a harcból, akik feszülten figyelik az emberek mozgását. Időnként cserélődnek ugyan, de szinte szabályos "védvonalat" tartanak a tanya és az út között. A "védett" erdő szélén egyszer mintha sárga szemeket látnál megvillanni, de nem vagy benne biztos. Feltűnő, hogy a goblin sebesülteket szinte azonnal kikísérik a harcmezőről, ha köröttük épp elcsitul a küzdelem, bár a legtöbb, öngyilkos fanatizmussal küzd tovább, ha nincs elég társa az adott helyen a harc folytatására. Különbségeket is észreveszel a goblinokon. Mindegyikükön kendőszerű öv van a derekán (függetlenül attól, hogy csak egy ágyékkötő vagy valami rozsdás gyerekpáncél, esetleg finom selyenblúz van-e rajta ruhaként) aminek színe ugyan változó, de szokatlanul "egyenruha" jellege van. Az egyforma színü kendősök általában egy csapatban küzdenek, de ha egy-egy visongó kiáltás után átcsoportosulnak könnyen, probléma nélkül elkeverednek egymással. Legalább három nyelven/dialektusban kiabálnak a goblinok és bár az Óelf szavak többségét megérted, nem tudod miért épp ezeket kiabálják: "tölgyfagyökér, kéksom, tavasz, fonnyadt levél" és hasonlókat. Az emberek közt jóval több különbözőséget találsz. Akad köztük mindenféle nemzet fia, a két késsel vagdalkozó, lobogó eáméval forgolódó dzsad-tól, a lomhán mozduló pajzsos-kardos asziszon át, a láncot pörgető fakóhajú toroni félvérig. Láthatóan eléggé összeszokot csapat voltak, de a vezetőik mostanára valószínüleg elestek, mert senki nem próbálja meg irányítva összehangolni őket. Mikor szerteszét több, láthatóan pajzsharchoz felszerelt és szokott asziszt is felfedezel, egy percig nem érted miért nem állnak fel és söprik el egy rohammal a goblinokat. Aztán a tanya mellett szénné égett csontok és olvadd fém jó tíz lépés hosszú és félember széles csíkját veszed észre. Az első "falanxot" valószínüleg tucatnyi villámcsapás érte egyszerre. Az alakzatnak sem ideje sem esélye nem volt a támadásra és a túlélésre. Ahol összeszorul-összeáll pár ember ott most is szaporán lecsap egy-két villám, bár nem túl pontosan, de szinte mindíg halálos áldozatot követelve. |
Érdeklődve figyelem a batár belsejéből a goblinok tevékenységét (már amennyire látom) Többnyire homályban mozgó, alaktalan tömegek kavargását látod, csak a villámok fényében pillantod meg tisztán a küzdőket (bár utánna kicsit káprázik a szemed, ha pont a villám felé néztél), próbálok elkapni minél több mondatot. Az "alap" goblinnyelvű szavak/mondatok, többnyire fájdalomra utalnak vagy visszahúzódási parancsok. Felismered emellett a goblin "vésznyelv" pár visító szavát, bár annyira gyorsan ejtve, hogy alig hámozol ki valamit (többnyire mintha azonnali segítségküldésről lenne szó) és az emberi közössel keveredő goblin nyelvet. (ez a leginkább "használt" a harcmezőn, bár szinte kizárólag pocskondiázást, gúnyolódást kiabálnak rajta)
|
Miekor megérzem az ismerős illatot, jelezem a törpe felé tapasztalataim. Tömzsipöröly vigyorogva a holmijaitok felé int és kötöző mozdulatot tesz a kezével, mintha lezárná a zsákokat. A csatatérre érkezvén lepattanok a batárról, de mivel senki nem próbál közbeavatkozni, így egyenlőre nem teszek semmit én sem, csak készenállok. Megpróbálom felmérni a helyzetet, ki áll rosszabbul, melyik oldalnak mi az erőssége, majd ha be kell avatkozni, még jól jöhet. A goblinok egyértelműen fürgébbek és többen vannak, mint az emberek, szemtől szemben, 1-1 felállásban azonban csak ritkábban eredményesek (akkor is a gyorsaságuk miatt főleg), az emberek ugyanakkor nem tudnak csapatokba szerveződni, mert azonnal közéjük csapnak a villámok. Így viszont, hiába az emberek nagyobb ereje és jobb fegyverzete (többnyire), a goblinok csapatai sorra kapják el és rohanják le őket, mint vadászebek a medvéket. Többször is látod, hogy a támadás alatt lévő ember lecsap egy goblinra, ugyanakkor rá egyszerre akár tucarnyi csapás is zúdul. hiába kissebb erővel, hiába akad el akár felük is a páncélján, mégis több sebet kap. Ráadásul a goblinok előszeretettel célozzák a fegyverforgató kezet a könyökénél és csuklóban, meg a két lábat térdben és bokában. Láthatóan eléggé gyakorlottak abban, hogy az ellenfelet harc- és/vagy mozgásképtelenné tegyék és utánna ketten hárman már könnyedén végezzenek vele, míg a többiek már a következő áldozatot kerülgetik. Viszont a nagyobb erejének és jobb páncéljának köszönhetően több embert is látsz aki a rá támadó kissebb, 4-5 fős goblin "osztagot" szétszórva próbál kitörni, vagy társaihoz csatlakozni, általában sikerrel, bár a sebesült-ájult goblinokkal általában nincs ideje végezni, mert már nyakán a következő csapat. |
| All times are GMT +1. The time now is 06:20. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu