hacsak a Magyar valósságal tudnák felfedezni összefüggéseket... :D

Joe, a farmer eldöntötte, hogy a balesetből eredő sérülései elég komolyak ahhoz, hogy az azt okozó kamion tulajdonosát bíróság elé állítsa. A bíróság előtt a társaság rendkívül jó megjelenésű ügyvédje megkérdezte Joe-t:
- Nem azt mondta a baleset helyszínen, hogy ’jól érzem magam!’?
Joe farmer kis gondolkodás után így válaszolt:
- Nos, elmondom mi történt. Épp miután felraktam Bessie-t, a kedvenc öszvéremet...
- Nem kérdeztem részleteket - vágott közbe az ügyvéd.
- Csak válaszoljon pontosan a kérdésre! Mondta azt a baleset helyszínén, hogy ’jól érzem magam’?
Joe azt mondta:
- Nos épp miután felraktam Bessie-t a platóra és elindultam az úton...
Az ügyvéd újra félbeszakította, és azt mondta:
- Bíró úr, azt a tényt szeretném bizonyítani, hogy a baleset helyszínén ez az ember azt mondta országúti járőrnek, hogy jól van. Most pár héttel a baleset után perbe akarja fogni a kliensemet. Az a véleményem, hogy ez az ember csaló. Kérem, hogy közölje vele, egyszerűen válaszolja meg a kérdést!
De már a bírót is kezdte érdekelni Joe története, ezért azt mondta az ügyvédnek:
- Szeretném hallani, amit mondani akar.
Joe megköszönte a lehetőséget és folytatta:
- Nos, ahogy mondtam, éppen feltettem Bessie-t a kedvenc szamaramat az utánfutóra és elindultam az úton, amikor az a nagy pótkocsis teherautó átszáguldott a stop táblán és jobb oldalról eltalálta a kocsimat. Én az egyik árokba zuhantam, Bessie a másikba. Rendkívüli fájdalmaim voltak, nem tudtam megmozdulni. De hallottam Bessie-t nyögni és sóhajtozni. Hallva a nyögéseket tudtam, hogy rendkívül rossz állapotban van. Röviddel a baleset után megérkezett a járőr, ő is hallotta nyögni szegény Bessie-t, ezért átment hozzá, és megvizsgálta. Ezután elővette a fegyverét, felhúzta, és homlokon lőtte Bessie-t. Azután átjött az én oldalamra fegyverrel a kezében és azt mondta:
- A szamara olyan rossz állapotban volt, hogy le kellett lőnöm. Ön hogy érzi magát?

Ehhh :D Többet nem tudok mondani:)

Miért rúgtam ki a titkárnőmet?


Két hete történt velem, a 45-ik születésnapomon ez a dolog. Reggel, amikor felébredtem, nagy várakozással mentem az ebédlőbe;be, gondolván, hogy a feleségem nagy örömmel, tárt karokkal fog fogadni és mondja, hogy "boldog születésnapot kedves férjem" és valami szép ajándékot fog átadni.
Viszont, szinte azt sem mondta, hogy "jó reggelt", semmit sem emlitett arról, hogy születésnapom van ma. No, gondoltam magamban: ezt a nőt érdemlem meg.... A gyerekek, gondoltam, biztosan fognak emlékezni, de jöttek reggelizni és nem szóltak egy árva szót sem erről.
Elindultam és elégge elkeseredve, bosszankodva értem az irodába. Amint beléptem, a titkárnőm boldogan így szólt hozzám:
- Jó reggelt igazgató úr, boldog születésnapot kívánok.
Végre jobban kezdtem érezni magam, valaki mégis emlékezett, hogy ma van a születésnapom. Dolgoztam eglsz délelőtt, egész az ebédidőig, amikor a titkárnőm belépett és így szólt:
- Tudja kedves igazgató úr, a mai nap olyan szép és ma van a születésnapja is, hát ebédelhetnénk együtt, csak mi ketten!
Szenzációs, mondtam én, ez volt a legjobb dolog amit ma hallottam, hát menjünk. Egy szép étterembe mentünk, rezervált asztal mellé ültünk és nagyon jól telt el az idő, közben ittunk két Martinit is. Amikor mentünk vissza az irodába, a titkárnőm így szólt hozzám:
- Ma olyan szépen töltöttük el a napot, sokat beszélgettünk, semmi értelme visszamenni az irodába, inkább gyerünk fel az én lakásomra, mit szól ehhez?
Nem sokat gondolkodtam és mondtam neki:
- Jó, menjünk fel és még iszunk egy-két drinket erre a napra.
Iszogattunk, beszélgettünk, rágyújtottam egy cigarettára, amikor ő így szólt:
- Ha nem volna kellemetlen, egy pillanatra egyedül hagynám, szeretnék egy könnyebb ruhát felvenni, mit szólna hozzá?"
Természetesen, mondtam, menjen nyugodtan, majd várom! Úgy tíz perc múlva kinyitódott az ajtó és a titkárnőm megjelent egy nagy tortával a kezében, követte a feleségem és a két gyermekem, mind énekelték: "BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK!!!"
Én meg ott ültem a fotelban, semmi sem volt rajtam, csak a két zoknim......

Milyenek a finnek?

+15°C. Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyűt húznak.
A Finnek kifekszenek napozni.

+10°C. A Franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fűtést.
A Finnek virágokat ültetnek a kertben.

+5°C . Az Olasz kocsik nem indulnak.
A Finnek még kabriókat használnak.

0°C. Megfagy a desztillált víz.
A Vantaa folyó vize kicsit sűrűbbé válik.

-5°C. A Californiaiak a fagyhalál küszöbén állnak.
A Finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek a szabadban a tél beállta előtt.

-10°C. A Britek fűteni kezdenek.
A Finnek hosszú ujjú pólót vesznek.

-20°C. Az Ausztrálok elmenekülnek Mallorcáról.
A Finnek Szentiván éjjét ünneplik. Beköszönt az ősz.

-30°C. A Görögök halálra fagynak, és eltűnnek a Földről.
A Finnek elkezdenek házon belül mosni.

-40°C. Párizs összeroppan a hideg súlya alatt.
A Finnek sorban állnak a Hot Dogos standok előtt.

-50°C. A jegesmedvéket kimenekítik az Északi Sarkról.
A Finn hadsereg elhalasztja a téli túlélő gyakorlatát a gyenge időjárásra hivatkozva.

-60°C. Korvatunturi (A Télapó otthona) befagy.
A Finnek kivesznek egy filmet, és otthon maradnak.

-70°C. A pót-Télapó délre költözik.
A Finnek kicsit idegesek lesznek, mert a Koskenkorva vodkájukat már nem tárolhatják a szabadban. A Finn hadsereg megkezdi a túlélő gyakorlatot.

-183°C. Az ételben található mikróbák elpusztulnak.
A Finn tehenek a gazdájuk hideg kezeire panaszkodnak.

-273°C Minden atom alapú molekula mozgása leáll.
A Finnek csak ennyit mondanak "Ba**** meg, hideg van ma odakint"

-300°C Befagy a Pokol.
A Finnek megnyerik az Euroviziós táncdal fesztivált...

Nagyon boldog ember voltam.
Már több mint egy éve jártunk imádott barátnőmmel, és el is határoztuk, hogy összeházasodunk.
Csak egy dolog aggasztott....
A gyönyörű szép húga...
Jövendőbeli sógornőm 22 éves volt, nagyon szűk mini
szoknyákban járt és legtöbbször melltartó nélkül. Rendszeresen lehajolt amikor a közelemben volt, s így mindig csodálatos látvány tárult elém.Biztosan szándékos volt, mert sosem csinálta más előtt.Egy napon, a hugica hívott, és megkért, hogy menjek át leellenőrizni az esküvői meghívókat. Egyedül volt, mikor megérkeztem, és azt suttogta, hogy olyan vágyat érez irántam, amit nem tudott leküzdeni. Azt mondta, szeretne velem szeretkezni, csak egyszer mielőtt megházasodom és elkötelezem magam a nővére mellett. Meredten figyeltem, ahogy felmegy a lépcsőn. Amikor felért, lehúzta a bugyiját és ledobta rám a lépcső aljára. Egy pillanatig ott álltam, majd megfordultam és kivágtattam a bejárati ajtóhoz.

Kinyitottam, majd a kocsimhoz rohantam. Körös-körül...ott álldogált az egész jövendőbeli családom, mind tapsolva! Apósjelöltem könnyes szemekkel ölelt át és mondta:

"Nagyon örülünk, hogy átmentél a kis tesztünkön!
Nem is akarhatnánk nálad jobb férfit a lányunknak. Üdvözlünk a családban!"

Tanulság:

Mindig a kocsiban tartsd az óvszert!

Megtörtént a Francia bíróságon !
Egy 70 km/h max. sebességű útszakaszon, 250 km/h sebességgel radarba futó autós védőbeszéde a bíróságon :

Tisztelt bíróság, valóban láttam egy fehér alapú, kör alakú táblát, amiben a 70-es szám volt, de nem volt semmilyen mértékegység mellette. Ahogy önök is tudjak, az 1837. július 4-i törvény kötelezi Franciaországot is a metrikus mértékegység használatára. Továbbá az 1961. május 3-i 65/501 számú törvény kimondja, hogy a hosszúság mértékegysége a méter, és az idő mértékegysége a másodperc. Én el sem tudom képzelni, hogy a Belügyminisztérium nem tartja tiszteletben a Köztársaság törvényeit.
Tehát logikus, hogy ha nincs odaírva a mértékegység, akkor a sebesség alapértelmezés szerint m/sec-ban értendő. A 70 m/sec maximális sebesség, megfelel 252 km/h-nak. A rendőrök azt mondtak, hogy 250 km/h sebességgel autóztam. Nem is vonom kétségbe a rend őreinek pontosságát. Tehát 2 km/h sebességgel a sebességkorlát alatt voltam.
Így tisztelettel kérem a bíróságot, hogy adjak vissza a jogosítványomat, amit egy sajnálatos tévedés folytan vettek el a rend éber őrei.

A magyar KRESZ-ben (1/1975 KPM-BM rendelet) sincs mértékegység, csak az, hogy "sebesség", ami így logikusan m/sec-et jelent!!! :)

Rendőrségi aranyköpések

A rendőrségi jegyzőkönyvekből sokat tanulhat az ember.Sokszor még nevetni is.
Az év jelentéseinek legfélresikerültebb darabjait most megosztjuk olvasóinkkal.

Gyanúsítottvallomása: "Lecsaltam az alagsorba, és megvalósítottam vele homoszexuálisan azt, amit éreztem iránta..."
"Négyen támadtak rám, három fiatalkorú és két kutya."
"Felszólításomra az előállított azt válaszolta, hogy azt csinál, amit akar, majd szoknyáját felkapta, lekuporodott a lépcsőre, és újra az utcára folyatta vizeletét. A szabálysértés ténye több méter hosszan csordogált."
"A nő elmondása szerint férje nem tudta otthon teljesíteni férfiúi kötelezettségeit, ezért késsel támadt rá, levágásilag, hogy máshol se tudja azt használni. A mozdulat közben a kés kicsit felcsúszott, így hasba szúrta a férfit."
"A sértett szerint támadója legudvariasabb cselekedete az volt, hogy csak egyszer verte meg."
"Nevezett nő csak erőteljes felszólításomra volt hajlandó benyúlni a szoknyája alá, ahonnan is a lába közül elővette a három csomag, előzőleg eltulajdonított kávét."
"Verekedéshez küldtek ki, ahol a számbeli fölényben lévő gyanúsítottak elküldtek melegebb éghajlatra. Én elmentem, majd az erősítéssel visszatértem a helyszínre."
"Tettenértem, amint az intézeti szökevény a padon fekve csavargott."
"A bejelentő szerint hátulról megnyomták a feleségét a körúton."
"A helyszínt biztosítottam, ahol a bizottság egy emberi bélsárral szennyezett nadrágot, valójában szaros gatyát talált."
"Afeljelentő szerint a meztelenül napozó nudistákat körbevették, és jól megruházták."
"A szomszédok szerint a hulla még reggel összeveszett a feleségével, majd az egésznapot kocsmázással töltötte."
"A baleset idején a szabálysértő sofőr mellett a gépkocsiban egy idegen nő is tartózkodott. A helyszínen megjelent a balesetet okozó férfi felesége, aki tudomásul vette, hogy a férfit könnyű sérülésekkel szállították kórházba, majd azt mondta, ha hazajön, otthon súlyos sérülései is lesznek."
"Gyanúsított a husáng felemelése által elkövetett hivatalos személy elleni erőszakkísérletének vétségét követte el, tekintetbe véve, hogy a szolgálati sapka kétséget kizáróan a hivatalos személy fején helyezkedett el, ami a felemelés következtében a földre esett. Ezek után a helyzet gumibot alkalmazásával megnyugtatóan rendezésre került."
"Az elkövető vékony, csenevész, nagyfejű, a sértettek elmondása szerint leginkább E. T.- re emlékeztető, fiatal férfi."

Színvak edző

Egyik játékosának nézte a futballbírót egy edző Németországban egy meccsen, és ordítva nógatta mozgékonyabb játékra meg góllövésre. Hiába, a bíró csak nem rúgott gólt.

Az elnézés oka az, hogy az edző, a 48 éves Ralf Rangnick színvak, csapata pedig ezúttal nem a szokásos kék mezben és nadrágban, hanem vörösben játszott, a bíró pedig zöldben volt. Mivel a színvakok "előszeretettel" tévesztik össze a zöldet a pirossal, nem csoda, hogy Rangnick mesternek egy idő után szemet szúrt a bíró tehetetlenkedése.

"Mozogjál már!" - ordítozta neki fel-felpattanva a kispadról. Hamarosan azonban felvilágosították a szereposztásról, az edzőt pedig azóta sokkal több mosolygó ember veszi körül, aminek nemigen örül.

Egy fiatal belügyi nyomozó lement a BM üdülőjébe. Korán érkezett, volt még idő az ebédig, igy hát unaloműzésül fennhangon a leltár alapján ellenőrizte a szobát. Olvasta: egy ágy... meg van. Egy asztal.... meg van. Egy rézkarc... hát ez nincs meg, stb. A rézkarc kivételével minden megvolt. Lement ebédelni, és mire visszajött, a rézkarc ott lógott a falon.

*********

Magyar tévések kimentek Moszkvába forgatni egy hétre, és egy elég jó hotelben szálltak meg. Első nap, semmi dolguk nem lévén, végig itták a bár itallapját többször is, oda-vissza. Mikor este elég illuminált állapotban visszamantek a szobájukba, egyiküknek az az ötlete támadt, hogy keressenek lehallgatót, mert biztos van. Elkezdtek keresni, egyszercsak az egyik megszólalt, hogy a szőnyeg alatt lesz, mert ott valami dudorodik. Feltekerték a szőnyeget, és egy bazi nagy anyacsavart találtak. Kicsavarták, az alattuk levő szobában meg leszakadt a csillár.

18 év

Főhősünk egy 18 éves srác.Eljött az a bizonyos 18-dik.Barátunk a felnőttéválás kapujában áll.Este buli, mert ennek a dolognak igencsak meg kell adni a módját.Nagy készülődés, sürgés, forgás, ivás....A kellékek készen állnak, és lassan mi is "készen" állunk (vagy ülünk, vagy ilyesmi).Egy kis kocsmában folytatjuk az otthoni szolíd italozást.Majd természetesen egy discoban kötünk ki...valahogy.Az ünnepelt azonban 3 óra magasságában végképp megszakította a kapcsolatot a külvilággal.Hamar kellett egy sofőr (nem árt, ha autója is van) aki hazavinné.Sikerült beszerezni szerencsére.Hazavittük.Majd: ajtón berak(lök), ajtó becsuk, lelép hamar mielőtt valaki bemér minket.A lényeg most következik (ezt már ő mesélte másnap):
"Hazavittetek éjjel.Le akartam feküdni de hirtelen hányingerem támadt, nem bírtam vele.A WC a bejárati ajtótól nem messze a folyóson van.Gyorsan bementem, elvégezni a dolgom.Villany fel.Hánytam.Villany le.Kotródik.Alszik.Reggel kelek fel, és nem nagyon vágom mi történt este, de nem sokára felvilágosítanak róla.Jön fater.Néz egy darabig, nem szól.Majd hirtelen:
"Bebasztál, mint az állat, mi?
"Erre én:ÁÁÁÁ, neeem.
Fater:Nekem ne mond.
Mire én:Honnan tudod?
F:Honnan??Onnan drága fiam, hogy éjjel rámjött a hasmenés, ki kellett mennem klotyóra.Végzem a dolgomat majd hallok valami marha nagy zörgést, böfögést a folyósón.Gondoltam megjött a gyerek.Megindulsz a slozi felé.Ezután lekapcsoltad a villanyt a wcben,feltépted az ajtót, beleokádtál az ölembe, becsuktad az ajtót, majd felkapcsoltad a villanyt, és elhúztál aludni."

:D :D :D :D :D :D :D :D :D :D

Looooooooool

Karácsony első napja...


Reggel kezdődött az égőkészletet kezdtem kibogozni, persze potyogtak az izzók, recsegtek a talpam alatt zokni minek, hisz otthon vagyok.
Irány a baleseti két öltés kezdődik a karácsony.
Otthon ismét égősor most már papucsban.
Persze sikerült eltépnem a vezetéket, gyorsan megblankolom.
Nincs itthon szigetelőszalag jó lesz a gyerek tixoja.
Bedugom, nem működik, megnézem érintkezik –ezen a művem?
Ez jó csak miért zsibbad a jobb karom?
Irány a baleseti harmadfokú sérülés de legalább az orvosok kedvesek.
Gyerünk haza.
Kibontom a fát csak egy vékony madzag, fogja, elő a kiskést átvágom középen.
Kár volt szétugranak az ágak az alsó szépen tökön, vág a felső, kiveri a szemem a középső, kiüti a kést a kezemből, ami a lábamba áll meg.
Az orvosok kedvesen mosolyognak.
Gyerünk haza fafaragás.
Kiviszem az erkélyre balta, fűrész, véső, sapka, sál.
Óvatosan csapkodok a fejszével, mivel kicsi az erkély nagy a fa.
Forgatom a fát közbe, leverem a vésőt.
Hangos anyázás, alattunk is laknak.
Lenézek kár volt a sálam beleakadt a fába, hanyattesek rá a fűrészre.
Kopognak a szomszéd az, átadja a vésőm, meg eltöri az állam egy ütéssel.
Az orvosok nevetgélnek, na de már áll a fa.
Leviszem a hulladékot, megbotlok a küszöbbe, de megkapaszkodom a kuka szélébe.
Persze magamra borítom, és örömmel látom, hogy mindenki kidobta a halfejet.
Bűzölögve mászok felfele mikor Kati néni, kivágja az ajtót, ami telibe kap.
Betörik az orrom, leesek a lépcsőn, elájulok.
Kinyitom szemem előttem, fel van díszítve a fa.
Hangos nevetést hallok, fordítanám a fejem, de nem megy a nyakmerevitőtöl.
Működő szemmel látom az orvosok, röhögnek, hiszen az intenzíven fekszem.

:D :D :D :D :D :D :D :D :D :D

Karácsony második napja...


karácsony reggel felkelek lenyomom az órát, a kisasztalról is.
Zoknit keresek, nem találok, mindegy itthon vagyok.
Gyerünk fogat mosni
Belépek a fürdőszobába rögtön hanyattesek, a gyerek tusolt áll a víz.
Gyors kötözés rendben vagyok.
Konyha, reggeli, kenyér, tej, felvágott, vaj.
Felteszek egy kávét főni.
Csúszkál a kötésem inkább, leveszem, már alig szivárog a vér.
Fogom a kést (persze elektromos, tudod, van lóvé) vagdalom a kenyeret, sípol a kávéfőző.
Odafordulok, hiba volt, átvágtam a vezetéket 220 azonnal rabul ejtett.
A rángógörcs közben levertem az asztalról a tejet, amin el is csúsztam sikeresen.
Kerestem valami kapaszkodott esés közben az abroszt sikerült megcsípnem.
Hát nem tartott meg.
De utánam hullott a földre, vaj a képembe a rúd szalámi a tökömre, felgörnyedek fájdalmamban. Puff az asztal sarka.
Vissza hátra nem mozdulok, inkább fekszem, vajas tej csordogál a pólómon.
Megpróbálom elengedni a kést nem sok sikerrel rágörcsölte az áram.
Ok irány az ügyelet kedvesen fogadnak, kicsit még szédelgek.
Csak az orvos lett ideges mikor kezet nyújtottam és megvágtam.
Neki kötöző nekem 2 rendelő.
Gyorsan végeznek velem 1 szuri vénásan, alig érzem.
Kezd hatni a görcsoldó, jönnek is a fájások, de legalább el tudom engedni a kést.
Helyrepofoznak irány haza, eltelt a délelőtt ebéd sehol.
Gyorsan el?kapkodom a hozzávalókat hagyma, olaj, hal, paprika, kukta, kés (hagyományos, később megbütykölöm az elektromost) plusz a mobil hogy tudjam anyám hívni.
Hagyma puculás ezerrel bőgés kétezerrel. Letörlök egy könnycseppet nem, kellet, volna, most már kimarja a szemem a hagymasav.
Ég a szemem szárad a torkom tapogatózom volt valami innivaló az asztalon.
Kezembe akad egy üveg végre, meghúzom rendesen, de már köpöm is kifele.
Nem túl jó ízű az étolaj.
De már fogom a halat, ami nem túl egyszerű, hiszen csúszik nagyon. Megcsörren a mobil, felkapom, de rájövök hogy halas a kezem, ezért gyorsan ledobom nem túl sikeresen.
Bele a halas tálba, de még csörög, meg bugyborékol eddig ennek, kampec.
Vissza a halhoz.
Kezdem a fejénél egy csapásra sikerül lecsapnom!
De sokkalom a vért, ennyi vér egy kis halban?
Felemelem, de nem csak a halfej marad az asztalom, azt hiszem a mutató ujjam vége is ott maradt.
Nem gáz gyorsan leragasztom, megfogom a hal hátát késsel, felvágom a hasát.
Megcsúszik a kés jól hasba szúrom magam.
Üvöltök a fájdalomtól, beszalad az asszony, persze az ajtó mögött álltam, belöki az ajtót az, meg bentebb löki a kést a hasamba.
Vissza az ügyeletre, a mentőbe minden döccenő kész kín, kapok morfiumot bőven.
Most már nem olyan rossz.
A doki is ismerős valahonnan, de miért van bekötve a keze?
Most már látom a szivárvány minden színét, elalszom.
Felébredek egy rendőr, ül mellettem a kedves doki, hívta szerinte az asszony leszúrt.
Kafa én kórházban, az asszony előzetesben.

:D :D :D :D :D :D :D :D :D :D

ááááááááááh görcsöl a rekeszizmom...:D Ezek nagyon ütősek, extra lol mindkettő.

Áúú
Ditke! ezeket honnan szeded??? Vagy te találod ki???:D:D

Nem én találom ki :D Általában mélben kapom :D

Huh, elég pihent agy kell hozzá:D:D

Az megvan... :D :D :D

Utólagos engedélyeddel továbbküldtem nehányat én is mail-ben, hasonlóan pihent agyú komáimnak:D:D

Színházba indultunk a férjemmel, és taxit hívtam. Mielőtt a kocsi megjött, kiraktam a macskát a házból, de azonnal visszaszökött, és felrohant a lépcsőn. A férjem a macskát kereste, amikor megjött a taxi. El akartam titkolni a sofőr elől, hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba, és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt. Egy fogassal kellett kikergetnem.

*****

Egy mikrobusz haladt Budapesten az Andrássy úton a Hősök tere felől a belváros felé. A sofőr nem nagyon ismerte a járást errefelé, mert folyamatosan balra indexelt. Arra akart kanyarodni, amit ezen a szakaszon jó hosszan nem lehet. Leste az utcákat és elég lassan haladt a belső sávban. Mögötte egy nagy, fekete BMW, sötötített üvegekkel nagyon hamar megunta a lassú tempót és huzamos dudálásal próbálta a furgont jobb belátásra bírni. A sokadik dudaszóra kinyúlt egy kéz a mikrobuszból és jól bemutatott a bömbinek. Erre a BMW kurva gyorsan megelőzte, keresztben eléállt és kiugrált belőle négy tipikusan nagy darab kopasz roma. Az egyik a furgonhoz lépett, feltépte a sofőr ajtaját, majd hanyatt bukfencezett. A sofőr a szép rúgás után ki is szállt és sebtében megverte a többi hármat is. A mutatvány elég nagy népszerűségre tett szert az Andrássy út közönsége körében. A rendezvény fénypontjaként egy szakadt kanárisárga kiskocsiból kikiabált egy pasas a levitézlett "gengsztereknek":
- Látod, roma? Ezért kellett volna megtanulnod olvasni!
A mikrobusz oldalára ugyanis ez volt írva jó nagy betűkkel: "Fehérorosz
Karateválogatott". A válogatott ki se szállt, csak röhögött a kocsiban. A sofőr intézte az egészet, bár lehet, hogy ő is versenyző volt. (Valami ifjúsági karate európabajnokság volt Pesten azidőtájt.)

Egy lány síelni ment a télen a francia Alpokba. Nagyon jól érezte magát, jó volt az idő, friss a hó. A lány tapasztalt síző lévén egyik délután magányosan elindult az ismeretlen lejtőkön. A hó itt, ha lehet, még csodálatosabban ragyogott, mert nem taposták még le a síelők, mint a népszerűbb pályákon.
Egy különösen kellemes lesiklás után a lányra rájött a pisilhetnék. Érezte, hogy már késő visszaindulni a bódékhoz. Nem volt más választása, mint ott helyben elintézni a dolgot. Ez megoldhatónak tűnt, hiszen nem látott senkit a közelben. Óvatosan lefejtette magáról az egyrészes síruhát, letolta térdig, és leguggolt.
Igen ám, de közben érezte, hogy elindul. Akaratlanul keresztbe tette a síléceit, és attól kezdve félmeztelenül és megállíthatatlanul buckázott lefelé. A lejtő aljára már eszméletét vesztve érkezett. Komoly baja nem lett, de a sokk és az apróbb zúzódások miatt kórházba vitték.
Ott elmesélte szomorú történetét a mellette fekvő felpolcolt lábú pasasnak, aki nagyon jót mulatott. Kiderült, hogy ő meg azért törte el a lábát, mert ahogy békésen siklott lefelé, hirtelen egy pucér lány gurult el mellette a lejtőn, és ez annyira elvonta a figyelmét saját útjáról, hogy nekiment egy fának.

Megjött a napi szállítmány:D:D Jók!!

he he he...

Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására.
A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket.
Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát, lerobbant a buszunk, te barom!!!

Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.

Larry gyermekkori álma a repülés volt. Mikor befejezte a középiskolát, a légierőhöz csatlakozott abban a reményben, hogy pilóta lehet belőle. Sajnos rövidlátó volt, így nem sikerült álmát valóra váltania. Elbocsátották, és kénytelen volt megelégedni azzal, hogy a kertből figyeli a fent elhúzó gépeket.
Egy napon Larrynek pompás ötlete támadt. Elhatározta, hogy mégis repülni fog. Elment hát a helyi katonai boltba és vásárolt 45 meteorológiai léggömböt és több kanna héliumot. A helyesen felfújt ballonok több mint egy méter átmérőjűek.
Otthon Larry szorosan odakötözte a léggömböket vaskos napozószékéhez. A széket dzsipje ütközőjéhez erősítette, a léggömböket pedig héliummal felfújta. Beült, hogy kipróbálja, a szék a dzsiphez kötve lebegett. Larry elégedett volt, hogy a szerkezet működik, így becsomagolt magának pár szendvicset, némi üdítőt, majd magához vette sörétes puskáját - gondolván néhány léggömböt majd kilő, ha le akar jönni - és felkészült a repülésre. Az volt a terve, hogy lassan fellebeg olyan tíz méteres magasságba a kert fölött, és ha megunja szépen leereszkedik.
A dolgok végül nem egészen így sültek el.
Amikor elvágta a kötelet, ami a széket a dzsiphez erősítette, nemhogy szép lassan felemelkedett pár méteres magasságba, hanem ágyúgolyóként lőtt ki a los angelesi égboltba, csak emelkedett, emelkedett, egészen 3300 méteres magasságig. Ilyen magasan már nem merte megkockáztatni, hogy kilőjje a léggömböket. Ezért hát fönnmaradt, félt és fázott 14 órán keresztül.
Aztán tényleg bajba került.
A légáramlatok a Los Angelesi Nemzetközi Repülőtér fő légifolyosójába terelték őt. Először egy pilóta vette észre, aki jelezte a toronynak, hogy látott egy embert napozószékben, puskával repülni. A radar is megerősítette, hogy egy tárgy lebeg 3300 méter magasan a reptér fölött.
Riadóztatták a különleges alakulatokat, akik egy helikoptert küldtek ki, hogy nézze meg miről is van szó. Közben sötétedni kezdett és a légáramlatok tovább vitték Larryt ki az óceán fölé, a helikopter a nyomában.
Az óceán fölött a helikopter utólérte Larryt. Amint a személyzet meggyőződött róla, hogy Larry nem veszélyes, megpróbáltak közelebb menni, hogy kimentsék, de akárhányszor közelítettek, a propellerek keltette szél mindig odébb fújta a léggömböket. Végül is a helikopter magasan Larry fölé emelkedett és egy kötelet lógattak le neki, amin sikerült felhúzniuk. A nehéz manővert ügyesen végrehajtották.
Amint földetértek, Larryt letartóztatta a rendőrség a légtér megsértéséért. Amint elvezették egy újságíró megkérdezte, miért csinálta, mire Larry közömbösen azt felelte:
- Az ember nem ülhet otthon tétlenül.

Ez kegyetlen... :D

Egy rokonait meglátogató hölgy megállt egy szupermarketnél, hogy virágot vegyen. Az egyik parkoló autóban észrevett egy nőt, aki csukott szemmel, feje mögött összekulcsolt kezekkel ült, mintha aludna. Amikor a hölgy a boltból visszafelé a kocsijához igyekezett megint észrevette a kocsiban ülő nőt, ugyanúgy ült, kivéve hogy a szemei már nyitva voltak. A tekintete fátyolosnak tűnt, ezért a látogató hölgy bekopogott az ablakon és bekiabált:
- Jól van?
A kocsiban ülő nő azt válaszolta:
- Fejbe lőttek és most a kezemmel tartom az agyamat, nehogy kifolyjon.
A hölgy visszarohant a boltba, ahol hívták a mentőket. Fel kellett törniük a kocsit, mert az ajtó be volt zárva. Bent észrevették, hogy a nő fején és kezén nyers kenyértészta van. Egy Pillsbury márkájú dobozos kenyértészta a nagy melegtől hangos durranással felrobbant a kocsi hátuljában, és a doboz pont fejbe találta a nőt. Az a fejéhez kapott és amikor megérezte a meleg tésztát, azt hitte hátulról fejbe lőtték és folyik ki az agya. A rémülettől elájult, majd mikor magához tért, megpróbálta az "agyát" a kezével benntartani.

Ez megtörtént? :D

igen, mindegyik megtörtént :D

A karatés nem túl hihető... :p

nem..., de vicces :)

végülis pont elég:p:D:D

A sikló a legveszedelmesebb kígyó a világon. Igen, a sikló, nem a csörgőkígyó, nem a kobra, hanem a sikló. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi megtörtént eset.

Volt egyszer egy család Texasban, és rengeteg cserepes palántájuk volt. Egyik nap hűvösre fordult az idő, és hogy meg ne fagyjanak a növények, a feleség kezdte behordani őket a házba. A palánták egyikén egy pici kis sikló bújt meg. Ahogy a szobában megmelegedett, hirtelen csúszni-mászni kezdett, aztán a heverő alá menekült. A feleség mindezt látta, sikolya pedig velőtrázó volt.
A férj a zuhanyzóból anyaszült meztelenül rohant be a szobába.
Hitvese reszketve közölte vele, hogy kígyó van a heverő alatt, mire ő négykézlábra ereszkedett, és körülnézett. Ugyanekkor jött be a szobába a család kedvenc kutyája, aki játékból, vagy talán köszönésképpen hideg és nedves orrával megbökte emberünk csupasz hátsóját. A férj azonnal elájult, azt hitte ugyanis, hogy megmarta a kígyó.
Szegény asszony szentül meg volt győződve róla, hogy férje szívinfarktust kapott. Azon nyomban kihívta a mentőket. Az ájult embert hordágyra tették, és éppen vitték volna ki a szobából, amikor a kígyó ismét előbújt. Ezt látva az egyik mentősegéd első ijedtségében hirtelen elengedte a hordágy fogantyúját. Nos, akkor tört el a férfi lába, kórházba kellett vinni. Viszont a kígyó még mindig bent volt a lakásban, a feleség tehát áthívta a szomszédot, hogy segítsen.
A hős szomszéd megígérte, hogy elkapja a siklót. Hozzáértéséről így adván tanúbizonyságot, egy összecsavart újságpapírral felfegyverkezett, és elkezdett bőszen össze-vissza csapkodni a heverő alatt. Rövid idő elteltével úgy döntött, hogy a kígyó már nincs a szobában, és ezt közölte is a háziasszonnyal, aki végre megnyugodva, de fáradtan roskadt le a heverőre. Viszont alighogy keze a párnák mögé csúszott, érezte, hogy ott bizony egy kígyó ficánkol! Sikolya ismét velőtrázó volt, de ezúttal el is ájult, a sikló pedig rutinosan újra a heverő alá menekült. A szomszéd az ájult nőn azonnal elkezdte a szájból-szájba lélegeztetést. Eközben érkezett meg bevásárló körútjáról hős szomszédunk felesége, aki a látványtól - miszerint férje a fekvő szomszédasszonyt csókolgatja - rettenetesen felbőszült, és egy szatyor konzervdobozzal hátulról úgy fejbevágta hitvesét, hogy az rögtön elájult. Szétrepedt fejbőrét késobb több öltéssel kellett összevarrni.
Újra mentőt hívtak, akik megállapították, hogy a sérültet kórházba kell szállítani, és kimentek a hordágyért. Közben a zajra magához tért az ájult háziasszony, és amikor meglátta a földön fekvő, eszméletlen szomszédot, szentül hitte, hogy őt is megmarta a kígyó. Kiment tehát a konyhába, fogott egy üveg pálinkát, és jóindulatúlag kezdte beletölteni az emberbe. Közben megjöttek a rendőrök. A pálinkától bűzlő, ájult ember láttán részeges családi verekedésre gyanakodtak. Mindenkit le akartak tartóztatni, miközben a két asszony hevesen próbálta elmagyarázni, hogy az egész felfordulás egy rohadt kígyó miatt van. A még mindig ájult férfi és megszeppent felesége a mentőkkel távozott. A kis sikló közben kimászott a heverő alól. Erre az egyik rendőr fegyvert rántott, és lőtt. A kígyót ugyan nem találta el, de az eltévedt golyó kitörte a heverő mellet álló dohányzóasztal lábát. Az asztal felborult, a lámpa lecsúszott róla, az izzó eltört és felgyújtotta a függönyt. Erre a másik rendőr - hogy a tüzet eloltsa - hevesen csapkodni kezdte az égő függönyt, de olyan ügyetlenül, hogy kiesett az ablakon a hátsó udvarra. Ott ráesett a család kedvenc kutyájára, az meg a nagy ijedtségtől úgy megvadult, hogy elkezdett össze-vissza ugrálni, végül kirohant az utcára, ahol egy autós ugyan kikerülte, de emiatt nekiütközött a parkoló rendőrautónak, és az rögtön ki is gyulladt. Eközben az égő függönyről a tűz átterjedt az egész házra. A szomszédok hívták a tűzoltókat. Jöttek is, sőt annyira siettek, hogy már útközben elkezdték kitolni, emelni a létrájukat. Le is szakítottak vele minden létező elektromos vezetékeket, az egész környék órákig villanyáram és telefon nélkül maradt.
Hosszú hetek, hónapok teltek el. Mindenkit hazaengedtek a kórházból, a házat újjáépítették, a rendőrök új autót kaptak, az élet újra visszazökkent a rendes kerékvágásba. Körülbelül egy év múlva a család otthon TV-t nézett, az időjárás jelentésben pedig éppen hideg éjszakát jósoltak. A férj megkérdezte a feleségét, mit gondol, nem kellene-e behozniuk a palántákat éjszakára. Az asszony erre szó nélkül lelőtte.

:D :D :D :D :D

Igaz történet, Tomcat nyomán

A helyszín: a tapolcai harckocsizók lőtere. A gyakorlótér közvetlen tőszomszédságában, ne kérdezzétek, miért, egy elmegyógyintézet működött. Az ápoltak szentül hitték, hogy odakint háború folyik, hiába próbálták nekik megmagyarázni az ápolók az ellenkezőjét, és a kórház által a Néphadsereg - mert akkoriban még az volt - vezetése felé megeresztett töméntelen tiltakozó levél is falra hányt borsónak bizonyult. A tankok jöttek-mentek, lövöldöztek, a betegek meg lapítottak és idonként fedezéket próbáltak ásni a kórteremben.

Történt egyszer, hogy néhány T-55AM típusú harckocsi éleslövészethez készülődött. Volt velük egy kissé ittas muszaki őrmester is, aki egy darabig odakint szeszelgetett, majd bekopogott az egyik tankba, és kérte, hadd üljön be, mert odakint unalmas. Beengedték, miért ne, csak éppen befelé másztában meglökte a harckocsi ágyújának irányzására szolgáló tárcsát. Ez nem lett volna baj, mert a célratartó automatika nem engedte volna kitérni a lövegcsövet, csakhogy az irányzó elfelejtette ezt rögzíteni, miután már célba vette a lőtéri célpontot. Rövidesen megkapták a tűzparancsot. Bumm! Telibe is verték a diliház portásfülkéjét... Na, vége is lett mindjárt a lövészetnek, mindenki kiszállt, és gyorsan inni kezdett, mert biztosak voltak benne, hogy ezután egy darabig nem jutnak szeszhez. Szerencsére a fülke üres volt, a portás épp klotyón volt, nem lett belőle nagy balhé, de az ápoltak innentől semmi szín alatt nem voltak hajlandóak elhinni, hogy odakint csak gyakorlatoznak.

De nem ez volt az elmegyógyintézet és a harckocsizók egyetlen közös kalandja.

Egyszer egy ápolt szerzett valahol egy biciklit, és elindult vele haza. Normális esetben nem jutott volna ki a kapun, de a fent említett eset nyomán se kapu, se portásfülke nem volt. Kitekert a rétre, és elindult az orra után, mert hát bolond volt, ugyebár. A sors úgy hozta, hogy aznap is éleslövészet volt... Ültek a katonák a tankokban, várták a tűzparancsot már becélzott lövegekkel, amikor egyszer csak megjelent a célzókészülékekben egy pizsamás kerékpáros! A katona meg kíváncsi, mind elkezdték nézni, tekerték utána a nézőkét. Igen ám, de ha ezzel nézelodnek, forog a lövegcső is. Mit látott a lövészetvezető tiszt? Azt, hogy hirtelen megjelent a lőtéren egy elmebeteg, és az összes harckocsi lassan utána fordította az ágyúját. De látta ezt a dilis is, és szegény úgy elkezdett tekerni, mintha a Tour de France-ot akarta volna megnyerni! Lett is ordítozás, sípolás, tüzet szüntess, mielott tévedésből megszórták volna pár repeszgránáttal. Aztán a mentők valahogy összeszedték az ápoltat, visszazsuppolták a helyére, de miután elmesélte bent a sztorit, már lassan az ápolók se hitték, hogy nincs háború odakint.

A betegre szerencsére nem lőttek rá, de nem volt mindenki ilyen szerencsés.

Egyszer a harckocsiknak légvédelmi gyakorlatot tartottak. Egy kifeszített drótkötélen egy helikopter-sziluettet mozgattak a lotér fölött, azt kellett eltrafálni a tank tornyába épített légvédelmi géppuskával. A járművek felálltak, már épp kezdték volna a musort, amikor hirtelen rádióüzenet érkezett, hogy várjanak, mert Budapestről érkezik néhány tábornok, hogy a gyakorlatot megtekintsék. Mit volt mit tenni, várakoztak. A tábornokok meg is jöttek - helikopteren! Balszerencséjükre pont a lőtér felol. Valamelyik faszemű tirpák meg azt hitte, az a célpont, és elkezdte osztani a 12,7 mm-essel. Szerencsére a keze is fából volt, mert nem találta el. A helikopter villámgyorsan elhúzott a környékrol, a remek lövész pedig néhány hétig a hűvösön üldögélt.

Történt egyszer, hogy a lőtéren gépkocsizó lövészek és harckocsizók közös gyakorlatot tartottak. Mármost tudvalevő, hogy a csörömpösök utálják a nyulakat, és viszont, ami rendszerint idővel kedves emlékké szelidülő, ám a helyszínen hajmeresztőnek tűnő szívatásokba torkollik.

Az egyik harckocsizó ebédnél valahogy rájött, hogy a kiosztott káposztakonzerv átmérője éppen 100 milliméter, csakúgy, mint a T-55AM simacsövű lövegének urmérete. (Nem véletlenül egyezett egyébként, de ez más téma.) Nosza, fogta a konzervet, betöltötte az ágyúcsőbe, mögé egy vaktöltetet, majd célba vette a lövészek BMP-jét, és bumm, odasózott nekik. Gondolta, jó vicc lesz, majd takaríthatják a jármuvet. Hát nem... A konzerv úgy átment a BMP vékony páncélzatán, mint a sztaniolon, és a deszanttérben robbant. Tiszta főtt káposzta lett minden! A hákásoknál nagy röhögés, a nyulaknál anyázás, pucolhatták ki a verdát. Utóbb, évekkel késobb kérdezték a harckocsizót, ugyan mi lett volna, ha a konzerv történetesen eltalál valakit?

- Akkor még ma is sitten lennék - felelte nyugodtan.

Még nem olvastam el, de már előre idekészítettem az elsősegélyládát...:D

**********
Végigolvastam, a lőgyakorlatos sztorik nem semmik. :D

Tényleg csak sztorik, hálistennek nem megtörtént esetek. Aki Tapolcán volt katona, az tudja, h miért. Sőt, az is, aki egyáltalán volt katona, különösen harckocsizó... Tomcat elég élénk fantáziával bír :)

Gondoltam, hogy csak sztorik, de jó sztorik. :)

Egy középiskolában nagyon elterjed az a szokás, hogy a lányok a mosdóban kirúzsozzák a szájukat, majd megcsókolván a tükröt, ott hagyják az ajaklenyomatukat. A takarítónő szól az igazgatónak, így az összes lányt, akinek rúzsos a szája, tanítás után behívják a mosdóba.
A takarítónő elméseli nekik, hogy milyen nehéz is a rúzst lemosni a
tükörről, majd tart egy bemutatót. Fogja a felmosórongyot, belemártja
a legközelebbi WC-kagylóba, és elkezdi letörölni a rúzsfoltokat.
Na, ez volt az utolsó nap, amikor a lányok rúzsnyomokat hagytak a
tükrön...

Ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függoben lévo telefonhívás, amit még el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfi hang válaszolt kedvesen: "Halló?" Udvariasan mondtam: "Itt Patrick Hanifin. Beszélhetnék kérem Robin Carterrel?" Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni. Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon. Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszéltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra hívom a fickót. Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, "Hülye bunkó!" majd lecsaptam a kagylót. Majd a telefonszám mellé írtam: "hülye bunkó" és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendo hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, lehülyebunkóztam, és lecsaptam a telefont. Ettol mindig felvidultam. Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hivószámkijelzést. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a "hülyebunkó" hívását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. Újra felhívtam, és hallottam ahogy mondja: "Halló". Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki: "Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklodni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószámkijelzési szolgáltatásairól?" Ő nemmel válaszolt és lecsapta a telefont. Gyorsan visszahívtam és ennyit mondtam neki: "Azért, mert egy hülye bunkó vagy!" és letettem. Az ok, amiért ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami igazán bosszant, akkor van mód tenni ellene valamit. Csak hívni kell azt a számot. Egy másik nap egy idős nő elég sok időmet elvette miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog már eltunni onnan. Végül beindította a kocsit, és csigalassan kigördült a parkolóhelyrol. Kicsit hátratolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni. Nagyszerű, gondoltam. Végre elmegy. Amikor hirtelen a semmibol feltunik egy fekete Camaro és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott előbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba. Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban. Amikoris észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: "Eladó" és alatta a telefonszám. Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet. Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc "hülye bunkómat", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha ot is felhívom. Néhány csengetés után felvette a telefont. Udvariasan mondtam: "Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?" Így válaszolt: "Természetesen." Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház előtt állt. "Megtudhatnám a nevét?" kérdeztem. "Don Hansennek hívnak" válaszolta. "Mikor mehetnék át megnézni a kocsit?" kérdeztem. "Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor." "Rendben" mondtam. "Oooo, Don, mondhatok Önnek valamit? Maga egy hülye bunkó!" és letettem. Ezután Don Hansen számát is beprogramoztam a gyorshívóba. Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívhattam. De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Eloször is felhívtam 1es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le. Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e még, és kérte, hogy ne hívjam többet. "Szó sem lehet róla" mondtam. "Hogy hívják?" - kérdezte. "Don Hansen" - mondtam. Megkérdezte, hol lakok, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház előtt. "Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni" - mondta. "Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó" - orditottam, és letettem. Ezek után felhívtam 2es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt
mondta:
"Ha csak rájönnék, hogy ki maga...."
"Akkor mit tenne?" - kérdeztem.
"Szétrúgnám a seggét"
"Nos, itt a lehetőség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó" - és letettem. Ezek után felhívtam a rendőrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a buzi élettársamat, amint ő hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen. Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt. Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendor előtt, miközben a rendőrségi helikopter köröz a fejük fölött. Ez volt életem legnagyobb élménye.

Az Ausztráliában élő Shane Willmott-nak elég sok szabadideje van, amit azzal tölt, hogy fehéregereket tanít szörfözni. Három egere, Harry, Chopsticks és Bunsen számára kis szörfdeszkákat készített és a fürdőkádban edzi őket. Willmott úr az ausztrál tévé riporterének elmondta, hogy hamarosan véget érnek a benti edzések, és egereit tengerre fogja bocsátani. Bundájukat be kell festeni, hogy jobban látszanak majd a fehér habok között.
A kis házikedvencek egyedi, rendelésre gyártott villákban laknak és speciális jetski-jük is van.

-----------------

A svájci Roger Weisskopf tökélyre fejlesztette az a képességét, hogy WC-papír fajtákat az ízük alapján beazonosít. Weisskopf úr a német televízióban be is mutatta, mit tud, és jutalmul egy életre ellátták őt toalettpapírral. A tehetséges ember már egy éve gyakorolta a papírevést, és kérte barátait, hogy szerezzenek neki minél többféle gyártmányú WC-papírt. Most, hogy kitartása elnyerte jutalmát, újabb ötlet jutott eszébe: felhagy a paírrágással és kihasználva hírnevét, éneklő WC-tetőt fog gyártani.

-----------------

Az arizonai William A. Calderwood héliummal töltött bútort készített, amely a szoba mennyezetén lebeg, és ha szükség van rá, egy zsinór segítségével lehúzható. Helytakarékos megoldás.

-----------------

1966-ban az amerikai Thomas J. Bayard feltalálta a rezgő WC-ülőkét, melynek mozgása állítólag segít a székrekedésben szenvedőkön.

-----------------

Oregonban egy 38 éves férfi felgyújtotta magát, hogy biztosítsa kedvesét lángoló szerelméről. Kb. 100 ember gyűlt össze a nagy eseményre, amikor is Todd Grannis egy három méter magas emelvényen állva felgyújtotta magát, majd beleugrott egy medencébe. A vízből kimászva térdre ereszkedett szerelme előtt, és így kérte meg a kezét: "Drágám, teljesen feltüzelsz! Remélem, sikerült bizonyítanom, hogy csak érted égek!"
A lány persze azonnal igent mondott, miután szóhoz jutott a megdöbbenéstől.

:D :D :D :D :D