|
Tömzsipörölyre pillantok, majd elmosolyodom! Tolvajak? Nem hiszem, hogy neke nagy gondot okoznának, de természetesen szívesen segítek, hisz a barátom vagy, bár fura, hogy csak akkor segítesz, ha ezt megteszem... Mindegy, mond kik azok és mit csináljak velük? Egyszerűen csak tegyem ki a szűrüket vagy komolyabb leckéztetés kell nekik, mire gondoltál?
Tömzsipöröly szélesen elvigyorodik: -A barátom vagy. De ebben az esetben meg kell értened valamit. A tolvajok tőlem próbáltak lopni és az az én magánügyem lenne, a harc a te magánügyed lenne. Kis csere köztünk. Érted? Két fickóról van szó. Most nincsenek itt, de tudom hol tanyáznak és általában hetente próbálkoznak nálam. Egy kis verés kellene a kemény fejükbe, hogy elfelejtsék ezt a helyet végleg. Rendben? |
Értem! Mond hol vannak, hozom a cuccomat! Tömzsipöröly gondosan elmagyarázza jelenleg melyik kocsma vendégeit "tisztelik meg" a tolvajok jelenlétükkel. Csak két utcával arrébb való, egybejáratos, két helyiséges kocsma. Már jártál a környékén. Leírja neked a két fickó kinézetét.
Elindulok fölfelé, felveszem a bőrvértem és felcsatolom a kardokat az oldalamra, majd felveszem a nagy csuhám! Megkérdem Tömzsipörölyt, hogy hol távozzak az ablakon keresztül - elmosolyodom - vagy inkább a bejáratod hasznájam? Tömzsipöröly nevetve int a bejárat felé. -Ha az ablakon távozol új üveg kell, és nem olcsó mostanság. - Mosolyogva végigmér - Meg aztán új keret is kellene, mert meglehetős nagyocska vagyol! Majd elindulok arra, amely célt Tömzsipöröly megjelölt. A megjelölt kocsmában alig lézeng pár vendég, az ivóban tán féltucatnyian vannak. Az egyik "vendégben" felismered a leírt tolvajok egyikét. A másikat a kocsma kissebb, "kártyaszobályában" pillantod meg a nyitott ajtón keresztül. Mindketten átlagos aszisz közembernek látszanak 170-175 hüvelyk magasak, kopott köpenyük alól ki-kivillan az övükbe tűzött tőrök markolata (2-2 fejenként) Az ivóban lévő jól adja az ártatlant. Nyíltan végigmér, de a szemed szarkából látod, hogy miközben valószínüleg rólad morog valamit a mellette álló embernek és a bal kezében lévő korsóval gesztikulál, addig a jobbja egy pillanatra eltünik a férfi háta mögött. |
Elindulok az ivóban lévő felé! A pultnak támaszkodva áll az "áldozattal együtt.
Nem nézek egyik szemébe sem, pillantásommal a csapost célzom meg! - Kiáltok is neki, hogy egy sört kérek, mikor elég közel érek hozzájuk, megbotlást színlelve a tolvaj éppen akciózó karját megragadom, a másik, áldozat arcába véletlen beletenyerelve elfordítom az arcát az éppen akciózó felé, hogy lássa mi történik, közben sűrű bocsánatkérést intézek feléjük ügyetlenségemért! A tolvaj méltatlankodó kiáltása félúton megakad. Az áldozat kiperdül a kezedből és az övén függő kard felé kap, aztán megmerevedve nézi a tolvaj kezéből a földre hulló ékköves tőrét. Szisszenve felkapja a földről. Eközben a tolvaj előbb megpróbálja kitépni a kezét a szorításodból (nem sikerül) majd a baljában tartott korsót dobja a fejed felé. A korsót sikerül elkerülnöd a fejed félrekapásával, de nem tudod megakadályozni, hogy a megüresedett kezével kirántsa egyik tőrét az övéből és feléd szúrjon. A másik szobából robaj hallatszik, ahogy a tolvaj társa fellöki a székét. |
Ahogy megpróbál megszúrni igyekszem elkerülni a szúrást, miközben fogom a kezét! Miután sikerült kikerülni/ vagy nem a szúrást A penge kis részen belehasít a ruhádba, de nem esik bajod.
a megfogott kezét áthúzom magam elött, mindkét karja alá beteszem a szabad karom, féltérdre ereszkedem mögötte és ráhajtom a tárdemre A mozdulataidon rendesen meglepődik és szinte ellenállás nélkül tudod ezt megcsinálni. Ezután a kezeit felsöpröm a karommal, amivel alányúltam a kezeinek és a másik szabadon maradt kezemmel csapást mérek a fejére, így reményeim szerint átfordul majd a térdemen és egy picit ott marad Hasra zuhan és a fejét nehezen próbálja emelgetni, mint egy részeg. A kocsmában lévők szinte élőképpé dermedve nézik a jelenetet. Mikor lecsapod a fickót egy ütést érzel a hátadon és a fejed mellett a pultba vágódik egy tőr. |
Gyorsan lelököm a térdemről a kábult embert, majd kivetődöm oldalra!
Vetődés közben elsodorsz két széket és egy vendég lábait. Az keresztülesik rajtad. Féltérdre próbálok érkezni és felmérni a helyzetet, honnan jöhetett a tőr! A másik terem ajtajában észreveszed a másik tolvajt amint újabb tőrt húz elő a köpenye alól és lassan feléd indul. A földön fetrengő tolvajt a meglopni akart ember fejberúgja és elcsendesíti. Gyorsan ellenőrzöm a hátamat, hogy van-e valami idegen test benne! A tőr még nem érte el az eredeti célját, így nem hegyével, hanem nyéllel vágódott a hátadnak. Nem sérültél meg. Egy pillanatra megborzongsz, ahogy a tőrö helyzewtéből rájössz, hogy ha nem ereszkedsz olyan gyorsan féltérdre akkor az egyik a hátad jobb oldalán a tüdődet, a másik a bal combodat üti át. |
Felkapok egy széket és felévágom, majd az elöttem lévő asztalt oldalra borítom, felkapom ("pajzsként használva") és elindulok felé, indőnként minimális időre kikacsintva, merre lehet!
Alighogy felkapod az asztalt a gyomrod magasságában belecsapódik egy tőr, a penge átüti az asztallapot és vagy hüvelyknyire kiáll a feléd eső részen. Ha közel értem, rádobom az asztalt! Félreugrik az asztal elől és két tőrrel a kezeiben feléd vetődik. Már a levegőben van mikor jobbról penge villan és a tolvaj bal csuklóját lemetszi a meglopott ember kardja. Az viszont repül tovább kissé más pályán de megmaradt tőre továbbra is feléd mutat. |
Egy újabb vetődést próbálok bevetni! Kitérsz a feléd repülő test elől, és a tolvaj a földre zuhan. Bal kézcsonkjából ömlik a vér. Megpróbálom felmérni, hogy mennyi tőre lehet még, már amit látok! Ahogy elzuhan, még legalább két tőr markolatát látod kivillanni a köpenye alól.
Mivel látom, hogy elég fürge, így megpróbálom megközelíteni, amolyan barikádokat használva, igyekszem elbújni az asztalok és székek mögött, és úgy közeledni felé, ha lehetőség van rá! A fickót a jelek szerint kezdi megőrjíteni a fájdalom. Jobbjával tessék-lássék feléd dobja a tőrt, aztán megpróbál feltápászkodni és a kijárat felé menni. Ép kezével a csonkot próbálja elszorítani. A másik tolvaj teste a hátad mögött van. |
Gyors pillantást veszek a földön fekvő testre, majd ha még kábult utána eredek a kijárat felé igyekvőnek!
Az ájultan fekszik a földön és a kocsmáros épp "felszabadítja" a nála lévő értékeket és pakolja a pultra. Több vendégen is látszik, hogy némely tárgy, erszény korábbi tulajdonosai és az eddig zavart arcok nyíltan ellenségesen méregetik a tolvajt. Ha sikerül elkapjam, - Még az ajtón belül megragadod a visítozó tolvajt- akkor a következőket mondom neki: - Látod mi jár azért, ha nem becsületes úton szerzed meg javaid! Ez az üzenet a Zsivány ló tulajdonosától jön, ne merészeljétek mégegyszer a lábaitokat betenni oda vagy a tulajdonos üzleteibe belemártani a kezetek! Remélem érthető volt! Ezek után lefejelem! Összecsuklik, a kézcsonkjából lüktetve ömlik a vér. Körbenézek még, hátha akar valaki valami ellenséges cselekedetet! Ha nem, akor előveszek egy ezüstöt és odadobom a fogadósnak! - Talán ez fedezi károdat! A kocsmáros elkapja az ezüstöt, elteszi és a köténye alól egy kis erszényt hajít oda neked. -Köszönöm, hogy jöttél ismeretlen! Ha Bármikor erre jársz hasonló ügyben, térj be hozzám. Szívesen látlak. A kivont kardos ember odalép a lefejelt tolvajhoz egy olajlámpással és az égő olajat ráönti a kézcsonkra. Az égő hús bűze facsarja az orrod, de a vérzés eláll. Aztán rádnéz: -Magam is köszön segítséget! Ezek a férgek még élnek míg a törvény kezére kerülnek. Jó szerencse kísérjen! Ezután kimegyek vissza a Zsivány lóba! A kis erszényben négy ezüstöt és 37 rezet találsz. (karilapra pénzhez add hozzá) |
- Egy enyhe hajlást vetek feléjük és megköszönöm a zsákocskát!
Folytatom utam a Zsivány ló felé! Az utcákon gyorsan visszaérsz a Zsivány Ló-ba. A teremben az Atyát látod az egyik asztalnál üldögélni. Az ordani egy nővel éppen feláll egy másik asztal mellől és az atya felé tartanak. Észrevesz téged és feléd int: -Jó hogy éppen jössz Dhar! Éppen az Atyának akarom bemutatni álmaim őrét. Az Atya asztalához lépnek és megvárják míg odaérsz a közelükbe: -Uraim és Hölgyem engedjék meg, hogy bemutassam önöket egymásnak. A Hölgy Ryel, az álmaim és az elmém őrzője. Az úr Mordak dul Peregrum, Krad papja, aki a bölcsesség útját járja, az ifjú, de tapasztalt khál pedig Dhar, aki népétől íj távol a becsület és a harcos útján teszi lépteit. |
- Örülök, hogy megismerhetem önöket - biccentek feléjük, majd az Atya felé fordulva folytatom - ha megengedi helyetfoglalnék az asztalánál.
Karakter kinézete: Körülbelül 170 hüvelyk magas, karcsú alak. Hosszú hullámos fekete haja a háta közepéig ér, bőre kissé napbarnított, a szeme pedig szikrázóan kék. Az arca ovális, szemöldöke szépen ívelt, ajka kissé telt. Vonásait elnézve akaratlanul is a "nemes arcél" kifejezés jut eszedbe. Rahoncátlan tincsei egy részét a tarkóján rögzítette mívesen megmunkált hajtűkkel. Ruhája egyszerű szabású, mégis kiemeli viselője arányos alakját. A szövet egyszínű kék és dízstelen, mégis látszik rajta, hogy nem egy olcsó darab. A nő mindkét kezén egy-egy fekete kőből faragott, növényi mintával díszített gyűrűt hord. Mozgása kecses. Ahogy végignézel rajta, egy alkatra törékeny teremtést látsz magad előtt, mégis a tartásá valamiféle erőt és határozottságot sugall. Kőszíveket is megolvasztó szépségét nem lehet nem észrevenni. |
Recsegő térdekkel felállok, és hellyel kínálom a hölgyet. Csak azután ülök vissza, ha ő már helyet foglalt.
-Részemről a szerencse, hölgyem, hogy megismerhetem, és külön örömmel tölt el, hogy ennyire kellemes társaságom lesz az út során. (arcom bal oldalán félmolyosra rendeződnek a ráncok hálója). Az ordani kis mosollyal veszi tudomásul az udvariasságodat. |
Amikor belépek a Zsivány lóba és beszédet intéznek hozzám meghajtom a fejem egy picit Hajerun felé. Elindulok az Atya felé, hisz arra invitáltak Hajerunék, közben gyors vizslatást vetek körbe, hogy merre lehet Tömzsipöröly! Ha észreveszem felé is intek egyet, majd az asztalhoz lépek! Látod, hogy Tömzsipöröly, ki-be rohangál a konyha és a pult között, Int feléd, de látszik, hogy most nagyon elfoglalt. A konyha felől friss sültek illata csiklandozza meg az orrod. Megvárom, amíg mindenki leül, majd utolsónak leülök én is!
- Jó napot mindenkinek! Atya felé is bólintok. - Örülök, hogy megismerhetlek Ryel! Ritka az ilyen gyönyörűség errefelé! Elmosolyodom, de rögtön be is fogom a szám és csendben várom a fejleményeket! Időnként körbenézek, látom-e Ísharékat, mert egyenlőre nincsenek sehol, de már egy kis izgatotság látszik rajtam a délutáni megmérettetéssel kapcsolatban! |
Rámosolygok Dharra, és leülök az Atyával szemben. Ha valami felszolgálóféle látótávolságba téved, akkor intek neki, ha odajön, kérek egy csésze tiadlani teát. Pár percig várnod kell, mert úgy tűnik, hogy aki nem a fal melletti asztal körül nyüzsög az mind rendel. De hamarosan megkapod a teát és a friss illat körbelengi az asztalt.
Majd várakozom, nem én akarom kezdeni a társalgást. |
Biccentek Dharnak, majd miután 5 egész másodpercig nem szól senki, magamhoz ragadom a lehetőséget.
-Ryel (kicsit megállok keresve a pontos titulust) úrhölgy, ha ne veszi tolakodásnak szavaimat, szívesen hallanék magáról egy kicsit többet, főleg annak tükrében, hogy utunk egy jó ideig közös lesz. Természetesen örömest válaszolok közben feltámadó kérdéseire, ha módomban áll. |
- Atyám, pontosan mire kíváncsi velem kapcsolatban?
|
- Mindenre. (újabb félmosoly) Célszerű lenne talán a megszólítást tisztázni így az elején, hogy könnyebben menjen a későbbi diskurzus. Ami még így hirtelen eszembe villan, hogy jó lenne tudni, pontosan miben is óhajtana részt venni, milyen segítséget igényelne tőlünk és vagy nyújtana felénk. Feran del Hajerun úraság említette az előbb, hogy álmának és elméjének őrzője, csak nem Noir istennő papnőjéhez van szerencsém, vagy esetleg más ...hmm... eljárással éri el a kívánt eredményt? Természetesen csak arra válaszoljon, amire óhajt és ami reám tartozhat.
|
- Ha mindent el akarnék mesélni, az igen hosszadalmas lenne, ezért maradjunk a három említett témánál. Hívjon nyugodtan Ryelnek, az megfelelő lesz. Pontosan abban óhajtok részt venni, amiben maguk is. Az, hogy miben tudok segíteni önöknek, az az adott helyzettől függ majd, de gondolom nem árulok el nagy titkot, azzal, hogy nem vagyok fegyverforgató. Nem vagyok Noir papnője, azt pedig, hogy hogyan érem el a kívánt hatást maradjon az én titkom - közlöm Feranra pillantva kétértelmű félmosollyal, majd folytatom - Ennyi elég lesz rólam, vagy szeretne még mást is hallani?
|
Az ordani elmosolyodik, majd az Atyához fordul:
Peregrum uram, ne gondoljon semmi rosszra. Ryel Úrnő meglehetősen jártas bizonyos területeken, melyeknek nagy hasznát vehetjük az úton. Ugyanakkor általa sikerült a célpontunkról némi plussz információt is szereznünk már. Fegyverforgatásban tán nem tartja magát nagyra, de szerintem még okoz meglepetéseket az úton. |
- Miért lenne oka az Atyának bármi rosszra gondolni? - kérdem kikerekedett szemekkel nagy ártatlanul.
|
Hajerun egyre szélesebben vigyorog:
-Én úgy hallottam, hogy a boszorkányokkal szemben nem tanusít túl nagy türelmet a pyarr vallás egy istene sem. - Mintha először látná végigméri Ryelt és elégedetten sóhajt - Bár, ki tudja, tán még a kárhozatnak is megvan az ára. - Mármint a jutalma, nemde bár? - kérdem, hamiskás mosollyal. -Noss.. végülis nézőpont és időpont kérdése. A máglyán bizonyára az árára gondol az ember, előttre a jutalmára. - Van ami megéri... - itt szünetet tartok, és belekortyolok a teámba, majd folytatom - de azt hiszem ezt itt érdemes lezárni, mielőtt az Atyában szent meggyőződés alakul ki kilétemet tekintve, ami nem lenne szerencsés, főleg mert hamis képet mutatna rólam. |
Egy ideig hallgatom, amit beszélgetnek a többiek, de megint egy kicsit értetlenül nézek és pislogok körbe-körbe, ki-ki beszél arra! Az elrévülésem Ryellen egy kicsit tovább tart mindig a kelleténél, de igyekszem sosem tolakodó lenni! Mikor látom, hogy ismét a mágia felé terelődik az út, amihez semmi közöm, megkérem Hajerunt, hogy hadj távozhassam levetni magamról a beszélgetéshez szükségtelen dolgokat (csuha, alatta a néha ki-ki villanó kardokkal)!
Hajerun bólint és a csuhád elején lévő hasítékra mutat: -Ahogy látom akadt egy kis nézeteltérésed valakivel. De itt vagy, tehát nyertél. Öltözz át és pihenj kedvedre. Felállok az asztaltól, elnézésüket kérem és elindulok a szobám felé! A lépcső felé tartasz, mikor elszáguld melletted Tömzsipöröly, kezében féltucat teli söröskorsóval. -Tíz perc és fent leszek - súgja oda neked gyorsan és vágtatr tovább. |
-Az atya nem a rögtön ítélő típusba tartozik. Viszont "művészetéről" kedves Ryel, lehet érdemes lenne kicsit több szót ejteni majd, hisz könnyebb lenne tervezni és összehangolni erőinket és lehetőségeinket, ha ismernék is azokat. De addig is szót lehetne még ejteni, pusztán kíváncsiságomnak engedve, ártalmatlanabb témákról, mind például melyik tájegység gondoz ily szépségeket, mint kegyed?
|
- Egy ilyen bölcs és sokatlátott férfiútól, mint ön Atyám nem is vártam más választ - mosolygok rá kedvesen - A kérdésére válaszolva: nem túl messze innen, egy kisnemesi család középső gyermekeként láttam meg a napvilágot. Idővel történt némi változás az életemben, amit nem szívesen részleteznék, a lényeg az, hogy azóta járom a világot. Igaz Erionnál messzebb még nem jutottam, de majd idővel. Utazásaim során találkoztam Ferannal, és így kerültem ide - mikor a férfi nevéhez érek, óvatosan a kezéért nyúlok, és gyengéden megszorítom, majd elengedem.
|
Hajerun elmosolyodik és az Atyára néz:
-Azóta Ryel vigyáz az elmém épségére és óv olyasmiktől mikhez nem értek. Bizonyára megérti Atya, hogy aki sokáig egy bizonyos tudásal foglalkozik, az a többi tudományokban nem tud oly jártas lenni. |
- Be kell osztani gondosan a nekünk szabott időt, ez nem vitás. (apró bólintás kíséri a szavakat)
-Hajerun Úraság, visszaadnám a megbízó levelét (közben átadom), minden rendbe találtam vele kapcsolatban. -Köszönöm Atya, -elveszi és elteszi a levelet - örülök, hogy némileg megnyugtathattam vállalkozásunk fedezéséről a törvény álltal. -Említette tegnap, hogy a közös feladatunkkal kapcsolatos hírszerzéshez lesznek még társaink, illetve ön is besegítene. A tervezés embere vagyok, így jó lenne, ha már fejembe véshetnék pár tényszerű adatot, hogy kitöltsem üres pillanataimat. Vagy legalábbis erőforrásaink gazdaságos felosztásáról illene dönteni. -Úgy van. Nos.. Ryel inmár elég részletes információkkal rendelkezik a célpontról. Jómagam még a mai délután folyamán várok új információkat a lehetséges megközelítési módokról. Úgy tűnik pillanatnyilag, hogy Dhar, Íshar és Meríín adják a fizikai támadóerő nagy részét. Ön, Ryel és én inkább a szervezés és a mágikus támadás-támogatásban veszünk részt. Én valószínüleg Dhar-ék közvetlen környezetében fogok ténykedni, mivel mágiám többnyire pontos rálátást igényel. Ryel és Ön kissé távolabbról a helyzet gyors, pontos és legfőképp átfogó ismeretével és értékeléssével tudnak segíteni, meg persze egy-két trükkel, távoli varázslattal. Ryel és én mindenképpen kapcsolatban leszünk. Szeretnék ugyan egy mentális hálót létrehozni, ami összeköt mindenkit, de nem csináltam még olyat, s bár az elméleti tudással rendelkezem, nem biztos, hogy sikerül. Nekem eddig ez a véleményem és a javaslatom, de hallgatom Atya mire is kíváncsi pontosan? |
Oh, semmi csak egy kis nézet eltérés volt! - mosolygok.
Tömzsipöröly felé intek, hogy rendben van, várni fogok rá, csak siessen, mert nem akarom sokáig váratni Hajerunt! Felmegyek, lemosom magamról azt a kis verejtéket, amit okoztak nekem a kellemetlenkedők! Kiveszek egy váltás ruhát és átveszem. Majd várom Tömzsipörölyt. Ahogy átöltözöl szinte azonnal kopogtatnak az ajtódon. Amikor kopogtatnak, válaszolok rá: - Tessék, nyitva van. Tömzsipöröly lép be a szobádba. Körbepillant és a frissen cserélt ruhádra célozva megszólal: -Csak nem történt valami? -kérdi, de közben már vigyorog. |
Rámosolygok Tömzsipörölyre!
- Nem voltak egyszerű fickók, de amivel megbíztál, azt elvégeztem! Szerintem senkit nem fognak azok többé zaklatni, hacsak nincs valami jó emberük a városi igazságszolgáltatásban! Azonban barátom szólhatnál valakinek, hogy megvarhatná az ingem, mert ehhez ügyetlen vagyok és nem szeretnék szakadt ingben járkálni vagy szétszabott újjal! - ismét elmosolyodom. - Na de most aztán Te jössz! Mert ha nem veled is megbírkózom - kacsintok egyet Tömzsipöröly felé. A törpe lelkesen kuncog: -Köszönöm amit tettél ifjú barátom! az ingedre, csuhádra ne legyen gondod, add csak ide, megvarratom. Hanem üljünk le kissé és törlesztem tartozásom! Az asztalhoz megy és leül. Megvárja amíg helyet foglalsz vele szemben aztán beszélni kezd: -Szóval Íshar-ék harcmodora. Elég furcsa keveréknek tűnik. A legtöbbször csak álltak és megvárták amíg valaki nekikront. Aztán pár furi mozdulat után szinte csak azt látni, hogy a támadó épp nekivágódik a falnak, vagy repül át a termen. Valahogy úgy csinálják mint némely slan kit egykor láttam. Felhasználják a támadó lendületét és ellene fordítják. Ugyanakkor ha ők támadnak azt villámsebesen teszik. Amennyire láttam ha csak tehetik nem testre ütnek. Térd, boka, könyök, csukló, legtöbbször izületet csaptak meg egy-két gyors ütéssel. Amikor elgondolkodtam ezen arra jutottam, hogy azért, mert ha eltörik a térded akkor mr nem nagyon futsz el, ha a csuklód akor meg nem ütögetsz. A földrekerülteket is ütik. Fejbe vagy valahogy úgy, hogy eszméletlen legyen mielőbb. Ennyi elég szerinted? |
Miután komótosan elfogyasztom a teámat, az Atyához fordulok:
- Ha nincs több kérdése - majd Feranra pillantok - és te sem tartasz igényt jelen pillanatban a szolgálataimra, akkor visszavonulnék a szobámba a viadal kezdetéig. Faren, kérlek valami mód tudasd velem, ha elkezdődik a küzdelem, ígéretet tettem Ísharnak és Meríínnek, hogy megnézem hogyan harcolnak. Az ordani bólint feléd: -Feltétlenül szólni fogok. - átpillant a fogadási asztal körül nyüzsgő, főleg törpékből álló csoportra - azthiszem fogadást is teszek. Csak szórakozásból. Érdekelnk az esélyek és még nem volt módom ijesmire ordanon kívül. Ha egyiküknek sincs több kérdése, illetve közlendője, akkor felmegyek a szobámba. |
Leüllök és figyelmesen végig hallgatom Tömzsipörölyt:
- Nos, ha van még infód szívesen fogadom, de ez is több a semminél! Tömzsipöröly kissé elgondolkodik: -a fegyvereiket nem vonták elő egy kivétellel. Az egyik "vendég" ki akarta rántani Meríín jobb oldali pengélyét, azt hiszem. Ő járt a legrosszabbul mind közül. Meríín összezúzta a ezét mikor ráfogott a markolatra Íshar pedig a hóna alól elővonta azt a furi kését és nekiesett a fickónak. Az életlen felét kalapácsként használva szilánkosra zúzta a fickó jobb vállát, eltörte vele a jobb combját és bezúzta vagy hat bordáját. Amikor a fickó társa erre karddal rontott rá fordulásból öt lépésről úgy vágta bele a kést, hogy az markolatig állt a melkasába, átszúrta a szívét és a hátán kijött a hegye. Pedig pikkelyezett csatamellény volt rajta. Fura egy kés az biztos. A markolatától még elég keskenyen indul és félhosznál erősen előre görbül. A penge a legszélesebb helyen úgy tenyérnyi, a markolatnál kb három -négy hüvelykni. Az életlen fele vagy ujjnyi széles gerinc. Nehéz fegyvernek tűnik. - elvigyorodik - már rendeltem egy hasonlót a kovácsainknál. Megköszönöm neki az eddigieket! Odaadom neki a szakadt ruhákat és elindulok vele lefelé vissza a fogadó földszintjére. |
Mikor Feran a fogadást emlegeti az említett asztal felé pillantok, majd a szobámba menet arra kerülők, és fogadok.
Az ember csapos vezeti a fogadási esélyeket. Látod, hogy pillanatnyilag Dhar esélyét 2,45-ös szorzóval Íshar esélyeit 1,9-es szorzóval veszik. A táblára az eddigi esélyek is fel vannak írva, és feltűnik, hogy most van a legnagyobb különbség Dhar javára. 1 ezüstöt teszel fel Íshar-ékra aztán folytatod utad a szobádba. |
-Majd ha mind egyasztalnál ülünk, érdemes lesz az apró részleteket is kibeszélni, addig inkább pihenjünk és nézzük meg derék kardforgatóink bemutatóját. Hisz a látottaktól is függőbe kerülhetnek bizonyos tervek.
Amikor a hölgy feláll én is felállok, és álló helyzetben biccentek, majd elköszönök Hajerun Úraságtól és visszavonulok a szobámba. (a viadalig ott leszek) Az emeletre vivő lépcsőn Dhar érkezik lefelé Tömzsipöröly nyomában. A törpe Dhar csuhályát és ingét cipelve átvág a termen és a pult mögött a különterembe is vivő ajtó mögött tünik el. A bejárati ajtón Íshar és Meríín lépnek be. Inmár kötések nélkül teljesen egyforma ruhát viselnek a láncukat kivéve. Odaintenek az ordaninak és Dhar-nak majd feléd felé veszik az irányt: -Beszélni tud most mi veled Atya úr?- kérdi Meríín Hát persze, foglaljanak csak helyet. Válthatunk valami könnyebben beszélt nyelvre is, ha esetleg fárasztó így önöknek a beszéd. A legközelebbi üres asztal felé néznek kérdőn, hogy leülsz e velük. -Köszön mi Önnek, de nekünk lenni ez nem túl nehéz és van jó gyakorlás. Tudni még kicsit dzsad nyelv, de az van nehezebb. |
Amikor jövök le, megállok a lépcső alján, intek én is Ísharéknak, majd elrévedek rajtuk egy kicsit
Majd vetek egy pillantást a fogadó táblára is és itt is egy kicsit elrévedek A fogadótáblát vezető csaposnak épp valamit sugdosnak a fülébe. Az elégedettnek tűnő arccal bólogat aztán új értékeket ír a régebbiek fölé: Dhar 2,00 Íshar 1,89 Elindulok az asztal felé Atyáékhoz és ismét helyet foglalok melletük.Másik asztalnál találod az Atyát, vele most Íshar és Meríín beszélget. Az Hajerun az emelet felé tart. |
Nem akarom megzavarni a beszélgetést, nyílván nem véletlenül ültek át, bizonyára magán beszélgetésbe kezdtek. Amikor látom, hogy Hajerunék sem ülnek a helyükön, sőt felfelé tartanak, akkor odamegyek a pulthoz és ott foglalok helyet.
A pult mögött Tömzsipöröly bukkan fel a ruháid nélkül: -Kérsz valamit enni-inni? A ruháid hamarosan elkészülnek. - Nem köszönöm barátom, már az összecsapásra koncentrálok! Nem tetszenek a esélyek, de igyekszem változtani a nézők szemléletén! Különben is tudod, ha sokan lesznek, az csak pezsdíti a vérem! Már várom a megmérettetést! A törpe mosolyog: -Most jött a hír mit tettél. Pillanatnyilag Íshar 2,53-ra áll Te pedig 1,8-ra. Nem a különteremben lesz a küzdelem, hanem az arénában. - erről nem hallottál még - Már vagy százan jelezték, hogy eljönnek. A titkos viadalok szövetségének persze nem tetszik, de hát tudják jól, hogy a mi harcaint nem ojanok mint az övék. -megvonja a vállát - Ha meg nem tetszik nekik akkor nem tetszik. A gladiátoraik egy része úgyis ide jár, hogy vér nélküli küzdelemben gyakoroljon. |
Hmmm, aréna!!!! A régi szép idők! Mesélj róla nekem egy picit! Milyen az aréna felépítése, alapzata, fala. Fegyverek vagy csak a puszta kezes harcok háza az aréna?
-Az arénánk itt van a mélyben. Egy nagy kör alakú terem, egy kis folyosót kivéve körben az ülőhelyekkel. Kőböl van az egész, de a harcteret és a körfalat körötte vastag bőr fedi, némileg megbűvölve, hogy se törés, se halál ne történjen ott. Általában puszta kezes harcokat vivunk-vívnak odalent. Az egész úgy van megcsinálva - látszik, hogy roppant lelkes és büszke.- hogy ha teljes erőből ütsz is az nem töri az ellenfeled csontját és meg sem sebzi. Viszont ő átérzi mindazt amit kapna tőled és a teste onnantól csak úgy képes mozogni, mintha tényleg eltaláltad volna teljes erőből. Majd 50 évig tartott mire teljesen kész lett a bűvölés, de inmár 15 éve hibátlanul működik. Gyakran arra használjuk, hogy az ifjoncoknak megmutassuk mijen a fájdalom. Így a fiatalok pontosan felkészülhetnek arra, hogyan befolyásolja a harcukat egy kéz - lábtörés, egy-egy seb. Mindezt megismerik a tényleges sebek nélkül. |
Értem! Nem rossz kis terem csak azt nem értem, hogy miért nem mutattátok meg eddig és miért nem gyakorolhattam egy-két tapasztalt harcostól?! Mindegy!
Tehát mágia védi, igaz? Hmm, az elme féle furfangoktól is véd és a mágia használatától is mentesül a küzdőtér, mert akkor lenne igazán tiszta a küzdelem, semmi tükk, humbuk, csak a puszta erő, ügyesség, és gyorsaság! A test energiája és semmi más! Na de várjuk ki a végét! Tisztes küzdelemre számítok... -Óóóó... ott talán még a leghíresebb dzsen mentalista és a legjobb pszimesterek is tehetetlenné válnának. Persze ezt a részét a édelemnek fel tudjuk és időnként fel is oldjuk, mikor a mágikus és elmetámadásokat gyakoroljuk. Igyekeztünk, hogy a lehető legtisztább körülményeket teremtsük meg ott. -S hogy miért nem szóltunk?! Egyszerű a válasz. Ha ott küzdesz először másokkal akkor az elveszi a veszély érzésének egy részét az igazi harcban. Ha hozzászoknál, hogy semmi bajod nem esik az első "éles" harcodban könnyen odaveszhetsz. |
Lerogyok a székre.
Ők leülnek veled szemben. -Egy kis gyakorlás sosem árt, ez igaz, de gondoltam az anyanyelvükön pergőbben beszélhetünk. De nem probléma, maradhatunk ezen a nyelven is. (próbálom mindkettőt figyelni beszéd közben, hátha árulkodó a testbeszédük, mimikájuk, stb. bár sejtem elég fegyelmezettek ezen a területen is) Arcom várakozó kifejezést ölt. Egymásra néznek aztán Meríín megszólal valami dallamos, de olykor erősen reccsenő hangokkal tűzdelt nyelven. Egy szót sem értesz belőle. Kicsit hasonlónak érzed az elfek nyelvéhez, de némely törés inkább a gorviki nyelvhez hasonlít. Érdeklődve pillantanak rád, hogy értetted-e amit mondtak. aztán Íshar szólal meg, ezúttal közös nyelven: -Sajnos úgy tűnik nem tud mi beszél anyanyelven. -a hangjában szomorúság bujkál, mintha nagyon remélte volna, hogy anyanyelvén beszélhet veled. |
Valóban igazad lehet, bár az ösztöneim már kis koromban kifejlődtek, ez amolyan velem született képesség, mint a macskáknál! Ösztönösen és akaratlanul is megérezzük a veszélyt! - mosolygok.
- Rendben, akkor ez egy érdekes viadal lesz! Köszönöm, hogy tájékoztattál barátom! -Nagyon szívesen! - lehalkítja a hangját - két aranyat tettem rád, mikor 2,58 volt az esély ellened! Hozz nekem jó pénzt! -Megveregeti a vállad, bár alig éri fel, aztán elsiet az ivó túlsó végébe egy vendéghez. |
Hmmm...még nem! Viszont nagyon érdekel, így ha majd lesz időnk, beszélhetnénk róla, miként ismerhetném meg és persze az egyéb vele járó dolgokról is, hogy mindannyian jól járjunk (kacsint).
Látszik, hogy teljesen felvillanyozódott, még a térde is elfelejtett reccsenni, ahogy ülést váltott. A két férfi roppant izgatottnak látszik a kijelentésed hallatán: -Te tanulni meg miénk nyelv és tenni tekercsbe írással, hogy maradjon emlék? - egymásra pillantanak - Út alatt majd beszélünk mikor lehet. Mutatunk neked miénk beszéd, helyes viselkedés és udvariasság és törvény. Te tanítsz minket tied nyelvek. Alku jó? |
Pontosan erre gondoltam. Szívesen megtanulom eme nyelvet és közben papírra is vetném, hogy fennmaradjon az utókornak. Az alku jónak hangzik.
Mindketten lelkesen bólogatnak. -Holnap kezdjük tanulást. Ma hoztunk hírt raktárbe. Voltunk megnéz kicsi a körülötte. Talált mi két őr kívül szembe házzon tető. Még élnek, még nem akart mi csinál halál. Ülnek fent és nézik környék. Egyiknél kicsi hegyes botok, mint dárda amit dobni kell. Másik mellett van két íj amit válhoz kell fogni. Egyik nagyobb - a kezével mutatja mekkora, shadoni páncéltörőre tippelsz a nagyságából - a másik kissebbik sok fura fémmel, meg rúdak rajt. -ismétlő rendszrű kahrei számszeríjra hasonlítóan írják le neked. -Van mindkettő kard és kések. |
Amikor Tömzsipöröly megemlíti, hogy mennyit tett rám, egy kicsit elkerekedik a szemem, egy kicsit borus is lesz a tekintetem
- Igyekszem! Ezután már én is úgy látom, hogy jobb elvonulni egy kicsit távol lenni ismerőstől és ismeretlentől egyaránt. Felmegyek a szobámba, de mielőtt elindulnék kérem Tömzsipörölyt, hogy szóljon, egy kicsivel előtte, mielött elkezdődne a viadal. A törpe vigyorog, miközben két vengégnek szolgál fel: -Biztos, hogy szólok előtte, hiszen nélküled nem kezdődhet el az egész! |
| All times are GMT +1. The time now is 01:50. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu