|
DnD3. Egy varázsló tornyában voltunk, ahol egy csomó különös helyiség volt. A barbárunknak és a törpénknek az éléskamra lett a kedvence, ami csak úgy ontotta magából a finomságokat.
Miután jó pár korsó fenekére néztek, elindultak felfedező körútra. Addig-addig tébláboltak, míg kiértek a toronyból, szétnéztek, és nagyon elcsodálkoztak: eltűnt a tornyot körülvevő mocsár (a mocsár igazából csak a tornyot védő mágia része volt). Megállapították, hogy biztosan a démonok lopták el a mocsarat, és elindultak a feltételezett tolvajok nyomában. Pár méter után rádöbbentek, hogy nincs náluk fegyver, erre gyorsan ittak a náluk lévő borostömlőből, ettől annyi bátorságot merítettek, hogy úgy döntöttek puszatkézzel is elbánnak a démonokkal, és mentek tovább. Menet közben valamiért megfordultak a torony irányában és látják ott van a mocsár ismét: visszahozták a démonok. Addigra már a bor elfogyott, így a barbár beküldte a törpét utánpótlásárt, mondván, hogy ő ott marad tüzet rak és őrzi a mocsarat. A törpe elindult visszafelé, mikor belépett a varázskupolába (amiről ő nem tudta, hogy ott van) látja megint eltűnt a mocsár. Ennek fele se tréfa! Épp a tettek mezejére lépne, mikor odaér hozzá a druida, és próbálja beterelni a kissé pityókás harcost. A druida nagy nehezen betámogatja a törpét a toronyba, majd elindul vissza a barbárért. Míg félútig eljutott a barbárral, a törpe újra kitántorgott egy borostömlővel. Nah a druidának már mindekettőjüket támogatnia kellett, közben végig győzködte őket, hogy a mocsárnak nincs semmi baja, és nem kell őrizni. Felértek az emeletre, a hálótermekhez. A druida szerette volna úgy elhelyezni őket, hogy minél távolabb legyenek egymástól, és a kamrától, de egyedül nem boldogult. Épp kapóra jött a pap, aki épp akkor tért vissza a könyvtárból. Tehát a druida a papra bízta a törpét. Azám, de a törpének nem akaródzott aludni menni, így a pap elkezdte rábeszélni, úgy hogy a társával példálózott, aki már jó úton haladt az alvás felé: - Látod a barbár már megy lefeküdni, azt szeretné ha lefeküdnél vele. :eek: :rolleyes: :D |
az egész történet nagyon állat, de a befejezés :D
|
Yo story nekem megér egy zöldet;)
|
majd ha adhatok megint neked...:o
|
Chris ez trafált! :D:D:D Adnék én is zöldet de már kaptál másért is ...;)
|
Steve, Senki: veletek nem történtek hasonló esetek játék közben?
|
Quote:
Vamp: meg akarja ölni a JK a herceget. nem közli az én karimmal aki csak áll és nem érti hogy most mit kellene tennie, kinek az oldalára álljon. nagy baj nincs mert a herceg Gargoylát leköti a Khiasyd tündértrükkje, a herceget meg Szet öröksége... nade JK megszólal: akkor lassan odamegyek és átdöföm rajta a karót... na erre a herceg (mivel Igaz brujah :D) fogja: időtöréssel felpörög és eldob még egy brutál téboly-t mindenki menekül rötschreckben, kivéve a Chuck Norrisi tempóval és látványossággal közeledő JK-t aki korábbi marhaságából kifolyólag egy kathai mandarin szerint kiválóan érdekes kísérlet áldozatává vált büntetésképp, és egy démonnal zárták egy testbe :D... nos ügye a démon élvezi a show-t és nem akar elfutni így besül a herceg minden próbálkozása... nade még az is kiderül, hogy a JKnál nem fa vagy csontkaró van, hanem egy marhanagy féémcucc... azzal meg túrót se ér... na ezidő alatt bejött a segítség... ehhehh... én úgy ledaráltam volna a herceget annak a karinak a képességeivel de ez bebénázott.. (minek kap öreg vámpírt ha béna... pfff :D LOL) na miatta kénytelen voltam aurát formáltatni a mandarinnal (persze szívesen segített miután a birtokaimat ráhagytam... mert ügye ártatlan voltam és megintcsak ezt is megúsztam volna de mivel az a szerencsétlen Khiasyd meg azt mondta hogy az ő testőre vagyok és azért mentem velük, visszarángatott a balhéba és napoznom kellett volna, ha nincs az a szívélyes klánbarátságom a nosfikkal akik elrejtettek amíg átformáltam a testemet és a mandrain küldöttje elleplezte az aurámat is... szóval kiestem jó 5-6 napi eseményekből, és a saját ügyem se haladt... mindegy... jó úton vagyok ahoz hogy gyanúkeltés nélkül vegyem fel új személyazonosságommal a régi ügyem szálait :)) szóval csak ilyenek történnek... najó... meg SR-be budapesten a törpe rigóm (hiába, annyira szeretem azt a karit hogy inkább legeneráltam újra és hozok ide netre egyet belőle....) asztal alá vedeli az orkot, aki fele annyitól kifekszik, aztán alkohol bontóval a májamban kijózanodok egy 5 perc után és elmegyünk kocsikkal. az ork még másnap reggel is részeg a kocsma előtt saját hányásában kóvájogva, annyira immobillá ittam... hiába... a 80%os vodka az 80%os xD kellett neki kiröhögnie, hogy az első korty után megfejeltem a pultot és pár perc kelett (éljen megint az az alkoholos kiberver) amíg feleszméltem xD |
:eek: :cool: Hát izé még blokkolva van az agyam ez után nem tudok mit írni:D :D
|
Quote:
Egyébként a tuti recept a bakikra, egy agyilag full lefárdat csapat plusz egy ugyan ilyen mesélő... :D (azt nem állítom, hogy a kaland is haladni fog, de a hangulat az... :D) Ilyen hangulatban esett meg a következő: DM: - ... sok fogadót láttok abban az irányban... Aúú (törpe varázsló): - Akkor oda nem megyünk be, mert kiszedik a fogainkat... A csapatnak lassan esett le, és nagyot koppnat (fog adó... :D) |
Pénteken Vampire-t játszottunk.
Alaphelyzet: egy fiatal nosferatu meg egy fiatal salubri beszélget. A nosferatu eddig csak patkány ghoulokat látott (olyanok vannak a mesterének), a salubri győzködi, hogy nem csak patkányokból lehet ghoult csinálni: - Más állatokat, például farkasokat is magadévá tehetsz. A srácnak csak akkor esett le mit mondott, mikor harsány röhögés tört ki körülötte... :D Miután sikerült újra komoly arcot vágni, folytatták a beszélgetést. Egy idő után arra terelődött a szó, hogy az emberek jobbak-e ghoulnak, mint a patkányok. A nosferatu a patkányok mellett érvelt: - De olyan szép hosszú farkuk van, és össze- visszarohangálnak. Mire a salubri: - Emberek közt is vannak ilyenek... :rolleyes: :D (Egyébként, a salubrival az a srác játszott, aki DnD3-ban a pappal szokott játszani, míg a nosferatu az a srác volt, aki DnD3-ban a druida.) |
Vampire
A parti: egy 7. generációs ventrue (Aúú :)), egy 8. generációs brujah, egy 8. generációs malkáv, és egy 15. generációs senkiházi (én) Szitu: a csapatot: ventrue, brujah, malkáv, (a senkiházi csak később csapódik hozzájuk) már hosszú ideje manipulálják egy páran (a baalik, és/vagy a Magnus Nigrum, és/vagy stb). Össze-vissza küldözgetik őket az időben, vagy babrálnak az emlékeikkel nem tudni. Saját emlékeik szerint már párszor végig élték a Gyehennát, és kezd elegük lenni a szívatásból. Egy újabb időugrás és/vagy elmemanipulálás után egy vélhetően salubri elküldte őket egy Fekete Hercegnek nevezett vámpírhoz, hogy ő majd megmondja a tutit, és kiderül, hogy mi is történik valójában. A parti megérkezik Krétára, a megjelölt ókori romhoz. A ventrue tárgyal a Fekete Herceggel. A pasi nem mindig ad egyenes válaszokat, sokat kertel, húzza a beszélgetést, stb. A ventrue x óra után kezdi unni: - Miért van szükség erre a játékra? – szegezi a kérdést a másiknak. Mire a brujah-val játszó srác beszól: - Azért mert ez egy szerepjáték vazz… :D |
Quote:
DnD3. Csata közben rendszeresen előfordult, hogy valamelyikünk segíteni szeretett volna a másiknak, aki épp közelharcot folytatott. Így hát a segítőkész egyén elővette az íját, és lőtt. Természetesen nem a monsztát találta el, hanem a havert lőtte hátba, több ilyen eset után, már kérni kellett a többieket: csak ne segítsetek... :D Szintén DnD3. Félig-meddig természetes barlangban vagyunk, előttünk egy folyosó nyúlik el hosszan. Folyosó végén ajtó. Druida bemegy, az ajtó rázáródik. Kinn tanakodunk mit tegyünk. Betörni nem tudjuk, így a pap indítványozza, hogy gyújtsuk fel. OK, lángoló kezek, az ajtó ég. (Itt lett vége a játékalkalomnak, a következőn meg nem voltam jelen, szóval ezt csak mesélték a többiek.) Valahogy kinyitották az ajtót (a pap és lovag). Lovagunk elhatározza, hogy berohamoz a már nyitott, de még égő ajtón (hozzá kell tenni belül elég sötét volt.) Ezt közli a DM-mel, mire a DM: - A terep nem alkalmas rohamozásra. Lovag. - Nem baj, én rohamozok. :eek: OK, dob: 1. Átesik a küszöbön a pallost meg átszúrja magán valahol válltájékon. Így a pap x körig kénytelen volt őt gyógyítgatni, míg a druida benn egyedül hadakozott két csontvázharcossal... :rolleyes: Kinek milyen emlékezetes balsikerei voltak? |
hehe... segítőkész társaságról nekem is van sztorim...
Vampire: diablerie-t akarok elkövetni egy tzimiscén egy fergeteges bunyó közepén.. (már örjöng, alig van vére, simán meg lenne.) kezdeményezést dobunk. 3an is ugyanazt... persze engem vesz utoljára be a KM, aki már a nyakán lógok, és egy erősebb szippantásra porrá hullott volna az a nyavajás.... hát remek... a dög elé ugrik a kis szamurájkardos japán csajszi és beledöf. a kard nem érte át teljesen (harcialakba van a nyavajás) megúsztam hogy átszúrjon. erre a másik agyas tag meg a jackhammerével egy sorozatot ereszt a lábába a tzimiscének ami persze térd felett leszaggatja a lábamat, ahogy a tzimisce előrebukuk a kard átmegy rajta és keresztül szúrja a szívemet, és ugyan nem karóz meg, de szíven talál (nyamvadt luckroll :D) és bevisz még pár szint kritikus sebzést. szóval jelenleg a falka tzimiscéje ragasztott a péppé lőtt lábaim helyére egy egy nálam 30 centivel magasabb transzvesztita férfi lábát, ami gusztustalan és mivel nem az én "méretem" ezért elég nehezen mozgok vele... és a karim közelharci karakter... volt, jelenleg hasznavehetetlen kripli, mert ugyan ravnos, de még annyira friss (3 napos :D Szabbath lapátfej, csak meglepő módon iszonyat szívós és kihúztam vele eddig minden megölési kísérletet, méghozzá alig sebesülve.. a többiek meg a saját hülyeségük miatt tobzódnak a sebesülésüktől. mostmeg már én is az övék miatt :D), hogy nem tudja használni rendesen a fantazmát, mivel az atyjával nem találkozott még... (ami megint frankó lesz, mert a karim rasszista :D:D:D) |
AD&D 2
Kemény harc megy pár troll, egy páncélos ürge, meg a csapat között.. a csapat papja fémizzítást nyom a páncélos fószerre, mire az úgy dönt, hogy ráveti magát arra a harcosra akivel a csapatból harcol, had süjjön csak ropogósra az is... a harcos (egy npc karakter, akit én vittem akkor, mert a rendes akkor játszott fél-elf harcos/varázsló karim már feküldt) megpróbálja megtartani a böhöm állat súlyát, míg a többiek végeznek a trollokkal és a segítségére sietnek,ű, mert másképp ha leteríti a földre, akkor bizti megégeti elég dúrván... 5 körön át különleges erőpróbákat dobálunk (kb 20%-om volt rá, szóval annyit vagy kevesebbet kellett dobni, neki meg 35-40% környéki volt) és én 5x meg is dobom, a páncélos ürge meg mindig elrontja, így hősiesen tartom a kb 250 kilóját egy helyben, mígnem a 6. körben elrontom ő meg megdobja... ekkor eldőlök mint egy krumpliszsák, ő meg teljes testfelületével rám... a páncélja éget mindkettőnket és nem tudok szabadulni tőle... ekkor a csapat ranger-je odarohan hozzánk és a következőt mondja: Ranger - Akkor én két kézre fogom a bastardsword-omat és leszúrom a páncélos ürgét... KM - Teljes erőből? Ranger - Aham. KM - Oksi, dobj! Ranger - 20! Kritikus ütés! KM - Dobj sebzést! Ranger - Max! Ezt ugyibár duplázzuk a kritikus miatt... 38 hp KM - Akkor átszúrod a fickót és a földhöz szögezed a harcost is... mindketten elernyednek... Ranger - Mindketten meghaltak? KM - Igen... A party nagy nehezen kiszedi szerencsétlen harcos hulláját a páncélos ürge alól, összeszedi a többi eszméletlent is, majd elindul vissza a varásoba, hátha fel lehet támasztatni a szerencsétlen halottat... miután elment a csapat, rá úgy fél órával a páncélos ürge el kezd mocorogni, majd lassan feltápászkodik, végignéz a halott trollok maradványain (hamukupacok, mert máglyát raktunk belőlük), majd szomorúan elindul, miközben az égési sebeket kivéve minden sérülése eltűnik (fél-troll volt a drága szentem, ami a páncélban nem látszott és igaz, hogy lasabban regenerált mint a troll testvérei, de ugyanúgy akár a halálból is visszajött, hacsak nem égették el a testét, vagy öntötték le savval)... |
M*, kezdő társaság, alacsonyszintű party, a kaland célja egy boszorkánymester kinyírása volt... volt egy halom őrzője, akiken nagy nehezen áthámoztuk magunkat, végül nagy cselesen sikerült a harcosunknak közelférkőznie hozzá... erre a BM rávetette magát a harcosra, aminek a kimenetele az lett, hogy a harcos kardjára nyársalódott, a KM meg fogta a fejét... utólag mondta hogy 2* dobott kritikus hibát az ugrására :D -ez lett volna az első megmozdulása a BM-nek... :D
|
MAGUS
Egy boszi (én) meg egy tolvaj (haver) már x ideje Erionba dekkol, mivel fülest kaptak egy nagy rakomány drágakőről, amit persze meg szerettek volna fújni. Infókat gyűjtenek, készülődnek, de amúgy semmi extra, az élet nyugis (legalább is a boszorkány számára, aki más fogadóba költözött, mint a tolvaj és az útközben hozzájuk csapódott barbár NJK). A infóbányászat közben kiderül, hogy mások is utaznak a kincsre, nagy nehezen bevetetjük magunkat a csapatba. Minden OK. Végre elérkezik a várva várt éjszaka (végre valami kis akció) odaérünk a kikötőben, ahol a drágaköveket szállító hajó horgonyoz. Mire a KM: - Olyan sötét van, hogy nem látjátok a hajót. - De fáklya vagy lámpás csak van a hajón, nem? - kérdem. KM: - Köd van, nem látjátok. - Eddig nem is volt köd! :eek: - Nem baj, most köd van... :eek: (A játék során nem ez volt a KM egyetlen ilyen húzása... :() Mit volt mit tenni, ködben vágtunk neki a csónakázásnak. Nagy nehezen meg lett a hajó, és kisebb esések-kelések után kötélen fel is másztunk a fedélzetre. Mivel több csapara oszlottunk, és az NJK-k nem tévedtek el a ködbe, ők hamarabb odaértek, mint mi. Mire felértünk a hajóra, az őrök már el voltak intézve, és a kincset is megtalálták. Utána jött az osztozkodás, vagyis jött volna, mert csak a felét mesélte le a srác... jobb is... Kinek volt már ilyen vagy hasonló problémája a KM-mel? Miből adódott a probléma? |
a KM elfelejtette hogy állandó éjszakai látása van a karimnak és a vége az lett hogy írjam át a karilapom mert nem úgy mesélte eddig.... :( *piff*
|
Quote:
|
Quote:
|
Az se semmi lett volna, ha egy elf esetében felejtette el a low-light vision-t (DnD3)... :rolleyes:
|
hát az nagyobb gáz lett volna :D én így csak feleslegesen hordtam a hegesztő pajzs lencsékből készült napszemüvegemet :D
|
AD&D versenyjáték...
A party átkerült egy kapun keresztül egy olyan síkra, ahol nagy hósivatag van, hideg és sehol semmi ehető... fejadagokra bontottuk a kaját és a vizet, hókunyhókat építettünk, hogy ne fagyjunk meg és tudjunk pihenni... 1 hete mászkáltunk így, mikor már erősen kezdtek a készleteink megfogyatkozni és már azon gondolkoztunk, hogy leütjük a varázslónőt és megesszük a macskáját is, mikor megszólal a törpe pap: - Jé, nekem van étel-ital teremtésem... |
Senki: pedig az a szemüveg bizti csinosan állt a karidon :D :D
Aúú: :D :D Ehhez hasonló volt az is, mikor a parti (DnD3) egyet kivéve minden ajtót betört úgy, hogy előtte meg se nézte, nyitva voltak-e (utólag elárulta a DM, hogy nyitva voltak :D) az utolsó ajtónál megnézték, az természetesen zárva volt. Neki álltak betörni, a fél parti lesebződött, mire megadta magát az ajtó, ez után szólalt meg a varázslónővel játszó csajszi, a karlapját tanulmányozva: - Jé, nekem van zárnyitásom... :rolleyes: :D |
jaj. jaj. és megint jaj. ezek fájnak :D
Chris, jó a GitS-es avatarod :D |
Quote:
|
DnD3.
parti: egy Pelor pap (Mias atya, Mi az, atya? :D), egy törpe vari, egy elf szerzetes, és egy ember harcos Ilyen-olyan okokból kifolyólag egy rejtett kapun keresztül átjutottunk egy másik világba, persze az ellen utánunk jött, és elállta a visszavezető utat plusz el akarták rabolni a papot. Mi meg nem igazán hagytuk annyiban a dolgot, egy kiadós verés árán (ütésenként 10 fölötti HP-kat sebzett az ellen főmuftija, és körönként többször támadott) kiszabadítottuk a papot, és futásnak eredtünk. Mivel visszafelé nem tudtunk menni, a másik világ felszínére vezető folyosón szaladtunk. Kisebb rohangálás után sikerült lerázni az ellenséget. Kis idő múlva összeismerkedtünk egy helyivel, aki volt olyan kedves és pénzt váltott nekünk, és mesélt az ő világáról (persze ekkor még nem mondtuk meg honnan jöttünk, csak annyit, hogy messziről származunk): - Én nem tudok túl sok pénz váltani, ha több pénzre van szükségük a bankban tudnak váltani maguknak. - Mi az a bank? - A bank az olyan hely, ahol a pénzt tartják. - Erszény? - Nem, olyan hely, ahol sok pénzt tartanak. - Láda. - Nem, nem. A bank egy épület, ahol vigyáznak a pénzre. - Mi a sok pénz a ládában szoktuk tartani, és a láda a házunkban van, amit be szoktunk zárni. - De a bankban olyan sok pénz van, ami nem fér el egy ládában. - Hú, akkor maguknál jó gazdagok lehetnek az emberek, ha a pénznek külön házat kell építeni. - A bankban nem csak egy ember pénze van. Oda adják be az emberek a pénzüket, és ott vigyáznak rá. - Maguk idegenekre bízzák a pénzüket? - Nem, nem idegenekre, hanem a bankárokra. Itt még egy darabig vitatkoztunk azon, vajon a bankárok ellopják-e a pénzt, avagy nem, végül a helyi krapek meggyőzött minket, hogy minden OK, és a bankban nem lopják el az ember pénzét, valamint ott tudnak pénzt váltani nekünk. - Hol találunk ilyen bankot? Itt elmagyarázta a férfi merre kell menni, majd elkezdte betűzni, mi van az épület homlokzatára írva: - ... és rá van írva, hogy cé í bé... (CIB :D) Kb ekkor kezdett el esni, ami elég ártalmas uagynis annyira savas az eső, hogy marja az ember bőrét, szóval behúzódtunk egy fedett helyre, ahol padok vannak, viszont falak nincsenek, csak oszlopok, és beszélgettünk tovább. Mivel tök rendes volt velünk a krapek elmondtuk neki, hogy egy másik világból jöttünk, persze ő nem akart hinni nekünk, így mi nem eröltettük a dolgot. Hogy haladjanak a dolgok valamerre mutattunk neki egy képet egy pörölyről, amit keresünk (tulajdonképpen ezért jöttünk). Ő rövid gondolkodás után azt mondta, hogy egy ehhez hasonló kalapács van a Kárhozottak völgyében. - Milyen messze van az a hely? - Innen jó messze van. Az savas eső miatt gyalog nem nagyon akaródzott nekivágni: - Maguknál nincs valami fedett szekér, amin el lehetne oda menni? - Szekér az nincs, de van busz, mindjárt jön is egy, ami pont a Völgy felé megy. - Mi az a busz? - Az egy olyan szekérszerűség, ami ötszáz ló erejével megy. - Hogy tudtak ötszáz lovat befogni egy szekér elé? :confused: - Mindájt jön, és meglátják. - Nagyon kicsik lehetnek azok a lovak... :D A DM leírja a busz érkezését: - Látjátok, hogy egy nagy szörny közeledik felétek, aminek szögletes a feje, és vicsorog, a szemei pedig világítanak. Kissé riadtan néztünk körbe, de láttuk, hogy a többi ember nem rohan, így biztos nem is veszélyes az a szörny. Később persze megtudtuk, hogy a szörny az a busz. Erre megint értetlenkedtünk egy sort, hogy akkor hol is vannak benne a lovak, és hogy ez a busz akkor élőlény, vagy nem, végül megállapodtunk, hogy ez egy nagy mágikus hintó, ami magától gurul, olyan gyorsan mintha ötszáz ló húzná. Elhatároztuk, hogy egy ilyet haza kellene vinni, mert ha pengéket szerelnénk az oldalára, akkor csata közben nagyon hasznos lenne. Aztán amikor kiderült, hogy milyen drága, és hogy az otthonunkban nincs benzin (amiről csak annyit tudtunk, hogy attól megy a mágikus hintó, és hogy olyan mint az olaj, de nem az) nagyon elszontyolodtunk. Mivel hét órás út elébe néztünk beszélgetni keztünk a kocsissal. Megkérdeztük, mik azok az oszlopok az út szélén, mire ő: - Villanypózna. Ezt nem nagyon értettük, így tovább kérdezősködtünk. Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy a villanyoszlopok között kötél van kifeszítve, amibe bele van zárva a villám. Ez nagyon érdekelte a varázslót, így tovább kérdezgetett: - Mire kell maguknak a villám? Hisz az csak arra jó, hogy agyoncsapja az ellenséget. - Például világítani lehet vele. - De hát fáklyával és lámpással is lehet világítani, meg így is - mondta azzal elvarázsolt egy light-ot. Kisebb riadalom támadt a buszon, a sofőr majdnem letért az útról, végül valahogy csak napirendre tértek az eset felett. A varázsló meg bevágta a light-ot a busz hátuljába, mivel a varázslatot nem lehet eloltani... :D Aztán feljött a téma, hogy honnan is jöttünk mi. Igyekeztünk kitérő válaszokat adni. - A tengeren túlról. - Mivel jöttek? - Egy térkapun keresztül jöttünk. - Oda nem is vezet térkapu. - De mi egy térkapun át jöttünk. - Jó, jó, de melyiken keresztül? Elmagyaráztuk, hogy melyik kapun keresztül. - Az a C12-es kapu! De az nem lehet, az le van zárva! - Nem, nincs lezárva, azon keresztül jöttünk. - De annak lezárva kell lennie. Be van szögelve, meg el van torlaszolva a bejárat. - Nem nincs lezárva. - Jaj, kérem ne bántsanak... - kezdett el rimánkodni a söför. A pánik lassan átragadt a többi emberre is, mi meg értetlenül pislogtunk. Majd nagy nehezen megtudtuk egy öreg bácsikától, hogy annó miért is zárták le a kaput: - Ez volt az egyetlen kapu, amit mi próbáltunk megnyitni, és nagy mészárlás lett a vége. (A többi térkapujuk az csak volt magától, nem tudják ki építette őket) Amikor megnyílt a kapu emberek jöttek át rajta, meg egy olyan mint maga - mutatott a törpére - és két olyan mint maga, csak sötétebb bőrű - mutatott az elfre - és egy csomó sosemlátott szörnyeteg... Ekkor a parti harcosa közbeszólt: - Azért a maguk busza se semmi... :D :D :D Nagy nehezen meggyőztük őket, hogy a mi világunkban nem mindenki vérszomlyas, és hogy vannak ott rendes emberek is. Odaértünk a Kárhozottak völgyéhez. Felkapaszkodtunk a hegyen, és megláttuk, hogy a völgyben egy hatalmas kéz egy majd ötven méteres kalapcsot tart. Elvergődtünk a kézig, mire a DM: - Ott álltok a kéz lábánál. :rolleyes: :D |
Chris ez nagyon kész... ekkora vesződés egy ilyen slusszpoénért.. ez nagyon fááááájt! nem tudok adni még zöldet, de ezért kijárna egy :D:D:D:D
|
A kéz lábánál történt apró dolgok miatt némi időzavarba kerültünk és belecsöppentünk a mult egyik történelmi eseményébe...
Felébredünk egy sátorban, csak egy szimpla lepedőszerű ruha van rajtunk... nagy vigyázva kilesekszünk a sátor bejáratán (szimplán kimentünk) és meglepődve látjuk, hogy tele van a tábor orkokkal, trollokkal, óriásokkal, ogrékkal és hasonló teremtményekkel. A legközelebbi őr szól is nekünk, hogy készüljünk mi meg nézünk bután, hogy mi van? - Aztán mégis kivel harcolunk? - Hát a mocskos emberekkel! A csapat összetétele, egy elf, egy törpe és 2 ember... Mind1, elmegyün felszerelést vételezni, ami nem megy túl zökkenőmentesen, mert a törpére nincs megfelelő ruha, csak valami lilás rózsaszines cucc... ezért inkább valami nagyobb inget húz magára, ami elég hosszú, hogy amolyan csuhaként szolgáljon, majd hírtelen felemelkedik a tábor közepén egy kőóriás és beszédet tart arról, hogy bár sokan meg fogunk halni bizonyára, de azért nem lesz hiábavaló a harc, mert kiírtjuk a mocskos embereket, majd megszólalnak a dobok és megindul a tömeg... mi meg a lábaik között próbálunk lavírozni... főleg, hogy lassan leesik a tantusz, hogy pontosan melyik csatába is csöppentünk és, hogy ezt a csatát biza senki nem élte túl... a törpe meg is böki a legközelebb hozzá lévő szörnyet, ami történetesen egy troll... - Te ugye tudod, hogy mind meg fogtok pusztulni? - Nem számít, megöljük az emebereket! Erre megszólal a csapat harcosa: - Te ez a troll beszél!!! Ezt a sokkot már nem bírjuk elviselni és elkezdünk visszafelé masírozni a lábak tengerében és megbeszéljük, hogy ha valaki kérdezi, hogy hova megyünk, akkor oldalba támadni indultunk és most kerüljük meg a csatamezőt... Ám ebben sincs teljesen szerencsénk, mert egyszercsak elénk toppan egy 6 méteres óriás teknős, aki szép komótosan ránk emeli tekintetét... - Hová mentek? - Őő, éppen oldalba akarjuk kapni a varázslóikat, ezért sűrgősen meg kell kerülnünk a csatamezőt! - Én is éppen erre gondoltam, szálljatok fel a hátamra és megyünk együtt, azzal lenyújtja hosszú nyakát... A csapat kicsit idegesen összenéz, dehát mit van mit tenni, egyg teknősről megszökni még mindig könnyebb, így hát felmászunk a tetejére... meg hát onnan jobban is látni...:D A teknős megindul oldalra a tömegen keresztül, néha el-el szívva a csatatérre tartó ellenséges varázslatokat (mint kiderült a drága teknőcke mágiával táplálkozik és immunis a varázslatokra), miközben mi megpróbálunk vele kommunikálni. - Hogy hívnak? - Hát szólnak és jövök. - Mármint mia neved? - A nevem? - Igen az. - Nekem olyan nincs... minket nem neveznek el... Ekkor a harcos kicsit meghtódva: - Nekem volt egy teknősöm, azt úgy hívták, hogy Ignác. Mi lenne, ha mostantól úgy neveznénk, hogy Ignác? Sikerül hát nevet adni kicsiny házi teknősünknek, miközben már készül is a haditerv... a csatában azért hal meg mindenki, mert az emberek oldalán a varázslók egy mindenkit elpusztító mágiát eresztenek el és hát nincs is jobb búvóhely egy ilyen mágia elől, mint egy mágiaimmunis teknős páncélja... Meg is jelenik a csatatéren a szörnyek fővezére, egy 100 méteres óriás, akit csak úgy tudnak megállítani, hogy eleresztik ezt a mágikus vihart, mi meg spriccelünk be a teknős páncéljába, valamint behúzódik Ignác is oda... ám pechünkre a páncél csak egy kis ideig véd és végül meghalunk mi is... Felébredünk ezek után egy sátorban, ahol egyszál vászonruhában vagyunk, amolyan lepedőfélében és kinézünk a sátor bejáratán... mindenhol emberek... Ismét elindulunk felcuccolni és eközben összefutunk valami tiszttel (nem látszottak a rangjelzései, de a viselkedése alapján annak tünt), aki nem igazán emléxik ránk és ezért kérdőre von: - Nem emléxem magukra, pedig itt igen kevés az elf és a törpe... - Hát nemrég érkeztünk! - Aztán mégis honnan? - Hát, azt úgysem hinné el... - Sok mindent láttam, már tehát csak nyugodtan mondják... - Na jó... a helyzet az, hogy mi az előbb még az ellenséges táborban harcoltunk ez a tábor ellen, csak meghaltunk... mi vezettük azt a teknőst, Ignácot, aki majd a sárkányok megjelenése után elszívja az itteni támogató mágusok varázslatait... Mint kiderült ez a fickó volt a teljes ember sereg fővezére... |
Szegény Ignác elpusztult, pedig olyan "kis" helyes volt... hüpp-hüpp... :(
|
Quote:
|
Quote:
Ami még aranyos ebben a történetben, hogy van vagy volt egy olyan isten, akinek a szent szimbóluma a söröskorsó... :D :D (Elméletileg már nem létezik az az isten, a templomát is csak azért hagyták meg a fővárosban, hogy ne rontsák el a városképet a lerombolásásval, de gyakorlatilag van egy-két gyanús jel miszerint lehet hogy mégis létezik még.) |
Híressé vált mondat SR közben.
-Februári Burdád van? |
Quote:
|
Nem tudom honnan van :) Csak így híresült el :) Asszem SR közben hangzott el.
Nálunk SR-ban nagy kavarásra okot adó helyzet: Furgonban ül a banda. Harcimarzi törpém (giróálvány, gépityu meg ami kell) első ülésen, mögöttem a banda tünde vadásza, Mindenki telepakolva robbantós ketyerékkel meg ami kell, hogy lerohanjunk egy kissebfajta erődöt. Események sorban: Tündi beszól törpének. Törpe anyázik tündének. Tünde hátulról fejbe törpét. Törpe kibiztosítatlan gránáttal orrba tündét. Tünde stukker törpe fejének. (kibiztosítva) Giróállvány zümmög, géppityu nézi tünde hasát. Kibiztosítva. Tünde kibiztosít gránát. Törpe ülés alatt érintőaknát hátrarúg tünde lábának (akna pittyeg, tündi láb, ha mozdul lejön) Tünde távkapcsos bomba törpe ölébe potty. Távirányító fedél fel ujj a gomb felett. Törpe mellényzsebből az erőd felrobbantására szánt 15kiló C4 távkapcsát elő. (kétirányú kapcsoló, ha elengedem ha szorítom robban) Sofőr mellől főnök hátraszól (nem nézett hátra): -10 másodperc! Satufék ajtók ki és roham! |
Z :D :D :D :D :D :D
Ez nagyon beteg... :D :D :D Öngyilkos kommandó? :D :D Ki élte túl? (volt olyan egyáltalán?) :D :D :D |
A mesélő valami ojasmire hozta ki a dolgot, hogy a furgont követő kocsiban 1 db nehézpáncélos troll bérszamink megúszta :) (első körben, mert persze az első amit a feleszmélés után a kráteren túl meglátott, hogy 4 pokolkutya vágtat felé, a fegyverei szerteszéjjel, a kapun szembe egy viharmadár (asszem úgy híták) tank jön kifele, vagy fél tucat zsoldossal körítve, meg két harcimókus :) Számolt egy fél percet aztán elölről kezdte mesélni a kocsival elindulástól :)
|
Küldetés: menjünk le Mélysötétbe beholder szemért, umberhulk agyarért, meg még egy két dologért. A karaktereknek fogalmuk se volt, mik ezek a teremtmények szóval a megbízó mesélt róluk ezt-azt. Miután kiderült, hogyan is néz ki a beholder jöttek a beszólások:
- Szemesnek áll a világ. - Több szem többet lát. - Ne tévesszük szem elől. - Jobb ha nem szemezünk vele. - Nehogy szemmel verjen. Ez csak töredéke az egésznek, mert vagy 15 percig soroltuk az ilyen mondatokat, és természetesen jókat vidultunk rajta. (Mondjuk addigra már sokadik napja játszottunk, és elég fáradtak voltunk.) Valami problémánál femerült, hogy a varázsló (JK2) famulusa esetleg segítségünkre lehet: JK1 kérdi JK2-től: - A menyét nem tud segíteni? JK3 bambulásból eszmélve: - Kinek a menye? A varázsló elmondott egy csend varázslatot, mire az egyik játékos beszólt: - Nah, ez a mági-kuss! :D |
najó... SR-ből én is... :D
tünde szami/ipari kém, kocsmában: kérek 3 deci narancslevet! (nem iszik alkoholt) komáros: ez egy kocsma, nem zöldséges -harsány röhögés mindenfelől törpe rigó (az én karim), felkapaszkodik a bárszékre, arról állva: akkor egy vodka-narancsot kérek, ide sok vodkát neki meg a narancsot! :D (alkohol lebontós májimplant...) alig várom a folytatást. az egész kaland rejtő féle fekete humorral megy, két szálon.. a metahumán különleges egység egy ostoba ork bandatagból és egy profi rigóból áll, a tünde utcai szami rövedesen meghal :p, vagy NPCsedik, hülye játékos :D és egy profi utcai sami. enyhén rasszista humán :D jó kis nyomozás :D túrjuk budapest szennyes metahumán alvilágát :D persze az is jó volt amikor megbubizta a tünde a karim fejét, miután egy fontos infó szerzős fogadásos biliárd partit (ha nyerünk akkor segítenek alapon :D) úgy nyertünk meg hogy a sarokban lévő dekástól húztam egy statszoftot biliárdból és a bárszékről egyensúlyozva lenyomtam a helyi bandát :D... a bubiért meg berágtam és a söröskorsó mögött gubbasztva szépen távirányításal átmentem a kocsimmal a tünde motorján :D:D:D:D:D a játékos meg tépte a haját mert haragudott de a kari nem tudott semmiről, így nem tehetett semmit :D remélem hamar játtszhatunk mert kezdek türelmetlen lenni :D |
na meg az is jó poén volt, amikor mocskosul az asztal alá ittam az orkot, és az részegen próbált végigvezetni a motorjával a városon. jogsi nélkül... (és megúszta :D) aztán visszavágót követelt és úgy leittam hogy másnap se volt magánál amikor a kocsma előtt a hányásában fekve megtaláltuk :D akkor buktam le hogy májimplantom van :D
|
A SR-ről, és fura állapotban vezetésről jut eszembe:
a már említett amazon partiban, a már szintén említett leszbikus technikus csajszi, amikor megtaláltuk azt, akit őriznünk kellett, és kiderült, hogy a fickó vámpírrá vált, a nő kissé kiakadt, és elszívott egy füvescigit, meg ivott rá egy "keveset", persze után vezetnie kellett... az elf utcai szamit kellett volna elvinnie valahova (a szami nem tudott kocsit vezetni), az elf a technikus állapotát látva kissé elsápadt, és próbálta lebeszélni a vezetésről, de mivel senki más nem volt ott, aki vezetni tudott volna, így a technikus nem hagyta magát... vezetés közben össze-vissza viháncolt, és fura dolgokat magyarázott: - Olyan jó, ahogy érzem, hogy a kerekeim bizseregnek az aszfalton, a kipufogóm meg füstölög. Szóval ehhez hasonló szövegekkel szórakoztatta a szamit, miközben igyekezett baleset mentesen vezetni, száguldozás közben. Az egész leginkább egy ámokfutásra hasonlított, nem csoda, hogy az elf falfehéren szált ki a kocsiból, mikor odaértek... (és még volt vissza út is :D) |
| All times are GMT +1. The time now is 19:20. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu