Akkor most az Amúri partyizánok ritmusára nóta köv. (Aki nem ismeri a dallamt és a eredeti szövegt az valszeg kimaradt a Mókus-örs meg hasonló piroscsillagos bulikból :)))

Lövegtornyom leng, lengeti a gép.
Hernyótalpas tankom ormáán,
Tolit, varit lapítokk ki,
S jól felgyújtok minden tanyát.

Mire az ellen fel kapja kis fejét,
Géppuska borotválja hajáát,
És ha nem elég fürgén fut,
Lángszóróm majd epilál!

Épíccs tornyot, ám az se érdekel,
Lebontja azt vagy száz mozsár,
Ha már orid egy romkupac,
Tetején büszke GyöngyTyúk áll!

Ha már ooorid egy romkuuupac,
Tetején büüüszkee GyöngyTyúúúk áááááll!

írta: Z

ismét csak publikál:)

Kiskacsa fürdik,
benzinke tóba,
Pörög feléje,
Pár kézigrányát.

(most olan republikos szállj el kismadárdallamra jön)

Szállj el kiskacsám,
Szállj el messze hát,
Azt nézd meg hogy maradtál,

Maradt még belőőőled?
Egy pár heki nééékem?
Simogat majd a széééél
Mikor a légnyomás jól elééér.

A tollad maradjon,
Vagy a tűzben ég el,
Azt még nem is élted,
mikooor 150k paci tapos majd eeel.

Írta: Z

utolso publikáciom:)

Békés, te tudsz valamit :)

Csak, hogy ma is kerüljön ide valami;)
Ez egy korai zsenge...:rolleyes:

A remény csillaga


Álmaimban ott egy csillag,
Mely ragyog, halványul,
Majd kihuny.

Ám ereje néha visszatér,
De nem tudom meddig
S nem tudom miért!

Mit jelentesz kicsi csillag?
Miért segítesz énnekem?
Miért félek, hogy elveszítlek,
Miért, hogy nem maradsz velem?

Mondd meg nékem miért van így,
Hogy nem lehetsz most itt velem.

Pici csillag ragyogj nékem,
Ragyogj, amíg létezem!

2000.07.13

TM, te galád :D

Vese Mese

Elmondok én egy jó mesét,
hogy kaptam én egy új vesét.
Mikor kivették a vesémet,
elkezdték a mesémet.

Olvastam egy jó mesétet,
miközben kivették a vesémet.
Betették a vesémet,
befejezték a mesémet.

na milyen rögtönzés?

Éjjel jutott eszembe, szóval nem a legtökéletesebb:rolleyes: és még címe sincs

Nap,
Amely árnyékba kárhoztat
Fény,
Ami mély homályba taszajt
Szó,
Amely némaságra itél
Hang,
Ami csupán csendet igér
Lét,
Mely csak a lezárásra vár
Vég,
Mi végül új reményt ajánl.

2006.01.31.

Nem saját versek!
 

Kérnék mindenkit, hogy ha nem saját verset írtok be a topikba, akkor tüntessétek feltétlenül föl az eredeti szerzőt, a szerzői jogok védelmének, illetve a fórum készítői és fenntartói védelmének érdekében!
Köszönöm!

Verselemzés :)
 

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

A vers szerkezetileg egyértelműen két részre tagolható. Az első egységet az első és a második sor alkotja, a másodikat a harmadik és a negyedik sor. Ez már a rímképletből is világosan kiderül: AABB.
A verset az teszi igazán nagy művé, hogy egyszerre tartalmaz személyes és általános igazságokat. Ezt már a felütésnél érzékelhetjük, a költő kétszer szólítja meg a bocit, és ezzel tudatja velünk, hogy valójában nem egy, hanem két bociról van szó. Az egyik boci természetesen a költő, akinek szerelmi bánata van. Feltűnő, hogy az első szerkezeti egységben egyáltalán nem találhatók meg az igék, már ez is a leülepedettség, elhagyatottság érzetét keltik bennünk. De ezt csak fokozzák a két sorban halmozottan előforduló oppozíciók. A két sor már önmagában is oppozíciót alkot (van egy boci, aki tarka, de nincsen se füle se farka), a "füle" szó magas hangrendűsége is éles ellentétben áll a "farka" szó mély hangrendűségével, a "tarka" szó pedig önmagában alkotja a legerősebb oppozíciót, hiszen fehér és fekete. Ennyi ellentét nem lehet véletlen, és nem is utalhat másra, mint a szerelem természetének kettőségére, ami Catullus óta minden jelentős szerelmes vers sajátja. Egy embert látunk magunk előtt, aki bár "tarka", vagyis a költőiség minden szépségével, rútságával, örömével, bánatával fel van ruházva, mégis hiányérzete van. Ez a hiányérzet minden beteljesületlen szerelem sajátja, a kedvese nélkül a költő sem érzi teljes embernek magát, és ezt vetíti elénk nagyon találóan egy fületlen és farkatlan boci képében.
A második szerkezeti egységben csak fokozódik a magányosság és az üresség érzete. Itt jelenik meg a versben szereplő egyetlen ige, ez viszont annál kérlelhetetlenebbül, visszavonhatatlanabbul: "megyünk". Az egész verset átszövő kettőség itt is megtalálható. Hiszen szó van egyszer a költő érzéseiről, amik egytől egyig elhagyják a költőt, aki már képtelen arra, hogy eltartsa őket, és elköltöznek valaki másba, aki még képes táplálni őket, vagy "ahol tejet kapni", és szó van az egész társadalomról, akiket eddig verseinek tejével itatott a költő, és akik szintén mind elpártoltak tőle, mivel szerelmi bánatában képtelen költeményeivel éltetni őket. A másik, az általános érvényű boci maga az élet.
Itt az első szerkezeti egység (Boci boci tarka, / Se füle se farka) azt jelenti: az élet sokszínű, de nincs semmi értelme. Felmerülhet a kérdés, vajon miért maradt el a "de" kötőszó. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy a költői nyelv állandóan tömörségre törekszik, de ebben az esetben másról is szó van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis a "de" szó használata. Felfoghatjuk úgy is, hogy itt éppen arról van szó: az élet sokszínű MERT nincsen semmi értelme. Hiszen ahogy valami értelmet, célt kapna, máris sokkal egysíkúbb lenne, sok mindennek lecsökkenne a szerepe, esetleg teljesen értelmét vesztené, megsemmisülne. Ez egy újabb kettőség, amit a költő nem old fel, mindenki kedve szerint értelmezheti, de mindenesetre feltár egy olyan lehetőséget, hogy az élet értelme esetleg éppen az élet értelmetlenségében rejlik.
A második szerkezeti egység egyértelműen a fentiekben már említett "megyünk" ige köré csoportosul. Ez a rész (Oda megyünk lakni, / Ahol tejet kapni) természetesen a halálra vonatkozik. Rendkívüli jelentősége van itt a többes szám első személynek, vagyis mi mindannyian "megyünk", mi mindannyian meghalunk. Pontosan ez az, ami örökérvényűvé teszi a verset, hiszen a halál kérdése mindig foglalkoztatta az embert, és ameddig lesznek emberek, mindig is foglalkoztatni fogja őket. A vers tehát örök problémát feszeget, és végül is arra jut, a halál az életnél egy nyugodtabb világot biztosít majd, "ahol tejet kapni", tehát nem kell megfejni az élet tehenét ahhoz, hogy boldogok lehessünk.
Itt tehát közvetve mégiscsak kiderül, mit tart a költő az élet igazi céljának: hogy fáradozva, olykor áldozatokat hozva végül is boldogok legyünk. Ez a vers mondanivalója, örök érvényű tanulsága, ami ebbe a játékos formába öntve olyan meggyőzően szakad ki a versből, hogy méltán sorolhatnánk ezt a költeményt a legmaradandóbb művészi alkotások közé. Olvassuk el a verset még egyszer:

Boci boci tarka,
Se füle se farka,
Oda megyünk lakni,
Ahol tejet kapni.

Ugye milyen másként szól most a vers, hogy a mélyére hatoltunk?

UI: Terjedelmi okok miatt nem szólhattam a versben elénk táruló impotens boci esetleges olvasatairól, valamint azon szexuális aberráció részletezéséről, melynek során az éltető tejet (amit ugye nem lehet megunni?) nem a zacskóból, hanem a tőgyből fogyaszthatjuk el.

Egészségetekre!

G. Eduárd: Vers Neked
 

Ez az egyik kedvenc versem. Remélem Edu ne mveszi zokon hogy nektek is megmutatom.

G Eduárd: Vers Neked


Ha szólnál, hogyha mondanád!
Én rád hajolnék mint a nád
A tó vízére csendesen.
Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,
Csak küldjél bármilyen jelet!
Elég egy apró mozdulat,
S én találok hozzád utat!

-Mert megszerezlek bárhogyan!
A porba rajzolom magam,
Amerre jársz, amerre lépsz.
-Ha nem akarsz is hozzám érsz!

G. Eduárd: Dilemma
 

Egy újabb kedvencem Edutol :)

G. Eduárd: Dilemma


Kettősségem határtalan,
Kettős énem szabálytalan!
-Ki tehette ezt velem!?





Kettősségem határtalan,
Kettős énem szabálytalan!
-Ki tehette ezt velem!?
Aki szembe jön velem
és mondja- Ő is én vagyok
én meg mondom -jó napot!
Akkor köszöntem magamnak?
Rohanjak el, vagy maradjak
még egy pár percig magammal?
-De hát ő nem is marasztal,
csak vigyorog rám a szemtelen!
Gondoltam azt is... megverem.
Adok egy nagy pofont neki,
Akkor már nem nevetne ki!
-De lehet, hogy mégis csak én vagyok?
-Akkor nekem is fájni fog...

William Shakespeare
 

Nagyon szep verseket olvastam ezeken az oldalakon, es egyszeruen nem tudom megallni, hogy ne tegyem be az en legnagyobb kedvencemet...:)

William Shakespeare: LXXV. szonett


Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fûszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idõ ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tõled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.


bar tudom mindenki talalkozott ezzel a szonettel meg kozepsuliban, szamomra megis felejthetetlenul gyonyoru... :)

Gratulálok minden itt lévő költőnek, nagyon jók a versek.Azt hiszem, sűrűn fogok ide járni, mert visszatudjátok adni az ember életkedvét:)
A kedvenc költőm:Fodor Ákos
Egy kis ízelítő...
TÚLCSORDULÓ HAIKU: A SZÉPSÉGRŐL
Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Fodor Akost en is ismerem, foleg a Vavyan Fable konyvekbol. Szeretem a stilusat :)

Én is ott ismerkedtem meg vele, aztán a könyvtárban előkerestem a verseit...nem bántam meg:)

Mikor elkezdtem játszani, akkor egy kedves ismerősömtől kaptam ezt a verset.
A mai napig a kedvencem, hisz nekem írták :D

Óriás vers :)))

Emberek, kik fenn hordják az orrukat,
Rám nézve csak összehúzzák magukat;
Tudják jól, hogy náluk,
Több és jobb vagyok, hisz
Én óriás vagyok.

Tolvajok, kik másokból csak élősködnek,
A közelemben félősködnek;
Lopni tőlem nem tudnak,
De ha próbálkoznak harapok, megtehetem
Hisz óriás vagyok.

Hadvezérek és harcosok,
Nagyképű falanxosok;
Falaimon megtörnek, lándzsát belém
Nem döfnek, az erőfölény nálam van,
Hisz óriás vagyok.

Otthonülő mágusok és varázslók,
Punnyadt népség, ellenem ők sem jók,
Mágia az én tudományom,
Melyből elismerést kapok,
Természetes, hisz óriás vagyok.

Jozsef Attila
 

persze nem birok egy-ulto-helyemben maradni... ime egy ujabb vers, valoszinuleg mindenki ismeri; nekem a szivemhez szol...

Jozsef Attila: Tel

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

Rendületlenül

Lába nyomán porzott a föld,
S szemében a kétely enyhült
Benne újra bátorság gyűlt
S a kételyhez új remény vegyült

Sörényébe markolt a szél,
Mikor vad vágtába fogott
Szívébe új érzés honolt
Mikor újra bízni tudott

Majd utolsót dobbant a szív
S Ő örök álmoba merült
Szemében bizalom ragyogott
A végig rendületlenül.

2006.02.05.

ez egy ujabb kivalo vers Toled, Cassandra, remelem hamarosan megjelenik egy verses koteted :)
en 10-12 evesen probalkoztam versirassal, azota sajnos elhanyagoltam; viszont orommel latom, hogy te nem :)

Köszönöm szépen Szigibabe;) :D

Nos, én most bukkanam rá egy régebbi versemre, ha nem gond, ide be is írom.
(ja címe az nincs. Sose adok címeket:) ) Így utólag olvasva jókat mosolyogtam rajta:)


Tegnap volt utoljára
Csillagos az ég
Amikor harmadjára
Romlott el a fék

Felszaladtam a fára
Én és a négy kerék
Nem váltam így hasznára
a világnak én szemét

Kórházi ágyamon
Mélabúsan fekszem
S kibukkan a számon
Neked írott versem...


:D

Buddha
 

Most találtam egy Buddha idézetet, elég mélyen szántó gondolatok fakadnak belőle:

Amíg
elménk
telítve
van
vágyainkkal,
az
élvezetek
iránti
sóvárgással,
addig
csak
szenvedés
lehet
a
sorsunk,
mert
minden
élvezet
mögött
ott
leselkedik
a
büntetés.

(Buddha)

Békés ezt hol találtad? Érdekelne.

Gyula:)

Ha minden igaz akkor itt:
http://mek.oszk.hu/01900/01901/01901.htm

kb kéthete olvastam és akkor vettem ki a verset, de most mélyedtem el benne.

Köszönöm szépen :)

Nini egy verselőkedvű Ákos rajongó(?), jó párosítás ;)

Csak hogy ne offoljam a saját topikomat íme, egy első sorban a saját csopim fórumlakóinak szóló vers, a hátterét ők ismerik:)

Bugyuta vers egy hosszú nap után...

Hihi, verset írni támadt kedvem
Hát gondolatom papírra vetem
Hol a sárkány, hol a hősöm
Hol a kard mely menti bőröm
Hol a legény ki úr a gáton
Hol a lény, ki óvja világom?

2006.02.10.

Szivessen:)
Ha mégse ott akkor szolj v dobj zöldet az orimba és jobban utánna kutatok:)

Íme egy kényszer szülte versike.Meghozta a várt hatást :D

Hagysz nekem is?

Ha mindenem elveszed
Magam is elveszek,
Helyem nem lelem,
Ha kivégzed népemet,
Van sok száz ország
Nem csak én egyedül,
Nagy ez a világ
Játszhatsz mással is
RENDÜLETLENÜL

:p:rolleyes:

Ez nagyon aranyos mea culpa vers!

Egyik versemet én is megosztom veletek, nekem tetszik, remélem nektek is elnyeri a tetszéseteket...

Küldj egy mosolyt…

Emlékszem, mikor először megláttalak,
Csillogó szemedben ragyogott a nap.
A boldogság fényét sugároztad belém,
Megéreztem hamar, mit sugallsz felém.

Róttuk az utat, kéz a kézben folyton,
Majd huncut mosolyod izgalomba hozott.
Csicsergő hangod a lelkembe fészkelt,
Törékeny lelked értem élt és féltett.

Öleltél szorosan, hogy örökké maradjak,
Soha nem akartam, hogy tőled elszakadjak.
De létünk formája hullámzó víztömeg,
Feltör a felszínből, majd eltűnik végleg.

Most is csillog szemed, amit, könnycsepp ékít,
Majd kibuggyan s arcodon, fut végig.
Végső csókod, köldökként köt össze,
Aztán szeretlek pecséttel, zároljuk végleg.

Utolsó szó, mely leheletként távozik,
Szíved körül forró öleléssé változik.
Látlak még, de halványul a horizont,
Alá száll a jó öreg napkorong.

Hiába szólítasz s kiáltod nevem,
Mulandóság ellen sosem volt győzelem.
Ha a magasba nézel és látsz egy csillagot,
Küldj egy mosolyt, valahol ott vagyok…

spider: nekem nagyon nagyon tetszik :)

Poharazgató Hódosoknak:)
 

Gyüjteményemben lustán lapozgatám
miközben a havathordó szelet hallgatám
megakadt szemem eme Micimackó balladán
poharazós kedvű Hódozóknak ajánlgatnám:)



Egy napon, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy inni kéne valami nagyon habosat.
Elment tehát a kocsmába, s rábukott tíz korsóra,
S végül meredten tekintett az aznap evett borsóra.
Így hát elindult, hazafelé, tökrészegen, mint egy ló.
Arra gondolt, otthon talán akad egy kis innivaló.
S hogy jobban legyen, ugrándozott, jó nagyokat esett.
S a sörökre való tekintettel énekelni kezdett:
Refr.:
Minél inkább habozik, annál inkább jó a sör,
Minél inkább jó a sör, annál inkább habozik.
Jó a sör és habzik - zik - zik,
Micimackó elázik - zik - zik.

Ismert kocsmai körökben az az általános nézet,
S köztudott, hogy Micimackó is állandóan részeg.
És ez nem csak afféle szereny vélemény,
Határozottan állítom, hogy tény, tény, tény!
Ezért, hogyha inni akarsz, mert nem vagy reszeg, mint egy ló
Kell, hogy legyen a bárszekrényben eltéve innivaló.
Igy aztán, ha a kocsma zárva, s Micimackó megszomjazik,
Megkóstól egy hordónyi sört, alaposan, fenékig.
Micimackó a barátom, s gyakran lerészegedünk.
Másnap reggel, az árokparton fejfájással ébredünk.
És tanultunk egy verset is, és most már kívülről tudom,
Ha részeg vagyok, s van még hangom, mindíg ezt dúdolgatom!
Refr.:
Minél inkább habozik, annál inkább jó a sör,
Minél inkább jó a sör, annál inkább habozik.
Jó a sör és habzik - zik - zik,
Micimackó elázik - zik - zik.

Köszönöm, ennek nagyon örülök!:):)

Spider:)

Nekemis tetszik:)

Köszönöm, akkor már érdemes volt beírnom ide.:)

Nég egy kedvenc :)

Gámentzy Eduárd
Lőtt vad

Fekszik kint az erdőszélen,
Megremeg a hideg szélben!
Őrzi az éj könnyes szemmel,
Fogva tartja vaskezekkel,
-Kiáltana! - Ajka néma!
-Menekülne! - Lába béna!
Fájó szíve, hogyha dobban,
Vére folyik patakokban,
-Miért tettétek emberek!?-
Hiszen alig volt közöttünk!
Hiszen boldog volt ha jöttünk!
... Nem ártott ő senkinek...

-Ki mer a szemébe nézni!?-

Sok kedvencem van :)

Gámentzy Eduárd
Hatalom

-Állj a falhoz!-
Nincs bocsánat,
Sem előtted, sem utánad!
Nincs tárgyalás,
Nincs ítélet.
-Álmodj még valami szépet!-
Szemtől-szemben,
Szemed rebben,
Megcsillan a célkeresztben.
-Megteszem
ha akarom!
-Látod!? - Ez a hatalom!

szintén egy Gámentzy Eduárd vers, ami kicsit bohókásabb :)

A csigákról…

Csigák a kerteben,
Lassan… kimérten…
Mozdulnak…
Valahová mennek…
Én nem értem őket,
Én a felhőket nézném
Nem a földet!
De azért szeretem,
Hogy vannak…
Lefekszem én is…
-Minek rohanjak?
A barátom szerint,
-"Csak földet esznek!"
-Nem igaz!
Esznek mást is…
Könnycseppeket
Meg sóhajtást is
Meg álmokat,
Néha epret…
Amit találnak
Mindent megesznek!
De ő nem hiszi el,
Mert nem tanulta az iskolában.
Hiába mondom: -Én már láttam!
Akkor sem hiszi, mert "Vaskalapos hülye!"
Én meg…"Idióta barom!"
… Nem is folytatom…
… Iszunk egy sört…
Nézzük a csigákat,
Mint ahogy minket is néznek,
Meg azokat is… akik minket néznek.

Hell Kata :)

Ez a csigás vers nem van kedvvencem, jobb szeretem a mélyen szántó gondoaltokat :)
Me hüleséget én is tudok irni, csak nem olyan szépen rímekbe szedve mint az Edu :)

Valentin Nap alkalmabol: egy szerelmes vers :)
 

Elizabeth Barrett-Browning

Mondd újra


Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress...