Originally Posted by laci (Post 155239)

Kérdés, hogy mennyire működtek elfogadhatóan az ehhez hasonló rendszerek. A nagy többség általában szenvedett, hála (többek között) az elitnak.

Amit meg leírsz, megint mondom, csak egy tökéletes társadalomban működne, ahol senki nem élne vissza a jogaival, mindenkit kizárólag csak az érdemei alapján ítélnének meg, az elit csak a teljes népesség jólétéért dolgozna, a "szintek" átjárhatóak lennének stb.. Ilyen társadalom pedig véleményem szerint a következő néhány százezer évben nem lesz.

Originally Posted by Synkel (Post 155252)

Többször elolvastam Robert E Henlein egyik könyvét, a Csillagközi Inváziót. A belőle készült film iszonyat gagyi lett, ráadásul csak nyomokban követi a könyvet, ami viszont egy remekmű. Szerintem.

Az arisztokráciát nevezd polgárságnak. Polgárjog kell a szavazáshoz, meg bizonyos tisztségek betöltéséhez. A polgárjogot katonai szolgálat révén szerezheted meg. Nem kötelező, ha elkezded és megunod közben kiszállhatsz nem esik bántódásod, de nem kapod meg a polgárjogot. Ne szavazzon az aki nem érez magában annyi felelősséget a közösségért, hogy tettleg tegyen érte valamit.

A hangsúly a felelősségen van.
Nem értek egyet azzal én sem, hogy bárki szavazhat aki betöltötte a 18-dik életévét és a bíróság nem tiltotta el tőle. Ne szóljon bele az ország sorsába a bűnöző, a munkakerülő, a mások nyakán élősködő. Legalább adót fizessen rendszeresen az aki szavazni akar az ország vezetéséről könyörgöm.
Röhej, hogy börtönökbe viszik be az urnát, aztán azon cikkeznek, hogy az egyik párt a bűnözőket támogatja, mert a többség rászavazott. És még sok ilyen van.

Aki szavazni akar tegyen érte, ne csak megadjuk neki a jogot.


És végül egy nagyon szép gondolat az említett könyvből: Alapvető emberi jog egyetlen egy van: a boldogság keresése. Még a halálraítélt se gátolható meg benne, hogy megpróbáljon boldognak lenni a bitó alatt. A többi jog nem jár, hanem megszerezhető ha teszel érte.