Massza Rex |
03-08-2007 11:25 |
Ismerjük be férfitársaim: életünkben mindig központi szerepet játszott és játszik a nő, akár barátnő, feleség vagy anya szerepében. Nélkülük... Nem! Nélkülük nincs élet, boldogság, szenvedély öröm és bosszúság. Ahogy Jókai Mór találóan megfogalmazta: "a férfi sorsa a nő..."
Ezt a sorsot várjuk, készülünk rá, küzdünk érte, "cipeljük" édes gyümölcsét, olykor nyűgös terhét, de mindig velük, sohasem nélkülük. Mert bárhogy csűrjük-csavarjuk a gondolatot, a végkifejlet mindig az a beismerés: ők azok, akik az élet teljességét ölelik magukhoz. Mert nemcsak adják az életet, hanem éltetik is azt, szeretettel, gondoskodással, simogatással, s ha kell figyelmeztetéssel, korholó szavakkal, az elhallgatott mondatokkal. Mindezt azért, hogy az életerő, a derű nap, mint nap újjátermelődjön, hogy rohanó világunkban legyen egy kis sziget számunkra, a nyugalom, a gondoskodás szigete.
Velünk, de értünk teszik!
Ezért vagyunk adósak nekik!
Ezért, s mindenért!
Még akkor is, ha évente egyszer szoktuk megfogalmazni, elismerni, köszöntő ürügyén közreadni: a szeretet, a gyöngédséget, a figyelmességet, a gyakori lemondást és a szépséget ők testesítik meg.
Az ő napjuk ez a március 8-i dátum. Még akkor is, ha tudjuk, hogy az indító szándék (1910) nyomorúságos helyzetükből fakadt. Tavaszi ünneppé és nemzetközi rangúvá vált emlékezni arra, hogy 1908-ban a New York-i varrónők fellázadtak, s harcot indítottak jogaikért, többek között az emberségesebb bánásmódért. És azóta is ezért küzdenek nap, mint nap. Csakhogy gyakori szenvedésük, megbántottságuk, hangja, ilyenkor, a nőnap tájékán eltompul. Mert elnyomja az ünnepi köszöntők veretes dicshimnusza, a hivalkodások sorozata, és a tömjénezések szelíd acsarkodása. Ilyenkor kitüntetett figyelem árad feléjük, egy szál virág vagy egy kedves szó öltözetében. Mert így illik. És a többi háromszázvalahány napon? Pedig akkor is vágyódnak megértésre, kedvességre. Mert a nők arra születtek, hogy szeressék őket. Amelyet százszorosan visszaadnak, barátnőként, feleségként, anyaként. Ne feledjük: egy anya szeretete, egyet jelent a család szeretetével.
Mikszáth azt írta egyszer: "Az asszony és a cserép hamar törik." Felismerő és figyelmeztető szavak ezek mindannyiunk számára. Feladatot és kötelességet is jelentenek. Megértést és azonosulást. De nemcsak a nőnapon, a virágos ünnepen. Móra Ferenc gondolatai muníciót is adnak ehhez: "a nő addig szép, amíg szeretik..."
Gondoskodjunk róla mi férfiak, hogy sokáig legyenek szépek.
|