|
A délutánból jó három óra is eltelik mikor egy távolabbi dombon megpillantjátok a határerőd tömbjét és tornyait.
Az út kanyarogva közeledik hozzá és a menet nemsokára eléri az erőd külső, levert hegyes karókból álló sáncait. |
A kapitánynak:
- Köszönöm nincs szükségem semmire külön. A kapitány láthatóan roppantul elégedett és hálás neked. A hátralévő időben amit előre láthatóan a hajón töltesz ( másfél nap) tervezel esetleg valamit? |
A határerőd komor tömmbként tornyosul előttetek. Körötte szekerek, karavánok, kissebb állatcsordák vannak szerte a lankás domboldalban. Az erőd mellett jókora "jelképes" kapu alatt halad át az út, jelezve a birodalom határát. Az erőd mellett alig pár házat láttok, azok is inkább barak jellegűek meg magtárnak-raktárnak tünnek.
Az út mellett árusok sátrai, különféle népek ruháiba öltözött kereskedők kis csoportjai, köztük ittis-ottis feltünnek éber tekintetű katonák. A kapun "kívül" ugyanolyan színes kavalkád, a kapuban tucatnyi páncélos katona, hivatalnoknak tűnő emberek. Az erőd kapuja nyitva, előtte őrök állnak, a gyilokjárókon is állandóan mozgó alakokat láttok. A "menet" a kereskedők csoportjai előtt, a nyüzsgésen kívül áll meg és szinte azonnal felétek indul féltucat harcos és két, "civil" ruhába öltözött alak. |
Nem tudom a batárból látom-e a közeledő alakokat, de ha igen, akkor sem teszek semmit. Feran majd jelent ha van mit, és intézkedik ha kell.
Az függönyök résein csak annyit látsz, hogy a közelben emberek és szekerek mozognak-táboroznak és itt-ott katonákat is látsz. Fél percre rá, hogy megáltatok, Feran hajol az ablakhoz: -Úrnőm! Elértük a határt és a hivatalnokok meg kívánják szemlélni az utipasszusunkat. |
- Kérje meg őket, hogy várjanak egy keveset - közlöm Ferannal.
Feran átadja az "üzeneted". Közben a kormányzó emberei elkülönülnek tőletek, vezetőjük pecsétes iratot ad át a hivatalnokok közül a rangosabbiknak aki gyorsan átfutja és biccent. Az "utitársad" emberei is lassan kiválnak a kíséretedből, de ők jókedvűen búcsúzkodnak a kísérőidtől. Illendő módon elköszönöm a társaságomban lévő famortól, továbbá örömömet fejezem ki, hogy velem tartott eddig, és hangot adok reményeimnek a mielőbbi viszontlátást illetően. A férfi hasonló udvariassággal válaszol és jókívánságait fejezi ki neked, valamint reményét a mielőbbi viszontlátásra. Ezután fordulok csak az érkezők felé, és a szokásos udvariasségi formulák után átadom nekik az uti okmányokat. A hivatalnok komoly arccal átnézi az okmányokat, halkan mormolva magában. Elég gyorsan olvas, a szemei időnként a csapatból valaki felé villannak olvasás közben (úgy tűnik sorra ellenőrzi az okmányban felsorolt neveket. leírásokat). A passzus végére érve lassan bólint aztán int az őt kísérő katonáknak és feléd fordul tiszteletteljesen meghajolva: -Suessa Delorach! Az okmányok rendben vannak. Engedje meg, hogy jó utat kívánjak önöknek és mielőbbi visszatérést a Császár ege alá. a katonák előre indulnak és utat nyitnak a batárok előtt. A kíséreted szótlanul átrendeződik a kocsid köré védelemnek és várja az indulási parancsot. |
Rakok egy nem látható pecsétet a hajóra, hogy mindig megtaláljam, ha szükség lenne rá.
A jelet a hajógerinc mellé helyezed, az Antoh pap megnézi és elismerően bólint: -Köszönjük, a jeled nem fog gondot okozni nekünk és hálásak vagyunk figyelő tekintetedért. Napközép után érzed meg Feran hívását a nála lévő zónajelen keresztül: -Pár óra és átlépjük a határt. Az éjjelt már toroni földön kívül töltjük. Jelzek, ha látótávon kívül kerültünk a határtól és onnantól bármikor jöhetsz. |
Rövid, de a hagyományoknak megfelelő búcsút mondok a hivatalnoknak, majd közlöm Ferannal, hogy indulhatunk
A katonák által nytott folyosón könnyedén kigördülnek a kocsik. A famor jó utat int és amíg látod, nem fordul vissza. A "kapun" áthaladva átvágtok a kereskedők közt és csakhamar az úton dübörögtök tovább célotok felé. Dhar hátrafelé nézve több megvető pillantást is elkapsz és a melétek rendelt és most lemaradó kormányzói katonák közül többnem az arcán nyílt gyűlöletet. Önkéntelenül is nagyot sóhajtasz mikor átlépitek a határt. |
Kora estig haladtok az úton és egy fogadó előtt fékeztek le mielőtt besötétedik. A kíséretetek még veletek tart, de sokkal "lazábbak2 mint toronban. Vidáman fecserésznek egymás közt.
A fogadó nem túl díszes és jóval elmarad szinvonalilag a toroniakhoz képest. Az udvarán több kereskedő kocsijai, szekerei állnak és a fogadós, legnagyobb sajnálatára csk három szobát tud felajánlani egyet az emeleten ahátsó udvarra ézve, egy a folyosó közepe felé a harmadik a földszinten az ivóból nyíló folyosón. A "kíséretetek" úgy dönt kíül tábooznak le. A fogadós pedig hallkan közli, hogy sem a törpe, sem a khál nem aludhat a szobáiban. -Toron közel van - vonja meg a vállát, mikor Meríín tudni akarja miért. Ki hol alszik? |
Nem érdekel, hogy a többiek hogyan zsúfolódnak össze a maradék két szobában, én egyedül alszom a legjobb szobában a választhatók közül. Az emeleti, hátra néző van a legjobb állapotban, bár messze nem a legjobb szállás az általad ismertek közül, azért látszik, hogy a határ közelsége folytán eléggé hasonlít a toroniakhoz.
Mivel Toron valóban közel van még, fenntartom az álcát, a viselkedésemből a többiek láthatják, hogy ezt egyelőre tőlük is elvárom. |
A megvető pillantásokat nem veszem tudomásul és sóhajtásom annak is betudható, hogy ezt a nem kedvelt országot részemről elhagyhatom. Az úton Tömzsipörölytől megkérdem, hogy még mindig ilyen szolgaként kell-e viselkednünk, vagy már "ledobhatjuk" végre et a terhet. A törpe azt javasolja, hogy még ne érezzétek magatokat teljesen "szabadnak" mert a határ környéke biztos hemzseg a kémektől és határvadászoktól: -Egy-két napig még hozzuk a "figurát", de lazábban mint a határ túloldalán aztán meg visszatérünk a "rendes" állapotba. A fogadónál nem zavar még, hogy nem engednek be, még a hatása meg van, hogy szolgának kell tűnni, így nem is dúl fel az egész. Mivel valószínűleg senki nem alszik a rabszolgákkal így próbálok egy pihenésre alkalmas helyet nézni, akár az istálóhoz közelit, hogy jól bosszantkodhassanak azok, aki idegenek és a lovuk ott szállásol. Ezzel a gazdának is visszaadva kedvességét, most szépen nyugtathatja az idegen lovakat. Az istállón kívül jókora karám is van ahol többtucat ló kezd el nyugtalankodni amikor a közelükbe mész és igyekeznek a lehető legtávolabbra kerülni tőled. A karám közelében néhány árnyas fa áll és Tömzsi-vel oda telepszetek le. A törpe úgy tűnik a "lazábbra" szót úgy értelmezi, hogy hozott az egyik batárról egy sátrat és fürgén felállítja. Aztán elmegy és a karámba tereli a lovaitokat szép sorjában. Látod ahogy az előtte elhaladó lovak mindegyikének ad a "szelidítőből" és vigyorog mikor a rémült lovakkal mit sem törődve a közeletekben kezdenek legelészni. Miután beterelte az utolsót is, megtörli a kezét és melléd ballag: - Gyere szerezzünk valami élelmet a konyháról. |
Lassan leszáll az éj és a fogadó elcsendesedik.
Pár utazó a lovait kivezeti a karámból és próbálja őket valahogy megnyugtatni. Az úton néha elzörög egy-két szekér, vagy elgaloppol egy-egy lovas. Éjközép tájékán az ég beborul és lassan szemerkélő eső hullik. Ki hogy tölti az estét? Gil: Üzenetet kapsz Feran-tól, hogy a határtól nem messz vannak de mostmár ha úgy gondolod bármikor "jöhetsz" csak előte jelezz, nehogy rossz hlyre érkezz. |
Odavackolok Tömzsipöröly mellé a sátorhelyhez. Segítek felállítani a sátrat, nehogy az ő méreteihez igazítsa. Nem teszi. Kényelmesen be tudtok vackolni a sátorba és kerít pár takarót is.
- Miért nyugtatod meg más lovait, aggódjon csak a gazda, minket úgysem vesz semmibe, mert közel a határ. Félénk pénzszívó pióca ez nem más. A törpe vigyorog: -Másét? Csak a mieink kaptak. A többivel törőjön a gazdájuk. De biztos, hogy lesz pár elégedetlen vendég. - Kaját egyáltalán fog nekünk adni, kétlem, annyira fél - válaszolom a törpének. - De legyen szerencsénk! - majd elindulok a törpe után valami ennivalóért. A konyhába simán bejuttok, a szakács kerek szemekkel csuklik egyet mikor meglát. Aztán egy segédje (láthatóan nem toroni, fiatal kölyök) jókora, megpakolt fatálcát nyom a kezetekbe és a konyha sarkában álló asztalhoz invitál titeket. Egy kancsó kissé vizezett bor és egy másik kancsó friss víz vár ott még rátok. Az éjszakát a sátorban töltöm, időnként a szemerkélő eső kopogása miatt a sátortetőn, felkelek és körbenézek, nyújtózok egyet és hagyom hagy ázzak egy kicsit. Az eső felfrissít (Tömzsi a fejét csóválja mikor látja, hogy direkt áztaod magad) Olykor, ha nem vagyok túl fáradt kicsit körbejárom a fogadót is ellenőrzés képpen minden a helyén van, nem látok valami gyanúsat. Használom az érzékszerveim is, hallás, látás, szaglás, majd ha minden rendben, akkor nyugovóra térek.Eg pillanatra mintha ismerősnk tűnő szag csapná meg az orrodat messziről, de elillan mielőtt rájönnél mi az mire emlékeztet. Nyugodtan alszol el, az ámodat semmi nem zavarja reggelig. Akkor lónyihogásra és kiabálásra ébredsz. |
Még este a vacsoránál megjegyzem Tömzsinek, hogy vannak azért itt is emberek, akik a szegény szolgát is számba veszik. Közben meglapogatom a gyerek hátát. A kölyök vigyorogva fogadja a "lapogatásod", bár majd összeesik tőle. -Ecceeer máá'n láátam hozáád hasolnlúút - mondja kissé hibás és alig érthető közös nyelven - Asz pofoozta meeg száákáács fejit mert neem áádott elííg éételtet. Azéé jövéénk ide ííszakrúú. Az éjszaka folyamán megfogom a törpét és egy kicsit kihúzom a sátorból, ő is ázzon egy picit. A törpe meglehetősen morcos arccal alszik mikor kirángatod az esőre. Aztán igen érdekes hangzású szavakkal illet (törpéül, úgyhogy nem érted, de gyanítod, nem épp a bundádat dícséri) aztán ugyanazzal a levegővel közösre vált: -Hogy tettem vóna hashajtót minden ételedbe te! Muszály megázatni magaddal eggyütt mindenkit? - Büdösek vagyunk, várom már, hogy olyan helyre érjünk, ahol jól lemosakodhatok. Tudom, hogy Te nem szereted az esőt, de jó látni, ahogy zsőrtölődsz - vigyorgok a törpére. -Zsörtölődök? Szerencséd, hogy nincs rajtam sisak, mert akkor mán a vérző orrod fognád! - a törpe még percekig puffog és morog, miközben leveti az átázott felső ruháit és becsavarja magát két takaróba. A szemed megakad a levetett ing alól elővillanó szőrös bőrén amiben számtalan szőrtelen csík rajzolódik ki. Sebbhelyek. Korbács, kard, egyhelyütt a háta közepén vagy két arasz hosszú, fél arasz széles fodros-árkos bőrcsík. Mintha szöges buzogánnyal nyúzták volna meg. Ébredésnél a kellemetlen hangok hamar kiverik az álmot a szememből, gyorsan körbenézek, mi lehet a gond. Talán az állatok érzik a közellétem és attól idegesek, de lehet, hogy történt valami az este folyamán. Ahogy kinézel a sátorból látod, hogy a vendégek egy része kiabál a fogadóssal a fáradt és ideges lovaik láttán. Láthatóan nagyon nincs jó kedvük és a lovak nem hajlandóak a felétek eső karámrészre jönni (a tieiteket kivéve, amik nyugodtan eszegetnek és kipihentnek tünnek). A konyha ajtajában a szakácsot látod aki felétek int aztán kicsit arrébb mutat, ahol a kuktakölyköt pillantod meg felétek tartva egy jókora tálcával és egy vászonbatyuval a karján. |
A reggel viszonylag eseménytelenül telik a fogadóban éjszakázók számára.
Összekészülődtök és nyugodt tempóban tovább indultok. A táj egyre erdősebb, a sziklás dombok talajába századéves tölgyek vájják gyökereiket. Az út kényelmesen kanyarog a lovak patái alatt, szinte ütemet adva a környék zajaihoz. (madárdal, állatcsörtetés) Napközépkor megálltok pihenni és ebédelni. Az ebéd után a "kíséret" rangidőse Ryel-hez lép és meghajol: -Atyja akarata szerint eddig kellett kísérnünk Önt asszonyom. De ha igényt tart ránk továbbra is akkor arról itt és most kell tárgyalnunk. Atya: Feltűnik neked, hogy toron elhagyása óta sem nagyon lazítottak a viselkedésükön a katonák, bár ezt a határ közelsége is okozhatja, hisz nyűzsöghetnek errefelé a határvadászok. Dhar: Tömzsivel kényelmesen üldögéltek az utazás alatt a batár hátulján. Ebédnél kissé elkülönülve a kocsi árnyékában esztek. Mélyen benned valami mocorogni kezd. Valami kissé baljós-izgalmas előérzet. A "hatodik érzéked" azt súgja, valami történni fog a közeljövőben. Gil: Mikora tervezed, hogy "érkezel"? |
A rangidősnek:
- Csak egyetlen egy pietor további útjárol kell tárgyalnunk, a többiek atyám akarata szerint visszafordulhatnak. Szóljon Hier-nek, hogy vele is beszédem van. Ő lenne az az egy pietor, akit az előbb említettem. -Értem asszonyom. Öröm és megtiszteltetés volt önnek szolgálnunk. A pietor meghajol ismét majd elmegy megkeresni a vékony kísérőt. (((Hier-t remélhetőleg nem oly sokára Naramis fogja irányítgatni és ekszpedícijózni vele. Lehet, hogy később kissé emiatt visszamódosítások is lesznek de ezekről szólni fogok!))) A nevezett pietor hamarosan előtted áll és meghajol: -Hivatott asszonyom. |
Ebéd közben baljós érzelmeimet megosztom Tömzsipöröllyel. - Bizeregnek az izmaim, ami nem feltétlenül jót jelent - zúgolódok hozzám nem szokottan a törpe felé. A törpe összehúzott szemekkel pillant körbe, aztán kérdőb néz rád, parányi fintorral jelezve, hogy ő nem érez semmit. - Valami nem tetszik nekem, jobb lesz, ha nyitvatartjuk a szemünket és szólunk a többieknek is, nehogy meglepetés érjen minket. -Rendben - mondja teli szájjal - figyelek és szólok akinek tudok. Ezután folytatom az étkezést, de próbálok koncentrálni az ösztöneimre, megérzéseimre és az érzékszerveimre. Nem a megszokott nyugodsággal falom az ételt, időnként meg-megállok és várom a pillanatot, mikor, honnan csap le a veszély ránk. Jó pár percig nem történik semmi aztán egyszerre felmered a nyakadon a szőr. Érzed, hogy valaki ellenségesen figyel téged. Valaki a közeli erdő rejtekéből. Az érzés alig egy pillanatig tart, de határozottan érzed, hogy nem volt tévedés. Kis időre rá újra érzed, hogy valaki-valakik figyelnek, de most messze nem olyan ellenséges és sötét az érzés. |
- Szeretném, ha az út hátralévő részében is elkísérne. Látja ennek bármi akadályát? - a hangsúlyomban, mintha lehelletnyivel több tisztelet lenne, mint eddig a pietorok iránt.
Hier egy pillanatra mintha elgondolkozna, majd meghajol: -Megtiszteltetés számomra, ha továbbra is szolgálatára lehetek. azt hiszem - sandít kissé hátra Feran felé - testőrségének parancsnokával egyeztetem majd az általános feladataim, természetesen kivétel ezalól az Ön által külön nekem kijelölt feladat. A szemed sarkából látod ahogy Feran jókora erszényt ad át a "pietorok" rangidősének. (Ezt látja még az Atya is csak kissé más szögből) zöldelés készül és megy. Naramis-nak is csak neki üzis :) |
Továbbra is fenntartom az álcát, az Úrnő környékén tevékenykedek, hogy bármikor kéz alatt legyek. Figyelek a "szolgákra", a katonákkal rangomhoz méltóan viselkedek. Sokat tanulmányozom a térképet, minden kis részletet a fejembe akarok tudni. Esténként ha tehetem úti naplómnak szentelek 1 órát. A naplóíásban senki nem zavar és a térképet is elég jól fel tudod idézni szinte bármikor, csak azt sajnálod, hogy nem tudsz hosszabb ideig felkészülni az útra.
Ha az Úrnőnek is megfelel, akkor én is a fogadóban szállnék meg.Az egyik alsó szobában éjszakázol, a másikban Feran. Meríín-ékkint "sátraznak" a többi kísérővel. Az este folyamán istenemnek és magamnak szentelem az időt, némán imádkozom Kradhoz, és remélem, hogy az út valóban „tudásban” gazdag lesz. Ugyanakkor sejted előre, hogy nehéz is. De magadban fejet hajtasz Krad előtt, hisz a könye szezett tudás gyakran csak hasztalan kacat. Az "átadás" egyenlőre reakció nélküli részemről (mint aki nem is látta), Krad a tudója, mikor nyeri el értelmét a látottak. |
Megpróbálom a jelét nem adni, amit érzek, de szép lassan a törpének dörmögöm: - Itt vannak. Az erdő felöl lesnek ránk, de valami más is van még itt. Talán a kis kedvencek, de nem lehetünk biztosak benne. Van még néhány trükköd a tarsolyodba, hogy meglepjük a hívatlan vendégeket?- kérdem a törpét. -Akad még egy-kettő - dörögi Tömzsipöröly szinte mozdulatlan szájjal - De ha "Ők" azok akkor nincs miért aggódnunk nem? Legfeljebb a holminkra jobban oda kell figyelni. Beleszippantok jó mélyet a levegőbe, hátha a szél abból az irányból hoz ismerős vagy épp ismeretlen szagokat. Hegyezem a fülem az erdő irányába és időnként tekintetem végig pásztázva próbálom a gyanús alakokat felfedezni. Lassan lenyészik az érzés, hogy figyelnek. Mintha hátrébb húzódtak volna, felismerve benned a Vadászt - Aszem meg kellene néznünk őket. Indulásra készen megfeszült izmokkal várom még a törpe utolsó szavait.Tömzsi hunyt szemmel hátradől és lazán a karodra teszi a kezét: -Várj! - alig hallod a hangját. Íshar-t pillantod meg aki mintha "rajta lenne a szükség" sietös léptekkel igyekszik be a fák közé a táborotok mögött. Pár percig feszülő izmokkal vársz amikor újra felbukkan, inmár lassú, kényelmes léptekkel. -Nincs senki itt - hallod a törpe halk hangját - Nyomokat talált. Valaki körbevizslatott minket, de úgy tűnik megzavarták. Aztán azt is aki őt. Kissé értelmetlenül hangzik - a törpe homlokán ároknyi ráncokba szalad a bőr - de Feran és Íshar úgy gondolják legalább három valaki nézett eg minket, három külön céllal. A nyomokból Ísharúgy véli, hogy most egymást hajkurásszák. Két ember nagyságú, az egyik nyomai nagyon finomak csak, valószínüleg képzett erdőjáró, másiké jobban kivehető lovagláshoz való csizma, vagy bakancs, a harmadik nagyon elmosódott, a méretre sem tud tippelni, de fegyverzsír cseppek maradtak utánna, meg pár meghajlott ágacska. Minden esetre tartsdd nyitva az érzékeid. |
- Rendben, beszéljen vele - mondom Hiernek.
-Köszönöm Asszonyom. Igyekezni fogok, hogy elégedett legyen a munkámal - meghajol ismét, tiszteletteljesen, de a hangjában izgatott, vidám zöngéket vélsz felfedezni. Egy pillanatra harag villan a szememben, ahogy meglátom, hogy Feran átadja az erszényt, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik a tekintetemből az érzés. Hier elbszélget pár percet Feran-nal (közben látod elsietni, majd vissza a háttérben Íshar-t.) aztán segít Meríín-nek összepakolni az ebéd maradványait és felkészülni az útra. |
Vissza üzenek:
-Megvárom míg ténylegesen elhagyjátok azokat a földeket. Jelezz ha ez megtörtént és alkalmas az érkezésem. -Rendben -üzeni Feran- de bármikor szükségünk lehet rád. Ha hívlak ne késlekedj. |
A pakolás végeztével a kísérőitek elbúcsúznak tőletek és elindulnak vissza a határ felé. Lassan ti is megindultok újra, kényelmes tempóban haladva az úton.
Feran szinte kőmerev arccal lovagol Ryel batárja mellett, Íshar és Meríín nézelődve, de biztos kézzel irányítják a kocsikat. Az út enyhén kanyarog a dombok között az erdő fái hol fölétek borulnak, hol akár 100 lépésnyire is elhúzódnak. Úgy kétórás út után látjátok az első tanyát egy közeli irtáson, két kormosfalú rönkház, mögöttük keskeny szántó és halomban álló rönkök amiket két jókora szekérre pakoltak fel. se embert se állatot nem láttok. Hogy élnek a tanyán csak a házak kéményeiből bodorodó vékony füstcsíkok mutatják. A következő órában csupán egy magányos lovas vágtat szembe veletek ( a ruháján és a lován lévő jelek szerint gyorsfutár) a határ felé, és egy üres rönkszállító szekeret húz el a mögöttetek lévő tanya felé négy, csataménnek is beillő igásló, két cserzett képű, korosodó emberrel a bakon. A két férfi futólag pillant csak felétek, láthatóan nem hatja meg őket a menet. Hier Lassan "köröz" a menet körül, közben nézelődve. Fertályórával a szekérrel való találkozás után nyújtózik egyet és megropogtatja az izületeit aztán lassít a lovával és a hátsó batár végéhez igazodik. -Add ide azt a vizeskulacsot - szól oda Tömzsipörölynek - majd a törpéhez közelebb kénytelen hajolni a kulacsért, mert annak a rövid karjai nem tudják eléggé kinyujtani a ládából kikapott kulacsot. -Dhar - mondja hallkan - a bal oldal a tiéd 10-15 lépésnyire menj be és próbáldd felderíteni az előttünk lévő részt. Ha bármi baj lenne jelezz. Üvölts vagy csapj zajt. Tömzsipöröly készítse elő addig a fegyvereid is meg a magáét. Álságos a nyugalom, nem tettszik. Valaki figyel. Jóval hangosabban: -Ez meleg! - azzal kiönti a kulacs tartalmát az útra és Dhar-hoz vágja. - Eridj és hozz hideg vizet! elő ne merj kerülni nélküle! Azzal megugratja a lovát és előrerugtat Ryel mellé. Dhar: Kissé furcsálod, mert nem emlékeztél rá, hogy a batár hátsó ládájában vizeskulacs lenne. A mellednek csapódó "kulacsot" reflexszerűen elkapod, de az ujjaid belemélyednek a "kulacsba" és a mellkasodnak csapódó tárgyról ami kulacsnak látszik, az első érintésre megállapítod, hogy valójában a tőrőd. Elindulsz "vízért"? Atya: Hier elrobog az ablakod mellett és megy egy üzi Ryel: Hier az ablakod mellett fékez le és elég dühösnek látszik. Egy mozdulattal hátracsapja köpenyét és utánna morgolódvaránt rajta párat, mert beleakadt a nyereg mögé csatolt, kismálhába. Vagy fél percet piszmog vele mkire kiszabadítja. |
Nem izgatom magam Hier viselkedésén, ha van valami úgyis jelenti, addig meg...
|
Furán nézek Hierre, ahogy a "parancsokat" osztogatja, eddig Ferantól kaptuk mindig az "utasításokat", de végülis mivel még a látszatot fent kell tartani egy szolgának minden hozzá intézett parancsra ugrania kell, így elindulok "vizért". Felmérem a hintó sebességét, majd leugrok róla, előtte odasandítok a törpére, egy sejtelmes mosolyt nyomok felé. Tömzsi rádkacsint mikor leugrasz, aztán maga elé meredve összehúzott szemmel koncentrál. - Sok sikeret barátom és nekem is! - majd leugrok és elindulok a bal oldalt felderíteni, mintha keresnék valami kút féleséget, vagy valamit, amiből ivóvíz nyerhető, közben igyekszem felmérni a terepet, ahogy kívánták. A fák közé beérve pillanatok alatt rájössz, hogy a közelben ugyan vizet nem fogsz találni. Vagy tíz lépésnyire hatolsz az erdőbe mikor alig észrevehető nyomokat veszel észre magad előtt a nedves tavalyi avarban. Valaki könnyű csizmában alig pár perce futhatott itt el. Az orrodba halvány illat hatol, sokkal gyengébben, mint ahogy azt egy ijen friss nyomnál várnád. Nedves gyapjú (tán szövet?) és cserzett bőr (a csizma?) szaga keveredik halvány emberi izzadtságszaggal. A tarkódon felmered a szőr mikor parányi szövetszálat találsz az egyik lábnyomban, annyira frissen lehet ott, hogy a nedves avar még át sem áztatta. Vékony zöldes szál. Alig pár perces nyom és ennyire halvány illat. Érzed, hogy valami nem stimmel és körbekémlelsz mikor a tán százötven lépésnyire haladó batárok felől jókora reccsenést, majd fojtott kiabálást és lónyihogást hallasz. |
A "karavánotok" kényelmesen halad egy enyhe útkanyar felé, amikor Ryel batárjának bal első kereke felől éles reccsenést hallani és a batár durván előre és balra billen. A lovak megugranának, de Meríín erős kézzel visszafogja őket, miközben folytott hangon szitkozódik a saját és közös nyelven. A lovak nyihogva tiltakoznak a durva visszarántás miatt, de Meríín-t a jelek szerint nem hatja meg túlságosan a dolog. Keményen tartja a gyeplőt és feszülő testtel tart ellen a rámntásoknak.
A kocsi csikorogva csúszik még pár lábnyit a tengyellyel felszántva az út szélét és vasalt végével kőszilánkokat lepattintva az út kőkockáiból aztán lassan billegve megállapodik. Ryel: Elég lassan haladtatok ahoz, hogy ne essen bajod. A megállapodó, enyhén billegő batár belsejében pár elszabadult párna csúszkál kicsit és erősen ügyelned kell a mozdulataidra, mert minden egyes megmozdulásod mérleghintaként mozgatja a kocsit. Atya: A második kocsi is hirtelen áll meg, de nem annyira mint az első. Kissé előrebillensz ültödben, de még sikerül megkapaszkodnod a szemközti ülések szélében mielőtt lefejelnéd őket. A hátsó falon hallod koppanni Tömzsipöröly fejét és a folytott szitkokat is amivel "üdvözli" az eseményeket. Mellette mintha Dhar hangját is hallanád, de kissé furán cseng. Íshar és Tömzsi lekászálódnak a batárról és előrefutnak megnézni mi történt. Dhar kissé lomhán követi őket. Hier le sem szállva a lóról nézi a kifordult kereket aztán kérdez valamit Feran-tól, aki nyugodtan bólint és szótlanul ül tovább a nyeregben. Ki mit tesz? |
Mivel a mozgolódásom, csak rontana az egyébként is ingatag helyzeten, egyelőre maradok mozdulatlan, és várom, hogy valaki jöjjön segíteni.
Feran lekászálódik a nyeregből és a jobb oldali ajtóhoz megy, kinyitja és a lépcső aljára áll hogy viszonylag egyenesen tartsa súlyával a batárt. A kezét nyújtja feléd, hogy kisegítsen. Íshar a másik oldalon támaszkodik neki a kocsi oldalának, hogy tartsa kissé. Hier közben Tömzsipöröllyel beszél valamit és a törpe a batár hátuljából szerszámokat vesz elő meg egy lapos ládát amit maga mellé tesz. Dhar csak álldogál és nézelődik. Aztán Hier elindul az úton előrefelé és visszakiált: -Megnézem jön-e valaki aki tudna segíteni még. |
Nem vagyok nyomkövető, ezért csak az ösztöneimben bízhatok, melyek eddig nem hagytak cserben, ám úgy gondolom, hogy a mostani lény követéséhez majd több kell. Azt leszögezem magamban, hogy az eltűnéshez kellően ért, de az is lehet, hogy csak megtévesztést használ. A nyomokat nézve egyre inkább arra hajlasz, hogy valamiféle trükkel elleplezi a szagát, ugyanakkor a nyomait nem tudja-akarja, vagyis nem egy nagyon gyakorlot valaki lehet, de van segítsége. A batár balesetét végignézem, majd gyorsan körbepillantok, ki akrják-e használni pillantanyi koncentráció hiányom. Eléggé fura érzés "önmagad" nézni ahogy "előremész" segíteni. Ha nincs komolyabb, Úgy tűnik nincs, legalábbis Tömzsi szakavatott mozdulataiból úgy véled tudja mit kell csinálni. Nyugalomra inti a többieket és úgy veszed ki a mozdulataiból hogy meg tudja csinálni a kereket, akkor egy kis ideig fürkészem a batárt, minden rendben-e, elboldogulnak egyedül is és ha igen, akkor még keresgélek, körbeszimatolok, hátha találok majd valami hasznos információt is, mert ez egyenlőre kevés. Látod amint Hier előrelovagol az úton és eltűnk a kanyarban. Merre körbe szimatolsz? |
Visszanyerem egyensúlyomat és kikukucskálok az ablakon, hogy saját szemmemmel is lássam a problémát illetve, hogy az Úrnő jól van-e.
Mikor kipillantasz, Ryel-t nem látod még, de pár perc múlva felbukkan a batárja "jó" oldalán kiszállva a kocsiból, úgy látod senki nem sérült meg. Utána visszaülök a helyemre, gyorsan kiürítem tudatom és kiterjesztem elmémet leendő veszélyek után kutatva. Ahogy körbe "tapogatózol" két furcsa dolgot is alálsz, mintha nem is oly messze valahogy "lassabban" tudnál csak fürkészni, mintha valami "tompítaná" az érzékeid. Valami befedi a környéket és szinte "ragacsossá" teszi a fürkésző elmét. a másik furcsa dolog Feran. Mint aki álmodik ébren. Furcsa erőt érzel körötte és szinte lepattannak róla a fürkésző tudathajtásaid. |
Elfogadva Feran segítségét kiszállok a batárból, és várok (segíteni úgysem tudok a javításokban).
Feran kissé olyan mintha alvajáró lenne. Udvariasan lesegít, aztán félreáll és lassan nézelődik, mint akit nm érdekel semmi. A batár másikoldalán, a kiesett kerék körül sürgölődő törpe felpillant és fogóval, kalapáccsal ügyködve hallkan megjegyzi: -Egy óra, másfél mire megjavítom. Lehetne rosszabb is. A félerakot kerékre pillantva észreveszed, hogy a középen lévő "agy" mintha elrepedt volna. Két küllő is eltört és másik három repedtnek tűnik. |
Próbálok továbbmenni óvatosan, számítok rá, hogy többen lehetnek. Ne látsz, érzl semmi feltűnőt ahogy osonsz előre a "csapás" mellett. Követem a nyomokat addig, ameddig tudom, illetve, azért figyelek, hogy annyira ne távolodjak el a többiektől, vagy legalább Hierrel tudjunk egymásnak segíteni. Hamarosan újra a látóteredbe kerül Hier A kanyaron túl (ahová a batároktól nem látni még el) egy jókora, felborult faszállító szekér torlaszolja el félig az utat. Úgy tűnik az egyik kereke kitört és a rajta lévő rönköket i csak a rögítőkötelek nem engedik az útra zuhanni. Féltucatnyi ember sürgölődik a szekér körül és próbálják valahogy felállítani, hogy kicserélhessék a kereket, de nem nagyon megy nekik, mert csak a két végén próbálják viszabillenteni, a közepéhez nem mernek menni, nehogy rájuk essenek a rönkök. Lassan abahagyják a sürgést és mintha Hier-rel alkudoznának. Valamit furcsálsz első ránézésre a jeleneten, valami amit látsz, de nem ugrik be hirtelen, mith lelassult volna a gondolkodásod. Valami lényeges amit a szemed "közöl" az agyaddal. |
Egyenlőre maradok a kocsimban és tovább "figyelek".
|
Dhar:
Látod amint Hier valamit magyaráz és mutogat valamit az embereknek, aztán viszafelé indul a kocsik felé. Mintha idegen nyelven mondott szavakat kezdenél lasan megérteni, úgy jut el a tudatodig, hogy mi az ami furcsa: a "rönkszállítóknál" túl sok fegyver van! Mindegyikük oldalán kard lóg és a kezeik-arcuk valahogy túlontúl "jól néz ki" ahhoz, hogy kemény munkát végző emberek legynek. Ahogy Hier visszafelé idul, mintha az útszéli bokrok is követnék lassú mozgással. Összehúzott szemmel nézed a furcsa jelenséget és meghökkenve nézed mikor alig pár lépésre tőled határozottan arrébb "óvakodik" egy útmenti bokor. Ryel: Pár perc múlvaveszed észre Hier-t ahogy lasan léptet vissza felétek. Mögötte, az út két oldalán mintha tucatnyi helyen mozgolódna a növényzet. Atya: Meríín benéz hozzád a batárba és a hallkan odasúgja neked: -Harc lesz, sok ellen, varázslókkal, készülés és nem kímélet. Ahogy továbblép az ajtó előtt a kezében egy rövid íjat pillantasz meg, oldalán bedig tömött puzdrát a kardjai mellett. A pszis beszélgetést köszi! Nagyon jó volt! :) |
- Míg a javítások folynak, szeretnék lepihenni ott - mutatok egy helyre az útmentén, a mozgolódó növényektől valamivel távolabb, de velük egy vonalban, közben Tömzsipöröly felé pillantok, de nem rá nézek, hanem jóval a feje fölé, majd eindulok a mutatott irányba a fák közé.
Tömzsipöröly kis "meghajlással" veszi tudomásul, hogy szóltál neki és hevesen "dolgozik". Azt látod ahogy a jobb kezéhez közel lévő nyitott dobozban a nyílpuskája lapul, mellette nyilakkal tömött tárak. Ahogy elsétálsz a mutatott helyre a többiek mintha nem is foglalkoznának veled. Zöldben repül írás :) |
Meglepődve tapasztalom, hogy itt mozoglódnak elöttem a bokrok és hogy semmit nem tapasztaltam ami gyanus lehet velük kapcsolatban, majd csak reménykedem, hogy ők is hasonlóan nem tapasztaltak semmit felőlem. Teljesen úgy tűnik, mintha egyik "bokor" sem tudná, hogy ott vagy. Jól megnézem a mozgolodó bokrok számát, a szállítok számát és hozzáveszem, hogy vannak még olyanok is, akik esetleg varázsolni is tudnak, jól álcázzák maguk, esetleg itt lehetnek a közelben. A "szállítókkal" együtt nagyjából kéttucatnyira becsülöd az "ellent" de nem tudod pontosan, mert némelyik "bokor" esetében bizonytalan vagy és mintha álmosodnál, bár egyenlőre nem vészesen. Megnézem a közelbe mozgó bokrot és hogy milyen távol vannak a következőek, az utolsót megpróbálom megközelíteni, leginkább vadászösztönöm használom, és megpróbálom harcképtelenné tenni a benne lévő lényt és felvenni az ő pozícióját és jobban megfigyelni a történéseket, illetve harcra készen állni és meglepetést okozni. Mikor "eloson" melletted a szerinted utolsó "bokor" lassan utánna nyomulsz. Kissé fura, hogy nem zörögnek az ágai, de valamiért nem izgat téged. Semmilyen zajt-szagot, nem hallasz érzel belőle. Hogy akarod "megtámadni"? |
Magamra öltöm a vértem, oldalamra kardot kötök, a szimbolumomat pedig a ruha alá rejtem, hogy puszta bőrőmhöz érjen. Kradtól bölcsességet, Areltől pedig bátorságot kérek a várható harcra. Ha készen leszek és még nincsenek rajtunk, akkor egyenlőre maradok a kocsiban. Kissé nehézkesen tudsz a batárban "felvérteződni" de mikor kész vagy még nem hallasz kintről csatazajt, csak Tömzsipöröly kopácsolását, meg a lassan a batár mellé visszaérő Hier lovának patkócsattogását.
|
Mivel úgy érzékelem, hogy sem a szaglás, sem a hallás nem működik, bár nem tudom megmondani miért és ráadásul csend is van, így közel lopózom a bokorhoz "bevetem" magam. Meglepődsz, ahogy az "ágak" közé ugrasz, mert áthatolnak rajtuk a karjaid mintha ott sem lennének. A jobbod beleütközik valamibe, amit érintése alapján köpennyel fedett láncingnek vélsz, ami valakinek a hátán feszül. Folytott nyögés szakad fel az illetőből, ahogy nekicsapódsz. Igyelszem a lény "ember" száját befogva a torkát átfogni és megszabadítani őt a hasznos levegőtől egészen eszméletvesztésig. Te térsz gyorsabban magadhoz a döbbenetből és sikerül (tapintás alapján, mert a szemeid még mindig csak a "bokrot" látják) átkulcsolnod a nyakát és a földre vinned (a "bokor" eldől) bár erősen próbál csapkodva szabadulni. Pár pillanatig bírja csak aztán lassan elernyed a kezedben. Gyorsan kihúzom a bokorból a közeli susnyásba és visszapattanok a helyére. Nem tudod "kihúzni" ahogy vonszolod, a "bokor" mozog vele együtt. Megnézem a többi bokrot, hogyan helyezkednek, inkább tömörülnek, vagy megpróbálják körbefogni a csapatot. Próbálom felvenni a helyem, esetlegesen majd menekülő utat biztosítani a többieknek, ha erre lesz szükség. Mintha kevesebb mozogna, mint pár perce. Fáradtnak érzed magad, de észreveszed, hogy már látod a batárokat és Tömzsi épp "felmagasodva" néz valamit. A két legközelebbi "bokor" mintha megdermedne és fordulna lassan (9-10 lépésnyire tőled a batárok felé vannak) |
Amikor kihúzom a "bokrot" meglepődve tapasztalom az eseményeket. Megdörzsölöm a szemem, talán a fáradtság teszi ezt velem, hogy nem tudtam azt a valamit a bokorból kihúzni. Sőt, hogy egyáltalán mi lehetett az, mert a bokornak láncinge volt. A tapintása és a "viselkedése" alapján egy ember volt a "bokor", méghozzá fegyveres, mert a láncingben biztos vagy, meg mintha egy kardot iséreztél volna. Bizonyára valami mágia lehet, álcázzák magukat a támadók. Egyenlőre nem tudok nagyon mit tenni, nem tudom magam álcázni. Körbenézek, szemügyre veszek pár méretesebb bokrót, amit tövistől kitéphetnék, de nincs sok értelme, akadályoznának a mozgásban is. Próbálok koncentrálni, hogy a fáradtságot legyűrjem és az esetleges meglepetésre majd meglepetéssel válaszoljak. Egyre jobban érzed ahogy lassan elfáradsz. A két "bokor" is egyre mintha közelebb kerülne hozzád. |
Atya:
Tömzsipöröly folytott kiáltását hallod, majd íjhúrpendülést és fájdalomkiáltást. Pár pillanattal később mágikus erők háborgását érzed és tudod, hogy valaki kaput nyitott a közelben. Nagyon közel. Ryel: Féloldalt vagy a törpének mikor az felkiált, majd látod ahogy lebukik a batár mellé. Meríím kezében kurta ívű íj emelkedik fel és pengve köpi valakire az acélhegyű halált. Az út két oldalán bokrok válnak semmivé, és emberi testek jelennek meg a helyükön. Majd tucatnyi mozdulatlan alak, a hozzád legközelebb eső csodálkozó arccal, deres ruhában, kristályossá fagyott szemmel mered az ég felé a hátán fekve. harminc lépésnyi távolságon belül csak négy eleven, mozgó és nagyon csodálkozó arcot vágó embert látsz. Mintha ismernéd is némelyiket valhonnan. A fakó haj és a kyr vonások láttán biztos vagy benne, hogy nem egy mezei utonálló banda az ellefél. Meríín nyila mellkason találja az egyiküket, majd a megtántorodó férfi egy újabb nyilat is kap, ezúttal az arcába. Hier jobbra hajít valamit és a második támadó nyakából széles sávbak ölmik a vér. Ő maga balra mozdul, szinte lerepül a lováról és a levegőben úszva tizenkét hüvelyknyi acél villan a kezében és még "szállva" nyitja fel vele a harmadik támadó torkát. Íshar feléd perdül a batár túloldaláról, kezében karddal, de megtorpan mikor az út távolabbi részéről tucatnyi fegyveres kezd rohanni felétek kivont fegyverekkel. Feléjük fordul és próbál úgy helyezkedni, hogy hozzád, csak rajta keresztül jussanak el. Dhar: Tömzsi kiáltását hallod messziről, aztán a két előtted lévő bokor helyén két fegyveres férfit látsz, mögöttük-mellettük tucatnyian rohannak el a batárok felé. Kattanó állkapoccsal ásítasz egyet miközben a két férfi közelebb lép. Fgyvereiket nem vontál még elő. Teljesen elbűvöl téged a mellkasukra tűzött csillogó, kusza bokrot ábrázoló medál, meg a mellette lévő sima háromszög kitűző látványa. Olyan csábítóan csillognak, olyan játékra ingerlőek! Gil: A fentieket látod (plussz ami üziben ment) |
Visszahuppanok a helyemre, kivont fegyverrel a kézben Krad végtelen hatalmáért fohászkodom, küldjön szent erőt, hogy megvédjen minket és kirekessze az ártó mágiákat környezetünkből. (őrző aura)
Érzed ahogy Krad ereje megérint és az elmét homályba borító erő lassan kezd körötted visszahúzódni. De nem elég gyorsan. A többieket nem tudod a mágia alól kivonni innen, még akkor sem, ha fertályórán át növekszik a "felszabadított" terület. |
Futólag felmérem mennyi fagyott emberke lehet Nyolc testet látsz biztosan, de úgy sejted, hogy a fűben, erdőszéli bokrokban lehet még egy-két bezuhant test akit most nem látsz. Tőled öt lépésnyire még él egyikük és némán üvölt fagyott torkával, jéggé dermedt szemeiből szilánkok pattognak le, kezével, miről már letört két ujj a köpenyét próbálja szaggatni-tépni, hogy a mellkasához férjen. Tőrömmel leszúrom a haldoklót és belevetem magam az erdőszéli fák fedezékébe.
Úgy érzem harc után lesz mit megbeszélnem Hier-rel... Még látod ahogy Hier és Íshar egymás mellé, harmadikként Meríín ugrik közéjük és kardot vonva vonalba állnak. Feran nyugodtan ácsorog a batár másik oldalán és szórakozottan a felé rohanó fegyveresekre bámul. Tömzsipöröly a batár mellől lőni kezdi a támadókat ismétlő nyílpuskályával. Mielőtt a fák eltakarják a látványt, még látod ahogy három rohamozó összecsuklik a törpe nyilaitól és a háromfős "védvonal" meglendülve előre pengék acélviharában csattan össze a támadókkal. |
| All times are GMT +1. The time now is 06:59. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu