Megvizsgálom a fickót akit odahoztak.
Fiatal félelf férfi, a jobb lábszára nyilt töréssel tört el, a jobb combjából egy nyílvessző áll ki, és a bordái is eltörtek, szerinted az egyik törött borda átszúrhatta a tüdejét.
Átkutatom. Hátha találok nála valamit ami alapján többet tudhatok meg róla.
Fegyvereket találsz nála: az íját, egy tegez nyilat, hat darab dobőtőrt, egy rövidkardot. Ezen kívül egy üvegcse valamilyen folyadékot, meg egy hatszögletű fémből készült érmét, amin apró vésetek vannak, de nem mágikusak, és elolvasni sem tudod, talán díszítés lehet, de nem vagy biztos benne. Ezen kívül csak a ruhája van: csizma, sötét szövetnadrág, ing és felöltő, alsóruha.
Megvizsgálom a folyadékot. Ételméreg, és a fele hiányzik az üvegből.
Az érmét megmutatom a nagyúrnak, hátha ö tud valamit róla. Megnézi, és megrázza a fejét.

-A folyadék ételméreg és a fele hiányzik. A biztonság kedvéért mindenkit leellenörzök ,hogy nem mérgezett -e.
Elöször a nagyúrhoz megyek tájékoztatom, majd varázsolni kezdek. Sorban nagyúr, kisfiú, úrnő és a többiek, a legvégén pedig én.
Egyikőtök sincs megmérgezve.

Elmondom mit mondott a pap és hogy a Nagyúr a jelek szerint mgérti, hogy az Úrnőnek pihennie kellene. Elkérem az érmét és megnézem én is. A hullát is, hátha ismerős az arcca.
Hatszögletű fémből készült érme, amin apró vésetek vannak, és a vésetekkel átellenes oldalán apró karcolások vannak, mintha ott jobban kopott volna a használattól.

Megvonom a vállam mikor visszaadom az érmét.
-Talán valami mágikus praktikához való. Nem ismerem.
(Morel szerint nem mágikus az érme a vésetek nem rúnamágiával készültek. Ezt ő feltehetőelg előbb-utóbb nektek is elmondja. Egyelőre vegyétek úgy, hogy elmondta, csakhogy ne ezen akadjunk fenn.)

-Akkor valami bandajel lehet. Hmmm.. egy percre adjátok ide.
Ha odaadják az érmét leviszem magammal a fogadóshoz és leteszem elé az asztalra, a szimbólumokkal felfelé.
A fogadósnak láthatóan fogalma sincs, mi az az érme.

-Azért ha eszébe jut valami szóljon! - mondom a csaposnak aztán felmegyek.
Megkeresem Morel-t és kissé félrevonom:
-Amikor először találkoztunk akkor Te megértetted mit mondott a Nagyúr ugye? Beszéned kellene vele, hogy legyen óvatos. Ez után az eset után nem engedhetjük meg, hogy egyedül legyenek a szobában. Ha legközelebb tűzköpővel lőnek rájuk? Már a fene se tudja mire kell figyelni.

Grennek:
-Egyetértek óvatosabban kell viselkednünk. Azt hittem van egy kis elönyünk, de úgy tünik nincsen. Igazándiból csak reméltem ,hogy megért ,de nagyon más nyelvjárást beszélünk.

Megvizsgálom a támadónkat, hogy találok e a testén bármilyen jelzést.
Találsz a mellkasán valami nonfiguratív tetoválást, de nem emlékeztet semmire sem.
Mostantól kezdve úgy 3-4 napon keresztül azt az ételt esszük a gyerekkel együtt, amit hoztunk magunkkal még az útra.
Rendben. Ha beosztjátok 3 napra elég kettőtöknek, ha az úrnő is abból eszik, akkor két napra.

Felmegyek a padlásra ismét és körbenézek alaposan, közben az érmét is nézegetem.
Aztán le a többiekhez és Morel-nek adom az érmét.
-Valamiféle kulcs, de hogy mit és hogyan nyit nem tudom.
Kiforgatom az orrgyilkos ruháit és mellé pakolok mindent amit találok nála. Legyen az zsebkendő vagy pénz vagy ismeretlen cucc. Végignézem az összes ruháját, még a varrásokat is megtapogatom van-e belévarrva akármi.
Azokat találod, amit Morel is, a ruhájában bevarva nincs semmi.

Az orgyilihez való viszonyát Alysiumnak, bólogatásal díjazom.
-Rendben elintézem a dolgot.
Felszedem és elrakom a fickó cuccait, az íját és a nyilait kivéve. Meg persze a ruháit se rakom el.
Aztán a fogadóson keresztül szólok a városi őrségnek.
Ha kijönnek elmondom nekik mi történt: rálőtt az Úrasszonyra és az elf testőr elkapta mielőtt újra lőhetett volna. Megkérdem mi ijenkor feléjük a szokás a megölt gyilkosok testével.
Hárman jönnek ki a városőröktől. Az egyik szeme kissé összeszűkül a halott fickót látva, de épp csak egy pillanatra, utána semmi érzelem nem olvasható le az arcáról. A parancsnokszerű titeket kérdezget, a másik kettő (beleértve azt is, akinek összeszűkült a szeme) a fogadóban lévőket, és a környéken lakókat kezdi el faggatni. Háromnegyed óra múlva visszatér a másik kettő is, valamit közölnek a felettesükkell, amit nem értetek.
- A holttestet magunkkal visszük. Az ügyben még nyomoznunk kell, ezért kérem ne hagyják el a várost, az engedélyem nélkül. Remélem elég ez a szóbeli kérelem, és nem kell letartóztatáshoz folyamodnom. Ugye megértették? - kérdi tőletek a parancsnok.
-Persze megértettük. -Mondom a vezetőjüknek. - Csak egy kérdés még önökhöz. Ki ez a fickó?
- Valaki, akit maguk öltek meg - legyen ennyi elég. Ha kérhetem ne kezdjenek hősködésbe és nyomozásba, a biztonságuk érdekében. Ha találtak nála bármit, ami most nincs nála kérem haladéktalanul adják át nekem - közli szigorú tekintettel.
Odaadom az őröknek (kettő híján) a dobótőröket és a kardot.
-Az lehet, hogy mi öltük meg. De nem mi támadtuk meg előbb.
- Biztos benne, hogy ez minden? - kérdi erősen hangsúlyozva a "minden" szót.
-Hmm.. érdekes a maguk hozzáállás a gyilkoságokhoz. - morgom és előveszem a két utolsó dobótőrt. - Ennyi. Én mást nem vettem el tőle.
Rezzenéstelenül a szemébe nézek.
Látszik rajta, hogy nem hisz neked, de rád hagyja, a megjegyzésedet szó nélkül hagyja és távozik. Valamiért olyan érzésed van, ezzel még nincs vége ennek az egész nyomozósdinak.

Kinyitom Gren előtt az ajtót és követem is majd befele, me nekem is van beszídem a nagyúrral.
A nagyúr és a gyermek az úrnő ágyához telepedett, és épp beszélgetnek valamiről, de nem értetek belőle egy szót sem. Mikor beléptektek a férfi felétek fordul.
Az úrnő még láthatóan nem tért magához, így kissé nehézkesnek ígérkezik a beszélgetés.

Fejet hajtok a Nagyúr és a gyerek előtt külön-külön. Aztán előveszem a kis kardot és markolattal odakínálom a gyermeknek. Aztán némajátékozok egy kicsit és előbb a Nagyúrra mutatok aztán úgy teszek, mintha ő volnék és parancsokat adnék nekem és engedelmeskednék. Utánna a gyerekre és ugyanúgy eljátszom a parancsolás-engedelmesség játékot.
A nagyúr bólogat, de továbbra is a "na jó, de mit akarsz tőlem pontosan" nézéssel méreget téged.
A gyerkőc jókat kacarászik hajtad, majd oda megy kicsit meghuzogatja a szakálladat, megböki az oldaladat, majd mond valamit, amit nem értesz, ekkor a nagyúr rászól, és ő lehajtott fejjel visszaül a helyére.
A gyerkőcre próbálok nem telifoggal vigyorogni. A Nagyúr kérdő pillogására a vállam vonogatom. Igazából én sem tudom mit akarok pontosan.
Odalépek az úrnő mellé és megnézem lázas-e vagy van e esetleg valami változás az állapotában. Aztán ellenőrzöm az ablakokat.
A nagyúrnak megpróbálom elmutogatni, hogy a városi őrök nem akarják, hogy távozzunk egyenlőre, aztán azt, hogy reggelre kiderül hány papot tudunk "elcsábítani" az útra.
Az úrnő állapotában nem látsz változást. Az ablakok úgy vannak, ahogy hagytátok őket, lefedve. Elmutogatod a nagyúrnak a dolgokat, időnként bólogat, de nem vagy benne biztos, hogy mindent megértett abból, amit tudatni szerettél volna.

Ha éppen nincs szükség rám az őrködéshez, akkor lemegyek, rendelek egy kis kaját magamnak, illetve, ha valakinek kell kaja, aki őrködik vagy a Nagyúréknak, akkor felviszek nekik kaját.
Ezután kimegyek a partra egy kicsit nézelődök, megpróbálom magam ismét szoktatni a tengeri utazáshoz.
Az ételt hamar kihozzák eléd, és te jóízűen elfogyasztod, mivel igen finom. Körülbelül egy órával az után, hogy befejezted az evést a parton sétálva azt érzed, hogy az izmaid remegnek, és szakadni kezd rólad a víz. Nem hirtelen leszel rosszul, hanem fokozatosan jelennek meg a tünetek. Érzed, hogy ha ilyen iramban fokozódik a rosszulléted, nem leszel képes egyedül visszamenni a fogadóba.
Megpróbálok Visszaülni Foltosra, ha még megy és visszalovagolni a fogadóba olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudok. Ha még tellik az erőmből, akkor megkeresem Morelt és közlöm, hogy rossz érzésem van és valószínűleg a fogadó étkészletét mérgezték meg, de jó volna, ha megvizsgálna és ha más evett azóta, akkor őket is.
Nem tudsz a lovadra felszállni. A remegő izmaid fokozatosan görcsölni kezdenek, már felegyenesedni sem tudsz. Fájdalmaid vannak.
Kétrétgörnyedve a gyomrodat markolva bevillan, hogy a vajákos emlegetett valami üvegcse ételmérget, ami a gyilkosnál volt félig üresen.
Akkor nem teszek mást, mint nagy fájdalmak között a partra görnyedek és szenvedek. Nem ordibálok, mert nem látom értelmét, hogy bármilyen idegen is odajöjjön, nem bízok az emberekben.

Mikor úgy gondolom azért nagyjából megértette mit akarok mondani meghajolok és kimegyek a szobából. Farkas-nak odaszólok még:
-Maradj a szobában, ha idegen jön ne engedd be, úgy egy órán belül jövök vissza.
Kimegyek és Morel-nek, Deneira-nak meg Stancilnak is szólok. Stancil nem tudom ott volt-e mikor Morel megnézte a mérget, mindenesetre szólok neki, hogy csak abból egyen amit Morel megvizsgált. Ügyeljen a lovakra és senkit ne engedjen hozzájuk nyúlni. Ha bármi baj történik lármázzon ami a torkán kifér.
Miután ezek megvannak irány a kikötő és a hajó amelyik remény szerint elvisz minket.

Az elfet nem találod meg a fogadóban.
Nem látsz a fedélzeten senkit.

Grenhez, mikor indulni készül:
-Jú van, maraduk itten, de tö meg mennyi köres valami okos paput, aki beszéli a nagyú nyelvit. Löhet az úúúnő sukat fug aludni, ne üjjünk má itten nímán. Mög nem kíne itten szanaszét szaladni se állandóan, lögközelebb lehet nem íjászt küdenek.

Miután Gren elmegy leülök hátamat az ajtónak vetve. Mikor rámnéz a nagyúúú, akkor magamra bökök, bal kezemmel úgy csinálok, mintha a nap tűzne a szemembe és ép körbenéznék, aztán pedig a földre mutatok és közben bólogatok komoly arccal.

Mivel sose lehet tudni, megpróbálkozom az anya nyelvemen szólni, hátha érti.(bár magam sem hiszek benne)

A mutogatásodból, mintha leszűrne ezt azt, de mikor megszólalsz az anyanyelveden nem ragál, csak értetlenül néz rád.

Felkiabálok a hajóra:
-Ahoj! Van itt valaki?
Egy matróz billeg fel a fedélzetre:
- Mi kéne? - kiabál le neked.
-A kapitánnyal van tárgyalni valóm az úttal kapcsolatban.
- Jöjjön föl! - int feléd.
Fellépdelek a pallón és körbenézek mikor felérek.
Több árbócos hajó, de hogy milyenfajta, nem tudod, nem igazán értesz a hajókhoz.
A matróz bekísér a kapitányi kabinba, ahol egy leszögezett asztal mögött ül a már ismert férfi. A kabin inkább dolgozó szobára hasonlít, ebből gondolod, hogy nem ez a hálóhelye. Mikor belépsz a szembelévő szék felé int, hogy foglalj helyet.
- Látom más nem vállalta a munkát - mosolyog rád elégedette.
A szék felkínálására csak a fejm rázom meg mosolyogva és inkább az egyik falnak vetem a hátam:
-Legalábbis nem olyan határidővel mint Önök. Viszont akadna némi tisztázni való. De előtte elnézését kérem amiért nem foglalok helyet, de tudja nem a legnyugodtabbak manapság a napjaink.
- Ahogy óhajtja. Mit kellene tisztáznunk?
-A viteldíjat elsősorban. Ha a teljes díjat előre fizetnénk akkor, hogy úgy mondjam, nem lenne megfelelő tárgyalási alapunk az út során és - bár nem feltételezek ijesmit sem magáról sem a legénységéről, - de hallani olyn esetekről, mikor a hajó kifutott az előre mindent kifizető utasokkal, majd befutott a legközelebbi kikötőbe utasok nélkül. Ha érti mire gondolok. Viszont megfelelő díjat ésszerű előre fizetnünk. Ezért úgy vélem 30 arany előleg megfelelő. A többit az út végén. - felemelt kézzel folytom bele a szót, mielőtt felháborodna - Megbízóm hercegsége a kikötőtől félnapi lovaglásra jókora raktárakat és kirendeltséget tart fenn és a kötrnyékbéli bankházakkal is jó kapcsolatot ápol. Gondolom belátja azt, hogy több mint száz arannyal nem egészséges a levegő bárhol mászkál az ember. Ezért a hátralékot egy itteni bankház kapcsolatain át előkészíttetjük a célállomáson, illetve készpénzben a kirendeltség páncéltermében helyezik el.
Vagyis mi adunk 30 aranyat előre és további 90-et a kikötés után. A papokkal folyik a tárgyalás és valószínüleg hamarosan felkészülnek az útra.
Megfelel ez így?
- Negyedét akarja kifizetni előre? Ugyan! Bankházak vannak itt is. Mondjon jobb ajánlatot vagy ússzon át a túlpartra!
Látom rendesen alkudni kell a fazonnal.
-Hmm.. az itteni bankházzal ugyanaz a probléma. Hogy biztosítjuk, hogy a túlparton legyünk valóban, mikor ön itt felveszi a pénzt? - Látszólag nem nagyon értettem meg mire célzott az itteni bankházakkal kapcsolatosan. - Ha jól értesültem akkor abból önnek is származik haszna, ha mostanában kel át a tengeren. Hisz ijenkor a kereskedelem szinte szünetel. Vagyis az árujáért lényegesen több pénzt kapna, mint a kereskedelmi időszakban. Ez külön haszon magának. 50 arany most és 70 a túlparton?
- Azt senki nem tudja garantálni, hogy a tul parton lesznek, én ezt nem azért mondom, mert a tengerbe fogom hajítattni magukat vagy hasonló, hanem azért mert ilyenkor majdnemhogy öngyilkosság tengerre szállni. Mit gondol a legénység a két szép szememért tart velem? Nekik is többet kell fizetnem, és előre. A hasznomról meg annyit, hogy örülök, ha élve átjutok a tengeren. Egy szó mint száz, 50 arany kevés.
-Mihez képest kevés 50 arany? Azt mondta úgy 30 nap múlva úgyis kifutnának. Akkor már jobban benne leszünk a viharos időben. Ráadásul elesne a plussz bevételtől is. 60?
- Látom a tengerhez, és a hajózási időszakokhoz nem sokat konyít. A bevételeim miatt meg ne aggódjon. 70 arany most, 50 a túlparton, és keresnek még 5 utast. Ez az utolsó ajánlatom, ha nem tetszik keressenek mást vagy ússzanak, mit bánom én.
-Hmm.. rendben. Megpróbálunk még öt utast keríteni. A hajózáshoz valóban nem értek. - rávigyorgok - de azért próbálkozásnak nem volt rossz nem?
- Próbálkozni lehet, de nem árt ennél tájékozottabbnak lennie, ahhoz, hogy érjen valamit. Szóljon, ha megvan a többi utas, nekik is ugyan az az ár áll, mint maguknak, és ha kérdik, nem alkudom, és a pénzt előre kérem. Két nappal azután tudunk indulni, hogy megvan a létszám. Most ha megbocsájt dolgom van...
-Rendben, köszönöm. - Bicdcentek felé aztán kimegyek és le a hajóról.
Visszafelé a mólón lassan sétállok és nézelődök, hátha látok olyasvalakiket akik utazni vágyóknak tünnek.
Olyanokat nem látsz, de eszedbe villan, hogy a kikötőmester egyszer már felajánlotta a segítségét ilyen ügyben.

Alysium: a földön vergődve, a fájdalomtól ködös aggyal, a tudatod peremén észleled, hogy a lovad oda megy hozzád, finoman megböktös az orrával, majd mikor látja, hogy nem tudsz vele foglalkozni, elindul a parton. Annyira szenvedsz, hogy szinte örülnél, ha vége lenne, mégha az a haláloddal jár is. Nem tudod ájulás nélkül meddig bírod még a kínokat.

*Aki a kicsiny csapatból a fogadóban tartózkodik, azzal a következőket közlöm*
-Beszéltem a nagyúrral. Utasítása szerint a továbbiakban az ételt mindig máshonnan és egyszerre nagyobb mennyiségben kell beszerezni, elkerülvén az esetleges mérgezés lehetőségét is. Pár napig még itt maradunk, amíg az úrnő egészsége helyre nem áll, vagy legalábbis jelentős javulást nem tapasztalunk nála. Valamint úgy gondolja a nagyúr, hogy az utazás árából mindenféleképpen le kell alkudnunk valahogy.
*majd ha Gren és a jelenleg távollevő társak is visszatérnek azoknak is elmondom ugyanezt, majd akinél van az érme, attól elkérem, hogy megvizsgáljam, hátha kiderítek valamit belőle*
-Farkas, ha szükség lenne rám a szobámban leszek, ott megtalálsz
*majd az érmével együtt visszavonulok és tüzetesebben megnézem, miben tud segíteni nekünk*

Az Alisiummal ezt már nem tudod közölni, mert már addigra elment a fogadóból, Gren még nem távozott mikor ezt elmondod, így ő tud róla.

//eredetkutatásra van időm, most hogy pöppet tovább fogunk itt tartózkodni, szóval megvizsgálnám mit? //

az érmét amit találtak az emberkénél, aki oly nagy vidáman nyilazgatott a tetőn.. ha jól követtem az eseményeket, akkor van ilyen, nem ?
Van, Morelnél.
*Amikor elmondom a nagyúrral történt beszélgetés lényegét a többieknek, akkor Morellel is egyeztetek*
- Ha jól tudom Nálad van az érme, amit az íjasnál volt. Szeretném elkérni egy kis időre, hátha ki tudnék deríteni belőle valamit, hogy ki is volt ez a szerzet, vagy mi célt szolgált nála ez a kis fémkorong..

Nézelődve elbaktatok a kikötőmester házához és bekopogok.
- Fáradjon bentebb - szól ki az ismerős hang.
-Jó napot - üdvözlöm a fickót mikor belépek. - tudna ismét segíteni nekünk?
- Mondja csak miről lenne szó? Hallgatom.
-Sikerült megállapodnunk annak a hajónak a kapitányával, - mutatom, mondom neki melyik - de kellene még vagy öt utas az induláshoz. Nem tud véletlenül utazni szándékozókról? - elmondom az útdíjad 10 a /fő + 5/állat előre - Vagy hol tudnék még érdeklődni ez ügyben?
- az utazni vágyók leginkább ide tévednek be, mit ahogy maguk is. Ha lesz 5 utas, akinek megfelelnek a feltételek, értesítem, természetesen megfelelő ellentételezés fejében. Megfelel így?
-Mit tart megfelelő ellentételezésnek? - kérdem, mosolyogva, persze belül nem vagyok vidám. Ebben a városban túl üzletiesek lettek az emberek. - Akár tőlük is beszedhetné egyből. Elvégre maga segít nekik útrakellni.
- Nem kérek sokat 25 réz megteszi. Valamiből nekem is élnem kell...
Elmosolyodok ismét, ezuttal őszintén:
-Rendben. Ha sikerül egy napon belül keríteni utasokat akkor megtoldom egy ezüsttel. Ha utánna akkor 50 rézzel.
Megmondom neki, hogy hol érhet el és hogy a hajón is jelentse be az utasokat. Aztán elbúcsuzás és kifelé.

Deneirához:
- Mikó böszéltél a nagyúúal?...Mund mög neki, hugy mustantúl mindig itt lösz ögy űr.
Farkashoz:
-Az imént beszéltem vele, amikor megnéztem, hogy hogy van az úrnő. Persze megmondom neki.
Deneirához:
- Mikó az imént? (gyanakvóan néz rád) Na mund csak mög neki mustan, hadd lám hugyan böszélsz a Nagyúúal.

Vissza a hajóhoz és megmondom-üzenem a kapitánynak, hoy a kikötőmester hozza az utasokat hozzá amint talál, ugyanakkor nekem is szól. (ne mondhassa, hogy nélkülünk kerített utasokat)
Ha ez megvan akkor sétálok egyet a kikötőben, nézelődve és a közeli fogadókat szemrevéve, hátha valahol "túl sok" ló áll kikötve, ahhoz, hogy mind helybéli legyen.
Egyszecsak Alysium lova jön veled szemben, oda megy hozzád, megbökdös az orrával, majd elindul visszafelé, ahonnan jött.
-Hát te meg? - kérdem a lótól meghökkenve - Mit kódorogsz egyedül?
Mikor elindul visszafelé megyek utánna.
Jó negyeóra múlva megtalálod a parton Alysiumot. A parton hever összekuporodva magzat pózban, hófehér a bőre, és nyirkos, a szeme csukva van, arc grimaszba torzult.
Fegyvert kapok a kezembe (egykeses harcikalapácsot az övemről) és körbepillantok, látok-e gyanús alakokat. Aztán jobbomban a kalapáccsal, fél szemmel a környéket figyelve letérdelek mellé és megpróbálom kitapintani a pulzusát, hogy él-e még a szerencsétlen.
Semmi gyanúsat nem látsz, szinte üres a part. Nagyon gyengén, de érzed a pulzusát.

-Nagyszerű. Lassan jobban hullunk mint a legyek télvíz idején. - morgom magamnak. Megpróbálom felmérni merre is vagyunk és mi van közelebb, valamelyik templom, vagy a fogadó.
Aztán megpróbálom megértetni a lovával, hogy térdeljen le, hogy a hátára tudjam fektetni Alysium-ot.
Körülbelül egyforma messze van mind a templom, mind a fogadó. A ló elég hamar megérti mit akarsz tőle, aztán kisebb-nagyobb tornamutatvány kíséretében nagy nehezen felküzdöd az elfet a hátasra.

Megnézem felférek-e még a lóra, de inkább leteszek róla. Futva vezetem a templom felé a lovat csak arra ügyelve, hogy Alysium le ne essen róla.
Túl gyorsan nem tudtok haladni, mert az elfnek elég nagy fájdalmai vannak, és igen kellemetlenül érinti az utazás. Körülbelül húsz perc mire odaértek a templomhoz.

Látva a szenvedését mégjobban megszaporázom a lépteim és a lovat. Ha lassan megyünk abba lehet hamarabb belapusztul. Ha mérget nyelt annak a hatásán úgyse változtat a zötykölődés. Az arcából ítélve meg most már el tudom képzelni mijen egy kiadós méregleves.
A templomhoz érve letérdeltetem a kapu előtt a lovat és lerángatom Alysium-ot. Aztán bevonszolom a templomba. Amilyen vékonyak az elfek nem lehet túl nehéz. Papot keresek a szememmel.
Találsz.

A nagyúrt vizslatom egy kicsit, hogy látok e rajta változást, mert az a gyanúm, hogy ez a lány próbál csak meg megviccelni.
Az uraság a szobában van. Bemégy és megnézed, hogy van-e rajta változás?

Ellenörzöm a meglévö élelmiszerünket mérgek után. Majd figyelmeztetek mindenkit akit még nem figyelmeztetem. Azt javaslom ,hogy mostantól egyszerre nagy adagokban szerezünk be az élelmiszert és minden alkalommal ellenőrzőm.
Deneirának megmutatom az érmét.
A nálatok lévő ételek nem mérgezettek.

Alysium-ot az oltár elé fektetem és odasietek a paphoz:
-Ne haragudjom tisztelendő, de tudna segíteni? Úgy tűnik a társamat megmérgezték.
- Természetesen - mondja, és már siet is oda az elfhez.
Megvizsgálja, majd a szent szimbólumát markolva fohászkodni kezd, ez eltart egy jó darabig. Mikor végez így szól:
- A társa rendben van. A méreg már nincs a szervezetében, de jópár napig még igen gyenge lesz és pihenésre lesz szüksége, a fájdalom és a görcsök igen megviselték a szervezetét.

Majd csak akkor, ha egyébként is lesz rá okom bemenni. Maradok továbbra is az ajtónál és őrködöm.
A nap hátralevő részében nem lesz okod bemenni.