Megvakarom a fejem úgy nézek fel a hozzám képest hatalmas emberre.
-Hmm... lehet. De ehhez nem értek. A vajákost Morel-nek hívják. két napja ismerem csak, akár a többieket. Ember, de amennyit megismertem belőle, nem rossz fajta. Na vigyük ki és temessük el a félelfet, aztán együnk-igyunk valamit. Utánna megpróbálom a Morel-t rávenni, hogy gyógyítson még rajtam valamejest.
Magamhoz veszem Iarwain pénzét és Farkas-ra nézek, hogy akkor segítsek-e cipelni a félelfet.
Erőlködés nélkül felemelem a holtat, és a vállamra dobom. Kifele figyelek, hogy ne akadjunk el az ajtóban. (sem fönt sem lent) Ha így nem férek el vele, akkor két karomba viszem. Egyenlőre a cél csak az, hogy ki vigyem az udvarra.
-Aztán mög kéne ösmerni a többit is. Ligalább az arcúkat, hogy tud'am ki völem, ki öllenem.
Hova akarjátok eltemetni? Ásótok vagy egyéb eszközötök van?

Grenhez:
-Adjunk a fogadúsnak egy ezüstüt, hogy híjjon majdan papot a sírjáhuz, me külünben nem nyugodhat bíkíbe.

Ha majd leérek az ivó részben, akkor odaszólok a Fogadóshoz:
- Huvá temethetjük a hultat, hogy ne ligyen útba? Mög kéne egy ású is.
- Valahova az erdőszélre temessék, ott nem fog senkit sem zavarni. Ásót meg keressenek a kert mellett a fészerhez támasztva.

Farkas után odalépek a fogadóshoz és leteszem elé Iarwain pénzét:
-Ez itt 5 arany. A társunké volt. Nem várom el, hogy megköszönje, de három dolgot kérek érte cserébe. Egy, ne legyen irántam haraggal, nem vagyok egy könnyü eset és a kelleténél idegesebb tudok lenni, ha valaki meghal a társaim közül. Kettő! Eltemetjük most a félelfet, de kérem, hogy amint teheti hívjon egy papot és szenteltesse fel a sírját. Gondoskodjon róla, hogy meg ne gyalázzák és nyugalmát ne háborgassák. Három. a legjobb söréből hozzon ki a sírhoz egy hordóval amint kész a gödör. Rendben van ez így?
- Ha a papot is nekem kell kifizetni, kevés lesz ez az 5 arany...

- Más, nem tudom a nagyúrral mit beszéltek az estéről, de szeretném megtudni most magától.
Várok türelmesen a fogadós válaszára.
- A nagyúrtól megtudtam, hogy a társukat a szíve vitte el, ami mondjuk kissé különös, hisz fiatal volt még, de ki az aki látja az égiek terveit? Neki ennyi idő jutott e világban. Az istáló pedig baleset miatt égett le - látszik rajta, hogy nincs teljesen meggyőződve arról, amit mond.

Ha hallom amit Gren a kocsmárossal beszél, akkor odalépek közel a fogadóshoz, és kikelek magamból:
Micsuda?! 5 aranytallér nöm elíg?! Ne huzz ki a sordunból ímber!!! Röngeteg temetísen vútam, ösmerem az árakat már. Igy aranyért má úri pompa dukál, nagy dínom-dánom. Itten van a nagyvárus napnyira ni.
A fogadós a mennyezet felé emeli a tekintetét, kb olyan kifejezéssel az arcán "na már megint egy vadember", aztán nagyot sóhajt, és megszólal:
- Talán a pap eljön egy aranyért, amit kétlek, de nekem vagy a feleségemnek fel kell utaznom a városba, hogy szóljak neki, erre az időre ha a feleségem utazik nem lesz aki főzzön, ha pedig én utazom, nem lesz aki kiszolgálja a vendégeket. Oda vissza az út két nap.
- Nöm kell ez az okoskudás. Küldjél valami szolgáló fiút, vagy izenjél egy vöndéggel, aki arra tart, vagy azzal, aki a kaját huzza nöked időnként, nem húnap kell, hanem amint löhet.
Ki nem állhatum a sakál mindeniteket, állandúan csak a pénzen jár az öszötök.
- Se vendégre sem pedig szolgáló fiúra nem bíznék annyi pénzt, amennyiért egy pap idejönne.
- Ki mundta, hogy pínzt bízzá rá? Ízenjél velük, hogy gyűjjön egy pap, majd ha idegyűtt, akkor mögkapja szentelís után.
- Gondolja egy pap meg eljön ide mindenféle adomány nélkül? Menjenek kaparják el a társukat, mit bánom én, nincs nekem arra időm, hogy magukkal vitatkozzam! - vágja hozzád a fogadós kissé ingerülten
Farkasra nézek, aztán biccentek.
-Én megpróbáltam.
Felvennéd a pénzeszacskót és elindulnál kifelé, de a fogadós ráteszi a kezedre a kezét.
- Nem azt mondtam, hogy nem segítek, hisz nekem is érdekem, hogy ne járkáljon nyugtalan lélek a fogadó körül, csak megjegyeztem, hogy ennyi pénz nem lesz elég a szertartásra. De lássák kivel van dolgom, a többit majd én kipótolom a cél érdekében. Kérem legközelebb fogja vissza a kedves barátját, mára már épp elég bajt okoztak nekem...
- Möglásd az istenek lösúlytanak rád, ha így gondulkoc.
Ott hagyom, oda viszem a holtat, ahova Gren mondta/mutatta.
A fogadós nem szól semmit, hagyja hogy távozz az épületből.
Felnézek a fogadósra:
-A sörről ne feledkezzen el, meg készítsen össze egy heti élelmet.
- Nem feledkezem meg.
Elengedem az erszényt, és hagyom had markolja fel.
-Ha valaha is visszatérek erre a vidékre, és szándékomban áll egy éven belül. Hát remélem még megtalálom a társam sírját.
- Úgy lesz. Nem tudom maguk felé kik laknak, de itt rendes népek élnek, és nem szokásunk sírokat gyalázni... - látszik, hogy a fogadósnak kezd elege lenni, és mintha neheztelne valamiért.

- Hozom az ásót! Kivinnéd addig? Oda az út menti fához.
Megyek megkeresem a fészert és az ásót.
Megtalálod.
Kimegyek felszedem az ásót és odamegyek Farkashoz. Elkezdem ásni a sírt:
-Remélem hamarost hozza a sört a fogadós. Ti hogy szoktátok búcsúztatni az elholtakat? - kérdem Farkastól.
Grenhez:
- Hát szípen eltemetjük, pap mög minden, aztán iszunk mög eszünk, küzben meg rúla böszélünk. A dolgait mög elusztjuk azok küzt, akik a barátai vútak. Nálatuk nöm így mögy?
A fogadós körülbelül negyedóra múlva kiér a sörrel, leteszi mellétek, aztán visszamegy az épületbe.
-Hasonlóan megy nálunk is. Csak mi az elholtat is megkínáljuk sörrel. A dolgait a családja, klánja örökli. Ha nincs neki, vagy messzi hal meg akkor pedig a vélelévők osztoznak. Kivéve a pénzét, azt vagy a temetésre költjük, vagy a rokonainak juttatjuk el. Iarwain rokonait nem ismerem. ezért adtam a fogadósnak a pénzét. A többi cuccát majd meglássuk.
Nem ások túl mély gödröt, csak akkorát ahol a kóbor állatok tán nem ássák ki. Aztán töltök egy korsó sört és beleloccsantom a sírba. Aztán töltök még kettővel és az egyiket odanyújtom Farkasnak:
-Legyen jobb harcunk és jobb halálunk! Magasba emelem a korsót fél kortynyit kiloccsantok Iarwain testére aztán a többit megiszom.
Megvárom míg Farkas is végez a magáéval aztán megkérem, hogy fektesse be a sírba.
-Egy perc és jövök-mondom neki.
Bemegyek a fogadóba, végigjárom a csapat minden tagját (a nagyúr és családja kivételével), és mindenkitől megkérdezem el akar-e búcsuzni Iarwaintól. (Aki el akar búcsúzni, az írja be hozzászólásban mit szeretne, és én bemásolom a szöveget a megfelelő helyre.)Aztán a kocsiról leveszek az orkoktól zsákmányolt fegyverek közül egy kardot és a két csákányt és kiviszem a sírhoz.
Egyszuszra kiiszom a kupa sert. Finoman belehelyezem a testet, elrendezem kezeit maga mellé, mintha "vigyázba" állna, aztán rövid néhány szavas fohász intézek Dartonhoz. Gren szavaira csak biccentek, jelezve fogtam.
Betemetem a sírt Farkas segítségével és eligazgatom rajta a földet. Iarwain feje felöl leszúrom a kardot és kerszetben előtte a két csákányt. Az egyik korsó (ha fa, az) aljába tőrömmel belevésem az "Iarwain a félelf" szavakat a közös nyelv betüivel és a kard markolatára teszem. Fél korsó sörrel lelocsolom a sírt, magamban elmondok egy fohászt és Farkasra nézek:
-Mehetünk, ha gondolod. Együnk aztán készüljünk az éjszakára.

P.sz. 3736, Arel 3. havának 20. napja, az Acél órája
 

A temetés végeztével a fogadó ivó részében ültök és vacsoráztok, mikor egy fiatal fickó lép be a fogadóba, néhányan ráismerhetnek: ő állt ott a Virágzó Cseresznyefa előtt a Nagyúrral való első találkozás és a csapat felbérelése előtt. (Őt nevezte Stancil Mareknek.) Ugyanaz a kopott, homokszínű ruha van rajta, mint akkor, a széles és formátlan vászon fejfedőt a kezében tartja. Kissé meg van illetődve, úgy látszik, körülkémlel a teremben, kócos világosbarna haja rendetlenül lóg csillogó optimistán csillogó kék szemei felett. Kis szemlélődés után a Nagyúr felé veszi az útját, közben kicsiket pöféket a kezében tartott kukoricapipájából. Mikor odaér a Nagyúr elé, a pipát és a kalapszerűséget a háta mögé dugja és alázattal meghajol.
- Őszintén sajnálom, hogy nem lehettem ott a megjelölt időpontban, amikor beszélt velünk a megbízásról, higgye el, nagyon fontos teendőm jött közbe, alázatosan kérem bocsánatát, remélem, még időben érkeztem - mondja egy szuszra, majd kiegyenesedik. - Engedje meg, hogy valamelyik emberétől megkérdezzem a részleteket, hiszen nem akarom ezzel önt fárasztani, csupán remélem, hogy engem is a csapatába számol majd, mert ön is beláthatja, néha egy kicsi, feltűnésmentes, halk fickó többet segíthet, mint egy akármilyen hatalmas, erős harcos, bár a fegyverrel sem bánok rosszul. - Majd befejezi a mondókáját, kissé zavartan, hogy túl sokat beszélt, és várakozóan néz a Nagyúrra.
A nő fordítja:
Kicsit lenni késve... de legyen, kérdezni meg valakit és ha már itt lenni, szervezni meg az örség, de jól, üzenni a többiek! Nem akarok még véletlen halálok megint.
Marek meghajol a nagyúr felé, aztán némi gondolkodás után a törpéhez lép (a törpén látod, hogy az egész feje be van kötözve, és csak a szemeit, orrnyílásait, és száját hagyták szabadon).
- Üdvözöllek! Remélem nem sértelek meg a kérdésemmel, de ugye az amott ülő Nagyúr kíséretéhez tartozol? Csak mert engem is felfogadott, és azt kérte, szervezzünk őrséget.
- Igen.- Sajnos kevéssé ismerem a csapat többi tagját, aki még ébren van és használható, összegyűjthetnéd, addig én körülnézek a házon belül és kívül, úgyis van egy kis tapasztalatom besurranási ügyekben. A nyilvánvaló bejáratokat pedig úgyis őrizni fogjuk, gondolom.
Végigmérem a fickót jó alaposan:
-Hmm.. nem te vagy az a Marek nevű aki még Eyla-ban úgy volt, hogy jön? Én Gren vagyok a Kőszakál klánból, a nagydarab fickó aki mellettem ül Emberevő Farkas, Maldobrus az elf valahol odakint van, a Stancil kölyök is valahol kint bóklászik, nagyon remélte, hogy jönni fogsz. Morel a vajákos valamerre van, szerintem a szobájában, Capullo szintén a szobájában elég rendesen megtépázva. Oler a bárd meg az előb zenélt valahol. Asszem ennyien vagyunk. Eltemettük Iarwaint. Az istálló leégett, a romok közé ne nagyon menj Olerrel-lel varázsoltatni szeretnék ottan.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Gren, a Kőszakáll klánból - bólint Marek. - Amíg elintézitek azt a varázslást, én megvacsorázok, aztán körülnézek. Úgy látom, úgysem tért még az egész társaság nyugovóra. Aztán megszervezhetjük az őrséget. Én biztos jelentkezek a mai napra, úgyis pihent vagyok.
- Öngem érdekel a többiek pofázmánya, hátha már az öste nem hagynak minket aludni, a végín még lecsapok valamölyiket a setétben. Te ösmered mindent?

Mivel valószínűleg még valaki felkeres amíg pihenek, ezért az éjszakai figyelés csak gondolatfoszlány marad. Lemegyek, megkeresem Stancilt és mondom neki, hogy azt csinál amit akar az éjszaka. Ezután felkeresem a Nagyurat és mondom neki, hogy van egy olyan ötletem, hogy én kint lennék éjszakára a batárban, mint kinti őrség és onnan figyelnék, hogy jön e valaki, hisz ki akar a főbejáraton még csak próbálkozás szinten is bemenni ha látja hogy az egyértelműen őrízve van?! Mit szól ehhez az ötlethez? (a batár nem messze a főbejárattól áll)

A nő fordítja neked:
Rendben van, örködni kint, de beszélni többiek jelek, ha lenni valami.

Mikor aránylag sokan ott vannak lent az asztal körül, akkor feléjük fordulok és a nő fordításában mondom:
-Ki sebesült pihenni, mert nem tudni mikor lesz ágy újra közel. Nem tudni utunk milyen viszontagság, ezért használni ki a holnap reggeli indulásig idő.

Gondolom, akkor ezt az előtt mondod, hogy Gren, a Farkas, és Marek kimennének Malbordushoz.