|
Ísharnak tradiciónálisan és kasztjainknak megfelelően válaszolok. Továbbá a hekkák áldását kérem az Úrnőre és a vadászatra.
-Köszönöm társaim és az Úrnő nevében is nagytiszteletű mester - hajol meg illendően Íshar - Az Úrnő bizonyára ismét eredményesen ejti el a felvert vadakat további dicső trófeákkal díszítve ősei kastélyának termeit. Ha bármit kíván Mester a harcosok teljesítik. Üzi a készül megy. |
Engedélyt adok a kezdésre.
Feran intésére a bérelt hajtók három kivételével félkörben széthúzódnak, jó kétszáz lépésnyi hosszú vonal mentén és felkészülnek az indulásra. A hátramaradó három előkészíti a kocsit és kikötik a lovakat, majd rövid bőrszíjjakat és köteleket vesznek magukhoz, hogy legyen mivel felkötni a zsákmányt. Meríín egy pietorral Dhar és Tömzsipöröly mellé lép és egy bőrzsákban eléjük teszi Dhar a fegyvereik egy részét, majd int, hogy szerelkezzenek fel és induljanak: Khál elől vadkeresés a törpe mögötte látótávra nekünk jelzi tovább a vadakat. Minden amit leltek szabad vad. |
Figyelmesen végighallgatom Ferant, lehajtott fejjel. Megvárom amíg befejezi a mondandót. Amikor megérkezünk lepattanok a teherkocsiról és várok, amíg elengednek a dolgomra. A zsákban a páncélodon kívül az összes fegyvered megtalálod. Tömzsinek vadásztőr, egykezes csatabárd és féltucat rövid vadászdárda jut. Felszereled magad és megnyugtató érzés tölt el ahogy a fegyvereid a kezedbe simulnak. Körbenézek a környéken lábnyomokrat keresek, bár inkább öszötnből, mint tudásból tájékozódom, szagokat keresek, fülelek és a látásomra hagyatkozom, próbálok nyomot keresni, amin elindulhatok. Mélyen beszívod az erdő illatát és sok szagot különitesz el. A közelben észak felé (a szél arról fúj enyhén, egyenletesen) nyulakat (több felnőtt és kölyök, kissé távolabb szarvast érzel. Úgy becsülöd 100-120 lépésnyire lehet, és az illatából kiérzed a félelem csípős ízét. Valószínüleg tőletek riadt meg kicsit, de nem látsz nyomokat a közelben ami arra utalna, hogy erről menekült volna el. Leginkább a gyerekre/gyerekrablókra koncentrálok. Próbálsz hunyt szemmel keresni mielőtt megtennéd az első lépést és úgy érzed a szarvas nem tőletek riadt meg. Magadban kizárod a környezeted zajait és fényeit, csak az illatoktra koncentrálsz. Halványan bukkan fel az illat. A szarvason túl a közeli sziklás domb felől jön. Mintha állott fegyverolaj szaga lenne. |
Miután biztosra veszem, hogy nem természet adta szagról van szó, hanem valami más, valami emberi úgy döntök, hogy észek felé fordulok. Jelzem Tömzsipöröly felé, hogy arra veszem utam. A törpe bólint és úgy helyezkedik, hogy mögötted 15-20 lépéssel a lehető legkissebb zajjal tudjon majd haladni. Mögötte lassan elindul a hajtók köríve és középen Ryel-ék Megállok, hogy keressek lábnyomokat, növényeken töréseket, stb., ami mégjobban megerősíti az elhatározásom. körülbelül 50-55 lépésnyire az erdő belsejében még mindig nem találsz szarvasnyomot, sem mást, de egy pár letört ágat észteveszel. a törések több hetesek, mert a letört részek már szárazak. A fegyvezolaj szagát kissé erősebben érzed, az irány még a szarvashoz és az olajszag forrásához is jó. Mivel nem akarom, hogy a többiek zaja zavarjon/eláruljon, egy kicsit gyorsabb tempót diktálok, hogy eltávolodjak tőlük, de mégse szökésnek véljék. Időnként hátrapillantok, hogy Tömzsi bírja-e a tempót, az ő léptékét is figyelembe veszem, mennyire tud haladni. A törpe kurta lábai miatt kissé lassítasz, de Tömzsi tazután tartja a távolságot és mögötte a többiek is. Ha észreveszek valamit, megpróbálok megbújni, ahol tudok és intek Tömzsiék felé, hogy álljanak meg. A kommunikációt igyekszem Tömzsi felé intézni, aztán bajlódjon ő a fensőbségekkel, illetve a közléssel. Ott ahol megérezted valóban ot áll a szarvas. Jókora példány és az ellenkező irányba (a fegyverszag felé) figyel. Vagy húsz lépésnyire vagy tőle mikor megállsz és jelzel. Ryel: Tömzsipöröly-ön keresztül jelzést kapsz, hogy előttetek jókora szarvas áll. (tőled úgy 40 lépésnyire lehet.) Dhar: A lelőtt szarvas vérének illata egy pillanatra elnyom minden más szagot. Hallod ahogy még remegnek a lábai, de biztos vagy benne, hogy már halott. Merre tovább? - Tovább kéne mennünk - szólok oda halkan alig hallhatóan és nem ránézve Ryelnek. Motyogásom szinte érthetetlennek tűnhet még az ő számára is, ha jött valaki vele a lövés erejéig, senki nem jött ennyire előre. Feran és Meríín két lépéssel mögötte vannak kétoldalt. akkor meg sem szólalok, csak elindulok a vad fel arra a pontra, ahol figyelt és a pozicíójából felveszem azt a látszöget, amit a szarvas nézett, most egyenlőre kizárom a szaglásom, ne zavarjon a többi érzékszervem koncentrálásában. A Tetem összeszedése úgyis Tömzsiék feladata lesz és nem véletlenül adtak fegyvert, ezenkívül gondolhatják azt is, hátha egy következő prédát találtam volna és lehetséges is... A szarvas helyén állva a fejed körülbelül ugyanolyan magasra és irányba állítod, mint az állat. A fák közütt a sziklás domboldalra és egy keskeny hasadékra látsz úgy 150-170 lépésre lehet. Ahogy koncentrálsz és lassan pásztázod a területet egy parányi fémes villanást veszel észre a hasadékban. Csak egy pillanatra látod, de biztos vagy benne, hogy nem kő, hanem fém, megmunkált fém verte vissza a nap fényét. Jelzek a töbieknek, hogy egy picit maradjanak le, majd kis kerülővel elindulok a rés felé, óvatosan közelítem meg a helyet minden eshetőségre felkészülök. Ahogy közeledsz egyre ezősebben érzed a fegyverolaj szagát és lassan más szagokat is. Izzadt emberszagot, legalább tucatnyi emberét, lovak csípős szagát, élelem és zsíros hamu szagát. A nyiladék előtt tisztul a terep és megtalálod a fegyverolaj szagforrását is. Egy kis tégelynyit az egyik fa tövébe gurulva. A nyílás vagy három ember széles, belőle érzed a többi szagot és újra látod a fémvillanást. A kis szúrdoktól úgy 15 lépésre balra a sziklákon felfelé halvány zergecsapást fedezel fel ami felfelé kanyarog. Jelzek Tömzsipörölynek, amit észlelek, majd közelebb húzódom, hogy megnézzem, alaposabban felmérjem a terepet. A törpe bólint, majd látod ahogy kissé hátrébb húzódik és a földre hasalva beszámol Feran-nak aki továbbadja a mondandót Ryel felé. Igyelszem takarásban maradni, vagy legalábbis észrevétlen. Kis kerülővel elég közel jutsz a hasadékhoz hogy bepillants. A vágat lehet vagy tíz lépés hosszú és a vége elkanyarodik, innen nem is látod. A keskeny résben két bóbiskoló embert pillantasz meg. A sziklánál igyelszem felmérni a benne lévő tárgyakat, illetve az embereket, hányan lehetnek, fegyverzet, szándék, stb. A felfedezett két ember közül az egyik mellé hosszú harci íj van támasztva, könnyű bőrvértet és vastag posztóruhát visel. A fejéről majd leesik a félgömb alakú bőrsisak. Övében két tőr, a nyilait tartalmazó tegez felborulva előtte hever. A másik fickó sem sokkal "ébereb". Hegyes tetejű, orrvédős acélsisak, bronz pikkelyvért. A kerek pajzsának dőlve, félrebillent fejjel alszik a szakálláról már csöpög a nyála. Az ölében keresztbe fektetve meztelen pengéjű másfélkezes egyenes fattyúkard, a rövid csizmaszárából széles pengéjű hosszú tőr áll ki. A kinyujtott lábai a "szoros" túlfelét érik. Maguk előtt két falba vert szegen erős kötél keresztben kifeszítve, azon rövid madzagokon a földet épphogy érintve kicsiny csengők lógnak. Beljebbről motoszkálást, halk mormogást (beszélgetést?) és lovak prüszkölését hallod. A fal kétoldalt meredek és hitrelen magas. Vag az "őrőkön" keresztül, vagy kívülről a vadösvényen felmászva tudsz csak az őrök mögé, a többiekre pillantani. |
Előveszem az íjat, majd a tegezből kiveszek egy fekete tollú vesszőt, megnézem a hegyét, aztán előveszek egy másikat, az elsőt pedig félrehajítom a földre. Az egyik hajtó azonnal felveszi a nyilat és hátramegy vele a kocsihoz, leteszi és jön vissza. Óvatos lassú léptekkel előremegyek Dhar közelébe és amint megpillantom a szarvast megtorpanok. Lassan felemelem az íjjam és megfeszítem. Célbaveszem a szarvas felém néző oldalán A bal oldalát látod, a feje a veled ellenkező irányba néz. a melső lába lapockája mögötti részt, ott ahol a bordái mögött a szíve dobog és lövök. A nyilad elsuhan Dhar feje felett és félszárig fúródik a szarvas mellkasába. Az megugrik mikor az acélhegy a testébe tép, majd három szívdobbanás múlva megroggyannak a lábai és egy bokorba zuhan.
|
A Vadösvényen felmászva igyekszem a többieket látótérbe helyezni. Felmegyek az ösvényen, lehetőleg nem nagy zajt csapva, macska képességeimet használva kapaszkodom felfelé a vadösvényen. Mielőtt jeleznék a többieknek alaposan körbenézek itt fentebb nincs-e senki, majd ha meggyőződtem róla, hogy minden rendben, akkor jelzek a többieknek az előbb látottakról, hány ember, milyenek, mi van náluk, vészjelzést tudnak adni, mindent, amit csak eltudok nekik mutogatni messziről, vagy valahogy jelezni, majd arra is várom a választ, hogy mi legyen a következő lépés. Végig Tömzsipörölyt figyelem, hisz az ő jelzéseit már megszoktam és ő képes akár képekkel is magyarázni, nekem is, nekik. Persze a többiekre is figyelek, kimondottan Ryelre, hogy mit akar a továbbiakban. |
Dhar Felkapaszkodsz a vadösvényen és kisvártatva megpillantod a hasadék végén lévő katlant. Túl magasra nem tudsz mászni, mert észreveszel egy őrt az ösvény végén is. Egy lapos sziklán üldögél és fáradtan nyújtózik. Mellette íj, a válán átvetett szíjon tömött puzdra, övén rövidkard fityeg. Mögötte karó van verve a sziklák közti résbe és a karóról erős kötél lóg a katlanba. Lenézve csak a völgyecske felét látod, másik felét (a feléd esőt) takarja előled a sziklafal. kéttucatnyi kikötött, leszerszámozott lovat látsz és két tábortűz fekete hamukorongját. A tőled távolabbi falnál félsátor áll, alatta levert cövekekhez könnyű, vékony lánccal bilincselt fiatal lányka ücsörög egy kilógó bélésű párnán. Mellette egy középkorú nő foltoz egy ócska takarót és a testtartásából ítélve tisztelettel beszél a kislányhoz. A sátortető előtt pár lábnyi lánccal a lábánál kikötve korosodó férfi. A ruhájából ítélve harcos lehet, bár a ruhájából nem sok maradt, bár ahogy jobban megnézed, pont az ő köpenyéből, ingéből készül a "takaró", komor sebhelyes arccal nézi a kicsit távolabb pihengető embereket. Kilenc fegyverest számolsz össze és talán egy aki varázsló - görbedt hátú alak, színes ákombákom jelekkel díszített köntösben, göcsörtös botra támaszkodva álldogál - mert a többiek, erősebb felépítésük és fegyvereik ellenére, láthatóan félnek a közelébe menni. Úgy véled a három őr bármelyike elég zajt tud csapni ahhoz, hogy felfigyeljenek rá a többiek. A völgyecskében lévőknél elsősorban kardokat, rövidkardokat látsz, de van szerteszét pár lándzsa és íj is (láthatóan nem akarják cipelni itt is, csak lerakták valami könnyen elérhető helyre) A legtöbb általad látott emberen bőrmellény, vagy pikkelyvért van, de látsz egy fém melvértes alakot is, és gyanítod, hogy páran láncinget viselnek a kabátjuk, ingük alatt. Ryel: Percekig nem történik semmi, Dhar eltünt a szemed előt, de a törpe mozdulatain látod, hogy valami történik elöl, mert Tömzsipöröly feszültnek tűnik és a kezei egyfolytában a fegyverei körül járnak. Aztán Tömzsi kézjeleket kezd mutogatni, miközben feszülten figyel arra amerre Dhar eltünt. Feran figyel és halkan "fordít": -Hasadék a domboldalban. Két őr. Dombon fent egy őr. Kis völgy a hasadékon túl, kéttucatnyi ló. -Feran arca feszültté válik ahogy folytatja- Három fogoly. Egy kislány és egy férfi láncon. Egy nő szabadon. Völgyben kilenc fegyveres és egy.. varázsló?. Valószínüleg vannak még többen. Utasítást kérünk. Atya: Reggel, miután Ryel-ék elmennek a fogadóból az egyik pietor kísérőtök ételt és italt hoz be neked. |
Ferannak:
- A lányt ki kell szabadítani. Nem eshet baja. A varázshasználóval végezzenek először. A részleteket magára bízom. Feran meghajol: -Parancsa szerint Asszonyom. Kézjelekkel utasítja a törpét majd a hajtókhoz és a kíséret többi tagjához fordul és pergő utasításokat zúdít rájuk. A hajtók vonala összehúzódik egyenes vonallá és egyikük meghajol, majd elrohan az út felé. Meríín kivont karddal kezd készülődni és kissé előrefelé mozog. A vékony pietor óvatosan a hasadék felé indul, a törpe előtte pár lépéssel ugyancsak, de hamarosan "helyet" cserélnek és eltünnek a fák-bokrok között. A kísérő pietorok két csoportra oszlanak, egyik csapat köréd áll, a másik Feranmellett sorakozik fel. -Készen állunk Asszonyom. Kíván résztvenni a megsemmisítésben? |
Dhar:
Tömzsipöröly miután továbbítota a jeleid, egy percig feszülten figyel hátra, majd feléd fordul és közeledve hozzád jelezni kezd: -Foglyokat kiszabadítani. Védeni. Varázshasználót ölni meg gyorsan. Kicsit szünetet tart és látod ahogy ellép mellette a kíséretből a magas vékony férfi. Valamit mondhat a törpének mert az tisztelettudóan hasal és figyel, aztán feléd kjelez újból: -Felső őrt csendben elintézni. Alsó két őrt mi. Utánna bevár csapat. Egyszerre támadás, gyors halál varázslónak. |
Ferannak:
- Hacsak nem lesz feltétenül szükség a tudásomra, nem kívánok résztvenni benne. -Értettem Asszonyom. Feran intésére csendesen megindul a "sereg" a fák között. Kivont, de napfénytől takarni próbált pengék, felajzott íjak. Meríín mint előőrs a csapat előtt, követve a Dhar és a törpe által meghatározott útvonalat. |
Jelzek Tömzsipörölynek, hogy megértettem. Hozzáteszem felé, hogy ha úgy kívánja, hogy halott legyen, akkor neki is fel kell jönnie ide, mert ez maximum ájult lesz, jó sokáig, de nem ölök, ha nem muszály. A törpe kicsit gondolkodik, aztán jelez: -Csendes legyen. Ne tudjon jelezni. Ha alszik az is jó. Megyek fel. Ismét megfigyelem, hogy mit csinál a fenti őr, felmérem a távot, mennyi esélyem lehet odaérni, mielőtt lőne, vagy kiabálna egyet. Az őr nagyon fáradtnak és álmosnak látszik. Épp egy kulacsból iszik valamit. Feltételezed, hogy vizet, mert nem érzel alkoholszagot felőle. A nagy sima kő amin ül, valószínüleg tompítja majd a legyűrésének zaját, mert nincsenek rajta apró kavicsok. Egy jókora ugrásnyi távra meg tudod közelíteni úgy, hogy ne vegyen észre. Ha nincs, megpróbálom elterelni a figyelmét valamilyen trükkel, kődobás, huhogás a sűrű cserjés, fák közül, valamit. Mikor körbepillantasz, hogy mivel tudnád elterelni még a figyelmét, a lejtőn felfelé kapaszkodó törpe lábai alól kifordul egy kis kavics. Az őr úgy tűnik hallott már ijesmiket és azt hiszi valami állat mászkálhat ott, mert elég lagymatagon néz arrafelé. Az álmos szeme végigfut a domboldalon és először keresztül a törpén és a fák közül épp kilépő fegyvereseken. Aztán elkerekedett szemmel néz le és látod ahogy kiáltásra nyitná a száját. Reflexszerűen lököd magad a levegőbe és még látod ahogy a tekintete feléd villan és torkára fagy a kiáltás a felé repülő alakod láttán mielőtt magad alá temeted. Ha háttal van megpróbálom a jobb karom a nyaka köré fonni megfogva a bal bicepszemet, míg a bal karom a feje tetejére teszeem és mindkét karom lefelé szorítva megpróbálom a nyaki ütőereket elszorítani, feltehetőleg elájul. Fél percig tartod leszorítva mikor rájössz, hogy valószínüleg már a látványodtól félig elájult. Most ernyedten fekszik alattad. Tömzsi közben felkapaszkodik melléd és óvatosan a völgy széléhez kúszik, miközben rádvillant egy vigyort: -Kilapítottad vagy csak elfáradtál és jól jött párnának? - kérdi suttogva. A szemén látod, hogy a harc lehetősége felvillanyozta és alig várja a folytatást. - A két alsó őr is kész. Le tudsz innen gyorsan jutni a lányhoz? A kötélen vagy ugorva? Tömzsipörölyhöz: - Ő volt fáradt és kérte, hogy tegyem őt mély álomba, Te pedig tudod, hogy én segítőkész vagyok - válaszolom vigyorogva. -Persze. Segítőkész. Meg jólelkű. Én meg magas elf nő, csak elcserélt a bába. - morog vigyorogva és az ájult őrtől elszedett tőrt méricskéli a kezében. Lenézek óvatosan a mélybe, felmérem milyen mély lehet, hogy elég egy ugrás, vagy inkább a kötél, esetleg valameddig kötél, aztán ugrás. Ettől függően válaszolok a törpének. Ahogy óvatosan követed a kötél lefutását a sima falon úgy ítéled meg, a legjobb az lenne ha a peremen át még a kötélbe kapaszkodva lendülnél le és a sima faltól elrugaszkodva úgy kétölnyi magasból pont félútra érkeznél a foglyok felé. Miközben lenézel további féltucat embert veszel észre az addigiakon felül meg az alattatok lévő falnál négy kihúzott sátorponyvát. Az egyik alól kilógó lábakból és horkolásból, úgy véled azok az alvóhelyek. - Ha ugrok, a foglyokat védjük meg, vagy a varázslót semlegesítsük? - kérdek vissza Tömzsipörölyhöz. - Mert a kettő együtt nem fog menni, hacsak a varázsló nem áll közvetlen közelükben. Tömzsi maga mellé egy résbe szúrja a tőrt és az ujjait tornáztatja: -Ha megindulsz láthatatlanná teszlek amennyire lehet és próbálok vagy tucatnyit "belőled" mozgatni odalent. Amikor leérsz rohang a foglyok felé és aki az utadba akad csapd le, de ne állj meg harcolni. Addigra felérnek a többiek és vagy innen fedezlek, vagy megindulok lefelé. A hátatok mögött lassan félúton járnak felfelé a "hajtók" közül azok akiknek íjja van, meg két harcos a kíséretetekből. A hasadékból a látszólag tovább alvó őrök mögül Feran int felfelé nektek és mutatja, hogy amint megkezditek a rohamot azonnal támadnak ők is. Tömzsi szúrósan feléd néz és valamit mutogat aztán kissé rekedten megszólal: -Kész. Ha leérsz akkora kavarodás lesz amekkorát eze álmukban sem láttak még. Óvjanak az istenek és ne habzsolj fel minden élvezetet előlem! Tömzsipöröly szavaira csak egy mosoly a feleletem. Elindulok a kötélen lefelé ereszkedem olyan gyorsan, ahogy csak tudok, de igyekszem a lehető leghalkabban tenni. Elinduláskor kicsit zavar, hogy szinte teljesen átlátsz a kezeden és magad sem tudod pontosan hol kezdődik a tested, de hamar hozzászoksz. A megadott pontnál elrugaszkodom a foglyok felé ugrok. Körötted, mintha tucatnyi félig sem látszó khál repkedne. Ahogy földetérsz. Kitör körülötted a káosz. Hatalmas kitörő ordításban megérkezem, mint egy a harci kedv kitörte jelezze a csata kezdetét és utam a foglyok felé veszem, miközben pásztázom a környezetet, merre lehet a varázsló. Összevissza rohangáló hasonmásaid közt rohansz a foglyokhoz. A körötted lévő fegyveresek teljesen megzavarodnak és a káoszt tovább fokozza a hasadékból kireppenő tűzlabda amit Feran lő be a fegyveresek közé. Az egyik íjász keresztüllövi egy hasonmásodat és "sikeresen" megöli a mögötte lévő társát. Kardok, tőrök kaszabolják az illúzió khálokat és csattannak össze a völgybe betörő csapat fegyvereivel.Ha közel van, csak egy kokit próbálok adni neki, ami megszédíti, esetleg egy időre elkábítja. Nem találkozol vele "útközben" de hogy még él azt azonnal tudod. Egy villám egyszerre három "műkhál-t" üt át és a lovak közé vágódik. Aztán kántálást hallasz ami véresen bugyogó hörgésbe fullad, ahogy a vékony pietor tőrei feltépik a varázstudó mellkasát és torkát. Ha másvalaki téved az utamba leginkább előre dölve neki feszülve taszajtom arrébb az ellent. két zavarodott fegyverest is felöklelsz. Az egyik csak elterül, a másik viszont szinte elszáll az ütközéstől és a kőfalnak vágódik. A felőle hallatszó reccsenésből arra következtetsz, hogy többé nem fog felkelni. Mikor odaérek a fogylokhoz megnézem, hogy ki van-e kötve a lánc, ha igen megnézem a kikötött végét, mennyire enged és megrántom, ha nem enged, akkor minden erőmmel próbálom a két fogoly láncait szétszakítani, ha ez sem megy, akkor igyekszem őket védeni, amennyire csak tudom. A férfi próbál az utadba állni, de felismerés csillan a szemében mikor az általad felöklelt fegyveresekre néz. Csak int, hogy a lány felé menj aztán egy arra tévedő zavarodott fickóra veti magát. A kislány a nő háta mögé rejtőzve félénk pillantásokat vet feléd, a nő arcán rettegést látsz. Mikor lehajolsz a kislány láncát tartó karóért a nő láthatóan megnyugszik kissé. A karó recseg ropog ahogy rángatod. Mögötted ordítás aztán tompa puffanás hallatszik és egy kard csapódik melletted a földre. Aki fogta nyílvesszőkkel a hátában elterülve fekszik, alig két lépésre tőled. A nő felragadja a kardot és merészen a kislány elé áll, hogy védje. A karó egy hatalmas reccsenéssel kettétörik, a kislány lánca végén arasznyi darab himbálódzik belőle. A nő és a lány meghökkent arccal néznek mögéd. Mikor hátrapillantasz egy ölnyi magas kőfalat látsz ami eltakar mindent a völgyből, csak a fogoly férfi láncát látod "ideát" amint a falban mozog jobbra-balra, mintha ráznák a végét. Egy meglepett arcot vágó fegyveres esik át a falon és mielőtt magához térhetne a nő lecsapja a fejét. A "falon" túlról robbanásokat, fegyvercsörgést és ordítozást hallasz. A nő bátorságát és harciasságát meglepődve figyelem. Leginkább úgy tűnik nekem, mintha egy anya oroszlán védené kölykét. Nem avatkozok közbe, had végezze dolgát, nem akarom, hogy fölöslegesnek érezze magát, leginkább mellette segédkezem, ha baj lenne, de legfőképpen a lány egészségére próbálok vigyázni, miután már láttam, hogy a varázslót sikerült elintézniük, már csak ez a feladat maradt. Két zavarodott fegyveres tántorodik át a falon, az öregedő harcossal birkózva. Egyikük kiesik a kavargó "emberkupacból, majd felétek idnul. Jobb kezében rövidkard, zöld folyadékot izzadó pengével, baljában fogazott élű tőr. A nő eléugrik és pár pengeváltás alatt halálra sebzi. A falon túl továbbra is tombol az "ütközet". Egy pillanatra megremeg a fal aztán eltűnik amilyen gyorsan megjelent. A falnál ahol leugrottál az egyik sátor romjai közül Tömzsipöröly mozdulatlan lábai merednek elő. Körötte jókora szikladarabok és több véres, szétszakadt holttest. A fal tetejéből jókora darab hiányzik, perzselt szegélyű cakkos vonal mutatja hol volt nemrég a szikla teteje. A táborban tombol a harc. Csonka holttestek, vérző sebesültek mindenfelé, ádázul vicsorgó vérborította arcú fegyveresek. A völgyecske közepén sötéten kavargó félgömb belsejében magas, ősz hajú férfi áll, kezei közt sistergő villámokat teremt. A "pajzson" Feran tűzállatai harapnak réseket és amint eloszlik egyikük a villámok csapásaitól azonnal másik ugrik a helyére. A férfi valamit kántál és éles hangú kiáltással szerteszét szórja a kezei közt feszülő villámokat. A völgyben heverő sebesültek éles kiáltásai fájdalmas hörgésbe fullnak. Mintha minden megremegne. A közeledben lassan feltápászkodik a nő által lefejezett fegyveres és kardjára támaszkodva igyekszik megtartani az egyensúját. Arcából vérszín gömbökként rezzenéstelenül merednek előre a szemei. A leláncolt harcosra most a még élő ellenfele mellett még két vánszorgó holttest támad. |
Amikor áttántorog a két harcos a falon, kicsit furán nézek, de amikor eltűnik a fal meg hátra is tántorodom. Meglátva Tömzsi mozdulatlan testét, rossz érzés fog el. Hátra pillantva meggyőződöm arról, hogy a lány jól van-e, - úgy tűnik az ijedtségen kívül még nincs baja - a nő elég jónak bizonyul annyi időre a védelmére, amíg megnézem Tömzsit. Megpróbálok odajutni hozzá, akit érek most nagyobb erővel taszajtom arrébb, mint eddig, - két "zombit" löksz fel mire odaérsz a törpéhez, mindkettő összecsuklik - felkapom a törpét és a gyerekhez viszem, ott lerakom és próbálom mindkettőjüket védeni a nő mellett. Tömzsipöröly eléggé megviselt állapotban kerül ki a romok közül, a fején, több helyen is felrepedt a bőr, a ruhája eléggé szétszakadozott, de még lélegzik. Amikor leteszed, a kislány furcsán néz rád, aztán a törpére. Láthatóan zavarban van, de már mintha kevésbbé lenne rémült. Mikor felegyenesedsz kinyúl, megfogja a jobb kezed és valamit mond neked vékony dallamos hangon. Az arcán félénk mosoly, aztán a köpenyből vart takarójával félig betakarja a törpe ájult testét. A kislány mosolya-érintése fura érzést vált ki belőled, a bizalom és a nyílt tekintet felébreszti benned a barátait védő "fenevadat" melegség árad el a tagjaidban. Amikor a bambaképű ellenfelek feltápászkodnak, furcsálva tapasztalom, hogy nem rég holtan hevertek, de felkészülve várom őket. Azt, amelyiket a nő levágott, elépattanok és kiütöm a kardot, amin támaszkodott, majd jókorát behúzok neki. Magad is csodálkozol mikor az öklöd szinte elmerül a mozgó halott belsejében. Érzed a szilánkokra hasadó csontokat és a még meleg belszerveket. Az élőhalott mozdulatlanná dermedve csúszik le a kezedről. Közben az "ütközet" egyre kaotikusabb. Feran lángállatai jókora lyukat tépnek a varázsló pajzsán és a vékony pietor szinte szó szerint berepül a lyukon mielőtt bezárulhatna. A törei valósággal szétrobbantják a varázsló fejét. Az élőhalottak mindenkire rátámadnak, addigi társaikra is. Öt fegyveres kitör és a hasadékon át kirohan. Ryel: Jó öt percnyi csatazajt követően a domb irányából öt alak bukkan fel rohanva. Véres fegyvereket lóbálnak és nem teljesen felétek tartanak, de mikor megpillantanak titeket felétek kanyarodva rohannak tovább. az arcuk torz maszk a vérfoltok alatt, a ruháik szakadozottak, többen sebesültek. |
Először csak hidegen végigméem a felém rohanókat és a megvetés csak úgy sugárzik az arcomról. Kurta szavakkal visszaparancsolom az mellettem maradt testőröket aztán hanyagul felemelem az íjjat és hasbalövöm a legközelebbit. A férfi síkolva omlik össze, a vesző hegye a hátán jön ki. A többi egy pillanatra megtorpan, aztán szétrebbenve, több irányból közelítenek.
Sorra beléjük eresztek egy-egy nyilat, halálos pontokat igyekszem lőni. Az ötből négyen fetrengenek haldokolva pár pillanaton belül a földön. Az utolsó megáll és mikor ráemeled az íjjad motyog valamit letérdel és átvágja a saját torkát. Az őrzésedre rendelt pietorok a földig hajolva fordulnak feléd mély tiszteltük jeléül, a bérelt hajtók hasrafekve kérik Tharr áldását rád. |
A gyermek felé egy bólintással jelzem, hogy megköszönjem gondoskodását. Körbenézek a jelen helyzetben. Ha nem olyan vészes a dolog, vari meghót, többiek rendben, nem kell a segítség, akkor viszahúzódok Tömzsipörölyhöz és megnézem, hogy mennyire vészes. Feran és a még élő kísérőitek az élőholtakat módszersen "legyilkolják" ismét. Feran tüzet idéz a fegyverekre és lánglabdákat dob az élőholtakra. A nővel két élőholtat tartotok távol még egy rövid ideig mikor a vékony pietor lángoló tőrei egyszerr pusztítják el mindkettőt. Tömzsi-n nem látsz igazán súlyos vérést és látszólag a légzésével sincs gond. A fején jókora vérző púpot tapintasz ki. Megnézem az öreg embert is, hogy mód van-e rá, hogy kiszabadítsam. Az ő láncca jóval erősebb és a rögzítőcölöp is ellenáll neked. A férfi fursálva nézeget téged - láthatóan nem tudja eldönteni hogy viszonyuljon hozzád - aztn kutrtát biccent csak feléd és beszélni kezd Feran-nal. Ő halkan álaszol aztán egy mozdulatára megolvad a lánc egy része és az öreg, lábán a bilinccsel meg egy jó arasznyi láncdarabbal, végre szabadon mozoghat. A kislányhoz lép és meghajol előtte, akárcsak a többiek, Feran-t is beleértve, aki közben elismerően pillant feléd. a gyermeket közrefogják és a még mindig füstölgő holttesteket kerülgetve kivezetik a völgyből. Tömzsit felkapom, és kiviszem. A törpe hallkan felnyög mikor felkapod és ezt jó jelnek véled. A völgyből kilépv hamaosan megpillantod Ryel-t és a többieket, meg a völgyből kitört fegyveresek nyilaktól átjárt testét |
Mikor látom Feran elismerő jelzését, szinte kihúznám magam, de gyorsan észbe kapok és lesütöm a fejem, rá sem pillantok. Még nagyobb döbbenetemre, mikor a gyerek előtt hajolnak meg a porba hullok, mint valami rothadt gyümölcs és várom amíg elvánszorog mindenki, majd felnyalábolom a Törpét a vállamra és elindulok utánuk. Kint Ryel elött ismét lehullok, ám vigyázva Tömzsit először magam mellé teszem és csak utána nyelem a port. Mikor indulásra szólítanak ismét felkapom a törpét és elindulok visszafelé vele. Úgy veszed észre könnyebben lélegzik és mintha kezdene lassan magához térni. Egy pillanatra kinyitja a szemét, aztán fáradtan lehunyja. Úgy érzed hamarosan békésen szuszogva alszik, csak néha grimaszol a sebei miatt.Magamban elégedettség tölt el, végre megmozgathattam magam és nem csak az idiótábbnál idiótább feladatokat végeztem, amit rám osztottak, végre történt valami érdekes is a monoton napok között. |
Mikor a közelembe ér a kislány, leszálok a lóról, és egyenrangúként köszöntöm, majd felajánlom, hogy visszakísérjük az atyjához.
A kislány mögött az asszony és az újra fegyvert markoló pietor meghajtja magát előtted. A leány tisztelettel köszönt majd vékony hagon megkérdez: -Bocsássa meg illetleségemet nemesenszületett, de ha megfelelne még várakozznék kicsit és ha engedi megvásárolnánk önöktől némi élelmet, sajnos a táplálásunkra nem fordítottak nagy gondot. - a kislány láthatóan nem éhezik, de nem is jóllakott. Meglehetősen nagyot nyelt mikor megpillantotta a szarvast amit lőttél. |
Kiadok pár parancsot a megfelelő embereknek, hogy a kislánynak a körülményekhez képest biztosítsanak a rangjának megfelelő ellátást.
Az emberek nyüzsögni kezdenek, a hajtók vezetője engedélyt kér tőled, hogy elláthassa a sebesülteket és tisztelettel megkérdi, hogy az általad lőtt szarvasból süthetnek e a részedre és a kislánynak. Alig pár perce munkálkodnak (sátort vernek hirtelen amit völgyből hoznak ki, bográcsokat,sütővasakat készítenek elő) amikor ütmes, gyors dübörgéssel az elrohant hajtó vezetésével majd félszáz teljes fegyverzetű katona érkezik. Feran-ék gyorsan gyűrűbe fognak téged és a lányt, majd utatnyitnak a csapatból kiváló fiatal tiszt előtt. Az, mikor észreveszi a kislányt elétek áll és tiszteletteljesen meghajol: -Hódolatom Úrnők, Emmylem-on T'laloc vagyok a harmadik váltás parancsnoka. Örömmel látom önt újra szabadon suessa -néz a kislányra- Szabad megkérdenem hogy futottak össze? A tiszt hangjában némi gyanakvó élt hallasz, mint akinek ez a találkozás túlságosan is "véletlennek" tűnik. |
Bocsi mindenkitől de most a héten irdatan rámszáltak melóval :( a jövő héten remélem ez fogyni fog rendesen és tudok többet lenni.
|
A tisztnek a megfelelő köszönés után elsorolom a vadászat eseményeit, és kislány megtalálásának mikéntjét, némileg kihangsúlyozva benne Dhar szerepét.
A tiszt és a mögötte felsorakozó altisztek érdeklődve hallgatnak végig, az arcukon látszik, hogy meglepődöttek, ugyanakkor felettébb boldogok az események hallatán. Mikor befejezed a beszámolódat Emmylem a katonák felét a völgybe és a völgy köré küldi őrségbe, a eggyorsabbat vissza a csapathoz, a többieket pedig körbe rendeli őrségbe. A csapatával jött kirurgus tiszteletteljesen megvizsgálja a kislányt és elégedetten jelenti, hogy semmi bántódás nem érte a kissé alultápláltságon kívül. Aztán az öreg pietort és a nőt vizsgálja meg és látja el (sokkal jobban ki vannak éhezve mint a gyermek és több sebesülésük is van) . Utánna foglalkozik csak a kísérőitek közül a sebesültekkel. A katonák és a "hajtók" ezalatt összerakták mindazt az élelmet ami akadt náluk és szegényes de tápláló "ebédet" tálalnak a kislánynak. A szarvashús gyorsan sül és hamarosan abból is kerülnek vékony szetletek a tányérokra. Emmylem-mel és a kislánnyal ültök le egy kis "tábori" asztalka mellé, ott tálalják nektek az ételt. Fél órán belül dübörögve érkezik a katonák nagyobb csapata, köztük három sárgaruhás tharr pappal és egy lángvörösbe öltözött sogronitával. Emmylem jelent a felettesének aki a papokat a völgybe parancsolja és maga is elmegy megszemlélni a "csatateret". Akarsz beszélgetni közben a kislánnyal vagy a tiszttel? |
Csak általánosságokról (de jó, hogy előkerült, biztos örül majd az apja, és minő szerencse, hogy a tiszt úr épp erre járt, stb), nem szeretném a lányt faggatni arról, hogy hogyan fogták el, és hogy mennyire volt rossz az elmúlt pár nap, úgyis el kell mondania majd párszor, és elég lesz akkor felidéznie a kellemetlen emlékeket, nekem elég, hogy előkerült épen és egészségesen.
Jó órányi beszélgetés után térnek vissza a papaok és a parancsnok. Az arcuk komor, látszik rajtuk, hogy bármit is találtak nagyon nem tetszik nekik. Addigra már túlvagytok az étkezésen és a kislány hűvös vizet, ti bort kortyolgattok. A tiszt halkan utasításokat oszt majd felétek fordul: -Kisasszony, suessa Delorach? Ha nincs ellenükre visszakísérnénk most önöket a városba. A kislány boldogan, bár kissé bizonytalanul áll fel: -Mehetünk. Apám biztosan vár már és illetlenség lenne tőlem ha tovább váratnám. - fléd fordul - Nem bánná asszonyom, ha azt a nagy macskát magam mellett tartanám a visszaúton? Nem láttam még ilyent. Szeretném, ha az anyanyelvén mesélne vagy énekelne míg hazafelé tartunk. |
A tisztnek:
- Nincs ellenemre, indulhatunk. -Köszönöm Suessa Delorach. A tisztek pattogó parancsaira a katonák villámgyorsan munkához látnak. A hajtókkal együtt felszedik a "tábort" és összepakolnak. Aztán a kislányt felsegítik a köpenyekkel kipárnázott kordéra. Mögötte az öreg pietor és a nő gyalogol, mögöttük a hajtók. A katonák és papok nagy része a "helyszínen" marad de az egyik tharr pap és harmincnál több katona fog titeket védelmező gyűrűbe mikor elindultok. A kislánynak: - Természetesen magával tarthat. -Köszönöm asszonyom! - mondja boldogan aztán kényelembe helyezkedik. Ezután Feranon keresztül utasítom Dhart, hogy a visszaúton maradjon a kislány mellett, és engedelmeskedjen a parancsainak. |
A kormányzó palotájáig kísérjük a lányt, aztán a kormányzó óhajától függően vagy maradunk egy darabig, vagy visszamegyünk a fogadóba.
A kormányzó a város kapuja előtt találkozik veletek és magához öleli a kislányát. Téged a tisztekkel együtta palotába hivat. Feran-ék, Meríín kivételével veletek tartanak. Ő visszakíséri Dhar-t, Tömzsi-t és a hajtókat a fogadóba. |
Dhar:
A visszaúton halkan beszélsz a kislányhoz anyanyelveden aki csillogó szemekkel, félrebillentett fejjel hallgat téged. Tömzsipöröly-t a hajtó lábai mellé teteti veled. A törpe szuszogva alszik. Mire a városba értek a kislány pár szót mond a nyelveden és próbálja ismételni az egyik mondókát amit tőled hallott. Az apjával való találkozást a földön hasalva hallgatod végig, aztán Meríín vezetésével elkanyarodtok a fogadó felé. Az istállóban két kosárnyi élelmet találsz ott ahová a maradékot tettétek el még tegnap. A törpe lassan ébredezik és kissé szédelegve ül fel: -Mi a fene történt? Atya: Látod az ablakból a visszatérő Dhar-ékat, nagyjából két óra múlva vágtatva érkezik egy lovas és pár perc múlva kopogtat az ajtódon. Gil: Másfél nap alatt éritek el a partot. A trammon fedélzetén eközben szinte folyamatosan dolgoznak az egykori rabok. Az elfek egyike a kovácsműhelyben két ember segítségével egyfolytában dolgozik és a keze alól sorra kerülnek elő az átalakított, egykori láncbarát fegyverek. Tucatnyi levéltőrt és elf kardot, száznyi elf nyílvesszőt kovácsoltak. Bár az anyaguk silány az elvártakhoz képest, de egyenlőre megfelel. A partra nem lép egyetlen elf sem a kikötés után. Segítenek szétszedni a hajót és a folyamatosan érkező kissebb hajókra vagy a többi hajóson keresztül a parton sorakozó szekerekre pakolják a kiszedett deszkákat, gerendákat. Feran szellemnyelven keres és talál meg: -két-három nap és elhagyjuk toront. Készen állsz addigra? |
Miután visszatértam a kormányzó palotájából a szobámba vonulok. Napnyugta előtt fél órával díszes hintó érkezik. A belőle kiszálló nemes könnyed mozdulatokkal igyekszik fel a szobádba.
Napnyugtakor hagyom el a fogadót a famor társaságában. Láthatóan ünnepi alkalomhoz vagyok öltözve. Jó másfél óra múltán fegyveresek kíséretében tucatnyi szolga érkezik és féltucat nehéz ládát cipelnek Ryel szobájába, majd a fegyveresek az ajtó előtt és az ablakok alatt foglalnak el állást. |
Ryel kora hajnalban (éjközép után bő két órával) tér vissza a fogadóba ugyanannak a famornak a kíséretében aki "elvitte", A fegyveresek és a szolgák a visszatérte után pár perccel távoznak a ládákat cipelve.
Az éjszaka hátralévő része nyugalmasan telik. Dhar: Tömzsipöröly egész este csak egyszer ébred fel és alszik vissza azonnal. Valamit motyog, de nem érted mit. Éjközéptájt elalszol de nemsokára rossz érzés riaszt fel. Nem látsz semmit mikor körbenézel, aztán észreveszed, hogy a törpe nem fekszik a "helyén", hanem pár lépéssel arrébb szuszog békésen. A fekhelye és a mostani helye között alvadtvérdarabkák hevernek és ahogy jobban megnézed a sebei szinte teljesen eltüntek, felszínükről száraz pikkelyekben pereg le a dermedt vér. Atya: Most, hogy nincsenek végre őrök az ajtód előtt lemész és egy jót vacsorázol a fogadó étkezőjében, majd nyugodtan alszol reggelig. Gil: A kapitány keres meg, mikor a trammonból már csupán egy jókora, alacsony csónakra hasonlító ácsolat maradt és egy tömött erszényt nyom a kezedbe: -Tizenkét toroni aranydukát és huszonöt ezüst. A számolás szerinti részesedése a zsákmányból. A fajtársai elhelyezéséről gondoskodtunk már és amint az utolsó deszkaszálat is kifizették elhajózunk. Ez valószínüleg csak holnap estére sikerül. Természetesen a part közelében maradunk, ha kívánja amíg "útra" nem kelhet. "Fogadós brigád": Reggel, napkelte után fertályórával a kormányzó testőrségének osztaga érkezik a fogadóba és szó nélkül elkezdik előkészíteni a kocsijaitokat az útra. A testőrségetek kissé értetlenül nézi a dolgot, aztán Feran utasítására hátralépnek és csak a szemükkel ellenőrzik, nehogy valami rosszat tegyenek. Íshar, Meríín-nel együtt az udvarra lép és nyugodtan elkezdenek bepakolni a batárokba. Feran bekopog az Atyá-hoz: -Jó reggelt! Sajnálom mester, de indulnunk kell hamarosan. Aztán Ryel-hez kopogtat: -Úrnőm? Úgy tűnik a kormányzó tartja az ígéretét - egyhén érződő keserű gúny van a hangjában - és igyekszik meggyorsítani az utunkat az általa okozott késedelmek után. |
- Bejöhet - szólok ki Ferannak, az első kérdése után, hogy a mondandója lényegi részét az ajtón belül mondhassa el.
Feran belép és illendően köszönt. - Tudni lehet-e arról, hogy esetleg rövid darabon más is csatlakozik hozzánk az úton - kérdem tőle. Nos egyenlőre csak a kormányzó elit testőreiről tudok. Ők az Ön biztonságát hivatottak szavatolni a határerődig. Másról egyenlőre nincs tudomásom Asszonyom. Van esetleg parancsa a készülődéssel, indulással kapcsolatosan? |
- Sajnálattal hallom, hogy más kíséretünk nem lesz, de biztosan megvan az oka. Szeretném, ha a kormányzó emberei minél kevesebb részt vállalnának az utazás előkészítésében, elvégre nem azért jöttek.
Feran meghajol: -Értem Asszonyom, intézkedem. Miután engedélyt kap távozik tőled és az udvaron hamarosan megduplázódik a nyüzsgés. A kormányzó sürgölődő katonáit szép csendesen "kiszorítják" a pakolásból a kíséreted tagjai. Meríín látható élvezettel szed ki a kocsikból mindent amit előzőleg beraktak és néz át alaposan minden hüvelyknyi helyet amihez hozzáértek. A kíséreted rangidőse hevesen tárgyal a testőrökkel, láthatóan az utazási "alakzatot" igyekszik tisztázni vele, de látod rajta, hogy valójában csak lefoglalja az idegen fegyvereseket, akik - rangban egyenrandúként - nem tehetnek ez ellen semmit, hallgatniuk kell kellő figyelmet mutatva, különben vétenek a szokások ellen és az a fejükbe kerülhet. |
Meglátogatom az elfeket, mielőtt tovább mennénk és nekik adom a pénzt, Eleinte nem nagyon akarják elfogadni tőled. Mint mondják elég nekik, hogy újra szabadok és hallkan megjegyzik, hogy a kapitánytól is kaptak már pénzt, de végül csak elfogadják. valamint egy darab, az ősi fából készült deszkát, melyben talán még van némi élet, elkérek és ahova letelepednek, ott megpróbálok belőle mágiával egy cserjét csinálni, majd elültetni és némi mágiával megerősíteni.
Mikor elmondod nekik a terved mosolyognak és az egyik (szinte még gyerek) elf kis cserépedényt hoz ki az egyik kabinból. A cserépen körben mágikus szimbólumok futnak, a benne lévő pár maroknyi földben kicsiny fácska növekszik. Parányi hosszúkás levélkéi, megannyi míves elf tőr. -A tengeristen papja hozta tegnapelőtt. Azt mondta, ha egy kis darabot megmenthet a ligeteinkből akkor megteszi. Mert a fát tápláló vizet a tenger könnyezte az égre, s az ég a földre. Helyénvaló, hogy ha tud segítsen újra életet adni a fának. Neki és a kapitánynak adtunk egy-egy ilyent - a kezében lefélformára-méretűre csiszolt, tán pallosból vágott darabból való nemesacél medál csillan. Parányi jelek vannak rajta. A szemed hamar kiveszi az elf név és családrúnák egyedi alakjait. -Ha kell családjaink segítenek neked és nekik is. Életünkért cserében szolgálattal, ha kell élettel tartozunk. A kapitánynak: - Köszönöm, mindegy, hogy hajózunk e, mikor 2-3 nap múlva mennem kell. A kapitány biccent. Nyakában az inge alatt észreveszed az elf medál körvonalait. -Rendben. Sajnálom hogy elmegy. Jó harcos és jó társ. Ha bármikor szüksége lenne munkára - az arcán látod, hogy csak félig mondja tréfából - akkor nálunk mindig talál. Holnap elindulunk a part mentén délnek. Kíván valamit esetleg az útra? Készletek élelemből-italból? - a part felé tekint - Vagy akár egy jó lovat is tudunk itt keríteni. |
Miután elkészültek a pakolással, és a szobából is lehordták a dolgaimat, beülök a batárba, és kiadom az utasítást az indulásra.
A két batár dübörögve indul kifelé az udvarról. Előttetek a kormányzó katonáinak fele és a rangidős pietor két emberével. Feran és a vékony pietor a kocsid két oldalánál lovagol, az Atya a második batár mélyén, Dhar és a kissé megviseltnek tűnő, de frissen mozgó Tömzsipöröly a második batár hátulján gubbaszt. Íshar hajtja az első Meríín a második batárt. Mögöttetek a többi katona lovagol. A városból elég hamar kiértek és rátértek a határ felé vezető útra. A városkapun kívül tucatnyi földbe vert cölöp mellett haladtok el amin megkínzott halottak lógnak. Ryel: felismered egyikükben a "lázadó" nemesek egyik családfőjét. Jó két órája haladtok az úton amikor a menetet vezető lovasok lassítanak. Az út mellett jókora sátor áll, ormán nemesi selyemlobogót lenget a szél. (Ryel: a T'laloc család címeres lobogóját ismered fel benne) Az út mellett, testőrei gyűrűjében fiatal férfi áll és int megálljt a menetnek. A kormányzó emberei bizonytalanok, de a rangidős pietor elérti Feran jelét és a férfi mellé érve tiszteleg, majd megállítja a menetet. Feran az ablakodhoz hajol: -Asszonyom! Úgy tűnik egy ifjú nemesúr óhajt beszélni Önnel. - Feran szája sarkában rövid mosoly, amit csak te látsz. |
Felismervén a címert elégedetten elmosolyodom.
Tudomásul veszem, amit Feran mondott. - Pihenőt tartunk - mondom neki válasz képpen. -Értettem Asszonyom! Halk parancsokkal ugrasztja a katonákat széjjel és, láthatóan élvezi, hogy a kormányzó emberei tanácstalanok, nem tudják mit tegyenek. Miután Faran ellovagolt a batár ajtaja elől megvárom míg valaki kisegít a kocsiból, aztán illendő módon köszöntöm a nemest és cirkalmas mondatok kíséretében tudtára adom, hogy örömömre szolgál, hogy viszontláthatom. A férfi mosolyogva lép az ajtód közelébe és maga nyitja ki és segít le téged. -Az én örömöm nagyobb szép hölgyem, hiszen résemre nagyobb élmény önt látni. Meghívhatom egy kis korai ebédre? - int a sátor felé, aminek akkor támasztják fel az úttal ellentétes oldalát, hogy a közeli erdőt lehessen belőle nézni. Atya: Kiszállsz? Dhar: Semmi parancsot nem kaptok, de Tömzsipöröly odasúgja neked: -Lehet, hogy be kell mutatnod a nyomkeresésedet, ha kíváncsiak az "orrodra" |
- Természetesen. Mindig öröm az Ön társaságában időzni - válaszolom a famornak, majd hagyom hogy a sátorhoz vezessen.
A sátor előtt és a sátorban is sok harcos és szolgáló nyüzsög. Rangodnak megfelelően köszöntenek és a sátorban felállított jókora asztalhoz vezetnek. Az asztalon ételek és italok garmadája vár rátok. A nemes a helyedre kísér és csak azután üll le veled szemben: -Sajnálom, hogy íly hirtelenséggel kell elhagynia városunkat, reménykedtem benne, hogy hosszabb ideig marad nálunk. Ezalatt a sátor előtt a kormányzó emberei köztes döntésre jutottak, felük a lován marad menetkészen, a csapatuk többi része lekászálódik és laza félkörbe fogja a sátrat. A töbiek látják, hogy nem a legfelhőtlenebb a viszony a nemes fegyveresei és a kormányzó emberei között és tisztes távolban maradnak egymástól. A ti kíséretetek szorosabb körbe fogja a sátrat és pihenőállásba helyezkednek (kényelmesen, a tagjaikat mozgatva álldogálnak és többen beszédbe elegyednek a nemes harcosaival). |
- Én is sajnálom, hogy hirtelen kellett távoznom. De ilyen segítőkész pietorok mellett - közlöm a kormányzó embereire pillantva - nem csoda, hogy gyorsan ment az indulás. De eme kedves meglepetés - mondom, s közben a kezemmel teszek egy apró köríves mozdulatot, hogy lássa a sátorra és az ebédre célzok - kárpótol a történtekért. Remélem visszatértemkor több időt tudok majd a városban tölteni, de addig is használjuk ki a rendelkezésünkre álló időt - befejezem a mondatot, és a férfira mosolygok.
-A saját reményeimet is szavakba öntötte szép hölgyem. Remélem a boldog perc mikor újra városunkba lép miél hamarabb bekövetkezik. - a mozdulatod követve kissé megvetően pillant a kormányzó embereire, de látszik rajta, hogy a gazdájuk és nem személyük elln vannak kifogásai. Szándékosan nem kapkodom el az evést. Ameddig lehet húzom a dolgot (tudom, hogy ez úgyis a kormányzó fülébe jut...). A "könnyű" ebédet jó másfél óráig húzzátok el. Aztán mikor már tényleg nem tudjátok tovább halasztani, a férfi lassan feláll: -Hölgyem! Igazán közönöm ez az ebédet. Ha megengedi szívesen elkísérem a határerődig, hog tovább élvezhessem a társaságát. |
- Egy feltétellel - itt rövid szünetet tartok, és a férfi tekintetét vizsgálom, hogy lássam mit szól ehhez a kezdéshez, Felhúzott szemöldökkel, érdklődve, kiváncsian várja a folytatást, majd kisvártatva folytatom - ha velem utazik - fejezem be a batár felé pillantva.
Meghajol feléd és széles mosollyal válaszol: -Megtiszteltetésnek veszem hölgyem! Ha megengedi személyes testőreim elkeverednek az önéivel és egyikük vezti a menetet. Jól ismerik az utat és az ön biztonságát megtiszteltetés számomra szavatolni míg csak tehetem. |
- Utasítsa a testőrei vezetőjét, hogy egyeztessen az én testőrségem vezetőjével, utána indulhatunk - válaszolom mosolyogva, majd megvárom, hogy kiadja az utasításokat, aztán a kocsihoz vezessen.
A férfi hallkan pergőn adja ki az utasításait, az emberei pedig gyorsak. Mire a kocsihoz kísér kéttucatnyi hacosa áll be a menetbe, szolgái pedig elbontják a sátrat és kézülnek a városba vissza. A kormányzó harcosait láthatóan feszélyezi a dolog, amit a ti kísérőitek még ki i használnak. Tüntető párok-csoportok alakulnak amiből látványosan ki vannak rekesztve. A menet lassan megindul, kényelmes tempóban haladva a határ felé. |
Az utazásra a megszokott módon készülök. Miközben várakozunk a nemesekre és Tömzsi felveti mondandóját válaszolok neki: - Nem tudom, nem szeretem, ha csak úgy próbára tesznek, méregetnek, még a végén kiismernek. Nem a szakterületem a nyomolvasás, fogadjanak fel embert, aki eme terület szakembere, azt keresgessék vele a nyomokat. Nekem hozzanak ide egy ellenfelet és megmutatom mit tudok, akkor majd ámulhatnak, meg bámulhatnak. Az az igazi. A törpét láthatóan jól szórakoztatja a zsörtölődésed. - Amúgy barátom, elég hamar begyógyultak a sebeid és ezt örömmel veszem tudomásul. Ezután egy kis ércelődésbe kezdek, igyekszem nem megbántani a törpét, de odacsípkedek. - Mit csináltál odakint, csak nem ledöltél egyet heverészni? - kérdem mosolyogva. - Azért egy ilyen tapasztalt harcostól többet vártam, mint egy szimpla szunyókálást. Amíg én hősiesen aprólékot csináltam az ellenből és megmentettem a lánykát,...- szünetet tartok és folytatom - hát téged is kihoztalak mert eldurmoltál - mosolygok. Tömzsipöröly kissé elkomorodik: -Az a mocskos varázsló. Kettő volt és a második azzal tudatta a jelellétét, hogy villámokkal végigsepert a sziklán. Nem tudom az íjjászok közül megmaradt-e valaki, de engem a sziklval együtt szakajtott a mélybe. - kissé zavartnak tűnik- A sebeimet magam sem értem, nem emlékszem semmire a zuhanás óta, de úgy vélem jó pár sebet össze kellett vón szedjek. Azt alig van rajtam pár kissebb heg. Ezután komolyra fordítom a szót. - Persze barátom, nélküled én sem lettem volna sehol és tán a kiszabott célt sem tudtuk volna elérni - meglapogatom a hátát, de persze visszafojtottan próbálok dikurálni a törpével ne hallják meg, hogy egyáltalán beszélünk. -Azt el kell ismerned, hogy jó nagy káost okozott odalent amikor sok "te" rohangált. -vigyorog egyet- Láttam némelyik fickó arcát. azthitték démonraj szakadt rájuk. Te hogy úsztad meg? |
Nézek a törpére vigyorogva: - A mágiád elrejtett, így úgy hatoltam át soraikon, mint kés a vajon. Bizonyos szempontból hihatték azt, hogy démon vagyok, ha nem ismerik a fajtám. Végülis a hírnév így is terjed majd és dícsően emeli fajtám ismertségét. Tömzsi hunyt szemmel kuncog, láthatóan élvezi a szemei előtt újra lepergő jelenetet. - Egyébként barátom valóban sok sebed volt, én már csak tudom, hisz én hoztalak ki, de az este valami történhetett azon kívül, hogy begyógyultak a sebeid. A törpe furcsállva néz ád, aztán a sebhelyeit kezdi vizslatni. - Amikor felriadtam, nem is láttam hirtelenjében, aztán a megszokott helyedről, ahová tettelek eltüntél egy másik helyre, egykori nyomodat csak a száradt vérfoltok jelezték. Nem tudom mi lehetett, én nem értek ezekhez a hókusz-pókuszokhoz, de az Atya is képes ilyen trükkökre, ráadásul Te is a trükkök mestere vagy, így nem tudtam hová tenni a dolgot. -Hát én sem tudom. Az én trükkjeim nem képesek ijesmire. Csupán látszatot tudok csinálni. Bár elég gyorsan gyógyulunk mi törpék, de ennyire azért nem. - elgondolkozik, majd kissé bizonytalanul foytatja - Bár rémlik valami furcsa álom, hogy egy alacsony, vékony alk bekente valamivel a sebeimet, de nem látta belőle sokat. Zöldes derengés övezte. De inkább örülök annak, hogy meggyógyultam és megköszönöm az Isteneknek és annak aki segített. - "sunyi" arccal körbepillant, aztán egy jókora darab sültet csúsztat a kezedbe - meg annak is hála aki "kipreparálta" a ruhám étellel! - kissé megnyitja a kabátját és az inge és a kabát közt jókora hús és kenyérdarabokat veszel észre. Az orrodba csapó illattól megkordul a gyomrod. |
Indulás után nem sokkal behúzom a batár ablakain a függönyöket.
Kényelmesen elringat a batár, és viszonylagos csendben beszélgettk. Csak néha halad el az ablakaitok előtt egyik másik lovas aki épp helyet vált, vagy jelentés tesz a vezetőjének. |
Az egyik zóna jelemet felfűzöm egy bőr szíjra, majd rakok rá egy időzített varázslatot, ami jelez nekem, ha a kapitány hívna (1x működik csak, meg kell újítani használat után), majd odaadom neki, miközben ezt mondom:
- Kapitány, megszerettem ezt a hajót és a legénységet, így a védelmem alatt állnak mostantól. Ha végveszélyben lennének, csak kérje a segítségemet az amuletten keresztül. A kapitány áhitattal veszi át az érmét, nézi a belevéset jeleket és a nyakába akasztja: -Hála és Köszönet érte nemes utazó, ígérem, hogy csak a végső szükség esetén fogjuk szólítani, de emlékét megőrizzük ittjártának. Ha bármikor szolgálatára lehetünk szálltással, erővel, vagy bármivel mit képesek vagyunk megadni csak szólnia kell és megteszünk mindent mi lehetőségeink közt adott. - mélyen meghajol (bár kisé esetlenl, látszik, hoyg nem sűrűn tesz ilyesmit)- A nagykabint készítettük mostanra fel Önnek, hogy ha szükség lenne helyre az "utazáshoz". A holmijához természetesen nem nyúltunk, de csak szóljon és az embereim segítenek átpakolni. Élelmet és frissvizet készítünk össze önnek, az indulása előtt. an alami kívánsága esetleg? |
Elveszem a sültet, amit Tömzsi nyújt át nekem és a batár felé fordulok, közben jó nagyot lakmározok belőle. Közben a törpe felé: - Szerintem azok az apró lények voltak, akik meggyógyítottak. Bizonyára a vezetőjük, de nem értem miért nem láthattam én is. Lehet, hogy más valaki volt, egy új támogatód - mondom vigyorogva. - Úgyis mindig valakit összeszedsz, úton-útszélen. Nézek mosollyal a szám szélén és várom a törpe reakcióját. -Úton útszélen mi? - mormog a törpe tele szájjal, félig vigyorogva - Akkor veled nagyon elronthattam valamit, mert nem ott szedtelek össze. De szerintem nem "azok" voltak. Inkább Feran vagy tán az Atya, én legalábbis rájuk gondolok. |
Tömzsinek: - Talán igazad van lehet, hogy az Atya vagy Feran volt, de nem tudom, hogy miért titokzatoskodtak - nézek értetlenül. - Persze, ha a jelen körülményeket nézem, akkor lehet, hogy nem akarták, hogy lebukjanak és egy sötét álca jól eltud bújtatni - sokat sejtetőn nézek felfelé. -Ezen a földön jobb ha senkiben nem merül fel, hogy bármit is hajlandóak tenni egy rabszolgáért. Már a feltételezés is elég ok lenne sokaknak, hogy az életükre törjön. - suttogja hallkan a törpe. - Mindegy, a lényeg, hogy jól vagy és hogy falatozunk. -Jól-jól! Csak jutnánk ki már ebből a Tyrannoverte országból! |
| All times are GMT +1. The time now is 02:51. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu