Foltost lerendezem, majd bemegyek. Próbáltam úgy kérni a szobákat, hogy a Nagyúr és családja egy szobába legyen. Gren Farkassal, Deneira egyedül, esetleg Stancillal, ha befogadja végül Morel és én. Lehetőleg egymás melletti szobákat kértem. Miután eldöntöttük, hogy ki melyik szobába legyen, mert az elosztást is meg lehet változtatni... lecuccolok. Ha a Nagyúrék éhesek, akkor hozatok nekik valamit, illetve lemegyek az ivóba, leülök egy asztalhoz és kikérek egy korsó sört. Egy kicsit szemügyre veszem a fogadót, milyen alakok térnek be, milyen a fogadó felépítése belülről stb.
Sikerül szobákat kivened a szükséges szobákat.
A fogadó négyszög alapú, az étkező részből a bejárati ajtón kívül két ajtót látsz még, az egyik a pult mögül nyílik, a másik a pulttal egy oldalon, de távolabb tőle. A pult a bejárattól ballra van, a bejárattal szemben lépcső vezet felfelé. A berendezés rendes asztalokból és székekből áll, nem úgy, mint az előző helyen, ahol megszálltatok.
Elég kevés ember lézeng a fogadóban. Semmi gyanúsat nem látsz, talán csak annyi tűnik fel, hogy az egyik egyedül ülő viszonylag jól öltözött fiatalember igen csak idegesnek tűnik, és igyekszik valamit rejtegetni a felsője alatt, és a háta mögött.
Nem szólok egyenlőre semmit, tovább nézelődök, de igyekszem szemmel tartani az emberkét, hátha valami érdekesre készülődik
Kb egy órán át figyeled, és arra leszel figyelmes, hogy az idő előre haladtával egyre feszültebb lett. Meddig figyeled még?
Normális esetben, ha nem lenne semmi dolgom, akkor odamennék faggatózni, de most nem akarok esetlegesen "még egy" küldetést, így csak figyelem, ameddig Gren meg nem érkezik és nem hoz valami infót, mert a "megbeszélésnél" jelen szeretnék lenni, mit, merre, hogyan tovább.
Nem kell sokat várnod, hamarosan megérkezik Gren.

Utazás közben csendben vagyok csak nézelödöm. A fogadóban elöször az istálóba viszem Bocit aztán felviszem a cuccaimat a szobámba.
Ha elhelyezkedtem lemegyek a fogadóba és eszek valamit.
A szoba nem olyan, mint az előző helyen, annál valamivel dísztelenebb (nincsenek képek a falon), de a berendezése jobban hasonlít ahhoz, amit megszoktál: az ágyak magasabbak és az asztal is, két szék van benne, és egy szekrény. A szoba két személyes. Az ablakkeretre vékony áttetsző anyagot feszítettek, és függönnyel lehet besötétíteni, nincsenek spaletták. Az ablakok elég kicsik így a szobában nappal sincs túl világos.
Az étkező részbe leérve egy idősebb nő megy oda hozzád, és veszi fel a rendelésedet. Az ételre nem kell sokat várnod. Halból, és más tengeri finomságokból készült étket hoznak eléd, ami fűszerezés tekintetében valamelyest hasonlít ahhoz amit nálatok készítenek, de mégsem teljesen ugyanolyan.

Miután felcuccoltam, megkeresem az Úrnőt és elmondom neki amit sikerült megtudnom. Azt is, hogy a hajósok és a kikötőmester szerint sem lesz sok induló hajó a városból. aztán megvárom az utasításokat és mielőtt nekikezdek lemegyek és bekapok pár falatot.
Az úrnő a következő választ adja:
- Nekünk kell hajó, ami túlpartra visz. Mivel azt mondani nem lenni sok hajó, lenni mindegy hova kötni ki másik oldalon. Legjobb lenne Hesterdan városába érkezni, de ha nem menni oda hajó más hely is megfelel. Kérdezni meg mennyért vinni minket át túlpart, és mikor tudni leghamarabb indulni.
Ételnek olyasmit kapsz mint Morel.

Balsejtelmem egyre kezd beigazolódni, így a nap hátra levő részében csak mormogok és dohogok, mint egy rosszkedvű medve. Becuccolás után megvizsgálom a szobákat és a folyosókat, hogy honnan érkezhet esetleg merénylő meg legyen valami kicsi helyismeretem, ha sötétbe kell majdan botladozni. Ha nincs feladatom, akkor keresek valami helyet, ahol tudok gyakorolni, mind fegyverrel, mind anélkül.
A fenti folyósóhoz egy feljárat van, a szobáknak egy ajtaja van, a szobákban az ablakok elég kicsik (keskenyek, és elég hosszúak, és három is van belőlük egy szobában, egymás mellett) egy ember nem férne be rajta, de véleményed szerint egy valamilyen lövedékkel, vagy dobófegyverrel át lehet szakítani azt a vékony anyagot, ami a keretre van feszítve. Az ablak nincs elég magasan ahhoz, hogy egy ilyen jellegű támadás veszélytelen legyen (értsd: állva az ablak mellmagasságban kezdődik egy átlag magasságú embernek, neked valamivel derék fölött kezdődik).
Találsz az udvaron elég helyet a gyakorlásra.
No akkor a sok szájtáti láthatja mostan, hogyan csinálja ezt egy igazi bajnok. Átmozgatom magam rendesen, alaposan, minden fegyveremmel gyakorlok.

Végig hallgatom, amit Gren közöl, majd mikor elmondja neki az Úrnő az utasításokat megkérdem tőle, hogy kell-e segítség neki, ha nem, akkor visszamegyek a fogadó részbe, ahol esetlegesen többen is esznek a mieink közül, ha nem visszaülök a szokásos kis asztalhoz, ha szabad és onnan nézelődöm. Ha még ott van az ideges fickó, akkor megfigyelem egy kis ideig.
A férfi még ott van, és látod, hogy már inkább elkeseredett, mint ideges. Elővesz a hátamögül egy nagyobb csokor virágot, és az asztalhoz vágja, majd italt rendel, és onnantól kezdve egyfolytában vedel, sejtésed szerint valami erősebbet.

Evés után megköszönöm az ételt aztán Alysium-nak is a felajánlott segítségét.
-Ha a többiek bírják az őrködést akkor gyere velem. Jobb ha többen vagyunk.

Irány vissza a kikötőbe a kikötőmesterhez.
Elmondom neki az uticélt és érdeklődöm a lehetőségeinkről.
A kikötőmester láthatóan kissé meglepődik, hogy ilyen hamar térsz vissza.
- Ilyenkor nincsenek menetrend szerinti hajóutak, rossza az idő. A kapitányokkal kell egyezkednie, én aligha segíthetek sokat. Talán csak annyival lehetek a hasznukra, hogy ha a kapitány meghatározott létszámhoz köti az indulást, akkor segítek még utasokat találni. Sajnálom.

Megköszönöm a kikötőmester segítségét és megkérem, hogy a vélhetően déli partra tartó hajókról készítsen egy listát. Meg az általa ismert, vagy javasolt kapitányokról.
Aztán ki a mólóra és először is ahhoz a hajóhoz megyek ahol először voltam.
Felkiabálok ismét és ha valaki jön megkérdem tőlük visznek-e utasokat és lovaikat, a mi uticélunk jó e nekik és mennyibe kerülne az út ha igen.
A kikötömester sajnálkozva közli, hogy ilyen listát nem tud összeállítani, mivel tudomása szerint az elkövetkező időben nem nagyon akad hajó, ami ki fog futni. Hozzáteszi, hogy nem lesz könnyű bárkit is meggyőzni, hogy induljon útnak. Ha mégis, akkor inkább örüljenek, neki és ne kérdezősködjenek. Ha valaki elvállaja, és mindenképp többet akarnak róla tudni, akkor ő szívesen válaszol, bár nem érzi úgy, hogy lenne módotok válogatni.
Azon a hajón ismét azt a tengerészt látod meg, akivel már beszéltél, ő válasz helyett felajánlja, hogy szól a kapitánynak, aki kisvártatva meg is jelenik. Jól megtermett ember, szögletes arccal, nagy szakállal, és mélyen ülő sunyi szemekkel. Ránézésre nem tudod eldönteni a "vén tengeri medve" vagy a "csirkefogó" kifejezés illik rá jobban. Közli, hogy személyenként 10 arany, állatonként 5 arany a szállítási költség, és nektek kell biztosítani a fedélzetre 2-2 Antoh és Arel papot, akiknek ti fizetitek ki a segítségükért járó adományt.

Magamban rendesen elküldöm tyranno poklába a kapitányt.
-Megbeszélem az urammal a dolgot. Mikor akarnak kifutni?
- Mi ugyan egy hónapig nem akarunk kifutni, de ha kifizetik az összeget, és lesznek papok is, akkor három napon belül indulhatunk.
-Rendben, utánajárok a dolognak.
Intek Alysium-nak és elindulunk a mólón a part felé. Jól körbepillantok, hogy más, tengerjáró hajó van-e a kikötőben.
Még öt-öt láttok. Három kisebb, és két nagyobb.
Előbb a két nagy közül a közelebbihez megyek oda.
Ha nincs senki a parton a közelébe akkor felkiáltok a hajóra. Nem nagyon ismerem ki magam ugyan a tengerészek szokásaiban, de fél füllel hallottam olyasmiket, hogy hívás nélkül a hajóra lépőt simán kidobják.
Egy idősebb férfi jelenik meg a fedélzeten a kiáltásod hatására.
- Mi kéne? - mordul rád.
-Jó napot! Érdeklődnénk, hogy a déli partra, közelebbről Hesterdan kikötőjébe nem vinnének é el pár utast.
- Nem hiszem. A franc se akar megpusztulni a tengeren! De ha gondolja szólok a kapitánynak, oszt vele beszélhet.
Szól is neki, akitől körülbelül ugyan azt a választ kapod, mint a matróztól, csak szebben megfogalmazva.
Megköszönöm az infót aztán úgy döntök még megpróbálkozom a másik nagy hajóval is. Ugyanebben a formában. Ha ott is hasonló a válasz akkor irány vissza a fogadó és közlöm a megtudottakat az Úrnővel.
Lényegében ugyan azt a választ kapod.
Az úrnő egyértelműen közli, hogy túl drága, valahogy alkudni kell.
A kikötőmesterhez megyünk és megkérdem tőle tud-e valamit arról a hajóról ami egyedüliként vállalná az utat velünk.
- A kapitány elég vakmerő fickó, és jó pénzért sok mindenre kapható - közli veletek - ebből sejthetik milyen alak lehet - néz rátok sokatmondóan.
-Sejtjük, - morgom a szakállamba.
-Merre lehet a városban Arel és Antoh papokkal összefutni?
Elmagyarázza merre találsz Ville és Antoh templomot. Az egyik a város belsejében, a másik a tengerparton van, nem túl messze innen.
Előbb az Antoh templomba megyünk. Bekopogás a főajtón, majd, ha nyitva van óvatosan, de határozottan belépünk.
A kopogásra nem reagál senki, és mikor beljebb léptek, akkor is csak egy imádkozó papot vesztek észre.
Nem akarom zavarni a papot ima közben ezért a kapuban várunk míg befejezi.
Nem kell sokat várnotok, és a tengerparton egy a másik irányból érkező papra lesztek figyelmesek. Mikor odaér hozzátok megkérdezi miben lehet a segítségetekre.
-Üdvözlöm Antoh papja! Segítségre lenne szükségünk. A Nagyúr kinek kíséretéhez tartozunk át kívánna hajózni a déli partra. Az egyetlen hajó ahol vállalnák az utat 2-2 Antoh és Arel pap jelenlétét és persze jókora summát kér az átkelésért. Ebben kérnénk segítségét. Ha esetleg lenne két hitsorosa iket dolguk délre szólít, vagy hajlandóak lennének az utazásra.
- Jó magam terveztem egy ilyen utazást, igaz csak valamivel később. Utána kell kérdeznem van-e még valaki, aki szeretne áthajózni a túlpartra. Kérem, jöjjenek vissza vagy holnap reggel vagy ma napszállta előtt, addigra utánanézek mit tehetek az ügyben - mondja aztán biccent feltek, és belép a templomba.

-Hmm.. az első harmad nem rossz. - szólok oda Alysium-nak. - Akkor most irány a Ville templom.
Elindulok nagyjából arra amerre a kikötőmester mutatta a templomot és az utcákon több embertől is útbaigazítást kérek, ha kissé bizonytalan vagyok.
Nem kell sokat keresgélnetek, viszonylag hamar megtaláljátok a templomot. Kopogtatás után egy fiatalabb pap nyit ajtót nektek.
- Üdvözlöm az urakat, fáradjanak bentebb. Miben lehetek a szolgálatukra?
-Üdvölöm Ville papja. - meghajolok és láthatóan nagy tiszteletadással lépek be a templomba.
-A segítségeteket kérnénk Harcos Istennő papja. - hajolok meg. - Társainkkal által szeretnénk kelni a tenger déli partjára. Azon a hajón viszont mivel utazni tudnánk a kapitány szükségesnek látá 2-2 Ville és Antoh hitű pap jelenlétét. Ehhez szeretnénk segítségeteket. Valamint egy személyes ügyembe is ha lehetséges.
- Időnként szoktunk hajókat kísérni. Ezt a kérésedet meg kell beszélnem a feljebbvalómmal. Mi lenne a másik óhajod?
Előveszek a pénzeszacskóból 3 aranyat és felé nyújtom:
-Hitsorosaid Eyla városában segítségemre voltak és még tartozom két arannyal nékik. Megtennéd, hogy eljuttatod ezeket hozzájuk? Azzal a kísérettel, hogy Kőszalállú Gren köszöni segítségüket és az Istennő kegyét eddigi útján. Ha teheti lerója további adósságát és addig is bízik Ville segedelmében.
- Természetesen - mondja, majd eteszi a pénzt.
- A másik ügyben holnap reggel tudok választ adni.
-Köszönöm Önnek és Villének előre is.
Ki a templomból és vissza a fogadóba. Az Úrnőt tájékoztatom az eddigiekről és hozzáfűzöm:
-Holnap délelőtt megyek-megyünk alkudni a hajóra. Addigra kiderül tudunk-e jobb alkut kötni. De mindenki azt mondta, kevés ijenkor a hajó. - megvonom a vállam - nem ígérhetek semmit, hogy sikerül e lejjebb alkudnunk. Mi az az összeg amíg elmehet az alku?
Az úrnő nagyon határozottan közli, hogy mindenféleképp alkudni kell, ha nem megy tisztességes módszerekkel, akkor másképp, de az ár nem lehet nagyobb, mint hat arany fejenként, és 1 arany állatonként.
Mikor megmondja az összeget kissé megszívom a fogam.
-A papok? - kérdem, a nekik való esetleges fizetségre, adományra célozva.
- A papok ha nem kérni többet mint 6-6 arany egyházanként, akkor nem lenni baj.
Magamban számolgatok mennyi is akkor a végösszeg amíg elmehetek és közben zavar kissé, amit említett, hogy ha kell akkor nem túl tisztességes módszerekkel kell rávennünk őket az útra.
Mikor a 108 arany körüli végösszeghez érsz, akkor megérted, hogy miért is kell alkudni. Ekkora vagyonért neked legalább két-három évig kellene dolgoznod.

Massza Rex: meddig akarsz gyakorolni?

Többiek: ki mit tervez a nap hátralevő részére? (napközép múlt körülbelül egy órával)

Magamban töprengve bólintok az Úrnőnek és láthatja rajtam, hogy az eszem már az alkudozáson jár. Ha egyébb kívánsága nincs akkor megyek és kérek egy kis rágcsálni valót (pl apró sült rákok, tört dió, vagy valami amit "csípsz" szerűen lehet rágicsálni az étkezőrészben, meg egy korsó vizet mellé, amibe kérek egy adag pálinkát.
Ha van valaki odalent akkor tájékoztatom a dolgok jelen állásáról és megkérem, hogy segítsen ha tud.
Az úrnőnek nincs további mondanivalója.
Az étkezőben kasz egy nagyobb tál ropogósra sült apró tengeri herkenytyűt (így ránézésre nem tudnád megmondani mik azok, ahhoz túl apróra vannak vágva) meg egy kis tálka szószt.

Miután végiggondoltam a dolgokat és úgy vélem megvan a helyes megoldás nekiállok megkeresni a csapat többi tagját, a Nagyúrékon kívül persze.
Farkast az udvaron találod, Deneira a szobájában van (a többiek meg majd leírják merre vannak).

Miután ettem a fogadóban üldögélek és nézelödöm. Amikor Gren megjön és tájékoztat a helyzetröl felajánlom a segítségem neki.

Grennel tartottam eddig, így ott vagyok a közelében.

Összehívom a többieket és belevágok. Pontosan elmondok minden kívánalmat amit az Úrnő és a hajósok támasztottak.
-Ezeknek kell megfelelnünk valahogy. Én úgy gondolom az egyik lehetőség és a legkedvezőbb is egyben, ha elfogadják az úrnő által ajánlott pénzt és annyi papot amennyi velünk jön. Ha nem akkor próbálunk alkudni abból amit kérnek. Fegyveres őrszpolgálat miegyéb, plussz a pénz. A következő lehetőség, hogy Morel és Deneira kissé elvarázsolják őket, legalábbis a döntéshozókat, hogy a kevesebb pénz is jó üzlet nekik. Végső esetben marad az erőszak, de az nem jó mód, mert azthiszem egyikünk sem ért a hajókhoz eléggé és kevesen is lennénk. - Megvonom a vállam. - Még az elvarázsolás lenne tán a legjobb. Vagy van valami ötletetek? - nézek krdőn a többiekre.

-Szerintem elöször alkudjunk talán fel tudjuk kinálni a szolgálatainkat és akkor csökkenti az árat. Ami engem illet senkit nem tudok megbüvölni, de talán Deneira igen. Ha nem sikerül mondjuk azt ,hogy a felét elöre és a felét a túlparton. Az út végén pedig nem fizetünk a kapitánynak. Akkor már eröszakoskohat.

3-4 óráig gyakorlok, utána pedig valami fürdés után nézek. Példáúl egy nagyobb dézsa víz pont megteszi. Ha közben Gren felkeres, akkor abbahagyom és majd onnan folytatom utána.
Van időd megtisztálkodni, mielőtt Gren megkeresne. Akkor futsz vele össze, mikor már befejezted a mosdást.

- Hát ín a hajúhoz nöm írtek, mög nem is akaruk. Legszívesebben föl se szállník egy ilyenre. Ha még is hajúva fogunk mönni, akkú ín a gyumrába löszek amíg csak löhet.

Morel ötletén elgondolkodom:
-Nem rossz. Nekem nem jutott eszembe. Így neki megvan a csábító erő, hogy tényleg átvigyen, ha meg nem kapja meg a végén akkor is tisztességes pénzt leakaszt rólunk.

- Szerintem is az alkudás lenne talán a legmegfelelőbb, de a második ötlet sem rossz viszont akkor reménykedjünk, hogy nem lesz többé rájuk szükségünk.

Akinek Gren kérdésével kapcsolatban, vagy Morel ötletével kapcsolatban van még ötlete, kérdése, észrevétele, egyéb, az jelezze, hozzászólás formájában, és pótlólag bemásolom a megfelelő helyre.

Megvárom mit felelnek, aztán ha úgy állok idővel közlöm velük, hogy őrködjenek én meg elindulok beszélni az Antoh pappal.
Sikerül megtalálnod azt a papot, akivel előzőleg is beszéltél. Közli, hogy talált még valakit, aki utazna, és a feljebbvalóinak nincs ellene kifogása, természetesen egy megfelelő összegű adomány fejében, amit nem határoz meg számszerűen.
A papnak megköszönöm a segítségét:
-Köszönöm uram. Annyit még mondanék előre, hogy amennyiben sikerül végleg megalkudnunk az útra úgy három-négy nap múlva indulunk. Az adományról természetesen gondoskodunk, de sajnos sosem tudtam megbecsülni mi az illő adomány ijen esetekben - szégyenkezve tárom szét a karjaim - ebből sajnos már voltak bonyodalmaim, de remélem segít majd a megfelelő adomány meghatározásában.
- Biztos vagyok benne, sikerül maghatározni az összeget - mondja mosolyogva - az indulás pontos idejéről, kérem időben értesítsen.
-Feltétlenül szólok előre! Remélhetőleg már holnap. - meghajolok és irány kifele.

A törpe elment templomba. És a többiek?
Tessék kreatívkodni, mert ha nekem kell, akkor... :D

Eszembe jut, hogy tán ők is, mint a többi tengerész talán a jó rumot és persze a nőket kedvelik. Nos nőt nézhetnek majd az úton eleget (Miért? Hány nő megy veletek? Akkor is kénytelenek a nézéssel megelégedni, ami nem feltétlen jelent előnyt nektek. De dícséretes, hogy elkezdtél gondolkodni a problémán :)), gondolok egyet és a kocsmárostól kérek egy kis láda jobb minőségű rumot. Talán az ajándékkal megpuhíthatóbb egy kőkemény hajókapitány szíve, akár az alkudozáskor is, főleg ha esetleg egy hölgy adja át, maximum nem válik be az ötlet, vagy van nekik raktáron egy rakat, de akkor majd mi fogjuk elfogyasztani, egyszer.
A kocsmáros kissé meglepődik, a kért rum mennyiségén, de végül hozzá jutsz. Az árát hozzá írta a többihez (szálás, étel, stb)

Visszamegyek a fogadóba, megnézem változott e valami. Van e ötletük a többieknek. Az Úrnőnek megmondom, hogy a két Antoh pap meglesz.
Aztán megkérdem a fogadóstól merre van az épület legmagasabb pontjára a feljáró.
A fogadós kissé furcsálkodva, és értetlenül néz rád, végigmér, aztán megkérdezi:
- Aztán minek köll az magának tudni?
Megvonom a vállam.
-Szeretném látni magasabbról is a környéket. Tudja még nem sok kikötőben jártam és mindegyik más. Fentebbről meg jobban meg lehet nézni.
Kicsit még furcsálkodik, aztán megmondja, hogy merre találsz egy feljáratot a padlásra, ahonnan az ablakon keszetül szétnézhetsz.
Felmegyek a padlásra és körülnézek előbb ott, (van-e más feljárat, amin feljöttem el lehet e reteszelni) aztán irány a kikötőre néző ablak.
Nincs más lejárat, nem lehet elreteszelni az ajtót. A padláson semmi különöset nem látsz, néhány poros kacat hever az egyik sarokban, a másikban egy ágy, kisasztal, rajta olajlámpa.
Az ablakon kinézve előbb a tenger és a kikötő szépsége ragadja meg a figyelmed, aztán észreveszed, hogy a szomszédos ház tetején egy íjász rejtőzik, aki épp megfeszített íjjal céloz, és lő. Nem sokkal ez után sikolyokat és kiabálást hallasz a fogadó belsejéből.

Massza Rex: Farkas egyszercsak arra lesz figyelmes, hogy a nagyúr szobájából egy puffanás, majd az úrnő sikolya, a gyerek sírása, és a nagyúr kiabálása hallatszik ki.

A kiáltásokat egyébként a többiek is hallják, mégha tompán is.

Megnézem az íjászt mikor észreveszem, hogy felismerjem ha kell. A lövés után amennyire gyorsan csak tudok rohanok lefelé és rohanás közben ordítok oda a többieknek.
- Morel az Úrnőékhez! Farkas! A szomszéd házból lőt a mocsok! Azzal ki a fogadóból és előbb felpillantok futtomban a szomszéd ház tetejére, ott-e még az orgyili, meg van-e külső lejáró onnan. Ha nincs akkor lendületből be az ajtón.
Nem látod az arcát rendesen.
Mikor kiérsz, még a háztetőn van. Nincs külső lejárat. Az ajtó nem akarja megadni magát.
Hátamról lekapom a bárdot és a zár mellett belevágom az ajtófélfába és feszítek rajta egyet (Kicsit ferdén csapok a félfába, úgy, hogy ha nem reteszek fogják az ajtót akkor a zárnyelvet egyszerüen a körötte lévő fával együtt kihasítsam az ajtófélfából.
Bejutsz az épületbe, és elkezded keresni a feljáratot a tetőre, ezzel visoznylag sok idő elmegy, mire feljutsz, azt látod, hogy az íjász, már a szomszéd tetőn van (a két épület közel van egymáshoz).
-A fenébe - morgom. - Na most kéne Alysium meg az íjja.
Megnézem mijen a tető amire átugrott.
Nem túl meredek sátortető. Elnézed a mozgását, a macskaügyességet, amivel a tetőn közlekedik, és biztos vagy benne, hogy nem először menekül ilyen módon.

Megköszönöm a fogadósnak, hogy intézkedett.
Amikor Gren ordítva jön le és közben közli az infókat megfogom az íjjamat és kirohanok Gren után. Megpróbálok körbenézni a háztetőkön, hogy merre lehet az orgyilkos, ha meglátom megfeszítem az íjjam és megpróbálok 2 lövést leadni. Az esőt abba a karjába próbálom leadni, amivel megfeszíti az íjját, valószínűleg ez a jobbik fegyverforgató keze, majd a másikat az ellentétes oldali lábába, comb környékébe próbálom lőni, hogyha menekülni akar, akkor nehezebbé tegyem ezt számára.
Amikor Gren elkezdi betörni az ajtót, az alak menekülőre fogja, épp látod még, ahogy elindul a tető átellenes oldalára, le is adsz egy lövést, de nem találod el. Mikor átér a tető másik oldalára, akkor már nincs a látóteredben.

Az átugrás ugrott, mert valószínüleg beszakadna alattam a tető. Próbálom megsaccolni merre menekülhet aztán lerohanok és Alysium után kiabálok, hogy hozza az íjját
A menekülés irányát körülbelül megjegyzed.

Megpróbálok bemenni a Nagyúr szobájába (ha nincs nyitva az ajtó, akkor betöröm.) fegyverekkel kezemben.
Miután bejutsz a szobába a következő kép tárul a szemed elé: az úrnő a padlón fekszik, vértócsa kezd gyűlni alatta ijesztő sebességgel, a mellkasából egy nyilvessző áll ki, még él, de szerinted jó ha negyedóra hátravan még az életéből. A nagyúr épp valamit kiált a sarokban kucorgó gyereknek, közben óvatosan, görnyedt testtartással az úrnő felé igyekszik.
Mikor a nagyúr befejezte a mondandóját a gyereknek, a nő felé fordul, és beszélni kezd. A nő csak nehezen tud válaszolni, majd hozzád fordul:
- Vinni... engem... pap... - aztán elveszti az eszméletét.

Megnézem, hogy merre mehetett, vagyis, hogy merre került ki a látóteremből. Szídom magam, hogy mennyire béna vagyok, hisz évekig ezt gyakoroltam és ost kudarcot vallok. Gyorsan kikötöm Foltost a karámból és elindulok arra, amerre eltűnt a látóteremből, közben Gren tolmácsolását is figyelembe veszek és úgy kalkulálok. Próbálom felmérni a tetőket, amennyire tudom és kisilabizálni, hogy én merre menekülnék, nem feltétlenül a legegyszerűbbet, inkább a védettséget veszem figyelembe.
Egy tetőn mászott, te lentről nézted őt, tehát ahogy ő bentebb lépett a tetőn, eltűnt a látóteredből (próbáld meg elképzelni a helyzetet). Hogy milyen irányban azt így lentről nem tudod megállapítani. Gren utasításai alapján megpróbálod követni, de Grennel ellentétben te lentről nézel felfelő a tetőkre, és nem látod az alakot folyamatosan, csak akkor, ha épp átugrik, vagy közelebb ér az adott tető széléhez.
Alulról nézem, hogy hol, melyik tetőre ugrik ár, ahol nem látom, ott próbálok bekanyarodni és folytatni a keresésst. Mivel elég hamar elvesztem lentről, megpróbálok még egy olyat, hogy ha elérem kis mászással a ló hátáról a tetőt, akkor megpróbálkozok, esetleg kötél segítségével egy tetőre feljutni. Mivel nem látom már a célpontot, elgondolkozok, hogy a helyőrségnek szóljak-e, de az ilyen hamar gúnyát vált, így lemondok róla. Visszafelé veszem az utam, de azért körbenézek, hátha felvillan, felismerem a támadót.
Az egyik tetőt íly módon eléred, és nehezen de felhúzóckodsz rá. A szomszédos tetőn észreveszed az alakot, amint épp átugrani készül egy másik tetőre.
Felszedem a kötelem, majd felmérem mennyire lehet távol, nem akarok még egy baklövést. Ha megéri koncentrálok egy kicsit, hogy pontosabb legyen a célzásom majd és a lábaira célzom, ha nem éri meg, akkor követem, amennyire csak tudom "nem láthatóan", használom képességeim, közben. Néhány utasítással Foltost mindig vezérlem merre tartok.
Megállsz, megcélzod, és lősz. Épp ugrás közben találod el, így a lába megcsúszik a következő tetőn, látod, és hallod, hogy lezuhan az utcakőre.

Nem követem tovább az íjászt, mert Alysium lényegesen gyorsabb ijesmiben és a tetőket úgysem érem el csatabárddal.
Visszarohanok a fogadóba és fel a Nagyúrékhoz, hogy mi történt.
Hogy mit látsz, az majd attól függ Farkas mit tesz / tett.

Megnézem mekkora lehetett a mélység és csak reménykedem, hogy még életben van, lemászok, Foltost igyekvőre fogom arra a helyre, ahol lezuhant az ellen vagyis kb. arra a helyre.
Még épp él a fickó, de erősen haldoklik.
Leugrok Foltosról és odarohanok, de vigyázok, nehogy valami ráfinált csellel megszúrjon vagy hasonlóval próbálkozzon.
- Ki küldött, Te kutya?! - kérdezem.
Közben leveszem magamról a köpenym, ha már nem válaszol, fogom magam és betekerem a köpenyembe, felemelem, vagy elcipelem, ahogy tudom Foltoshoz és felteszem rá. Igyekszem vissza a fogadóhoz, ahogy tudok, hogy még életben legyen.
Közelebb érve a férfihoz döbbenten veszed észre, hogy egy félelf az. A kérdésedre nem válaszol, láthatóan nagy fájdalmai vannak, a jobb lábaszára nyílt töréssel tört ketté, és a nyílvessződ is ki áll a combjából, valószínűleg belső sérülése is lehet, mert ennyitől még nem illene haldokolnia.
Mire visszaérsz vele a fogadóba, már nem él.

Visszaérek köbetekintek, majd szólok a többieknek kiálltva.
- Megjöttem, de a siker nem teljes!
Remélem, hogy valaki lejön, mert nincs kedvem felcipelni egyik sobába sem, ráadásul észrevétlenül, hogy ne kérdezőködjenek még nehezebb.

Innen csak akkor folytathatjuk tovább ha Massza Rex is lereagálta az eseményeket.

Megyek a nagyúr szobájába és bekötöm az úrnöt amenyire csak tudom.
Sikerül ellátnod a sebét, de tisztában vagy vele, hogy csak ettől nem marad életben, papra van szüksége.

Két hosszút pislogok, áztan fegyvereimet övre rakom és két kézzel felkarolom az Úrnőt. Hagyom, hogy a vajákos bekötözze, aztán:
- Aztat mundta vigyöm paphuz, szöd össze a tübbiket gyursan aztán ruhanjunk paphuz.
Mire Morel bekötözi az úrnőt Gren a szobába ér.

-Mutatom az utat - indulok is kifelé - Morel! Ha tudsz valamit akkor próbáld kideríteni a merénylő kilétét. Nemtom a nyílvesszőből vagy valahogy.
Amennyire Farkas tempója engedi sietek és mutatom az utat.Ha látszik már a templom akkor előrerohanok hogy mire Farkas odaér kerítsek papot.
Időben sikerül az úrnőt a templomba juttatni, a pap a megfelelő szertartásos keretek között fohászkodik Villéhez, hogy gyógyítsa meg a nőt, majd jó idő múlva kissé fáradtan közli:
- Nem fog meghalni, de a sebei nem forrtak be teljesen. Ennél többet nem tudtam segíteni rajta. Csoda, hogy egyáltalán ennyit el tudtam érni.
Az úrnő még mindig nem tért magához.

Hála Villének, hogy megvédte őt a méltatlan haláltól! - mondom.
aztán a paphoz fordulok:
-Miért nem sikerült teljesen meggyógyítani? Hiszen a nyíl ütötte sebek még ha súlyosak is, viszonylag könnyen gyógyulnak mágiára. Vagy volt mellette más is? Ne haragudjon, de nem értek ehhez nagyon. Eddig csak olyanokat láttam, hogy a nyíltól való sebeket könnyek kezelték.
- Ville ennyi segítséget adott, hogy miért, annak csak ő a tudója.

Paphoz:
- Kibírna ögy hazautat, vagy itten köll neki szállást köríteni?
- Kibírja az utat, de jobb ha pihen pár napot. A sebére pedig ode kell figyelni, nehogy elfertőzödjön.

Maradok a nagyúr mellett. A nyílveszöt megvizsgálom.
Semmi különöset nem látsz a nyílvesszőn, méreg nincs rajta.

Gren, Farkas: a templomból visszaindultok vagy van még kérdésetek a paphoz?

Fogom Foltost és bevezetem az istálóba a fogollyal. Mivel nem értek a mágiához, hogy kiderítsek bármit is vele kapcsolatban. Ismét érdeklődök, hogy lejön-e valaki, ha nem láttam, hogy elmentek, ha igen, akkor leveszem a holtat és felviszem a vállamon Morelhez! Megkérdem, hogy tud-e valamit kezdeni vele, vagy feleslegesen cipeltem ide.
Mire visszaérsz a hullával, Gren és Farkas már a templomban van. Morelt megtalálod.

-Holnap reggel mindenképpen jövök Önökhöz az utazás ügyében. De annyi kérdésem lenne még, hogy ha nem sikerül még javítani az Úrnő állapotán akkor mennyi idő, míg egy hajóutat megkockáztathatunk vele?
- Ez attól függ milyen erős a szervezete, de véleményem szerint legalább négy-öt napot pihennie kellene.

-Hmm.. négy-öt nap. rendben. Köszönjük a segítségét
Előveszem az egykori társaink-tól maradt pénzt és odaadoma papnak (asszem valami 9 arany) Fogadják el a segítségükért, de kérem ha lehet ma este még próbáljanak gyógyítani rajta és ha vélünk jönn pár társuk majdan a hajóúton akkor az adományok közé helyezzék a fennmaradó részt s az ezen felül az út végén adandó adományt. (ezzel burkoltan célzok rá, hogy azért 9 aranyért még tán lehetnek próbáik a gyógyításra később, és elég tetemes adomány ahhoz, hogy kicsit megkönnyítse az útra való hajlandóságukat.)
- Nagylelkű az adományuk. Köszönjük! Sajnos a hölgy állapotán nem tudok segíteni, sem én, sem más hitsorosom. Ville ennyi segítséget tudott általunk nyújtani a hölgynek. Ne aggódjanak, most már gondos ápolás mellett meg fog gyógyulni. Az utazással kapcsolatban nem én döntök, de nagylelkűségüket megemlítem a feljebbvalómnak.