|
Én szellem nyelven elköszönök mindenkitől és sok sikert kívánok az átkeléshez, valamint reményemet fejezem ki, hogy minél hamarabb találkozunk újra a túloldalon.
Feran-ék viszontkívánságaikat küldik, majd megszakítják a kapcsolatot. A hajó a nap további részét a kikötőben tölti, majd másnap reggel az apályjal távozik a kikötőből. A hajósoknak láthatóan jó érzés, hogy a hajón maradtál és többször hívnak, hogy szórakozásaikon osztozz velük. (horgászat, kártyapartik, kockajáték és ügyességi versenykék) A kapitány délnek vezeti a hajót és mint mondja, két kissebb faluban tesznek ki és vesznek fel árut, majd újból észak erebor, ismét és utánna a közeli szigetek érintésével vissza abasziszba. -Ereborba jó két hét múlva érünk vissza, ha jó a szél mindvégig. Aztán egy hét a szigetekig és utánna hazafelé. |
Atya:
Jó fertályórával azután, hogy elfoglalod a szobádat valami fenyegető érzés lesz úrrá rajtad. Pár perc múlva felenyhül, de még órákig némi balsejtelem gyötör, mintha valamit elfelejtettél volna. Lefekszel és elég nyugtalanul alszol. Hajnalban mintha korbáccsal ébresztenének. A csontodig hatol valami kegyetlen erő és a szobán kívülről éles sikolyt hallasz. Ryel: Hajnaltályt ébredsz pihentető álmodból a folyosóról behallatszó sikolyra. Dhar: Éberen alszol, kissé nyugtalanul. Valami furcsa érzés bizserget, mint a harcok előtt. ajnalban a fejeden dördülő "haangszóra" ébredsz és azonnal oldalt pördülsz. Oda ahol feküdtél olvadt acélcseppek hullanak, lángragyújtva a szalmát. Tömzsipörölyjel együtt pislogsz az előttetek ordító, lángoló ember formájú alakra. Az lassan összeesik és összetöpörödik mint a tüzre vetett szalonna. A szalma lángra kap a fekhelyeteken és a holtest körül, az orrodba az égett hús bűze szúr. |
Meghökkenve nézek a lángoló alakra. Az orrfacsaró bűzt igyekszem kizárni, karommal eltakarom az orrom és azon keresztül próbálok minél kevesebbet a füstből is beszívni. Körbenézek és valami pokróccal elkezdem oltani a lángokat. Sikerül a szalmát eloltanotok Tömzsivel de a holtest egészen addig lángol míg csak töpörödött szenes csontok nem maradnak belőle. Megnézem a tetőt, hogy ez azon keresztül folyt át, vagy közvetlenül velem akart tenni valamit (mellettem állt), hisz a kongás egy figyelmeztetés is lehetett akár vagy valami támadás, bár ha közelről akart volna támadni, akkor nem pszivel, hanem fegyverrel próbálkozik, ahogy tette is, ha egyáltalán támadni akart. A tető ép, csak pár koromfoltot láttsz rajta a füstön keresztül. Ahol feküdtél a padlóba fúródva még mindig izzik pár acélcsepp és a holtest kézcsontjai köré olvadt fémből arra következtetsz, hogy a támadó fegyveréből származhatnak. Affelé hajlasz, hogy valki figyelmesztetni akart a "támadással" mert különben az olvadt fém is végzett volna veled. Értetlenül nézek Tömzsipörölyre, hátha tud magyarázatot adni erre, vagy ő is csak értetlenül áll a tények elött. A törpe enyhén zihál, de a jelek szerint jobban viseli a füstöt, mivel alaconyabb és alig lehajolva már tiszta levegőt szívhat. -Menjünk kifelé innen és az udvaron megvárjuk mi lesz! - javasolja |
Ellenőrzöm elmém pajzsait, kiélesítem hatodik érzékemet és fegyvert ragadok. Ezek után maradok a szobámba és elmém erejével Ferant és az Úrnőt keresem, egy-egy gondolatot (helyzet?) küldve feléjük.
A pajzsaid épek, de mintha valaki-valakik nemrég felületesen megszemlélték volna. Érzed a környéken a veszélyt, de érzed azt is, hogy nem (már nem?) rád irányul. Érzed a haldoklók felől sugárzó fájdalmat és a rémületet a túlélőkben. Feran: -Valakik elpusztítottak egy csapat tharr hívet a fogadóban és körötte. A szolgálók közül is végeztek többekkel. Még nem stabil a helyzet. Legyen harckész, ha bármi változna. |
Ki mit tesz? (nagyon belassultunk :(
Gil: A hajó késő délután fut ki az öbölből és a part kanyarulatait levágva a nyílt vizen tart dél felé. A második nap délelőtjén a távolban tornyosuló viharfelhők felől vitorlák tünnek fel és a tengerészek előbb érdeklődve, majd egyre izgatottabban hallgatják a kosárból lekiálltott jelentéseket. Előbb csak vitorla és árbócszámok, vitorlaleírások (3, 3, háromszög, piros csíkozás, ) majd kissé részletesebb hajóleírások hallatszanak. Aztán diadalmas rikoltás száll a szélben: -Zászló, kettős bilincs, korbács! A félszemű hajója! A tengerészek felbolydulnak, egyszeriben mindenki a fegyvereket markolja és vad kiáltásokkal bíztatják egymást. A katapultokhoz apró, szögekkel és valamiféle folyadékkal teli korsókat hordanak óvatosan, a tűzköpőknél sorbaállítják a tartalék hordókat. A kapitány a kavargó emberein átvágva lép hozzád: -Ne haragudjon uram, de ha nincs ellenére most egy kicsit más dologgal fogunk foglalkozni mint az ön utaztatása. |
A kapitányhoz:
- Ki ez a félszemű? Valami kalóz vezér? Biztosan várható a támadás? Ha igen, akkor esetleg megelőzőtámadást indíthatok. A kapitány a távolba mered és a keze kifehéredő bütykökkel szorítja a kardja markolatát: Félszemű Gallim. Aszisznak mondja magát de valami mocsokban fetrengő állat. a saját családját és szülőfaluját irtotta ki és adta el rabnak, hogy felvegyék a láncbarátok testvériségébe. Azóta egyre fentebb furakodik. Hllottuk hírét, hogy időről-időre egy egy magánys hajóval elhajózik valamerre a déli partokról és két-három új hajóval tér vissza. Hát ide igyekszik. Gyanítottuk, hogy hamarost újra eltűnik hónapokra, elvégre magam is résztvettem a csatában mikor féltucat hajójából egy csónakra sem elég uszadékfa maradt, de arra nem igazán gondoltunk, hogy toron felé hajózik. - rád pillant, a szemében a harci láz és a bosszúvágy keveredik - Egyeztess Illemath-al (az antoh pap) hamarost kezdi ő is a műsort. Rendes rész jár neked a zsákmányból, éppúgy mint neki. |
Úgy teszek, ahogy Tömzsipöröly mondta és kimegyek vele a szabadba. Jól esik friss levegőt szívni, újra mély levegőket szippantok a tündőmbe, hogy kitisztuljon, illetve figyelek arra mikor kell a földre zuhanni. Az udvaron féltucatnyi elszenesedett holtestet és egy csapatnyi rémülten nézelődő szolgát találtok. A fogadó falán koromfoltok mutatják hol akartak valakik felkapaszkodni az ablakokhoz. Az istálló teteje parázslik, de az oltással senki nem foglalkozik. A törpe méricskéli egy datrabig a tetőt, majd erőteljes kiabálással hét rabot parancsol magához és visszarohantok a holmikért az istállóba. A két batárt és a lovakat sikerül kivonszolnotok az udvarra, az időközben egyre jobban égő tető alól. Rabok és szolgálók oltják már a lángokat. Ryel-Delorach "családi" kísérői közül hárman is kijönnek és gyors parancsokkal irányítani kezdik az oltást. Nektek és két helyi rabnak a kocsik felkészítésére adnak parancsot, majd ketten lóra pattannak és kivágtatnak a fogadó udvaráról. Ryel-Delorach: Az ablakon a hajnal fénye mellett a halódó tüz villogása is belátszik mikor felkelsz. Az ajtód előtt Feran álldogál bebocsátásra várva, két szolgáló kíséretében. |
Rendbe szedem magam, felöltözök, megfésülködök (stb), aztán megengedem Ferannak, hogy bejöjjön. Röviden beszélek vele, majd utasítom, hogy engedje be a szolgákat. Adok egy-két utasítást a reggelimmel kapcsolatban, utána kézintéssel jelzek, hogy a szolgálók távozhatnak.
Feran kellő módon ad tiszteletet és a felszolgálásal sincs probléma. Az utasításaidat pontról-pontra követik. A reggeli bőséges, bár nem a legjobb amit valaha láttál. De látszik, hogy a fogadós mindent beleadott az előkészítésébe. Feran rövidesen távozik és parancsokat oszt a szolgáknak és kísérőknek. A batárok és a kíséret fertályórán belül felkészül. A két elvágtató harcos is visszatér addigra és tájékoztatják a rangidősüket és a cingár fickót. Azok Feran-t. Atya: A hajnali riadalom után nyugtalanul pihensz és napkelte után a kísérők egyike tájékoztat az indulásról. Hamar összekészülsz, hisz szinte semmit nem pakoltál ki és bőséges reggeli után az udvarra mész ahol a kocsikat ellenőrzöd. Dhar: Tömzsipöröllyel bepakoljátok a kocsiba az utolsó dolgokat (kivéve Ryel-Delorach szobájából a holmijait) és az élelmet is. A többi szolgától elkülönülve a kíséret harcosai mögött kuporogva várjátok az indulást. (pár titokban, pakolás közben befalt hús és kenyérdarabon kívül ma még nem ettetek) |
Hátul kuporgok Tömzsipöröllyel. Időnként hallhat 1-2 halk morranást, de nem túl hangosat. Ezután rá halhatja az okát is, amiért morgok néha, hisz a gyomrom korog. A jól megszokott adag igencsak hiányzik, de még mérsékelten viselem az ételhiány tényét. Ha nem csentünk volna titokban kaját most is itt üldögélnénk kaja nélkül és persze indulásra készen. Ha az időm és a helyzet is úgy adja elgondolkodom, hogy ideje a régi önmagamat adni és élelmet szerezni. Visszagondolok azokra az időkre, amikor otthon elmentünk hosszabb utakra és próbára tettük vadászösztöneim. Amíg ilyeneken gondolkodom, addig is elvonom az éhségről a figyelmemet. Próbáltok türelmesen várakozni, de a gyomrod egyre jobban mardossa az éhség. Mikor az udvaron található "magasabb rendűek" közül egy sincs a közeletekben Tömzsipöröly hirtelen kimarkol valamit a ruhája alól és jobb kezével lendületből a szádba tömi, baljával a magáéba nyom valamit. Meglepődésedben majdnem kiköpöd a félmaréknyi valamit, aztán halkat csikordul a fogad alatt és megérzed az ízét. Valami édes, cukros dolgot tömött a szádba ami lassan-lassan olvadozik. A gyomrod megnyugszik kissé és energiával töltődsz fel. Kishíján elneveted magad mikor lapos oldalpillantást vetsz a törpére és meglátod a fejét. Az arca percekig úgy néz ki, mint aki bekapta egy buzogány fejét és ettől begyulladtak a fogai. Szorgalmasan nyeldekel, de a dudor csak lassan "olvad" a szájában. |
- Engem nem igazán érdekel a zsákmány, de természetesen segítek megvédeni a hajót.
A kapitány vidáman elvigyorodik: -Remek. Ha hozott is magával varázstudót akkor sem számol kettővel nálunk! Azzal elindulok megkeresni a papot, illetve menet közben megnézem maganak jobban is a hajókat, mindenféle érzékemet kiterjesztve (és szerencsére igencsak messzire ellátok). Egyetlen, eléggé esetlen mozgású, evezős-vitorlás hajót látsz lassan közelebb kerülni. Jókora, doboz alakú felépítménye van, de fegyvereket nem láttsz túl sokat. Két katapultot biztosan és talán két másikat bírsz felismerni. A fedélzeten tán négy-öt tucat ember kezd nyüzsögni odaát és az evezők gyorsabban kezdik csapkodni a vizet. Láthatóan a hajó, próbál kitérni előletek és mellettetek jókora távra elhúzni, hogy szél ellenében ne követhessétek. A papot a korlát mellett találod és épp valamiféle idézést végez. Mikor végez, a szemei hínárzőlden felvillannak és érzed ahogy valami elszakad a hajótól és sebesen távolodik. Illemath feléd pillant, jobbjának ujjak sebesen mozognak: -A hajón még vannak eladni kívánt rabok, egy kissebb vízelementálom már bejutott. A varázslójuk egy tharr hítű korcs. Inkább boszorkánymester, mint pap. Már készül a harcra, de még nem lépett. Ha vállalod a védelmet akkor támadok. Ügyelj a mágiatörő nyilakra és a katapultok lövedékeire. A legtöbb ártalmatlannak látszik, de csúnya dolgokat képes csinálni ha élba talál. Ha közelharcra kerül a sor, te csak a hajónkkal törődj, Téged majd velem együtt védenek. Sekély tócsa alakul ki a lábaitok alatt és megérzed benne az erőt. Rejtőző vízelementál. Féltucat tengerész pár hordót gurít mellétek és négyen körétek állva pajzsot-kardot markolnak. A másik kettőnél jókora számszeríj, szemük máris az ellenséges hajó árbócát és felépítményét kutatja ellenséges lövészek után. Egyikük nyílvesszejétől kicsit megborzongsz, szinte érzed a vesszőről sugárzó gyűlöletet ami szerencsére nem rád irányul. Az acélhegy zölden fénylik és mintha saját szemével keresné a háromfejű hívét a túloldalon látható alakok közt. |
Mivel én látok a legmesszebb, ezért íjat elő és keresek pár mozgó alakot odaát, míg ilyen távol vagyunk.
Az idegen hajó kissé felgyorsulva igyekszik teljes sebességgel elhúzni mellettetek, ezért egyre közelebb kerül. Érzed, hogy valamiféle mágiával is rásegítenek a haladására és hallod a pap mormogását melletted ahogy szintén ezt erősíti meg ("-Tolóörvény és megbűvölt evezősök, fogyaszdd csak az erőd."). A hajón valami furcsa, de nem tudod megmondani, hogy micsoda. Nem veszély, inkább valami olyasmi amit nem tudatosan veszel észre és szokatlan. A hajó kormányállását szinte teljesen takarják előled a vitorlák és a hajó teste, de az orrban, a hajítógépek körül szorgoskodó embereket hamarosan elérheted a nyilaiddal. Illemath, látva, hogy lőni készülsz, tompa, erővel teli hangon felmordul. A következő pillanatban a rabszolgahajó bal oldali evezősorának első fele éles ropogással törik szét, mintha víz helyett sziklába csaptak volna velük az evezősök. A hajó imbolyog egyet, a felétek fordított katapultok kilendülnek. A hajótok orrából magányos, apró lövedék röppen ki és csapódik a vízbe a trammon előtt pár lábnyival. Hallod ahogy távolságokat és irányzékokat állítanak a tengerészek, aztán elérkezettnek látod az időt. A nyilaid magasan és gyorsan szállnak és bár egyre változik a hajók közti távolság az első percben csak te érsz el "eredményt" kilenc nyiladdal négy embert terítesz le a másik hajón és másik három sebesülten vonszolja el magát. A tizedik nyilad félúton járhat, mikor a két hajó katapultjai tüzet nyitnak. A trammon hirtelen újraállított fegyverei csak a vizet csapják fel a hajótok körül, míg a ti négy lövésetekből kettő is talál. Az egyik (egy éles vas- és kődarabokkal teli korsó) a fedélzetre csapódik és köteleket vitorlákat szaggat szét a láncbarátoknál, meg féltucat újabb sebesült kínüvöltésével járul hozzá a zajokhoz. A másik lövedék ( két fél vasgolyó között jó hat láb hosszú lánc) a jobb oldali evezők közé csapódik és négy-öt evezőt szét is tör. A fegyverek töltését nincs időd figyelni, mert hirtelen észreveszed a trammon közepén az ellenséges varázstudót aki felemelt karral kántálva felétek int. Kezei közül két tűzgolyó indul felétek, a vitorlákra és az első fedélzet tűzköpőjére irányozva. Vízfalat emelek a tűzlabdák elé, hogy kioltsák egymást, ezután egy vízhullámot küldök a másik oldalon lévő hajó fedélzetére (oda ahol a varázsló áll), majd belepumpálok némi villámot az ellenséges hajó fedélzetébe (ami eddigre már jó vizes). A vízfal kioltja az alacsonyabban közelgő tűzgolyót, de a vitorlák felé szállót nem éri el. Hirtelen a fal teteje habzani kezd és a tűzlabda mintha falba rohant volna szétfreccsen a magasban. Illemath elégedett pillantást vet feléd és koncentrálás közben a fogai közt sziszegi: -Jó hogy éreztem mikor emeled a falat. Volt így egy kis időm. Az ellenséges tramon katapultjai újabb sortüzet lőnek felétek, de csak egy nehéz kőlövedék szakít szét egy vitorlavásznat és a hajó túloldalán csapódik a vízbe. Az általad idézett hullám újabb evezőket törve zúdul a fedélzetre és a varázsló kivételével mindenkit bőrig áztat. A varázsló körül kétlépésnyi körben viszont száraz maradt a fedélzet. A villámod a száraz körön kívül csapódik be és füstölgő hullává változtat tucatnyi harcost. Illemath elsötétülő szemmel pillant rád: -A rabok miatt több ijet ne ha kérhetem. Az egyik elementálom oda. A két hajó közben egyre közelebb kerül egymáshoz. A hajót látva egyre erősödik benned a furcsa érzés, hogy valami olyasmit látsz amit nem vártál volna, de nem tudod megmondani mit. Már alig 50 lépésnyire vagytok mikor a tramon palánkja mögül féltucat rövid számszeríjat markoló alak emelkedik ki és küldi felétek nyilait. Elmosolyodva nézek vissza a papra és megjegyzem: - A rabok odalent vannak, a hajó fa része megvédi őket a villámaitmól. De most lássunk neki az igazi mágiáknak. -Bocsáss meg, nem nagyon szokta ijesmiket használni - mormogja a pap, aztán hirtelen karmozdulattal vízfalat mozdít elétek. Négy acélhegyű nyílvessző darabokra roppan a "falon" Egy az egyik "testőrötök" pajzsába az utolsó kettő a hajópalánkba fúródik. Az áldott nyilvesszővel célzó lövészetek kiröppenti a lövedéket ami elcikázik az ellenfelek között és szinte diadalmas sivítással fúródik a tramon hídján álló kormányosba. Az számszeríjász fojtottan káromkodik ("aszittem a varázslójuk lesz az!" Hogy szakadna rájuk a kránköves pokol") Következő nyila az egyik lövészt szegezi a palánkhoz, társa homlokon lő egy másikat majd gyomron egy páncélosan előlépő láncbarátot. Mindkét hajó katapultjai dolgoznak, de a tramon lövései a közeltekbe sem járnak. A pap elementáljai és a katapultok, íjászok lövései rendszeresen eltérítik a gépeket vagy megölik-megsebesítik a kezelőket. Fogok egy nyílvesszőt, kiszámolom, hogy kb. mennyi idő kell ahhoz, hogy a nyílvessző odaérjen a varázslóhoz, majd a nyílvesszőre egy nagyítás varázslatot teszek, valamint egy elemi erőlabda varázslatot (8-os erősségűt), mindkettőt idő mágiával beidőzítem arra az időre, mikor a nyílvessző becsapódik. Ezután távolba látás varázslat a másik hajóra (hogy tökéletesen tudjak célozni), majd a varázslóra lövöm a nyílvesszőt. Mikor az becsapódik, akkor hírtelen megnő a 10x akkorára a nyílvessző, valamint egy erős lökéshullám indul ki belőle. A nyilad becsapódik a varzslót védő pajzsokba és szinte kitépi a helyéből, a pajzsát idéző, padlóba karcolt varázsjelekkel együtt és a deszkatörmelékké váló mágikus padlódarabbal és tucatnyi fegyveressel együtt csapja a tramon túlsó palánkjának. A varázsló háta furcsa szögbe hajlik majd egy üvöltéssel mozdulatlanná válva lóg ki a hajópalánkon és lassan becúszik a tengerbe. A "vele szálló" emberek egy része átrepül a korlát feletta tengerbe a többi szerteszét szóródik a fedélzeten bőven vérző hasított sebekkel, kifacsarodott tagokkal. A hajóhídról a kapitány kiáltását hallod és éred hogy alattad megrándul a fedélzet és a hajótok erőteljes fordulóval húz a lassan teljesen irányítás nélkül maradó tramon oldalához. A hajók recsegve simulnak egymáshoz és húsznál több csákja csapódik a tramon oldaláa-fedélzetébe, összekapcsolva a két hajót. A ti oldalatokról diadalmas, a tramonról elszánt üvöltés hangzik fel, aztán mindkét fedélzeten felpattannak a fegyveresek és a két csapat a tramon romos deszkáin acélcsattanásokkal és halálkiáltásokkal tarkított forgatagban csap össze. |
Kasztomhoz és rangomhoz méltóan viselkedek, próbálok figyelni a többeikre is, hátha szükség van a közbelépésemre, de amennyire csak lehet próbálok nem szem előtt lenni.
A fogadó szolgái mély alázattal lesik a parancsaidat és láthatóan rettegnek a történtek utáni következményektől. A kísérőitek előkészíttetik a lovakat és indulásra készen felállnak az udvaron. Az elégedett mentor szemével méred végig őket és jóváhagyóan biccentesz a rangidős felé. A szemed sarkából látod Dhar-t és Tömzsipörölyt a hátsó batár mögött. A törpe arca kissé mintha fel lenne dagadva, de már "múlik". |
Amint készen vannak az előkészületekkel, és a csomagjaimat is felpakolták, helyetfoglalok az első batárban, és utasítást adok az indulásra.
Íshar és két másik pietor felpakolják és elrendezik a holmidat. Az udvar szélén Feran-t pillantod meg amint az előtte hasaló fogadóst és szolgákat hallgatja, majd lassan elfordulva tőlük a lovához sétál és nyeregbe lendül. A kitárt kapun gyorsan hagyjátok el a fogadót és ráfordultok az útra. Atya: A második batárban utazol és próbálsz éber maradni. Dhar: Tömzsipörölyjel a második batár hátulján zötykölődtök ismét. Ryel: Kényelmesen üldögélsz a batárban. Napközépig haladtok erős tempóban, majd egy útmelletti tisztáson megálltok. A kísérők könnyű, vászonborítású székeket és asztalkát állítanak fel egy nyitott sátor alá és ételeket pakolnak ki. -Asszonyom, ha kívánja az edbéd készen áll. - szól be Feran a batárba. Dhar: a törpével a vezetéklovakat viszitek félre és tisztogatjátok le. A gyomrod megint korog, de szerencsére az egyik kísérő jókora batyut hajint elétek: -Faljatok, aztán dologra - mondja kemény, megvető hangon, de a szemével mintha parányít cinkosan hunyorítana. - Csak ne itt, hanem a fák közt! Ne zavarjátok a lovakat. Tudomásul veszem, amit Feran mondott, és megyek ebédelni. Az ételek finomak, de a választék nem túl bőséges. Étkezés után kérem, hogy tájékoztasson, milyen messze van a fogadó, ahova igyekszünk, és oda érünk-e napnyugtáig. Feran úgy véli napnyugta előtt bőven odaértek a következő fogadóhoz, de azért fenntartással kezeli az időpontot. Minden a menetiramunktól és az esetleges akadályoktól függ. Végighallgatom a jelentését, majd visszaszállok a batárba, és utasítást adok az indulásra. A délután, kissé unalmasan telik (neked legalábbis) az út lankás dombok között, de viszonylag egyenesen halad, ritkás erdők és szántók váltakoznak a két oldalán. A nap melegen süt és a délután derekára a lovasok (és az "obsorok") rendesen kimelegednek. Míg nem érkezünk meg a következő fogadóba nem teszek semmi különösebbet. Miután megérkeztünk utasítást adok, hogy mutassák meg a szobámat. A szoba hasonló, mint az előző fogadóban, de kisé kopottasabbnak látszik, ami az ódonság érzetét kelti. Mintha így akarnák érzékeltetni, hogy a fogadó mijen öreg. Felvitetem oda a csomagjaimat, majd a szolgáknak elsorolom a vacsorával kapcsolatos óhajaimat. A szolgák kissé zavartaknak tünnek, mintha páran közülük még nem szokták volna meg a helyztüket. De a kiszolgálásra nem lehet panaszod. Aztán először a pietorok vezetőjét, majd Ferant a szobámba hivatom. Mindketten szabadosan "jelentenek" neked (zöldben) |
segítek Tömzsipörölynek ellátni a lovakat, Elég jól tűrik a dolgot. Bár kissé berzenkednek tőled, de nem annyira mint várnád. Az egyik kísérő lovának szája szélén meg is látod az okot: egy kis darab cukorka tapadt oda neki. Eszerint valaki már a kíséret lovait is "beoltotta ellened". majd amikor odadobják a csomagot szép lassan odabandukolok és felveszem, majd ahogy parancsolták beviszem a fák közé és hívom Tömzsipörölyt is. Kibontom a batyút, megnézem sovány tartalmát és bár rendesen korog a gyomrom, mely bőséges ételt kíván megfelezem testvériesen az adagot és az egyik felét a törpe felé helyezem. A batyuban meglepetésedre elég sok élelem van, főleg kenyér és hús. Találsz benne két maréknyi édes illatú, kristályos valamit is amit megszagolva a reggel a törpe által "belédtömött" édes dolog jut eszedbe. Tömzsi elosztja a kristályos valamit és elégedetten rejti a ruhája alá a maga adagját: -Reggel nem tudtam szólni. Egyfajta élénkítő. Jól bírod tőle az éhséget és két-három falásnyi elég egy napra, hogy ne fáradj el. - Szeretnék már túl lenni ezen az egészen. Ez a hely maga a fertő, senki nem tisztel senkit, mert itt maga a tisztelet is csak látszólagos. Még a felsőbbrendűeknek, vagyis akik annak érzik magukat, még azoknak is félniük kell. Ezeket a fenhéjázókat pedig szívesen látnám az arénában egy rövidke bírkózás erejéig. Sosem fogok ide visszatérni önszántamból és az olyan helyket sem fogom megnézni, melyek ehhez hasonlóak. Hiányoznak a többiek, a jó kis mulatságok, a játékos verekedések, bosszantások, meg a hasonlók. Itt csak a ... - nem fejezem be mondandóm, inkább elkezdem gyorsan bekapkodni, amit adtak étel gyanánt. -Igaz- morogja tele szájjal a törpe - de ha kijutunk innen egyből jobban élvezed a szabadságodat. Nekem elhiheted. |
Én maradok a hajónkon, onnan figyelem az eseményeket.
A láncbarátokat első pillantásra elsöpörni látszik a roham, de elég hamar összeszedik magukat és kis (4-5 fős) csoportokba verődve szigetként állnak a kavargásban. A trammon fedélzete alól egyszerre elkezdenek előtörni az addig leláncolt rabok és az elejtett fegyvereket felkapkodva nekiesnek addigi rabtartóiknak. A kiszabadultak között csodálkozva pillantasz meg több elfet is, mocskosan, beesett, lázban égő arccal. A láncbarátok lassan fogyatkoznak, de még keményen ellenálnak. Páran a fedélzeti lejáró felé verekszik magukat, hogy végezzhessenek az előbújó, még fegyvertelen rabjaikkal. Látható, hogy mire legyűrik őket addigra a rabok nagy részével végezni fognak. Mit teszel? |
Többiek:
Három napig eseménytelen utatok van. A határ előtt az utolsó kisvárosig (innen félnapi út még a határerőd) semmi érdekes nem történik, a kényelmes tempójú utazás csak Dhar gyomrát viseli meg, aki a szokottnál lényegesen kissebb adagokkal kénytelen beérni. A fogadók ahol megpihentek egyre szegényesebbek, de nem látványosan, inkább, csak a kihasználatlanságuk látszik meg. Az út során több rabcsapattal, kereskedőkkel, utazókkal találkoztok és csak egyszer áltok meg fertályórára, míg a szemből érkező helyi nemes és Ryel-Delorach megfelelően köszötik egymást és az illem megkövetelte szertartásos beszélgetésen túlesnek. A kisvárosba érve (Rymmien-nek hívják, mint a kapuőrők beszélgetéséből megtudjátok) szállást kerestek és találtok, a várost átszelő úttól nem messze egy kis téren. A fogadó kétszintes, masszív épület, látszik, rajt, hogy nincs messze a gyepüvidék és a hívságokkal szemben jobban értékelik a helyiek az erőt. Feran javaslatára úgy készültök, hogy egy teljes napot pihentek itt. Mikor elrendeződtök (Dhar-nak és Tömzsipörölynek az istálóból nyíló fülkét jelölik ki szállásúl, Ryel-Delorach úrnő az emeleti lakosztályok egyikét, az Atya, a sovány kísérő és Feran egy-egy szobát az emeleti folyosón kapják, az Úrnőéhez közel, a többi kísérő a földszinti szobákban kerül elhelyezésre. Alig helyezkedtek el, mikor az Atya ajtaján erőteljesen kopognak (Ryel is hallja és Feran a közeli szobáikban: -Mordak dul Peregrum! A törvény nevében nyisson ajtót! Feran mintegy véletlenül a folyosóra lép és hallkan bekopog Ryel-szobájába: -Úrnőm! a jelentés kész! |
Ajtót nyitok Ferannak.
- Hallgatom - mondom neki, közben beljebb invitálom, de szándékosan nem sitem el a dolgot, hátha közbe kell avatkozni az Atya ügyében. A folyosón háron férfit látsz Feran mögött, egy díszesebb ruhába öltözött férfit, lángtetoválással a nyakán és kobrafejes bottal, illetve két kőarccal, mereven várakozó fegyveres pietort a városi őrség egyenruhájában. Feran láthatóan még szándékosan nem vesz tudomást az Atya ajtaján dörömbölő emberekről. -Az elhelyezés rendben van asszonyom, a készleteink feltöltéséről intézkedtem és az őrség felállítása is folyamatban van. Viszont láthatóan a helyi szervezetek nem a legjobban informálódtak, mert a tanácsadójának szobájában valami furcsa nevű idegent keresnek. Már bocsásson meg, hogy ijesmivel zaklatom, de bizonyos szinten Önt is érinti a dolog. - hajol meg mélyen. |
Utasítom Ferant, hogy kérdezzen rá a három férfi jövetelének okára, és tájékoztasson róla. Szándékosan nem lépek ki a szobából, de nem is csukom be az ajtót.
-Parancsára Asszonyom! - hajtja meg magát Feran elhátrál tőled két lépést, majd megindul a "kopogtatók" felé. Hallod ahogy beszélni kezd velük, de elég hallkan, ezért nem értesz belőle szinte semmit. Az "Úrnő, kíséret, gond" szavakat kihallod a beszédéből és látod ahogy az őrök vezetőjének szeme feléd villan, majd kissé biccent. A két fegyverest kurta mozdulattal és hallkan szisszenő paranccsal az Atya ajtajához parancsolja, majd megindul Feran mellett feléd. Ahogy az ajtód elé ér kurtát biccent és pattogó hangon megszólít: -Név, rang, utazási passzus? - a hangja tiszteletlen és megvető. Magas, sovány férfi, vörösesre festett barna hajjal, a nyakában Sogron férfiökölnyi vándorszentélye fityeg vékony aranyláncon, parányi füstbodrojkat eregetve a levegőbe. Díszes ruhája kígyómintákkal és lángmotívumokkal terhes. Ezüst kobrafejes botja idegesen koccan a padlóhoz. Feran mozdulata gyors és szinte szemmel követhetetlen a férvi éles, nemes vonású arcát grimasz torzítja el, mikor a torkának feszülő pengét megérzi. -Asszonyom bocsásson meg nekem amiért íly tiszteletlen szavakkal illették Önt - hajol meg a férfi torkán tartva pengélyét Feran - ha kívánja vérével, majd saját véremmel mosom le ezt a gyalázatot. A két őr nem mozdul az ajtó elől, de a szemük rajtatok, kezük elfehéredő bütykökkel szorítja fegyverük. A feljárón Meríín és két pietor lép fel az emeletre és markol fegyverére. Kérdő tekintetük az arcodat és a fegyvereseket fürkészi. |
- Szomorú, hogy errefelé nem ismerik az illemet - közlöm jeges hangon enyhén megvető hangsúllyal kyr-toroni nyelven, szavaimat a megfelelő mozdulatok kísérik. Mondandómat nem közvetlenül a férfinak, hanem Feran felé (a feje felett elnézve) mondom. Arcomon egyértelműen látszik, hogy tudatában vagyok a férfi származásának és rangjának, valamint annak, hogy hozzám és családomhoz képest hol helyezkedik el a hierarchiában. Megvárom, hogy az illemnek megfelelően Feran fordítson (függetlenül attól, hogy a sedular érti-e, amit mondok vagy sem), majd folytatom:
- Nincs szükség rá, hogy vér follyon - a bocsánatkérést nem emlegetem, esélyt adok a férfinak, hogy magától észbe kapjon, és viselkedjen a rangjának megfelelően. Feran száraz tárgyilagos hangon fordítja köz-toronira a mondataidat és egy pillanatra sem veszi el a pengét a férfi torkáról. A teste feszült és szinte tapinthatóan sugárzik belőle a vágy, hogy átvágja a pengéje élén remegő torkot. -Talán az vagy akinek a fogadós és házanépe tart. Ha igen akkor tudnod kell, hogy a határ őrizetével megbízottak jogai és kötelességei olykor a hagyományok tiprását követelik tőlük. Ha igazolod kilétedet úgy természetesen kellő formában bocsánatod kérem és általam a tartományi regitor és a város Császári meghatalmazású ura is bocsánatod kéri. De ha hazudsz és csak kiadod magad annak kinek látszani szeretnél... - a mondatot a levegőben lógva hagyja, szemeiben vörös szikrák lobbannak. Feran kitartott pengéjén parányi lángok futnak végig és ajkairól sziszegő, érthetetlen szavak törnek elő. A pap megborzong és a tekintete Feran felé villan. Örökkévalóságnak tűnő pillanatig merednek egymásra és Feran nyakán aranyfénnyű lánggal izzik fel a csuklyáját táró kobra szimbóluma. A pap kettőt lép hátra majd lassan a földre térdel. Tekintetéből elszántság süt és eltökéltség. Mély tiszteletet adó pózba rendezi tagjait és a deszkáknak motyog valamit. Feran "fordít" bár érted a motyogást: -A bocsánatát kéri a tiszteletreméltó család tiszteletreméltó tagjának és kegyét, hogy tovább élhessen, ha döntésed megengedi. Sajnálatára pontos parancsokkal küldték ide, melyben megparancsolták, hogy mi módon kutassa végig a várost és kit keressen. Aki a parancsot adta arra készítette fel, hogy csalókkal fog találkozni, de a Tűz szolgálójának - magára mutat gyorsan - tanuságtétele az Igaz Nyelven, meggyőzte, kilétedről és igaz szavaidról. Mélységes könyörgéssel kér, hogy fogadd el bocsánatkérését és kegyeskedj megjelenni a város kormányzójánál, hogy oktalan parancsolatuk visszavonják és kellőképp bocsánatod kérhessék fertelmes viselkedésükért. A férfi tovább kuporog a padlón és a szemed sarkából látod ahogy a két katonája is hasonlóképp cselekszik. Ryel: tisztában vagy vele, hogy a határ közelében élők mindenkor valamivel több jogot élveztek, mint védettebb helyeken a belsőbb tartományokban élő hasonrangú társaik, de a sedular arcátlansága akkor is meglep, bár az, hogy ijen parancsot legalább részben kapott felmenti őt a felelőssége alól. |
Átmegyek én is a másik hajóra és ékes elf nyelven megpróbálom túlüvölteni a zajokat és magam köré gyűjteni az elfeket. Ezután Megpróbálom őket irányítva segíteni a matrózokat a harcban, a mágiámat is használva.
Féltucatnyian gyűlnek köréd pár pillanaton belül véresen, sebzetten, de tűzben égő szemmel. Rekedt hangjukon mondanak köszönetet aztán fegyvert ragadva a láncbarátok sorait kezdik ritkítani. Ahogy harcolnak hamar felméred őket. Akad köztük harcos és erdőjáró, de az egyik valószínüleg íjkészítő mester (még elftől is szokatlan ügyességgel lővöldöz az idegen fegyverrel, pedig láthatóan ereje végén jár) és van köztük egyszerű gyermek is aki még nem lépked régóta a világ fái alatt. Újabb és újabb emberek és elfek szabadulnak ki a hajó gyomrából. az elfek közt kurta kiáltásokkal terjednek a parancsaid és példásan összehangolt mágikus-fegyveres támadásokkal örlitek fel a láncbarátok utolsó csoportjait is. A harc bő fertályórán át tombolt a trammon fedélzetén és elültével a boldog kiáltások és a sebesültek-haldoklók üvöltéseinek hangja veszi át az acélcsengés helyét. Illemath fürgén lépdel testtől-testig nyomágan a hajó sebkötéshez értő embereivel, hol áldást oszt, hol - élő, súlyos sérült láncbarát esetén - gyors halált. Feléd biccent, majd elmerül teendői közt. A kapitány vérmocskosan, kicsorbult pengét szorongatva gázol oda hozzád és kérdőn az elfek guggoló csoportjaira pillant: -Hitsorosaid? |
Kissé megvárakoztatva, de végül a hagyomány megkövetelte szavakkal, és mozdulatokkal elfogadom a bocsánatkérését.
- Legyen szavai szerint: meglátogatom a város kormányzóját. Remélem ott még ismerik az illemet. Várom, hogy a kormányzó írásban közölje a számára megfelelő időpontot - mondom, majd a rangjának megfelelő szertartásosság mellett elköszönök a férfitól, és beljebb lépek a szobába. Megvárom, hogy elköszönjön, majd becsukom az ajtót. -Ahogy kívánja Nemesenszületett! -A pap mély tiszteletadásal köszön el és távozik. A két harcosa viszont a helyén marad. Meríín kissé zavartan, de határozott mozgással foglalja el helyét az ajtód előtt balra, a másik oldalon az egyik pietor áll őrségbe. |
-Mondhatjuk.
Azzal rájuk mosolygok. A kapitány elégedetten néz szét a romos fedélzeten és a kiszabadult emberek és elfek csoportjain. -Meg kell hagyni értékes "árut" szállított. Hisz egy nemzedékeken át gyötörhető elfért vagyonokat fizetnek a toroniak. De akkor sem eleget ahhoz, hogy annyi mindent szerezzen mint amivel egy-egy ilyen útjáról visza szokott térni. Az embereim átnézik a hajót, de eddig nem találtak semmi érdekeset. Ahogy körbenézel még mindig sajog benned az érzés, hogy valami fontosat látsz. A szemed sorraveszi a látványt. Halottak, szakadt kötelek, szilánkosra tört deszkák, elejtett fegyverek, vér mindenütt ... deszkák. Törött deszkák. A hajó törött deszkái. A palánkok a fedélzet, a felépítmény deszkái. A mocskos felszín alól a örött fa ismerős színe. A szíved is belesajdul mikor a tudatodig elér a látvány. Hazád ezredéves fáinak szíve kiált reménytelenül elhullott társai után. a festék, a kosz és zsír alól az uschaya fa lágy színe villan ki. Az életadó fá, a szent fáé. Aminek más idegen, istentagadó népek fele súlya aranyban adják minimum az árát. |
Ryel:
Bő óra telikel mikor a folyosón halk léptek közelednek, majd diszkrét kopogás az ajtódon. Dhar:az istállóból níló fülkétekből látod ahogy az udvara előbb bevágtat egy díszes ruhás férfi tucatnyi kísérővel, majd pár perc múlva eléggé feldultan kettő híján minden emberét hátrahagyva elegy. Egy óra múlva visszatér, a kezében valami hengerrel és újabb, fényes páncélzatú katonákkal. A "szállásotokra" az egyik kísérőtök jóvoltából jókora batyuval vonultatok el (a "szokásos" porbahajlás mindenki előtt, pakolás, kocsielrendezés után) amiben jókora adag élelmet találtok és napok óta először érzed úgy, hogy akár jól is lakhatsz. Befaltok mindent Tömzsivel? Atya: (tudom, hogy Massza most nem nagyon tud lenni, de ha mégis) Az ajtód előtti dörömbölés előbb elhal mintsem reagálni tudnál rá és mivel nem ismétlődik, em nagyon foglalkozol vele, bár eléggé felzakat, hogy a Te neved mondta az aki odakint állt. |
Megkérdezem ki az, majd a válsz után engedélyt adok neki, hogy belépjen. A hagyományoknak megfelelően köszöntöm az érkezőt, és ezt elvárom tőle is.
A sogronita pap tért vissza és mélyen tiszteletet adva köszönt, majd félrehúzódik az ajtóból, hogy a mögötte belépő Feran is bemehessen. -A kormányzó tisztelteti a Nemesenszületett Illiry-el Delorach Úrnőt és alázatos szolgája útján meghívását küldi szerény hajlékába. Térdenállva nyújt feléd egy díszes-finom selyemmel burkolt hengert. Feran a szokásoknak megfelelően elveszi tőle, kibontja a selymet és kiveszi a hengerrt, A kupakot lepattintva finom papírtekercs csúszik a kezébe amit óvatosan kigöngyöl és a szemét egy pillanatig lehunyva vizsgálgat. Megnézi a papír alján güggő pecsétet, majd meghajolva feléd, olvasatlanul nyújtja tovább: -Nincs méreg és ármány az üzeneten Asszonyom. |
Habár csábító a sok kaja, amit találunk, elsősorban Tömzsipörölyre nézek, vajon ő mit javasol. Rajtam látszik, hogy legszívesebben azonnal mindent befalnék, de ha Tömzsipöröly célozna is erre, visszafogom magam és igyekszem a kevesebb fejadaghoz szoktatni a szervezetem, mert nem tudom mit hoz a sors, így visszafogodtan, diszkréten próbálok annyival jóllakni, ami éppen hogy csak elég. A törpe is hasonlóan gondolhatja mint te, mert eléggé visszafogottan esik neki az ételnek. Úgy kétharmadát eszitek meg és a maradékot elcsomagoljátok és a szoba sarkába rejtitek, ha másra nem is, de a következő szűkös étkezések kiegészítésére és egy kis tartaléknak biztos jó. Feltűnik neked, hogy némelyik, a díszesruhás férfival érkezett fegyveresek közül, kiváncsian pislog az istáló sarka felé, bár kintről nem láthatnak titeket. A füleddel elkapsz valami motyogásfoszlányt is "... azt a fenevadat .." |
Egy kicsit hallgatózom, hátha hallok valamit, kevesen ismerik erre felé a teljes nevem. De az is lehet, hogy csak a fejembe dörömböltek. Hiába, úgy látszik tényleg megöregedtem...visszaalszok...
Viszonylag nyugodtan alszol és a dörömbölés nem ismétlődik, de úgy érzed a környezeted mintha feszültté vált volna. |
Tudomásul veszem, amit Feran mondott, de nem köszönöm meg neki, elvégre az a dolga, hogy szolgáljon.
Elolvasom a tekercset. A papíron meghívás van a nemesektől megszokott körülményes, tiszteletteljes ugyanakkor erőt mutató szöveggel megfogalmazva. A ma estére szól és a kormányzó hív meg benne a palotájába. Azután a megfelelő formulával elbúcsúzok a sogronitától, jelezve, hogy befejezettnek tekintem a beszélgetést. A pap mélyen meghajolva távozik a szobádból és elsiet. (hallod az udvarról kivágtató lovak patacsattogását. |
Értetlenül nézek a hajóra, hogyan kerülhetett ez egy ilyen ember kezébe, majd mágikus érzékeimet kiterjesztve kezdem átvizsgálni.
A hajón elég kevés mágiát találsz, még óvó rajzolatokat is alig. Mintha eléggé sebtében építették volna az egészet. Az egyik elf odalép hozzád és halkan megszólít (elfül): -Összefogdosták a fajtánkbélieket ahol csak tudták és százmérföldekről, meg tvolabbról hozták a kivágott fákat. Siettek, de egy részük már nem tette erre a förmedvényre a lábát. Li'llimenn a Yillonori erdőjáró féltucat társával ütött rajtuk. De a többség már hajóra szált. Most pedig halottak hála neked. Te honnan jöttél? |
Jelzem Tömzsipöröly felé, amit hallottam. Továbbra is figyelek, hogy mi lesz a fejlemény. Tömzsipöröly felé: - Valami fenevadról beszéltek lehet, hogy rám céloztak - nézek sandán Tömzsipöröly felé. - Mi lesz, ha akarnak tőlem valamit, engedelmeskedjek? Mi lesz, ha megakarnak ölni? - a kérdést sejtetően teszem fel, de már láthatja rajtam Tömzsipöröly, hogyha valóban ez lesz a céljuk, akkor nem fogom könnyen adni magam. -Ezeknél sosem tudni. - morogja a törpe - talán inkább próbáljunk pihenni kicsit. Ha valamit parancsolnak akkor engedelmeskedj. Sose nézz a szemükbe és ha esetleg megütnek akkor vinnyogj és lapulj a földhöz. Akkor nem leszel nekik "izgalmas". Ha végül nem bírod tovább és nekik mész akkor ne adj kegyelmet. Ölj akit csak tudsz - kenményen a válladra csap - én ott leszek mögötted. De ezek inkább a díszesruhás fazon miatt vannak itt. A fegyvereik szépek de nem túl jók. De hát majd meglátjuk. Pihenj. Majd odafent - bök nagyjából a lakosztályok felé - eldöntik mi lesz. |
A sogronita távozása után készülődni kezdek. Kiválasztom a ruhát (olyat, ami inkább sejtet, mint mutat, és elég elegáns az alkalomhoz), és az ékszereket, amit viselni szeretnék. Az indulásig a vacsorán (éhesen nem illik vendégségbe menni) és a piperészkedésen kívül mást nem teszek. Indulás előtt kiválasztom a kíséretemet: Feran, Meríín, Ishar, a pietorok vezetője és a vékony, magas pietor. Aztán mikor minden készen áll, utasítást adok az indulásra.
Mikor kilépsz a folyosóra a többiek már várnak és nem az udvar ( a batárok) hanem a fogadó főbejárata felé mutatnak utat neked. A bejárat előtt hatlovas, díszekkel terhes kocsi áll, előtte-mögötte kilenc-kilenc fegyveres lovas, a kocsin díszruhás hajtó. Az ajtaja nyitva, a bársonyhuzatú lépcsők lehajtva. A fogadó előtti kövek tisztára seperve és szőnyeggel letakarva a lépcsőkig. Feran intésére a vékony pietor és Meríín a kocsinál teremnek és eltünnek a belsejében. Tucat szívdobbanással később bukkannak fel és hallk szavakkal jelentenek Feran-nak. Ő biccent, majd meghajolva feléd fordul: -A kocsi a körülményekhez képest biztonságos Asszonyom. A kocsi kényelmes és fényűzően van berendezve. Drága anyagokkal húzott űlésein akár féltucatnyian is elférnének kényelmesen. Az ülések közt szantálfaragvánnyal díszített ládikók, bennük mindenféle italok és egzotikus csemegefalatkák. Az ajtó hangtalanul csukódik be mögötted, és kinézve látod amint Feran-ék lóra kapnak és a kocsi köré zárkóznak, majd egy kis döccenéssel elindultok. Az út a palotáig bő húsz perc addig csinálsz valamit? |
Az ételekbe és italokba inkább nem kóstolok bele. Igyekszem megfigyelni az útvonalat, de azon kívül semmit nem teszek.
A kocsi a díszes kísérettel átvág a városon, mintha kifelé tartana, majd még a városfal előtt elkanyarodva vissza a város közepée felé. Az irányváltást csak akkor tudod értelmezni, mikor jókora kapun haladtok át a belvárosban, majd kisvártatva újabb még erősebb kapun. Eszerint a város belső védelmét szolgáló falakon belülre mentek. Hamarost meálltok egy jókora, cirádás faragványokkal ékes, ugyanakkor erős palotaerőd előtt. A kapu kitárul és a kocsi a "tieid" kíséretében begördül. A helyi kísérők a kapun kívül maradnak. A többi zöldben. |
Megnyugtatóan nézek az elfre:
- Ősi fák területének szülötte vagyok, hová nem teheti be ember a lábát és sajnos már ti sem. Talán én sem látom többet a gyönyörű ligeteket. Az elf szemében egy pillanatra értetlenség csillan, aztán megértés és belenyugvás: -Éltünk és halálunk a Kalahorák kezében van, hitünk rendületlen marad távol az árnyat adó ligetektől és hűs patakoktól is. Ha visszatérsz majd utadról, emlékezz meg rólunk, kik nem hajthatják többé homlokukat a ligetek szent fáinak kérgéhez. Körbenéz a köröttetek kuporgó elfeken: -Bár harcosok nincsenek még köztünk, sem varázstudók, de lesznek idővel. S akkor mindazok kiket most szemed előtt látsz, behajtják tartozásukat azokon kik meggyalázták fáinkat és kettétörték sokunk életét. - a kapitány felé fordul - Te parancsolsz azoknak akik kiszabadítottak minket, az egy Magisztert kivéve. Tartozunk neked. Mik a szándékaid? A kapitányon látszik, hogy kissé meglepődik, de próbál gyakorlatias lenni és kellően diplomatikus. Szinte hallod a gondolatai csikorgását a fejében: -A fáitokat kivágták és hajót ácsoltak belőlük. A fák neveléséhez nem értek, de a hajózáshoz igen. Ezt a hajót ellenségem készíttette és én elfoglaltam. A tenger törvénye szerint engem illet. - az elfek közül némelyek haragosan felvillanó szemmel pillantanak fel, de az öreg és az idősebbek még várnak - Vontatókötélre vesszük és kikötőbe vontatjuk a hajót. Ott szétszedik és mi eladjuk a fáját, hisz újból nem tudna gyökeret verni tán egy szilánkja sem. A pénz kétharrmadáról én döntök és az érdem és hagyomány szerint elostásra kerül azok közt akik véreztek és harcoltak a csatában. Harmada pedig a tiétek, hogy új életeteket megkezdhessétek a segítsgével. Valamint felajánlom nektek a déli partra visszavivő útra a hajómat. Döntsetek belátásotok szerint, én megtettem az ajánlatom. Feléd fordulva halkan hozzáfűzi még: -Toronban nem szívesen tenném partra őket. Legyenek bármennyire elszántak, az egész ország vadászna rájuk, ha kiderülne a jelenlétük. Inkább előbb, mint utóbb levadásznák őket. A déli parton egy nekik tettsző helyen kiteszem őket és elég pénzük lesz, hogy ha kell saját kolóniát alapítsanak és felszereljék kellően. Mit szólsz? |
A kormányzótól visszatérve a szobámba vonulok, és bezárkózom.
Összesen körülbelül három órát voltál távol a fogadótól. Miután bezárkózol a szobádba Feran halk utasításokat ad Meríín-éknek, a csodálkozó, de nem ellenkező őkök között belép az Atya szobájába, pár perc múlva kijön, majd kimegy az istálóhoz. Dhar: Hallod a visszatérő kocsit és a kíséret zaját, majd pár perc múlva Feran bukkan fel a bejáratban. Habozás nélkül felétek indul. Megáll a kis fülkétek ajtajában, majd valamit mormolni kezd és a kezével gesztikulál. Aztán hallkan beszélni kezd hozzátok, minözben mintha még mindig mormolna is: -Legyetek óvatosak. Se magatokról, se az utunkról ne beszéljetek senkinek. Valószínüleg figyelnek minket és nem akarnék a kelleténél több bajt. Éjközépkor ha tudtok járjatok körbe óvatosan. Ha bármi gyanúsat találtok Tömzsipöröly jelezze nekem. - a nyakad és Tömzsi nyaka körül mintha lángból szőtt bilincs születne, de nem érzel meleget. A bilincs felvillan és eltűnik - Így azt hiszik kötve vagytok és én mozgatlak titeket. Szükségetek van valamire? |
Feran szavaira Tömzsipöröly felé fordulok és jelzem, hogy részemről rendben van. A nyak bilincset egy kicsit furcsálva veszem, de mivel nem zavaró tényező, így nem foglalkozom vele. Mikor Feran megemlíti, hogy van-e szükségünk valamire, egy jókora fejedelmi vacsorára gondolok, amit rövid időn belül felfalnék, de gyorsan elhesegetem a gondolatokat, majd a kellő tisztelettel mondom, hogy nincs szükségem semmire. Feran egy pillanatra mintha elmosolyodna, majd határozottan megfordul és elmegy. Miután Feran elmegy, egy kicsit úgy érzem, hogy ez az időnkénti megterhelés és éthlenség mellett jó volna egy kicsit karbantartani magam, így, amikor lehetőség van rá, akkor gyakorlok egy kicsit. Pár bálát a nyakambavéve csinálok erősítő gyakorlatokat, néha Tömzsipörölyt is megkérem, hogy legyen "ellenfelem" egy baráti birkózás erejéig. Természetesen figyelünk arra, hogy ne okozzunk bajt, illetve, hogy lehetőleg ne bukjunk le.A bálákat emelgetve úgy véled eléggé megeröltető feladatot vállaltál magadra. A gondot nem a bálák súlya, hanem a belőlük kikandikáló hosszú szénaszálak okozzák, amik mintha direkt tennék, csiklandoznak folyamatosan. a folyamatos komolyságod megőrzése és a gyakorlatok megfeszített koncentrálást igényelnek tőled. Tömzsipöröly a sarokban ücsörögve nézi ahogy gyakorolsz. A birkózásos ötletedet kissé furcsállva fogadja, de belemegy. Pár perc múlva kicsit bánod is, mert kiderül, hogy még mindig van pár alattomos fogás a tarsolyában. A kissebb termetét és súlyát, pontos és erős szorításokkal, dobásokkal ellensúlyozza és nem egyszer torpansz meg egy pillanatra, mikor illúziókat vet be, amik közül a legenyhébb a lábad alá rohanó egér a durvábbak közt akadnak lezuhanó szénabálák (persze pár alkalommal még az is kiderül, hogy a fejedre zuhanó bála valódi volt), négy-öt rohangáló törpe és hirtelen betoppanó katona is. Mikor eléggé kimerültetek már megcsapja az orrod az étel friss és sok étel illata valahonnan a közelből. Nagyon közelről. Ryel: Reggel még mielőtt a reggelid hoznák Meríín kopogtat be a szobád ajtaján. Dhar: Mit csináltok Tömzsivel az este? (elsődleges kérdés: az ételszaggal mit kezdesz?) Kisandítok a szállásunk elé, vajon honnan jöhet ez a finom illat. Próbálom "észrevétlenül" tenni. Szólok Tömzsipörölynek is, érzi-e az illatokat. A törpe szimatoló orrából és nagy nyeléseiből arra tippelsz, hogy ő is érzi. Ahogy kilestek a szállásotokról" a bálák közt egy jókora lyukat veszel észre (csodálkool is, hogy eddig miért nem láttad) és az illatok határozottan arról jönnek. Tömzsi kióvakodik melletted és benéz a lyukba, majd hevesen a levegőbe csap örömében, kihúz egy jókora kosarat és elrobog melletted, hogy a "szobátokban" gyorsan eltakarja valamivel. Végül bedugja egy szalmabála mögé aztán megfordul és óvatosan kikémlelve megint a lyuk felé indul és közben odasúgja neked: -Még legalább kettő van ott! Amint Tömzsipöröly szól, hogy van még kettő. pattanok utána és segítek behordani a cuccot. Közben megkérdem Tőlem, vajon véletlen hogy itt van, vagy ez valaki mokás játszadozása, hisz eddig nem éreztünk semmit.... A kosarak súlyából érzed, hogy rendesen meg vannak rakva. Gyorsan beviszitek a fülkétekbe és úgy-ahogy megpróbáljátok kissé eltorlaszolni a bejáratot, hogy hirtelen senki ne jöhessen be. Kérdésedre Tömzsi megvonja a vállát és lelkesen elmerül a kosarakban, két kézzel pakolva kifelé mindenféle ételt. -Nem tudom igazából, de gyanítom, hogy a főnök keze van a dologban. Elvégre csak varázsló vagy mi nem? Különben meg a kaja nem mérgezett, friss és sok. Innentől kezdve megeszem amit tudok. - vigyorog. - Csak azért arra figyeljünk, nehogy túlegyük magunkat, elvégre éjjel még körbe kellene néznünk, meg amit nem bírunk megenni azt rejtsük el. A rengeteg étel eleinte nagy darabokban, szinte rágás nélkül kerül a gyomrodba. Később, mikor már egyre szebbnek tűnik a világ, lassabban eszel, főleg a finomabb falatokra koncentrálva. Mikor befejezitek alig egy kosárnyi ételt kell eldugnotok, bár ahogy érzed a meleg jóleső érzést a hasadban és látod Tömzsi kikerekedő hasát, úgy véled többet most valóban nem tudnátok megenni. -három óra múlva körbelesünk jó? - kérdi félig nyögve Tömzsi elterülve. -Rendben. - válaszolom Tömzsipörölynek. 3 óra múlva Te mész és mondjuk 6 óra múlva én, vagy 3 óra múlva megyünk ketten körbe és 1x elég lesz? Esetleg többször nézzünk szét? -Jó lesz ha mindketten körbenézünk külön-külön. Így ha el is kapnának, legalább az egyikünk megússza a dolgot. Akkor most pihenjünk. - motyogja és szinte azonnal elalszik. Nagyjából három óra múlva kissé felébredsz mikor Tömzsi feltápászkodik és óvatosan kisurran az istállóból. Kintről esőszag és a dobogó esőcseppek zaja szűrődik be. Jó fertályóra múlva újból felébredsz, mikor visszatér az átázott törpe, rendesen morgolódva: -Átokverte eső! Ha kimész légy óvatos. Találtam két tolvajt az udvar hátuljában, meg valami furcsa szag volt a hátsó falnál. Mintha valami őrült mindenféle italt összeöntött volna. Valószínüleg így is volt, mert a falon kívül valaki rendesen csuklott meg böfögött. Jahh.. ha a konyha felé kerülsz akkor az ottani szolgáktól tudsz kérni némi útravalót. Csak említsdd meg nekik ha nem akarnak adni, hogy "jó lesz az uradalmi bor is!" egyből adnak amit kérsz! Előhúz egy fél kappancombot és rágcsálni kezdi. Három óra múlva ébredsz ismét. Az eső már elált, a Tömzsi valószínüleg evés közben aludhatott el, mert a szájából kilóg a kappancomb csontja. Merre indulsz el? üziben fog menni a válasz :) Megmosolygom a törpét, ahogy észreveszem a combot a szájában, kiveszem, vigyázva, hogy ne ébredjen fel és leteszem, nehogy "lebukjunk" majd esetlegesen. Gond nélkül "kihalászod" a szájából a csontos húst és félrerakod mellé. Kinézek, magamba szívom az eső utáni illatot, körbenézek. Az udvar csendes, csak a lovak szuszogását, néha prüsszkölését és a város "alapzaját" hallod. A fogadóból egy-két helyen fény szivárog az udvarra, de a sötétet nem oszlatja el.Úgy igyekszem körbe, hogy a konyha legyen a vége felé, de figyelek azokra a tényezőkre, amikre Tömzsi figyelmeztetett. Habár a sötétben nem látok infrával, de kiélesedett macska figyelmemet és fülem rendesen hegyzem, hátha látok, hallok valami gyanúsat. Nem mozdul semmi, csak egyszer állsz meg egy pillanatra mikor a konyha felől halk csörömpölést hallasz amit (valószínüleg) káromkodás követ. Valaki elejtett valamit.Először a magasabb pontokra mászok fel, tetőre, de ha túl hangos lenne, akkor inkább lent folytatom a körbenézelődést. A tetőre csak a szélén mászol fel és hamar lemászol, mert a cserepek eléggé mozognak és az eső miatt nyálkásak, csúszósak. Semmi nem tűnik veszélyesnek. Igyekszem árnyékos, eldugott helyeket keresni, jó alapos körbenézés és megfigyelés után váltok csak helyet, mert nem olyan jók a tolvaj/fejvadász képességeim. Az udvar felét már átnézted és semmi gyanúsat nem találtál amikor valami furcsát pillantasz meg az árnyékos "rejtekhelyedről. üzi megy! |
Nekem nincs kifogásom az ajánlatod ellen, szerintem nekik sem lesz.
A kapitány elégedetten mordul egyet, majd meghajol az elfek felé és feléd is: -Köszönöm. Intézkedem a vontatókötélre vételről és az indulásról. Az embereim lassan végeznek a hajó átvizsgálásával. A sebesülteket Illemath ellátja majd. Beszélj kérlek a szószólójukkal, hogy egyenlőre nem tudunk elhelyezni mindenkit a hajónkon. Két napon belül viszont kirakodunk annyi árut, hogy felállíthassuk az ideiglenes kabinokat. Addig legyenek türelemmel és erősödjenek-gyógyuljanak. a kapitány elmegy, az emberei sürgölődnek a két hajón. Illemath óvatosan lépdel a sebesültek között és igyekszik mindenkit ellátni. A szemed sarkából megpillantod ahogy egy kettétört vastag gerenda mellett ellépve egy pillanatra megáll és a törött fát nézegeti, majd valamit csinál (Kapargatja?) a szilánkos végét, aztán továbbmegy. |
A kopogtatás hallatán megkérdezem ki az, aztán engedélyt adok, hogy belépjen.
-Meríín vagyok Úrnőm! Benyit és meghajol feléd (utánozva az alázatos tiszteletadást) és úgy folytatja: -Úrnőm! Egy úr van odalent aki nemesenszületett Hayim Mikolar on T'laloc követének mondja magát és kér találkozz urával a város egy előkelő vendégházában ebéd idején. - Kérje el tőle az írásos meghívást, hogy válaszolhassak rá - utasítom. -Értettem Úrnőm! - kihátrál és becsukja az ajtót. Alig párperc múlva kopog ismét és átnyújt az időközben odaérkező Feran-nak egy zöld selyemszalaggal átkötött tekercset. Feran megvizsgálja majd odaadja neked : -Nincs veszély Asszonyom. A tekercsen paráni ólom függőpecsét van, maga az irat finom, drága papírból van. Elolvasom a levelet, és válaszolok rá. A levélben Mikolar on T'laloc az egyi helyi nemesi család feje hív meg "ismerkedés és a családok közötti jó kapcsolat kiépítése" céljából a város Arany Harida nevű vendégházába, a mai napon ebédre, mert mint írja, szerény hajlékuk nem kellően megfelelő most egy Nemesenszületett vendéglátására. Mit válaszolsz? Egy másik famor meghívását nem illik visszautasítani, így termézetesen azt válaszolom, hogy örömmel elmegyek, és köszönöm a meghívást (persze ezt mind a szokásos cirkalmas megfogalmazásban). Átadom a levelet Meríínek, hogy adja tovább, valamint utasítom, hogy szóljon Ferannak, hogy beszédem van vele. Mikor Feran megérkezik közlöm vele, hogy meghívást kaptam, és szóljon erről azoknak, akik a kormányzóhoz kísértek. Meríín elviszi a válaszodat majd újból őrségbe áll. Feran: -Felkészítsem a kíséretet? Ferannak: - Természetesen. Pár percre távozik, majd visszatér a megbeszélésre a vékony kísérőtökkel együtt. A megbeszélés után elköszön és megy intézni a dolgait. Dél előtt fél órával jelentkezik nálad és jelenti, hogy a kíséret készen áll. A fogadó előtt arany harida címeres hintó áll és a kísérő katonákon is ugyanaz a címer van. A jelek szerint a vendégház ügyel a meghívottak kellő fogadására. Íshar, Meríín, Feran a rangidős pietor, a vékony férfi és még három pietor áll készen, hogy elkísérjen. Mire Feran szól, hogy minden indulásra készen, én is összeszedelőzködöm, és levonulok a kocsihoz. Aztán megyünk. A hintó messze nem akkora mint a tegnapi kocsi, de jóval finomabb kidolgozású. Ismét a belsőváros felé mentek, de ezúttal nem olyan sokat. A belső falon belül elkanyarodtok és egy kis téren áll meg a kocsi. A téren kicsiny, de nagyon szép, delfint mintázó márvány szökőkút csobog. A teret egyértelműen az Arany Harida uralja, egy jókora négyszintesnek tűnő épület, csiszolt kőfalakkal, gyönyörű faragványokkal. A kapu előtt tuctnyi szolga sorakozik egy kék szőnyeg két oldalán. A szőnyegen középmagas, nemes vonású, fakóhajú férfi álldogál. Kék egyszerű szabású, de nagyon finom anyagú ruhát visel, oldalán dísztelen hüvelyben másfélkezes keskenykard. Mikor odaérsz egyenrangúként köszönt: -Hayim Mikolar on T'laloc vagyok, a T'laloc család feje és parancsolója, Toron Nemesenszületettje, a Császári hadak ezernagya. Üdvözöllek és általad üdvözlöm családodat nemesenszületett. - Örömömre szolgál találkozni Önnel nemesenszületett Hayim Mikolar on T'laloc, a T'laloc család feje és parancsolója, ki Toron nemesenszületettje, és a Császári hadak ezernagya - szavaimat a hagyománynak megfelelő mozdulatok kísérik - Iliry-el vagyok, a nemesenszületett Kwithriat Delorach és a nemesenszületett Talyssa Willaryn-Delorach leánya. Köszönöm a meghívást, mely családjaink jó kapcsolatát hivatott előmozdítani. Ha a többi férfi is köszön, akkor rangjuknak megfelelően őket is köszöntöm. A férfi kísérői közül csak egy lép kissé előre és illő tiszteletadással köszönt, majd bemutatkozik mint az Arany Harida vendégház vezetője: -Üdvözlöm Asszonyom, Hilam Asselon vagyok és míg e szerény hajlékban tartózkodnak én felelek az önök kényelméért és biztonságáért. Feran is bemutatkozik, mint a kíséreted vezetője és biztonságod őre, majd bekísérnek titeket az épületbe. A kíséreted is belép és elhelyezkednek a földszinten. üziben megy a többi. |
Gil:
A két hajóról a halott láncbarátokat csupaszon a tengerbe hajigálják. Lassan viszonylagos rend kezd kialakulni. Az elfek közül a nem sérültek segítenek a rendrakásban, a többi kiszabadult rabbal együtt. A trammont mégsem veszik vontatókötélre, hanem átnézik a vitorlákat és hamarosan a két hajó lassan megindul a toroni partok felé. A kapitány szeerint 2-3 napba telik míg eléritek azt a kikötőt ahol "feltünés nélkül" megszabadulhattok a trammon-tól. Mit csimnálsz ez alatt? A "külsős" olvasók kedvéért közlöm, hogy a háttérben több egyéni akcijózgatós is megy amik a későbbiekre kihatással lehetnek, de még a többi játékos véletlen beleolvasása is elronthatná a kiváltandó hatást. (nem akarok nagyon poéngyilkos lenni :D ) |
Valamikor átteleportálok a másik hajóra, és jobban megvizsgálom, többekk között ott is, ahol a pap kapargatta.
Az átvizsgálás alatt több elfel és hajóssal is találkozol. Ahogy átnézed a trammont ledöbbensz az építésekor elkövetett barbárságon. Az a rengeteg uscayha fát kellett kivágniuk, de találsz a dzsadok földjéről származó "örökéltű" hiedafa gerendákat is. A tőkesúlyokról pedig kiderül, hogy az onpori fehérmárvány tömbbjei. A viszonylag kicsiny raktérben abbitacél tömbjei hevernek. A kívülről ócska hajó valójában hatalmas értéket képvisel darabjaira szedve, mégsem feltűnő. Ahol a pap megkapirgálta a gerendát, nem találsz semmi különöset, csak újabb bizonyítékát a láncbarátok aljasságának. A gerenda belseje szinte még él, még kering benne pár csepp a fa "véréből" annyira hirtelen vágták ki és ácsolták be a hajóba. A kiszabadított foglyok igyekeznek elfoglalni magukat valamivel és magukhoz térni az átélt borzalmakból. Van aki a matrózoktól lesi-tanulja a tengerészélet fogásait, mások a hajót javítják, az íjkészítő összeszedte szinte az összes íjat és nyilat és azok javítgatásával, jobbításával tölti idejét. A tramon kicsiny javítóműhelye felől csendüléseket és halk énekszót hallasz, a levegőt izzó szénparázs és forró acél illata lengi be a környékén. |
Ryel-ék éjközép előtt pár perccel érnek vissza a fogadóba. Reggel Feran még napkeltekor elmegy és fél óra múlva tucatnyi ember kíséretében tér vissza. azok megállnak az udvaron és a lovaikról leszállva várakoznak. Feran, Meríín kíséretében az istállóba lép és mikor Dhar és Tömzsi már a földön hajbókol, a klevegőbe beszélve közli: -Vadászni megyünk. Az Úrnő ki akarja próbálni ezekben az erdőkben is a khálok híres vadászösztöneit. Vegyes vadra megyünk és az obsor bemutathatja ha nagyvadra lel, a fajának harci képességeit. Úrnőnk kegyesen megengedi, hogy fajának fegyvereivel vadásszon ha nagyvadra lel. Az obsor karját. Dhar: Felemeled a jobb karod, bár nem teljesen érted mit is akar Feran. Érzed ahogy rákattint valami hideg fémgyűrűt a csuklódra (dísztelen acélpánt) és közben épcsak hallod a halk suttogását: -Embereket, gyermekrablókat is keress. Ha a nyomukra bukkansz előbb mehetünk végre innen. Varázstudó is van köztük és egy tízévesforma leánygyermek. Ha a gyermek él, meg kell mentenünk. Mindenki másnak a közelében, elsősorban a varázslóknak, veszniük kell. Érted? Feláll és Tömzsire hasonló gyűrűt kattint. -a másik obsor gondoskodik a vadakból a fegyverek kiszedéséről és jó állapotukról. Minden fegyver éles legyen és az elejtett állatok kellően tisztelettel legyenek kezelve. Tömzsi szótlanul veszi tudomásul a dolgokat. -Egy fél órán belül álljanak kézen az obsorok az udvaron. - mondja még azzal kimennek az istállóból. Atya: Reggel Íshar kopogtat és lép be a szobádba élelemmel pakolt tálcával a kezében, a csodálkozó őreid között. -Uram! - szól miközben leteszi a tálcát - az Úrnő vadászni megy és sajnálja, hogy tanítója nem lehet mellette. Reméli, hogy hamarosan újra elkíséri tanítója a vadászatokon. Amíg távol van három pietorunk fog vigyázni Uramra és nem engednek senkit tiszteletlenül bánni vele. Ryel: Feran Napkelte után egy órával kopog az ajtódon és jelenti, hogy készen áll mindenki. |
Tudomásul veszem Feran jelentését, majd mikor én is elkészültem elindulok kifelé az udvarra. Miután felszálltam a lovamra utasítást adok az indulásra. Feranra bízom, hogy elvezessen a megfelelő helyre, majd ott Dhar képességeiben bízva várom, hogy kiderüljön merre tovább.
Feran egy meghajlással tudomásul veszi a parancsodat és felemelt kézzel indulást vezényel. Az általa hozott tucatnyi emberből hárman, egy pietorotokkal vágnak az élre, őket követitek. Mögöttetek a hozoztt emberek és a pietorok, leghátul egy erős kocsi rakterében ücsörögve (fedetlen erős felépítésű, teherkocsi) Tömzsi és Dhar ücsörög. Majd egy órát mentek erős tempóban ki a városból a lágy, erdővel fedett dombok és lemorzsolódott sziklás-köves alacsony hegyek közé. A határerődökhöz vezető úton haladtok, a kapun túl fél mérföldre elhagytok egy két-háromszáz gyalogosból és tucatnyi lovas tisztből álló fegyveres sereget. Az útról csak az utolsú 10 percben tértek le egy erdei ösvényre. Kis tisztáson álltok meg és szerelvéyezik le lovaikat a Feran által kerített hajtó-vadászok. Feran hozzád lép és meghajol: -Ígéretes környéknek mondták Asszonyom. Kezdhetjük? |
| All times are GMT +1. The time now is 10:32. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu