-Háát.. azt hiszem kicsit túlzásba vittem, amit kiterveltem, remélhetőleg semmi gond nem lesz belőle.. de a lányokat bántani nem fogja, abban biztos vagyok.. *mosolyodok el, majd elköszönvén a Főnökasszonytól, Grent követve visszamegyek a fogadóba*
Mihez kezdesz, mikor visszaérsz?
-ugyan dehogy *mosolygok Farkasra*
-semmi komoly.. *majd hogy megnyugtassam kicsit felhúzom a köpenyem ujját, hogy láthassa valóban semmi vészes nem történt* Egy véraláfutás látható a kezén, amit feltehetően az okozhatott, hogy valkai megszorította a karját.
-holnapra elmúlik.. *legyintek a kezemmel*
*A fogadóba érkezésünk után felmegyek a szobába. Mindenemet gondosan összekészítem, hogy a holnap kora reggeli indulánál már ne kelljen ezzel is foglalatoskodnom, majd ha végeztem lemegyek a földszintre, ha a társaságból van valaki lent, akkor csatlakozok hozzá, ha nincs akkor visszavonulok szobám magányába*

Aztán irány megkeresni az Úrnőt.
A szobájánál kopogtatsz, és az úrnő ajtót nyit.
- Új hírek hozni? - kérdi.
-Igen Asszonyom. Megkaptuk a címet amit szerettünk volna.
Átnyujtom a papírt, majd halkabbra fogom a hangom a halgatózók ellen és közlöm vele mit mondott a hölgy az átmenetről. (lovak stb)
- Menni beszélni az itteni tulajdonossal, adni el neki miénk batár jó áron, előtte menni beszélni vajákossal mi lenni az ő szekerével. Innen mi menni kikötőbe, ottan nem fog kelleni batár és szekér. Ha ezt elrendezni, akkor megszervezni örség - mondja, azzal visszavonul a szobájába.

A szekér maradhat. Megpróbálom eladni. Bocit viszont viszem. A cuccaimat a hátára pakolom.
Holnap reggel indultok, most pedig már lassan sötétedik.

-Igen asszonyom!

Lemegyek és megkeresem Haiy-Ti-t és megkérdem tőle, hogy megvenné e a batárt és a szekeret, vagy tudna e javasolni vevőt. Aztán előkerítem Stancilt és az istálóban a cuccomhoz hívom.
Haiy-Ti kimegye veled az udvarra megnézni a batár és a szekér állapotát, majd hosszabb alkudozás és rábeszélés után beleegyezik, hogy 100 aranyért megveszi a batárt, a szekeret meg 15 aranyért. Mikor bekíséred a fogadóba megkér, hogy várd meg, és elsiet, majd egy kisebb és egy nagyobb erszénnyel tér vissza,.

Stancilt nem kell keresned, az istálóban van, és az állatokkal foglalkozik.

A kissebb erszényt odaadom Morel-nek A nagyobbat az úrnőnek.
Az istálóban a cuccaim közül kiveszem a "dobótőröket":
-Stancil! Elkerülendő, hogy mindenki, csak a védtelen suhancot lássa benned fogd ezeket - átnyujtom neki a féltucat tőrt. - Vegyél mellé egy széles övet amibe beletűzködöd őket, meg egy bő köpenyt. A markolatukra tekerj puha bőrszíjjat, úgy a tenyeredhez idomulnak majd. Gyakoroljál velük rendesen és vágj mindig közömbös arcot. Így aki lát, nehezebb zsákmánynak fog nézni, mint most. Tedd el azt gyere segíts kicsit.
Átnézem a batárt az utolsó szögig és a kipakolt szekeret is. (hátha akad bennfelejtett cucc, vagy ijesmi) A batárnál, ha találok benne szerszámot, szöget, vagy bármi "mozdíthatót" akkor jól szemügyre veszem.
Stancil kissé meglepődik az ajándékodon, de látszik rajta, hogy tetszik neki az ötlet. Segít neked pakolni, bár nem nagyon van mit, mert mikor beköltöztetek a fogadóba a nagyja cuccot is lepakoltátok a batárról, és a szekérről is. A batáron mozdítható részt vagy rejtett rekeszeket nem találsz.

Szürkesörény mellé odakészítem a málhás nyerget és lecsutakolom, gondoskodom róla, hogy megfelelő táplálék legyen előtte. Aztán előveszek egy kissebb zsákot és töltök bele zabot (ami úgy 2-3 napra elég a legelés mellett a póninak), majd odateszem a málha mellé. Utánna irány föl és összekészítem a holmimat, úgy hogy a málhába mit rakok és mit a hátamra, ha nem fér Szürkesörényre. Nem akarom túlterhelni a lovam.
Mikor a szobádba érsz enyhén szólva is megdöbbensz, és percekig csak ámulva nézed a falakat és a padlót, ami a szoba belsejében kővé változott. Díszes faragott köveket látsz magad körül, amin mindenféle fémből (arany, ezüst, réz, színes lunírok, abbit, olyan is van, amiről nem tudod micsoda) készült sárkányok tekeregnek, amiknek különféle drágakövekből vannak a szemei. Ilyen mesteri munkát még nem láttál, a sárkányok minden apró részlete tökéletesen ki va dolgozva. A berendezés nem változott.
Kerekre tágult szemekkel lépek beljebb. Berántom magam mögött az ajtót és leveszem a csizmám. Lábam élvezi a hideg kő tapintását. Óvatosan nem a sárkányokra lépve megyek beljebb és csodálom a képeket, faragványokat. Lágyan, érintek meg minden elém kerülő újabb és újabb faragást és simítom végig őket. "Törpe" szemmel vizsgálom a kidolgozást és az anyagokat.
-Gyönyörűek - suttogom - a legszebb munkák amiket valaha is láttam. Tán nincs oly törpemester sem, ki ugyanijen szépséget tudna alkotni. Gyönyörűek.
Megállok a szoba közepén és lassan körbefordulok, hogy szemem beigya a teljes látványt.
-Hogyan? Miért? - kérdem.
A hátad mögül Lin lép elő a felnőtt alakjában.
- Mert szereted a köveket, és a fémeket, azért - mosolyog rád kedvesen.
- Vagy jobb szeretnéd, ha visszaalakítanám?
-Nem-nem! - ellenkezek gyorsan - Ez egyszerűen gyönyörű. Ha látná ezt Oggi, hát az egész házat elvitetné egyben Tarinba, hogy minden törpe csodálhassa a műved. - elmosolyodok szélesen, cinkos pillantással - Persze utánna mindenki azt szeretné, hogy készíts neki valamit és a világ minden kincsét elédraknák érte.
Mélyen beszívom a levegőt és a kő, meg a fémek illatát és lehunyt szemmel élvezem egy pillanatig.
-Hogyan hálálhatnám ezt meg neked?
- Ha én találom ki helyetted mivel lephetnél meg, abban mi nekem a jó? - kérdi csípkelődve.
-Na jó. Megint igazad van. Viszont gondolkodtam valamin. Te ugye a Házhoz vagy kötve. Anyukád nem enged ki, de mindent látsz amit a ház, vagyis azt i amit a legkissebb szög is a falban. Jól mondom?
- Igazából ő nem az anyám, csak így egyszerűbb volt elmagyarázni. Ő az, akinek az őse engem a házhoz kötött. És igen látok mindent itt.
- Hmm... és mi történik akkor, ha a ház egy darabját, amihez hozzá vagy kötve, valaki elviszi magával? Hiszen az akkor is ehhez a házhoz tartozik, ha nincs itt.
- Elméletben elképzelhető, még sosem próbáltam. Ami viszont szinte biztos, hogy az a darab felett nem lesz akkora hatalmam, mint itt a házon belül. Szeretnél egy darabot belőlem?
-Arra gondoltam, hogy ha még sosem láthattál más helyet ezen kívül akkor esetleg íly módon magammal vihetnélek bizonyos szempontból. Ha egyszerre látsz minden "darabkáddal" akkor el tudod itt látni a feladatod, ugyanakkor látod mindazt amit én az úton. Meg esetleg beszélgethetünk, is ha lesz rá időd. Így tőlem azt kapnád ajándékba, hogy amere csak járok látod és így sokmindent megismerhetsz még a világból. Tetszik az ötlet?
- Nagyon is - mosolyodik el szélesen - hozzá is kezdek.
Leül a földre eléd, aztán kinyújtja a jobb kezét, és a semmiből, egy tőr jelenik meg benne, utána az egyik hajtincséből levág egy nagyobb darabot, és a ball tenyerébe helyezi, majd a megvágja a bal kezét nem sokkal csukló felett a tenyere felöli odalon, és úgy mozdítja a kezét, hogy a vére a hajszálakra follyon. Ezután eltünteti a fegyvert és a jobb tegyerét felfelé tartva koncentrálni kezd. Látod, hogy a tenyere alatt a kő megmozdul, és mintha víz lenne elkezd hullámozni, majd fogja magát és felfolyik a lány kezébe. Mikor kisebb tócsa kő kerül a tenterébe, fogja és átönti a másik kezébe. A folyadék ellepi a hajat, és a vért, majd elkezd alakot ölteni. Mikor befejezi a műveletet egy tenyérnyi nagyságú szobrot látsz meg a kezében, ami az ő szakasztott mása. Nagy része márványból van, a rövid köpenyke fehéraranyból, a rajta lévő sárkány minták különféle színes fémekből, és drágakövekből készültek, a haja és a szemöldöke feketelunír, a szeme ónix, az ajkai rubinból vannak. Feléd nyújtja:
- Én a ház rész vagyok, ez a ház rész, most már egyek vagyunk a kőben.
Elveszem a szobrocskát és magasra emelve csodálom. Aztán előveszem a tőröm és a bal karom belsején kis vágást ejtek. A kicsorduló pár csepp vérbe a szobrocska talpát érintem, majd pár cseppet oda, ahonnan a követ "kimerte":
-A vérem árán vigyázok rá és a vérem adja tudtul neked, ha eltávoznék Tooma oldalára. Egy vagyok veled a kőben.
A holmimból előveszek egy bőrszütyőkét és úgy helyezem bele a szobrocskát, hogy a szemei-arca kilátszódjon. Aztán egy erős szíjdarabbal a nyakamba kötöm és az ingem alá helyezem, hogy két gomb között "kilásson".
-Mikor haladnunk kell így visellek jó? Aztán mikor csak tehetem, kiveszlek és úgy mutatom meg mit látni lehet jó?
A kő beissza a véredet.
- Rendben - mosolyodik el - most már majdnem sárkány vagyok, ha nem is tudok repülni. Nem biztos, hogy mindig tudok majd figyelni rád, de ha bármikor szeretnél beszélni velem, vagy mutatni valamit, szólíts, és figyelni foglak.
- Most mennem kell, de késő éjjel kevesebb dolgom lesz, ha ráérsz találkozhatnánk. Mit szólsz?
-Rendben! Ha esetleg aludnék keltss fel nyugodtan amikor ráérsz. És mégegyszer köszönöm amit tettél.
- Nem tettem semmi rendkívülit. A szobádat így hagyom, míg itt vagy, de kérlek ne mutogasd másoknak, nem értenék meg, csak megijednének - mondja, azzal szokásához híven besétál az egyik falba.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 04. napja, a Zöldlunír órája
 

Besötétedett. Aki még nem vacsorázott, az érzi, hogy lassan már ideje lenne harapni valamit.

Lemegyek és kérek valami ételt, meg hogy hozzák fel az Úrék ajtaja elé. Meg a Nagyúréknak is kérek vacsorát. Aztán felmegyek és leváltom Alysium-ot, vagy Morelt, aki épp őrködik.
-Pihenj, éjközép előtt keltem Farkast, ő meg a hajnal felénél Alysium-ot.
Farkas is fenn örködik.

Z: míg nincs válasz a kérdésedre, vegyük előre a Linnek történő beszélgetésedet. Jó?

OK!
Éjközépig őrködök az ajtó előtt. ( a vacsorás tálcát leküldöm egy szolgálóval miután megvacsoráztam)
Éjközépkor felkeltem Farkast, majd visszavonulok a szobámba. Leteszem a fegyvereim és leheveredek a kőre. Nagyszerű érzés újra kövön feküdni. Behunyt szemmel élvezem a belőle áradó hideget.
Valamikor hajnal előtt egy órával arra ébredsz, hogy valaki fekszik melletted.

kinyitom a szemem és felemelem a fejem, hogy megnézzem ki az. Kezem magától nyúl a letett fegyverek felé, de félúton abbahagyom a mozdulatot, hisz ha ölni akart volna már halott lennék.
-Lin? - kérdezem folytott hangon.
- Arra nem lesz szükség - mondja a hangjáról ítélve Lin.
- Reméltem nem ébredsz fel, olyan jól aludtál, öröm volt nézni.

A sötétben elmosolyodom.
-Magam is úgy vélem nem kell most a fegyver. Régóta vagy itt? Vagyis, régóta vagy így itten? - kérdem a "testi" alakjára célozva.
- Már egy ideje. Baj?

Lin-nek:
-Nem baj. Csak meglepődtem kicsit. Köszönöm a követ. - kocogtatom meg amin fekszem - jó érzés, mintha otthon lennék.
- Nincs mit. Ha gondolog pihenj tovább, és én maradok, ha megengeded. De ha nincs kedved aludni, akkor beszélgethetünk is.
-Beszélgethetünk, ha akarod. - mosolygok rá. - Reggel kezdődik az utazás. Remélem sokmindent tudok megmutatni neked.
- Örülök, hogy veled mehetek, de sajnálom, hogy el kell menned. Megértem, hogy miért nem maradhatsz. Miről beszélgessünk?

Kissé habozok.
-Tartok attól, hogy az aki ellenünk tört, tudod akit rosszarcúnak neveztél újra megtámad minket. Ugye téged nem tud bántani? Nem akarlak veszélybe sodorni.
- Akitől megijedt a társatok? Ő nem hiszem, hogy vissza fog jönni. Hagyományos fegyverekkel nem tud kárt okozni bennem, de ha a szobrot valami mágikus úton eltörik, az fájni fog nekem. Nem pusztolok el tőle, mert ez nem egy nagy darab, de kétségtelenül megérzem majd. Ha ez bekövetkezne többet nem beszélhetnénk, csak ha visszatérsz ide. Az is elég baj, hogy a szobron keresztül nem fogok tudni alakot ölteni, dehát ez is jobb mint a semmi.

A délután folyamán kint töltöttem Foltossal az időm nagy részét, amikor nem őrködtem. Mikor a gyomrom figyelmeztet, hogy már jó ideje nem kapta meg jussát bemegyek és leülök egy asztalhoz. Kirendelek egy könnyű vacsorának valót, hogy estére ne terheljem meg a gyomromat. Idő közben akivel találkozok azt köszöntöm, illetve érdeklődök a küldetés felöl, ha Grennel, Farkassal vagy Deneirával találkozom. A vacsora befejeztével megkérdek egy szolgálót, hogy van-e szabad szobájuk, mert akkor igénybe venném. Van szabad szoba, de Farkas szobájában is van még hely. Ha nincsen megköszönöm a segítségét, majd megkeresem Grent, hogy aludhatok-e a szobájában. Ha itt sem járok sikerrel, akkor vagy próbálkozok még Deneiránál, vagy egyszerűen fogok egy széket és az őrködő mellett töltöm az estémet. Ha sikerül egy szobába bejutnom, akkor megmosakszom, lefegyverkezem és kipihenem magam, amíg Gren vagy Farkas nem kelt, hogy őrködjek. Nem keltenek örködni, az örködést maguk közt osztották be.

Fektemben a sárkányokat nézegetem és csodálom:
-Jó tudni, hogy mitől kell óvjalak. - kissé elkomorul az arcom és gondolkodó hangon beszélek magam elé.- Bár elég nagy baj, hogy a csapatunkon belül egyedül magamban bízhatok igazán. A Nagyúr szótlan, de ez lényegtelen, hisz ő a megbízó. Az Úrnő kissé hirtelen haragú, a gyermekről meg annyit tudni, hogy a család tagja és hogy kishíján megölt miatta az úrnő, mert nem tudtam, hogy valamijen mágiával bújik el, ha fél. Morel és Stancil van velünk az út elejétől még. Morel magánakvaló, de nem kárhoztatom érte, valahogy nyugodtabban szemléli a világot mind a többi ember. Stancil még kölyök, mindenbe belekap és kissé hebehurgya, de csak benő a feje. Ráadásul még valamelyikük őriz valamijen titkot vagy valami khmm.. magávalhozott tárgyat amit nem a Nagyúr ellenfelei keresnek. Morel, vagy Stancil? Hmm... Farkas és Alysium kizárva, szerintem őnáluk nem lehet olyasmi, Deneira pedig csak most jött. - Rápillantok - Bocsáss meg, csak néha, ha biztonságban érzem magam szeretek hangosan végiggondolni mindenfélét.
- Csak nem azt akarod mondani, hogy a hegyesfülűvel ellentétben téged érdekelnek a titkaim?

Elmosolyodom és rápillantok:
-Engem nagyon érdekelsz titkokkal vagy azok nélkül. Persze amiről nem akarsz beszélni arról nem beszélsz. Nekem is vannak olyan dolgaim amikről nem beszélhetek senkinek.
- Nincs olyan dolog, amiről ne beszélhetnék. Barátok vagyunk, nem? - kacsint rád - Szóval mit szeretnél tudni pontosan?

Z: a lánnyal történő további beszélgetés menjen zöldben ha lehet, itt folytassuk onnan, hogy reggel van. Rendben?

Reggel ellenőrzöm a Nagyúrék előtti őrség, aztán lemegyek egy gyorsat reggelizni.
Utánna felmálházom Szürkesörényt és felveszem a többi cuccom. A bárdom most a kezemben van, mert a hátamon jókora hátizsák lóg. Stancilnak szólok, hogy segítsen akinek kell, mondjok Morel-nek a ládáját cipelni.
Az örség rendben van. Stancil követi az utasításaidat. Hamar kész lesztek a pakolással.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 05. napja, az Ezüst órája
 

Mindnyájan összekészülődtök. A nagyúr és a gyermek egy lovon (ami a batárt húzta) az úrnő egy másikon (az is a batár előtt volt) indul el. Denerának ott van Capullo lova, Stancil Capullo szamarára ül föl. Morel, Alysium és Gren a saját hátasára ül fel, Farkas gyalogosan közlekedik. Épp indulnátok, mikor rádöbbentek, hogy igaz, hogy a címet ismeritek, de hogy az a cím hol van nem tudjátok, valamit Morel ládája is gondot okoz, mert nincs hova feltenni, sehol sincs elég hely neki.

Nem ülök fel a pónimra, azon a málhám van.
Úgy vélem gyalog a címig bőven kibírjuk.
Megkeresek egy szolgálót és megkérdem merre van az az utca ahol a cím van, ( a ház helyét nem, nem akarok feleslegesen nyomokat hagyni)
aztán Szólok Farkas-nak hogy fogjuk Morel ládáját ketten és vigyük.
A szolgáló elmagyarázza merre van az utca, úgy tűnik nem itt van a közelben.

Jó órás séta után megérkeztek az utcába, és kisebb keresgélés után az épület is megtaláljátok. Kívülről nem látszik semmi különös a házon, olyan mit az utcában az összes többi. Nincs rajta semmi felesleges díszítés, sem cicoma. Nincs ablaka az utcára, csak egy ajtó, és egy kapu.

Odalépek a kapuhoz és bekopogok.
Kisvártatva egy szürkecsuklyás, köpenyes alak nyit ajtót.
- Kövessenek - mondja, azzal hátra sem nézve elkezd vezetni titeket.
A kapu egy kisebb udvarra vezet, ahol istálók vannak, onnan az épület egyik nagyobb termébe mentek tovább, majd egy középszéles lejtős, nagyívben kanyarodó folyosón haladtok végig, ami a pincébe vezet. A pince bejáratánál az alak megáll, és közli:
- Csak tovább egyenesen.
Megvárja míg mind elhaladtok mellette, közben tüzetesen végigmér titeket.
Ahogy egyenesen mentek tovább odaértek egy falra rajzolt kapuhoz. A felfestett vonalak között teljes a sötétség. Nagy kelletlenül átlépdeltek, és egy folyosóra értek, ahol gomolyog a köd. Nem látni a végét, vagy hogy hol a kijárat, de meglepően rövid út után megérkeztek egy olyan pincébe, mint ahonnan elindultatok. Egy hasonló alak vár benneteket a pince kijáratánál.
- Kövessenek - mondja, majd hátra sem nézve elindul.
Ez a ház kísértetiesen hasonlít az előzőre. A menet végén, mikor kiértek az utcára megkönnyebülve veszitek észre, hogy nem ugyan ott vagytok, ahonnan elindultatok.
Mikor kiértek a kapu becsukódik utánatok.

Körbenézek az utcán. Próbálom betályolni a nap alapján, hogy mekkora távolságot tehettünk meg. A körötem lévő emberek ruházatából megpróbálom az országot is meghatározni, mert én még nem hallottam erről a kikötőről.
Úgyan úgy reggel van, mint amikor elindultatok. Feltételzésed szerint még mindig Tiadlanban vagytok, legalább az épületekből és ruhákból erre következtetsz. Arról nem sok elképzelésed van, mekkora utat tehettetek meg.

Kilépek én is körbenézek, esetleg jártam-e már erre felé, ismerős-e a környék. Nem ismerős. Egyenlőre nem szólok semmit, amolyan terepfelmérést végzek, de egyszerűsített formában, vagyis jobban körülnézek.
Semmi különöset nem látsz. Olyan, mit a legtöbb nagyobb város reggel: sokan nyüzsögnek, mindenki megy a dolga után.

A többiekre bízom a pónim és úgy ahogy vagyok elindulok az utcán (hátizsák, kézben bárd, messzirőljött utazót játszva). Megjegyzem az útvonalat és egyenruhás embereket keresek a szememmel, vagy valami hivatalfélét.
Járórökkel találkozol, nem kell túl sokat menned hozzá (kb negyedórás séta).
Megállok előttük és letámasztom a bárdom és mikor közelebb érnek felemelt ököllel köszöntöm őket:
-Tiszteletem urak! Egy kis segítséget kérnék ha meg nem zavarom önöket!
- Csak gyorsan - vakkantja oda neked az elöl álló.
-A kikötőmesterséget és valami jó szállást keresnék a Követúr és kísérete számára.
Jól megnyomom a Követ-ÚR kifejezést, hogy éreztessem, nem magamnak járkálok és nem egyedül.
- A kikötő arra van - int jobb felé. - Szállást találnak a tengerparton, szép kilátással, vagy amarra ni, is van egy-két jobb fogadó - int balra.
-Köszönöm és enézést! -félreállok előlük - Jó és könnyű szolgálatot! -kiáltom utánuk.
Jobbra fordulok és elindulok a kikötő felé. (útvonal megjegyez.) Ha találkozok helybéliekkel időnként pontosabb útbaigazítást kérek.
Az őr dörmög valamit az orra alatt, mikor utánuk szólsz, de nem érted mit.
Ahogy jobbra fordulsz, látod, hogy ez az utca egyenesen a tengerpartra visz, úgyhogy nincs szükséged különösebb útbaigazításra.
A tengerparton keresni kezdem a kikötőmester házát.
A parttól távolabb inkább fogadókat látsz, közel a parthoz már több a raktár és a kocsma. Tengerbe nyúló mólókat látsz, és egy-két hajtó, feltünően kevés van belőlük. A kikötőmester házát (már ha van ilyen egyáltalán) nem találod.
Felmegyek az első mólóra és oda a legelső hajóhoz.
Ha van rajt valaki felkiáltok neki:
-Ahoj! Tudna segíteni? A kikötőmestert keresem vagy valakit aki a kikötő ügyeit intézi.
Egy tagbaszakadt fickót látsz tenni-venni a fedélzeten.
- Oszt milyen ügyben?
-Egy nagyúr kíséretéhez tartozom és majd a hajóra szállásunkat akarja egyeztetni vele.
-Aztat elég a kapitánya megbeszéni. Szójak nekie?
-Szólhat, de nekem inkább helybéli kellene a kikötőmester vagy annak segéde. Nem mondta a nagyúr, de lehet, hogy már foglalt hajót. Nem akarok feleslegesen rohangálni.
- Nem hiszem én aztat, ebben az időben, a fene sem akar a tengerre menni. De há maga tugya, arra ni - mutat egy irányba a házak közé - ottan van, amit keres.
Jól megnézem merre mutat (remélem egy emberre, vagy házra):
-Köszönöm! Azért remélem kiderül, hogy önökkel utazunk!
Elindulok arra amerre mutatott.
Egy egyszerű házhoz érsz. Jól megnézve nem is csodálod, hogy nem tűnt fel hamarabb neked, hisz teljesen jellegtelen épület.
Bekopogok, majd megpróbálkozok benyitni. Ha nyitva az ajtó akkor belépek és köszönök:
-Jó napot adjanak az istenek! A kikötőmestert keresem.
Benyitsz, és egy elég szegényesen berendezett szobába jutsz.
- Magának is - szól ki valaki az egyik szobából.
Aztán egy görnyedt öregember kerül elő.
- Én volnék az. Miben segíthetek?
-Üdvözlöm! Egy nagyúr kíséretének tagja vagyok. Itt szándékozik hajóra szállni. Mikor alkalmas önnel az egyeztetés? Mert akkorra idejön az aki tudja a pontos kívánalmakat.
- Felőlem bármikor jöhet - vonja meg a vállát. - De ne fűzzön sok reményt az indulásra, ebben az évszakban nem kedvez az időjárás a tengerjáróknak.

Többiek mihez kezdenek, míg a törpe a városban csámborog?

-Naggyyyúúú! Szörintem mönjünk valami főútra, osztat bizton találunk fugadót, ami jú lesz addig, míg Gren megjün. A kölyök meg maj visszajün ide posztolni, hogy Gren mikó visszatér, megtaláljon mönket.
Az úrnő szólal meg:
- Ez jó ötlet lenni. Ki tudni meddig kell itt ácsorogni. Indulni.
Elindultok arra, amerre a törpe is elment, majd megkérdeztek valakit, aki útbaigazít titeket. Nem kell túl sokat mennetek (20 perc kb), hogy találjatok egy megfelelő fogadót. Ez az épület már sokkal bizalomgerjesztőbb, mint a Lágy Szellő, ennek a falai téglából vannak. Mikor odaértek az úrnő beküldi Alysiumot, hogy nézzen szét, és kérdezzen utána a szobáknak. Bemegy az elf majd kisvártatva visszatér és közli, hogy minden rendben van, van elég szoba. Az úrnő Stancilt visszaküldik oda ahonnan jöttetek. A többiek beviszik a cuccokat a fogadóba, és ellátják a lovakat.

-Köszönöm - hajtok fejet a kikötőmester előtt - akkor a mihamarabbi viszontlátásra.
Kimegyek és alaposan végigmérem a helyet. A hajókat, a környéket, mindent próbálok megjegyezni. Aztán elindulok visszafelé a "kapuházhoz" útközben nézelődve akad e a visszaúton jobb kinézetű szálláshely
A környéken kocsmák, raktárak, és fogadók láthatóak. Feltűnően kevés hajó horgonyoz a közelben. Nincs túl nagy nyüzsgés, innen-onnan kitántorog egy-egy részek tengerész, erre-arra látsz egy-két járókelőt.
Út közben egy-egy jobb fogadóra felfigyelsz. Visszaérve onnan, ahonnan indultál, Stancilt tallod ott, aki közli, hogy találtak egy fogadót, nem messze innen, és odavezet.

Követem Stancilt és útközben kérdezgetem kicsit:
-Utaztál már hajón? voltál már ebben a városban? Nem akarok itt bonyodalmakat, úgyhogy ha lehet itt régi haragosod most szólj, hogy megelőzzük a bajt.
- Nem, nem utaztam még hajón, és nem nem voltam itt. Ha van is itt haragosom, nem helyi.

*Az utazás részemről szótlanságban telik. Hacsak nem szólnak hozzám, akkor egy hang nem hagyja el ajkaimat. Még az előző nap hatása alatt állok, kétségek között, hogy vajon tényleg azt csináltam-e, amit kellett.. Ez megadja a napom alaphangulatát*
Indulás előtt a megbeszéltek szerint kapsz egy kisebb erszényt az úrnőtől.