|
És nekem ne mondjon senki olyat, hogy nem tud írni, akit már akkor be akartam zöldíteni, mikor az írása még nem is látszott.:p
Nagyon szépen köszönöm :] :P Bár ettől én még fióktölteléknek érzem, mert túl sok van "benne". Én meg nem, szóval bagoly mondja :P ;]] Én minden "versem" fióktölteléknek érzem, talán épp azért, mert érzem a durva különbséget a kidolgozatlanságukban...a festményeimhez képest, amikre valóban büszke vagyok :$ :] De igyekszem erőteljesen csiszolgatni :Đ És akkor egy friss szerzemény, ha megengeditek :]] Tehetségtelen művész (Önarckép tollal festve) Ártalom és bűn sír a hegedűn. Szerelem és halál léptemmel együtt jár. Puszta sóvár öröm...a napfényt kerülöm. A fizikai lét már engem tép szerteszét. Vasfoggal harap, míg lelkem marad. Vörösen izzó kín a versben minden rím. Csak vágyam az enyém... a tiéd a remény. Gyűlölj vagy üss meg, élvezem ha ütnek... Vérem elég kettőnknek - démoni szép frigyünknek. Mocsokban egy angyal, tövig égett aggyal. Csak ketten maradtunk...elkárhozott dalunk. |
Cassandra köszönöm hogy tetszett a versem, és igérem jobban figyelek a szó ismétlésekre.
Most egy bocsi vers, mert még eleinte mindenért bocsánatot kértem és valaki rám szólt, hogy ezt nem kell. :o Boccs Boccs, hogy még mindig élek Ezer boccs, hogy békét remélek És azért is boccs, hogy folyton rossz a kedved Sőt még inkább boccs, ha a sulykot elvetetted Mindenért bocsánatot kérek Azért is mert ilyen az élet Boccs, hogy a főnököd ˝beszólt˝ Ezer boccs, hogy ilyen a melód’ És azért is boccs, mert nem léptettek elő Még inkább boccs, hogy épp’ esik az eső Mindenért bocsánatot kérek Azért is mert ilyen az élet Boccs, hogy szünetel az áram Ezer boccs, hogy taposod a lábam És azért is boccs, hogy szalad a harisnyád Sőt, még inkább boccs hogy nem vonzó a mátkád Mindenért bocsánatot kérek Azért is mert ilyen az élet Boccs, hogy lefröcskölt az, az autó Ezer boccs, hogy a hangod olyan bántó És azért is boccs, hogy romlik a látásod Sőt, még inkább boccs, hogy pont itt van a szálásod Szóval bocsáss meg nekem mindenért És boccs a sok boccsért…:D |
Tevary ez nagyon jó!!!!! Grat.
|
Quote:
A versed kicsit mazohista. De talán épp azárt jó.:) Tevary, ez kééész... kénytelen leszek még 17 embernek zöldet adni.:D Tőlem ma nem lesz vers, ami született, az marad a fiókban, tényleg túl sok(k) már.:) |
Quote:
A ves tetszett viszont, megbocsátva a sok bocs!:):p |
Quote:
Hát van némi igazság benne, hisz te adtad az ötletet.:rolleyes: Tükröt tartottál elém és én láttam magam benne. :D:D |
Quote:
S ha megoldható lenne szivesen megnézném festményedet.:) |
Fakéregbe vésve
Pengével véstem egy fa kérgébe: "El kell múljon egyszer minden nyár!" S rügyet fakasztott legott a kéreg: Ez volt az utolsó édes nyár. Szikrával írtam egy jégtükörre: "Itt találod a nyárszemű lányt." Szíve jégvirág lett örökre, Nem olvaszthaja fel semmiféle vágy. Csókkal ígérted a lány szívének: Minden kemény telet tavasz követ! De a törvényt, mit a fába vésett, egy ígéret el nem törölhet. |
Quote:
Mint a nagytöbbség ez is tetszik! |
[quote=tevary;160913]Fakéregbe vésve
Pengével véstem egy fa kérgébe: "El kell múljon egyszer minden nyár!" S rügyet fakasztott legott a kéreg: Ez volt az utolsó édes nyár. Nekem is régi kedvencem ez a vers :] |
Quote:
|
Nádasdi Éva
Tükrökbe lépsz be Folyton kiszakítanak, folyton megszakadsz, pihe csillagot kergetsz, őriznéd félve, s mindig mindent összekeversz. tükrökbe lépsz be, magadra nem lelsz, szivedet adnád jószóért cserébe, s mindig, mindent összekeversz. Széles az utca, pallóján járkálsz, óvó kéz hajlik homlokod fölébe, s mindig, mindent összekeversz. Vágyakozásból szivárványt fontál, álmaid hídja: csapda és ármány, jövendőd méhében új fények érnek, feküdj le aludj, nehogy, jaj, nehogy összekeverd. |
N.A.T
N.A.T. fesd le kérlek a napot, S jól figyelj majd a színekre, Hisz azt most te alkotod. Mélabús árnyékok között, Vakítson aranyló fénye, Hogy felvidítsa e szomorú földet. Fess csak, s keverd a színeket, Vöröset, mélabú kéket, Nap sárgát és lélek zöldet. Ó én balga mit is beszélek, Egy festőnek mondani mi legyen? Hisz irányítani Őt nem lehet. Alkoss hát mit szíved diktál, S gondolatod, mely szabadon száll, Csak az lehet igazi alkotás. |
Köszönöm Tevary, ez igazán kedves tőled, és nagyon megtisztelő :]
Remélem lesz még lehetőségem visszaadni ;] |
A szavak húsba marnak,
Az álmok itt maradtak, Csak a lényeg távozott. Nem maradt más, Fájdalom-Fekély-Kín. Nincs ok,mi itt tartson, Nincs szó,mi hasson, Nincs öröm, mi mosolyt fakasszon, Hideg,rideg,metsző fájdalom, Mikor metsz a penge, Mély sötét, tompa űr, Mikor van egy kósza percem. Keserű szó siklik a térben, Ereje elveszve elillan, Mint az éter. Már nem gyötör a Múlt, Túl sok idő telt el. Elég mély a kút? Hogy hideg vize nyelje, Egykor szerető vérem. Hát,köszönöm szépen. |
Üdv néktek versolvasók:)
Csodavilág Csodálatos csodavilág, Melybe ide csöppentem Rímek cikáznak, E gyönyörű világnak Adózva írom versem Olvassátok sokat, sűrűn! Nézzétek emberek! Emóciók tárháza, Mint vulkán lávája Folyik le Nektek Ezt annak örömére írtam, h ráleltem erre a topicra. Pussz mindenkinek.. jövök még:D |
Visszaolvastam néhány oldalt.. még korántsem az egészet..
Hhúúú.. komoly tehetségek vannak itt!:eek: Szal ennek kapcsán eszembe jutott néhány gondolat, amit megpróbálok rímekbe szedve átadni (mert ugyebár itt így illik). ;) Kellemes csalódás Azt hittem az emberek Elfásultak, ridegek, Érzelemtől mentesek, Gyávák, hazugok, csalók, Lelketlen egyedek Tévedtem.. vannak kivételek! Hölgyek, Urak, fiúk, lányok Ti kivételek várok Rátok Váltsuk meg a világot! Gyertek! Írjatok még több verset! Mert rációt abban látok, Ha hozzátok hasonulnak a "mások" :) |
Múzsa csókja
Érintsen múzsa csókja, Tollad ne rakd a fiókba. Hisz ez plátói szerelem, Mely ellen állni nem lehet. Ajkaidra csókot adok, Csókot, melyet visszakapok. Kedveskedő hangod vélem, Hallani a messzeségbe. Szép szemedben elmerülök, Érzem, mindjárt felrepülök, Szállok fent a magas égben, Bársonyos szép messzeségben. Földre szállni már nem tudok, Varázslat mit nékem adott. Pedig nem csinált egyebet, Rám mosolygott, rám nevetett. Mennybe megyek, de nem egyedül, Közöttük Te is ott vagy, legbelül. Elválaszthatatlan múlt és jövő, A legnagyobb múzsa és a költő. |
Ez megrendítően szép Tevary! :)
Itt a válasz ;) A szép lelkű lánynak Hozzád írok szép lelkű lány Nem lenghet be többé magány Ha álmodni vágysz szépeket Tüstént vers-ágyat vetek Hozzád írva azt kívánom Boldog léted legyen nem álom Valóságos csodák óvjanak Hozzád, tőlem himnuszok szóljanak Mert megérintett a Múzsa csókja Olvad rajtam minden bókja Nincs ki ettől szebbet kapott Lehoztál nekem egy csillagot Sőt! Inkább égbe emeltél engem Felleg-báránybőrön fekszem Égi fény, mi rám ragyog S körbetáncolnak az angyalok Van egy világ, egy olyan létsík, Melyet most szerelmünk szépít Mert nem tagadom: szerelmes vagyok Versed lelkemen sebet hagyott E sebből csurgó vértől ázzon Minden, s mindenki a világon Benned én is sebet hagyok S vérünk egyetlen, nagy tavat alkot A tó színe mindig emelkedjék Soha ne legyen csak emlék Örökkön örökké áradjon tavunk Míg ezen a világon vagyunk :) |
Nem semmit alakítotok:-)
|
Lehetne egy kérésem hozzátok?Írnátok egy verset nő napra nayukámnak, mert nem találok semmi értelmeset a neten :S
|
Quote:
Ha tetszik, mondd el anyukádnak: Nőnapi köszöntő Kicsiny, szúrós kaktusznövény Nézd! Ilyen vagyok Én De néha csuda virágot bontok Mikor Neked verset mondok Nőnapra Tőlem ezt kapod Mert nem érem el a csillagot Sok boldogságot minden kedves Hölgy játékosnak! |
Quote:
|
[quote=kakasapó;163781]Ez megrendítően szép Tevary! :)
Itt a válasz ;) A szép lelkű lánynak Hozzád írok szép lelkű lány Nem lenghet be többé magány Ha álmodni vágysz szépeket Tüstént vers-ágyat vetek Gratulálok, szavakat nem találok hisz oly szép:) Ime válaszom:) Parázs A kis parázs már azt hitte vége, Hogy lassan kihűl fénye. Nem marad más csak a sötétség, S remény mi benne él. De jöttél oly kedvesen, S a szikrából tűz született. Csodásan ég lángja, Mely lelkemet táplálja. Fent lángol már az ég is, Érzed ezt a tüzet, Halld hogy pattog a szikra, Hisz csak neked üzen. De ha jőne egy nagy árdás, Mely e tüzet el oltaná, Lelkünk akkor is eggyé vál, Az élet ködfátyolán. Harmatkén vissza hullva, Szerelmünk mint gyögyszem, S megmutatjuk mindenkinek, Mily szép is e lélek szerelem. |
Quote:
Most viszont nem álomvilágot festettem.... Vissza akarom adni Eddig azt gondoltam: nem lennék rá képes De Te elvittél magaddal.. Igen! Te voltál Édes! Nem hittem volna, hogy tudok romantikázni Szeretve bókolgatni, szókkal cirókálni Megtanítottál gyengéden, lágyan szavalni, S ilyen akarok örökké maradni Valóm egy szegletét feltártad bennem, Mint mozaik darabkát, a helyére tetted Valahol legbelül ez is én vagyok Lelkem egy darabját őrzik a mondatok Szégyelleni nincs mit, kinek nem tetszik, ne nézze! Nem azért írok, hogy legyek bárkinek lidérce Verseket írni... Ez egy komoly játék Tőled kaptam e "kórt", isteni ajándék Táplálod bennem az érzelem-tüzet Remélem nem elég százezer füzet Őszintén írok, és ez most valóság! Nem álomszülemény, s nem is bolondság Őszintén írok, siklik a tollam Nem fikció, ott fekszem minden sorban Kösz! Az életem tetted jobbá! És egyre jobban vágyok rá, Hogy mi gondolatként átsuhan Papírra vessem, versbe írjam Tűzdeljek belé rímeket, Felbuggyanó érzelmeket Köszönöm a verseket, a sorokat Általad lettem jobb és boldogabb Így gondolom! Hát megérte Múzsámmá lenni? Képzeletben engem megszeretni? Remélem, hogy miket így rímbe hímezek Attól Neked is boldogabbá lesz életed! .... |
Csak így tovább Kakasapó :)
Semmit nem bánok Hisz nem adtam semmit neked, Csak egy kedves szó mi megérintett. Harcoltunk a rímek szárnyán S meg kértél legyek Múzsád. És az álmok tengerében ringatózva Dalra fakadt egy gondolat, Égbolt rögös útján felbukkanó Csillag szülte égi fogat. Rózsaszirmok nem könnyeznek Harmatcseppet édesen, Az álom még azért csodás, Ha nincs is szerelmes ifjú gerle pár. Köszönöm az éltető nap sugarát, Barátságod ölelő kedves szavát, S nem kívánok semmi mást, Csak írj még sok szép csodát. Nem bánok hidd el, semmit sem Mit tőled kaptam, kedves nekem. Nem játszi vers, nem indulat, Csak szép versekkel játszó felidézett pillanat. |
Szavak ereje csapódik a pofámba,
Érzem, le kell lépnem, már ma. Kitagadott lettem, Senkinek sem kellő. Más már a korparancs. Légy udvarias, kedves, megértő? Ingerült, támadó, fekélylő? Kimondom fájdalmam ha csak jő, El nem fojtom, mert csak nő. Vagy ragadjak szikét? Metszek mély sebet? Fojtsam világ iránti dühöm húsomba? Most vérem törlöm pólómba... Kérdés már nem jön. Válaszra nem méltat Ő. Pusztulj, ha pusztulni akarsz, Hisz léted, nekem csak kín. Rágyújtok egy dekkre, Tüdőm nagyot szív. Kaparó érzet tudatja velem, Még élek. De miért is??? |
Ne add fel
Mikor a fájdalom és a kín felordít, és az ég minden vihart ellened fordít, mikor az útszéli faág arcodba csap, és pokoli démonok tépik a hajad… Amikor a reményed meghalni látszik, és lelked a kialudt tűz mellett fázik, szeretet-hasábot tesznek a parázsra, nem is kell túl sokat várnod e varázsra. Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól, zenét csalnak elő lelkük lantjaiból, hogy elűzzék a félelmetes árnyakat, melyek kiölnék belőled a vágyakat. És mikor hited porrá zúzná az élet, festenek tenéked egy gyönyörű képet! Miattuk, általuk érdemes tán hinni, reményed, álmaid velük tovább vinni! Ha másért nem, miattuk érdemes élni, és Istentől imádban új csodát kérni! Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál, míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál! |
:D;)
Kedvenc süteményem Mazsolás sütemény Vajjal a tetején Nem is vaj, inkább krém Ilyet sütni szép.. Ez tény! Éhes szemek ránéznek Legyen hát a tiétek Egyétek meg! Nem méreg, S nem száraz, mint a fakéreg Édes, mézes, krémes falat, Mi szebbé teszi a napodat Ha mind felfalod, akkor is marad Hozzávalók: néhány szép gondolat Mióta kóstoltam ez a fő-kosztom Ki a receptre kíváncsi, szóljon! Leírom, s elküldöm, vagy mondom Nem vagyok irigy, bárkivel megosztom :D |
Reggli ;)
Volt egyszer egy Sütemény, Mazsola is volt a tetején. Vajjal kenegették Úgy kényeztették. Egy nap az asztalon, Meglátta őt Kakaó Gróf. Meglátni és megszeretni, Olyan mint mézzel kenegetni Szólni nem mert hozzá, Csak nőt benne a forróság. Várt csak várt Sütikére S nézett mazsola szemébe. Kakó Gróf habozott még, Mire sütikét megették. Nem tudott búslakodni már, Hiszen őt is megitták. :D:D |
Akkor az én egyik kedvencemmel folytatnám:
Álom Álmomban csónakon futottam És kihajoltam Tizenhat éves voltam És csónakom fehér vízen szaladt láttam egy várost a víz alatt. És láttam erdőt a levegőben És láttam kísértetet lepedőben. S távol a kék és tiszta eget És csillagokat és fellegeket. És kinyujtottam a körmöm Ezer méter hosszúra És karmoltam a felhőt, úgy-e fura? De én látni akartam És egy csillagot lekapartam. De mögötte az ég kiszakadt és szétfolyt S belőle genny és aludt vér folyt. S acsarkodva téptem az eget És éreztem folyni vért, ragadót és meleget. Ordítva felébredtem Hát a mellemet martam, Kiszakítottam, felkapartam És folyt a vér - Több, mint amennyit álom, Több, mint amennyit élet, Több, mint amennyit egy kis dal megér. |
Szép versek:)
És hogy én is írjak már be valamit, beteszem a kedvenc versemet :) Nem egy vidám vers... de én sem vagyok egy vidám jelenség:o Reményik Sándor: Nem nyugszunk bele! Téli szél a tar gallyakat fújja Mint az Isten égre tartott ujja Mint megcsúfolt, kikacagott álom Állunk egyedül a nagy világon. Elvették s most véle nagyra vannak Törött véres kardját a magyarnak. De még minden nép a sírját ássa Van szava, hogy világgá kiáltsa Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk Csak mi, csak mi ne emeljük fel fejünk. Tiporhatják szûz tiszta igazunk Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk. De hirdessük gúzsba kötött kézzel Sebes ajkkal, lázadó vérrel Idézve menny, pokol hatalmait Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt. Kezünk bár nem pihen a kardvason A szíveinkben nem lesz nyugalom. Jöhetnek jövõ századok s megint Csak felszakadnak régi sebeink. E sebek és e fájdalom örök. Ettõl vonaglik minden magyar rög Ettõl vérez ki majd nyomunkba hág Ettõl nem gyógyulnak az unokák. Tátra erdõk ettõl zúgnak-búgnak Ettõl reszket lelke minden zugnak Puha szívek kõvé ettõl vállnak Kemény kövek élõ szívként fájnak. Amíg élünk ettõl fájunk, égünk Sírban ettõl nem lesz pihenésünk Ettõl szorul a kezünk ökölbe Ettõl sír a gyermek anyaölben. Fenyõmadár behavazott fákon Száraz haraszt téli pusztaságon A folyók, a fák, a füvek szelleme Minden süvít, mi nem nyugszunk bele. Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet Versailles-ig lobogjon az üzenet Hogy megroppant bár karunk ereje Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele! |
Nem rég olvastam, nekem nagyon tetszik.
Indián vers "Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van. Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál." . |
És még kettő alkotás ami nekem tetszik. Bár csak az egyik vers de azért a másikat is ide rakom.
Wass Albert - Hontalanság hitvallása Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem a magyar. Hontalan vagyok mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok mert hiszek a jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet és maradok ez úton, míg csak élek töretlen hittel ember és magyar. Wass Albert - Előhang Volt egyszer egy ember, aki az õ háza udvarán oszlopot épített az õ Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kõbõl építette, hanem ezer, meg ezer apró csillámló homok-szemcsébõl, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az õ Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelsõ szél összedönti. És jött az elsõ szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára. és ledöntötték az õ oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az õ udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az õ Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kõbõl, hanem megint sok-sok apró homok-szemcsébõl és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. |
Edgar Allan Poe Valakinek a paradicsomban (Babits Mihály fordítása) Te voltál minden, édes, Miért törõdtem én, Forrás a szirten, édes, Sziget a víz szinén, Csupa gyümölcs, csupa virág, S minden virág enyém. Ah csillagos remény! Túlfényes álom, mely csupán Leszállni tünt elém. "Tovább! tovább! a fény után!" Kiált jövõm felém. S múltam vak mélyein sután Némán vergõdöm én. Mert jaj! jaj! mécsesem kimúl És életem lejár. "Már vége - vége már! - " (Így szól, míg parthomokba fúr, A pompás tengerár) Villámüzött fa nem virúl, Nem száll a lõtt madár. És napjaim csak álmok És éjjel álmaim Lábad nyomában járnak, Halott táncába hín Valamely égi árnak Valamely légi rím. |
Bimm,most már elég legyen,mert Belédszeretek :D
|
Holnap nagypéntek:)
Wass Albert: Nagypénteki sirató Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk… Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta. Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége? Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Júdás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk. Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat. Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig térdelünk a kereszt alatt húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad. Nincsen is keresztfánk közbül, nem térdel ott senki, senki. A mi magyar Nagypéntekünk évszázadok sora óta évszázadok sora óta ezért nem tud Húsvét lenni. Így lettünk országút népe, idegen föld csavargója, pásztortalan jószág-féle. Tamással hitetlenkedő, kakasszóra péterkedő, júdáscsókkal kereskedő. Soha-soha békességgel Krisztus-Úrban szövetkező. Te kerülsz föl? Bujdosom én. Én vagyok fönt? Bujdosol Te. Egynek közülünk az útja mindég kivisz idegenbe. Bizony, jól mondja a nóta, hogy elmegyünk, el-elmegyünk, messzi nagy útakra megyünk. Messzi nagy útak porából bizony, köpönyeget veszünk. S ebben a nagy köpönyegben, sok-sok súlyos köpönyegben bizony pajtás, mondom Néked: rendre, rendre mind elveszünk. Bajorerdő, 1947 |
Egy sötét hardcore-goth techno éjszaka,és jóbarátnőm emlékére.
Kemikáliák agyamban, minden mi legális, Életem paraszomniális. Érzem nem lessz ez így jó, Kávé,cigi,és fájdalomcsillapító. Szétfolynak a nappalok, Örökkévaló sötétségbe, Álmatlan éjszakákba. Kilátástalanság, Düh, Gyűlölet, Fájdalom, Zsoldosok vagyunk, munka rabjai, Mások homokzsákjai. Éjszaka ritmikus dübörgése, fekete arcok tűnődése, A bőr illata, szegecsek hideg valósága, bakancs keménysége. Az élet apró örömei. Rámpillantott, gyönyörű volt, láttam fájdalmát, Ő érezte az enyémet. Pszihénk asztárlissan egyesült, az univerzum kozmikus zajában. Fekete szemfestékét könny mosta arcára,mellei hajlatára. Ő mindig ott volt velem mikor kellett, És én mikor kellettem. |
A fájdalom
Feladom harcom, nem bírom tovább, A boldogság csak álom semmi más. Az út végére értem szívem pihenni tér, Nincs benne semmi már csak üres tér. Lelkem egy háborgó tenger mi volt, Harcolt hogy elérje tündöklő napot, Hisz oly hideg és rideg ez a föld, Mindent eltakar a szürkeség s köd. Ha repülni mertem felhők fölött, Visszahúzott a magány és közöny. Ki akartam törni e világ börtönéből, De sötét gonosz nevetve győzött. Könnyem hull, ha arra gondolok, Gonoszság ellen már hiába harcolok, Tündöklő napot sem látom már, Hisz mindent befed a sötét homály. A fájdalom mi lelkem mélyén ég, Lassan elcsitul, küzdelem véget ér. Világító fáklyám mely a remény Csonkig égett, lassan kialszik fénye. Fiatal testemben már nincs több erő, Hát vár rám kriptában hűs levegő, Ott majd körül ölel síri csend, S a békét, nyugalmat meglelem. |
Előbb most másoknak adj elismertséget, ezután tevary.. is kaphat ismét...
...hogy én hogy utálom ezt az ablakot :mad: A versed nagyon szép! :]] |
| All times are GMT +1. The time now is 18:10. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu