|
Az utatok jó széllel viszonylag gyors, az elmúlt viharok után nem láttok arra utaló jelet, hogy az időjárás újra próbára akarna tenni titeket. A hajósok hamar eltüntetik a küzdelem nyomait. Két nappal később csak pár újabb deszka, frissen csiszolt folt emlékeztet a történtekre.
A második nap délutánján Feran valamit egyeztet a kapitánnyal és a kormányossal, majd a hajó kissé irányt változtat. -Másik kikötőbe fogunk befutni. A kígyók ha kapcsolatban voltak az ellenőrző hajóval akkor várnak minket a menlevél által megjelölt kikötőben. Hat-hét nap és kikötünk. Ki mit tesz a következő napok során? |
A tengeren a magam fajta szárazföldinek nem sok tennivalója akad. Besegítek, ahol tudok. Lézengek a fedélzeten, gyakorolgatok. Erősítő feladatokat kérek olykor-olykor a kapitánytól vagy a matrózoktól. A naplementét és felkeltéket mindig megnézem. Ezek magragadják tekintetem, mert a sík felületű vizen a le és felkelő nap ragyogását élvezettel szívom magamba. Kipróbálom az árbócokon és a vitorlafeszítéseken való járkálást és egyensúlyozást, a kilátóba is soksor felmegyek. Ha valaki beszélgetni akar velem, azzal szívesen beszélgetek, sőt történeteket és meséket is szívesen hallgatok.
A legtöbb erősítő feladat valamifajta cipekedés. Reggelente például szinte rutinná válik, hogy a fedélzet felmosásához felhúzdd a vizet karerősítés gyanánt. A vitorlakezelő köteleken való egyensúlyozást egy pár próbálkozás után inkább hanyagolod, mert kapaszkodni csak a vitorlába lehet, és a karmaid alatt eléggé szakadozik a vászon. A kilátóban szinte melegváltásban vagy Gil-el, aki este sokszor felmászik oda. A tengerészek többnyire hajócsatákról, szörnyekről, kikötői "kocsmabulikról" mesélnek. Többségük egyszerű, nyílt ember aki nem a kinézete alapján ítéli meg a másikat. |
A szigetről való elindulás harmadik napjának estjén Feran összehív mindenkit az étkezőbe:
-Útirányt változtatunk kissé. Nem az eredeti kikötőbe, hanem Erebor-ba fogunk befutni. Közelebb van a határhoz és onnan valószínüleg Alidar felé vesszük az irányt. Sikerült szert tennünk némi információra ami feleslegessé teszi a Tarini utat. Körbenéz a társaságon: -Az elvárás! Toroni területen mindenki játsza a szerepét. Talán sikerül a "kíséretünket" átirányítani, de amellett is szükség van a színészkedésre. Mégegyszer, mindenkin végignéz, hogy megértsétek mennyire fontos a dolog: -Az egyéni feladatok: Gil! Úgy vettem észre valami módon, a köpenyed segítségével sokkal jobban tudsz rejtőzni mint a többiek. Módodban állna hasonló képességekkel rendelkező tárgyakat készíteni a többieknek? Természetesen megfelelő ellenszolgáltatás fejében és a feladat végeztével, ha kívánod visszaszolgáltatja őket mindenki. A többiek mágikus védelmét is vizsgáldd meg, ha lesz időd. Atya! Frissítse fel minden tudását a toroni határvidékről, az Alidarban uralkodó viszonyokról és a környékről. Mondjuk úgy 15 napi járóföldre Alidar környékét is beleértve. Lehet, hogy gyorsan lesz szükségünk a tudására és nem szeretném, ha akkor lapozgatna lexikonok között. Dhar! Tömzsipöröllyel, Íshar-ral és Meríín-nel átnézitek a felszereléseket és amit lehet kijavítotok, jobbra cserélitek. Ha ez megvan közelharcot, fegyveres és fegyvertelen küzdelmet, túlélési stratégiákat tanulmányoztok és tanítotok. Ryel és jómagam támadó és védőmágiákat, valamint asztrális és mentális védelmet dolgozunk ki. Ne feledjétek! Amint partra tettük a lábunkat toroni földön, ellenséges érzelmű emberek közt fogunk mozogni. Lehet, hogy akadnak szövetségeseink és barátaink köztük, de a Concordia nem szavatol teljes biztonságot! - kicsit hallkabban hozzáfűzi - Főleg most, hogy jópár hüllőfajzatot segítettünk az ura elé. -Kérdés, ellenvetés? |
- Toronban bármi történjék nem bocsátkozhatunk nyilt konfliktusba senkivel. Ha bárki bajba keveredik ilyesmi miatt, vagy mert nem jól játsza a szerepét, jobb ha tudja, csak annyit fogok tudni segíteni neki, amennyit bármelyik famor megtenne a helyemben - közlöm komoly és határozott hangon a többiekkel.
Feran biccent: -Ez igaz és elfogadható. Próbálhatjuk kivédeni az ijen eseteket, de ha valaki megsért egy nemest, vagy egy főpapot akkor ő fogja viselni a következményeket. Nem kockáztatunk a kelleténél többet. |
- Ghastal városa nem lenne e jobb kikötőhely?
Feran biccent egyet: -Valóban közelebbi és közvetlenebb választás lenne. De Ghastal jelentős hátrányokkal is bír. Mint Toron egyik legdélebbi jelentős határvárosa, a védelem és a partralépők átvizsgálása sokkal szigorúbb és alaposabb, mint egy - viszonylag - bentebb fekvő kikötővárosban. Továbbá külön előny, ha "belülről" érkezünk a kapukhoz és úgy kérünk "kibocsátást", mint ha partraszállunk és egyből indulunk tovább. Nem hiszem, hogy egy tüzetesebb mágikus-fizikai vizsgálatot megúsznánk harc nélkül. Viszont "kifelé" tartva, mást keresnének rajtunk. Egy külhonba utazó nemes és kísérete kevésbbé feltűnő, mint egy befelé tartó. Keresnek majd illegális árukat, de felületesebben. Legalábbis ebben reménykedhetünk. |
- E mellett az is hárányt jelentene ott, hogy a fogadásunkra küldött kíséret nem érne oda időben. A külsőségek és a hitelesség kedvéért pedig nem árt, ha úgy tűnik várnak minket, így hihetőbb az álca.
|
- Alig tíz éve igen tanulságos eszmecserét folytathattam egy neves Dreina paptársammal, aki felnyitottam szemem a számok és a velük kapcsolatos csodás összefüggésekre, megállapításokra. Azt bizonygatta, amit végül is kénytelen voltam belátni, hogy egyszer kockáztatni néha sokkal jobb, mint kétszer is megkísérteni az égiek támogató figyelmét. Szerintem a toroniak alapos népség, ha gyanakodnak, úgyis benéznek minden szög alá, már pedig ilyen "legénységgel" (nézek jelentőségteljesen körbe) szinte adja magát a gyanú. Persze ha Erebor-ban váró támogatók ereje, befolyása elegendő védelem, akkor logikus lépés ott kikötni. Bár szívem szerint (megfelelő passzus hiányában) minél kevesebbet töltenék toroni földeken. Tharr hívei hajlamosak a saját törvényeiket is megszegni illetve kis túlzással túlkapásnak beállítani. És a gyorsaság néha az egyetlen védelem.
-Meggyőzően érvel Atya! - bólint Feran - Valóban, ha nem tudnánk kellő támogatást felsorakoztatni ereborban akkor akár még azon is gondolkodnék, hogy a toroni határvonalon kívül vessünk horgonyt és a gyepün át közelítsük meg Alidart. De egyenlőre tán használjuk ki lehetőségeinket. Friss készletekkel és "illő" kísérettel érjük el a határt. Így mindkét oldal hivatalnokaiban-katonáiban is megmarad kissé, hogy kellő erőt tudunk összevonni, ha szükséges. |
Egy kisebb fintor jelenik meg rövid időre az arcomon, aztán vonásaim visszarendeződnek.
- Megértem az aggodalmát Atyám. Ferannal már vitatkoztunk ezen, nekem nem sikerült meggyőznöm, hogy ne szálljunk partra Toronban, és úgy látom Önnek sem sikerül. |
- Lehet igen csalódottak lennének Feran Úr "ismerősei" ha mégsem néznénk be hozzájuk (mosolygok közben), így hát nem marad más lehetőség, mint felkészülni egy szép, reméljük nem túl drámai színdarabbra. És bízni a híres toroni vendégszeretetben.
Feran vagy ne teljesen érti a viccet, vagy hidegen hagyja: -Bizonyos helyzetekben valóban nagy vendégbarátságot tudnak mutatni. Régi tartozáok "áron aluli" lerovásánál például. Igazság szerint a "kísérőink" örülnének, ha soha be sem tennénk toronba a lábunkat, de mégjobban örülnek annak, ha ennyivel megszabadulhatnak tőlünk. |
A toroni vendégszeretetről inkább nem nyilvánítok véleményt...
- Akkor már csak meg kell tanítani a résztvevőknek a szerepüket. Remélem tud segíteni ez ügyben - pillantok az Atya felé. |
- Természetesen amint tisztáztuk kire milyen szerepet szánunk, megkezdődhetnek a személyre szabott felkészítések.
-Szerintem az a felállás ami a múltkori ellenőrzésnél volt megfelel. De ha van egyébb ötlet ...- mondja Feran |
Szólok Ísharnak, Meríínnek és Tömzsipörölynek, hogy nézzük át a felszereléseket. Listát készítünk, illetve, amit a hajón lehet pótlunk, amit nem azt majd a szárazföldön beszerezzük, megkérdezünk mindenkit mire van szükségük esetleg, amit be kell majd szerezni.
Tisztességes mennyiségű fegyvert és felszerelést sikerül összeírnotok. A legtöbb pótlandó-javítandó dolog a Tharr szerzetesekkel vívott harc miatt van. A pengéket újraélezitek-éleztetitek a hajó műhelyében, a nyílvesszők egy részét nem tudjátok megfelelően pótolni. A beszerzendő dolgok listájának élén az élelem (nektek és a lovaknak) szerepel. Úgy döntötök ezt úgyis csak a szárazföldön tudjátok majd megfelelően pótolni, így csak összeírjátok miből mennyire lesz szükség. Tömzsipöröly a kész, szárított-füstölt élelmen kívül több alapanyag beszerzését is javasolja. Elsősorban amellett kardoskodik, hogy legalább egy zsák búzát vegyetek majd, mert abból akár a lovaknak, akár nektek lehet később élelmet készíteni. A nehéz batárokon az utolsó szögig átnéztek mindent és ki is cseréltek pár szíjjat, szeget.Naponta eltöltötök pár órát gyakorlással is. Ha fegyveres harcot gyakoroltok, akkor a pengéken védőhuzat van, fegyvertelen harcnál igyekeztek nem teljes erőből ütni. Kihasználjátok, hogy különféle stílusban harcoltok és ezzel a saját mozgásotokon is sikerül javítanotok. Te egyre jobban figyelsz arra, hogy a letámadásaidnál a parányi részletekre is tekintettel legyél, különösen Tömzsi-vel szemben. Némely, ősi mozdulatsort kissé átformálod, hogy jobban tudd alkalmazni. Íshar-ék elsősorban a fegyvert tartó végtagokat és a halálos pontokat támadják, gyorsan és nagy erővel. Ellenük szilárd védelemmel és széles, nagy erejű csapásokkal harcolsz többnyire, hogy az ütések elől ne csak kicsit kelljen elmozogniuk. Tömzsipöröly ha teheti a lábaid támadja és fejével nem egyszer fejel ágyékon ha teheti. Arra törekszik, hogy a földre kerüljön az ellenfele és akkor habozás nélkül kezd el ugrálni rajta. A térded jópárszor reccsen fájdalmasan a vasalt csizmái alatt, ahogy elrugaszkodik róluk, hogy eleven mázsás lövedékként a gyomrodra ugorjon. Ellene alacsony ütésekkel és gyors elugrásokkal védekezel és párszor szándékosan a földre kerülsz, hogy a rádugró törpét páros lábbal repítsdd a legközelebbi falnak, vagy magadra rántsdd "szerető" ölelésbe. Pár napig minden percben várjátok a másik támadását és ha tehetitek rárontotok a védtelen társatokra. Nemegyszer az étkezőben borítjátok egymásra az asztalt, vagy az árbóckosárban nézelődve veszed észre, hogy Tömzsi mögéd mászott és le akar ütni. Máskor harci üvöltéssel rontasz az épp dolgukat végzőkre és vigyorogva szemléled az eredményt. A tengerészek megértik mit és miért csináltok és a legtöbbször úgy tesznek, mintha nem vennének észre titeket, nehogy felhívják a figyelmet valamelyikőtökre aki épp mögöttetek settenkedik. Fájdalmas esések, elcsúszott ütések nyomán, kék foltok tarkítják mind a négyőtöket. Az Atyánál és a hajó papjánál rendszeresen jelentek meg kezeltetni magatokat. A kikötés előtti napokban egy-egy küzdelem már fertályóránál is tovább tart, az izmaitok kellemesen feszülnek. Minden kis rezdülésre figyeltek és állandóan harckészek vagytok. Úgy érzed csúcsformába kerültél. |
Ennyi edzés mellé sikerült beszuszakolni az etikett alapjait a túlélés érdekében? Vagy a fentebbi még a megbeszélés előtti napokban történt?
A megbeszélés utáni napokban edzenek Dhar-ék. Emellett naponta minimálisan egy órát tölt mindenki a viselkedési formulák elsajátításával. Ebben Tömzsipöröly is segédkezik. Láthatóan az obsorok viselkedése nem ismeretlen előtte. |
Ha maradnak társaink az obsor kasztnál, akkor csak nagyon korlátozott fegyvert és vérteket viselhetnek. Így a "kísérőink" védereje fokozódik, azaz jobban rájuk leszünk utalva. Merín és Íshar még elmegy, de Dhar és Tömzsipöröly nyíltan számíthat ellenséges fellépésre kinézete miatt.
Nem tudom Gil mennyi ideig bírja fenntartani álcáját, és esetleg gyanús is lehet értő szemeknek egy láthatatlan jelenlét, a mágia állandó koncentrációja. Gilnek: - Megoldható lenne, hogy a fegyvereket elrejtjük a kocsikban és ha szükséges -térmágia segítségével- társaink kézközelbe helyeződnének? Esetleg a nem mágikus fegyvereket át lehetne-e alakíthatni használati tárgyakká, hogy ne szúrjon szemet a legjobb megfigyelőnek sem? Olvastam Doranban egy értekezést, mely arról számolt be, hogy a beavatottak ideig óráig képes megváltoztatni a kinézetet, akár teljesen más fajúvá is. Nem lenne ez járható út, ha esetleg embernek "álcáznánk" pár társunkat? |
Feran kissé összehúzza a szemöldökét:
-Atya! Nem tartom valószínünek, hogy olyan használati eszközöké sikerülne változtatnunk a fegyvereket amik mindennaposak a toroni obsorok között. Ha sikerülne is, akkor sem tehetjük "egyből visszafordíthatóvá" a mágiát, mert ha bárkinek is szemet szúr, teszemazt Dhar és egy kicsit megvizsgálja akkor valószínüleg elcsodálkozna a tárgyaiból áradó mágián. Nem hiszem, hogy van olyan toroni főrend, legyen bármilyen gazdag, aki mágikus csészét, ágyékkötőt adna az obsorai kezébe. A térmágiával fegyverhez juttatás egy dolog, talán meg is oldható, de nem lehet a kezük ügyében még egy kés sem, ha nem az ételt szolgálják fel éppen. |
- Számomra nem lényeges a fegyver, leginkább a pusztakezes harcot szoktam meg. A fegyveres harcot, saját fegyverekkel, csak a családi hagyomány és tisztelet megőrzés érdekében tanultam meg, jobban szeretem puszta kezembe venni az ellent és elrendezni. Kész vagyok bármilyen fegyver ellen felvenni a harcot, nem félek semmitől - jelentem ki határozottan. -Reméljük nem lesz szükség rá - mondja Íshar - Kicsit tanultunk est viselkedést. Megkértük Ferant, hogy ha rossz valami akkor Ő vagy Delorach Úrnő jelez parányit. Szólunk előre neked, nem meglepőd ha megyünk é ordibálás csinál veled. Ha vége színészkedés akkor leverjük kik tettek ellenünk. - kacsint rád. Az etikett órákat nehezen bírom, legfőképpen, mert nem egyezik a besorolási értékrendemmel, de igyekszem a tőlem telhető gyorsasággal és pontosággal tanulni. Tömzsipöröly sokat segít neked a tanulásban. Aprólékosan magyaráz és ismétli veled a tanultakat: -A leglényegesebb, hogy zárkózz mélyen magadba. Ami történik nem Veled történik, valaki mással. Zárdd el a büszkséget, dühöt és minden érzésed egy mély barlangba. Ha sikerül akkor túléled, ha nem... akkor csak nekik szerzel egy pillanatnyi örömet a haláloddal. Hidd el tudom mit beszélek. - mondja komoran. |
A kikötést megelőző második napon megkérem a többieket, hogy mostantól fogva kezdjék a szerepüket játszani, hogy mire kikötünk valamelyest megszokják a helyzetet. A gyakorlás során elsősorban Dharra figyelek oda, (többször kijavítod amit csinál, de eléggé megnyugtatóan halad. Úgy véled, hogy ha máshogy nem, hát az ügyetlenségét azzal is tudod mgyarázni, hogy "új szerzemény") de érdekel az is, hogy Gil hogyan oldja meg a dolgot (köpenyben jár-kel, vagy bevállalja az obsor szerepet, stb).
A Gil-re vonatkozó részt majd bepótlom szerte, h tud lenni Aúú |
- Félreértett Feran Úr, úgy gondoltam, hogy az átváltoztatott fegyverek is a kocsikon maradnának alaphelyzetben, no meg gondolom azért léptem nyomon nem fognak minket mágiára érzékeny szemek vizslatni. Ha pedig kocsi alkatrészeknek lennének álcázva, kisebb feltűnést keltenének esetleges mágikus kisugárzásuk, mint az említett ágyékkötőnek. (félmosoly)
Ezek a mágikus karcolatok, melyek biztosítják a hatást tartósan, körömnyi nagyságúak, elrejtésük könnyen megvalósítható. A rajzolat megszakításával pedig az eredeti forma visszanyerhető. Persze ez Gil asztala, nem venném el kenyerét véletlen sem. -Akkor egyszerűbb mód, ha a "közönséges" fegyvereket elzárjuk egy ládába és a sajátos jellegűeket, például Gil íjja, Dhar szarvkardjai és Tömzsipöröly fejszéje, felfüggesztjük a batár belsejében, mintegy "díszként". - De eszembe jutott még egy lehetőség is. Vannak bizonyos mágikus pecsétek, rajzolatok, melyek engedelmes bábokat csinálnak azokból, kiknek lelkét bilincsbe verik. Esetleg lehetne ilyeneket elhelyezni obsor társainkon, természetesen hatás nélkül, kellő szakértelemmel álcázva, így biztosítva engedelmességüket az Úrnő felé. Így fegyvereik jó részét maguknál hordhatnák. -Erre gondoltam magam is. Valami olyasféle kötésszerű dologra, ami annak tűnik amit használni szoktak, de valójában csak látszat. Ezt még átgondolom, de az ötlet jó. - Persze arra is figyelni kell, hogy nehogy többe kerüljön a leves, mint a hús. Ha az Úrnő családjától nem elvárható ilyen "típusú" kíséret, akkor ez sem járható út, mivel felesleges gyanút kelt csak. |
-Nos, az íjjamat felesleges bezárni bárhová is, hisz velem lesz és engem ugyibár nem fognak látni... tehát az velem marad.
Köpenyt tudok még csinálni, bár szerintem nem lesz annyi időnk, hogy mindenkinek jusson, bár ha adtok úgy 100 évet, akkor egy teljes mágikus felszerelést is csinálok, mindenkinek személyre szabva (bár ezt kevesen érnétek meg asszem, tehát mégsem jó ötlet). Minden csak idő és türelem kérdése. A mágikus védelmeteken annyit tudok javítani, hogy az elméteket védő pajzsokat én magam rakom fel. -Az átváltoztatáson még elgondolkodom, mert nem szabad játszadozni az ilyesfajta mágiákkal. |
- Tőlem lehetsz láthatatlan, de ha valaki mégis észrevesz, letagadom, hogy közöm lenne hozzád, továbbá az országon belül úgy intézed a dolgaidat, ahogy akarod, én nem vállalom a lebukás veszélyét miattad, és nem tartom a hátamat az esetleges ballépéseid miatt - közlöm Gil-lel.
Feran kissé kétkedőnek tűnik: -Ha a városon kívül esetleg el is tudsz tünni, - fordul Gil-hez - mindenesetre a kikötőben nehéz lessz elbújnod, nem? A tömegben elég ha egyvalaki hozzádér és kész a baj. Esetleg.. hmm... ha a "forgalmasabb" helyeken a batárok alján kapaszkodva "utazhatnál". Ott talán nem kutakodnak annyira. De előre le kell szögeznem, hogy, ha flfedeznek kénytelenek leszünk aktívan ellened fordulni. A csapat érdeke. Gondolom megérted. |
Az obsor szó szerinti fordításban sötétséget jelent. A legalantasabb kaszt a toroni társadalomban. A rabszolgákat, a hadifoglyokat, az idegeneket és a haramiákat sorolják ebbe a kategóriába, automatikusan obsornak minősül továbbá mindenki, aki nem az emberi fajba (nézek itt Gilre, Dharra és Tömzsipörölyre) tartozik. Ami a jogokat illeti, hivatalosan közönséges ingóságnak számítanak, ám a Lex Nova Kyria olyan alacsonyan állapítja meg az értéküket, hogy kis tételben történő megrongálásuk esetén a tulajdonos még vagyon elleni vétség vádjával sem emelhet panaszt, a kárpótlás díjszabás 50 darabos egységekkel számol. Tehát ilyen szintre kell lesüllyedniük társainknak, amíg toroni földeken tartózkodunk. Én személy szerint továbbra is a "ketreces" megoldást javallanám, bocsánatot kérek előre is, de itt legalább nyernek némi védelmet kifele is. Mint "különleges szerzemények", "értékes ajándékok" akár őrséget is állíthatunk a ketrecek mellé, tovább "növelve" társaink védelmét.
Szerény véleményen szerint itt most kevés lenne a láthatatlanság, mivel Tharr papjai képesek érzékelni a mágiát, és a hatalomtudók is elterjedtebbek, mint más vidékeken. Arról nem is beszélve, hogy a toroni alapos és gyanakvó népség, főleg hazája földjén. Feran hümmög és láthatóan kissé nehéz a dolga: -Akár a ketrec is szóba jöhet. De Gil rejtőzése akár megoldható úgy is, hogy a batárban amin "lóg" Delorach úrnő utazik és emiatt felvértezzük mágikus védelemmel. A többféle mágikus hatás elfedné részben a Gil által használtakat. Talán. Ha elegendő, különféle mágia lesz alkalmazva. |
- Mint mondtam, ha felfedezik Gil láthatatlan jelenlétét legyen az a batár alatt vagy máshol, én letagadom, hogy ismerném, vagy közöm lenne hozzá. Ezt nem viccből mondtam... - nézek szúrósan Feranra.
Feran rád néz kissé csodálkozó szemmel: -Én sem viccből, azt hogy ha felfedezik rá fogunk támadni. Rá fogják fogni, hogy kémkedni érkezett és kínos halála lesz. Persze ha vállalja mégis inkább a ketrecet...? - fordul Gil felé. |
- Felesleges lenne egymást írtani, elég ha az ellenségeink vadásznak ránk... - mondom Feranra nézve, aztán Gilhez fordulok - Gondolom, az obsor szerep elég megalázó lenne neked, de mindenki helyzetét megkönnyítenéd, ha elvállalod. Amennyiben nem, szeretném, ha nem velünk kelnél át az országon, ha felfedeznének, nem akarok ellened harcolni, és azt sem szeretném ha kárt tennél a helyi kíséretünkben.
|
Feran láthatóan kissé zavart:
-Úgy sejtem 5-6 napunk van még eldönteni a pontos "beosztást" és felkészülni a partraszállásra. De mielőbb döntenünk kellene. -körbnéz rajatok. - Dönteni. Hamar. |
-Nos, mivel ez ilyen sok gondot jelent és ennyire féltek a lehetséges következményektől, ezért tegyük azt ami a legegyszerűbb.
-Van nálatok a zóna varázsjeleim közül, így bármikor tudok nektek segíteni, akkor is, ha nem vagyok ott fizikailag, sőt, ha kell fizikailag is meg tudok jelenni rövid időn belül, így nem kell ott lennem veletek, mikor keresztül vágtok az országon. A Varázsjelet lepleznem nem lesz probléma, sőt ennyi mágikus kisugárzás közelében, amúgysincs rá esély, hogy bárkinek feltünne, dehát az óvatosság mindenek felett (közben cinkos mosoly jelenik meg az arcomon). Azért ha elfogadtok egy tanácsot tőlem, ott ahova készülünk menni, ennél sokkal nagyobb összetartásra lesz szükség. Beszélek a kapitánnyal, hogy mit szól hozzá, ha pár napig maradok a hajón, míg ti átértek az országon. Feran elégedettnek tűnik a javaslatoddal és várja, miféle ellenvetést hoznak esetleg fel a többiek. |
Gil-nek:
- Rendben. Gondolom a jel Ferannál lesz - mondom enyhén kérdő hangsúllyal. |
Gilnek: - Csak az aggódás beszélt belőlem, én már csak ilyen vagyok, erre a kis időre meg már kár lenne megváltzom. (hamiskás mosoly a száj szegletében)
|
- Nem akarok beleszólni, de amikor ellenőriztek minket és elmentek majd megtámadtak, akkor valami nagyús lehetett nekik, amiért megtámadtak, természetesen nekem fogalmam sincs, hogy mi, de valami az lett. Feltehetőleg ezt a hajót keresik, hiszen valószínűleg a szerzetesek üzentek, vagy ha nem, akkor is visszavárták őket, de nem tértek vissza, szóval a hajó nem biztonságos szerintem, főleg ha olyanok ezek a toroniak, amit hallottam róluk. - Az is lehet, hogy a mi álcánkkal volt valami baj, ai lebuktatott, de akkor ennek az esélye a későbbiekben is fenn fog állni. Feran megrázza a fejét: -Nem valószinű, hogy az álcánk volt a baj. Az egyik katona, aki az ellenőrzést végezte mások parancsát követte. Szerencsénk, hogy nem azok közül való volt akik láttak titeket. A kígyófajzatok rabszolgákat, áldozatnak szánt embereket akartak szerezni. Eleinte legalábbis. Most már kíváncsiak is ránk, de az álcánk még kitart. Mondhatni szerencsések is vagyunk. Az ellenállásunk nagy részét mágikusan fejtettük ki - néz Gil felé - és mostanra biztosan utánnaérdeklődtek a hajónknak. Az ellenőrzőktől meg fogják tudni, hogy egy Nemes utazik a hajón. -Ryel felé pillant - Valószínüleg be fogják tudni a dolgot a nemest védelmező testőrök fellépésének és még örülni is fognak, ha a főrang nem jelentkezik náluk vérváltságért amiért veszélyeztették az életét. |
-Akkor talán túl vagyunk a nehezén a megbeszélésnek. - mondja Feran - Gil külön próbálkozik az átjutással, Dhar és Tömzsipöröly, mint rabok, Ryel-Delorach úrnő, mint Nemeshölgy, Atya mint tanító-tanácsadó, a többiek, velem együtt mint a kíséret tagjai szállunk partra.
Körbenéz, hogy van e valakinek kérdése még. Még négy nap a partig. Ha valaki akar még valami konkrétat tenni a tanuláson-gyakorláson kívül az írja meg plíz hamar (jó lesz két percel ezelőtt is :) |
A hajóút utolsó napjai gyakorlással, tanulással tellenek.
Gil-t alig látjátok, egy-egy pillanatra tűnik csak fel néha a hajókorlátnál. A negyedik nap délelőtjén Feltűnik a part és kora délután már a kikötő hullámtörői közé ér a hajó. A védett öböl belsejében az asziszhoz képest hatalmas a forgalom és rengeteg kissebb-nagyobb hajó forgolódik, vagy áll kikötve. A hajótokra szálló révkalauz pattogó gyors parancsokkal, határozottan és gyorsan irányítja a hajót a megfelelő móló széléhez. A kiröppenő köteleket ágyékkötős obsorok rögzítik a bakokhoz és hamar odagördítik a kiszálló pallókat is. A pallók végeinél két-két katona áll posztra és figyeli a hajóról és a hajóra mozgókat. A kapitány palatáblával és pergamennel a kezében osztogat utasításokat egy színes kelméket viselő toroni parancsnoksága alatt a fedélzetre érkező raboknak. A lovak és a két batár hamarosan a mólón áll és a rabszolgák szorgosan hozzák őket menetkésszé. A móló part felöli végénél három lovas tűnik fel és a hajótok felé léptetnek. Egyikük kezében címeres kopja, ugyanazzal a jellel amit Ryel-Delorach gyűrűjén láttatok. Hogyan, mijen sorrenben mentek le? Ki mit csinál? |
Partraszállás előtt jóval összecsomagolom a dolgaimat, és elkezdek készülődni. A piperészkedés végeredményeként úgy nézek ki, mint akkor, amikor az ellenőrző hajóval találkoztunk (fehér fonott haj, árnyalattal sötétebb bőr, királykék redőzött ruha, kezemen pecsétgyűrű) azzal a különbséggel, hogy az arcom ki van festve (nem smink, inkább maszk szerű festés).
Mikor kilépsz a kabinból, Íshar és Meríín fekete ruhájukban, derekukon széles kék övvel várnak rád. Kellő tiszteletadás után szbályos kíséretknt a pallóig kísérnek, ahol Feran álldogál. Ő is meghajol, majd Íshar-ékat követve lelépdel a pallón. Kiszállásnál a kér sötétruhást, és Ferant előre engedem, hogy nezzenek szét rendben van-e minden. Ha úgy ítélik nem fenyeget veszély, elhagyom a hajót. A csomagjaimat a kabinomban hagyom, feltételezem Tömzsipöröly vagy más gondoskodik róluk. A parto várakozó őrök éles tekintettel kémlelnek felfelé és kissé gyanakodva nézik a lelépő "kísérőidet". Feran kissé meghajol feléjük és hallkan mond nekik valamit. Az őrök összenéznek, majd egyikük (a rangidős) meghajol és elküldi társát a pár tíz lépésnyire féltucat katona közt intézkedő mólófelöügyelőhöz. Mire a katonái kíséretében a palóhoz ér, addigra Íshar és Meríín a palló két oldalán, fegyverük markolatán nyugvó kézzel várakozik, és Feran hátrébb parancsolta a pallótól a megmaradt őrt. A mólófelügyelővel halk szavakat váltanak és ilemtudóan tiszteletet adnak egymásnak. Ezután Feran fellépdel és mélyen meghajol előtted: -Készen állnak a fogadásodra Nemesenszületett. Eközben Tömzsipöröly és Dhar a csomagjaid szedik össze a kabinban és pár, segítségül kirendelt obsorral, együtt, a hátsó, rakodórámpán lépnek partra és pakolják, pakoltatják be a holmikat a batárok csomagtartójába. Dhar sok kíváncsi tekintetet vonz magához. |
Azt mondták, hogy lehajtott fejjel járkáljak, ha nemes vagy más, kivéve obsor van a környéken így úgy teszek, mivel egy biztos, hogy van, végzem a dolgom, igyekszem Tömzsipöröly közelében maradni és figyelni esetleges intelmeire. A bámuló szemeket nem veszem észre, hisz lehajtot fejjel járkálok, illetve ha kell természetesen megnézem az utam magamnak, illetve, ha mégis, akkor is kezdek hozzászokni, hogy bámulnak, kezd derengeni bennem, hogy különleges vagyok, mert nem nagyon találkozom magam fajtákkal sem. Észreveszed, hogy Tömzsipöröly mások felé komor, beletörődő arcot vág, de néha alattomban rád vigyorog. A holmik felpakolásával gyorsan végeztek és a törpe útmutatását követve a hátsó batár mögött a földre kuporodsz (mintegy parancsra várva). Az orrod ezernyi különféle szag ostromolja amik közt a kellemes illatszertől a rothadó dögszagig mindent megtalálsz. A kikötőben nyüzsgő rabszolgák közt szinte csak emberek vannak, mindössze két-három alkalommal pillantasz meg más fajhoz tartozókat. Egyszer biztos vagy benne, hogy egy elfet látsz amint épp törékeny üvegcséket csomagol egy ládába óvatosan, egy másik alkalommal mintha egy törpét pillantanál meg füstös-kormos arccal, de ebben nem vagy biztos. Egy hatalmas gyaloghintót pedig tucatnyi fehérszőrű, orknak látszó teremtmény cipel el a móló végénél. |
Tudomásul veszem amit Feran mondott, aztán elindulok a fogadásunkra érkezett küldöttséghez. Oda érve várom, hogy a rangidős megfelelő udvariassággal köszöntsön. Aztán én is köszöntöm őt a rangjának megfelelően, majd utasítom, hogy röviden tájékoztasson. A beszélgetés végeztével beszállok az egyik batárba, és várom, hogy induljunk.
A mólómester mély tisztelettel, illően köszönt mikor elhaladsz mellette. Feran intésére Íshar széles ívben eléd kerülve a küldöttség elé megy, az Atya pedig Meríín kíséretében hét lépéssel mögötted követ. Feran kissé oldalt, három lépésnyire mögötted lépdel, a szemei a környezetet pásztázzák. A batárok mellett találkoztok a kísérettel, akik leszállva lovukról illően köszönenek. A rangidős, 45-50 év körüli, cserzett arcú katona szabályos jelentést tesz és tájékoztat, hogy az érkezésetek bizonytalan időpontja miatt a kíséret többi tagja a közelben található szálláson tartózkodik, de perceken belül megérkeznek és megfelelően biztosítanak. Megfelelő formulával Feran-felé nyújt egy lepecsételt hengert és egy négyrét hajtott pergament, amin a regitor pecsétje függ: -Az áthaladási passzusok és a regitor jókívánságai utadhoz Asszonyom. Valamint Dicsőséges Atyád üzenete. Feran gyors pillantással végigolvassa a pergament és megvigzsgálja a hengert: -A passzus valódi. Az üzenet is hiteles. Amint kívánod Úrnőm átadom őket. Az első batárba szállsz. Feran meghajolva beadja neked a pergament és a hengert. |
A három harcos visszaszál, a lovára és a kopjás elindul a batárok előtt. A rangidős az első batár mellett léptet, a harmadik a batárok között.
Dhar és Tömzsipöröly a hátsó batár hátulján kapaszkodnak, az Atya a hátsó, Meríín által hajtott batárban, Feran az első batár bakján, Íshar mellett. A kikötőből kiérve hét lovas csatlakozik a menethez, kétannyi vezetéklóval. Egyiküket kivéve mindannyian harcosnak látszanak fegyvereik alapján. Az utolsó inkább valamiféle elméleti embernek tűnik. Mint valami varázsló, vagy könyvmoly. Valamennyien tisztelettel meghajolnak a Ryel-t rejtő batár felé, majd alakzatba állnak. A kopjás mellé két másik zárkózik, az első batár másik oldalára is áll egy. A két batár között már ketten vannak. A többiek a vezetéklovakkal a második batár mögé sorolnak be. Alig egy óra alatt elhagyjátok a várost és rátértek a dél-délkeleti útra. Kényelmes, de gyors tempóban haladtok. Több kissebb-nagyobb csapattal találkoztok akik szembe jönnek, és lehagytok néhány veletek egy irányba tartó csoportot is. A legtöbb azonnal az út szélére húzódik amint meglátnak titeket és földig hajolva várakoznak amíg elhaladtok mellettük. Két esetben nemesekkel találkoztok és a rangidős kísérők megfelelő formulával biztosítják a másik felet a békés szándékról és az úton egyforma kitérőt téve kerülitek ki egymást. Hamarosan lankás dombok közé értek és a tengert már nem látjátok. A dombokon vetés zöldel és itt-ott ligetekkel övezett házak látszanak. |
Napnyugta előtt értek el egy fogadót aminek az udvarára bekanyarodik a menet. A fogadós és teljes háznépe az udvaron meghajolva vár rátok. Láthatóan a kísérőitek előkészítették az utat.
A teljes felső szint és a külön étkező a rendelkezésetekre áll, közlli a rangidősön keresztül a fogadós Feran-nal, aki továbbítja Delorach úrnő felé. A lovakat gyorsan kifogják és elvezetik a szolgák, a katonák egy része nyomban átvizsgálja a fogadót. Rajtatok kívül, csak hat másik vendég van, pietorok, akik kelő tisztelettel viselkednek a szobáikat is átkutatókkal szemben. |
Utasítom a rangidős tisztet, hogy mutassa meg merre van a szobám, majd követem. Feltételezem a többiek teszik, amit kell, és nem kell külön paracsokat osztogatnom mindenkinek.
A férfi a fogadóst maga elé rendeli és úgy indultok befelé. A szobád az emelet hátrafelé néző részében van. Az ablakok a mögöttes erdőre néznek, a fogadó udvari fala felett. A jókora előtető takarja az udvart így nem zavarja a vendéget a nyüzsgő szolgák látványa. A szoba tágas és világos, látszik rajta, hogy többnyire nemesek használhatják átutazóban. A bútorok finom kidolgozásúak és kényelmesek. A szobához tartozó külön fürdőhelyiség is kellő berendezéssel bír. Amikor belépsz, két szolga hajol földig előtted (láthatóan nem obsorok, hanem szabad emberek) és várja az utasításaidat. A többiek ezalatt intézkednek a csomagok kipakolásáról. Delorach szobájának ajtaja előtt az egyik kísérő harcos és Íshar cövekel le őrségbe. Feran a fogadós helyettesével egyeztet valamit. Dhar-t Tömzsipöröly maga után inti és a lószerszámokkal együtt eltünnek az istállóban. Atya, Dhar akartok valamit tenni? |
Utasítom a tisztet, hogy közölje a szolgákkal, hogy egy óra múlva hozzák be a vacsorámat, most pedig távozhatnak. Megvárom, hogy behozzák a csomagjaimat, utána megengedem a tisztnek is, hogy távozzon.
A szolgák hajlongva távoznak és pár perccel később valamennyi csomagod a szobában van. a tiszt is meghajol és távozik. |
A hajónál történt incedenshez hasonlóan vagyok öltözve (páncél és a fegyver a csomagok közt, a szimbólumom pedig a kis ládikámba rejtve). Kasztomhoz illően cselekedek ott ahol kell, megadom mindenkinek a tiszteletet, akinek jár. Szótlan vagyok egyébként, amennyire feltűnés nélkül lehet nézelődök az utazás alatt. A fogadóban a nekem kijelölt helyen várakozok, hátha az Úrnőnek szüksége lenne rám. meditálok, emlékezetem polcain rendezgetem tudásom, hogy minél napra készebb legyek.
A kijelölt szobád az emelet út felöli oldalán az úrnőétől két szobányira van. Tiszta és jól berendezett. A szogálók kézségesek és várják mit óhajtasz majd esetleg vacsorára. |
Azt teszem, amit kell, vagyis amit feltételezek, hogy tennem kell, követem Ferant lehatott fejjel, ám így is megtudom figylen viszonylagosan a helyet, hisz a magasságom lehetővé teszi, igyekszem mindezt "láthatatlanul" tenni. Igyekzem tömzsipöröly mellett maradni, ne csináljak semmi olyat, amit nem kellene, ugyanakkor Ferran utasításait is próbálom oövetni a kellő tisztelettel. Látható, hogy most, hogy a közepében vagyunk kicsit idegesebb és izgatottabb vagyok, de igyakszem uralkodni magamon, nehogy eláruljam magam. A kipakolás után Tömzsipöröllyel az istálló belső zugába húzódtok. A törpe nagyot szusszan és kicsit kienged a feszültségből: -Jól csinálod - paskolja meg a karod. - Ha továbbra is ijen szerencsénk lesz, akkor sima utat várhatunk. Csak ne kiabáljam el. Ha bárki bejön az istállóba azonnal a földre vettjük magunkat és igyekszünk nem az útjában lenni. Napnyugtakor kiállunk az udvarra és várjuk a parancsot. Meg ha adnak, akkor a napi élelmet. utánna, ha más feladatot nem kapunk estére akkor gyorsan alszunk és éberen. Napkelte előtt kelünk és felkészítjük a batárokat. Napkeltekor ismét az udvaron várunk. Napnyugtakor az udvar sarkában álldogáltok és hasra vetitek magatokat mikor Meríín egy konyhai szolgával, aki egy vászonbatyut cipel a hátán, kijön hozzátok. Fellengzősen, a fákat nézve közli, hogy napkelte után fél órával indulni fogtok és figyelmeztet titeket a levegőbe beszélve, hogy a fal talán alacsony, de jó kutyák vannak a vidéken aztán otthagy titeket. Egy pillanatig nem érted miért mondta, aztán ahogy jobban megnézed, a fogadót kerítő fal valóban nem okozna neked gondot, ha ki akarnál jutni. A konyhai szolga veletek együtt hasal a földön mikor Meríín elmegy, aztán kézjelekkel gyorsan az istállóba irányít titeket. Az istálló sarkában a batyuból élelmet vesz elő: -Látom nem bánnak veletek túl keményen. Te még új vagy? - bök rád az ujjával. 26-28 év körüli nő, munkában megkérgesedett kezekkel. Talán csinos lenne, ha kényelemben élne, de most nem látszik rajta. |
Tömzsipöröly dícsérő szavai jól esnek, melyekre mosoly a válaszom, de elég szótlan vagyok. Láthatja, hogy még sem megy oly könnyen, mint ahogy elépzeltük, nehéz játszani a szerepet és a büszkeséget visszatartani, de egyenlőre megy, inkább amolyan magába roskadt nagytermetű "embert/lényt" láthat. Amikor nem kell lehajtani a fejünket, leginkább az égre tekintek és a távolt pásztázva kémlelem, mintha hiányozna az otthon. A beszélgetés elég egyoldalú velem, inkább csak hallgatom a többieket, akik beszélnek hozzám. Rövid tőmondatok hagyják csak el ajkamat, illetve követem az utasításokat. Amikor Meríínt hallom beszélni csak figyelek, nem szabad semmi meggondolatlant tenni, ám mégis elég nehéz eltűrni azt, ahogy beszél. Amikor bemegyünk és elmondja mondandóját a fiatal lány Tömzsipörölyre nézek, mintha nem érteném, amit mond. Akár némának is hihet. Oda nyúlok az élelemért, majd visszahuppanok a földre és neki látok az étkezésnek. Látszik rajtam, hogy annak érdekében, hogy ezt a túrát sikeresen megússzuk, nem akarok ismerősöket/barátokat szerezni, nincs kedvem a beszélgetéshez sem. Miután elfogyasztom a kaját, ami a fél fogamra sem volt elég, inkább elhúzódom és pihenőt veszek, igyekszem kipihenni magam, de Tömzsipöröly szavait megfogadva éber maradok! A nő láthatóan nem sértődik meg a viselkedéseden és Tömzsipörölyjel beszélget hallkan egy darabig. Fél füllel figyelsz csak rájuk, inkább a falon túlról beszűrődő madárdal és a szél susogása köti le a figyelmed. A nő és a törpe valamiféle helyi viszonyokról beszélnek, aztán az üres batyut felkapva, a nő távozik. -Jó éjt és gyors ébredést - motyogja félig már alva neked Tömzsi és szinte beájul a sarokba. |
| All times are GMT +1. The time now is 08:59. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu