-Napközép körülre oda kellene érnünk legkésőbb a Gesztenyefához. De jobb lenne előbb - mondom a többieknek.
-Addig, ha megengeditek járok egyet és elintézek egy-két dolgot.
Z: merre igyekszik a karid? ha olyan, akkor írd meg zöldben.
Ha a többieknek nincs kifogása és van napközépig legalább 3 óra még akkor elhúzok megkeresni a kovácsot akinek nagyjából megjegyeztrem merre találom. (elótte irány a cuccom és a féltucat vasam kiveszem és magammal viszem)
Rendben. Mit szeretnél a kovácsnál?

Z: hogy haladjunk valamerre vegyük úgy, hogy elengedtek.

A kovácshoz érve először is illendően köszöntöm, aztán felmérem a műhelyét:
-Jó napot adjanak az istenek kovács uram! Volna kis ideje számomra?
- Jó napot magának is! Miben segíthetek?
A kovács, egy alacsony zömök ember nagy szakállal. Akár egy vékonyabb és kissé magasabb törpének is elmenne.
-Magam is kovács valék otthon, s ha szükség, vagy lehetőség adódik, más vidékeken is. Egy órára megengedné, hogy használjam az egyik munkaállását? Meg vennék is valami könnyű kardot. Olyan vékonyabb embernek, vagy gyermeknek valót.
- Rendben, de vagy segít megcsinálni a mai rendelés egy részét, vagy fizet a műhely használatáért. Melyiket választja?
-Hmm... Napközépre legkésőbb vissza kell érnem a Lágy szellő fogadóba. De a magam munkájával fél óra alatt kész vagyok, utánna míg van idő segítek persze. A különbözetet meg kifizetem. Jó így?
- Ha megfelelő minőségű munkát tud készíteni, akkor igen. Ott - mutat a műhely másik végében lévő helyre - segédem szokott dolgozni, de mivel ma nincs itt, így ott munkáhozláthat. Ha kell valami szóljon, én itt leszek - mutat a műhely másik részére.
A múhely egyébként jól fel van szerelve, sokféle eszköz van, és mint szép sorban egy polcon, az üllőtől és a fulytatótól nem messze. Látszik, hogy a neked mutatott helyen ma még nem dolgozott senki.
-Köszönöm.
Megdörzsölöm a markom és nekiállok. A parázs közé helyezem a vasrudakat és amíg forrósodnak kikeresem a megfelelő kalapácsokat és fogókat. A fegyvereim leteszem a munkaállás mellé, majd magamra öltök egy vastag bőr kovácskötényt. (az alját felhajtom persze)
Mivel a vasaim messze nem fegyverminőségüek, hamar átizzanak. Egyesével kiveszem őket fogóval és egyik felükre, úgy arasznyi hozzon élt kalapálok nagyjából, és mindkét végükre hegyes részt. Amelyik égén nincs él, oda gömbkalapáccsal csapok párszor, hogy jobb fogás essen rajtuk. Gyorsan, vízben hűtöm ki őket, amitől kissé ridegek lesznek, majd a lábbal hajtott köszörűvel elkészítem az éleket és a hegyeket. Durva munkájú dobótőrnek látszanak így. Az egésszel úgy 3/4-ed óra alatt végzek (tapasztalásos, "reálban" egy-egy elkészülte úgy 10-15 perc nem műhelyben ) aztán megnézem mit kell készíteni a kovácsnak. Ha a napi rndelésében vannak kardok-fegyverek, akkor azokkal dolgozom, mert fegyverkovács vagyok és a többi részéhez a szakmának, nem értek annyira.
Amikor eljön az idő, letakarítom az állást és visszapakolom a szerszámokat.
-Mivel tartozom?
A kovács megmondja, hogy mit kell készítened, és anyagot ad hozzá. Mikor végzel 30 rezet kér tőled, majd megjegyzi, ha bármikor munkát keresel nála találsz. Látod, hogy igen elégedett a munkáddal.
Nap közép előtt valamivel visszaérsz a fogadóba.
A kovácsnak:
-Köszönöm. Remélem még járok errefelé. Akkor szívesen dolgozom majd pár napot-hetet ha kell. Ha tudok, hozok majd jóféle ércet is. Vagy még jobbat tudok.
Felírom egy darab papírra egykori felettesem nevét és "címét", meg a nevem és pár szót törprúnákkal.
-Írjon neki, Kékkő Dráf-nak Tarinba. A rúnákat másolja át, vagy mégjobb, ha elküldi ezt a darab papírt is. Ő meg tudja oldani, hogy jóféle törpe kereskedők finom acélnak való ércre kössenek magával üzletet. Az első, próbaszálítmányt feldolgozás után kell csak fizetnie. - rákacsintok - bár ha jóféle sört tud szerezni akkor olcsón megúszhatja.
Elköszönök aztán visszamegyek a fogadóba.
A kovács nagyon megörül az ajánlatodnak, és megígéri, hogy feltétlenül élni fog a lehetőséggel, és hálája jeléül elengedi 15 rezet.

A "dobótőröket" és a kardot berakom a batárra, ahol a karók és anagyja cuccom van. Aztán megkérek egy szolgálót, hogy vezessen a fürdőbe és kissé lemosom magam (arc, karok meg ijesmi) a füsttől és szénportól, meg a vasportól. Azután megyek és megkeresem Deneira-ékat.
A szolgáló a fürdőbe vezet, elkészíti a vizet, törölközőt, mozsdószivacsot, szappant és illetos olajokat készít ki neked. Épp a kádban ücsörögsz, mikor arra lesze figyelmes, hogy a hátad mögül valaki eléd sétál. Egy fiatal niarei nő az, hosszú fekete haja a derekáig ér, és sárkány mintás csombközépig érő köntöst visel. Szépségétől egy pillanatra arról is megfeledkezel, hogy zavarba kellene érezned magad. A nő letérdel a kád elé, a karját a peremére támasztja, majd megszólal:
- Beszélni akartál velem. Itt vagyok - közli szenvtelen hangon, kissé kuncogva.
A hangja olyan, mint a sárkánynak volt a festett selymen.
Kerek szemekkel mérem végig.
-Jól tudod változtatni a megjelenésed! - rámosolygok - Na ezért is lennék itt esélytelen egy bujócskában veled szemben. Nem zavar, ha közben mosakszom? Gondolom már láttál mindenkin mindent - hunyorítok rá cinkosan.
- Ha akarod megmosom a hátad - kacsint rád, majd meg se várva a válaszodat a szivacsért nyúl, bevizezi, beszappanozza, és ha hagyod megmossa a hátadat.
- De gondolom nem ezért kerestél...
-Valóban nem.- mondom, miközben begörbítem a hátam, hogy jobban tudja sikálni.
-Két dolog is érdekelne amire szerintem itt csak Te tudod a választ. Az első, hogy emliítetted az álmot. Tudod, hogy ki küldte? A másik amit Alysium-nak mondtál. Azt mondta a Capullot megijesztő embert te "nagyon csúnya" embernek nevezted. Én láttam. Nekem nem tünt annak, de gondolom Te máshogy látod az embereket. Elmondanád miért volt szerinted csúnya?
- Rendben válszolok, de mit kapok cserébe? - teszi fel huncut hangsúllyal a kérdést.

Z: innen jó lenne zöldben, mert a lány válaszait nem akarom mindenki orrára kötni, majd a karid utólag eldönti, kinek mondja el.

Mikor kilépek a fürdőből kissé mintha zavarna valami. Talán az, hogy még sosem volt eggyire tiszta mindenem. Láthatólag valami szappanhoz rosszúl álltamhozzá mert a szemeim környéke rendesen vörös és sűrűn pislogok. A ruháim is kissé vizesek, de a szokottnál jóval tisztábbak. A szakállam kifésülve és középen egy vastag fonatot raktam bele. Kétoldalt a hajam szélső tincsei a szakállammal összefonva. A sisakom még nem tettem vissza a fejemre.
Megkeresem Farkast és Deneira-t.
Farkast a fenti folyosón találod, épp örködik. Deneirát nem látod, sem az étkező részben, sem az emeleti folyosón.

Nem sokkal napközép után értek a Gesztenyefa Pagodába. Az őrök elkérik a fegyvereiteket. Deneirára kissé furcsán, és értetlenül néznek, de nem teszik szóvá a dolgot. Az előtérbe jutva a Gren által már ismert "főnökasszonyt" látjátok meg, amit az egyik pamlagon pihen, és olvasgat. (A hölgy kinézetével kapcsolatban légyszi, lapozzatok vissza és olvassátok el.)

Meghajolok a hölgy előtt:
-Asszonyom. Remélem az "úr" még nincs itt. Remélhetőleg mától nem is nagyon lesz. Engedje meg hogy bemutassam Deneira kisasszonyt és Farkast - mindkettejükre rámutatok, amennyire tőlem telik kultúráltan. Bár nem hiszem, hogy összekeverné őket. - Velük fogjuk lebonyolítani az hmm.. ügyletet.
- Üdvözlöm önöket! Foglaljanak helyet! Nem, az az úr még nincs itt. További kérdésük van vele kapcsolatban, vagy más ügyben jöttek? - néz rád kérdőn a nő.

Miután a bemutatkozás megvolt, a főnökasszonyhoz fordulok:
-Meg tudná mondani nekünk, hogy mikortájt és merről, hány kísérővel érkezik ide az "úr" - jól halható megvetéssel ejtem az urat.
- Késő délután szokott érkezni, nem tudom merről, és azt sem, hogy hány kísérővel, mivel ők nem szokták bekísérni a házba. Sajnálom. Még valamit tehetek önökért?

-Az igazat megvallva nekem közel kellene hozzá jutnom. Legyen az, hogy elkapjátok.. Bár nem tudom mekkora őrséggel sétál a városban őkegyelme. Az esetleg nem megoldható, hogy az itteni lányok közé vegyülök? Véleményem szerint egyszerűbb dolgom lenne.. Bántani nem fogom, a Pagoda hírnevének ártani nem ártok.. Vajon ez így megoldható lenne?
*kérdem félszegen Grentől*
Gren helyett a nő válaszol neked:
- Ha nem esik baja, és nem lesz mindenki számára nyilvánvaló, mit tett vele, valamit valóban nem esik csorba a ház hírnevén, akkor megengedem, hogy úgymond munkába álljon itt arra az időre.

-Eszemben sincs bántani, megoldható az Ön kérése anélkül is. A ház hírnevét pedig sajátom elé helyezem, tehát mindent elkövetek, hogy csorba rajta ne essék. Egy valamiben viszont segítségemre lehetne. Nem vagyok tisztában a ház szabályaival és szokásaival. Kérem elmondaná nekem azokat az alapvető dolgokat, ami mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy feltűnés mentesen beilleszkedhessek a többi lány közé?
- Egy pillanat - mondja, majd meghúz egy a menyezetről lógó díszes zsinort.
Kisvártatva egy másik hölgy lép be a szobába. (Gren, te felismered.)
- Ő itt Csereszyevirág - mutat felé az idősebb nő - kérem menjen vele, ő mindent elmagyaráz, és ellátja a szükséges ruhákkal, és ékszerekkel.
- Míg a hölgy készülődik, önök mit óhajtanak tenni utaim? - fordul a hölgy Farkas és Gren felé.
A fiatalabb nő elkezd vezetni téged az épületben, hosszabb séta után egy nagyobbacska helyiségbe értek, aminek a fala mentén szekrényekkel és tükrökkel helyezkednek el, a szoba közepén néhány pipereasztalt látsz, hozzá tartozó ülőalkalmatosságokkal.
- Kérem foglaljon helyet - int a lány az egyik szék felé.
- A legfontosabb, hogy a vendéggel mindig udvariasan kell bánni. Az urak ide elsősorban tánccért, zenéért vagy beszélgetés végett járnak. Aki ennél többet szeretne, az úgy adja tudtára a szándékát, hogy egy virágot tűz a hölgy hajába. A férfi ajánlatát nem kötelező elfogadni.
A beszélgetések általában vacsorával egybekötve zajlanak. Ehhez a szobák a földszinten vannak. A más célokra szolgáló szobák az emeleten vannak.
Elnézést a kérdésért, de tudnom kell a választ. Ugye tud énekelni és táncolni? Játszik esetleg valamilyen hangszeren?

Ránézek Grenre, majd vállat vonok.

-Ögy kis töhődés rám férne, amíg öl nem gyűn a pacák úgy sincs dugom. Mönnyit kíne ádozni ögy ulyan lánykára, kinek átírem a dörekát a markummal, meg jú hosszú ám a haja?
- Az attól függ mit szeretne. Vendégeink ide leginkább kultúrált szórakozásért járnak, adózni a tánc, zene és költészet oltárán. Amennyiben más természetű szolgltatást szeretne, azt az adott hölgynek kell jeleznie, oly módon, hogy vacsora közben virágot tűz a hajába. Ha a hölgy nem veszi ki a virágot a tincsei közül, azzal azt jelzi, hogy elfogadja önt. Rózsaszirom megfelelő lenne ön számára - itt ismét meghúzza az előbbi zsinort, de most kétszer - Az árat vele kell megbeszélnie.
Kisvártatva belép egy fiatalabb niarei nő, és meghajol felétek, majd vár. Sokszorosan rácsavart festett selyemruha öleli körbe karcsú alakját. Elég alacsony. Hogy milyen hosszú a haja, nem lehet pontosan megállapítni, mert kotyba van tűzve, amit díszes hajtűk tartanak. Arca hófehérre van festve, szemöldöke és szeme vonala feketére, szája vérvörösre.

-Köszönöm *Mondom a főnökasszonynak fejhajtás közben és követem Cseresznyevirágot. Miután felértünk az emeletre helyet foglalok a széken és figyelem a lány szavait. Nemsokára arcomra enyhe pír ül ki, amint szembesülök hiányosságaimmal*
-Nem vagyok jártas sem táncban, sem énekben, hangszerekhez sem tudom, hogy kell nyúlni, az igazat megvallva. Ha jól sejtem így nehéz dolgom lesz.
*fejezem be mondandómat kicsit csüggedten*
-Ha a szellemes társalgásban jártas, akkor talán boldogulni fog. Ennyi idő sajnos nem elég arra, hogy akár egy egyszerűbb dallamot megtanítsak önnek.
- Elkezdhetjük a készülődést?

Ahogy elkezdi a monológját az öreg hölgy, kezd egyre értetlenebb arcot vágni Farkas. A végére már csak pislogni tud. Az érkező lányt jól megbámulja. Majd némi krákogás után összeszedi magát.
-Hűűűű...Nöm ríg öttem, ögyenlűre jú vagyuk. Vacsurát nöm kírek, de ögy párus fűrdűzís közdésnek mögtenné, oztán meg ögy kiadós hancur. Nöm köll neki túl nagy föneket köríteni, me dulog van száz.
Várakozóan a lányra nézek.
A lány illedelmesen várakozik tovább, az idősebb nő szólal meg helyette:
- Azt hiszem ön valamit félreértett. Kérem - néz Gren felé - magyarázza el neki miről van szó, úgyvélem én ennél érthetőbben nem tudom kifejezni magam.

-Majd megpróbálok boldogulni a magam módján. Remélem sikerül. *elmerengek egy fél pillananatra, hogy mit is keresek én itt.. majd elhesegetem a gonosz kis gondolatfoszlányokat és ismét a feladatra koncentrálok*
-Így is köszönöm a bátorítást ésömm.. igen, készülődhetünk.
- Rendben. Kérem fáradjon be oda - int az egyik innen nyíló ajtó felé - a szükséges dolgokat megtalálja ott. Míg odavan előkészítem a ruháját.
Bemész a mutatott ajtón, és egy fürdőhelyiségben jutsz, felfrissíted magad, majd visszatérsz a szobába. Cseresznyevirág szertartásosan feltűzi a hajadat, majd befesti a bőrödet fehérre, fekete festékkel megerősíti a szemöldököd ívét és a szemed vonalát, ajkaidat piros festékkel színezi be. Ezek után megkér, hogy vesd le a felső ruházatodat, harisnyát ad neked, majd egy bonyolult szabású selyemruhát kezd el felcsavarni rád, a megfelelő helyeken szalagokkal és övvel rögzítve. Végül kapsz egy furcsa kis papucsot, amiben állni is nehéz, nem hogy járni (nem a sarka magas a papucsnak, hanem középen van egy marasítás rajta). A ruha szúk rajtad, és érzed, hogy ebben csak igen kicsi lépésekben lehet közlekedni, futni akkor sem tudnál, ha akarnál.
Az egész készülődés roppant hosszadalmas, és bonyolult. Úgy érzed ez inkább egy szertartás, mit egyszerű készülődés.
*Inkább megtartom magamnak a véleményemet a helyi szokásokról, nem hinném, hogy segítőm örülne, ha kinyílvánítanám miként is érzem magam éppen. Miután végeztünk a felöltözéssel és arcom festésével, teszek pár lépést, hogy szokjam a papucsot és a szűk mozgásteret. Nem feltétlenül segít biztonságérzetemnek ez a selyemkaloda*
-Van még bármi teendőnk?
*kérdem kedvesen, miközben sétálgatok fel s alá a szobában bugyután lépkedve, mint macska akinek dióhéjat kötöztek a mancsaira.*
-Remélem sikerül megszoknom ezt a viseletet.
*Eresztek meg egy bárgyú mosolyt*
- Évekig tanuljuk hogyan kell kecsesen mozogni egy ilyen öltözetben. Gondolom nem lehet könnyű önnek, de e nélkül aligha hinné el bárki, hogy ide tartozik. Kérem kövessen, elvezetem abba a szobába, ahol találkozni fog az úrral - azzal elvezet egy nem túl nagy szobába, ahol már meg van terítve.
- Itt foglalhat helyet, míg várakozik - int az egyik ülőpárna felé.
- Ha az úr belép inkább ne álljon fel, nehogy baleset érje, inkább ülve hajtsa meg magát előtte. Ez nem akkora sértés, mintha rázuhanna az asztalra. De ha ezt nem tartja jó ötletnek, akkor helyezzen egy párnát a sarokba, távol a többi berendezéstől és gyakoroljon kicsit. Ha nincs több kérdése, engedelmével távoznék - hajol meg feléd a lány.
-Évekig? *szalad ki a számon önkéntelenül.. nem is tudom miért hittem, hogy minden menni fog mint a karikacsapás- korholom magamat némán és követem a lányt a szobába*
Sikerül hasraesés nélkül közlekedned, de nem megy egyszerűen, főleg nem gyorsan.
- Köszönöm az útmutatást, szerintem célszerűbb lenne, ha gyakorolnám kicsit.. *és már araszolok is párnával a kezemben a sarok felé, meg kell hagyni elég lehetetlenül érzem magam*
-Ha úgy gondolja, hogy mindent elmondott, mit tudnom érdemes a ház szabályaival és szokásaival kapcsolatban, akkor nyugodtan távozhat.
Elindul kifelé.
*nézek rá, hogy van-e még valami. Ha úgy látom nincs akkor fejet hajtok és nekilátok a gyakorlásnak, ám mielőtt elhagyná a lány a szobát eszembe jut valami*
-Honnan fogom tudni, hogy megérkezett az úr a Pagodába? Mert sejtésem szerint jobb lenne ha nem látná, hogy itt gyakorlom a mozdulatokat a sarokban és így észrevenné, hogy nem kifejezetten boldogulok olyan dolgokkal, amiket elvileg évekig tanultam..
- Én fogom az urat ide kísérni, ha megérkezik. Mielőtt elindulnék vele ide, egy rejtett csengőt fogok megszólaltatni, aminek a zsinorját az előtérben láthatta - aztán meghajol feléd ismét, és távozik.
Próbálgatod a kecses felkelést, és leülést, de egyelőre annak is örülsz, ha elesés nélkül sikerül megcsinálnod a manővert. Körülbelül egy óra múlva már úgy érzed, hogy ha nem is tökéletes, és nem is éppen kecses, de leagább biztonságosan és viszonylag könnyen tudsz mozogni a ruhádban.
Nem sokkal ezután meghallod a csengőt, amiről a lány beszélt.

Farkas: Gren szavait hallva az idősebb nő biccent a lány felé, aki meghajol és távozik.

Gren, Farkas: körülbelül egy és háromnegyed óra várakozás után megérkezik, akit vártatok: egy magas, hosszú barnahajú férfi mandulavágású sötét szemekkel, feltűnően elegáns ruhában. Jobban megfigyelve a kedélyesség maszkja alatt valami kegyetlenség bujkál a tekintetében. Kissé lekezelően biccent felétek, majd várakozni kezd. A veletek lévő holgy ismét meghúzza a vékony madzagot, mire kisvártatva Cseresznyevirág jelenik meg, és elkíséri a férfit.

Miután elmegy, Grenhez szólok:

-Má ríg vígözttem vúna mire Ez mögjött. (dohogok folytottan)

-Na inkább kinízek hányun vannak völe.
Két fegyveres férfit látsz kinn várakozni.

Farkas, Gren: a férfi érkezése után körülbelül három órával visszaér hozzátok Deneira.

*Kissé gondterhelten ugyan, ám mint ki jól végezte dolgát, úgy érkezek meg a kis társasághoz*
-Ha minden igaz a továbbiakban nem lesz gond az úrral. Láttátok távozni?
*Intézem kérdésemet Grenhez és Farkashoz*
Igen láttátok, körülbelül egy órája távozhatott.
A főnökasszony kissé megemelt szemöldökkel mér végig, de végül annyit mond:
- Köszönöm a segítségüket! Ezen a címen legyenek holnap korán reggel - közli, s közben egy összehajtogatott papírt ad át Grennek.
- A kapu a pincéből nyílik, egy jól idomított lovat le lehet oda vezetni, de nagyobb dolgot nem igen. Van esetleg valami kérdésük, vagy óhajuk?

Egy fűző sok mindent nem takar. Efelett van egy köpeny is, ám azt nem húztam össze magamon, elvégre még nem vagyunk az utcán. Hajam továbbra is ki van engedve.

Farkas: ahogy jobban megnézed, mintha valami piros foltot látnál az egyik karján, de félig takarja a köpeny, és árnyékben is van, így nem vagy benne biztos, hogy tényleg jól látod.

Miután a fickó elment az embereivel bemegyek és Farkas mellé állok.
Mikor Deneira kijön alaposan végigmérem mielőtt felelek:
-Láttuk. Farkas idebent én odakint. Eléggé szótlan volt. Elárulod mit csináltál vele?

A főnökasszony előtt meghajolok:
-Köszönjük kedvességét. A címet miután átértünk, valamennyien elfelejtjük. De az Önök házának kedvességét sosem.
Tegnaphoz képest sokkal tisztább vagyok így mikor másodszor is meghajolok megfogom a kezét és megérintem a homlokommal egy pillanatra.
Gesztusod kissé meglepi a nőt, de épp csak egy pillanatnyi értetlenség ül ki az arcára, aztán visszazökken szokásos modorába:
- Ismételten köszönöm a segítségüket. Valamivel még a szolgálatukra lehetek?
Elmosolyodok:
-Eddig is ön segített nekünk többet hölgyem! Ha esetleg viszonozhatnánk valamivel?
- Elég az, ha valóban orvosolták a gondunkat.
-Akkor, ha nincs más, úgy óvják önöket az istenek. - mondom és ha a Deneira és Farkas sem akarnak mást elindulok kifelé és vissza a fogadóba. A hölgy meghajol felétek, és hagyja, hogy távozzatok.Kilépve a gesztenyefa elé megnézem a címet és megjegyzem.

Deneirának mikor már úton vagyunk vissza:
-Nöm sérültél mög? (közben elindítom a kezem a "gyanús" keze felé, hátha önkéntelen is elárulja)

A fogadóba visszaérve ellenőrzöm az őrséget, jobb hiján (más dolgom úgy sincs) örködöm én is.
Az őrség láthatóan rendben van.