|
Azt hiszem, már most jelezném jelölési szándékom Tevary verse kapcsán, ha lesz még valamikor a jövőben versverseny.:)
|
Bíbor alkonyok
Egy tó partján állok... Köröttem a hallgatag fák, ma halk dalba kezdenek.. Tavaszt hazudva, Madarak éneke járja át a dermesztően reszketeg telet Az égre vörös foltokat fest, Mialatt ködbe vész, s félénken búcsút int a halódó nap A csendesen zokogó felhők Ma újra játsszák állandó, már-már banális játékaikat Itt állok, régi emlékeket idézve, A hulló eső kusza hajam, most könnyes szemembe mossa Egy láthatatlan kéz Valótlanul puhán, nesztelenül végigsimítja nyirkos, reszkető arcomat Így állok e helyen, Hosszú ideje már, minden egyes újabb, kegyetlenül rideg nappalon. Így remélem vissza ami elmúlt... Minden közönyösen csoszogó, hazugan gyönyörű, bíborszínű alkonyon. 2008.01.27. |
" Egyszer születünk, élünk és halunk
Hibázunk sokat, emberek vagyunk. Csodák várnak reánk, sok és százezer, Mindig van kiút, csak keresni kell! " |
A régi nyár
Miért fáj a magány, ha egyedül maradsz, Miért sírsz néha, ha megbántanak . Visszaemlékszel egy gyönyörű nyárra, amikor még ő volt az életed álma. Szemedben könnycseppek ragyognak, szívedben emlékek ezrei lakoznak. Rágondolsz és szíved hevesen ver, Más ember voltál, ezzel a szerelemmel. Elmúlt a nyár megmaradt egy emlék, te arra gondolsz, de más ember lennék, ha visszajönne hozzám az a boldog nyár, amikor a forró vágy ,édes csókja várt. Már régi az emlék , rég elmúlt a nyár, de szívedben az érzés, mégis vissza jár. Úgy érzed nincs tovább nem leszel boldog, Neked már szomorú, fájó lesz sorsod... Egyedül vagy és nem vársz a holnapra, Nem hiszel többé az igazi álmokba. A magány a barátod, nem akarsz élni , A nyarat szeretnéd újra felidézni. :-( |
Miért?
Az éjszaka árnyai Kúsznak be hideg szobámba, Engem ma este is A magány zár erős karjába Hol van ilyenkor, Ki értelmet adhat a percnek? Hol van ilyenkor, Ki elvarázsolja az éjjeleket? A megszokott álom Kisért engem, egész hajnalig A könny áztatta csönd, Durva köpenyével ma is beborít Hol keressem azt, Ki Elűzi ezt a rideg némaságot? Hol keressem azt, Ki Forró öleléssel takar be, ha fázom? Most sóhajok közt, Megint csak az eget kémlelem, S a csillagok közott Újra a "válaszokat" keresem Hogy miért kell, Ó, miért, hogy így legyen? Hogy miért kell... Mi szép... miért múlhat el hirtelen? S bár közhely Ha... tényleg elmúlt, Miért vágyom vissza szüntelen? |
Cassandra éz nagyon szép:)
|
A hold
Mit mond a Hold - nyugodt vagyok! Fejed felett ott ragyogok. Ne légy soha sötétben, Azért vagyok nagy fényben. Sok a Csillag az Égen, Csodálod őket is régen, Tudom a kettőnké az Ég Hol Hold világit, hol Nap ég. Sarló voltam, majd kerek, De mindig csodált a szemed. Szomorúan sétáltál Felnéztél rám csodáltál. Utad Csillagokkal lesem, Rád néz most is fényes szemem. S ha földi létnek majd vége Ezüst fényt küldök én érted. |
Tetszik...
:) |
Soha? Soha! Ha azt hiszed most már mindennek vége, Ha az alagútból nem jutsz ki a fényre, Ha elbuksz minden igyekezeted ellenére, Egyszerűen dobj egy mosolyt az égre! Ha többet akarnak, mint kéne, Ha már nem bírod tovább élve, Ha végképp eleged van belőle, Vágj vissza és mond ki: végre! Ha szereted, de csöndben és félve, Ha a csillagokat is lehoznád érte, Ha nem találsz nyugalmat nélküle, Csak mond ki, amit kellene... |
Kosztolányi Dezső A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfőre ülni, borból-vízből mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani mindent, mi élet, havas telet és hosszu-hosszu őszt, lehet-e némán téát inni véled, rubin-téát és sárga páragőzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november az utcaseprő, szegény, beteg ember, ki fütyürész az ablakunk alatt? Akarsz játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz játszani boldog szeretőt, színlelni sírást, cifra temetőt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? |
Ezt a Kosztolányi verset nagyon szeretem és tudom is kívűlről :rolleyes:
a másik kedves versem József Attila TUDOD, HOGY NINCS BOCSÁNAT Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódíts, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hívtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyű szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s így nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez, vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. |
Be kéne vágnom a mai nap írt verseimet ami az anarch forumára írtam de lusta vagyok ugyis elvesznének hát olvassátok el ott:)
|
Idegen
Ki ez az Idegen? Aki csak néz rám hidegen. Szemében ott az élete, S benne összes félelme. Kételkedik és még remél, Halványan mosolyog felém. Szóra nyílik szája, A megerősítést várja. Ki vagy Te?-halkan kérdem én. Néz rám,mintha nem értené. Nem ismersz rám.-rázza fejét, S látom könnybelábadt szemét. Kezét nyújtja felém, Hagyom neki,és Ő elér. Érintése fagyos,rideg, Így kiráz tőle a hideg. A felismerés eltemet, Mikor a tükör megremeg .. 2008-02-08 |
Az érzelmek völgye
Éjjel az érzelmek völgyében jártam, Szerelemtől duzzadó almát láttam. Mellette észtől dagadó körte hevert, A szél az érzelmek viharába kevert. Egy könnyező fűzfa jött szembe velem, Az összes bánatát elsírta nekem. Az ágai közt egy mókus szaladgált, Ki még soha nem látott ekkora almát. Leugrott,hogy megnézze közelebbről, És a körtét is észrevette egyből. Így hamar a bőség zavarába került, Sokáig tartó gondolkozásba merült. Mivel dönteni egyedül nem tudott, Megkérdezte a nyulat,ki ott futott. Ész nélkül semmire nem mész az életben, Mondta a nyúl és elnyelte a végtelen. Arra cammogott a nagy.barna medve Fontos,mindenkinek legyen szerelme. Mondta a medve és eltűnt a fák között, A harmatos hajnal mély titkokat őrzött. Reggelre a mókus is döntést hozott, Hatalmas nagy meglepetést okozott. S,ha hajnalban a csendre figyelsz erősen, Hallhatod mit súgott akkor az erdőben ... 2008-02-08 |
Vallomás
Szeretlek,mint kukac az almát, Kívánlak,mint kakas a tyúkját! S nem bírom megállni,hogy ne Rád gondoljak, Szeretlek Téged,s engem ez megnyugtat. Szeretném,ha tudnád .. felkelted vágyam! És ha ez felizgat,vetve vár ágyam! Tudod,hogy szeretlek s el nem hagynálak, Változol vagy nem,én ugyanúgy kívánlak! 2008-02-08 :D |
Magány
Ágyra rogyva és szótalan üres tekintettel, lázasan ruhámban az étel és kocsma szaga na és a cigaretta - fogaim közt fityeg lehorzsolt falak, pókhálós plafon szemem lehunyom, kettős a kín iszonyatos a magány, keserű íze a dohánynak. Eltűntél. Még édes íze a szádnak, ajkaid kettős mandulája, melleid rózsája, na és jázmin vaginád. Köntösöd fogason, kinek keze csipődön? Utálom a virágot. Átkos szimbólumok, hamis álmok. Kitör belőlem a felismerés, hiába várlak, fáj a szépséged, még ma is kínoz hiányod. Később sütött ki a nap, mint máskor, a beszűrődő fényben nem hallom szuszogásod, többé nem vagy ott. - nemhalott...ezt a szót többé nem tudom kín-vigyor nélkül ejteni - Mi lenne, ha egyszer visszajönnél a kerten át, mosolyogva? Azt mondanám: tűnj a francba, de rögtön - zenét szeretnék hallgatni. Válogasd meg a szavaidat - válaszolnád - férjes asszonnyal nem illik csúnyán beszélni... |
Depresszió
Depresszió
Már csak a fele van hátra, tudtam, Amikor huszonöt éves múltam. Ki boldog, nem él sokáig, Nem jut el, ötven tortáig. Szürke életem feketébe fordult, Gazos sírom felett hamis könny csordult. Hinném, hullott orcájáról értem, De titkon biztos örült, hogy végem. Sötétbe raktak a földbe mélyen, Oszló tumor, az anyaföld méhen. Hiszem! Szebb meghalni, mint élni, Jobban kell az élettől félni. Tévedsz! Nem érzed majd az ibolyát, Nem láthatod szerelmed mosolyát. Nem tudhatod, hogy él tovább boldogan, Hazugok az emberek a templomban. Mindhalálig nem tart, csak a szenvedés, Másnap másé, szívében a remegés. Gyűlölöm a boldogságod, Mellettem múlt ifjúságod. Gyűlölöm a szereteted, Rám áldozott életedet. Gyűlölöm beteges anyám, Gondolhatott volna rám. Gyűlölöm dolgos apám, Miért vette el anyám. Miért adtak életet? Önpusztító méreget ! Gyűlölöm a jót ,s a szépet, Gyűlölöm a boldog népet. Gyűlölöm a jobbot és a balt, Gyűlölöm az emberi fajt. Értem adtad véredet, Gyűlölöm az életet. Őszinte vallomások c. kötetemből. |
Az igen :rolleyes:
|
Jellemek és hangnemek.
Neszezés a fürdőszobából, hirtelen roham hasmenés lövell robbanva hátsó feléből. Négykézláb a bemocskolt csempén vonaglik, mintha felkérődzné lelkét és okádék mi jő. |
leendő feleségemről
szíve tele örömmel, a beígért boldogság karnyújtásnyira She doesn't Know He Thinks He's God |
ars poetica
Nem vagyok festő, költő vagyok, lennék festő, de nem vagyok. És kész. Egy nap eszembe jut valami a színekről hát írok egy sort a vérről, majd egy egész oldalnyi szót, sorok nélkül a halálról. Majd még egy oldal. Hetek múlnak, prózában is igazi költő vagyok versem elkészült, szó sem esik benne pirosról és feketéről (taszító színek) |
hódítóból (jogosan) kitiltott barátomról, aki jelenleg egy új stratégiai játék kifejlesztésén dolgozik...
In memorian ... A ius murmurandi élharcosa A szellem Dantei ragyogása Ahol a tudás isteni szépsége mind Platón, az Aquinói, Buddha napfény káprázata - a tudatalatti logika, látás, irodalom, zene vagy amit csak tehetség és gondolat összekotyvaszt. Ez mind Rövid Fény Testvér. Szeret-e vagy gyűlöl az ember? Szeress, ha úgy tetszik, vagy írj, vagy taníts De vésd agyadba te ki olvasol, hogy ahová lépsz Mind diktatúra omladéka s ok a lélek rémületére a felcsendülő üres szó: láss szabadság |
mindezek megjelenhettek volna Megátalkodott hazugságuk c. kötetemben, de a kiadó még idejében ellenállt és szerényen hajlottam a kritikákra:P
|
Quote:
|
A csillag lángra lobban
|
Quote:
|
Quote:
|
Quote:
|
Nem én írtam, de mindjárt Valentin-nap
A szeretet imája
Szeretlek, csak szeretlek. A mennyben és földön is, legyen szent a Te neved. Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is. Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek Téged. Hiába szeretsz mást és Ő is akar Téged. Legyen meg az akaratom itt lent a Földön, mert én szeretlek akkor is, ha nincs miért. Ha már nem kell senki kölcsön. Ha már tudják, ha már tudhatják mások is,é n belehalok tudom. De mégis, de még akkor is, szeretni kell lemondva, szeretni kell várva, összekulcsolt teste izzadt nyomorával. Pedig jó lenne úgy , ahogy szeretném én, jó lenne úgy ahogy szeretnéd még. Ne eresszük szerelmünket idő előtt sírba, ne álljunk a gödör szélén tehetetlen sírva. Pedig meg fogok halni, s Te nem értettél semmit, meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni, csak ennyit. Nem tudtam mondani, amit kellett volna. Csak akartam élni, Neked játszani, játszani, nem félni, játszani Neked a reggelt a Nap első sugarával, a reggelivel, melyet ágyba viszek annak, ki kedvesem játssza. Ahogy Földön, úgy a mennyben is. Te szeretsz mást, én szeretlek Téged, hogy engem fogsz szeretni sosem ígérted. Te nekem vagy, de ugyanúgy másnak, Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva. Messze vagy, de legyek bárhol is. Csak szeretlek, csak szeretlek akkor, még akkor is. Szeress vigyázva, ne szeress bántva. Szeress, mert a látszatnak könny lesz egyszer ára. Borzas szerelmünket ki fésüli újra? Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra? Ámen A folytonos írás azért van, mert miközben hallgattam, nem tudtam mikor jönnek az újabb sorok. |
Quote:
Zorán- A szerelemnek múlnia kell Hogy értsd, egy pohár víz mit ér Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell Hogy lásd, egy napod mennyit ér Néha látnod kell Az élet hogyan fogy el A lángot akkor őrzöd még Ha félsz, hogy ellobban, elég S elveszted fényét, melegét Jó, mikor hisszük még Lehet olyan a világ Amilyet szeretnénk Hidd el, a hajnal attól szép hogy minden éjben ott lapul Az örök sötétség Egy érzés mindent eltakart S elhittük, mindörökké tart S a törvény nálunk dől le majd De jaj, a szerelemnek múlnia kell S ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él A szerelemnek múlnia kell Akkor is, ha égig emel És szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér Várj, a kezed ne húzd el Annyi csodát idéz, amikor hozzám érsz Ha sírsz, a szemed ne takard el Miért titkolnánk Hogy egy kicsit nehéz Egy érzés mindent eltakart S elhittük, mindörökké tart S a törvény nálunk dől le majd De jaj, a szerelemnek múlnia kell Ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él A szerelemnek múlnia kell Akkor is, ha égig emel És végig mást hiszel, mert mást ígér A szerelemnek múlnia kell Ha múlik, akkor fájnia kell Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él Míg tart, míg él A szerelemnek múlnia kell Ha múlik, akkor fájnia kell, Hogy érezd mennyit ér, míg tart, míg él http://www.youtube.com/watch?v=eK9tXoUWt9w |
tevary nagyon tetszett a versed.:)
Rég jártam erre és látom ki is használtátok, de csak hajrá.:) Ezt a verset pár napja írtam... nem akartam betenni, mert van benne félreérthető/magyarázható rész, ellenben sokaknak tetszett, akik olvasták, még most is kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy itt a helye, máskor az ilyenek a fiók mélyén landolnak... De ez is "én" vagyok.:rolleyes::o Kétely Voltam cserfes patak S Te fürödtél bennem Bőrödön lassan vágyakozva gördült Minden egyes cseppem Kezeden hordoztál Tenyeredbe merítve Nézted a nap hogy süti arcomat De jaj hirtelen kiléptél belőlem... Voltam én tavaszi szél S Te kiálltál ellenem Szeretted mikor hajad borzoltam Kértél rá hogy ezt tegyem Ruhátlan jöttél felém Hogy jobban érezz Ha hűvös is voltam tested felhevített De jaj kabátba bújtál előlem... Voltam a hang Rám oly sokszor hallgattál Ha magamtól nem szóltam Hát Te megszólaltattál De most lettem mélységes csend Üres és hontalan -magány- Mert Te feladtad -Önmagad- elhagytál Miért van az Hogy most mégis újra menekülsz "hozzám"? 2008.02.15. |
Egyszer
Mind, mi törvény, megdől egyszer. Ég a földdel összeér. Medréből kilép a tenger És a múlt majd nem mesél. Mit igaznak hiszünk, egyszer Tőrként támad ellenünk. Szembefordul minden, mit ma mondunk, gondolunk s teszünk. S minden gyermek, ki e földre Soha meg nem született Angyalarccal tépi fel majd Méhünkben a sebeket. |
Csak szavak...
Valami elmúlt, valami megszakadt. Valaki elment, valaki elszaladt. Valami történt, valami véget ért, Fájdalom maradt csak...s köny. De kérdem mennyit ért? Emlék és múlt, jövő vagy jelen Nincs már múltidő, s nincs semmi értelem. Más írja már a történetet, Egy könny maradt csak... Vagy csak történelem... ? Csalódni nem muszáj, éljünk boldogan, Szavak voltak csupán, mese, mely gondtalan. Az élet kegyetlen, kemény... de mégsem! - Ne dobd el semmiért! A mese sokat, - de ennyit nem ér. Marionettek és szeméthalom, összekapcsolódnak és nincs oltalom. Telefoncsörgés, Ic, és ismét fájdalom, Fogadd el, ennyi, nincs irgalom. Szeretet, megértés, SZERETLEK Sikít, üvölt tombol - de fél. Önzés, gyűlölet, rettegett világ Fájdalom, düh és csillagmiriád, Testvér tesvér ellen...MINDENKI BÁNT!!! Érzelmek, nagyok és vadak, Sikoly - Én a Tiéd vagyok!!! Hozzád tartozok!!! De a szív kit szerettél, Vedd észre, már rég elhagyott... (Bocsesz csak szavakat pakoltam össze miközben egy vonatra és valakire vártam...) |
Topsy köszönöm az elismerést :)
Bár a költészethez sajnos nincs túl nagy tehetségem, tényleg csak szavakkal dobálózok, pakolgatom őket egymás után, de szeretek firkálgatni :] És jó érzés tudni hogy valakinek átmegy az amit mondani szerettem volna, köszi :] |
Cassanra kár lett volna a fiókban hagyni a versedet,
nekem nagyon tetszett:) Távolság Ó Hold kérlek segíts nekem, Adj kihűlt lelkemnek értelemet. Adj végtelen erőt kitartást, Legalább tőled kapjak vigasztalást. Nem kérek mást csak nézz le ránk, Hisz oly nagy köztünk a távolság. Az élet volt számunkra mostoha, Elsodort minket az élet vihara. .. Csak mond el kérlek él-e még, Van e számunkra még remény. S ha nincs számunkra remény, Mond az élet, mond mit ér? S ha nem látnád kedvesem, Csónakodban békém meglelem. Evezek majd a végtelen tengeren, Hisz őt keresem, s nem szenvedek. E két lélek majd egymásra lel, S miénk lesz a végtelen. Ezüstös fényed világítson ránk, S takard be fényeddel sírunk hantját. |
Tevary ez gyönyörű :]
Sok sikert a folytatáshoz ;] |
Mára is egy szösszenet, bár ez nem annyira friss... és lehet jobb lett volna nem papirra vetni :]
De nyugodtan véleményezzétek ( ha egyáltalán fel tudom tenni, mert eddig egyetlen hozzászólásom se került fel csak miután a a moderátor jóvá hagyta :S Valami olyasmit ir ki, hogy köszönjük hozzászólásod, de az csak akkor fog megjelenni, ha a moderátor jóvá hagyta :eek: Tudja valaki hogy mi lehet ennek az oka? :eek:) Neked... Együtt voltunk pár hétig, de tudtuk nem csináljuk végig. Néha belénk mart a gondolat, hogy szerelmünkből nem marad más Csak egy könnycsepp. A szavak félreérthetőnek tűntek, A hidak közöttünk ledőltek, És mára nem maradt más, Csak értelmetlen civakodás. Nekem mégis nagyon fáj, Hogy itt a búcsúzás, Kár hogy így lett vége, És nem biztos hogy megérte. De..talán megérte... Kicsikét. Emlékszem, sokat beszélgettünk, Mint a többiek, mi mások leszünk. Ám az álom gyorsan elrohant És a valóság maradt csak... Képzelődtünk. Atán rájöttünk hogy nem megy, Egyre több lett már a véletlen Sok kis apró bosszantás, S nálunk mindig más volt a hibás. És tényleg nem maradt más, Csak értelmetlen civakodás. Nekem mégis nagyon fáj, Hogy itt a búcsúzás. Kár hogy így lett vége, És nem biztos hogy megérte... De...talán megérte... Kicsikét. |
Deni nagyon szépen köszönöm az elismerést. :] És mindenkinek :]
Mért nem tudom viszonozni? :[[ Nem engedi a progi :S De tényleg köszönöm mindenkinek, örülök h tetszenek nektek a firkálmányaim :$ :] |
Ditke nagyon köszönöm, de csak ismételgetni tudom önmagam :)
A tieitekhez nem fogható, de igyekszem:) |
Quote:
Nem kell ezeket a zöldeket külön-külön megköszöngetni (mert akkor tényleg jócskán fogod még ismételgetni magad) és pláne nem megkérdőjelezni az indokoltságukat.:) Hogy mi a különbség a festés és a versírás között? Semmi. Ahhoz hogy valami jót alkoss, akár tollal, akár ecsettel az kell, hogy elöbb összeálljon benned, mit is akarsz elmondani. Nálam pl sokszor úgy megy, hogy eszembe jut két sor és írok hozzá egy verset, hogy értelmet nyerjen. És általában bár egyszerüen fogalmazok meg dolgokat, de bizony nem mindig az a jelentése, amit elsőre látsz. És nekem ne mondjon senki olyat, hogy nem tud írni, akit már akkor be akartam zöldíteni, mikor az írása még nem is látszott.:p Tevary, nagyon szépen köszönöm.:) Bár ettől én még fióktölteléknek érzem, mert túl sok van "benne". Tetszik a legutóbbi versed is, egy apró-pici megjegyzésem lenne, ami nálam is hiba néha.. Sok a szóismétlés. Amúgy szép képeket írsz le és sorra dobálnám a zöldeket, ha nem kéne elötted még 18 másiknak adnom.:D |
| All times are GMT +1. The time now is 14:01. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu