Hódító / Queosia forum - Hollószárnyak

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=54)

- - Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=360)

Tudomásul veszem a történteket, de közönyösen reagálok a történtekre. Nem érdekel, ahogy a nagy harcos megkapja a magáét. Amikor sorakozunk a menethez úgy helyezkedek, hogy "kifelé" menet a csapat mellett haladjak, koncentrálom a figyelmem a környékre, mozgásokat kutatva, illetve érdekesnek vélt tárgyakat, eseményeket nézek, ha van. Amikor lemaradok egy kicsit, akkor könnyű kocogással utolérem a többieket és ismét koncentrált figyelmet fordítok a környezetre. Ha találok valami érdekeset, akkor jelzem a többieknek.
A széthagyott tárgyak közt, egy vésetekel díszített kispajzsot, egy dísztelen kétkezes pallost (nem rozsdás), és egy ezüst gyűrűt találsz, amiben egy kicsi kék kő van.

Dacosan viszonzom a Nagyúr tekintetét, aztán amikor rájövök, hogy mit csinálok, akkor gyorsan más felé kezdek nézelődni. (gondolatba kiköpök a szellem felé, Bah, az "Ilyeneket" írtani kell, nem megalkudni velük...)

Feltápászkodom, amint van hozzá erőm (elfogadom Gren segítségét, de főleg a piás butykosát:)).

Gyorsan átmozgatom magam, hogy szabaduljak a mérgektől.

Visszafelé szótlan vagyok alapból, nem szakadok el a falkától, de tekintetemmel (minőségi) fegyvereket keresek, úgy sincs más érdekes egy ilyen vidéken.
Több érdekesen csillanó tárgyra is figyelmes leszel. Némelyik acél színnel, mások nemesebb fénnyel csillannak meg. Ha odamész megvizsgálni őket - nem egy kupacban vannak, hanem úgy kifelé menet itt is - ott is - akkor egy szépen megmunkált, vésetekkel díszített hosszúkardot találsz (nincs rajta rozsda), egy dísztelen, de jófajta fémből készült rövidkardot (ez sem rozsdás), egy dísztelen arany gyűrűt, és egy vékony láncon lógó ezüstmedált találsz.

Jobb kezemben csatabárddal vizsgálom meg a fegyvereket alaposan. (a gyűrű és medál nem érdekel)
Jól kiegyensúlyozott, aprólékos gonddal készült mestermunka. Más különösebbet nem tudsz megállapítani róla.

A szabad ballal ragadom meg. Az elsőnél még csak kézben viszem (mint fegyver), de amikor a másodikat is megtalálom, akkor egy madzaggal egybekötöm őket gyorsan és úgy viszem szintén bal kézben (immárom mint csomag).

Végre kimegyünk! A gondolattól újra erő költözik tagjaimba. A Gren által felkínált butykosból énis iszok néhány nagyobb kortyot. Azután elfoglalom helyem a csatárláncban.

Kifelé haladva én is vizslatom a tájat, de leginkább a földet figyelem, értékes tárgyak után kutatva. A fegyverem a hüvelyben van, de jobb kezem mindig a szenteltvizes tarisznya környékén van, hogy bármikor kikaphassak onnan egy-két fiolát.

Ahogy nézelődsz, egy vésetekkel díszített szablyára, egy vékony aranyláncra, és egy zöldes színű (szerinted nem a korróziótól zöld, inkább maga a fém olyan színű) alkarvédőre leszel vigyelmes.

A gyűrűt elrakom a zsebembe a pajzsot és a pallost egy kötélre kötöm és a hátamra veszem, ha elbírom, ha nem, akkor valamelyik harcosunknak szólok, hogy segítsen, valószínűleg ugysem én fogom használni ezeket.
A pallos zavar a mozgásban, de nagynehezen elbirod a cuccot.

A láncot és az alkarvédőt felveszem, s elrakom. A szablyához nem nyúlok, előbb hangosan megkérdem mindenkitől, kell-e valakinek. Ha kell, odaadom, ha nem kell senkinek, hagyom ott ahol megláttam.

Kicsit "kacsázva" jobbra ballra kitérőkkel (pár lépésnyire) folyton a földet és a környezetet figyelve tartok a többiekkel visszafelé. Ha valaki rámpillant láthatja hogy a szemem cikázva jár a földön és a zám szinte folyamatosan mozog kicsit.
Nem találsz olyasmit, amit keresnél.

Komor hangulatom ellenére csak megmosolyogtat a hosszúfülű "ügyetlenkedése" a hatalmas csatakardal. (Sokat akar a szakra, csak le ne törjön a farka :))

Mikor a "kijárat" közelébe értek, körülbelül egy órát kell várnotok, hogy a varázsló megnyissa a rést a védelmen. Nem sokkal az után, hogy átsorjáztok a vésett határkövek között, embernagyságú villódzó függöleges tükör szerű felület jelenik meg a közeletekben. Látjátok, hogy a varázsló arcán az izmok megfeszülnek, és épp valami mozdulatba kezdene, de addigra az átjáróból a számotokra már ismert - a nagyúrra nagyon hasonlító - férfi lép ki. A nagyúr illően köszönti, erre a varázsló félbehagyja, amit elkezdett, majd összeszűkült szemmel a nagyúrra pillant:
- Ki ez? - szegezi neki a kérdést.

Mikor látom megjelenni az alakot, s azt hogy a Nagyúr köszönti, én is üdvözlésre emelem kezem. A földet nézem, a tradíció szerint üdvözlöm az érkező uraságot, természetesen, saját rangomnak megfelelően. Kíváncsian várom a további fejleményeket...
Mikor észreveszi udvariasságodat, ő is köszönt téged. A mozdulatai és megjelenése alapján famor lehet.

Na tessék, mondtam, hogy nem kéne mindenféle szellemel szóba állni - gondolom magamba és fegyvereimet készenlétbe tartva (egyenlőre mozdulatlanul, megfeszített izmokkal) várok az ellenségre.