|
Amikor meghallom a zajt odaszólok az Atyának és Tömzsipörölynek:
- Készüljetek, jönnek! Végre jön egy kis móka - láthatják rajtam, ahogy élvezettel nyúlok a félreállított palánkért, majd az Atya elé helyezem fedezékként! - Atyám talán Ön jobban el tud bújni mögötte és ki tudja, esetleg a gyógyító tudására is szükség lehet, szóval Ön talán nagyobb hasznát veszi neki. Leguggolok Tömzsipöröly mellé és amennyit csak rejt a fedezék annyit próbálok fedezni magamból. Tömzsipöröly láthatja az izzást, amikor feszülten készülök a harcra. Az erek megduzzadnak a bennük egyre élesebben lüktető véráramtól a tekintetem már egy vadászó ragadozó tekintetével hasonul. Ugrásra készen figyelem a hajóorrt, de azért még elnyomok egy mondatot, Tözsipörölyhöz fél mosollyal: - Aztán el ne vétsd azt a lövést és a végén még engem találj el - a mondat végére már szinte vigyorgok, majd készülök a harcra. Tömzsipöröly halk morranással válaszol csak, a szemei a folyosón cikáznak. A folyosó végén páros zsarátnokként villan valami. Halk, dühös sziszegést hallasz. A következő pillanatban Tömzsipöröly első nyílvesszeje sivítva hagyja el a számszeríjat. Nagy csattanással csapódik a folyósó végén lévő ajtóba. -A fene! Ez átnézett a falon! Új vessző kerül a fegyvere vájatába és a törpe fél kézzel gesztikulálni kezd. Mögöttetek hullámozni kezd a levegő és hátrapillantva meglepve látod magad amint hátranézel. Mindhárman ott álltok mögöttetek két lépésre, ugyanolyan fedezék mögött. -Oldalra is figyeljetek, suttogja Tömzsipöröly. |
Elrakom az íjamat, a köpenyt magamra terítem, elő a kardomat és lemegyek megnézni, hogy biztosan halott e a lépcsőn leguruló pap, illetve van e még lent valaki.
A lejáró felé tartva kissé kerülnöd kell, mert tucatnyi tengerész szabályosan felkoncol egy szerzetest előtted. A lejáró sötétjében egy lassan arrébb vánszorgó csuhást találsz dühödten sziszeg feléd, a szemei kénsárgán villognak rád a kámzsa alól. A csípőjéből kiálló nyílvessződ árkot karcol a fába ahogy vonszolja magát, de a kezében kígyókard villan. A hátad mögül hallod ahogy valami becsapódik egy falba. A zaj alapján nyílvesszőnek véled. |
Szent igéket mormolok halkan és a képmásainkra mutatok.
Rájössz, hogy egyszerű, fényből formált alakok. Alig valamicske mágiát érzel köröttük, az is a képek formázását segíti. Miközben fürkészed őket a fal kiszakad a barikádotok előtt 4-5 lépésre és egy több sebből vérző, alak tántorodik ki a folyosóra. Tömzsipöröly nyílvesszeje a melkasába csapódik és eltaszítja az általa ütött réstől. Csak mikor elzuhanni látjátok veszitek észre, hogy egy haldokló tengerész volt. Tömzsipöröly számszeríjja ropogva feszül meg újra, miközben kénsárga csuklyás alak ront ki a fal résén és kezében acélt villogtatva sziszegve rátok veti magát. |
Gyors pillantást veszek Tömzsipörölyre, hogy van-e esélye újra lőni, Úg látod nem tud lőni mielőtt elér titeket az alak.Ha nem, akkor robbanva egy hatalmas ugrással a kígyó elött termek és megpróbálom elsőkörben lefegyverezni egy jól irányzott csapással a felkarja körül, hogy kiejtse fegyverét.
Csont reccsen a csapásod alatt és érzed, hogy a karja szilánkokra törik. A fegyvere kifordul a kezéből Ezután ha sikerül, akkor megpróbálom megragadni a csuklyáját és előrelendítve egy félkörívben a falnak vezetni. Kaffanva kap a fogaival a kezed felé, a szájában tűhegyes fogak villognak zöldes folyadékcseppeket izzadva. Baljával vadul a jobb oldaladra csap és érzed ahogy körmei (karmai?) csikorogva tépik a bőrvértedet. A fogai nekinyomódnak az alkarodnak, de nem sértik fel a bőrt. Mikor nekicsapod a falnak valami reccsen az arcában. |
Rámutatok a csuklyás támadóra és egy szót kiáltok.
Az alak egy kissé megtántorodik és akkor ér oda Dhar |
Amikor látom, hogy a karmai élesek és a fogai valami váladékot eregetnek, igyekszem szemelött tartani, hogy ezek veszélyes támadó "fegyverek".
- Miféle undorító lények vagytok - kérdem, de a kérdésem kötői, nem várok rá választ. Közben, ha még nem ájult el rászorítok a bal karjára is, ami éppen maradt és a tarkójánál megragadom a másik mancsommal és még párszor bemutatom a falnak, amíg eszméletlen nem rogy össze. Ezután gyorsan körbenézek, mert lehet több támadó is. Nemcsak, hogy eszméletlen les, hanem az arca szilánkokra törik, vér és csontdarabok záporoznak a padlóra. Alig engeded el mikor a folyosón felbukkan egy újabb alak és lendületből neked esik. az ütése hátratántorít |
Ahogy hátratándorodom igyekszem figyelni arra, hogy Tömzsipöröly védelmét ne romboljam le, így ha odáig fajulna, akkor egy vetődéssel és az ütés lendületével együtt átvetődöm a palánknak letett szekrényem mindamellett, hogy eléggé meglepődöm az erjükön.
A fényből szőtt alakokon átzuhansz és fordulatból talpon is teremsz. Majd talpra pattanok a túloldalon. Megvárom amíg Tömzsipöröly lő egyet, mivel gondolom feltehetőleg már felkészült a következő lövésre, Lő is. A nyílvessző az alak gyomrába csapódik és valószínüleg át is ütötte, mert a hátsó falon koppan a lövedék. A csuhásból véres folyadék ömlik a földre elől-hátul, de elszántan jön tovább. ezután ha még talpon marad bevetem az ő fegyverét és nekirontok lendületből az alaknak. Vállal a mellkasát taszajtom meg, míg megpróbálom a lábait kirántani.Mikor nekivetődsz fél kezével a fejedre csap. Ettől te is megszédülsz kissé és egy kupacban estek a földre. A csuhás feje nagyot csattan és mozdulatlanná válik. |
Előveszem újra az íjamat és lelövöm a hajóhoz szegezett sebesült gyíkot. Azután körbe nézek új célpontokért.
A nyilad a koponyáját üti át. Többet nem mozdul. Nem látsz más ellent a közelben és a fedélzetről is csak távolodó hangokat. Érzed ahogy a Feran által kavart mágiazáró manaörvény összeroppan. A folyosón amin tartózkodsz néhány ajtó nyílik. az örvény összeomlásakor hirtelen némi mágia felvillanását érzed az egyik mögül és a füled egy halk, dühös szisszenés hangja éri el. |
Gil:
Meríín dübörög le a lépcsőn és elmegy melletted. Ahogy elhalad a következő kabin ajtaja előtt, belülről feltépik az ajtót és egy szerzetes ront rá, aztán hörögve a földre omlik, mikor Meríín kivágódó kardja a mellkasába szalad. A halálra sebbzett alak megpróbál valahogy hozzáérni Meríín-hez és mérget köp rá, de a férfi elengedi a kardja markolatát és arrébb ugrik a folyosón. Kettőtök között kiszenved a csuhás. -a kardom oda sok időre - néz rád kissé szomorúan Meríín. Ezen kissé csodálkozol, hiszen a jobb oldalán is lóg penge. - gondolod lehet letisztít róla ennek förtelem mérge? Dhar: Tömzsipöröly egy rúgással odébsegíti a félig rajtad fekvő támadót, majd odalép az eszméletlen fickóhoz és vasalt bakancsával szétroppantja a csuklóit, aztán a bal térdkalácsát rúgja szét. -Na. Ha még magához tér esetleg ki tudjuk faggatni. Csak ezután lép hozzád, hogy felsegítsen. |
Még nem szól valaki, hogy minden rendben, addig a kabinomban maradok.
A folyosóról a törpe számszeríjának sivítását, zuhanást és közelharc zajait hallod, majd az Atya kiáltását és újabb dulakodás zaját. Elég hamar elcsendesedik a csatazaj. Rövidesen Meríín üzenetét fogod: -Hajó első fele tiszta. Gil még keres csapdák és jelek. Eddig semmi. Feran: -A fedélzet tiszta. A vízben sincs már élő. Íshar: -Hajó alja hátul tiszta, nincs senki, de jelek talán. Nem tudok felismer olyasmiket. |
Megköszönöm Tömzsipörölynek, hogy felsegít, majd újra harcra készen várom a következő támadást, éberen figyelek nehogy meglepjenek.
A törpe szótlanul biccent és a feltépett falhoz oldalaz. gyorsan beles a lyukon. -Nincs itt már semmi. Azthiszem csak ez a kettő volt itt. Atya! Át tudná valahogy nézni a környéket? Mágiakereséssel vagy valami hasonlóval? |
Tömzsipörölynek: (fejcsóválás) - Csak arról tudom megmondani, hogy mágia járja-e át amit látok a szemmemel is.
|
Tömzsipöröly megvetően leköpi a halottat és belerúg az ájult szerzetesbe.
-Mocskok. - az Atya felé sandít - Sebaj, ha van is még a hajón közülük azt bizton megtalálják a többiek. Fertályóra múlva mindenki a folyosón van. -Semmi jele, hogy sikerült volna jelet küldeniük miután átjutottak a kapun. - mondja Feran. - Viszont ez intő jel is volt. Elkényelmesedtünk. Ezentúl a folyosón állandó őrt akarok látni, plussz egy fő pedig nyitott kabinajtóból figyeli az őrtállót. Most azonban menjetek egyetek valamit és nézzétek végig magatokat sérülés után. A holtesteket a tengerészek tüntessék el, minden felszerelésükkel együtt. Bekopog Ryel ajtaján: -Úrnőm? Szabad? Íshar utánnaszól: -Ezzel mit? - bök tőrével a lassan éledező csuhás felé. Feran megvonja a vállát: -Magunkkal nem vihetjük. Toronban egy általunk megsebesített Thar szerzetessel partra lépni gyors, vagy épp túl hosszú halált jelent. Nem maradhat életben. -Értem. Íshar leguggol, valamit a csuhás arcába vakkant aztán a kikerekedő szemekbe nézve felpattan és talpa élével szétmorzsolja a szerzetes gégéjét, majd egy lábcsavarással elroppantja a gerincét. A vergődés a törő-zúzódó csontok zajával együtt elcsendesül és Íshar megtörli lábát a holtest ruhájában. -Kész. Feran csak biccent egyet és belép Ryel kabinjába. |
Mágiával megpróbálom letisztítani a kardját, majd kiterjesztem érzékeimet és körbenézek a hajón, valamint körülötte.
A kardról tekintélyes mennyiségű mérget távolítasz el. A tengerészek a holtesthez hosszú csáklyákkal közelednek, hogy véletlen se érjenek hozzá. Az Antoh-pap vérző fejjel lépked mögöttük és biccent feléd: -Látom harcoltál. Ha nem vagytok itt, mostanra vagy mind halottak lennénk, vagy áldozatra szánva hevernénk egy szörnyoltár előtt. Menj csak ezt elintézzük mi. |
Végignézek magamon, hogy ért-e valamilyen sérülés, főleg amikor az a disnó a karomon legeltette a fogait, csak reménykedem, hogy az alkarvédőm megmentett a szörnyű mérgüktől, azért mindenesetre leveszem és alánézek, van-e sebesülés.
Sebet nem találsz, de az alkarvédőd külső része és a felette lévő szövet el van szineződve. Tömzsipöröly elrántjea a kezed mikor hozzáérnél és a könyöködnél levágja a kámzsád ujját, aztán az alkarvédőd szíjait metéli el és a kettőt együtt egy kabinból kihozott kancsóba löki. -Ha hozzáérsz is megmérgezhet. - magyarázza. - szerencséd volt. Ezután jelzem, hogy miután ettünk elvállalom az első őrködést, jó a fülem és a szemem, így ha nem az alantas mágiájukkal jönnek, akkor biztos, - vagy legalábbis remélem - hogy észreveszem őket. Az étkezőben jókora adagot fogyasztok, hisz kimerítő volt egy ilyen döggel küzdeni. Aki velem tart - itt Tömzsipörölyre gondolok - annál próbálok érdeklődni eme förmedvényekről, márha tudnak róluk valamit is. A törpe megvetően beszél róluk, de a hangjából a gyűlölet és az utálkozás felhangjain túl parányi félelmet, (vagy régi félelem árnyékát,) is kiérzel. elmondja, hogy ezek egykor emberek voltak kiket gyermekként raboltak el és torz mágiával csináltak belőlük fanatikus harcosokat. Nem ismernek mást csak a szektavezér és istenük útját és ha tehetik kegyetlenül bánnak el mindenki másal. Az ember számukra csak konc, jobb esetben áldozat, rosszabb esetben leendő hitsoros. |
Míg étkeztek a tengerészek eltakarítják a halottakat és a hajó papja Gil segítségével, mágiával tisztítja meg a hajót a mérgektől és a csuhások minden mágikus próbálkozásától.
Íshar vállalja, hogy Dhar-al lesz első őrségben és beül az egyik kabinba félig nyitott ajtó mögé. Dhar: ha a folyosót nézed, Ryel kabinjával a hátad mögött, akkor nem látod Íshar-t. Ha kicsit fordítod a fejed akkor látod csak a szemed sarkából ahogy téged figyel a kabin falának támaszkodva. Feran: -Meg kell beszélnem Ryel-el a következő lépésünket. Kissé változni fognak a tervek. azzal bekopog Ryel kabinjába és bemegy. |
Körbe járom a hajót, felmérve a károkat, segítve azon aki rászorul. Majd ezek után csatlakozom utitársaimhoz.
Kissé elcsodálkozol milyen kevés a sebesült, aztán rájössz miért. Azok akiket sikerült megsebezniük a támadóknak, többnyire belehaltak a legkissebb sebekbe is. Méreg nyomát látod mindegyikükön. Kár leginkább a fedélzet alatti szinten van ahol Gil erőfallal rekesztette ki őket, A bezúzott hajóoldalon már dolgozik a hajóács és pár tengerész. |
Amennyiben végeztünk a hajó megtisztításával, akkor visszavonulok pihenni és erőt gyüjteni.
Jó óráig keresgéltek a hajóban és a hajó külsején egy kis csónakból. A végére úgy véled sikerült minden jeltől megtisztítani. A tengerészek közül többen is megköszönik a segítséged és biztosítanak róla, hogy bármikor a segítségedre lesznek, ha kéred. Mikor a kabinodba érsz, hogy lepihenj a falhoz rögzített asztallapon kis edényt találsz amiben tengeri liliomok illatoznak. Mellette kissé suta betükkel egy üzenet: "Sajnos az erdők illatát nem tudjuk idehozni, de reméljük ezzel is segítünk a pihenésben" Aláírásként csak ennyi: "a Legénység" |
A nap folyamán már nem hagyom el a kabinomat.
|
Mikor meglátom a virágokat és az üzenetet, elmosolyodom, majd kicsit nyugodtabban pihenek le.
|
A nap további része nyugodtan telik. a könnyü szél gyorsan feledteti a szenvedéseket és a hajót a friss faforgács (a javítások nyomán9 és a frissen sülő étel illata lengi be.
Az este leszálltakor a legénységből aki teheti közös imára gyűlik a fedélzeten, amire titeket is meghívnak. Az őrködés eseménytelenül telik, ahogy az este is. Reggelre a hajó egy kis dombokkal tarkított parányi sziget közelébe ér. A legmagasabb dombon fából ácsolt kilátó, a domboldalban pár kicsiny ház. A kapitány közli, hogy vízért és élelemért partra száll pár csónaknyi ember. Aki akar kimehet a partra. A délután folyamán indultok tovább. Ki akar partraszállni? |
Én szeretnék partra szállni, és igyekszem Ferant is meggyőzni, hogy tartson velem.
Feran lelkesen beleegyezik, hogy veled tart. Reggeli után elindul csónakot és evezősöket keríteni. |
Remélem, hogy nem én őrködtem egész éjszaka, Éjközép előtt leváltott Tömzsipöröly és Gil így reménykedem, hogy tudok egy picit pihenni. Tudtál és hajnalban már érezted a föld "szagát". Partraszállásnál én is kimegyek és körbenézek az új helyen, no meg jobban szeretem a szárazföldet, mint a vizet.
Csatlakozol Feran-ékhoz a fedélzeten, reggeli után és mohó szemekkel nézed a zöldelő dombokat, a ligeteket és a szántókon sarjadó vetés harsogó zöldjét. |
A partraszállás annyira nem vonz, inkább megkeresem a két csodabogarat (M és I-t) és megpróbálom tovább tanulni nyelvüket és szokásaikat.
Íshar-t a fedélzeten találod. Kissebb javítások közben segít a tengerészeknek (vizeshordók javítása, kötelek). Abbahagyja amit csinál és csatlakozik hozzád. Örömmel veszi az érdeklődésedet és megkérdi hol alkalmas a dolog. Hová mentek? Meríín a partra induló csapatnál álldogál. Láthatóan ő menni akar a partra. |
Körbe szeretnék nézni én is kicsit, ezért én is leszállok a hajóról. Érzékeimet kiterjesztve hagyom el a fedélzetet.
|
A hajó parányi kikötő közelében horgonyoz le.
Magában a kikötőben csak két három, hasonló méretű hajó férne el, de pillanatnyilag csak féltucat kis halászbárka és két kis futárhajó van az egyszerű cölöpmóló mellett. Az egyik futárhajón toroni, a másikon aszisz zászlót lenget a szél. A hajó nagycsónakjával, a második fordulóval visznek ki titeket a partra. Közvetlenül a keskeny, homokos fövenyen raknak ki titeket. A csónakban veletek tartó strázsamester tájékoztat titeket, hogy legkésőbb hat óra múlva ugyanitt, vagy a mólón legyetek, hogy felvehessenek. -Addig jó szórakozást! - kiálltja oda még nektek, mikor eleveznek egy közeli édesvíz vételező hely felé. A partot finom homok és kagylóhélyak fedik úgy 10 lépés szélessgben. Ez után durva, morzsalékos sziklapart (25 lépésnyi) majd erős fűvel borított lanka következik. Az első fák, vagy 100 lépésnyire vannak a víztől, kissebb ligeteket alkotva, olykor magányosan. Köztük-mögöttük mezők és szántók terülnek el. Házakat csak a kikötőnél és a jelzőtorony alatt láttok. Pár ember a mezőkön állatokat terel, mások a házak közt dolgoznak. |
Nem a toroni puccos ruhában vagyok, és a küllemem is olyan, mint szokott lenni (fekete nadrág, ing, csizma).
Ferannak: - Tudom, nem szereted a tengert, de lenne kedved sétálni a parton? Olyan szép... Ha igent válszol, lerángatom a csizmámat, felgyűrön a nadrágszáram, és már kész is vagyok az indulásra. Feran: -Miért ne? Végre szilárd talajon járhatunk. Leveti a csizmáját és a száraz homokba mélyeszti a lábujjait. -Merre induljunk? Meríín a parton kezd el bóklászni úgy, hogy azért mindig a látóterében legyetek. Közben a fövenyen kagylókat nézeget és párat be is rak az oldalán lógó szütyőkébe. Dhar, Gil: Ti merre indultok? |
Ferannak:
- Csak úgy valamerre. Megpróbáljuk lerázni? - kérdem Meríín felé biccentve - Kicsit úgy érzem magam, mintha gardedám kísérgetne mindenhova. Tudom, hogy csak a biztonságom miatt, de mégis... Feran összehúzott szemmel kissé körbetekint, majd a fogai közt szűrve a szót, felel: - Jelen pillanatban elég sok kíváncsi tekintet időzik köröttünk. Inkább élvezzük a nyugalmat. Szememmel keresek valami tereptárgyat, ha találok Jó fél mérföldre egy magányos sziklatűt látsz a parton: - Mondjuk egy séta addig? - mondom a tárgyra mutatva - Esetleg közben verseny, hogy ki talál nagyobb és szebb kagylót vagy érdekesebb dolgot? - kérdem széles mosollyal. -Rendben! - bólint rá Feran - Látnak minket a hajóról és lát a "gardedám" is. Lassan beszélgetve sétálgattok a parton, Meríín hol előttetek hol mögöttetek cirkál és parányi kagylócskákat szedeget. Egyszer nagy fröcskölésre nézel hátra. Meríín térd fölé érő vízben áll és egy jókora teknőssel szórakozik. Hol a vízbe tartja és az állat erősen csapkodva igyekszik szabadulni, hol a levegőben nézi ahogy a hüllő félénken összehúzza magát. Látjhatóan nem áll szándékában semmit csinálni a teknőssel, de nagyon élvezi a játékot. Pár perc múlva már a fűben gázolva trappol elétek, nadrágjáról csöpög a víz, csizmái a nyakában lógnak. arcán boldog mosoly. |
Íshar-ral a fedélzeten tanulgatunk, ép eleget vagyok a sószagú kabinban egyébként.
Ismételgetitek a szavakat és egyszerűbb mondatokat. A hajósok közben szorgosan pakolnak ki-be a hajóra. befelé vizet és élelmet pakolnak elsősorban, meg néhány tucat teli zsákot, kifelé ládákat, és néhány bálát rakodnak. |
Az utamat a legmagasabb természet adta pont felé veszem, ha felértem a tetejére, egy magasabb dombra gondoltam, vagy esetleg egy kisebb hegyre, akkor körbe pillantok és egy rövid ideig fent tartózkodom, se csak addig, amíg az emlékezetembe vésem a városka szépségeit, hogy legyen otthon mesélni való és nem csak a félelmetes csatákról, hanem más szépségekről is. Ezután a városkában nézelődök, próbálom megérezni a hangulatát a városnak, ellenségesek vagy barátságosak-e az idegenekkel, betérek néhány ivóba is, de nem fogyasztok nagy összegekért, inkább csak a pénzemhez mérten az ínnyecségeket próbálom ki.
Jó negyedórás talpalással érsz fel a sziget egyik dombjára. Ahogy körbenézel úgy látod nem sok magasabb pont van ennél a szigeten. A világítótornyos domb biztos magasabb és látsz kettő-három másik dombot ami nagyjából veled egy szinten lehet. Ahogy átvágsz a mezőkön találkozol néhány helybélivel akik barátságosnak tünnek, de láthatóan kissé meglepődnek rajtad. A többség elég hosszan, de nem rosszindulatúan néz utánnad. Úgy találod a kis sziget roppant békés és a talaja bőven termő. A házak alapján a lakosság létszámát 5-600 főnek véled. Mint egy kisváros a kontinensen. A városkában két ivót találsz, ahol eléggé megnéznek az emberek. Az egyikben valamiféle fűszeres pácban sütött, tésztába burkolt halat eszel aminek érdekes íze van. Nem rossz, de kissé furcsállod az édes-savanykás utóízt. (3 réz) A másik helyen úgy tűnik a helybéliek kissé megviccelnek, mert helyi különlegességként eléd tesznek egy kupa víztiszta italt és egy kis fonott kosárkában parányi, pogácsára emlékeztető tésztafélét. A tésztában kis hal, rák és húsdarabok vannk, roppant ízletes, de kissé sós, amikor pedig megkóstolod a pohárban lévő folyadékot, minden önuralmadra szükséged, van, hogy ne köpdd ki azonnal. Nagyon erős pálinka lehetett, de semmiféle szagot nem éreztél belőle. Kissé szédülsz az első korty után, de láthatóan a helybéliek ezt várták, mert vígan kacarásznak rajtad. A kocsmáros visszautasítja a pénzed és barátságosan eléd tesz még egy adag rágcsálnivalót. Kis idő múlva Tömzsipöröly trappol be a kocsmába. Rádnéz ( a szemeiddel kissé kettőslátásod van) aztán felkapja a poharad, beleszagol megvonja a vállát és kér egy kupával abból amit ittál. A vendégek láthatóan újra készek a tréfára és jókora adag ital kerül a törpe elé. Az lehúzza az egészet egyszerre. a szemei egy percig keresztbe állnak, aztán hatalmasat böfög, a helyiek nagy vigadalmára. -Nem rossz! - nyögi rekedten - Bár az '57-es évjárat jobb volt. Attól már kifeküdtél volna. Ezel végleg befogadnak titeket a helyiek. A törpe feldob pár családnevet amin páran kapnak és hamarost lázas beszélgetés kezdődik. |
- Úgy látom Meríín nyerte a versenyt a teknőssel - nevetek fel.
- Szerinted van rá mód, hogy ekkora lemaradást behozzunk, vagy ismerjük be, a vereségünket? Feran nevetve legyint: -Nem érvényes, mert elengedte. Sétálgattok a szikla felé és néha tenyérnyi-féltenyérnyi kagylókat emeltek fel. Sok köztük a régi, törött darab, de gyönyörű példányok is akadnak. Meríín valami után matat a vízben aztán halk, szitoknak hangzó szavakat hallotok felőle. Bal kezéből folyik a vér. Jobbjával tőrt ragad és a vízbe csap vele. Csapkodó könyöknyi rákot emel ki a vízből és hajít a partra. A vérző öklét rázza utánna, aztán körbenéz és újból lecsap. Mire odaértek a közelébe, már 5 jókora rák döglődik a partra vetve. Meríín leszúr egy hatodikat is aztán kigázol a vízből: -Enni jó most? Csinálok sütést. Ollókból lesz dísz, meg páncélból is, jó? |
- Hat döglött rákkal azért mégis nyert, ezek már aligha mennek el innen bárhova is. - mondom Ferannak, aztán Meríín kérdésére válaszolok:
- Megehetitek őket, én nem szeretem az ilyesmit, de a díszeket elfogadom. -Nem enni meg? Ha kicsit is ojan az íz, mint tavirákok, akkor tíz ujjat nyalogatni utánna! Bahh... sebal! Marad több! Szinte másodpercek alatt kövekkel körberakott tűzgödröt ás. Mikor pár perc múlva visszafordulsz, már tisztítgatja a rákokat és frissen vágott nyársakon piríttja őket parázs felett. |
Elindulok egy nagyobb facsoport felé, ott keresek egy pihenő helyet és letelepedek nézelődni.
A fák közelébe érve, egy pillanatig megtorpansz, majd nyugodtan leülsz és hátad egy századéves fa törzsének veted. Élvezed a szél simítását az arcodon, a tenger hullámzó látványát, a fűben motozó parányi állatok neszeit. |
Megvárom, hogy végzzenek a rákok elfogyasztásával, majd megkérdezem Ferant lenne-e kedve kicsit távolabb letelepedi egy fa tövébe, és nézni a tengert.
Feran csak egy kis darab rákot kér, aztán letelepedtek egy árnyas fa alá. -Szeretem nézni a tengert - mondja - hajózni sokkal kevésbbé, de maga a látvány csodálatos tud lenni. Meríín közben elkezdi befalni a rákokat. Egy közeli fáról jókora leveleket szed és kettőt beléjük csomagol. A páncélokból szinte művészi alapossággal szedegeti ki a húst és hunyt szemmel élvezi az ízét. |
A partonlévők számára kellemesen telnek az órák. Kora délutánra mindenki visszatér a partra és az utolsó csónakkal a hajóra.
Atya: tanulsz és tanítasz amíg a többiek távol vannak. Egyszerű mondatokkal beszélgetsz Íshar-ral a saját nyelvén és a közösön. Közben a fedélzeten egy kifeszített ponyva alatt megebédeltek. az étel friss, a hajóra most felrakott szállítmányból származik. Dhar: Kissé tántorogva, Tömzsipörölyt támogatva és viszont, szállsz be a csónakba. A partról pár frissen szerzett barát integet utánnatok, kissé dülöngélve. Mély levegőkkel próbálod kitisztítani a fejed és lassan sikerül annyira, hogy mosolyogva gondolj vissza a történtekre. Tömzsipöröly érkezése után vidám iszogatással evéssel múlattátok az időt, beszélgetve a helybéliekkel. Többnyire hajós történeteket és tengeri kalandokat hallgattatok. Gil: Kipihenten és frissen lépsz a hajó fedélzetére. Kabinodban két közepes cserépedényt találsz amikben parányi fácskák zöldellnek maroknyi földjükben. Mellettük egy kis cetli: " 5 naponta egy fél csésze víz elég" Ryel: A kabinod frissen kitakarítva, az asztalon vázában illatos virágok várnak. A hajótok késő délután siklik ki az öbölből és folytatja útját Toron felé. |
A bezárkózom, de előtte még beszélek a szakáccsal, hogy az ételt a kabinomba kérem ez után.
Senkit nem engedek be, és nem is hagyom el a kabint. A szakács talán kissé furcsálja a kérést, de bólint: -Úgy lesz ahogy kívánja asszonyom. |
Elmosolyodom a növények láttán és megöntözöm őket. Így mindjárt hangulatosabb a kajiba.
|
- A hajóhoz vezető csónakúton integetek vissza a parton állók felé. Majd koncentrálok, hogy a hajóban maradjak. Bele lehellek a mancsoba, amit az orromhoz emelek, majd rögtön a hányinger keringet. Többet nem iszom, határozott döntésemet leszögezem magamban és mi az, amit ennyire szeretnek ebben az állapotban? - gondolom magamban. Jó kedvem és bódultságomban sunyi oldaltekintéssel meglesem Tömzsipörölyt, majd, mikor nem figyel egy kicsit leengedem a vízbe a kezem, egy hatalmas merítéssel a törpe képe felé indítom a mancsom, de csak a hatalmas vízmennyiség csattan rajta. Ezután hatalmas nevetésbe török ki, mennyire szellemes voltam és milyen jó poén volt Tömzsipörölyt megviccelni. Majd újból gondolkodásomnak, egy kis böffentés veszi kezdetét és próbálom magamon uralkodni enyhe mosolygos, kábult arckifejezés mellett.
A jókora adag vízre tömzsipöröly összerázkódik. Kirázza a szeméből és feléd pislog vöröses szemekkel: -A havi fürdőm megvolt. Csak nehogy egy nap arra ébredj, hogy a fél éve viselt csizmám az orrod alatt hever. - közli félvigyorral és elégedetten megigatzítja a lábánál duzzadó zsákot amiből halk folyadékkluttyogást hallasz. |
A szigetről való elindulást követő második nap délutánján Íshar és Meríín kopog be kissé izgatottnak tűnően Ryel kabinjába, őket pár perccel később Feran követi.
|
Beengedem mindegyiküket.
Az ajtó halk kattanással zárul be Feran után. |
| All times are GMT +1. The time now is 19:21. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu