|
pepa baj lenne hogyha én ezt odaadnám egy csajnak?Am naon szép verseket írsz!
|
Quote:
|
Quote:
|
Olyan voltam én, mint a falevél,
Néhány napig veled forgatott a szél. Elcsitult a szél, lehullt a levél, Aztán te is elmentél. Olyan voltam én, mint a délibáb, Miért nem hitted el, hogy mosolyogtam rád? Nincs már délibáb, nincsenek csodák, Messze jár a boldogság. Én úgy voltam, mint fa mellett az árnyék, Mely néhány futó villanásra vár még. Hogy éljen még a haldokló napom, Szerettelek nagyon-nagyon. Olyan voltam én, mint a falevél, Néhány napig veled forgatott a szél. Elcsitult a szél, lehullt a levél, Aztán te is elmentél. |
Mikor riadtan rémálomból ébredtem,
Erős karjaidban megnyugvásra leltem. Mikor szomorúság gyötörte piciny szívemet, Arcodat nézve elfelejtettem mindent. Te voltál és vagy a mindenem! Én téged sosem feledlek, szeretlek… Ahogyan ablakomból figyeltem lépteid Arcomon könnyek csordultak végig! Amint a kapu zárja kattant, Valami ott belül összeroppant. Hallottam elhaló lépteid zaját Hallottam zokogó szívem sóhaját. |
Ezt a verset legesleg-jobb lánybarátomnak írtam,hogy tudja,mit is jelent nekem :)
Léluk Egy lélek,egy hit,egy eszme: Be lett zárva mind,két testbe. Kitörni kíván,eggyé válni, S nem a rosszhoz jó képet vágni. Lázadni a sok gazság ellen, S érvényesülni ketten,egyben. Minden jónak eljő az ideje, A viszontagságok ellenére, Amikor két sziporkázó elme, Mint A Férfi s Nő olvadnak egybe, Elméjük Egy,és nem veszekedve Vetnek ichletet a termékeny Földbe. Mit elvetnek,később kicsírázik, S egy-egy gondolat magában fázik, A médium nyomban reá nyálzik, S nyálától alul-felül ázik, Igaz hitükkel abból kimászik, Szívük melegében szárítkozik. Hisz e kapocs kettejük között, Megsemmisíthetetlen,s örök, Olyan,mi kitart tűzön-vízen át És hazugságot sosem lát. E barátság mindenek felett: Hát ez az,amit a Léluk jelent! Sávoly Róbert |
Búcsú
Ha valaha fájni fog az élet Szemedben bánat könnye ül Ne feledd legszebb álmunk az Amely soha nem tejesült. Együtt voltunk egy percen át Együtt voltunk s te megcsókoltál Szemed fénye a szemembe nézett S én féltem mert nem értettelek. Nem értettem miért vagyok veled Nem értettemmiért vagy velem Nem értettem de nem kérdeztelek Veled voltam s nagyon szerettelek. Szerettelek s még most is szeretlek Bár akkor ott mindennek vége lett Nem volt több csak egy perc csupán Te megcsókoltál s nem történt semmi más. Bocsi igérem több szomorú vers nem lesz. |
Quote:
|
Ady Endre: Boldog újévet!
Ezúttal sírva, szépen Forgok meg lelkemnek régi Gyermekes életében: Boldog új évet kivánok. Boldog új évet kivánok, Mindenki tovább bírja E rettenetet, E szamárságot, Mint szegény, mint bírom én, én, Gyönyörködve, Óh, én szegény Lelki kémény. Boldog új évet kivánok. Ontom a füstjét A szavaimnak, Pólyálva és idegesen, Be messze ringnak Az én régi terveim, Az én régi társaim is De messze vannak, Boldog új évet kivánok. Új év Istene, tarts meg Magamnak S tarts meg mindenkit A réginek, Ha lehet: Boldog új évet kivánok. |
Ditke (Ady) újévi verse után nem akartam betenni. Épp csak pár pillanattal előzött meg a minap.
De dafke: Kovács Ákos - Figyelj Rám Azt gondolom: éjjel és lásd máris a papíron van és körülöttem és sötéten hömpölyög mint holtágak vize mint mélyről jövő sóhajok szeretnélek felhívni most és elmondani hogy megvagyok szeretném hallani a hangodat persze tudom hogy alszol és nem szabad mégis szeretnék meghalni hogy figyelj rám hogy te simítsd ki az arcomat |
Mikor a hold feljön, a nap lemegy,
az nagyon fáj, hogy nem vagy velem. Nem tudlak feledni, nem is akarlak, te vagy az éjj legfényesebb csillaga. Szíved másnak adtad, tudom jól, de legbelül érzem, hogy így a jó. Nem tehetek róla, ne lázadj fel, szívem csak érted gyúl lángra fel. Később majd rájössz hogy szeretlek, s te engem viszont szerethetsz. Hiszem hogy így lesz, s remélem, hogy egyszer majd te is megérted. Miért véstem e sorokat vérző szívvel, s könnybe lábadt szemekkel néked! Tudnod kell, hogy csak téged szeretlek s hogy élni nehéz így nélküled! Amikor a fellegekben járok. mindenütt rád találok, elfog egy érzés tagadnom kár, az én szívem csak rád vár. |
Jajj, de nagyon régen jártam már itt... annyira,h a felhasználónevem is törölték... :eek: De ahogy akkor is, most is van egy-két sz*r versem. Megosztom most ezt veletek:
Sírni? Mi az? Sírj ha van merszed! Kezeddel a szívéből Kiitépted a részed. Voltál boldog, S örültél ennek, Vitted, amerre tudtad Kicsike szerelmed. Hívnád most, Újra vissza nem jön ő, A te sorsodért már nem felel ő. Sírni? Mi az? Sírj ha van merszed! Ha mersz is, értelme Nem sok maradt ennek. |
Gondolj rám néha, magányos éjszakán
Gondolj rám, mikor megérint a hiány, S kezed ne tartsa vissza sose a bűntudat Mert én Téged semmiért nem hibáztat(ta)lak. Ne sajnálj engem, ne bánj semmit, Hisz élni tanítottál, játszani és szeretni, S a rossz napok ellenére, Te, igenis TE tanítottál meg igazán, szívből nevetni. Nem várlak, hisz ígéretet tettem, De holnap is és örökkön reméllek El téged sosem felejtelek... ...... |
Quote:
|
Túl késő…
Túl késő a bocsánathoz, Túl késő az öleléshez. Túl késő átölelni téged, Túl késő, hogy megértselek. Kedvesem. Elmúlt minden mit jelentettél. Az emléked még bennem él. Olyan jó lenne, ha ölelnél. De te csak a némasággal élsz. Csendben. Emlékszel még a nyárra? A szürkületi félhomályra? A forró éjszakákra? Rám? Minden elveszett mi fontos volt. Nekem. Mindent eldobtál. Amik Mi voltunk. Sötét, Hideg, Magány maradt csupán. Illatod sokszor most is érzem szobámba. Mikor rádöbbenek, csak egy maradt, a magány. Hiányzol… |
Vétkeztem...
Vétkeztem Oly hanyagul eleresztettelek Mélán bámultam a köröttem zajló jelenetet Elengedtelek, Ahelyett, hogy harcoltam volna ellened, Veled! Vétkeztem Engedtem az indulatok szavának, Hagytam, s azok mindent összekuszáltak Eleresztettelek Pedig szívem mélyén kérni akartam, gyere Velem. Vétkeztem S most áhítom a feloldozást, Remélem örökkön a mielöbbi viszontlátást Hogy füledbe sugjam Bánok mindent, mindenütt Téged kereslek, Hogy elmondjam: Melletted Minden nap már magában győzelem Melletted állnék, míg tart az összes kűzdelem Súgnám halkan, Vagy ordítanám a téli éj, dacos hidegébe: Hiányzol, szeretlek, Reméllek Sosem feledlek.... 2008.01.07. |
Kékmadár
Kékmadár ott messzi távol, Ül búsan egy magas ágon. Ül az ágon, a börtönében Csak a lelke szárnyal sötétben. A Kékmadár szárnyaszegett, Naphosszat kémleli az eget, Hívja őt a messzi távol, Menne ő nagyon magától. Kékmadár ott a messzi ágon, Hozd el nekem a boldogságot! Repülj ide, tárk karokkal várlak, Együtt leszünk mi nagyon bátrak. Kékmadár! Szárnyalj velem! Vár minket a messzi végtelen. Elhagyunk mi árkot, bokrot, Leszel Te még nagyon boldog! Szállunk, szállunk egyre feljebb Integet nekünk a sok felleg. Megpihenünk a szikla ormán, Fáradtságot se érzünk jóformán. Látod a madarak szállnak már, Boldogságban úszik a táj. Jöjj hát ne várj, Hisz a fellegek várnak ránk. |
Quote:
|
Egy igaz barát
Egy barát, ki tudja minden gondolatod, mikor beszél, te figyelmesen hallgatod. Ki minden bajban melletted áll, s ha repülni akarsz, ő veled száll! Figyelmeztet őrültségeidre, s bólint egyet ballépéseidre. Mindig veled van ha sírsz, s ha véletlenül tév útra térsz. Testvéreként nagyon szeret, ő az, kiben bízni lehet. |
És vissza a kedvenc topikomba :) Nagyon le vagyok maradva, rengeteg mindent kell pótolnom.
Cassandra, a Vétkeztem c versed olyan mély hatással volt rám, hogy mikor először olvastam, nem találtam a szavakat. Annyi érzelem van benne... Szerintem félelmetesen jó lett. |
Úgy gondoltam, hogy a 100. hozzászólásom egy vers lesz, amit még 2004 szeptemberében írtam
Omnia vincit amor Test a testből kibújt egy pillanatra, Mint, mikor gyermekét szüli meg az anya. kibújt, se elvitte minden akaratom, Elvitte, és tűrnöm kell, hagyom, Hisz utólérhetetlenül hagyott magamra, S nem vágyom már pénzre, hatalomra, Ő kell nekem ki darabokra tépett szét, Ki a lelkemet marta dühödt hiénaként. "Omnia vincit amor" kong üresen bennem E három szóban benne van minden! Minden, ami hazugság és álom, Naívként elhittem, de már bánom. Legyőz mindent, hogy új falakat emeljen Hogy másért végre nyugodtan ölhessen. Mégis űzi, kergeti az ember szüntelen, Pedig csak egy üres szó: szerelem! Na és legyen mégegy szintén 2004ből Vágj! Vágd fel! Szakíts magadon sebet! "Úgysem fáj semmi neked!" De minden vágás belém mar, éget... Had csöpögjön drága véred! Follyon a vér, hisz az a szép! Gyönyörűbb mint fenn az ég! De minden vágás belém mar, éget... Had szálljon ki vele a keserű élet! Vágsz úja és újra, s már dühből teszed. "Miért ne?" Jó ez így neked! De minden vágás belém mar, éget... Csak becsukod a szemed, és örökre véged! |
Quote:
És ha már ilyen szép szavakkal illetted a versikém illik megköszönni, köszönöm:) Itt is örülök, hogy visszatértél, üdv újra köztünk.:) |
Quote:
Látod a madarak szállnak már, Boldogságban úszik a táj. Jöjj hát ne várj, Hisz a fellegek várnak ránk. Talán kicsit jobb lett :rolleyes: |
Magány
Mikor az élet fáj, Magányodban magad maradván Csak ordítanál, sírnál. Azt hitted álmaidnak élhetsz még, De szertefoszlott az utolsó remény, Rájöttél, az egész semmit sem ér. Léted elviselhetetlen, Tudom hihetetlen, De ugyanez folyik bennem. S minden fájó pillanatban, Ahogy fogad összecsattan, Ott van lelkem, a halhatatlan. Én is érzem, Nem csak nézem, Egyszer vége, remélem. Vedd észre: ott vagyok, Hagyd el mit a föld adott, Legyen a börtön halott! |
Radnóti Miklós
Két karodban Két karodban ringatózom csöndesen. Két karomban ringatózol csöndesen. Két karodban gyermek vagyok hallgatag. Két karomban gyermek vagy te hallgatlak. Két karodban átölelsz te ha félek. Két karommal átölellek s nem félek. Két karodban nem ijeszt majd a halál nagycsöndje sem. Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem. Ez az egyik kedvencem, remélem nektek is tetszik. |
Quote:
|
és akkor... ma megtörtént velem, ami már régóta nem, és ezt egy kedves ismerősömnek köszönhetem - no meg annak is, hogy újra itt vagyok, köztetek :)
Még nincs címe, de hamarosan kitalálok neki valamit. Dolgozhattam volna még rajta, de már nagyon kikívánkozott belőlem. Íme: Éj közepén, felriadsz. Nem őrzi senki álmodat És hangtalanul kiáltasz a sötétségbe, Bámulsz mereven a messzeségbe. Vágyod egy test melegét, Biztonságát, szeretetét. Nem tudod, miért vagy még egyedül. Szívedben a fájdalom tovább mélyül. Fáj az álom s fáj a magány, Fáj az élet s fáj a halál. Hirtelen nyúl ki a kezed jobbra, De ujjbegyed csak a lepedőt fogja. Forgolódsz az üres ágyon, Nem jön a szemedre álom. Egyre csak azt kérdezed magadtól, Várhatsz-e szebbet a holnaptól? Az ég alja már vöröslik, S halk csicsergés köszönti A halovány remény apró morzsáját. A nap fényesen tündöklő, első sugarát. |
Cassy és Szigibabe: csakis gratulálni tudok...nagyon szép versek, csak kár hogy ennyire szomorúak :(
És az összes verselő hódosnak: csak így tovább!!! :) |
Quote:
Verseket meg ami olyan azt beteszem, ami már nem az ott lapul továbbrais a fiókom mélyén.:) "Írkáltam" én azért az elmúlt hónapokban verseket. |
Quote:
|
Vidám verset szeretnék írni
Vidám verset szeretnék írni, Minden bánatomat mosolyogva bírni. Veres napfelkeltét nagy vidáman várni Madarakkal az égben mindig együtt szállni. Mert én boldog szeretnék lenni Rövid életemet szeretettel élni. Bolondságokra időt fecsérelni, Mert egy vidám verset szeretnék írni. Hiszem, hogy odafenn van, aki segít S nékem tán sok örömet merít. Hiszem, hogy van szeretet, és boldog a világ Mosolygok akkor, ha a szél arcomba vág. Mert szeretek élni, szeretek szeretni, Bajbajutottaknak kenyeret szerezni. Keresni a jót és találni a szépet, Látni a nagy csodát: milyen szép az élet. |
Gój motoros
Dübörög a gépem, járom szép hazám, Egyre fogy a méter, kisebb lett talán ? Az albérlő utál, rossz a fizimiskám, Pedig a szívemben ott a szent igazság. Elfogyott a flaszter, itt van már a határ, A sáv túloldalán vár elrabolt hazám. Az ősi honhoz nincs már sok közöm, Vendég lettem otthon, nagy a fájdalom. Lesz még feltámadás, győz majd az igazság, Aranytollú sólymunk fényben vitorláz. Szárnyain a napfény mindent beragyog, Ősi szép hazámba hazatalálok. Goron Imre |
Wass Albert
Hontalanság hitvallása Hontalan vagyok, mert vallom, hogy a gondolat szabad, mert hazám ott van a Kárpátok alatt és népem a magyar. Hontalan vagyok mert hirdetem, hogy testvér minden ember s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer mindenki, aki jót akar. Hontalan vagyok mert hiszek jóban, igazban, szépben. Minden vallásban és minden népben és Istenben, kié a diadal. Hontalan vagyok de vallom rendületlenül, hogy Õ az út s az élet és maradok ez úton, míg csak élek töretlen hittel ember és magyar. |
Anyukám
Az éjjel gyönyörű álmot láttam Álmomban a gyerekkoromban jártam Újra védtelen gyerekként éltem Sötétben rettegve, sírva féltem Magányban szipogtam, zokogtam búsan Félve az éjtől, paplan alá bújtam Éreztem nem védhet meg senki Álmomban felnőtt akartam lenni Ekkor fény tört át a szobán Belépett a kedves, az anyukám Fejemre téve óvó kezét Söpörte el a gyötrő veszélyt Megnyugodva szenderedtem el Hisz Ő óvott, ki szült, s felnevelt Álmomban újra boldogan éltem Anyukám mellett senkitől sem féltem |
Tűz
Egy apró gyertya ég asztalom sarkán, Lángja félénken pislákol, Lassan ki is alszik talán. Régmúlt időket, Elém elmúlt, szép napokat idéz Tánca újra, s újra megigéz. Ez a láng oly ismerős, Valaha már láttam valahol: Egy szempárban, Hol e tűz örökkön honol. S most is előttem lobog Nem, tudom, nem szabad, Most mégis itt látom arcodat... De a gyertyafény árnyakat rajzol a falakra, A szekrény mögé, az asztal alá, S még valamit... Egy ember alak remeg mögöttem... Csupán egyetlen, magányos alakot Mindössze ennyit fest a tapétára, Minden más csak képzelet... Hogy mellém ülsz, Hogy magadhoz húzol... Most legfeljebb tűnő álomkép lehet. Lelkemben csendben tábort ver a magány... Látod..? én így is szeretlek! Pedig most az apró tűz csalóka fényében Újra csak magam elé képzelhettelek. /Plagizáltam, ne keresse senki, igen, részben hasonlít egy korábbi itt szereplő vershez.../ 2008.01.24. |
Wass Albert
Záróvers Hajótörött vagyok a tengeren. Palackomat a tengerbe vetem. Belesóhajtottam a sorsomat, félelmemet és sok bús gondomat. S most száz pecséttel elzárt bánatom a hullámok kedvének átadom. Merül, örökre tán, a mélybe le s aranyhalacskák játszanak vele. De lehet, hogy még perce jõ neki, s egy bús hullám majd egyszer fölveti. S kidobja egy kéz – tán az istené – egy gondtalan kor lábai elé. Borzadtan olvassák, kik rátalálnak és úgy suttogják döbbenve, egymásnak. "Valahol szörnyû vihar lehetett... S a viharban egy nemzet elveszett...!" |
Petőfi Sándor
Temetésre szól az ének... Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? Akárki! már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb. Itt viszik az ablak alatt; Be sok ember sírva fakadt! Mért nem visznek engemet ki, Legalább nem sírna senki. |
Lélekszerelem
Lélekszerelem … Elmerültem éppen álom s ébrenlét között, agymba kékfényű félhomály költözött. Még felfogtam a szellő táncát a függönyön, s éreztem, ahogy a Tavasz végigsiklik a bőrömön. Téboly s valóság határán félúton, felvillant egy emlék, s belépett az ablakon. Mosolyod elindult, s virágokat szórt Rám, Kezed érintésén tovatünt a magány. Szemed forró tüzét lelkembe olvasztva vágytam Veled égni hamuvá porladva. Homályos hajnalon keresem arcodat, kezem örökké csak utánad kutat… Mégsem fonom köréd szerelmesen karom, csókjaid sem érzem remegő ajkamon… … Anyagtalan éter miből alkottalak, egy árnyék a falon, egy foszlány, egy gondolat… Csak a lelkemben élsz, csak álmomban szeretsz… Éber létpercekben tűnik a képzelet. Eltompulva várlak álom s valóság között, két világ határán anyaglétünk fölött. Várom, hogy megtalálj túl az érzékeken, kereslek örökké messze az éteren… |
Ez nagyon szép Tevary :)
|
Quote:
|
| All times are GMT +1. The time now is 04:54. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu