Hódító / Queosia forum - Hollószárnyak

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=54)

- - Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=360)

Farkas és a gazda "veszekedésekor hol vagyok? egyszerre bent Farkassal, vagy a "másik turnusban"?
Te hamarabb eszel.

A fiúnak az istállóban miután elmondta az élőholtas részt:
-Valami dereng, de fogalmam sem volt róla, hogy errefelé történt. Még soha nem jártam a közelben sem, pedig megfordultam pár helyen. Az elköltözésre nem gondoltatok még?
- Nem, nem gondoltunk - itt rövid szünetet tart majd nagy büszkén folytatja - Ha nagy leszek beállok az Őrségbe.

A levest és a kenyeret jóízűen megeszem (lehet, hogy nem túl finom, de legalább friss étel), megköszönöm, aztán megkínálom a "vendéglátóinkat" a málhámból előszedett húsből és kétszersültből.
-Nem túl friss és tán nem túl ízletes, de ha elfogadják szívesen adok.
Ekkor lép be Farkas, és közli, a fentebb olvashatóakat.

Farkashoz fordulva, Hyas fordítja:
- Ne becsméreld mit kemény munkával szereztek és jó szívvel adnak, kérj bocsánatot és ne egyél, ha nem akarsz.

Próbálom felmérni, hogy a Nagyúr szavai vannak-e hatásal a "vendéglátónkra". Mindenesetre Farkas helytelenítő fejcsóválást és egy eléggé szúrós pillantást kap tőlem.
-Bocsásson meg a társunknak, nem értékeli túlzottan mások teljesítményét, semmilyen körülmények között.
Kissé talán megenyhült, de látszik rajta, hogy várakozóan néz Farkasra, hogy most mi lesz.

A levest kenyérrel pakolom tele, hogy jól is lakhassak. Mikor végeztem:
- Köszönöm a vacsorát - mondom, majd távozok. Hálóhelyemet az istálló emeletén rendezem be, leterítem pokrócaim, majd a fentebb említettek szerint cselekszem.
Grennel együtt fejezed be az evést, és míg a gazda Farkassal néz farkasszemet, te kivonulsz a házból.

- Jó szívvöl adja? (horkanok fel) A páncélruha tübbet ír, mint ez az ögész viskó!

(nem törődöm a pillantásokkal, leperegnek rólam, mint tavaszi eső a kőfalról)

(kicsit zavart vagyok, hogy a Nagyúr egy buta koszos parasztal együtt lapátolja a moslékot de ez legyen az Ő baja, de ÉN a zsoldosa vagyok, nem pedig a szolgája, azt teszem és mondom amit akarok)

A fickó tekintete megint elborul.
- Kifelé! - ordítja az arcodba az ajtó felé mutatva - Most azonnal, és meg ne lássam magát vagy a cókmókját a házam közelben! A lovát is tegye ahova akarja, de ne az én istálómba!
(Aki szemfülesebb észreveheti, hogy kissé olybá tűnik, mintha a férfi haragjában még a tájszólást is elfelejtette volna...)

- Mögyek is, mielűtt összedű ez a tákulmány. (vetem neki oda foghegyről)
Ha tekintettel ölni lehetne, most veszélyben lennél, de így nem történis semmi különös, további bonyodalom nélkül elhagyod a házat.
(Egyébiránt a ház nem egy tákolmány, bár nem szép, és nem túl nagy, de vastagnak és erősnek tűnnek a falai, az ablakok kimondottan kicsik. Az épület kőből van. A berendezés nagyon egyszerű, szegényes és teljesen dísztelen. A legtöbb tárgy nincs szépen megmunkálva, viszont masszívnak tűnik mind.)

Fogom a zsákomat és kimegyek, utána pedig az istállóból is kihozom a pacim és oda megyek Vyliához. Elmesélem neki mi volt bent meg azt is, hugy a tübbiek úgy visölkednek minta birkák, fűleg a Nagyúúr..
A nő is veled volt benn, és veled együtt távozik (a lovát, a cuccát, és mindent visz magával, mint te is). Vylia végighallgatja, amit mondasz, és bólint párat, mintha egyetértene veled.
- Most hova megyünk? - szegezi neked a kérdést, miután befejezted a mondandódat.

Alapjában nem tettszik nekem a helyzet, de szerintem Farkas rontotta el a maga helyzetét. Az sem tetszik, hogy a jelek szerint külön lesz éjszakára.
Morcosan, csendesen eszek még a levesre a málhából való élelemből, aztán megköszönöm mégegyszer az ételt.
-Ha esetleg van valmi javításra szoruló szerszámuk, élezendő késük megnézném mit tudok kezdeni velük ha nem bánják. - nézek kérdőn a férfira.

A gazda csak nagy sokára nyugszik meg.
Megköszöni az ajánlatodat, de visszautasítja.
Mikor befejezitek az evést csak ennyit mond:
- Jobb ha most eltesszük magunkat holnapra! - azzal elvonul a szomszédos szobába (aminek az ajtaja eddig csukva volt) és magára csukja az ajtót.

(csak heccelésből mondtam, hogy tákolmány, hátha nekem ugrik és akkor betörhetem a képét) (OK, csak gondoltam elmondom milyen a ház, mert az kimaradt...:o)

Vyliának:
- Há nöm túl mösszire, me űrködni azé köll. ögyszáz vagy mégögyszáz lépés ölég lesz a háztúl. (olyan irányba, ahonnan a ház ajtajára rá lehet láni)
- Redben - mondja, majde lekezdi felverni a sátrát, majd előveszi a batyuját, egy kis bográcsot szed elő belőle, majd némi szárított húst, és valami kisebb erszényt meg egy tömlőt, aztán tüzet rak és főzni kezd. A végeredmény szintén leves, de ebben több a hús, mint a zöldség (hogy honan varázsolt bele gombát és répát, nem tudod). Kenyeret és sajtot kapsz mellé. Az illata jó, és az íze is finom.

Az "étkezés" végeztével irány az istálló és ellenőrzöm a lovakat. Utánna körbejárom a "falut" és megnézem Farkas-ék hol vertek tanyát. Megtalálod őket.
Felmérem a környéket, hol van védhetőnek tűnő állás, honnan tudnak könnyen a közelünkbe férkőzni stb,
Igazán védhető állást nem találsz, magasabb nönvényzet nics a környéken, és a hegyek még elég messze vannak ahhoz, hogy itt még sík legyen a terep, így messziről lehet látni, ha valaki közelít felétek.

Mikor hallom Farkas zsörtölődését mosolygok rajta, no meg nagyobbra-kényelmesebbre ágyazok. Ha végeztem, megyek körbejárom a szállást, megnézem hol vannak az ablakai, hány ajtaja van s hol. Ablakai nincsenek, elöl és hátul van rajta egy-egy kétszárnyú ajtó. Megnézem miféle állatok vannak. A ti lovaitokon kívül még négy ló, két szamár, és jópár kecske van benn. Kíváncsi vagyok van e valami épület(rész) aminek nem tudom megmondani funkcióját. Nem találsz olyat. Ha végeztem, letelepszem valami sötét helyen, ahonnan rálátásom van a ház udvarára, de Farkasék tábortüzét nem látom.

Felválalom az első őrséget és a fegyvereim késszenlétben tartva "őrjáratozni" kezdek a "falu" körül. Kifelé-befelé egyaránt figyelek, a látásom is váltogatom gyakran és ha bármi szokatlant, fenyegetőnek tűnőt észlelek azonnal reagálok. Az éjszaka furcsa neszekkel van tele, a szél szine sír, és sóhajokat, kiáltásokat és nyögéseket hoz feléd. Olyan mintha valakiket kínoznának a távolban.

Amikor meghallom a zajokat először összevont szemmel kémlelek a távolba, szagolom a szelet és próbálom hunyt szemml"érezni" a veszélyt. Aztán nagyot sóhajtok és nyugodtan folytatom a körutam. Eztán már csak félválról veszek tudomást a zajokról.
Az éjszaka során nem történik semmi, csak a hangok lesznek egyre elkeseredettebbek.