A visszajárós erszényben össz 3,5 arany van. A várakozás közben nézelődök szerte, hátha feltűnik valami. Mondjuk Stancil. Lassan kezdek kissé aggódni miatta, mert mióta elment, már magam is bejártam a fél várost.
A többi aranyat megtartod?
Körülbelül mikor Stancilra gondolsz a srác futva érkezik az emeletre. Látszik rajt, hogy alig kap levegőt a nagy sietségtől. Ledobja eléd a cuccot, amjd berohan az egyik szobába, és elhúzza az ajtót.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 03. napja, az Abbit órája
 

A reggeli mindnyájatoknál kimaradt. Így napközép után már eléggé éhesek vagytok.

Délben felkelek és megebédelek. Utána visszafekszem egy kis délutáni sziesztára.
Körülbelül egy órát tudsz pihenni ebéd előtt. Elég nehezen ébredsz fel, de a gyomrod követelőzik, így kénytelen vagy. Egy kiadós és ízletes ebéd után visszafekszel pihenni, és édesdeden alszol pár órát (hogy mennyit az az indulás időpontjától függ, mi egyelőre bizonytalan).

Stancil robogását látva a szemeim forgatva dörmögöm magam elé:
-Már megint?
Felkapom a cuccot és bemegyek abba a szobába ahová a kölyök. Farkasnak odaszólok, hogy egy perc és vagyok.
A többi pénzt amíg nem beszéltem a nagyúrral magamnál tartom.
Stancil rád néz egy olyan "na, ne már te is" kifejezéssel.
- Mielőtt bármit mondana, nem csináltam semmit. Most tényleg nem. Mindent vettem - erősen hangsúlyozva ejti ki a "vettem" szót - de nem most először járok ebben a városban, és valaki felismert... Ha minden igaz, akkor sikerült leráznom őket.

-Ki ismert fel? valaki akit Elya-ban hmm.... megrövidítettél? Vagy valaki más? Láttad Oler-ékat?
- Egy helyi kereskedő. Olert nem láttam, és a másik kettőt sem - mondja, még mindig erősen kapkodva a levegőt.

-Állj! Te nem most vagy először itt? Remek! Figyelj, ismersz akkor itt ojan varázslót aki képes kaput nyitni és tartani a száját? Másik. a Nagyúr nem nagyon akar téged fizetni. Azt mondta, hogy szállás-élelem neked, ha jössz. Én azt mondom kapsz még két aranyat ha végigkísérsz. Ahol tudsz segítesz. Tűzrakás, főzés az állatok ellátása felderítés, metrt a szemed az jó és legfőképpen figyelem. Rendben lesz ez így? Mert ha jó, akkor most megpróbálok beszélni az Úrnővel, aztán meglátjuk mit tehetünk az érdekedben annál a kereskedőnél. Egyébként mit őő.. vittél magaddal tőle? Óóó és még egy kérdés! Tudsz ebben a városban törpékről?
- Sem varázslókat, sem törpéket nem ismerek. Honnan ismernék? A kereskedőtől egy-két ékszert emeltem el, de már nincsenek meg. Részemről áll az üzlet. Két aranyért, szállásért és élelemért szívesen segítek - vigyorog rád a kölyök.

Megcsapkodom Stancil vállát (kissé felnyújtózva, meg persze nem izomból):
-Menj át az én szobámba. Mingyárt megyek.
Kimegyek és ismét kopogok a Nagyúréknál.
- Igen? Mi történni ismét? - szól ki az úrnő.

Ez a beszélgetés már a Deneirával történt beszélgetés után van!

-Elnézését kérem Úrnőm. Azt sikerült megtudnom, hogy a városban élnek kapunyitásra képes varázslók. E fogadó tulajdonosa is tud egyet, de valami okból nem szívesen adná kölcsön. Ha Asszonyom, vagy az Úr beszélne vele ez ügyben tán megváltoztatja döntését. Megpróbálkozom még egy helyen érdeklődni hasonló ügyben. Az Elf, Alysium bocsánatot szeretne kérni az Úrtól és csatlakozni hozzánk a kíséretben. Pénzt nekem azt mondta nem kérne. A fiú stancil, továbbra is mellettünk marad és az élelemért, szállásért ott segít ahol tud. És mégegy, számomra fontos dolog. Bármi is történjék, mindvégig önök mellett maradok, legalább az út végéig vagy míg el nem bocsátanak. Capullo, Oler és Marek hagytak hátra pénzt. A vásárlást abból intéztem, és amíg abból telik, a jövőben be fogok szerezni mindent ami az úthoz kell, hogy ne zaklassam vele Asszonyomékat.
Kis szünetet tartok, hogy megemészthesse az eddigieket:
- Kívánnak még valamit?
- A tulajdonossal való tárgyalást meg kell beszélnek a férjemmel. Az elköltött pénzről minden esetben hozni tételes számlalevél. A kölyök maradhatni, de na kavarni baj. Az elf jöhet bocsánat kérni akár most is.

Hát én már elvileg leírtam, hogy a fogadóban várom meg, de akkor ez semmis lett... Nem lett semmis, attól még látod, hogy ki hova megy vagy rohan...
Bemegyek a fogadóba leülök egy asztalhoz megebédelek és várom, hogy Gren lekeveredjen majd az emeletről és beszéljek majd az Úrékkal.
Miután Gren először elhagyja a fogadót, nem sokkal később visszatér, majd megint távozik, ekkor hosszabb időre, majd ismét visszatér, majd nem sokkal ez után a kölyök jelenik meg rohanva, kisvártatva két fegyveres rohan be a fogadóba, majd élénk vitába kezd egy idős niarei hölggyel.

Az Úrnőnek:
-Rendben. Az erszényekben összesen 11 arany volt. Ebből fél arany volt az étel és egyebek. Két aranyat magamnak veszek ki. Abból beszereztettem dolgokat a fiúval és még fogok is. Nem akarom, hogy mégegyszer olyan védtelenek legyünk egy táborozás alkalmával.

Miután elmondtam és elköszöntem lemegyek a fogadótérbe és szólok Alysium-nak, hogy mit mondtam az Úrnőnek. Mielőtt felindulna odaadom neki a levél fordítását:
-Ezt tartalmazzta a levél. Legalábbis, aszerint aki eddig lefordította, keresek mégegy embert majd. Azok meg - bökök a két fegyveresre akik (feltételezem) Haiy-Ti-vel vitáznak - mit gorombáskodnak itt?

Petteyes: üzenetben küldöm a levél tartalmát.

Egyre feltűnőbb, ahogy a két fegyveres alak vitatkozik Haiy-Ti-vel. Észrevehető, ahogy néhány felszolgáló a két férfi köré csoportosul. Láthatóan a két vitatkozó fél nem tud dűlűre jutni. Mivel nem közös nyelven beszélnek, nem értitek miről van szó.

Bólintok az elfnek, meg morgok is hozzá valami érhetetlent. (lehetet köszönés de lehetet más is, eléggé kivehetetlen a hangsúly is). Aztán kopogok az ajtón két határozottat.
- Úúúnő!!! Az Elf, Alísium böszélni szöretne kegyöddel.
- Rendben. Jöjjön be - szól ki a nő.

Belépek az ajtón és becsukom magam mögött az ajtót.
- Üdvözlöm Önöket! - köszöntöm őket, majd lenézek egy kicsiny időre a lábam elé, mintha erőt gyűjtenék következő mondandómhoz.
- Nos elnézésüket kérem, hogy múltkor nem a megfelelő hangnemet választottam Önökkel szemben. Talán azért történt, mert elzárva éltem oly sok évet és fajom az embereket sosem tartotta oly nagyra, hogy tiszteletet vívjanak ki magunak egy-két alkalmat leszámítva, vagy csak egyszerűen az borított ki, ami Iarwainnal történt. Pontosan nem tudom megmondani, de bocsánatukban bízva jöttem ide Önökhöz.
Hallod, ahogy a nő fordít a férfinak, majd az válaszol, végül a nő szólal meg:
- Megérteni, hogy nem tartja nagyra az emberek - látod a tekintetében, hogy valamit még mondana ezzel kapcsolatban, de visszafogja magát - Megbocsájtjuk tiszteletlenségét, de ha legközelebb elfeledkezni magáról, az vérrel lesz megtorolva. Reméljük megérteni. Mi önt szolgálatba fogadni, törpe szerint fizetség nem kérni, de éltelt fedélt biztosítani, ezért cserében csinálni azt, amit mi mondani. Megérteni? Ha nem lenni más mondanivaló, távozni.
Meghajolok, majd miközben még lent van a fejem és emelem felfelé egy kérést még intézek feléjük:
- Azt szeretném, ha Iarwain gyilkosa meglakolna, de a kezem által.
Erre megvárom a választ és kimegyek a szobából.
- Maga családi ügy minket nem érdekelni, intézni ahogy tudja, mi nem szólni bele.

P.sz. 3736, Arel 4. havának 03. napja, a Sárgaréz órája
 

Massza Rex: Farkas gyomra félhangosan korogni kezd.

Miután Alysium felmegy, megigazítom a vállamon a bárdom és odalépek Haiy-Ti-hez, féloldalt, hogy ha előrelépek akkor közte és a fegyveresek között legyek.
-Bocsánatod kérem Haiy-Ti! Ezek a fegyveres alakok zaklatják önt?
- Azt állítják tolvajt rejtegetek, ezzel lejáratva nagymúltú fogadómat, és sárba tiporva a becsületemet. Hiába mondom, hogy itt tisztességes emberek szálltak meg.
-Bahh... és miért Önön keresik? Miért önnel veszekednek a tisztelet legkissebb jele nélkül? -kérdem Haiy-Ti-től és közben megvetően végigmérem a két fegyverest, jól megnézve őket. - Tudtommal e ház falai között nem történt lopás és azt is merem mondani, hogy társaim egyike sem lopott sem e házban, sem pedig amióta itt vagyunk. Nem ismerem túl jól az itteni szokásokat. De - lekanyarítom a bárdot a hátamról és rátámaszkodom - mifelénk és sok más országban hol megfordultam, a fogadó jóhíréért és fedele alatt lévőkért mindenki felel. Tőlem itt nem kértek vendégesküt, de Haiy-Ti -enyhe meghajlás felé - és az itt szolgálók mindenben segítettek nékem és társaimnak, ha mégoly idegenek is vagyunk itten. Ezért felkérlek titeket, hogy a vitátokat ezen ház falain kívül próbáljátok megoldani. Ha peniglen valóban oly tolvaj van itten akkor annak ki is kell mennie nemde? Vagyis ha valóban vétett törvényitek ellen kívül elkaphatjátok, de itt nem emelhettek kezet senkire.
- A tolvaj ebbe a fogadóba rohant be, ez a nő itt ni, meg nem akarja átadni nekünk őt. De ez nem a maga dolga. Nekünk csak a gyerek kell, utána távozunk - mondja az egyik férfi neked. Látod rajta, hogy nem helyi, mint ahogy a társa sem.
- Én nem láttam egyetlen rohangászó gyereket sem itt, nem értem miről beszélnek - mondja a férfinak Haiy-Ti.
-Adja meg a kellő tiszteletet a hölgynek!- csattanok fel. - Ahogy elnézem magukba nem szorult túl sok udvariasság és tisztelet. Ahogy nézem Haiy-Ti sem ismeri magukat. Ne szóltak e város törvényes ura nevében. Ha pedig így van akkor maguk magánügyben járnak el. A tulajdonos meg vigyázzon jobban a dolgaira és saját sérelme okán ne sértsen meg más, tisztességes embereket. Az meg, hogy mibe szólok bele és mi a dolgom az én ügyem. Amíg e falak adnak nekem szállást addig minden az én ügyem itt!
-Haiy-Ti! - fordulok félig felé - elfogadod-é a vendégkötelességet, mit írás nem rögzít, de köt minden becsületes - ennél a szónál megvetően a két fickóra pillantok - utazót? Lehetővé teszed nékem, hogy ha ez a két alak tettel bármely vendég sérelmére van akkor rajtuk elégtételt vegyek nevedben és minden ittlakó nevében?
- Sokan vehetnének magáról példát - mondja Haiy-Ti mosolyogva - Hálás vagyok az ajánlatáért és köszönöm - itt meghajol feléd olyan mélyen, ahogycsak fájós háta engedi - de boldogulunk magunk is.
- Maguk pedig kérem távozzanak, és ne okozzanak több kellemetlenséget az itt pihenni vágyóknak - kéri a két férfit.
- Te törpe, hiába laksz itt, a fogadó nem a tied, ez nem a te ügyed - közli veled az a fegyveres, aki eddig is beszélt. Látszik rajta, hogy folytatná, de ekkor a másik a vállára teszi a kezét, és átveszi a szót:
- Elnézést asszonyom! Nem akartum megsérteni, és megkérdöjelezni háza becsületet. Kérem adja át nekünk a gyereket, és békében távozunk.
- Uraim, itt nincs semmiféle olyan gyerek, akit önök keresnek. Kérem távozzanak! Ne kényszerítsenek, hogy kidobassam magukat!
A két férfi egymásra néz, majd az öregasszonyra, ezután ismét összevillan a tekintetük, mintha valami jelbeszéd lenne köztük.
-Mondtam én, hogy faragatlan tuskók vagytok - morgom és kihúzom magam - a nevem Gren a Kőszakállú klánból. Tooma a Fejszés követője és Ville a Harcos tisztelője. Ha azt állítod, hogy nem az én ügyem, akkor a becsületem sérted. Sem a saját sem klánom becsületét nem engedem bemocskolni. Ha úgy vélitek, hogy e ház gazdáját - biccentek Haiy-Ti felé - ok nélküli, alaptalan vádaskodással büntetlenül sérthetitek, hát tévedtek.
Mikor a szemük egymásra villan kissé beroggyantom a lábaim, készen arra, hogy ha megmozdulnak rájuk vessem magam
Rádnéznek, érzed, hogy az, aki többet beszélt eddig, most is nyitná a száját, hogy valami ocsmányságot vágjon a fejedhez, de láthatóan a másik miatt hallgat. Pár pillanat hallgatás után, az amelyik a főnök lehet megszólal:
- Távozunk - mondja, de tekintetéből látszik, hogy ezzel nem tekinti lezártnak az ügyet.
Majd mind a ketten távoznak.

Ahogy feloldódik benned a feszültség, érzed hogy jól esne már egy kiadós ebéd, és egy hosszabb alvás. (te sem aludtál az éjjel, a tea hatása meg rég kiment)

Kijövök és elindulok lefelé, hogy megnézzem, hogy kiért- már a megrendelt kajám.
Kiért.
A Haiy-Ti, Gren és a két fickó közti beszélgetést nem hallod elejétől, csak az utolsó pár mondatnak vagy fültanuja.

Amíg ki nem lépnek az ajtón figyelem a két fickót. azután Haiy-Ti felé fordulok:
-Ne haragudj, ha esetleg durva hangnemben beszéltem jelenlétedben. De vannak dolgok mikben nem ismerek tréfát. Bocsáss meg egy pillanatra.
Kimegyek a fogadó elé és körbenézek a két fickó után.
Kifelé menet hallod ahogy Haiy-Ti mond valmait, de mivel nem közös nyelven teszi feltételezed nem neked szólt. Kiérve látod ahogy kissé sietős tempóban távoznak az egyik irányba. Kisvártatva két felszólgáló jelenik meg az ajtóban, és ők is abba az irányba indulnak, amerre a két fegyveres eltűnt.

- há micsuda ögy társaság, ittön haluk íhen, ezek mög lútnak-fútnak föl alá. (morgok félhangosan).
Aztán hirtelen ravasz terv villan agyamba!
Kopogok ismét az ajtón.
A hölgy ajtót nyit és várakozóan tekint rád.
- Úúúnő, lönt esznek ebídet, vagy huzassam föl ide a szubába?
- Ön igazán figyelmes lenni - mosolyog rád az úrnő - kérem hozatni fel három főre étel és ital, és menni maga is enni, és küldeni fel elfet örködni.
Fülig ér a szám, annyira meg vagyok magammal elégedve, hogy milyen okos vagyok. Lemegyek, szólok az elfnek, hogy váltson le az őrséggel a nagyúrék ajtaja előtt, majd rendelek uri kaját 3 főre a szobájukba meg magamnak valami nagy állatból készült sűltet ide lentre. Ha Gren még ott van, akkor letelepszem mellé.
Nem kell sokáig várnod, és egy jókora sültet hoznak eléd, ami borban pácolt aszaltgyümölgyágyon fekszik. A hús édeskés ízű, valami szokatlan fűszert is érzel benne, de összességében finom. Valami öntetet is kapsz hozzá egy kisebb tálban, és egy korsó sört is. A szemed sarkából látod, ahogy három felszolgáló megrakott tálcákkal a lépcső felé siet.

Deneira és az úrnő közötti beszélgetés kiegészült. Ha valakit érdekel, olvasson vissza (52. oldal közepe-alja).

Miután visszaértem a kis körutamból Elég sokáig tartott a dolog, mert nem kaptál meg mindent egy helyen. felviszek mindent a szobámba, majd visszamegyek a többiekhez*
-Üdvözleteim uraim és jó étvágyat!
*köszöntöm őket mosolyogva*
-Ha nem zavarok, akkor csatlakoznék hozzátok
*és már le is huppanok a társasághoz és ha arrajár a szolgáló akkor kérek valami sült hús félét ebédre, nagyjából rábízom a döntést*
Nem kell sokat várnod, hogy a felszolgáló kihozza, amit rendeltél. Valami hasonlót kapsz, mint Farkas, csak kissebb adagban.
- Csmhm...dob csak lö magadat...csmhm...(a beszéd közben pár falat kiesik a számból, de levadászom és újra bekapom)
Evés közben láthatólag nem zavar Farkas táplálkozása. Mikor Deneira is leül:
-Jó étvágyat! Na sikerült az Úrral megegyezned?
*Nekilátok én is az ebédemnek, mely ígéretesen illatozik a tálon. Az ételt amit kaptam próbálom Farkastól minél távolabb elhelyezni, hogy kóbor falatok véletlenül se csapódjanak be hozzám. Közben Grenhez fordulok*
-Persze, köszönöm az ajánlásodat, sikerült megegyeznem az úrnővel, a továbbiakban veletek tartok utatok során.
*ennek köszönhető vidámságomat leplezni nehéz bár nem is nagyon akarom leplezni*
-Neked sikerült valamit kiderítened az éjjel történtekkel kapcsolatban ?
*kérdem mosolyogva majd folytatom a falatozást*
-Semmit - morgom magam elé.- Egyszerűen nem értem. Viszont Capullo lova és szamara itt van az istállóban. Csak Oler és Marek lova tünt el.
-Az igazat megvallva nem tudom, hogy hány fős volt eredetileg a csapatotok és hogy ki az az Orel Morel vagy kicsoda. Tehát sajnos segíteni sem tudok ebben igazán, hogy mi történhetett velük, hiszen nem is ismertem őket, hogy bármi következtetést levonhassak. De szerinted *egy pillanatra elmerengek* ők elmentek maguktól, vagy valami történt velük? Vagy ezzel most már felesleges foglalkozni és törődjünk inkább azzal, ami előttünk áll?
-Marek, nem Morel. Morel a vajákos odafennt. - bökök az emelet felé.
Miután megettem az ebédet felcihelődök.
-Deneira! Légyszíves ha keres az Úrnő vagy a nagyúr mondjátok meg, hogy az utazásnak nézek utánna.
- Nöm kell fuglalkuzni völük, elmentek oszt kész. Biztus nem rabulták öl űket, me azt hallutuk vúna, meg akkor löttek vúna nyumuk. Berezöltek, vagy találtak ögy jubb munkát.
- Aztat must tínyleg vajákus vagy tö is, vagy sem? (kicsit gyanakvóan felhúzódik a bal szemöldököm)
-Érdekes társak, akik csak így szó nélkül eltűnnek, de sebaj.. így legalább nem vészhelyzetben hagytak titeket cserben.. amúgy a kérdésedre válaszolva, tényleg *elmosolyodok a gyanakvó pillantáson*

Irány ismét a Gesztenyefa Pagoda és az őröktől megkérdem, most már lehetséges-é valamelyik vezető Hölggyel beszélnem.
Mint ahogy tegnap is, elkérik a fegyvereidet, majd bekísérnek az előtérbe, ahol ugyan az a hölgy ücsörög, akivel legelőször beszéltél. Rádnéz, majd elmosolyodik:
- Ááá, látom visszatért hozzánk, nagyon örülök! Melyik hölgyet keresi ma?
-Üdvözlöm hölgyem. Sajnos most nem tudok oly kellemes órákat önöknél eltölteni. Az ügyben érdeklődnék, hisz önök oly sokmindent tudnak - kacsintok felé - hogy tudnak-é lehetőséget nékem és társimnak a déli tengerpart, vagy abaszisz elérésére, gyorsabban mint a leggyorsabb futár?
Felvonja a szemöldökét, majd megszólal:
- Gondolom a halak miatt... ezt ne itt beszéljük meg. Kérem, kövessen - mondja, azzal vezetni kezd.
A ház ellentétes oldalára vezet, mint ahol eddig jártál. Egy irodaszerű szobába vezet be, behúzza az ajtót, majd int, hogy foglalj helyet, közben ő is leül.
- A nyilvános kapurendszer is alkalmas erre a célra. Az miért nem felel meg?
Meghajtom magam a Hölgy előtt:
-Bocsásson meg, ha udvariatlan volt a kérdésem. A nyílvános kapuk közül az Elya-ban lévő van a legközelebb tudomásunk szerint. Mi onnan jöttünk és az utunkon, hogy úgy mondjam a kelleténél lényegesen több ellenséges érzelmű banditába botlottunk. Úgy tűnik több csoport is úgy érzi érdekeiket jelentősen sérti megbízóm jelenléte és mindent elkövetnek, hogy ne térhessen haza élve. A nyílt kapukat bizonyára szemmeltartják, ezért kellene titokban távoznunk. Ha nyíltan megyünk azzal nem tudunk elszakadni a minket követőktől, de ha nem tudják hova és hogyan távoztunk?
- Értem a problémáját. De nekem mi közöm van ehhez? Miért segítenék maguknak?
-Hogy miért? Nehéz kérdés. A szokásos válasz tán az lenne, hogy pénzért. Vagy csak a jószándék jeleként. Nem tudok tán önnek teljesen megfelelő választ adni. Talán, hogy megmeneküljön egy gyermek és családja, vagy, hogy legyenek még többen azok a világban kik jó szívvel gondolnak házukra és ha szükség van rájuk, minden tőlük telhetőt megtesznek mi módjukban áll. Tudom, hogy a világ sajnos nem ojan mint sokan szeretnék és az adott szó nem mindig esik megfelelő értékelés alá. Nem nem tudom magam jobban kifejezni, de döntsön. Mit szeretnének azért cserébe, hogy használhassuk a kapujukat? Meglátom és megkérdem teljesíteni tudjuk-e. Természetesen brmit is válaszol tiszteletben fogjuk tartani.
- Pénzre nincs szükségem, jótékonykodni pedig nem szoktam. Az adott kaput mi is szolgáltatásért cserébe használhatjuk. Tehát ha engedélyezzük maguknak a használatát, azt az én lányaimnak kell ledolgoznia ingyen, és ez nekem így nem üzlet, és nekik sem.
Itt elgondolkodik egy keveset, majd folytatja:
- Viszont van valami, amiben segíthetnének. Van egy előkelő úr, aki folyton megveri a vele lévő hölgyet, mikor itt jár. Mi nem tudunk ellene semmit tenni, mert túl befolyásosak a rokonai, és ha úgy akarják, akár be is zárathatják a Pagodát. Ha el tudnák érni vérontás nélkül, és anélkül, hogy velünk összefüggésbe hozzák az esetet, hogy ez az úr többet ne bántalmazza az itteni hölgyeket, akkor megengedem, hogy használjk a kaput.
-Hmm... hová nyílik pontosan a kapu? Esetleg ha a "nem tisztelt úr" ojasvalakitől kap khmm.. nevelést, aki magát az egyik bántalmazott hölgy rokonának, vagy családi adósának mondja magát miközben "neveli" ? Természetesen úgy hogy a sértett nevét sem említi, így nem tudja, ki miatt kapja amit kap. Ha elég nyomatékosan hívják fel valakinek a figyelmét, hogy mégegy hmm.. eset és nem csak verést kap az jó darabig tartózkodhat a jövőben a hasonló cselekedetektől.
- A kapu Sabaor kikötőjébe nyílik. Az itt dolgozó hölgyek nagyrészt árvák, vagy a családjuk eladta őket, tehát az ötlete nem használható ilyen formán. Másrészt az illető úr furcsa izlését nézve nem hiszem, hogy a verés, vagy annak említése elérné a célját, márha érti mire gondolok...
-Ha megbocsát tájékoztatom társaimat erről. Addig esetleg fontolja meg azt a lehetőséget, hogy egy, az úr által egykor megvert, de azóta már elköltözött hölgy nevét tudná-e mondani nekem. ha semmit nem tud a hölgyről, csak annyit, hogy nagyon meszire költözött, az lenne a legjobb. Ő férjhez ment és mi a férj családjának rokonaiként veszünk elégtételt a múlt sérelmeiért? Mellesleg közöljük vele, hogy már van "fülünk és Szemünk" a közelben és visszatérünk ha kell.
- Látom, nincs tisztában a szokásainkkal. Az itt lévő hölgyek nem mennek férjhez. A pártfogójuk általában titkolja a családja előtt a kapcsolatát az adott hölggyel. Ha a család mégis tudomást szerez róla, úgy tesz mintha nem tudna az egészről, megtűrik a hölgyet, de soha nem lesz családtag. A pártfogó gyakorlatilag úgy tartja a hölgyet, mint szeretőt. Nem szeretnék a részletekbe bele menni, remélem ennyi elég hogy ha felületesen is de átlássa a helyzetet. Ha nem, akkor kérdezzen bátran.
-Akkor még egyszerűbb tán. Csak annyit mondunk neki, hogy valaki általunk üzeni, hagyjon fel némely méltatlan szokásával és törődjön jobban a családjával. Ez hogy hangzik? Azt hall ki amit akar, de ha utánunk is kérdez, hát zsoldos átutazók voltunk.
- Nekem a végeredmény a fontos. Bár puszta fenyegetéssel nem hiszem hogy sokra mennek.
Megropogtatom a kezeim és próbálok "huncut" arcot vágni:
-Rábeszélés alatt úgynevezett kényszerítő eszközöket is értek. Annyit kötöttél ki, hogy vér nélkül. Kellőképpen meg lesz nevelve.
- Ha elérik a kellő hatást, és közben betartják a feltételeket, az nekem elég. Hogy ezt milyen módon teszik, azt magukra bízom. Van még esetleg egyéb kérdése vagy mondandója?
-Nincs hölgyem - meghajolok - hamarosan visszatérek, hogy megbeszéljük a továbbiakat.
Távozás és most megyek az Úrnőhöz.
Kikísér az előtérig, az őröknél meg a szokásos procedúrán esel át.

Eztán kimegyek és vissza a fogadóba. Tájékozatom az Úrnőt a megtudottakról és megkérdezem, hogy az említett kikötő megfelelő cél e. Ha igen akkor a "csere" feltételeiről is és megvárom mit javasol. Verjük-e nőverőt vagy hagyjuk.
Az úrnő válasza:
- Egyébként is az kikötő lenni célunk, ott szándékozunk hajóra szállni Abaszisz fel. Ez lehetőség igen kecsegtető. Ha meg tudják úgy oldani, hogy az egyszerű legyen, és mellette el tudják látni a kötelességüket mellettünk, akkor nincs ellenünkre a dolog.

Az Úrnőre nézve:
-Farkas-ra és Deneirá-ra gondoltam. A fickó odavan a nőkért, tehát Deneira fel fog neki tünni. Farkas-sal meg elintézzül a többit. Morel és Alysium pedig addig itt marad.
- Ez jól védhető helynek tűnik, így ketten is leszenek elegen. Beszélni többiekkel, és megszervezni örködést is estére. Szólni indulás előtt nekünk. Feltűnést és bajt nem okozni. Ha anélkül nem menni a dolog, inkább nagyni, és megyünk lóháton és hintón tovább. Érteni?

Deneirának:
-Há pörsze hugy az vagy (látszik rajta, hogy nem hiszi el).
Körülnézek látok e felszolgáló leányt. Ha igen akkor intek neki, ha meg pont nem néz, akkor kurjantok is hozzá. Azt akarom megkérdezni, hogy mennyi itten a pálesz, mert fogyóba az enyém.
A lány oda megy hozzád, végighallgat, majd válaszol:
- 50 rézért tudunk adni egy tömlőnyit, az egyik jobbféléből.

-Parancsára Úrnő! - hajtok fejet.
Megyek megkeresem Deneirá-t és Farkast. Behívom őket a szobámba és elmondom nekik mit kellene tennünk a gyorsabb haladásért:
-Ezeken, tehát a verésen felül ügyelnünk kell a nyomtalanságra is. De egy ijen fickó még enélkül is megérdemli a jókora verést. Deneira! Vállalod majd a fickó magad után "csábítását"?
(egyelőre még nem tudjátok kiről van szó pontosan)

Z: A törpéd eléggé fáradt, nehezére esik ébren maradnia (kimaradt az esti alvás, a második tea hatása is ki ment már, egy harmadik tea nem biztos, hogy sokat segítene...)

-Hát persze..
*ismétlem Farkasra kacsintva azt, amit az imént mondott. amikor Gren érkezik, kérésének megfelelően felkísérem a szobába*
-ömm.. lassítsunk le kicsit.. nem vagyok semmi jónak elrontója
*huncut mosoly bújkál arcomon*
-de mit lehet tudni arról akit el kellene csábítanom ? mert egy ilyen esetben kellően kiszolgáltatott tud lenni egy védtelen nő.. nem árt ha tudom kivel állok szemben

Deneirá-nak: -Hamarosan megtudjuk. Amit lehet megtudok róla. Aztán meglátjuk hol-mikor a legegyszerűbb. Ha meg esetleg úgy véled majd, - vigyorgok mint aki most talált egy zacskó mithrilt - hogy farkassal várjunk majd kissé. Csak jelezz és majd utánna verés.

Farkasnak: - A nyomtalanul az a mi eltűnésünk lesz. A fickónak csak vérét nem szabad ontanunk. Attól még lehet lila.

Megkérem őket, hogy várjanak meg aztán át a Gesztenyefá-ba és közlöm a hölggyel, hogy rendben. Megkérdezek tőle mindent amit tudni lehet a fickóról. Hogy néz ki, a neve, hol lakik, testőrei vannak-e, mik a mindennapos szokásai stb. Közlöm, vele, hogy valószínüleg a verés holnap lesz, addig jól kipihenjük magunkat.
A hölgy igen örül, hogy hajlandóak vagytok segíteni neki. Elmondja, hogy az egyik helyi befolyásos kereskedőcsalád középső fiáról van szó. Daren Aldoren a neve, közli, hogyan néz ki a férfi, amiből te azt vonod le, hogy amolyan piperkőc szépfiú lehet. Két testőr mindíg kíséri, és a város főterén lakik az egyik legnagyobb házban (itt elmondja, hogyan néz ki a ház). A szokásairól nem sokat tud, csak annyit, hogy kicsapongó életet él, és hogy hetente kétszer eljár hozzájuk, a következő látogatása holnap este esedékes.