|
Cím nélkül:
Erdőtűzhöz hasonló, Mámorító, Bódító Szerelemnek hevessége, Elemésztő Szenvedélye Napvilágban, Hold alatt, Szárazon szem Nem marad Leány táncol s szíve - párja, Aki látja Megcsodálja Örömkönnyük egyre hullik, Ezüst tóba Összegyűlik Köréjük gyül' erdő - állat, Szemlélői a Csodának Irígy holló néz le rájuk, Fogadalmat rebeg Szájuk: Egymáséi életükben, S azon túl is Mindörökre Irígy árnyék száll a szélben, Sötét felleg A holdfényben Szerelmesek felé lebben, Rikoltozva tova Reppen Elragadva szíve párját, Magára hagyva A lánykát Elvitte a sötétségbe, Az élten túli Öröklétbe Árva leány ül megtörten, Tóba hullik könnye Csöndben Jéggé dermedt sajgó szíve, Befagy tónak Ezüst - vize Vele dermed erdő - állat, Szemlélői Rég - csodának Lány lelkében parázs izzik, Reménykedik, Abban bízik: Fogadalmuk beteljesül, csak éltében lesz Egyedül Jégpáncélba bújik teste, Mígnem lángol lángol újra Lelke Könnyező árny jő' a szélben, fényt lopva a sötét Égre Bánva bűnét holló száll, De nem segíthet Ó se már Kihunyt végleg a lélek - parázs, Jégszoborrá Lett a leány Napvilágban, Hold alatt, Szárazon szem Nem marad Jégviharhoz hasonló, Fájdalmában Pusztító Szerelemnek hevessége, Szívünk - párja Elvesztése |
Nagyon szépeket írtatok :)) tényleg
Időnként levezetésféleképpen én is szoktam, ált 4 rövid sorból álló kis izéket :) mindig alkotni akartam, de nem volt kedv, nem volt idő, aztán (bár emlékeimben ott van) mégsem fejeztem be soha. egyszerűen lusta voltam.(ezt most, 10 mp alatt. még nem látom kellő távolból, h mennyire sz… rossz, szóval lehet, h később kitörlöm :) a tengernyi unalom alatt feszültségek villognak, túlcsordul vérrel a pohár, a Megváltóra senki se vár. másik: furcsa ábrákat rajzolok nem tudom, mire várok. körülöttem az óceán egyszer eljönnek értem talán |
Quote:
Nem szabad kitörőlni őket. Meg kell tartani azokat. majd egyszer ha olyan hangulatba jutsz és elolvasod azokat rögtön meg lesz a folytatás;) |
hogyha egy vers nem áll össze azonnal egy ültömben
elfelejtem mindörökre nem tartom jéghütömben nem törekszem a világot megváltani egy versben csak csodálok egy virágot nyilásakor a kertben kötekedni is csak azért szeretek, ugy gondolom megismételhetetlenül elmulik egy alkalom pillanatok szépségeit észrevenni tán nehéz érzéseink vendége itt sok munka után a kéz |
Egy régi/új versike. Látszik hogy hiányos, a plusz egy versszak úgy érzem már nem ide való.
........! Mint fekete földre a szürke por, Úgy telepszik rám súlyos magányom. Egy kéz nyomát még érzem vállamon, Várom, de nem mondod: "Hiányzol!" ......... Minden este, meggyónom az égnek Összes valós és vélt bűnömet, Minden este a csillagoknak mesélem, Mit nem mondhatok el Neked. Közben keresem a hiba bennem Vajon hol lehet. Most ezüst felhőkön át, a sötét eget bámulom, Egy hullócsillag könnyeit csodálom. Nézem az eget, s melletted lenni vágyom, Percről, percre jobban fáj... tudnod kell: ........, NAGYON! 2007.?.?-2007.06.11. |
Quote:
|
Emil Biela-
A hegyek tömör története Hegyek voltak és vannak és lesznek: az Úr hosszan dicsőül. (szeretem a hegyeket... a hegy a barátom:p) |
Papp-Váry Elemérné
Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom,ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem. Szeretném harsogni kétkedő fülébe, Szeretném égetni reszkető lelkébe, Lándbetűkkel írni véres magyar égre: Ez a hit a fegyvet,hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged, Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót írod lobogód selymére, Ezt ha belevésed kardod pangéjébe, Halottak országát feltámasztod vele. Harcos,ki azt hiszed,csatádat megnyerted, Munkás,ki ezt vallod,boldog jövőd veted, Asszony,ki tanítod,áldott lesz a neved. Férfi,ki ennek élsz,dicsőséget vittél, Polgár,ki ezzel kélsz,új hazát szereztél, Magyar - e szent hittel minden visszanyertél! Mert a hit az erő!Mert aki hisz,győzött, Mert az minden halál és kárhozat fölött Az élet urával szövetséget kötött. Annak nincs többé rém,mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen,mert véle az Isten! Annak lábnyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul asz eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a háza tája, Mézes kenyér,boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar!Te most árva,elhagyott,veszendő, Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar,legyen hited,s tiéd a jövendő. Magyar,legyen hited,s tiéd az országod, Minden nemzetek közt az első,az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogja,szavad is hirdesse, Ajkad azt rebegje reggel,délben,estve, Véreddé,hogy váljon az ige,az eszme: Hiszek egy Istenben,hiszek egy hazában: Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában!!! |
Roxette:Una Día Sin Tí (fordította: Kéri Katalin)
EGY NAP NÉLKÜLED
Hány óra van? Jó reggelt, hajnal. Olyan magam vagyok, s az ég annyira kék. A kávémban, a rádiómban, a tévében Mindig Te vagy még. Felkelek, valamit felveszek, Köszönöm az Istennek, Hogy nem látsz, Ahogy sírok érted. Egy nap nélküled, Ez maga az örökkévalóság. Búcsúszó, mely mindkettőnknek fáj Csak várni, csak a magány ölel. Egy nap nélküled. Keresem a hangod, De a telefonod nem felel. Segíts, hogy töltsem nélküled a napot. Egy nap nélküled. Egy nap nélküled, Ez maga az örökkévalóság. Búcsúszó, mely mindkettőnknek fáj Csak várni, csak a magány ölel. Egy nap nélküled. Egy nap nélküled, Ez maga az örökkévalóság. Búcsúszó, mely mindkettőnknek fáj Csak várni, csak a magány ölel. Egy nap nélküled. Nincsenek barátaim, Se dolgom, csak rád gondolok... Oh... Kétségbe vonom a szerelmed, Hogy hagyhattál magamra. Egy nap nélküled, Ez maga az örökkévalóság. Búcsúszó, mely mindkettőnknek fáj Csak várni, csak a magány ölel. Egy nap nélküled. Egy nap nélküled, Ez maga az örökkévalóság. Búcsúszó, mely mindkettőnknek fáj Csak várni, csak a magány ölel. Egy nap nélküled. |
néhány napja történt, jobban emlékszem már
ültem a vonaton, szemben állt egy szempár sötétbarna mélység futva rámtekintett és e pillanattal már búcsút is intett olyan ismerös volt ami akkor történt mintha régröl elö-bukkanna idönként megállt az idö és tehetetlen voltam ugy éreztem magam mintha kiraboltan útszélen feküdnék átlátszó semmiben mert e pillanatban elrabolták szivem kegyetlen varázslat min akkor átestem mégis ujraélni kivánja a testem mig e varázs tartott eltünt az illetö semmi nyom nem maradt merre kereshetö a piszok bestia elém állni nem mert hogy tudta kétségbe hagyni igy az embert minden gondolatom körülötte forog bár kétségbe esve az eszem háborog mindenem elvitte az a sötét szempár bármi egyéb történt már nem emlékszem. kár volna is keresni, vissza ugysem kapom rágondolni nehéz hogy lesz a holnapom kerestetek-e már tüt szénakazalban más remény nem maradt, bizok hát e dalban nem vagyok az átlag, nem vagyok a tömeg sziv nélkül az embert vajon mi menti meg nem uralkodhat el lelkemen a téboly felállok tudatom vasakaratábol minden eddigi jót meg fogok keresni rossz miatt pedig nem kell kétségbe esni elrabolt szivemet cserélem tükörre minden jót mit kapok szétsugárzom körbe lehet megtalálom egyszer még ami volt de addig is jobb lesz mint a most elrabolt |
Phoenixnek - csakazértis!
(szabad forditás - az aláiráshoz)
'Firefly Theme' by Joss Whedon válasszál engemet, válaszd a földemet fogadj el ott ahol meglennem nem lehet játszhatod az agyad, én még vagyok szabad rakd az eget elém, bár nem birod magad válassz engem ha a sötétségben bóklálsz mondd el mindenkinek: vissza sosem találsz kavard fel a földet, forrald a tengert rá ne hozd le az eget mert képtelen vagy rá ez nem az én terem, nem az én világom keresem a békét és ahol vidáman szárnyalnék végtelen gomolygó felleget de te nem tudod már lehozni az eget |
Köszi szépen ;)
A jutalmad már megkaptad :D |
az elismerés akkor is jutalom, ha egy pontot sem ér :)
|
Elhagylak
Örökké a rózsák sem nyílnak. Örökké nem tart a szerelem. Lehet, hogy egyszer még visszahívlak. S azután többé sohasem. Bár szeretlek, de tagadlak téged. A régi érzés elhagyott. Elhalványult régi kedves évek. Melyek színe fájón megfakult. Nem kutatom miért ez lett sorsunk. Miért ért véget-e nagy szerelem. Elfogadom, hogy bűnösök voltunk. Hisz nem volt igaz szavunk sohasem. Hazudtuk csak, hogy szeretjük egymást? Hazugság volt csók, érzés, szavunk? Azóta is elkerüljük egymást. Össze többé sosem tartozunk. Bárhol látlak, elkerüllek téged. Hogy ne sírjak, ha fáj a régi múlt. Elhalványult régi kedves évek. Melyek színe fájón megfakult. |
Tolnay András - Lennél-e menedékem?
Lennél-e menedékem, Ha teljesen eláztat az eső Lennél-e menedékem, Ha nem is próbálnék erősnek látszani Megsimogatnál akkor is, Ha mocsárba merültem előtted Lennél-e menedékem, Ha siralmas kiszolgáltatottságom Egyetlen érintésért könyörögne Megvigasztalsz akkor is, ha majd Könnyeim ömlenek aszfaltközöny tócsáiba Lennél-e a menedékem, Akkor, mikor magam elől menekülök... talán pont hozzád... |
József Attila - Kész a leltár
Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogy lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már. |
Nézem az utat, mit járok egymagam
Kezd üres lenni s céltalan De majd jön egy srác, ki megvigasztal engem Ki sír, ha el kell mennem Hosszú dalt írok majd neki Mert csak őt tudom igazán szeretni. :o |
Szervusztok!
Sziasztok! most nem rímet faragni fogok, ha nem elköszönni. igen, itt teszem meg, mivel annó legtöbb időmet itt töltöttem,ebben a topicban.
Már jó ideje nem úgy játszok a Hódon ahogy kéne, ez kevés szabadidőmnek köszönhető. Szabadidőm hiánya pedig egy Nőnek köszönhető akivel most már több mint három hónapja ismerkedtem meg,és egy hónapja nagyon komolyak a szándékaink. Így hát hosszas mérlegelés után arra jutottam hogy barátnőm, sokkal fontosabb egy játéknál. Viszont Nektek szeretném megköszönni hogy annyiszor lelket öntöttetek belém, meghallgattatok, és vígasztaltatok. Köszönettel tartozom Timinek(Cassandra),Editnek(Nari),Batunak,Petinek(P layeeringia)Bitbossnak,Bimbimmnek,Atinak. és még nagyon sok olyan embernek akiket felsorolni nem tudok. Ati neked kiváltképp Köszönöm ezt a néhány évet amit a játékban tölthettem, és abban biztos lehetsz, ahol csak tudom terjesztem a Hódító "igéjét". Voltak nehéz napok, de ezek elmúltak. Örültem hogy egy ilyen csapatot megismerhettem, és örülök hogy veletek játszhattam. Köszönöm azoknak az embereknek akik felkaroltak és tanítottak, és békejobbot nyújtok egykori ellenségeimnek. Egy szó, mint száz, Köszönök mindent, és Szervusztok! |
Az egyik szemem sir, a masik nevet...
|
búcsú
Quote:
erösitsen téged utadon lapunk tudjuk hogy nem mész el végleg Savaria boldogságot kivánva, visszavárunk |
(Kis esti agymenés...)
Eszmélet Felébredek, Álmodtam Messzi vidéken jártam, Veled... Egy látomás, egy emlék újra feldereng Kezed kezemben érzem, arcod arcomhoz ér Könycsepp hull karomra... A tiéd? Az enyém? Nem tudom, Nem látom, Nem értem, de valamiért én Téged... Féltelek. Álmodtam, majd Ébredtem Magam idegen szobában leltem Idegen a fal, a bútorok, Idegen a szúnyog (nyom) a plafonon Az ágy melyben keltem, -S mely oly hideg.- A saját szobám, most mégis idegen, Rideg Nem, Nekem nem itt kellene lennem. Félek, Elveszhetek, Elveszhetsz, Vesszünk, hát együtt, De el is veszíthetlek, tudom Bámulom a szúnyogot a plafonon S várom az éjt, Most kezed megfogom, Nem eresztem, amíg Te úgy nem akarod Félek, Féltelek Várok... Rád... 2007.09.02.-03. |
A ma esti vers nem saját, csak találtam, de megtetszett... Úgy látszik nem csak tegnap voltam ilyen, nagyon szentimentális hangulatban (ami abból is látszik, hogy azt a verset is most "fejeztem" be.)... ez velem született és maradandó.:p
Kovács Ákos - Az éj felén túl ülök a csönd hideg kövén a sötétség méri a perceket nem csodálkozom ítéletén hogy boldognak lennem nem lehet az éj felén túlról ha visszanézek látom kezemre könny csorog és bőröd illatát idézem mint majd engem idéznek a verssorok arcod nem az én párnám nyomja gazdád legeltet tűző napon bomlott vagyok: az eredet bolondja vágtatnék váltott szavakon hozzád aki anya és angyal fájdalmas dísz a lelkemen szólítlak minden mozdulattal asszonyom és egyetlenem |
Bocsi mindenkitől...csak egy újabb szóáradat...
Álom A hajnali nap első sugarai Félénken, Óvatosan surrannak át a redőny apró résein Karom zsibbadtan hever párnádon, Nem érdekel, tűröm, Hisz kezem fogod, Felpillantok, s látom Te még alszol, Csendesen figyellek, Minden lélegzeted, Azt a lüktető kis eret a nyakadon, Hallgatok és várok, Hogy ébredj, hogy hangod halljam, Már csupán percek kérdése... Lehunyom szemem, Mozgolódni kezdesz, felülsz Úgy hiszed alszom, betakarsz, Hisz tudod fázom... Kinyitom szemem, de Te eltűntél Már nem is ott vagyok, ahol pár perce még... Nem látlak, Egyedül vagyok, a hidegben, Az egyetlen, mi valós, karom sajgó zsibbadása Álmot láttam, Újra, ugyanarról... Az utolsó reggelről, Mikor Melletted ébredhettem. 2007.09.05. |
Itt szeretném megköszönni a kapott ződeket és a hozzáfűzött üziket, aranyosak vagytok.:)
Köszönöm |
Quote:
"Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem. Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni ... De sírhatok Veled . Ha egy nap el akarsz futni ...Ne félj engem hívni . Nem ígérem, hogy megkérlek , állj meg ... De futhatok Veled . Ha egy nap senkit sem akarsz hallani ... Hívj engem. Ígérem, Veled leszek . És ígérem, nagyon csendben..." ennyi... |
Quote:
Csak egy látomás? Nem sírok... na jó, épp csak egy picit Egy könnycsepp, kettő, hé... Most már aztán... ennyi legyen elég. Erős leszek, kell, hogy az legyek Magamért, Egy foszladozó emlékképért, Mosolyodért, Érted... Futnék... a széllel versengenék Egy hangra, egy hívószóra, Mindent félbehagynék, feladnék, Szaladnék, Rohannék, át a ködön, át a fagyon Magamért, A mosolyodért, Érted... A csend ölel, magához húz... Selyem lepedője betakar, Bőrömhöz simul, Mint tetted nemrég magad is. Nem kell a csönd, a hangod akarom Magamért, Érted... És ma újra láttalak, csak picit Hozzám értél... egyetlen apró pillanatig Hangod hallottam, rám néztél, S én Terád, Néztem magamat szemedben, A mosolyodat, Téged Majd a látomásnak vége lett... De négy szó még mindig visszhangzik bennem: Holnap... ugyanitt... újra, Veled. 2007.09.07. |
Bocs, hogy megint magán-topikot csinálok a témából.:o
Éjszaka (nélküled) Bealkonyult, eljött az éjjel, Magányosan ülök szobám szegletében, Számlálom a lassan múló perceket Az éjszaka éppen csak vánszorog... Mit vánszorog? Alig, hogy lépeget. Figyelem az égen kúszó felhők Kínos lomhaságát, Centiről centire csoszognak, Mintha csak direkt csinálnák Mintha szándékosan váratnák, Odáznák a közelgő hajnalt, De harcuk hasztalan, Már csak néhány óra, S a nap -mint mindig- Újra megfesti majd a keleti eget. (És akkor én ott állok majd Kezemben kezed. Nem, nem egyedül, Még, ha nem is tudod, Te akkor is ott leszel, Velem. És most el nem eresztelek.) 2007.09.08. |
Mivel minden más témát bojkottálok és mert megint szómenésem van...
"Úgy mint régen, mindig ébren, nyitott szemmel járj, Lángot gyújtok, a mély sötétben, hogy az útra rátalálj" Kovács Ákos - Csak A Dal Utak Szellemként ténferegtem, Mikor rám találtál Elveszetten lézengtem, mikor Te, Új utat mutattál, De nem hittem Neked, Hogy másként is lehet Nem eresztettem A szívemben lakozó telet. Te mégis átöleltél Lassan átmelegítve Fagyos lényemet, Magadhoz hívtál, Szorítottál, Nem engedtél, "Rám találtál" Ahogy én is Reád. És hittem Benned! Most is hiszek Gyere Kedves, Hagy mutassak Most utat én, Neked. Bújj ide, gyorsan, még, közelebb Hunyd le szemed, S engedd, hogy most én vezesselek. 2007.09.09. |
Csak, mert jött vagyis ment...(update.:))
Szökevény álom Ajtód előtt megtorpan az álom, Mit egykor együtt láttunk, Beles Hozzád a párás ablakon, Tétovázik, majd dönt. Beslisszan a régi, rozsdás kulcslyukon, Elkúszik halkan ágyadig, Letelepszik párnádon Ott ülne, Téged nézve reggelig... -Ahogy tenném magam is- Ám neki dolga van, "üzentem" vele Engem itt hagyott, hozzád sietve, Hogy szavaim most titkon, Némán súgja füledbe: "Kedves, merj álmodni helyettem, akkor, mikor én már végképp nem merek." 2007.09.10. |
Kedves naplóm... megint rámjött...:)
Ősz No, hát újra eltelt egy nyár, Lassan rozsda színbe borulnak a fák Reggelente köd gomolyog, Ott, a messzi hegyek fölött Az utcákra dacos, hideg szél költözött Gyakrabban rejtik felhők az eget, S felénk a Nap is kicsit komorabban integet Sápadt arcát a napraforgók nem keresik már, Lelógó fejekkel sorakoznak mint, az, ki kivégzésre vár Siratják, mi elmúlt, de nem látják mi itt maradt, Nem hívják a tél után érkező újabb tavaszt. 2007.09.11. |
Mezei horgászvers....:)
Ülök a parton,s pecázom nincs egy árva kapásom. Órák ota üldögélek, S kínomban már nevetgélek. Ide figyelj barátom, végre van egy kapásom, huzogatom horgomat, kifogtam a "nagy" halat. Indulok már hazafelé, nemsoká kész a halászlé. Ez nagyonkomoly lett:))))) |
Ne hallgass az emberek, csak a szíved szavára,
Bárki is szól utánad, ne nézz soha hátra! Menj szépen a szíved után, nevetve vagy sírva, Mert az élet mégis úgy lesz, ahogy meg van írva! |
A hódító
szerző: Kentaur
Bátyám a király lovagja volt Egy nap üzenet érkezett Hajnalra kelve ellovagolt Mert várt reá egy ütközet Bátyám egy igazi hódító "Mindig terjeszkedni kell!" Mert a győzelem oly' bódító "És a népnek kell a hely!" A föld, mit végül is elfoglalt Túl kicsiny, hogy rajta élj Mindössze hét láb hosszú csak És talán, ha öt láb mély |
Quote:
"ODE TO SPOT by Commander Data Felis Catus is your taxonomic nomenclature, An endothermic quadruped carnivorous by nature. Your visual, olfactory and auditory senses Contribute to your hunting skills and natural defences. I find myself intrigued by your sub-vocal oscillations, A singular development of cat communications That obviates your basic hedonistic predilection For a rhythmic stroking of your fur to demonstrate affection. A tail is quite essential for your acrobatic talents: You would not be so agile if you lacked its counter-balance. And when not being utilized to aid in locomotion It often serves to illustrate the state of your emotion. Oh Spot, the complex levels of behavior you display Connote a fairly well-developed cognitive array, And though you are not sentient, Spot, and do not comprehend I none-the-less consider you a true and valued friend. (Star Trek: The Next Generation, episode "Schisms")" |
Quote:
Beteg vagy :) |
Quote:
|
Ez azelőtt, vagy azután volt, hgoy asszimilálták? :D (Illetve próbálták.:D)
(sorry, de mgé csak gyerekcipőben járok ST terén:S De igyekszem, és nap mint nap pótolom a hiányosságaim:p már 2x láttam az original seriest :D ) |
Quote:
|
Mi egykor volt (saját exemnek)
Mikor egyedül vagyok és társam csak a némaság, Érzem nincsen bennem már magány. Szemeimben nincs se bú, se fájdalom, Átlényegült, s most már tudom mit várhatok. Rád gondoltam Drága, s Te megjelentél nekem, Oltalmaztad lelkem, s nekem kellet ez. Szeretlek Téged, szeretlek egészen! Hiányzol mindig, mikor nem vagy velem, Azt hiszem szívemben megvan már helyed. Jónak láttam én, mindent mit Te keltettél, Nálam nincs boldogabb ember a Föld kerekén. Amikor Veled vagyok, nincs mitől félnem, Látom az utat és én ezt régóta kértem. Kedves vagy nekem, mint méz a méhnek, Általad élek, s ellene tenni vétek. Nincsen olyan szó, mi elmondhatná Neked, Azt amit érzek, köszönhetek és átéltem Veled. Kívánlak Téged, kívánlak egészen! |
Búcsú
Sok napnak ezelőtt mikor nem léteztek gondok, akkor egyikünknek se számított semmi, csak a másik! Elmúlt és vége már! Mikor nem számoltunk jelennel és jövővel, mikor csak az adott perc volt a fontos! Elmúlt és vége már! Vak voltam és néma mindenre, mi nem Te voltál. Kerestem az összes alkalmat, hogy együtt legyünk! Elmúlt és vége már! Oly sok mindent akartam még mondani, erőt kapni a folytatáshoz, mert egyedül túlontúl nehéz! Elmúlt és vége már! Szerettem volna szívem kitárni és kitárt szívedhez szorítani. Szerettem volna hangodra olvadni! Elmúlt és vége már! Terveztem mindent rövid és hosszú távra. Nem számoltam idővel, csak azzal mit Veled töltök! Elmúlt és vége már! Veled keltem és veled feküdtem. Te voltám minden álmom és álmomban csak Téged láttalak! Elmúlt és vége már! Hiányzol mindig mikor nem vagy Velem, érzem közelséged és a köztünk lévő távolságot! Elmúlt és vége már! Nem kellettem Neked. Okot nem adtam, magyarázatot nem kaptam, csak elfeledtél és ezzel befejezted! Elmúlt és vége már! Harcoltam mindennel és mindenkivel, úsztam árral szemben, kitartottam mikor már mindenki feladta! Elmúlt és vége már! Semmi sem hatott meg, így mivel erőm és kitartásom elfogyott búcsút veszek Tőled. Szavaim keserédesek, de nem tehetek róla. Elmúlt és vége már! Egy dolgot viszek magammal a hosszú útra. Ajkad puhaságának emlékét, mely oly sűrűn osztogatta örömperceim. Elmúlt, de vágyom rá. |
| All times are GMT +1. The time now is 00:13. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu