Hódító / Queosia forum - Hollószárnyak

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=54)

- - Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=360)

Indulás előtt:

Gren érdeklődésére: Pap vagyok, mindig is az voltam, így máshoz nem értek.
Ha az érdekelne, tudok - e bánni a fegyvereimmel, nem nagyon.Csak azért hordom mert így fenyegetőbbnek nézek ki.
Megpróbálom begyógyítani sebeidet, nem szeretném hogy esetleges gyengeséged miatt mégis használni keljen a fegyvereimet.
Grenen és a többieken is látszik (kivéve Vyliát), hogy égési sérüléseik vannak. Három naposak, és csak úgy ímmel-ámmal voltak kezelve. Látod, hogy ha így maradnak nem lesz jó vége a dolognak.

Útközben: Pihenőknél és lovaglás közben is szívesen okítom Alisyumot.
Az okításokat tessék lejátszani, akát privát üzenetben is, de másolatot mindenképp kérek az üzikből!

Fogadóban:

Nem zavartatom magam a szúrós tekintetektől. Ha Alisyum felkeres, beszélgetek vele és okítani próbálom. Az okítással ugyan az a helyzet mint fentebb! Ha mindenki visszahúzódik a szobájába akkor én is ott pihengetek, vacsorázni viszont az erre kijelölt részbe megyek.
Mindenkit felkeresek a szobájában és magammal invitálom.
Vacsora időben Alysiumot nem találod a szobájában.

Nehezen fogom vissza büszkeségem, de közben Vyliara nézek vajon ő mit szeretne, habár úgy gondolom, hogy mivel tulajdonképpen nem nagyon közöl semmit és inkább enni akar, meg amúgy is valószínűleg megtudja védeni magát, ha egyedül jár illetve, ha ő védi meg Farkast.
Széles mosollyal ránézek az újonnan érkezőre, majd normális arcot vágva vissza Vyliára. A csapatszellem erősítésére tett ajánlatom nem is érdekelte, hát ez van.
Vylia láthatóan még nem tud mit kezdeni a helyzettel.
- Nos lehet, hogy az uriembernek igaza van és nálam egy élvezetesebb társaság dukál neked - válaszolom Vylia felé.
- Jó étvágyat kívánok - ezután felállok az asztaltól Vylia felé fej biccentéssel köszönök, majd mivel nem akarok problémát és visszagondolva az eddigiekből mindig rosszul jöttem ki, ezért inkább a szobák felé távozom.
Távozásodat látható elégedettséggel veszi tudomásul a másik.
- Látja, ez még csak nem is igaz férfi... - jelenti ki, erősen hangsúlyozva az "ez" szót, Vylia felé fordulva, de rád nézve - ... velem ellentétben. Még arra sem képes, hogy megszerezze, amit akar. Látja magát is csak úgy átengedte nekem.
- Nem tartozom hozzá... - szúrja közbe Vylia.
- Helyes. Furcsa is lett volna, ha egy ilyen szépség a hegyesfülűekre bukik.
Alysium: mikor elfelé indulsz az asztaltól, egy másik férfi véletlen meglök, és rád boritja a kezében tartott söröskorsó tartalmát.
- Elnézést... - mondja inkább gúnyosan, és kihivóan, mintsem sajnálkozva.
Az esemény láthatóan tetszik a társaságnak, mert harsány nevetést vált ki sokakból.

(Ezt a sok nyápic majdnem férfit, egy egész városnyi van belőlük. Legalább a nők jól néznek ki, inkább őket nézegetem. )

A fogadóban érdeklődön, hogy van-e Darton templom a városba. (ha van, akkor szabadidőmben felkeresem, de előtte szólok a többieknek merre megyek. Ha nincs akkor maradok a fogadóban (ivó részben) és iszogatok, figyelem / hallgatom az embereket (vigyázok Vyliára:)).)
Nem találsz Darton templomot.

Quintar invitálásást csak akkor fogadom el, ha ingyen lesz a gyógyítás, mert most nincs erre pénzem.

Az emeletről akkor érsz le, mikor az elfre ráboritják a sört.

- Semmi baj - válaszolom mosolyogva az uribernek.
- Majd kitisztítják.
A továbbiakban figyelek, hogyha valaki ilyennel vagy hasonlóval próbálokozik, akkor az ha lehet ne sikerüljön neki.
- Figyeljétek csak a hegyesfülűt, fogadok ennek víz folyik az ereiben vér helyett - gúnyolódik az, aki leöntött.
- Ugyan uraim, biztosan van érdekesebb társaság is itt, mint ez az elf - vág közbe Vylia kisvártatva.
A férfiak ránéznek, látszik, hogy rövid időre elgondolkodnak, majd mindketten úgy döntenek, hogy a nő érdekesebb, mint te. Aki leöntött az is Vylia mellé telepedik, a másik pedig igyekszik úgy helyezkedni, hogy lehetősége legyen mintegy "véletlen" átkarolni a nőt.

Ha ilyen rosz bőrben vannak a társaim akkor gyógyítom őket.

Ha visszamenőleg megoldható, akkor indulás előtt, és utközben táborozáskor egy szférák zenéje varázslattal segítem a pihenést.
Megoldható visszamenőleg.

Ha megkérdik kell e fizetni érte, a válasz:
-Csak annyit kérek most cserébe, vigyázz rá hogy legközelebb is segíthessem sebeid gyógyulását.

Quintar-nak megköszönöm a lehetőséget és "meggyógyíttatom" magam vele. Mikor közli, mi legyen a "fizettség":
-Igyekezni fogok, de lehetőleg ne köztem és az ellen között ugrálj majd és ha azt kiablálom, hogy a földre, akkor gyorsan hasaljj el, mert valószínüleg a fejed felett fog elrepülni valami éles-hegyes és egészségtelenséget okozó tárgy. - közlöm félig vigyorogva, amennyire az égett feszülő arcom engedi.

Az Alcarai fogadóban:
Az őrködést úgy oldom meg, hogy a nyitott szobaajtónkból figyelem a Nagyúr szobáját. Ha zajt hallok a lépcsők felől akkor bentebb lépek és résnyire csukom az ajtót (nyikorgás ellen gondosan beolajozom a zsanérokat.) és úgy lesem ki az. Az ajtó alsó réséhez egy karóból (málhából) eszkábált éket illesztek amit a csizmámmal tartok, hogy ha valaki rám akarná vágni az ajtót azt ne tudja megtenni. Legalább egyik kezem mindíg valamelyik fegyveremen.
A többiek leolvashatják az arcomról, hogy bár igyekszem közönyös képet vágni, de nagyon ideges vagyok amióta a városba léptünk és megláttam az első színes selymekben parádézó olajosképű fickót.

Egy pillanatra megfeszülök, mintegy reagálásképpen, de ismét igyekszem csak magam nyugtatni. Amikor Vylia közbeszól és eredménnyel jár, keresem tekintetét és ha találkozik, igykeszem szótlanul kifejezni hálámat. Vylia tekintetéből olyasmit tudsz kiolvasni, mintha azt mondaná "sokkal tartozol". Felmegyek a szobába és mikor látom, hogy a többiek is jönnek le, gyrsan átöltözöm, majd visszajövök, elötte beteszem egy lavor vízbe a lelocsolt ruhám, amit majd idővel kitisztítok. Megkeresem a többiek asztalát, ahol ülnek és visszamegyek velük enni, étkezés közben figyelek, ha ismét valamivel próbálkoznak, ezúttal résen legyek.

Nyeglén végignézek a társaságon, van-e velem "egy ivású", aztán Vylia asztalához megyek és szó nélkül lehuppanok mellé. Rámosolygok Vyliára majd ráemelem tekintetem a szurtos képűre, közben pedig megropogtatom a nyakamat előbb balra, aztán jobbra.
- Zavar a jelenléte - közli veled a fickó szenvtelen hangon.

ui.: egy ivású = majdnem olyan erős és szép mint én :)
Te vagy a legnagyobb darab emberke a fogadóban, bár köztük is akad erős alkatú.

A fickónak:
- Kírsz ögy hatalmas maflást? (nézek rá rezzenéstelen)
- Egy hölgy jelenlétében ne rendezzünk verekedést. Intézzük el ezt, ahogy illik: párbajjal - azzal leveszi az egyik kesztyűjét, és eléd hajítja.

- Nucsak ögy móka möster. (mosolyodom el) Hul s mikor?
- Holnap hajnalban a temető mögött - mondja, majd kegyetlen mosolyra húzza a száját - Hozzon segédet. Remélem ismeri a Kódexet - közli kissé gunyorosan.

- Nem írek rá hulnap, lögyen inkább must. A kóódeexet meg lesz@rom. Ín Farkas vagyuk, a keleti vadon oruszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúlhatnám. Ha völem akarsz küzdeni, köres mögfelelű helyet, mondjuk ögy arínát. Temetű mögé csak a suttyú kíses parasztok járnak. (kiköpök a földre)
Épp fegyvert rántana, mikor Quintar mellől feláll a nagyúr, és Hyas kíséretében oda megy hozzátok.
- Itt nem lesz semmiféle verekedés vagy párbaj - forditja Hyas, közben a nagyúr mögött láthatóan megsűrüsödnek az árnyak, és lehül a levegő körülöttetek.
- Ha a hölgy az urakkal akar lenni - Hyas fordít tovább, a nagyúr beszéd közben rád néz - akkor legyen.
A nagyúr megjelenése (hóhaj, nemes arcél, drága öltözet, a homály a háta mögött, stb) ledöbbenti a két férfit.
Vylia ezt kihasználva megszólal:
- Visszavonulok a szobámba - közli, majd mielőtt bárki megállíthatná elsiet.
A kihívó farkasszemet néz a nagyúrral egy darabig, majd halk idegen csengésű feltehetőleg szitokszavak kíséretében távozik a társaival együtt. Szinte az egész fogadó kiürül, gyakorlatilag csak ti maradtok, meg még hárman egy másik asztalnál.

Mikor távozni készül a kis páva, én is oda mondom neki azt a pár válogatott szitokszót gorvikiül, amit még az arénában tanultam el.
A fickó visszanéz a vállafelett, és visszaszól.
(Ment egy zöld.)

Bánkodóm az elszalasztott lehetőségen, hogy pofán verhettem volna egy ilyen kis mitugrászt, de ez van. Egyenlőre maradok az ivóba, de nem iszok sokat, mert örködni fogok.

Alysium: a kellemetlenkedők távozása után érsz le a földszintre az átöltözés után.

A nagyúr a szóváltás után megkéri a felszolgálót, hogy a maradék ételét és még egy adagot vigyen fel a szobájába.

Miután befejeztem a vacsorát, odaszólok a többieknek, akikel egy asztalnál ülök:

- Engedelmetekkel, én most távoznék a szobámba, lepihenek. Remélem, hogy tévedek, de van egy olyan érzésem, hogy találkozunk még az előbbi nagyhangú uraságokkal. Ha így van, akkor elképzelhetőnek tartom hogy nem mostanában fogunk legközelebb egy teljes estét pihenni.
Nos, mindenkinek további jó északát! ha szükség lesz rám csak ordítsanak!

A Nagyúrtól és Úrnőtől külön elbúcsúzok, a nekik kijáró módon. Az úrnő nem jött le étkezni, csak a nagyúr.