Hódító / Queosia forum - Hollószárnyak

Hódító / Queosia forum (http://forum.hodito.hu/index.php)

- Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/forumdisplay.php?f=54)

- - Hollószárnyak (http://forum.hodito.hu/showthread.php?t=360)

Miután a Nagyúr elmondta mit, hogy, lemegyek és intézkedem a lovaink ügyében. Szürkesörényt alaposan lecsutakolom és gondoskodom, hogy a lovaknak megfelelő élelmet adjanak. A zabos tarisznyákat már most feltöltöm (hátha hirtelenebb indulás lesz mégis és akkor se maradjanak az állatok kaja nélkül) aztán a felviszem a cuccom. A fogadóssal leegyeztetem a szobákat (a Nagyúré mellett kétoldalt két kétszemélyes szobát kérek, feltéve, hogy az egyikben lakik már Alysium, Alysium eddig a nagyúrral volt egy szobában) aztán bepakolok és a folyósón megnézem ki hova pakol. (A kölyöknek szólok, hogy pakoljon be nyugodtan mellém, max felváltva alszunk (bár engem nem zavar, ha a földön "ágyazok" meg magamnak)

Farkas, Gren:
Érkezésetek után két napot töltötök a városban különösebb feladat nélkül. A második nap estéjén kapjátok a hírt Hyastól, hogy éjjel dolgotok lesz. Körülbelül ezzel egyidőben egy a nagyúrra nagyon hasonlító, de idősebb férfi érkezik a fogadóba, és egyenest a nagyúr szobája felé veszi az irányt.

Gren:
Te azt a feladatot kapod, hogy Alysiummal és még néhány emberrel együtt elkísérd a nagyurat, és vissza.

Farkas:
Te azt a feladatot kapod, hogy míg távol van a csapat maradj Vyliával, és tartsd szemmel.

Gren:
Éjközép előtt egy órával hintó érkezik elétek a fogadóba. Te, Hyas, Alysium, és a nagyúr és a vendége beszálltok, és ahhoz a nemesi házhoz visznek titeket, ahol az újév napján jártatok már. A kastély udvarára érve egy szolgáló megy elétek, aki levezet titeket egy pincébe. (Gyanítod, hogy innen indultatok a múltkor is.) A helységben négy sötétruhás férfi, és három szürkecsuhás alak (ebből kettő nő) van jelen. A sötéruhások öltözete nagyon hasonlít, és az alkatuk is, a hajukat is ugyan úgy hátrafogva hordják, a fegyvereik is egyformák: egy-egy keresztvasnélküli hosszú és rövid penge. Ha az arcuk nem különbözne, vagy hátulról néznéd őket nem tudnád megkülönböztetni melyik-melyik. A csuhás férfiban azt a papot véled felfedezni, aki egyszer a sötétségből kilépve érkezett hozzád és Farkashoz, ő volt az, aki félig-meddig meggyógyított a banditákkal való harc után. A két nő fiatalnak tűnik, de amúgy semmi különöset nem látsz rajtuk.

Alysium:
A szokott módon érkeztek meg a pincébe. A már látott emberek várnak ott titeket. A sötétruhások kifejezéstelen arccal néznek rád, a pap mosollyal üdvözöl, mint ahogy az a papnő is, akivel nemrég találkoztál a szentélyben. Alysa láthatóan tudomást sem vesz az érkezésedről, arckifejezése hideg és zárkózótt.

Alysium, Gren:
A nagyúr röviden szól a várakozókhoz, majd a két papnő nyit egy-egy átjárót nektek, amin libasorban áthaladtok. Átjutva a túloldalra egy kamrában találjátok magatokat. Pár perc múlva egy magas középkorú kyr férfi lép be a helyiségbe (Alyisium: te múltkor már láttad ezt a férfit), a nagyúr odaszól valamit Hyasnak, majd ő meg a vendége a távozik a kyr férfival.
- Itt kell várakoznunk - mondja nektek Hyas.
Körülbelül egy óráig ácsorogtok a kamrában, mikor visszatér a nagyúr karjában egy látszólag alvó, rövidhajú kislánnyal, aki furcsa módon nagyon hasonlít a nagyúr kisfiára. A nagyúr mögött az este érkezett vendég lépdel.
A fogadóba úgy juttok, vissza, ahogy ide érkeztetek.
A fogadóba érkezésetek után a nagyúr és a vendége bevonulnak a nagyúr szobájába.
Visszatértetek kor Hyas csak annyit közöl veletek:
- Még két napig kell, hogy az úrnő megérkezzen, a harmadik napon indulunk.

Ki mit tesz, tervez az indulásig?

Bár furcsálom a történéseket, de egy szóval sem említem a Nagyúréknak. Valamelyest hozzászokom lassan, hogy nem mindig érzthetőek számomra a dolgai.
amíg a fogadóban vagyunk megszervezem az őrséget (1 fő mindig ébren a folyosón a Nagyúr ajtajától nem messze, figyelve mindenre) és próbálom magam felkészíteni a továbbiakra. Mikor nem vagyok őrségben akkor pihenek, gyakorlok és gyakran ellenőrzöm a lovakat is, megfelelően kipihenjék magukat. Napi 1-2 órát a fogadó udvarán (ha van) futtatom a lovakat és gondosan ellenőrzöm a felszerelésünket (köztük a lovak patkóit, szerszámaikat stb). A lehető legjobb formámban akarok lenni mikor elindulunk. Aki esetleg figyel észreveheti, hogy a lovak gondozása közben gyakran mormogok magamban és a szobámban is sokat imádkozom gyakorlás és pihenés közben.

Hah, Bajnoknak való feladat ez. Alaposan szemmel tartom Vyliát, jól kipihenem magam, nagyokat alszom, közepesen edzem, rendszeresen étkezem, no meg persze vigyázok a Nagyúrra. stb.

Többeiktől (Gren, Hyas, Alysium) érdeklődöm, hogy mi van az úrnővel, meg a lurkájával, meg hogy mikor lesz az indulás.

Egy közös kajálásnál kicsit megfaggatom a hosszúfülű cimbit, mi történt vele, még mi magunkat és lovainkat sem kímélve hajtottuk a vadat.

Amikor belépünk a pincébe és meglátom Alysát magamban öröm árad szét, ám hűvössége láttán örömöm lelóhad, mindenkit üdvözlök, a pap és a papnő felé némi mosolyt mutatva, de láthatóan nem megy. Alysát is üdvözlöm - és bár legszívesebben odamennék hozzá, nem teszem - bár nem várok tőle reakciót. A küldetés alatt igyekszem a feladatom elvégezni, bár kissé szétszórt vagyok, de igyekszem mindig összeszedni magam.

A hátra lévő 2 napban szinte használhatatlan vagyok, azon kívül, hogyha őködni kell, leginkább távol vagyok mindenkitől, lent a tengerpartot koptatom Foltossal. Látszólag senki és semmi nem érdekel, alig eszem.

Farkas kérdésére, röviden és tömören válaszolok, miután hosszas gondolkodásnak tűnő révedésemből visszatérek:
- Hát hozzátok képest azt hiszem semmit, mindössze csak a lábam lógattam, majd Gren felé pillantok és folytatom, azt hiszem talán ezért nem kerültem komolyabb veszélybe - a modatok hűvössek, utána inkább egyedül vagyok, csak akkor veszem rá magam a dolgokra, ha éppen valamit kell tenni, például az őrködés, többet vállalok az őrködésből terelve gondolataimat.

Alysium szavaira kissé elmosolyodom, majd felé emelintem a (ezúttal, mivel szolgálatba megyek, csak kútvízzel teli) korsómat:
-Akkor lehet, hogy mostanól vigyáznod kell magadra. Elvégre megint együtt vagyunk. - magam elé a korsóba még mormogok eléggé jól hallhatóan: "Egy elf akinek egy törpe a balszerencse talizmánja, hehe.. ezen még századokig fognak neveti a tárnákban.."

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 11. napja, a Vöröslunír órája

Az úrnő, két férfi kíséretében megérkezik a fogadóhoz. A kísérők megvárják, míg az úrnő bemegy az épületbe, majd távoznak. Az úrnőnek láthatóan nincs baja, de fárdtnak, és elgyötörtnek tűnik. A fogadóban rögtön a nagyúr szobája felé veszi az irányt, majd ételt hozat magának. A nap folyamán nem kerül elő a szobából.
Ezen a napon Hyas elmegy batárt venni, mivel a régi kiégett.

Másnap későn ébredtek, és némi készülődés után útnak indultok. A batárban szokás szerint a nagyúr, a gyermek, és az úrnő ül.
Ki hol helyezkedik el?

Hátul haladok a batár mögött. Igyekszem fedezni és figyelni a magunk mögött hagyott tájat, időnként lemaradok 8-10 ló távolságnyira, kicsit alaposabban körbenézni, hátha van valami gyanús.

Az Úrnőt köszöntöm, mikor megjön és bocsánatát kérem, amiért nem sikerült kiszabadítanunk.
Az induláskor a batár bakjára kapaszkodom fel (ha nem ül senki a hajtó mellett, Hyas hajtja a kocsit) és a fegyvereim készen tartva (kétkezes a lábaim közt, harcra készen, a rablóktól szerzett láncing mellettem a bakra terítve.) főleg előre és balra oldalt figyelek. Stancil-t megkérem, hogy a batár hátulján ülve jobbra és hátra figyeljen.
A batárhúzó lovakon kívül megmaradt "szerzemény" lovakra elsősorban élelmet pakolok. Szürkesörényre a cuccom nagy része kerül. A lovakat hosszú vezetőpányván a batár mögé kötöm.

Megkaptam a javaslatokat köszönöm. Egyértelműen látszik belőlük, hogy közös időpont és kockadobálás nem lesz. Marad a freestyle.