|
Az Atya kérdésére csak annyit válaszolok:
- Tegyen próbára, ha gondolja. |
Sok múlhat a famorunk kiállásán és képességein, ha a sors egy toroni famort sodor elénk, csak ő védheti meg obsor kasztú társainkat. Az élet és különösen az égiek szeszélyes terveinek helyzeteit nehéz előre kiszámítani, így mindenre én sem gondolhatok. De ha maradunk ennél a megoldásnál, akkor el kell majd a gyakorlás mind egyéniben, mind csoportosan.
|
- Igazából én sem védhetem meg őket, ha vétenek a szokások vagy illem ellen. Az ő testi épségükben bármely magasabb kasztú kárt tehet, a gazdájuk engedélye nélkül is, ha elég nyomos okot adnak rá. Az obsorok élete Toronban alig ér valamit. Az én hitelességem abban segít, hogy ok nélkül ne báthassák őket, valamint teljes védetséget jelent önnek és Feranak, mivel őnök beszélik a nyelvet. Meríín és Ishar esetében az lenne a legcélszerűbb, ha némának tettetnék magukat, mert azzal ha a helyiek tudtára adják, hogy nem beszélik a toronit, obsorrá nyilvánítják magukat. Persze ebben az esetben még mindig megoldást kell találni arra, hogy megértsék a nyelvet. Elvégre ki hinné el, hogy egy süketnéma harcosnak bármi haszna lehet.
|
Egy obsor élete nem csak játék és mese Toronban, de egy famor obsora valamivel nagyobb védettséget élvez, főleg ha ott van ép a közelben (félmosoly). A süketségre és a némaságra meg ott vannak a kézjelek, azokkal lehetne operálni.
Hmmm...szerintem túl nagy a kockázata ennek a bújócskának, pillanatok alatt lebukunk. Már egy sima pietor is "rendet rak" köztünk, ha Ryel ép nincs velünk, már csak a nyelvi korlátok miatt is. Dhar puszta megjelenése felkelti az érdeklődést, biztos többen lesznek kíváncsiak rá, mint egy átlagos gladiátor obsorra. Lehet jobb ötlet lenne, ha különös, egzotikus foglyoknak lennének álcázva, akiket rendelésre viszünk és a hajuk szála sem görbülhet a szerződés miatt. Ishar és Meríín pedig lehetnek külországi "megbízható" testőrök, hisz nem toronból érkezünk. Hmmm...akárhányszor csak bele gondolok, megannyi lehetőséget látok, ahol lebukhatunk újra és újra....(fejcsóválás) |
- Az egzotikus rabszolga ötlete jónak tűnik - biccentek elismerően az Atya felé.
- Mindenre nem tudunk előre felkészülni, de ami tőlem telik meg fogom tenni. Még van, amit el kell rendeznem az utazással kapcsolatban, holnap már többet tudok mondani a részletekről. Megfelel, ha akkor folytatjuk a megbeszélés ezen részét? Ha igen, akkor talán mesélhetne nekünk a toroni szokásokról. |
Köpenyt szerezni nem probléma, hanem idő kérdése. Amennyiben van elegendő időnk, én tudok csinálni.
Amúgy a toroni nylev fordítása se lehet gond, ha lehet velük tudati úton kommunikálni, akkor elég ha a közelükben van valaki, aki ezt meg tudja oldani (és itt rákacsintok a vén csontra). |
- Mind szép és jó, de az egzotikus gladiátor/rabszolgának is kell valami úton-módon kommunikálnia, és nálam a tudati úton való kommunikáció sem működik. Ezen kívül reménykedem, hogy a pajzsom, bökök a fejem felé nem fog leleplezni... - itt egy kicsit elgondolkodom, mert fogalmam sincs, hogy tehetnék ezt, de mindenféleképpen számításba szeretném hozni.
- Most pedig valaki mesélne nekem ezekről a szokásokról, mert gondolom a rabszolga is kommunikál valahogy, vagy legalábbis érti, amit mondanak neki, de nekem semmiről nincs fogalmam, így nehéz az alkalmazkodás és megérteni is bármit, amit majd karattyolnak nekem - fejtem ki aggájaimat. |
Feran a vita alatt csak csendesen bólogat. " Lám-lám csak megérte így összválogatni a csapatot" - olvasható le az arcáról.
Bocsánatos, de nem vagyok toppos. :( Ha tudok leszek naponta párszor, de ígérni semmitsenem :8 Ma is bealudtam egy üziírás közbe gép előtt :( |
Dharhoz fordulva:
- Ha Gil neked és Tömzsipörölynek tud olyan köpenyt készíteni, mint az övé, akkor már csak azt kell megoldani, hogy csendben tudjatok mozogni. Gondolom ez neked nem okoz problémát. De úgy is meg lehetne oldani a dolgot, hogy a köpenyt viselve az egyik batárban utaznátok, megfelelő kísérettel, aki érti a nyelvet. A pajzsaiddal kapcsolatban annyit, hogy tényleg hátrányt jelent, hogy így nem lehet üzenni neked, de lehet hogy Gil ezen is tud segíteni - nézek kérdőn az elfre. Nos esetleg le tudom rombolni a pajzsait és feltenni egy másikat. |
Gilhez fordulva:
- Gil remélem olyan köppenyt tudsz csinálni amiben én is elférek rendesen. Jó les nekem a batáron való utazás köppenyben, márha a köppenyes tervet választjuk. Legalább megismerem a környéket és megláthatom, hogyan viselkednek ebben a bizonyos Toronban, bár úgy érzem, hogy nem fog tetszeni, amit látok... Mint mondtam csak idő és hozzávalók kérdése. |
- Nos egyenlőre még időnk van tervezgetni, de én arra gondoltam, hogy mint egzotikus fogoly(ok) esetleg ketrecbe kellene őket "rejteni" az utazás idejére, hisz akkor a pajzs, beszéd, ésatöbbi probléma is mellékes. A ketrec ezúttal őket is védené főleg.
Gilnek: - a szellemnyelv néha körülményes és lassú, és Dhar-nál problémás is. Hmm, én a szellemnyelvnél gyorsabb és pontosabb beszédformát nem ismerek. - Nos lehet ez is furán fog hangzani, de egyes varázslók képesek az élőt kővé változtatni, vagy átváltoztatni más milyenné, vagy lekicsinyíteni, ami szintén egyfajta megoldás lenne, márha ha Gil képes erre. (itt kérdően nézek reá) Sajnos nincs elég időnk és lehetőségünk arra, hogy nekiálljak mindenkin letesztelni milyen fából is faragták, így szerintem az átváltoztatást egyenlőre felejtsük el. - mondom ezt mosolyogva |
- Ezek szerint vagy a ketreces vagy a köpenyes változat valószínű. Mint említettem holnap többet tudok majd mondani az utazás részleteiről. Lehet addig érdemes lenne átvenni a toroni szokásokat általánosságban. Atyám, lenne kedve mesélni nekünk erről?
|
Jó rendben, várjunk a részletekkel holnapig. Mesélek este Toronról, hogy rendelkezzetek a kellő ismerettel, de ne raboljuk el az időt a naptól. Mesélni egy gyerya és egy jó bor mellett is lehet késő estig, most inkább élvezzük az utaztást.
|
- Este nem érek rá, de gondolom ön nélkülem is kiválóan tud mesélni a többieknek. Ha senkinek nincs további felvetése, akkor lehet befejezhetjük a megbeszélést mára.
|
Feran csendesen, magában gondolkozva hallgatja a beszélgetéseteket. Mikor Ryel már befejezné megszólal:
-Nos úgy tünik lesznek még vitáink, de a jelek szerint lassan leszűkül a cselekvési kör. Személy szerint megbízom Ryel képességeiben, hogy tökéletesen játsza a famort. S ami azt illeti vannak kellő kapcsolatok mik lehetővé teszik - bonyodalmak árán ugyan - de hogy mások is elimerjék annak. Például egy kissebb család sarjának. Meglátom mit tehetek ez ügyben. A szellemnyelvel kapcsolatosan még annyit Atya, hogy Íshar és Meríín ugyan képes egy ideig azon kommunikálni, de nem túl sokáig és nagy erővesztés árán. Mindenesetre holnap reggeltől mindenkinek tartunk oktatást a nyelvből és a gesztusokból. |
Ha senkinek nincs semmi mondandója, akkor elmegyek, és szétnézek a hajón, eddig úgy sem volt alkalmam.
|
Ryel: A hajón szétnézve úgy véled szerencsétek van az idővel és a hajóval is. Amennyire meg tudod ítélni a legénység roppant hozzáértő és emellett különös figyelemmel kezel téged. Bárkivel találkozol, az legalább fejhajtással köszönt téged. A kapitány megkérd mikor meglát:
-Óhajtja, hogy kísérjem a fedélzeten? Többiek: Tömzsipöröly nagy sóhajjal szólal meg: -Ha az úrnak nincs ellenére némi felkészülés után megkezdhetnénk a felkészítést. |
Elfogadom a kapitány ajánlatát. Mikor a konyha előtt megyünk el, bemegyek, és kérek egy almát a lovamnak.
|
Ryel: Kapsz almát a lovadnak. Az állatokhoz érve te is megállapítod, hogy elég kényelmesen vannak ellátva és a helyzetet jól viselik.
|
Feran napközép előtt egy órával bekopogtat Ryel-hez, egy tekerccsel a kezében.
Ebédtájékban kerülök elő a kabinomból Ferannal, aki egy tekercset szorongatva kísér el az étkezőig. Az étkezőben elég sokan vannak, de kaptok üres asztalt. Az ebédlő matrózok, mintha kissé feszengnének valamiért. A kapitány kissé nyugtalan arccal kukkant be az ebédlőbe majd megy tovább. |
- Valami probléma van? - kérdem meg az egyik matrózt.
|
A matróz kissé összerezzen mikor hozzászólsz. A közelben ülő másodtisztre pillant. Az biccent egy parányit. A matróz kissé megnyugszik és hallkan szól hozzád, szemlesütve:
-Rossz szelek jönnek Úrnő, valami rossz készül és annak a szélét érezzük már sokan. |
Szabad időmben I.-t Vagy M.-t keresem és folytatjuk tovább a tanulást, ha idejük engedi. Ha Dhart unatkozni látom, akkor szóba elegyedem vele, mert lenne pár apró kérdésem vele kapcsolatban.
Láthatóan sem Íshart, sem Meríínt nem zavarja az út és nincs semmi dolguk. Szívesen beszélgetnek veled és órákat töltötök tanulással. (közben jegyzetelsz?) |
Atya: - Valami baljós előérzeted támad. Mintha változni akarna az idő rosszra (öreg csontjaidban érzed enyhe nyilalások meg ami a korral jár )
Gil: - A szélből érzed, hogy valami változni fog, de nem ismered annyira a tengert. Inkább az nyugtalanít, hogy az általad megismert emberek egyre nyugtalanabbak. Dhar: - hullámokban tör rád az idegesség. Mintha másnap harcolnod kellene és a bőröd bizsereg belé az előérzettől. Íshar és Meríín teljesen nyugodtak, csak furcsálkodva néznek néha az idegeskedőkre. Tömzsipöröly elővesz a tartókból egy rakat tengerészkardot, meg a saját fegyvereit és élezni kezdi őket. Gil és az Atya úgy vélekednek, hogy az idegességét palástolja munkával. |
Az alap helyzet az, hogy minden este (elmaradása esetén amint lehet) leírom a nap tapasztalatait. Ha megfelelőek a körülmények, akkor tanulás közben is jegyzetelek (pl szótár készítés) de ha mostohább, (pl lovaglás közben) csak szóban beszélünk róla, majd este összefoglalóan (ha kell emlékfelidézés diszciplínát igénybe véve) jegyzem le.
Egész szép szótárad jött már össze, lassan képes lennél törve és egyszerüen, de folyamatosan Íshar-ék nyelvén beszélni. Én már megtanultam hallgatni a megérzéseimre, így miután meggyőződöm, hogy más is érzi, összekészítem cuccaimat egy esetleges gyors indulásra, de mindenképpen lerögzítem a kabinban. (a kisláda mindig a legnagyobb figyelmet és védelmet élvez ilyenkor) Pakolás és a dolgaid lerögzítése közben észreveszed, hogy a hajón majd mindenki hasonló dologgal foglalkozik. Nem feltűnően, de észrevehető, hogy lerögzítenek mindent alaposan, ugyanakkor a fegyvereket is ellenőrzik. |
Sietve fejezem be az evést, mintha hirtelen fontos dolgom támadt volna, majd igen szapora léptekkel iparkodok vissza a kabinomba.
|
A rossz előérzeteket próbálom palástólni, de nem nagyon megy. Leteszem a cuccaim a kabinomban, a fegyvereket is és magamhoz veszem a kést, mivel eszembe jut a fogadóban az öregek intelmei, majd felmegyek a fedélzetre és körbenézek, látok-e valami "vihar" képződményt.
Közel-s távol csak pár kósza felhőt látsz az égen. A szél friss és gyorsan repít titeket észak felé. Semmi veszélyeset nem látsz, de valahogy érzed a baj közeledtét. A matrózok a késed láttán elégedetten biccentenek. -Jófajta penge - szólít meg az egyikük - tekerj a nyelére kétannyi zsineget mint a karod és kösdd az övedhez. Úgy biztos nem hagyod el. |
A délután folyamán egyre fokozódik a feszültség.
A délután közepén a láthatáron délről felhőfalak tünnek fel és alattuk fehéren villog a tenger. A legénység viszont örömmel fogadja a vihar közeledtét, eddig bizonytalanok voltak, most már látják az "ellenfelet". A hajó minden vitorlája a szélbbe feszül ahogy próbálja minél jobban elhúzni a viharral való találkozás idejét. A kapitány a kormányos mellett állva nézelődik hátrafelé és odaszól a távolt vizslató Gil-nek: -Most meglátjuk méltóak vagyunk e a hajónk nevére. Megpaskolja a kormányállás fáját: -Gyerünk Viharmadár, szárnyallj! |
Úgy teszek, ahogy mondták, keresek valamit, amivel ezt véghez is vihetem. Kicsit még fürkészem a vihart és addig a fedélzeten leszek, amíg nem lesz túl veszélyes és azt nem mondják, hogy menjek le.
Egy martóz ad neked egy kis guriga ínből font zsineget. -Ami maad azt tedd el, jól jöhet még, erős és sokat kibír. De ha a nyakadra tekeredik az már régen rossz neked. A szél egyere erősebben fúj, hamarosan fehér tarajat növesztenek a hajó körüli hullámok. A fedélzet egyre jobban ing, de még bírod. |
Levonulok a kabinomba és meditációba, majd imába fogok.
A kabinodba benéz egy matróz, ellenőrzi a lámpást és figyelmesztet, hogy ha elkiáltják a vihart akkor oltsdd el azonnal. Az ágy fal melletti részéről erős bőrszíjakat hajt előre: -Ezekkel bekötheti magát az úr, hogy ne dobja a fallnak a billegés - mondja és megmutatja a szíjjakat összefogó csatot - Egy nyomás itt és kiszabadul. Kipróbáltatja veled, hogy érted-e aztán megy tovább a többi kabinba. |
Két órával később már a vihar szélén száguld a hajó. A legénység elcsípet beszélgetéséből úy vélitek az est leszálta körül tör rátok az igazi vihar.
Feran Ryel kabinjába siet, majd pár perc múlva a kormányoshoz és a kapitányhoz megy. A beszélgetésüket csak Gil hallja. -Keletnek kell fordulnunk amennyire csak lehet és keletnek tartani mindaddig míg lehetséges. A kapitány és a kormányos kérdő tekintettel néznek rá: -Van valami külön oka amiért erre kér minket uram? - kérdezi a kapitány, amennyire a vihar engedi hallkan. -Az életetet múlik rajta és a hajó. - Feran mélyen a szemükbe néz egy fél percre. A kapitány a kormányos felé pillant és az abban a pillanatban kiabálva utasítja a legénységet: -Fel tohonyák, keletnek fordulunk, készülj és vigyázz a kötelekre! Kormányoldal őrsége az árbócokra! Vitorlákat viharra kúrtitani! Vagy fél percen át a hajóban lévők lábdobogást, rohangálást hallanak néha kiabálással megtüzdelve. Dhar ésGil a fedélzeten látják az első pillantásra zűrzavaros rohangálást. A matrózok, mint a legyek mászkálnak az árbócokon. Egy perc múlva a "Készen, Készen!" kiáltások szállnak a hajón végig. -Fordulááás! - üvölti a kormányos és eltekeri a kormányt a segédeivel. A hajó recsegve, ropogva fordul új irányba (jobforduló) Az Atya még éppen meg bír kapaszkodni a tartószíjakban, mielőtt fejjel a falaknak esik. Ryel tíz körömmel kapaszkodik a kabinjában a kapitányi székbe. Gilutánozza a kapitányt és a kormányállás oldalánál kapaszkodik Feran-nal együtt. Tömzsipöröly nagy zajjal vágódik a szerszámraktár falának ahova az utolsó kalapácsokat vitte vissza. Íshar és Meríín, arcukat a szélbe merítve állnak a hajó főfedélzetén és a főárbóc körötti kapaszkodókötélbe fogódszkodnak csak fél kézzel. Láthatóan élvezik a vihart. |
Kicsit meglepődve veszem, hogy irányt változtatunk, de nem tanúsítok neki jelentőséget. Feranék tudják, hogy merre akarnak menni és mit akarnak csinálni. Egy ilyen helyzetben végre alkalmam van megnézni, hogy ki mit csinál. Próbálok 1-2 embert szemmel követni, közben figyelni, hogy sehol ne legyek útba, ha kell az ügyességem és gyorsaságom is használom. A vihar felfrissít, mélyeket szívok az esős illatú levegőbe.
A dülöngélő fedélzeten szükséged is van az erődre és a gyorsaságodra. Sikerül jól megkapaszkodnod és nem dőlsz el, nem is vágódsz neki semminek. Arról, hogy mennyire váratlanul jöhetnek a dőlések az győz meg leginkább, hogy olykor még a matrózok is elesnek miközben futva igyekeznek a feladatuk végezni. Tömzsipöröly hevesen káromkodva, kék-zöld foltokkal tarkítva megy el melletted a palánkba kapaszkodva. Könnyű sisakján jókora horpadás tanuskodik a leeső tárgyak veszélyeiről. Nagyjából ki tudod venni mivel foglalatoskodnak a matrózok, de magadban hálát adsz az isteneknek, hogy nem neked kell az árbócok csúcsvitorláin kurtítanod, egy szál vékony kötélen állva tucatnyi öl magasban és összevissza himbálódzva a tenger felett. Nagyot nyelsz, mikor az egyik matróz hajszál híjján leesik a főárbócról |
A vihar másnap hajnalig tombol teljes erővel körülöttetek. Napkelte előtt kicsivel elcsendesedik és lassan kisimul a tenger. Az éjszaka egyikőtök sem tudott aludni és rendesen megfájdult minden tagotok az állandó kapaszkodás-dobálódzástól.
Ki mit tesz a vihar elültével? |
Alszok......
|
A hajón:
A legénység fáradtan, de örömmel lát neki a károk kijavításának. A hajó papja a sérültekkel és a kissebb vízebetörésekkel foglalkozik. Sok kötél elpattant és némelyik vitorlarudat is cserélni kell. Összesen két matróz veszett oda a viharban, értük a bekötött fejű kapitány mond imát a legénység egy részével együtt, de a közben dolgozó tengerészek ajkáról is hála és könyörgő imák szállnak az istenekhez. |
A fáradság hatalmas erővel vonz az ágyam felé. Körbejárom a hajót, hátha kelhet a segítségem, de után irány az ágy (ha hagyják akkor 8-10 óra alvás).
A hajón többtucat sérült van, többnyire zúzódások, pár törés. Láthatóan a hajó papja és a legénység is nagyon ért a kezelésükhöz. Segítesz ellátni a sérülteket, elsősorban a törött csontokat forrasztod össze. A hajó antoh papja hálás a segítségedért és megköszöni, csakúgy mint a legénység tagjai. A pap így a vízzel többet tud foglalkozni és gyorsabban haladnak a javítások. Két óra múlva zuhansz az ágyadba. |
Átélve a vihar újabb élményekkel lettem gazdagabb. Segítek a fedélzeten a sérülteknek, a paphoz sietni, körpillantást veszek a többiekre közölünk, már ahová betudok menni, illetve kopogok, hogy beengedjenek, érdeklődök, ha nincs semmi, akkor a segédkezés után egy jót étkezem, ha tudok így a nyugodt tengeren, majd egy kicsit ledőlök, ha nincs szükség rám.
Az Atyát a fedélzeten szorgoskodva találod. Gil valamit varázsol, arra tippelsz a vizet tartja a hajón kívül. Tömzsipöröly a kovácsműhelyke felé tart kék-zöld foltokkal borítva, de vidáman. A tengerészek megkérnek, hogy segíts nekik kicsit és jó fél óráig hordod ki a kötéltekercseket a raktárból. Aztán jókora adag ennivalót kapsz (friss étel nincs, a szakácsok csak most kezdenek hozzá) kenyeret, sajtot, tegnapról sült húst és vizet. Feran-t épp csak megpillantod mikor Ryel kabinja felé tart egy gyógyfüvektől illatozó tálkával és némi kötszerrel. -Ryel kissé megzúzta magát, de nem vészes, közli veled. Íshar és Meríín látszólag sértetlenül úszta meg a vihart és most a martózokkal együtt szorgoskodnak. Feltűnik neked, hogy teljesen természetesen mozognak az árbócok kötelein és mindenféle utasítás, segítség nélkül cserélik ki a sérült köteleket. |
Napközép után néhány órával kerülök elő a kabinomból, és az étkezőbe vonulok. Megebédelek, és várom, hogy előkerüljenek a többiek, hogy folytathassuk a megbeszélést.
|
Segítek a hajó javításában, akár mágiával is, valamint megpróbálom kifürkészni, hogyan keletkezett ez a vihar.
A mágiád segítségét kérik elsősorban. A hajó törzsén elrepedt palánkok javításában, tömítésébn és két helyen a cseréjében segítesz. Erőfalakkal rekeszted ki a vizet míg a sérült részeket javítják. A kérésekből és a veled gyorsan összehandolódó tengerészek viselkedéséből rjössz, hogy többször használtak a sérülések kijavításakor hasonló mágiákat. |
Napkelte után nem sokkal a fedélzeten levk (Atya, Gil, Dhar) arra figyelnek fel, hogy a tengerészek vidám zaongása elnémul és mindenki egyfelé néz ki a hajóból.
A vizen rengeteg deszka és roncsdarab úszik. Egy jókora törött gerendába kapaszkodva egy holtestet láttok (csak a felsőtete van a gerendán, a csípőjétől lefelé hiányzik a teste) fehér, görbült kezekkel kapaszkodik a fába. A mellkasán fókairha mellény, rajta arannyal hímzett ágaskodó Harida képe. -Voltak akik nem voltak olyan szerencsések mint mi. - morogja az egyik matróz Dhar mellett. A tengerészek hallkan imát mormolnak a szerencsétlenül járt hajóért, mikor az egyikük csáklyával közelebb húz egy törött rudat, megnézi aztán egy hördüléssel visszalöki. Felrobog a főfedélzetre és a szédlgő kapitányhoz fut.: -Nem a vihar volt a vesztük. Naftaégés van a felsősudár rúdjuk maradványán. A kapitány szitkozódva ad parancsot a felkészülésre. A nem létfontoságú javításokat végzők a figyelőkosarakba és a fegyverekhez rohannak. A hajó perceken belül lobogó őrlángú naftavetőkkel és felkészített hajítógépekkel halad a vizen. Ki mit csinál ezalatt? Bosánat, de ritkás bekukk, holnap pedig idénre el, úgyhogy előre is Kellemes Ünnepeket Mindenkinek! De addig még leszek! :) |
| All times are GMT +1. The time now is 12:43. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu