|
edu versei:
Vonatok Vonatok jönnek lázas ég alatt. Hajnal van, furcsa, fáradt és beteg. Sovány keze a láthatárba túr, Karján vöröslő átvágott erek. Vagon tetőkön vándor madarak Pihegnek, rongyos tollaik között. Mögöttük régen elmúlt már a nyár, Előlük minden messze költözött. Párát lehelnek mocskos ablakok, Tűnődve néz a készenléti fény. A büfékocsi lágyan imbolyog, Asztalra dől a hallgatag remény. Poharában még néhány csepp ital, Nyitott szemében minden ködbe vész. Szíve a sínek ritmusára jár, Átutazik csak. -Ennyi az egész. Cipőjét húzza a most ébredő, Nyújtózik, ásít, bőröndben matat. -És megyünk tovább menetrend szerint, Vonatokkal a lázas ég alatt. Így simogatlak A Karácsony nem hozott havat, De nekem még tavalyról maradt A hűtőben, a levesek mögött, Majd összeszedem szépen délelőtt. -És gyúrok olyan hógolyót Neked!- -És megdobom a csillagos eget, Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon, Olvadjon el, ahogy a fájdalom. S ha letörlöd, kezemhez ér kezed. -Így simogatlak utoljára meg… Emlékezz! A konyha volt a tengerünk, - Emlékezz! - Hunyd le a szemed! Hogy hullámzott a kockakő, S az asztal lapja kis sziget. Mi feküdtünk a homokon És felettünk a lámpafény, Naplementéről álmodott A plafon végtelen egén. S a félig nyitott ablakon Bejött egy vitorláshajó. A tűzhely felől fújt a szél, A mindent-mindent ringató... - Így nyaraltunk sok éven át És ragyogott a kis sziget! Kezünkhöz úsztak esténként A felmosórongy-delfinek. |
Ákos - Nagyvárosi angyal
Most ez kissé hangulaton talált:o
Ákos - Nagyvárosi angyal Nagyvárosi angyal Újra téged küldött az Ég Bár fárad a szárnyad Tudod, hogy nem pihenhetsz még Pusztítsd a káoszt Ez a szerep, amit rádoszt Minden küldetés és bevetés Veled az anyagot hívja a szellem Veled a gazembert hívja a jellem Veled az igaz hívja a hazugot Veled a csalót hívja a becsapott Te vagy a hírnök és te vagy a hír Az egyetlen, aki ennyit bír (Egyszerre hírnök és hír) De benned minden összetörhet Ha egyszer durvábban érsz földet A sorsodról a véletlen is dönthet Az égre itt a mélység válaszol Nagyvárosi angyal A posztod soha el ne hagyd Te a magánynak és a fénynek Katonája vagy A munkádat végzed És a munkád végez veled De jössz majd újra meg újra Ne feledd (Jössz majd újra meg újra, ne feledd) De benned minden összetörhet Ha egyszer durvábban érsz földet A sorsodról a véletlen is dönthet Az égre itt a mélység válaszol |
A Katona
Akkoriban még írogadtam. Csak nemrégiben kezdtem őket gépre vinni. Bízom benne, hogy érdemes lesz az előző mester alkotások között:) :)
Használati útmutató: Nem nagy versek, sőt soha nem akartam hogy versre v. bármi másra hasonlítson mivel nem vagyok költő és az ismereteim is gyérek, hogy közelében legyek az igazi versíráshoz. Ezek azért születtek, mivel inkább kiírtam magamból a dolgokat, mintsem azok egyenek meg engem élve :) A Katona Kit látok ott a dombon ? Igen Ö az! A Katona a Harcos! Termete, mint a sudár tölgyfa Ereje a medvével vetekszik Szeme oly éles akár a sasé Igen ő a harcos. Küzdött távoli tájakon A király pártján És küzdött saját hazájában A nép oldalán. Volt, hogy igaz ügyért emelt kardot De volt, hogy drága kincsekért hadakozott! Volt a mag ura És mások szolgája. Harcolt ezernyi tájon Kiérdemelt ezernyi címet! Volt mikor rettegték nevét és erejét! Mára már csak az emlék A kard és a sok sebhely maradt. Háta meghajlott, arca megráncosodott haja, szakálla télbe öltözött És a harci tűz is régen kialudt. Igen a Katona a Harcos megvénült! Ott áll a dombon és a távolba néz De mit látok?! Könnycsepp az ott a szemedben?! Miért sírsz? Te akartál hőssé válni! Talán vénségedre akarsz földtúróvá lenni? Nem akartad te soha az ekeszarvával tenyered feltörni, Sem a papírt és a tollat koptatni. Vagy talán a család és a gyerek után sírsz? Na igen ezért sírhat a lelked. Most már mindegy, Te választottad ezt az utat, Inkább menj le a kocsmába és ne búsulj ! Igyál egyet és mesélj sok száz kalandos történetet! 2002.12.16 |
Ez még csak egy piszkozat, címe sincs, de olvassátok el. Remélem tetszik legalább az ötlet.
Hajnal volt, sötét hajnal volt, felettem halkult az égbolt. A vihar elült, csend honolt, a tengerpartra homály borult. Halk morajlás, a távolban egy árny, vagy inkább hasonmás, gyönyörű alak, nem vitás, egyszeri szépséges látomás. Angyali leány, csodaszép, a szeme, mint a kéklő ég, s ahogy felém közelít, szőke fodros haja megszédít. Ahogy az első napsugarak a víztükrön megcsillantak, eltűnt a szépséges álom, remélem, egyszer megtalálom. |
MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ
József Attila Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik, Világtalan angyalaink játszogatnak itt, Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima. És a dráma mindig mindig csak tragédia. És az ember, szegény ember csak lapul belül, Benn, magában s ezer arccal egymagában ül, Három láng nő homlokából, zengő, mély virág És zokognak, elzokogják a litániát: “Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek! Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek, Életünk az ember kedve, hanem hol van ő, Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?” És az ember, szegény ember, csak lapul belül, Feje körül zengő szavak villáma röpül; No most, no most fölszáll majd az igazi ima! És a dráma mindig mindig csak tragédia. Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság, Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul: Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!... Világtalan angyalaink sugárlábakon Átugranak a világi köntörfalakon, Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint. És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit, Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit, Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot! S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok. Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény, Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém, Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!... És a dráma mindig mindig csak tragédia. S elmegyek és másik jön és az is én vagyok: Elsiklanak talpam alatt sziklás századok - Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök? S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök. Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?... Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk. |
Lélekharang
Az elitélt feláll az ítélet kész. Bitófán várja őt a halál. A menet lassan megindul a templomból felhangzik a méla harangszó. Messzire elszáll a harangszó ott visszhangzik a rab fülében is. Ez az ő harangja a lélekharang. A halálraítélt magába tekint a múltját nézi, ezernyi keserédes emlék, melyek felvillannak és tovaszállnak. Minden lépés egy kondulás minden kondulás egy kép minden kép egy elhalasztott lehetőség. Menet megérkezett a bitóhoz, a harang is halkabban szól. A pap befejezi az imát, az elitélt bólint és a fejére csuklyát húznak. Deszka reccsen, kötél feszül, a lélek elszáll a csend marad. Örökre elhallgatott a lélekharang. 2003.08.05 |
Elmúlás
Szemed lecsukod, s álmodsz tovább. Életed egy keserédes álom volt csupán! De nagyszerű, mily nagyszerű Szemed lecsukod, s várod az elmúlást. Már nem félsz a haláltól, Várod. Volt mikor szenébe kacagtál Volt mikor elfutottál. Már várod a nagy Kaszást. Túl sok volt körülötted a halál, Oly sokan volta kiket saját magad eresztettél a földbe. Öreg vagy már Tested reszketeg, Szíved gyenge Lelked sem fiatal ! Öreg vagy és reszketeg. Zavar az ifjúság zsivaja Számodra a bor savanyú a méz is keserű. Már nem félsz Tudod, hogy nem távozol hiába. Ott élsz szeretteid szívében és lelkében. Bár romboltál alkottál is. Sötétből jöttél a világra S e világból a sötétbe távozol. Lecsukod a szemed, végre megpihensz ! E világból békével távozol 2002.12.12 |
1
Egy porszem a föld, száguldva forog, rajta hangyaként mászkálunk,
Mi lesz, ha leesünk? Hideg van és fázunk, mások szenvedése fáj nekünk Miért nem segíthetünk? Soha véget nem érhet, belefásulunk, a világ bánt Miért fáj? Létünk lángja ellobban, mint a gyertya, kihunyunk, Mi marad utánunk? Fájdalom vár, félelem és bánat, létünk végéig Miért éljük végig? Kicsik vagyunk, félünk vagy sem, elsodor a világ Miért tűrjük? /most az előbb csaptam össze gyorsan, nincs jó kedvem/ |
2
Kicsik vagyunk, útra kelünk.
Meddig érünk, miért tesszük? Kicsik vagyunk, bánt a világ. Hová fussunk, miért fáj? Elmegyünk egy békés helyre, Bámulunk szivárvány felhőre. Csoda vár, ha odaérünk, Színek örömét adja nekünk. Bánatunk feledjük végül, Végigéljük tündér-létünk. /még mindig nincs, de ez azért egy fokkal pozitívabb/ |
Quote:
Ilyeneket gyakrabban is összecsaphatnál! :) |
Quote:
ez a második versem :), ritkán érzek késztetést versírásra, csak ezért írtam be. láttam ezt a fórumot, innen jött az ötlet |
Quote:
|
Quote:
Tényleg jókat írtatok:) |
nem akarom elárasztani a fórunot, de...
biztos igazad van, a másikkal sokat küzdöttem, a szótagokkal, pl a "felhőre" eredetileg "vízesésre" lett volna, az szebb lett volna :(
az, amit idéztél, nagyon depressziós lett. nem adtam neki címet, de ha adtam volna, talán "Öngyilkosság" lett volna. de tényleg nem akarom elárasztani, szóval többet nem írok, és amúgy is hülyén néz már ki :) |
Quote:
2. én nem nagyon foglalkozom a rímekkel, ha nem rímel, hát nem rímel:rolleyes: 3. és írj csak nyugodtan, szerintem Cassandra nem offnak tekinti, ha megbeszéljük a verseket... :) |
Quote:
2. nem a rím volt ott a baj, hosszú lett volna 3. nem csak, mert talán off, hanem mert az én "versem", és olyan... gusztustalan valahogy, h beszélek róla. nagyképűségnek tűnik, mintha más, jobb téma nem is létezne számomra (pedig van! :D) /nyugodtan hülyézz le/ |
Ködös éjjel köszönt Rád a szilveszter, Most az egész világ egy új évet ünnepel. Legyen Boldog minden napod, s minden perced, Legyen az Öröm, s a Szerencse mindig a vendéged. Én így kívánok minden Hódítósnak Nagyon Boldog Új Évet.:) Csak, hogy ne váljon az idő martalékává.:) |
Gyerekek, nyugi.:)
Itt nyugodtan lehet versekről beszélni is, , maximum, ha nagyon a versek rovásáre megy, majd csinálunk neki külön témát.:) |
Quote:
|
Quote:
holnap=ma:D |
Quote:
|
Quote:
Csak az újévi versemtől kezdve bekerülőket már nem lehet jelölni.:) |
Gámentzy Eduárd
Lovaim visszatérnek Lovaim mindig visszatérnek, Nem tűrnek kötőféket, ostort! Keserű füveket legelnek, Tenyérből cukrot egy se kóstolt! -Visszatérnek, mert ők neveltek. Nem rabnak,…gyengének! –Szabadnak! S ha arcom kezembe temetem, Tudom sokáig úgyse hagynak! Eljönnek értem,…testvérükért, Hogy összerezzen az éjszaka, Ha meghallja a nagy dobogást, -Amikor indulunk haza! Felhők foszlott hátán taposva, /Parazsat viszünk eleségül, / Belerúgunk a csillagokba, -Úgy,.. hogy a Föld is beleszédül. |
Vonatok
Vonatok jönnek lázas ég alatt. Hajnal van, furcsa, fáradt és beteg. Sovány keze a láthatárba túr, Karján vöröslő átvágott erek. Vagon tetőkön vándor madarak Pihegnek, rongyos tollaik között. Mögöttük régen elmúlt már a nyár, Előlük minden messze költözött. Párát lehelnek mocskos ablakok, Tűnődve néz a készenléti fény. A büfékocsi lágyan imbolyog, Asztalra dől a hallgatag remény. Poharában még néhány csepp ital, Nyitott szemében minden ködbe vész. Szíve a sínek ritmusára jár, Átutazik csak. -Ennyi az egész. Cipőjét húzza a most ébredő, Nyújtózik, ásít, bőröndben matat. -És megyünk tovább menetrend szerint, Vonatokkal a lázas ég alatt. |
Emlékezz!
A konyha volt a tengerünk, - Emlékezz! - Hunyd le a szemed! Hogy hullámzott a kockakő, S az asztal lapja kis sziget. Mi feküdtünk a homokon És felettünk a lámpafény, Naplementéről álmodott A plafon végtelen egén. S a félig nyitott ablakon Bejött egy vitorláshajó. A tűzhely felől fújt a szél, A mindent-mindent ringató... - Így nyaraltunk sok éven át És ragyogott a kis sziget! Kezünkhöz úsztak esténként A felmosórongy-delfinek. |
Gámentzy Eduárd
Számok Apám örökre huszonkilenc. Én már elmúltam negyvenhárom. Anyám is csak negyvenegy, Bátyám kettő volt, akkor nyáron.. -És nincs már senkinek esélye Talán csak nekem, -A negyvennégyre... |
Gámentzy Eduárd
Hazudni szépet -Hazudj már valami szépet! Elhiszem majd az egészet! Legyen kert, s benne virágok, Törpe is kell, meg óriások! És te is legyél ott kérlek! Ha hívlak hazudni szépet. -Csak igazat ne!...Az fájna! Tedd meg!..Csak egyszer, utoljára.. |
Gámentzy Eduárd
Lejárt zálogcédulák Csak lejárt zálogcédulák.. -Nem fogom siratni tovább A gitárt, a nőt, a verseket Mit nem írtam meg! –Mert nem lehet Mindent akarni semmiből. -Mert nem lehet! Úgysem sikerül.. -Csak lejárt ócska papírok.. Anyám gyűrűje, szép napok. -Szerettem volna kiváltani! A világot is megváltani! De minden, minden ott maradt A zálogházi pult alatt, Páncéldobozban egy napon. -S én itt, - a másik oldalon.. |
:confused: Két saját iromány:
Elégia Pár nap múlva már nem száll nyelvemről a kín A fájdalom s reménytelen szerelem is messze elkerül Forró álmaim pillangóként rebbennek szét egy közeli napon Mostanra nem hiszem az ölelés elsöprő hatását köztünk Hiába ringatna hófehér kezed Hiába minden pár perc múlva már nem nem érzek semmit sem Miattam Körbefalaztad szíved, miattam Lebontom erős várad, érted Elszántan gyűlölsz mindenkit, miattam Átölelem a fojtó lángokat is, érted. Építed a gátat, miattam Elárasztom majd vízzel, érted Éles pengéjű kést döfsz az életbe, miattam Begyógyítom súlyos sebeid, érted. Átkozod, szidod a világot, miattam Nem korbácsolom fel érzelmeid, érted Gondolataid marják tested, miattam Megölöm lelked pusztuló hajlékát, érted Elsöpörlek a színről, te sírsz, miattam Feláldozom én is magam, érted. Enyém vagy! Enyém! Érted? |
haiku
álljon itt néhány kisebb terjedelmű vers, tessék egy pár haiku:
(nem saját, csak válogatás) Jaj de jó volna olyan tisztának lenni, mint ahogy hiszik *** Álarcaimat most a friss hóba ejtem már nem is fázom *** Régi esztendő sírásód lett immáron az idei év egy személyes kedvenc, mégha nem is felel meg a tradicionális haiku szabályainak: Újévkor én is megfogadtam sokmindent de részeg voltam (haiku:5/7/5 szótagszámú filozófiai tartalmú japán versforma. japánban a rím ismeretlen költői eszköz. törénetileg az 5 soros tankából származik, egy sora kézzelfogható, egy átvitt,és egy köztük a kapcsolatot szolgálja. mindig van benne évszakmetafora, és természeti tárgyat kell hozzá választani. sajnos az európai és amerikai haiku költők sokszor kizárólag a formai megkötéseket vagy még azt se tartják be egészen, mint azt már itt is láthatjátok) majd ha összeszedtem a bátorságomat rakok ide saját haikukat is |
Saját nagyobb közönség elé tárható vers mostanában nem jön össze valahogy. Viszont hoztam egy újabb dalszöveget, nehéz lesz kitalálni... Ákos.:)
Ákos : Mire vagy jó? Szeretőm vagy, Engem a világ így szeret, Várod azt, hogy megérintselek. Mert remegni vágysz, És ellentmondani, De a tested szerelmet készül vallani. Azt akarod, hogy figyeljek Terád, Magányom ködét így fúrja át Pillantásod: az a pillanat, Amikor észrevetted, Hogy megálmodtalak. Szerelmem vagy, Neked én adok nevet, És az a varázslat köröttünk lebeg. Bánatot, sebet, mindent levedlek, Ha megölsz is érte, Én akkor is szeretlek. A kimondhatatlantól való félelem Az egyetlen szövetségesem, Ha bűnös ajkamon Te vagy a zsoltár, Tisztább leszel, mint valaha voltál. Csak keresed magad, Hogy mire vagy jó? Csak kérdezed magad, Hogy mire vagy jó? Ha a szíved cserben hagy, Mire vagy jó? Ha a dühöd elragad, Mire vagy jó? Tanítvány vagy, És én növekszem Veled, Emlék vagy, aki semmit nem feled. Visszalépned többé nem lehet, Én megmenekültem, Ha megmenthettelek. Készen, ébren, száz éve talpon, Tudom már, hogy többé sohasem alszom, Pihenek majd később az égben, Ha a szárnyamat már fáradtra téptem. Csak keresed magad, Hogy mire vagy jó? Csak kérdezed magad, Hogy mire vagy jó? Ha a szíved cserben hagy, Mire vagy jó? Ha a dühöd elragad, Mire vagy jó? |
szívesen írnék ide is, de mivel nem rendelkezem saját költeményekkel így még be nem idézett meglévőket tudnék bemásolni. Pl József Attilának is van 2 verse amit szeretek, csak félek gyorsan ki lenne moderálva... :)
|
Quote:
|
NEM AKAROK SENKIT MEGBÁNTANI VELE, NEM VÉLEMÉNYTFORMÁLOK, CSAK ÉN SZERETEM AZ ILYEN VERSEKET MERT HAZAÉRZELMŰ VAGYOK, DE NINCS BENNE BÁNTÓ JELLEG!!!
József Attila: Nem! Nem! Soha! Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége Nem lehet, nem soha! Oláhország éke! Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret! Magyar szél fog fújni a Kárpátok felett! Ha eljő az idő - a sírok nyílnak fel, Ha eljő az idő - a magyar talpra kel, Ha eljő az idő - erős lesz a karunk, Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk! Majd nemes haraggal rohanunk előre, Vérkeresztet festünk a határkőre És mindent letiprunk! - az lesz a viadal!!- Szembeszállunk mi a poklok kapuival! Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár, Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ Teljes egészében, mint nem is oly régen És csillagunk ismét tündöklik az égen. A lobogónk lobog, villámlik a kardunk, Fut a gaz előlünk - hisz magyarok vagyunk! Felhatol az égig haragos szózatunk: Hazánkat akarjuk! Vagy érte meghalunk. Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem, Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen! Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át: Nem engedjük soha! Soha Árpád honát! |
Quote:
Attól, hogy nem saját, még elfér itt.:) De ha nem vagy biztos benne, akkor küld el elöbb priviben.:) |
Quote:
|
Quote:
Ez egy olyan vers, amit bárki olvashatott már.:) |
Quote:
|
Nem vers, inkább csak "önterelgetés"...
Miért nem érted meg, hisz nem vagy már gyerek! Az élet mindig visszaveszi azt, mit a jussodon felett szereztél meg.Hiába érzed azt, hogy ez még jár neked. Az élet duplán veszi vissza azt, mit jussodon felett szereztél meg! |
ezt azthiszem akkor írtam, amikor anyagismeret vizsgára kellet vna tanulnom...(ezt is lehet részben "önterelgetésnek" nevezni) tudom, hogy elég elvont, meg művészieskedő műfaj, de én szeretem...
Lélegzel. Hallod, tücsök szól valahonnan. Lassúl már a nyár |
| All times are GMT +1. The time now is 21:46. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu