A nő fordítja:
- Mindenki állni meg. Majd én vezetni mindenki (azzal elkérem a kötél elejét), én látni itt is.
Amint a nagyúr befejezi a mondandóját, és a nő lefordítja nektek, meghalljátok a gyerek hangját, hogy valamit mond, de nem értitek a nyelvet.
Ismét halljátok, hogy a nő fordítja:
- Nos, a kötelet mégse engedni el, jönni tovább így, az biztonságosabb. Én előre menni és körbe nézni.
Halljátok, ahogy a nagyúr és még valaki előre siet.

P.sz. 3737, Kyel 1. havának 1. napja, a Bronz órája, Yankar
 

Magamban bosszankodok kicsit, aztán félrehúzódok kissé, hogy el tudjanak menni mellettem.
-Úrnő! a Nagyúrnak azért mondja meg, hogy ha jönnek visszafelé szóljanak előtte, mert nem szeretném, ha csak úgy itteremnének. Még a végén baj történne.
Mentek tovább, vagy vártok?
Tovább megyünk.
Tovább mentek, és ahogy a kezed a falhoz ér úgy érzed a bőrszerű anyag hullámzik a tenyered alatt. Szkeptikusan fogadod a nagyúr véleményétr, miszerint biztonságos a folyosó. Épp szóvá tennéd, mikor világos lesz, és egy teljesen szokványos folyosót látsz meg magad előtt. A tenyered alatt ismét szilárd követ érzel. Végigmentek a folyosón, és egy nagy üres terembe találjátok magatokat. A teremben már ott vár titeket a nagyúr és a gyerek. A helyiség egyik oldalán egy beszögellés van, ami a terem többi részével ellentétben vakolatlan téglából van.
Végig kopogtatom a falat.
11 furcsa téglát találsz, 10 körülbelül azon a helyen van, mint abban a helyiségben, ahonnan indultatok. Mivel emlékszel, hogy ott melyiket és milyen sorrendben nyomta meg a kísérő, így követed az ő mozdulatait, és a szembelévő fal egy része hátracsúszik, majd oldalra.

Míg te a falat kopogtatod Alysium magához tér. Láthatóan még gyenge. Ami feltűnik rajta, hogy az eddig ibolyaszín írisze koromfeketévé változott.
(Pettyes: a minuszaid még megvannak, nem gyógyultak meg)

Miután a rés megjelenik az falon, és áthaladtok rajta, egy ahhoz hasonló helyiségbe érkeztek, ahonnan indultatok. Egy férfi vár rátok egy széken ücsörögve, előtte egy asztalkán ott hevernek a fegyvereitek.
- Örülök, hogy látom önöket. Kérem kövessenek - azzal kivezet benneteket az épültből.
Ugyan azzal a kísérettel utaztok vissza a fogadóba, mint amin ide érkeztetek.

Szótlan vagyok az egész visszafelé úton, inkább a városra figyelek. A fógadóban átbújok a kényelmesebb kopott gúnyámba, majd Grennel beszélek.
Grennek:
- Kerítsé valami vajákust a hosszúfülnek, ín meg ürködöm addig itten.
- Ha gondoljátok szívesen vállalom az őrködést, meg kipihenitek magatokat, utána cserélhetünk - mondja Hyas.
Hyasnak:
- Amíg a nyúlánk hölyre nem jün, addig csak hármon maradunk. Így möndenki surra körül. Közdem én, aztán majd a fulytatás eldüntjük.
- Ahogy akarod - tárja szét a karját.

Egész úton visszafelé szótlanul baktatok a többiek mellett. Leginkább magamban fordulva gondolkodás van az arcomra írva, ám olykor-olykor a csodálatos napkeltében is elvész tekintetem.

A fogadónál Grenhez, mikor mutat a szemem felé:
- Miért mi van? - kérdem tőle.
- Nem, nincs szükség senkire, csak egy kicsit gyenge vagyok. Egy kis pihenés az, ami jót tenne és visszanyerem az erőm hamarosan. Ha nem baj, akkor egyenlőre nem őrködnék - válaszolom Grennek és a többieknek.

Ezután elbotorkálok a szobámig és lepihenek, csak a szükséges dolgok miatt kellek fel, addig igyekszem pihenni annyit, amennyit csak tudok.

Alysium kérdésére:
-Olyan a szemed mint a frissen fejtett szén.

-Ha nem, hát nem kell vajákos. - vonom meg a vállam, aztán Hyas-nak szólok - Menjünk együnk egy kicsit, aztán pihenjünk míg ránk kerül az őrség dolga.
Megkérdem az Úrnőtől, hogy óhajtanak-e reggelizni.
Lemegyek az étkezőrészbe és kerítek valami reggelifélét. Ha az Úrnőéknek is kell akkor nekik is.
Az úrnő megköszöni, de nem kér reggelit, azt mondja inkább lepihennek.
Lementek reggelizni. Frissen sült cipót, vajat, sajtot, és főtt tojást kaptok, meg egy korsó sört.
Óvatosan eszem. mindenből csak egy kis falatot eszek-iszok elöször és utána "nézelődök", beszélgetek Hyas-sal vlami ártatlan témáról, hogy esetleg megérezzem, ha van méreg az ételben-sörben.
Hyas nem óvatoskodik, eszik ahogy jól esik.
Miről beszélgetsz vele?
Mivel nem vagyunk magunkban ezért a környékről, a városról kérdezgetem. Megkérdem tőle, hogy hallott-e egy Keanor nevű városról ami álítóéag a közelben van.
Kb azt mondja el, mait már Farkas is említett (ha valami konkrétan érdekel, akkor azt írd meg zöldben). Hallott már arról a városról, tudja is merre van, de nem járt még arra.

Gren válasza furcsán érint és láthatja a zavart kifejezést az arcomon.

Fent a szobámban engedek egy lavor vizet és megpróbálom a tükröződésben megnézni, vagy a pengém tükröződéséből megállapítani, vajon csak ugratott-e Gren. Amikor felfedezem eme változást az első percek szinte bosszankodó dühöngésbe torkollanak. Nem értem miért ez a változás, majd lenyugszom és lepihenek inkább, mert a kimerültség erőt vesz rajtam. Talán még hasznomra lesz, vagy épp nem, de mindenképpen feltűnőbb leszek.

Az örködést váltva letudjátok. Mindhárman (Farkas, Hyas, Gren) pihentek is, míg a másik kettő őrködik. Késő délután az úrnő előkerül a szobából, és ételt hozat maguknak, majd közli veletek, hogy batárt kell venni, és ad rá 100 aranyat.

Massza Rex, Z: olvassatok zöldet

Zavartan ébredek, de a furcsa zajok hamar észhez térítenek. A zajok nem furcsák, megszokott zajok: ajtó csapódás, léptek hangja. Fegyvert ragadok és megkeresem a zaj forrását. Először az őrt ellenőrzöm, majd csak utána indulok tovább, ha ott minden rendbe. Mindent rendben találsz. (Egyenlőre próbálok csak erre koncentrálni, a többit majd később rendezem a fejembe egy jó erős ital mellett)
Ebbe bele lehet örülni, má minden zajra felriadok...(dühüngök magamba). Ha már talpon vagyok lemegyek megtöltetem a butykosom erős pálesszel, aztán felmegyek a szobámba, iszogatok és egy messzi messzi pontra bámulok a falon túl.