|
- Ahogy mondod. - válaszolom vallatós kérdésére.
- Minden harcos megérdemli a tiszteletet, aki azért harcol, amiben hisz! Mivel nekem jelenleg így a könyebb, ezért teszek így és ezért viszem! Inkább menjetek előre és jelezzétek, hogy ha valaki tud kiszedni információt belőle, akkor készüljön! - mondom Meríínék felé. Amikor beszélsz a "minden harcos megérdemli a tiszteletet" alatt Meríín-ék fintorognak. Láthatóan eltér a véleményük a tiédtől. -Itt is tud mi kiszed információ belőle ha kell. Ez van zsoldos, nem hisz benne, hogy harcol hitből. Akkor nem lettek volna gyávák és jönnek este két oldalról. - megvonja a vállát - de ha akarod szólunk mások is. Előremegy a táborba és hangosan szól a Feran álltal újjáélesztett tűz mellett: -Dhar akar tudást elfogott íjastól. Aki akar őt kikérdez az jönni. Dharnak van sebe több. |
Mikor bizonyossá válik számomra, hogy a harc befejeződött, visszavonulok a sátramba, és pihenek. A vallatás menni fog nélkülem is, ha pedig mégsem, feltételezem szólni fognak.
|
- Nem biztos, hogy gyávaság az, hogyha este támadnak két oldalról! Harci elképzelés is lehet levetített kis létszámra, könnyebb becserkészés, kevesebb veszteség, akár a megadásra való felszólítás!
Az a gyávaság, ha egy kegyelemért könyörgőt megfosztunk életétől, mert mi biztosak akarunk lenne! Ha gyerekeket használsz fel ahelyett, hogy kiállnál harcolni, ha úgy harcolsz, hogy közben mással vívatod meg harcod! Meríín megvonja a vállát: -Ha kegyelmet adsz gyengének néz aki kapja. Ha egyszer adsz máskor is kell. Próbálhat sokat megölni téged és te nem ölhet meg őt, mert ha nem sikerül akkor könyörög kegyelem? Inkább megölni első alkalommal. - megvonja a vállát- társai látják nincs kegyelem és nem lesznek bátrak. Beviszem a táborba az ájult íjjászt, leteszem egy jól látható helyre, majd egy kicsit arrébbvonulok és megnézem a sebem! Ha erősen vérzik, akkot megpróbálom a mancsommat rátenni és elállítani, illetve elszorítani az eret, hogy ne folyon el az összes. Közben az Atya kocsijához baktatok, bekopogok és megkérdem tudna-e segíteni? A csontodat kaparászó nyílhegy mellett erősen vérzik a karod és az oldaladon (ahol az ütést érezted) is hosszú, de nem mély seb van. A combod is vérzik. Egyik seb sem túl súlyos, de el kellene látni. |
A sebesült hírére elő jövök a batárból. Majd oda megyek Dhar-hoz, ha visszatér körünkbe.
-Dhar, ha tiszteled Kradot és kéred segítségét, sebeid meggyógyulhatnak, kínjaid enyhülhetnek. |
A táborban a törpék megkötözik a Dhar által becipelt íjászt, Tömzsipöröly kötszereket pakol elő az egyik ládából és odalép az Atya mellé, hogy ha kell a szakrális segítségen kívül gondoskodjon a sebekről.
|
- Atya, mit jelent az hogy tisztelem?! - kérdem az Atyát.
- Elég, ha azt mondom, hogy igen? Vagy a szokásaitokkal és egyéb teendőitekkel kell tisztában lennem? Mert akkor ez esetben azt kell mondjam, hogy nem. - intézem mondanivalóm az Atya felé. |
-Egyenlőre elég ha kéred segítségét, és Krad majd eldönti, neki tetsző életet élsz-e. (megáldom és ha sikerült az áldás, akkor begyógyítom a sebeit.)
-A szokásokat megismerheted, főleg mivel elég egyszerűek. Gyűjtsd, őrizd és óvd a tudás minden formáját, ez Krad a tudás istenének kérése feléd. Atya: Érzed ahogy Krad áldása beterít és gyógyító hullámként sugárzik Dhar felé. Magadban Krad himnuszát énekled és könnyes lesz a szemed, mikor érzed istened nagyságát és jóságát. Dhar:Úgy érzed elég egyszerű amit az atya mond és visszagondolva életedre úgy látod eléggé hasonló életet éltél, bizakodsz, de kissé félsz is a bekövetkezhető dolgoktól, mert eddig még nem gyógyítottak mágiával. Nem tudod mit fogsz érezni. Hirtelen a sebeid felforrósodnak és érzed ahogy a sebszélek húzódnak össze. De nem azon a fájdalmas módon, mint mikor valaki kötéssel, tűvel húzza össze, haem mintha hirtelen újra sarjadna a húsod és kellemesen forró érzés tölt el. Egy pillanatnyi fájdalmat érzzel mikor a nyílvessző maradéka kilökődik a sebedből, a rátapadt vérrel és pár csontszilánkkal együtt. Lepillantva látod ahogy a sebek összehúzódnak és a szélükről a száraz vérpikkelyek leperegnek. Még a szőröd is visszanő a sebek felett. Visszakapod az elvesztett pontokat. |
(Ezekért a pillanatokért érdemes élni, amikor megtapasztalhatom istenem nagyságát és közelségét.) A gyógyítás után még fertály óráig úgy maradok, imádkozva.(hálát adok Kradnak és kérem, hogy elmémet töltse fel újra szent erejével)
Hunyt szemmel imádkozol és élvezettel fürdesz Krad dicsőségének fényében. Hálát adsz neki adományaiért és érzed ahogy fénye elborít. Szent szimbólumodból mintha forró láng sütne és érzed ahogy feltöltődsz energiával az Ő dicsőségére. |
- Rendben Atyám, talán ez menni fog - mondom az Atyának, majd úgy teszek, ahogy mondta.
Amikor elkezdődik a gyógyítás folyamata, meglepődötten nézem végig, majd a végén egy kicsit szótlanul álmélkodva állok és bámulok. - Köszönöm Atyám - rebegve mondom - és Istenednek is, hogy meggyógyítottatok. - Lenne itt még egy dolog, egy elfogott rab, akit ki kellene kérdezni, hogy mit miért tettek - mondom az Atyának - talán ha értesz hozzá, akkor a Te eszközeid kifinomultabbak a többiekénél - ezt odasúgom az Atyának. |
-Lehet, önként is válaszol a kérdésekre, de vannak módszerek, melyekkel akkor is szóra bírható valaki, ha néma (kacsintok Dharra) Más nem sérült meg a mieink közül?
Ahogy körbepillantasz, az egyik hajtó törpén látsz még vérnyomokat és a nyakán kötést, de láthatólag nem nagyon törődik vele. |
Dharhoz: -Kötözzd meg rendesen, a kezét és lábát is, utána pedig megpróbálom majd észhez téríteni és beszélni vele.
|
Mikor Dhar nekilát a kötözésnek pár pillanat elteltével odalép mellé a bekötött nyakú törpe és Meríín. Vékony kenderkötelet hoznak magukkal:
-Segítsünk? -kérdi a törpe. - szorosabban tudjuk kötni mint te a karmaiddal. |
Megköszönöm nekik a segítséget, hisz nekem valóban nehézkes megkötözni a mancsaimmal a kötelet.
A törpe és Meríín könnyedén megkötözik a fickót. A térdhajlatába egy ágat dugnak és úgy hajtják vissza a lábait. Meríín hirtelen az oldalára fektetett fickó gerince mellé rúg. A férfi háta ívbe görbül, a törpe a bokáira, Meríín a csuklóira vet gyorsan újabb csomót. A megkötözött fickó arca kínba torzul. Láthatóan moccanni sem tud. Meríín leporolja magát mikor elkészülnek: -Kész. Te most kérdez, ha nem sikerül akkor jön mi és megtud ami kell. - Meríín kezében két vékony, borotva szerű kés csillan meg. Lehajol és az egyikkel gyors mozdulattal lekapja a férfi bal szemöldökét, mintha borotválná. Aztán a sértetlen bőrű férfi orra előtt megvillantja a pengéket. -Remél mi beszélget hamarosan. Sok érdekest te fog mondani el. A törpe dörmögő hangon kéri el a pengét és elfordulva szidja kissé Meríínt. -Montam, hogy merőlegesen húsba vele. Most élezhetem megint. Még jó, hogy a csontfűrészt nem teszed tönkre. Ahogy Meríín is arrébb lép kacsint egyet felétek. A megkötözött fickó arcára szinte ráfagy a rémület. |
Addig míg kötözik, ellenőrzöm, hogy védi e a fogoly elméjét valami.
Gyenge, laza szövésű pajzsot találsz az elméje körül. Mintha nagyon rég készítették volna és többször is áttőrték majd gyengébben megfoltozták. Ne okoz problémát az áttörése ha nekikezdesz. A megkötözés után (egyenlőre) hagyományos technikákkal (hideg víz, finom pofozás, stb) próbálkozok felébreszteni és kérdőre vonni. Dhart megkérem, maradjon itt, hisz pusztán jelenléte is komoly meggyőző erőt képviselhet. Nem kell ébresztgetned a fickót, mert a törpe és Meríín eléggé "felébresztették" viszont pár kissebb pofonnal tudod csak rávenni , hogy ne a közelben kést élező törpét bámulja. -Ha kedves az életed, akkor beszélj! Kérlek kímélj meg a hazugságoktól, mert észreveszem úgy is és akkor a barátaim nagyon morcosak lesznek. (sokat sejtető hümmögés) A fickó kerekre tágult szemmel nézi a "még nem morcos" barátaidat, akik épp arról tárgyalnak elég jól hallhatóan, hogy melyik lábujjal érdemes kezdeni a kérdezést. -Kérdezz! - hörgi neked. - Kezdjük a közel múlttal, hátha az még megy. Miért támadtatok ránk? Hányan vagytok, illetve voltatok, merre mentek, mit visztek, és így tovább. Ne keljen mindent fogóval kihúzni belőled, mesélj nekünk igaz mesét. -Az volt a parancsunk, hogy támadjunk rátok és ne hagyjunk túlélőket. Hogy miért azt nem tudom. harmincan voltunk mielőtt elindultunk a táborból, a többiek maradtak ott, és ha igaz mostanra már úton vannak a kikötő felé. Nem tudom mit viszünk. -Ejh...fiam...fiam...Ennél sokkal izgalmasabb és részletesebb történetet várunk tőled, hogy értelme legyen további életednek...(szomorúan nézek le rá) -Ne akard, hogy az égiek erejével lesúlytsak rád és erővel vegyem ki a fejedből azt, amit szóban is elmondhatnál. Nyelveden a sorsod fiam, beszélj ha élni akarsz. A férfi láthatóan roppant ideges és a pánik szélén áll. De mikor célzol rá te is, hogy az élete múlik rajt ömleni kezd belőle a szó: -Három héttel ezelőtt béreltek fel .... - vagy fertályóráig hadar folyamatosan. Megtudod, hogy kéttucat társával együtt három hete bérelték fel kísérőnek egy hajóra (amelyik elsüllyedt a falu kikötőjében) többször is rajtuk ütöttek a kalózok. A megbízórol semmit nem tud, csak hogy szerinte az is asszisz, bár időnként kissé ideges. Másféltucat varázsló meg összesen vagy háromszáz fegyveresse vágtak neki a tengernek három hajón. a megbízó négy varázsló és még egy tucat válogatott harcos a szelereknél van. |
Na jó amíg tudtok újra írni, hogy lehessen kissé kombinálni előre:
Reggelig semmi más nem történik. Az éjjel további része nyugodtan telik. Ki mit csinál reggelig? Amit tudok: Ryel a sátrában alszik. Gil A tábort körbejárja aztán valahol a közelben letelepedve pihen (nem látni) Tömzsipöröly és Íshar körbejárják a holtakat. Két törpe lepihen a harmadik Meríín-nel együtt várja mikor kell "kezelniük" az íjászt. |
Ha az éjszaka további részében nincs szükség rám és a megbeszélt örködési időm is lejárt, akkor nyugovóra térek.
Hagynak pihenni és reggel keltenek csak fel, napkeltekor a törpék, hogy segíts készülődni. Reggel felkelek és ahogy kérték segítek nekik szedelőzködni. Egy pillantást vetek a megkötözött íjászra, vagy csak a hült helyére. Hogy mire pillantasz az majd kiderül :) Lassan összekészülődtök és befogjátok a lovakat. Az egyik kicsit nyugtalankodik mikor a közelébe lépsz, de Tömzsipöröly gyorsan a markodba nyom egy tucat cukordarabot: -Mindnek adj egyet-egyet. Így hozzádszoknak. |
Rövid reggeli után összekészülődtök.
Tömzsipöröly és Íshar valamin osztozkodnak és vitatkoznak végig, de halkan. Aztán láthatóan mindketten elégedettek végül. A kocsik tetejére ezúttal Ísdhar-ék is felmásznak és a kezükben mindketten íjat markolnak. Indulás előtt Meríín és Íshar tucatnyi lövést ad le két felállított pajzsra. Láthatóan nem a legjobb íjászok, de 50 lépésről azért legalább eltalálják a kerek pajzsot. Gil jóval a kocsik előtt éri el a dombokat és hamarosan eltűnik a dombok közt kanyargó úton. Fertályóra múlva visszafut és megállítja a batárokat: -Valami végzett a táborukkal. A lovakkal, emberekkel mindennel. Olyan az egész, mintha sárkány perzselte volna fel a tábort. |
Dudolászva és majdnemhogy tánclépésben kerülök elő a sátramból, majd a cuccaim összekészítése, és a reggeli elfogyasztása után útra készen állok.
Később mikor az elf közli mit talált, kissé meglepődöm, majd elkönyvelem magamban, hogy biztosan utolérték őket az üldözőik. Akárhogyis, így már nem leszenek ártalmunkra. Reggel és az út során Feran többször is rád mosolyog és segít a batárba-ból be és kiszállni. |
Hamarosan elhaladtok a tábor mellett. Az égett hús és az elszenesedett fa és fém szaga csípi az orrotokat. Kicsit továbbhaladtok és megálltok ahol már nem érezni a szagokat.
Feran kiszáll és Meríín-nel visszamennek a tábor romjaihoz. |
Míg Feran és Meríín távol van, nem szállok ki, várom, hogy visszatérjenek, és elmondják, mit derítettek ki. Várakozás közben a tarisznyámból két fekete kőből faragott, vésetekket díszített golyót veszek elő, és egyik kezemben pörgetni kezdem őket.
|
Megkérdem Ferant, hogy akarja-e, hogy velük menjek?
Feran megrázza a fejét: -Nem szükséges, de ha akarsz gyere. Bár azt hiszem a te orrodnak még kellemetlenebb a szag, mint nekünk. - Rendben, akkor maradok a táborban - válaszolom Ferannak. |
Felkeresem Feran-t, elmondom neki mit tudtam meg az íjásztól. Ha gondolja, kérdezzen tőle, bár szerintem nem tud sokat, csak egy gyalog. Viszont ha ennyire ilyedős az ottani vezető, akkor lehet még messzebb kellene lenni tőlük a jövőben.
-Lényegtelen miket tud mondani -vonja meg a vállát Feran - Ez után az este után valószínüleg nem maradt úgysem elég erejük és emberük egy újabb támadásra. Vagy azt kockáztatnák, hogy bármi is az amit visznek védtelenül marad. A fogolytól: -Mely égieket tiszteled fiam? -Antoh hitében nevelkedtem uram - nyögi nagy nyelések közepette a fickó. Láthatóan elszámolt azzal, hogy neki vége. |
- Mélyen elszomorít, hogy ilyen könnyen ontanád mások, köztük hittársaid vérét, de azért imádkozni fogok a lelkedért, hogy Darton kegyes legyen mikor megítéli eddigi életed.
A férfi szeme ha lehet mégjobban elkerekedik mikor megérti miről id beszélsz. A sebesült törpe lép mögé és beleegyező bólintásod után egyetlen csapással kivégzi. Ezek után segítek a holtak eltemetésében, rövid fohász után (Darton kegyelmébe ajánlva őket) megáldom majd a (tömeg)sírt. A holtakat mire odaérsz rendesen átkutatták és gyakorlatilag minden használhatót elszedtek tőlük. A sírt Meríín és két törpe segít kiásni, de nem túl mélyet. A használhatatlan pajzsokat és törött fegyvereket a tetejére halmozzák. Majd visszavackolok a fekhelyemre és próbálok aludni. Elég hamar álom jön a szemedre, de előtte magadban imádkozol, hogy Krad is hejeselje az íjásszal kapcsolatos döntésedet. |
Mivel nem kérték Feranék, hogy velük menjek, így megkérem az Atyát, hogy vizsgálja meg az elme pajzsom, nem sérült-e esetleg nagyon és a későbbiekben rossz hatású lenne.
Ellenőrzöm Dhar elme pajzsát a legjobb tudásom szerint. Amennyire tudod alaposan megvizsgálod, sérülést, rést nem észlelsz rajta, viszont Dhar eléggé idegesnek tűnik a vizsgálat alatt. Utánna nagy szusszanással nyugtatja magát. Dhar: Amikor az Atya vizsgál, folyamatosan halkan cseng-zeng a fejed. Zavar és szédülsz, így mikor befejezi a vizsgálatot az Atya nagyon megnyugtató érzés hogy nem "hallasz" semmit. |
Feran-ék úgy fél óra múlva térnek vissza hozzátok. Az arcukról semmit nem lehet leolvasni. Felszállnak a kocsikba és elindultok ismét.
A szél kissé felerősödik a nap folyamán de eseménytelen a nap további része. A délután közepén bukkantok ki a dombok közül és jókora öböl terül el előttetek. A városka szélesen terül el a domboldalakon és a kikötő körül. A kikötő vagy négyszer akkora, mint az előző faluban és tucatnyi tengerjáró hajó horgonyoz az öbölben, vagy van a mólók mellett kikötve. Százával láttok kissebb hajócskákat, csónakokat a vizen és a parton. A kikötő mellett mindkét oldalt kis tornyok, bástyák emelkednek és a városka legmagasabb dombján kis edőd vigyázza a környéket. Láthatóan nem túl erős és egy sereg játszva bevenné a várost és az erődöt, de portyázó csapatok, kalózok ellen bőséges védelmet nyújt. |
Az kifelé nézelődve várom, hogy beljebb érjünk a városba, és hogy Feran tudassa a további terveket.
|
Feran kiszáll és az egyik törpéhez fordul:
-Nos? A törpe a hajókat nézi összevont szemekkel. -Nem látom még köztük, de időben is vagyunk még. Estére befut, ha nem volt gond. -Rendben, menjünk. A városkába érve sok embert láttok amint épp a dolgára siet. Friss halakat pakolnak jégsilánkok közé hordókba és pakolják gyors kocsikra, hogy mielőbb és minél messzebb jussanak vele piacra. Az erős halszag belengi a kikötőt és a közeli utcákat. A városka főtere szűkös, kövezett tér, az innen nyíló utcák legalább egy darabig ki vannak kövezve. A tér közepén bronz halszobor áll kis műtavacskában, ahol parányi színes tengeri halak úszkálnak. Feran a tér széllén állíttatja meg a kocsikat. -A törpék elmennek a hajó után érdeklődni, addig keressetek valami szállást, hátha maradunk éjszakára a parton. Itt találkozunk egy óra múlva. |
- Én nem értek annyira az alkudozáshoz, de ha nem számít a pénz szívesen elmegyek, vagy csak körülnézek, ha kell esetleg valami, beszerzendő - válaszolom Ferannak.
Feran a fejét rázza: -Egyenlőre nem kell semmi. De nézz körül nyugodtan ha van kedved. - Rendben. Mivel most vagyok először ily távol az otthonomtól, ezért úgy döntök, hogy körbenézek a városban. Felszerelkezem a táborban, kardok és a csuha. Mivel nem tudom mennyire ismerik itt fajomat, ezért behúzom a csuklyám, így egy nagyra és szélesre nőtt szerzetes jellegét adom. Bemegyek a városba, körbenézek meglátogatom a piacot a közelben, egy-két ivóba benézek, megfigyelem az embereket és különféle szerzeteket és szokásaikat, amolyan tájékozódó körúton veszek részt. a pénzem is nálam van, egy bőrszütyőbe a nyakamba van a bőrvért és az ing között. "Álcázva" is elég sokan megbámulnak az utcákon. A piacon főleg mindenféle tengeri herkentyűt árulnak, de a fűszer és egyéb árusok sem hiányoznak. Embereken kívül csak egy maréknyi törpével találkozol, akik elmerülten nézelődnek, vagy alkudoznak. Az emberek között mindenféle nemzet tagjait felfedezed, de a döntő többség aszisz helybéli. Az ivók eléggé eltérnek egymástól. A piac mellett inkább beállós ivók, alig egy-két féle gyorsan elkészülő étellel és sokféle itallal a kínálatukban, távolabb inkább fogadó jellegűek egy-két szobával és jókora ivó-étkező teremmel. Nem köt beléd senki, úgy tűnik az itt élők és tartózkodók mind eléggé célirányosan mozognak. |
- Egy séta a városban? - kérdem Ferantól mosolyogva.
-Benne vagyok - feleli mosolyogva Feran és felkínálja a karját - merre óhajt indulni Hölgyem? Íshar és Meríín kicsit furcsálkodva néz rátok, Tömzsipöröly viszont leplezetlenül vigyorog. Nem törődöm sem a furcsálkodással, sem azzal, hogy a törpe vigyorog. - Szeretnék ezt-azt vásárolni, utána bármerre mehetünk, biztosan van valami látnivaló itt - felelem Ferannak, miközben belekarolok. Kart-karba öltve indultok a városba. A szemed sarkából még látod amint Tömzsipöröly hivogató mozdulatot tesz Íshar-ék felé és elkap egy erszényt a levegőben. -Merre? - kérdi Feran.- Azt hiszem arra lehet a piac - mutat kissé bizonytalanul abba az irányba amerre Dhar is ment. |
Íshar és Meríín-hez: Ha gondoljátok, folytathatjuk a tanulmányokat...
Íhhar egy erszényt hajítTömzsipörölynek. Fémcsengést hallasz belőle. Meríín feléd fordul és sóhajtva belekezd: -Rendben Atya. Kezdjük azzal, hogy a "Jahmalle" azt jelenti fogadás, a "trélk'nn" pedig tartozást jelentni. A tavacska szélén üldögélve beszélgettek. Ezúttal mindenféle pénzügylettel kapcsolatos kifejezést tanulsz tőlük (ad-kap pénzt, tartozik, fizet, kamat, stb.) és ismételgetik veled az eddig tanultakat. |
Csúnya gyanú selylik fel bennem, amit szóvá is teszek:
- Te tudtad, hogy ezek - itt a fejemmel Meríín és Tömzsipöröly felé intek - fogadást kötöttek velünk kapcsolatban? Ha sikerül megtalálni a piacot, akkor elsősorban kisebb üvegcséket keresek, legalább négy-öt darabot szeretnék venni belőlük, ha egyáltalán találok. Feran hátrasandít a csapat felé: -Nem tudtam. De majd rákérdezek azért náluk. Láttatok már nagyob piacot, de a rengeteg tengerből származó árú sokfélesége azért megdöbbent. A piac szélén találtok olan kereskedőt aki edényeket, üvegcséket árul. Látszik, hogy az áruja ritka kincs errefelé, mert szekrényekben, farácsok között tartja és a félpintes (5 decis) fadugaszos üvegekért egy ezüstöt kér darabonként. Vannak kissebb üvegei is és "cserépüvegek", palackok is. |
A félpintes üvegcséket nagynak találom. Ha va kisebb, ami jól záródik, akkor abból veszek ötöt.
A kissebb (2,5 decis) üvegcsékért összesen 3 ezüstöt kér a kereskedő. Miután megvettem, amit konkrétan kerestem, körbenézek még valami kedves kis apróság után (amolyan ajándékféle Ferannak, persze neki nem kell arról tudnia, minek nekem az a mütyűr), közben figyelem van-e valami, amin láthatóan megakad a tekintete nézelődés közben. Nem akarom sokáig húzni ezzel az időt, ha nem találok semmit, nem kezdem el felforgatni a várost csakazért is. Nézelődsz és közben próbálod Feran-t is feltünésmentesen figyelni. Láthatóan minden érdekli, de semmi nem kiemelten. Akkor nem költöm feleslegesen a pénzt. Miután szétnéztünk a piacon, megkérdezem: - Most merre? -Van kedved felmenni a kikötői toronyba? Szétnézhetnénk, aztán meg akár meg is tudakolhatnánk mire jutottak a törpék. - Rendben. Séta után visszamehetünk, bár korán van még ahhoz, hogy visszavonuljunk egy fogadóba, vagy nem? - olyan hangsúllyal mondom, hogy ne legyen egyértelmű mi van a kérdés mögött, gondoljon, amire akar (kíváncsi vagyok mi jut az eszébe, remélhetőleg a válaszából vagy a mimikájából, hangsúlyából ki tudom deríteni). -Akkor menjünk. - mosolyodik el Feran - Hogy aztán fogadóban alszunk-e az éjjel az még kérdéses. Lehet, hogy már a hajón éjszakázunk és igazság szerint tán jobb is lenne, bár, lehet, hogy ott nem tudnánk még az első éjjel jól aludni. Van ijen hatása a tengerhez nem szokottakra. Hasonlóan kétértelműen beszél és az arcán komolykodó kifejezés ül. |
Mindent megcsodálok, megjegyzek, hogy a későbbiekben esetleg hasznosítsam. Mikor már úgy érzem, hogy elég időt töltöttem a városban visszamegyek a táborba és lepihenek az Atyék mellé, de becsukott szemmel dolgozom fel a történteket, amit tapasztaltam.
A fejed zsong a sok ismeretlen, feldolgozásra váró élménytől. Mikor visszamész, az Atya és Íshar-ék elmerülten beszélgetnek. Ismeretlen szavakkal dobálódznak és néha egész hosszan beszélnek egymáshoz valami furcsa dallamos-csikorgó nyelven. Az Atya beszéde kicsit akadozik, de látszik hogy Meríín-ék örülnek a dolognak. |
Szónélkül hagyom a kétértelmű válaszát, úgyis kiderül mi lesz a későbbiekben.
Milyen a kilátás a toronyból? A torony aljában irodahelyiségekben dolgozik vagy tucatnyi ember. a falakon, ládákban jelzőzászlók, eszközök halmozódnak. A tetőre felengednek titeket kérdés nélkül. A torony maga négyszintes elég magas épület. A tetőn három őrszem kémleli a távolt és egy írnok jegyzeteli az általuk jelentett dolgokat (szél iránya, ereje, felhők, hajók a távolban, sebességük, zászlaik, stb) A tető közepéből magas zászlórúd áll ki, amire különféle jelzőzászlók vannak felvonva. Mellette jókora láda a gyakran használt jelekel. Belátni innen az egész várost és a tengeren is csak a hajók és a láthatár az mi gátolja a kilátást. A távolban több hajót is megpillantasz, mindenféle méretűt és alakút. Egy csapatnyi kis csónak tart a kikötőbe sirályok rajától környékezve. Gyönyörködöm a tájban, idönként odapillantok mit ügyködnek fenn az emberek, de beszélgetni nem magyon van kedvem. Mikor úgy tűnik ideje lenne indulni, akkor belekarolok ismét Feranba, és hagyom hogy vezessen. Míg ott vagytok (úgy fertályórát) a zászlókat háromszor is változtatják. Láthatóan nagy forgalmat bonyolít a kikötő, bár messze elmarad Ifin, vagy más nagyvárosok hajóforgalmától. Mikor visszatértek a három törpéből kettő már megérkezett. Rátok vártak: -A hajó este, valószínüleg napnyugta után nem sokkal fog megérkezni. A kapitány úgy egy-másfél órára becsüli a kirakodást és másik kettőre míg a dolgainkat bepakolják. Hajnalnál előbb nem biztos, hogy el tud indulni. Mialatt a törpe beszámol Meríín arcán fintor suhan át. - Ezek szerint nem árt ha keresünk egy fogadót - a mondat végén Feranra nézek, úgy hogy értse, meglett a válasz a toronynál fejtegetett kérdésre. Feran bólint: -Igazad van. - körbenéz a csapaton - Leviszem a kikötőig a kocsikat Tömzsipöröllyel és Íshar-ral, meg aki esetleg jön velünk és ellátom utasításokkal a kikötőmesterséget. Addig keressetek egy megfelelő fogadót. -a törpékre néz - egyikőtök jöjjön velünk, a másikatok a többiekkel. Ha minden elrendeződött a fogadóból jöjjön vissza ide és együtt megyünk oda. Nem akarok feleslegesen bóklászni a városban. Ki merre megy? A kocsikból kivesztek valamit? A ládámat mindenképp leveszem a kocsiról, jobb ha a közelemben van. (A tarisznyám értelemszerűen nlam van, ahogy eddig is.) Szívem szerint nem sok kedvem van egy ládát cipelve bóklászni a városban fogadó után. Megkérem Meríínt, hogy legyen kedves hozni a csomagomat (nem olyan nehéz, tuti elbírja). Utána várom, hogy ki jön még szállást keresgélni. Meríín biccent és habozás nélkül megfogja a ládádat. Egy fél percig csak tartja, várva az indulást, aztán látva, hogy még nem döntött mindenki leteszi óvatosan a földre. |
- Veletek tartok a kikötőbe, ha megfelel - válaszolom Ferannak.
-Rendben. -kapaszkodj fel valamelyik kocsira. - Az Atyának inkább javasolnám, hogy a fogadót kereső csoporttal menjék. Gil-el eggyütt. |
A zsákomat felrakom Légiósra, a nyereg mögé, majd felajánlom Ryelnek a kényelmesebb poroszkálás reményében a hátasomat.
Ezek után a Ryel ládáját méregetem, hogy fel fére e a zsákom mellé. A titeket kísérő törpe megállít mielőtt még feltehetnéd a zsákod: -Várjon Atya! A lovak is mennek a kikötőbe. Majd én segítek vinni a zsákot. Azzal felkapja a vállára könnyedén. Az Atya felajánlására válaszul: - Köszönöm, Ön igazán figyelmes, de ennyi ülés után jól esik egy kis séta. Miközben Ferannal sétáltunk, láttunk valamerre fogadót? Ha nem, megkérdezem a többieket, ők láttak-e. Ha ők sem, akkor valami járókelőt kérdezek meg. A törpe egy morranással megigazítja a vállán a zsákot: -Van nem messze a domboldalba egy rendesebb fogadó. Néha magam is voltam ott. Középáras, de jó a sörük. - (Köszönésképpen hálásan bólintok a törpének) Szerintem maradjunk a főútcán, ott biztos találunk izlésünknek megfelelőt. A törpéhez: - Mennyire védhető az a fogadó, ha netán kellemetlenség érne minket az éjjel? A törpe szortyint eggyet: -Bahh.. az emberek nem tudnak igazán védhető állásokat építeni, de nem rossz. A kikötőből meg az erődből a szolgálatot letevő katonák többsége oda jár, meg aztán a fogadós családja is elég népes. Én azt mondanám, hogy ha nem sereggel meg csatamágusokkal jönnek oda akkor játszva kibír két-három napos ostromot. Magunk is elegen vagyunk. - Véleményem szerint, innentől nem kérdés hová menjünk. - Mutatná az utat? - kérdem a törpétől. -Szívesen. - felel a törpe és döngő léptekkel megindul előttetek. Pár perces sétálás után elértek a Csúszós Halpikkely fogadóhoz. Az épület a háta mögötti domboldalnak támaszkodik. Két szintes, vastag falú építmény. A bejárat mellett tucatnyi ló áll kikötve, az épület oldalánál lévő istállóudvaron és istállóban néhány kocsi, szekér és elég sok ló. A bejárat kétszárnyú ajtaja nyitva van, bentről éneklés és beszélgetés hallatszik ki. |
Bemegyek az épületbe, megkeresem a fogadóst, és közlöm vele, hogy hány személyre szeretnénk szobákat, és hogy e mellett vacsorára, fürdőre és reggelire is szükségünk van.
|
Ezalatt Dhar-ék kiérnek a kocsikkal a kikötőbe és a móló mellett álló jókora raktárépületnél állnak meg.
A harmadik törpe vár ott és mutatja a raktárom belül kijelölt részt ahová a kocsikat állítani lehet. Feran röviden beszél a kikötőmesterség megbízottjával és az elvezetteti emberivel a lovakat és egy elismervényt ad át Feran-nak. A törpe aki a raktárban intézkedett, ottmarad, míg ti lassan visszaballagtok a főtér felé. |
Ryellel tartok én is be a fogadóba, hátha el kell ájtatos de szigorú tekintetem.
A törpe lép be elsőnek a zsákoddal a vállán. Egy pillanatra megtorpan az ajtóban, majd benntebb vezet titeket. Úgy tűnik az alsó szint egészét a jókora ivó és a mögötte lévő konyha foglalja el. Az emeletre kétoldalt lehet lépcsőkön feljutni, és a szobák körben az ivó felett, illetve két kis folyosón a fogadó hátulja felé vannak. A helyiség kissé füstös, az asztalok között vagy féltucat bőrkötényes férfi cikázik. A bejárattal szemben az egész fal hosszába áll a pult, mögötte hárman serénykednek. Két fiatalabb nő és egy koros férfi. |
A korosabb férfihoz megyek oda, és vele közlöm a fentebb már írtakat.
A férfi láthatóan roppant "elégedett" a kinézeteddel és kissé késve tér magához: -Rendben, van elég üres szobánk. Fürdőnk is és ételünk. Másfél ezüst lesz mindenestől, de ezért annyit ehetnek amennyit akarnak és benne van fejenként 3 korsó ital is. a fürdő a földszinten van hátul - mutat a konyha mellett nyíló ajtóra. - a kis folyosó végin. Az emeletről is vezet oda lépcső, szóval tisztálkodás után nem feltétlenül kell az ivón át jönniük. -de látszik rajta, hogy nagyon is értékelné, ha így tennél. Szobaelosztás: Ryel és Feran külön-külön szobában. Gil és Tömzsipöröly, az Atya és Dhar, meg két törpe 1-1 szobában, a harmadik törpe a kikötőben a cuccokkal (cserélődnek, szal nem ugyanaz a törpe reggelizik, mint aki vacsorál.) |
| All times are GMT +1. The time now is 22:07. |
Powered by vBulletin®
Copyright ©2000 - 2025, Jelsoft Enterprises Ltd.
Design partly based on Hódító's design by Grafinet Team Kft.
Contents and games copyright (c) 1999-2020 - Queosia, Hódító
Partnerek: Játékok, civ.hu