Megvakarom a fejem:
-Hát, őszintén szólva érdekes. Ne haragudj, de a zenével eléggé hadilábon állok a mi nótáinkat kivéve. A szöveg szinte úgy hangzik mint egy meghívás. Csak tudnám mire, mert ijen célzásokat utoljára khmm.. nem túl erkölcsös házak környékén hallottam. Viszont ha azokat a szavakat nézzük miket próbáltál kiemelni és hozzáveszük, hogy kettőnkre nézett akkor eléggé úgy tűnik, hogy a hölgyike minket hív meg abba a gesztenyés pagodába estére. Legalábbis én így vélem.
Miután ezt elmondtam neki odalépek szorosan elé és a szemébe nézve halkan szólok hozzá:
-Most viszont te figyelj nagyon. A falakon nincs az ajtón kívül semmiféle nyitható rész, nem tudjuk átszakítani, kilyuggatni a "falakat", nem fogja őket a tűz sem. Láttam elhiheted. Ez a hely egyre rosszabb érzéseket kellt bennem. Az egész olyan mint egy egybejáratú patkányluk. Ha az ajtón beöntesz egy adag naftát és meggyújtod akkor nincs kiút. Aki bent van vagy meghal vagy megpróbál a tűzön át a folyosóra kitörni. Szerinted hányan kellenének ahoz, hogy a lángolva kimenekülőket végleg elnémítsák? Tartok ettől a helytől. Asztmondom kérjük meg Mareket legyen a Nagyúr szobályának NYITOTT ajtajában egy ideig és vigyük oda a többieket is. Capulloval együtt. Mi megnézzük a gesztenyést aztán viszajövünk. De ha a Nagyúrék magukracsukják az ajtót semmi esélyük nekik és nekünk sem.
- Valóban? Pedig nem tűnik túl stabilnak az épület. Abból a kedves anyóból sem nézek ki semmilyen galádságot. Nem lenne elég, csak a kijáratot esetleg kijáratokat őrizni? Ha ilyen stabil itt minden, akkor a falon keresztül nem jöhet be senki, s ha a bejáraton sem jön be, akkor el sem jut az emeletig. Vagy nem?
-Valóban nem tűnik annak. De jófajta, erős tőröm is kettétört mikor bele akartam vágni a falba. Ez nekem azt jelenti, hogy mágiával van dolgunk. Erős mágiával. Azt pedig az aki készítette, vagy annak ismerője bármikor megtörheti. Az anyókából, akinek Haiy-Ti a neve magam sem nézném ki a galádságot, de láttam már mosolygó öregembert aki kibelezte a segítségére siető páncélos lovagot. Nem ha maradunk is az ajtóknak nem szabad becsukódnia. -eléggé idegesnek tűnök és többször az általam becsukott ajtó felé pislantok. Aztán nem bírom tovább és odalépek az ajtóhoz és kinyitom. Kinézek a folyosóra van-e ott valaki és utánna fordulok vissza:
-Szólunk a Nagyúrnak?
- Nem hiszem, hogy fogadót úgy épitenének meg, hogy tűz esetén ne lehessen kimenekülni belőle. Nem lenne érdemes először utánajárni a dolognak, mielőtt felkeressük a nagyurat?
-Megkérdezhetjük, de ha a nő dalának is utánna akarunk járni akkor előbb mindenképpen beszéljünk vele és vessük fel a lehetőséget, hogy el kell hagynunk ezt a helyt és fokozottan figyeljenek. Meg megkérdezni, hogy pár órára el tud e minket engedni utánnajárni egy-két dolognak.
- Én beszélek a nagyúrral, te a fogadóssal. Dolgunk végeztével találkozzunk az előtérben, jó lesz így?
-Rendben - mondom Olernek - megyek megkeresem Haiy-Ti-t.
Elindulok a földszintre és megpróbálom megkeresni Haiy-Ti-t.
Sikerül. a papírkupacos asztalkánl ül a fogadórészben.

Begyűjtöm a nekem küldött dolgokat, főleg az érmeket. Dobok pár "jutalom" nézést ha látok szemre való nőt. (az őzike alkatú nőket kedveli a legjobban)
Találsz egy két csinosabb nőt, aki kissé szégyellősen tekinget feléd, némelyik látszólag elpirul a pillantásod nyomán.

Mesternek:
- Elíg volt mára níkem, kimörített a lögutóbbi ellenfilem. No meg úgy szöretek küzdeni, ha ín is mög az ellenfilem is kipihönt, meg sírtetlen. Nehugymá késűbb aztat mundják, hugy csak a fáradságtúl dőt ki nekem, nem is a csapásaiumtúl.
De mögvárom a vígit, me böszélni akartá völem, mög akivel jüttem, azzal is böszélnem köll majd. Addíg nízem ezeket a feltürekvűket.
- Jól harcoltál! Sajnálom, hogy nem lépsz újra a küzdőtérre, de megértem. Most sok dolgom van még, így nem áll módomban megbeszélni veled a bátyám ügyét. De ha megmondod hol szálltál meg holnap reggel meglátogatlak, megbeszéljük a dolgot, és elviszem neked az ajánlólevelet. Az általam kiállított ajánlólevéllel bármelyik nagyobb tiadlani arénában munkát kaphatsz ha szeretnél. Itt a fizetséged - mondja, s a kezedbe helyez egy erszényt - a hintó kint vár, elvisz ahova szeretnéd. De előtte menj oda a csuháshoz - int fejével a már előzőleg is említett alak felé - ő majd meggyógyít, aztán vidd magaddal, hogy az alku szerint a társaidon is segíthessen.
- Júl van az égiek lögyenek völed is. A Lágy szellű fogadúban szálltunk mög, utt mögtalálhatsz.
Miután elbúcsúzol a férfitól, ő elsiet valamerre a dolga után.

Visszaadom a fegyvereket és a vértet, elrakom az erszényt, majd oda megyek a csuháshoz. (milyen medál van a nyakában? Sólyomhold.)
A pap udvariasan érdeklődik a felől, milyen istenben hiszel, esetleg ismered, vagy hiszel-e Villében.
- Dartun adjun jú estét atya, nemríg röbegtem hálát Arel istenűnek, a fínyes gyűzelemért. Ma igazán figyelhetet, me rendesen mögmozgattam ellenfilem.
A pap elégedettnek tűnik a válaszoddal.
- Látom ismered és tiszteled őt, nagyon helyes. Így biztosan nem tagadja meg tőled a gyógyulást - azzal jobbját reteszi a szent szimbólumára, balját az egyik sérülésedre, és imát intéz Villéhez, akit te Arel néven ismersz. Mire befejezi a litániát a sebeid begyógyulnak egytől egyig.
Hálat adok mégegyszer Arelnek, a gyógyításért, meg az atyának is megköszönöm és meghívom egy sörre majd a fogadóan.
Összeszedem a cuccaimat, zsákomat és akkor mondom az atyának, hogy akár mehetünk is, híj a kötelesség. No meg a többiek is had örüljenek Arel gyógytásának.

Elégedetten lépsz ki az aréna ajtaján, oldaladon a pappal. Ahogy kiérsz rögtö észreveszed a hintót, és a várakozó kocsist. Épp szállnál be, mikor egy kétségbeesett női sikolyt hallasz meg az egyik közeli utcából.
Ránézek a papra, aztán a fejemmel az irányba intek (közben bedobom a zsákomat a hintóba) és elindulok (nagy öles léptekkel). Fegyvereimet kézben veszem mire odaérek.
A pap is veled tart, ő is előveszi a fegyereit. Elég hamar megtaláljátok a hang forrását, mivel a hölgy egyfolytában segítségért kiabál és sikoltozik.
Három nagydarab fickó molesztál egy gyönyörű nőt. A hölgy szépsége egy pillanarta letaglóz, magát Ellanát képzelted ilyen ellenálhatatlannak, majd egy újabb sikoly magadhoz térít.
-Möndenki megáll! (süvöltöm) Fenyegető testtartást veszek fel, arcom nem sok jót ígér. Jobb karomon egy izom rángani kezd a robbani készülő erőtől.
Meglepetten feléd fordulnak, majd az egyik így szól:
- Oszt mé? Mi lesz ha nem engedelmeskedünk?
- Inkább gyertek segíteni, ennyien is meg tudunk osztozni ezen a szépségen - kiáltja feléd a másik röhögve.
A pofázóssal kezdem. Jobb fegyver nyéllel beleöklözöm az arcába, a balkézben lévő csatabárdot pedig jobb combjába vágom. (nem akarom őket megölni, de egy két kéz-láb rajta veszhet) Némán verekszem, szájam késpenge, szemem sötéten villan, arcom az undor kőmaszkja.
Az Arel pap is besegít neked, így elég gyorsan sikerül lerendeznetek az ügyet. Úgy tűnik nem képzett harcosok, inkább csak nagyszájú bajkeverők. Egy-egy fickót elintéztek, a harmadik meg elszalad. A két sebesült pedig egymást támogatva igyekszik elhúzni a csíkot.

Az asztalka közelébe megyek és mélyen meghajolok. Meghajolva és halkan szólítom meg:
-Bocsásson meg Haiy-Ti úrhölgy, de feladatom okán igen fontos kérdésben kérném segítségét.
Haiy-Ti felnéz a kezében tartott papirok vizsgálásából:
- A lelkes falbontó a Kőszakállúak közül. Tán másik falat kívánsz kipróbálni?
Halkan kuncogva várja a feleleted.
Felegyenesedek és mosolyogva, majd komoly arccal szólok hozzá:
-Be kell vallanom jópár évet eltöltenék az önök falának vizsgálgatásával szívesen és részben ez az oka mostani alkalmatlankodásomnak is. De sajnos, most megbízóm iránti kötelességem okán kérném segítségét. - körbepillantok, hogy jól láthassa amint felmérem a körülöttünk lévő vendégeket.
-Fontos a dolog?
Bólintok:
-Azt kell mondanom, hogy sajnos igen. Bizonyára ön előtt sem ismeretlen az adott szó és a hűség kényszere.
Haiy-Ti bólint és lassan feláll az asztaltól. Magához int egy szolgálóleányt és valamit mond neki. A leány az asztal mellé telepedik.
-Jöjjön velem, bár már ismeri az utat.
Bevezet abba a szobába ahol a fallal próbálkoztál.
-Hallgatlak.
-Kérlek bocsáss meg, ha eseleg nem illendőek a szavaim, de mint már említettem tán, nem ismerem annyira a szokásokat mint az olykor kívánatos lenne. Azt szeretném tudni, hogy a szobákban miket rendelkezésünkre bocsátottatok, az ajtón kívül van-é oly része a falnak mi elmozdítható, akár kívülről akár belülről, hogy ablakként, vagy ajtóként szollgáljon. Illetve emellett azt szeretném tudni, hogy ne adják az istenek, de ha a Nagyúr valamely riválisának "bizalmas" emberei tűzzel kívánnák elárasztani a fogadót, vagy egyszerűen az ajtónk alá öntött olajjal minket a kijáratunktól tűzzel elválasztanának az ellen mit teheténk? Mégegyszer kérlek bocsáss meg tolakodásomért, de a kötelesség nehéz teher és a kudarc még nehezebb.
- Hmmm... mivel említetted az útközben titeket ért atrocitásokat nem csodálkozom eme kérdéseiden - itt elgondolkodik kissé, majd folytatja - A padlót ugyan úgy, mint a falat nem lehet meggyújtani, még olajjal vagy más éghető anyaggal sem. A bútorok viszont sajnos gyúlékonyak, erre eleddig nem tudtunk ellenszert találni. A szobákból van más kijárat is, de hogy pontosan hol azt nem tudom. Mielött megkérdezné hogylehet ez, elárulom, hogy körülbelül hol lehetnek az utca felöli oldalon a fal közelében valamelyik falap alatt van egy kar, azt kell meghúzni, és a lapot visszahelyezni. Ezután a fal egy részét félre lehet majd tolni. De hogy melyik részét azt nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy a láthatóvá vált járatok hova vezetnek. Minden szobában máshol van a kar, a falnak más része félretolható, és máshova vezet a járat. Annyi biztos, hogy minden menekülő út valahol a fogadó környékén lévő utcába vezet. E mellett ha megnyugtatja közlöm, hogy a személyzet minden tagja ért a harcművészetek valamilyen formájához - itt ismét szünetet tart, kissé tanulmányozza az arcodat, legalább is azt, ami látszik belőle - gondolom meglepi a fogadó felépítése, amin nem csodálkozom. Hosszú története van ennek az épületnek. Ha érdekli egyszer alkalom adtán elmesélem. Remélem sikerült megfelelő választ adnom.

Miután végeztem a fürdéssel megkeresem Capullot és megnézem ,hogy van. Kicsit biztatom ,hogy nem sokára jön egy pap aki meggyógyítja. Lemegyek a fogadótérbe és ott várom a papot mivel én is kaptam egy komolyabb égési sérülést.
Capullo valamivel jobb bőrbe van, bár a mozgás még nehezen megy neki. Leérve a földszintre egy felszolgáló lányka udvariasan megkérdezi esetleg hozhat-e neked valamit.

-Köszönöm szépen. Remélem mielőbb beszélgethetünk újra és akkor kellemesebb dolgokról. Az épületük története izgalmasnak ígérkezik, mert nem hittem volna, hogy pár évnél öregebb ez a fogadó. Persze csak akkor, ha éppen nem zavarom. Mégegyszer elnézését kérem.
- Remélem lesz alkalmunk beszélgetni még - mondja mosolyogva.
Meghajolok és távozom. Ő a szobában marad.
Ha már lent van Oler akkor odamegyek hozzá, ha még nem akkor felmegyek a nagyúrhoz.
Oler lent vár, és Morel is ott ül vele.
Odamegyek Olerékhez és Oler felé biccentek:
-Valamelyest megnyugtató híreket kaptam. De hogy biztosak legyünk fel kell mennünk és a Nagyúrnak meg kell mutatnom valamit. Morelnek elmondtad?
- Elmondtam. Ő most itt az emlegetett papot várja. Mi meg ne késlekedjünk, mert még abban a pagodában is tiszteletünket kell tennünk.
-Nékem sem ártana némi papi segítség, de a Nagyúrhoz feltétlen fel kell mennünk. -mondom neki. - Haiy-Ti megmondta hogy lehet kijutni a szobákból az ajtó elkerülésével - súgom hallkan. - de inkább nem itt mondom el.
Felmentek, a szobaajtót nyitva találjátok. Bementek, elhúzzátok az ajtót. Gren elmagyarázza a helyzetet. A nagyúr megköszöni az információt, és biztosít felőle, hogy utánanéz ennek a kijáratnak.
Engedélyt kérek a rövid ideig való távozásra a Nagyúrtól azután Oler-el elindulunk a Gesztenyés Pagodába megkeresni az éneklős lányt.
Megkapod az endedélyt, de csak te. Olert nem engedi el, mondván nem árt ha azért marad valaki itt a kíséretből is.

Kérek egy teát aztán türelmesen várok.
A teádat hamarosan kihozzák. Finom illata van, és az íze is jó.

-Köszönöm Nagyúr! Igyekezni fogok.
Lemegyek a fogadótérbe és az egyik szolgálólánynak szólok:
-El kell mennem pár órára, kérem, ha egy városkapu őr keresi Gren-t a Kőszakállú klánból akkor mondja meg neki, hogy hamarosan jövök. Addig míg viszatérek kérem adjon neki helyet és sört. Természetesen ki fogom fizetni.
Aztán kimegyek és az őr elmondása alapján átmegyek a Gesztenyefa Pagodába
Rövidebb keresgélés után egy saroknyira a fogadótól megtalálod a Gesztenyefa Pagodát. Ez is fasonló stílusban épült mint a fogadó, azzal a különbséggel, hogy itt a falak pácban kezelt faragott fából vannak. Díszítő motívumaiban felleled a gesztenyefát. Az épület tetejéről, a falak mellett színes lámpionok égnek.
Átvágsz egy kisebb kerten, majd belépsz az ajtón. Orrodat édes, fűszeres virágillat csapja meg. Majd az bejárat mellet posztoló szigorú arcú férfiakra leszel figyelmes. Ők is felfigyelnek rád. Az egyik odalép hozzád, és illedelmesen elkéri a fegyvereidet.
Kérdőn pillantok az őrökre, de még nem lépek beljebb és nem adom át nekik a fegyvereim:
-Elnézésüket kérem. Egy Hölgyet keresek, (leírom nekik a lány kinézetét és hogy milyen formályú hangszeren játszott) ha ismerik meg tudnák mondani merre találom?
- Általában ide azért járnak, mert keresenek egy hölgyet. Kérem, adja át a fegyvereit, utána beljebb léphet.
Magamban valamiért ezen sem csodálkozom. Átadom nekik a bárdom a csákányt és a kalapácsot is. Majd rövid habozás után az övemen lógó tőrt és a törött tőrmarkolatot is.
-Remélem az ölkeim maradhatnak? - jegyzem meg szárazon. Figyelem hova teszik a fegyvereim.
- Nincs szükségem a maga gúnyolódására. Házirend, hogy ide fegyveresen nem lehet belépni. Ha meg ennyire zavarja ez a dolog, akkor menjen és keresgéljen az utcán megfelelő hölgy után - mondja, és egyelőre nem teszi el a fegyvereidet, várja, hogy esetleg meggondolod magad és távozol.
-Nem gúnyból mondtam. Próbálok igazodni népük kultúrális elvárásaihoz, de ez nem megy egyik napról a másikra. Mielőtt bemegyek megmondaná, hogy a Hölgy akit leírtam itt van-e?
- Rendben, megértem - bólint a férfi - a hölgy hollétét illetően ne engem kérdezzen, ha beljebb megy kap megfelelő eligazítást - mondja, s közben elrakja a fegyvereidet, egy a bejárattól nem messze lévő polcra, jókora távolságra a mellette lévőtől, nehogy összekeveredjenek. Majd visszatér a helyére.
-Köszönöm.
Körbepillantok, hogy a tiadlaniak álltal mániákusan használt váltópapucsokat megtalálom-e. Nem akarok még abból is összezörrenést. Ha az előtérben nincs akkor belépek és az ajtón belül megállok. Körbenézem a helyiséget és megint keresek papucst.
Az előszoba szerű helyiségben nem találsz papucsot, viszont az onnan nyíló nagyobb szobában már igen. Ez a helyiség berendezése egy nagyobb asztalból, díszes ülőpárnákból, és egy-két alacsony pamlagból áll. Kovácsoltvas álványokon lámpásokat és füstölőket látsz. A falakon festett selyemképek lógnak. Mikor a szoba küszöbéhez érsz egy alacsony, karcsú, díszes selyemszövetbe tekert, festett arcú nőre leszel figyelmes, aki épp akkor ér be a látóteredbe. Feltehetően egy másik szobából érkezett. Ő is észrevesz téged:
-Á, egy újabb vendég, Fáradjon bentebb - mondja miközben az egyik pamlag felé int.
-Üdvözletem hölgyem! Remélem jó helyen járok.
Odalépek az általa mutatott pamlaghoz és leülök a szélére. Megvárom, míg leül aztán belekezdek:
- Ne haragudjon, hogy tán az illemet sértem, de egy hölgyet keresek.
- Ez nem meglepő - mondja mosolyogva a nő - ide minden vendég azért tér be, mert keres egy hölgyet. Vannak előre meghatározott elvárásai a hölgy küllemét, és hozzáértést iletően? E mellett meg szeretném tudakolni tisztában ven-e az itteni szokásokkal? Ne vegye sértésnek a kérdésemet, de eddig még nem láttam itt önt...
A célzását megértve kissé elvörösödök és gondolatban rendesen megrúgom Olert.
-Elnézését kérem, de nem "úgy" keresek egy hölgyet. Egyébként valóban nem jártam még itt, és a helyi szokásokat sem ismerem. Egy társam hívta fel a figyelmemet egy hölgyre akivel talán érdemes lenne elbeszélgetnünk. - gondosan megnyomom az "elbeszélgetnünk" szót, hogy lehetőség szerint tisztán lásson a szándékaimat illetően. Leírom neki a nő kinézetét és hangszerét, és azt is, hogy hol láttam.
-Őt keresem. Pusztán beszédem volna vele egy-két dologról ha lehetséges.
- Ne legyen zavarban. A hölgyek elsősorben nem azért vannak itt - mondja az "azért" szót jobban hangsúlyozva - az itt dolgozó hölgyek feladata a vendégek szórakoztatása énekkel, tánccal, társalgással. Bár az a dolog, amire ön gondol, nem áll távol a hölgyektől, de az ilyen jellegű felkéréseket, mindig az adott hölgy mérlegeli, hajlandó-e rá avagy nem. Amennyiben ilyen jellegű igénye lenne, a vacsora folyamán vegyen ki az egyik vázából egy szál virágot, és tűzze a hölgy hajába, ha ő a virágot benne hagyja a hajában az azt jelenti elfogadta a közeledését. Ezt azért mondtam el, hogy tisztában legyen vele, ha legközelebb nem csak beszélgetni szeretne.
Mikor leírod a nő kinézetét elgondolkodik egy kicsit, majd így szól:
- Ha jól sejtem ön Rózsaszirmot keresi. Sajnálatos módon, ő most nem ér rá. Esetleg ajánlhatok valaki mást helyette?

Szemöldököm felhúzom, majd halvány mosolyra húzódik a szám (gúnyosság minden jele nélkül), ahogy meghallom az ízes beszédet. Tekintetemben az iménti ijedstégnek már nyoma sincs és hálával vegyes vidámság csillan meg benne, de azért apró bizalmatlansággal végigmérem a papot és a nyers erő harcosát.
-Köszönöm, hogy kisegítettek a bajból és elüldözték ezeket a.. *megvető fintorral húzom fel pisze orromat, arra a három senkifiára gondolva* szóval ezeket az útonállókat. Mivel hálálhatnám meg szolgálatukat?
- Adj hálát Arelnek, mög az üsszes éginek, hugy erre küldött mönket, uszt ennyi ölég is lesz hirtölen. (közben alaposan végig mustrálom). Ha vun kidved, akkur velünk jühetsz, ösmerek egy jú kis fugadót, iszunk egyet a nagy ijedségedre. Itten áll egy hintó elvisz miket uda.
Melletted a pap igyekszik leplezni széles vigyorát, és komoly arcot vágni, de nem nagyon sikerül neki.
Más dolgom nem lévén és a pillanatokkal ezelőtti esetből okulva (miszerint egy bájos ifjú hölgy mily kiszolgáltatott lehet e zord világban) úgy döntök, hogy elfogadom a szíves invitálást, ám gondolkodóba ejt, hogy vajh milyen lehet az a fogadó, melyben ilyen szerzetek múlatják idejüket, de amilyen gyorsan jött, távozik is e kósza gondolat. A pap felé megejtek egy cinkos pillantást, amint látom, hogy az arcán éppen elterülni készül a vigyor, melyet (láthatóan több-kevesebb, bár inkább kevesebb sikerrel) palástolni próbál.
-Ám legyen *bólintok rá immáron szóban is a felkérésre* Szívesen csatlakozom magukhoz, addig sem kell tartanom botor férfiemberek szemtelenkedéseitől remélem, valamint még mindig tartom, hogy szolgálatukat meghálálnám.. ésömm.. a nevem Deneira Demonri.. *elgondolkodok egy fél pillanatra, hogy mit lenne érdemes még elmondanom magamról, de úgy döntök egyenlőre ennyi elég lesz* többit majd a fogadóban *mondom vidáman és várom, miként döntenek a hős megmentők*
A hintóhoz kísérnek, és elindultok a fogadó felé.
- Az én nivem Farkas, a keleti vadon oroszlánja, Razdag város arénájának kítszeres bajnoka, a Tirimi Gyűző, Véreskezű Naravik legyűzője, és még sorúhatnám. Íppen az arínából jüvünk az atyával. Bizunyára az égiek kegyelnek, hogy ilyen nagy bajnuk mint én, meg az atya erre jártunk miko bajba kerülté. Itten laksz a varusba, vagy utazó vagy tö is?
Útban a fogadó felé gondolkodóba ejt a felismerés, hogy pár perce arról tartottam kiselőadást, hogy milyen kiszolgálatottak manapság az ifú hölgyek nagy magányukban, erre mit csinálok? Két vadidegennel ülök egy hintóban és tartok nem is tudom, hova, hiszen még a fogadó nevét sem tudom. Hát ezt is csak én tudom így összehozni, gratulálok botorságomnak miközben képzeletben jól vállon is veregetem magamat. Éppen folytatnám önnönmagam korholását, mikor is észreveszem, hogy mintha hozzám beszélne az izomkolosszus. Kicsit tán még bele is pirulok, hogy én egyszerűen csak a nevemet mondtam, így csak megszeppenve annyit mondok:
-Ömm, engem Pyarron felöl fújt erre a kalandozás szele, nem is oly régen érkeztem, még nem sikerült megismernem a környéket. Ellenben sikeresen rövidke ismerettséget kötöttem, akaratom ellenére azzal a három senkifiával, mint ahogy ti is láthattátok. Hálát is adok az égieknek, hogy éppen arra irányítottak titeket és nem is tudom, hogy köszönjem meg a segítséget, de a fogadóban a vendégeim lesztek, az már biztos. Ha nem szemtelen kérdésem, te mi járatban vagy ezen a vidéken, hiszen mint szavadból kivettem, te is csak átutazóban vagy, esetleg az aréna kihívásai csábítottak erre?
- Ín átutazóba vagyuk csak, aztán vút ez az aréna, ín meg bajnuk vagyuk, ozt itt is mögmutattam nekik. Elvileg azé jüttem ide, mármint ibbe az urszágba, hugy mögküzdjek egy csumó itteni bajnukkal, de elfogyott a pínzem. Ozt beálltam egy nagyúúhoz, hogy víggyem űtet, meg családját a gonosz imberektől. Na ezé vagyuk most íppen itt. Az atya majd böszél magáról, tudám ű ha akar. (megmosolygom ismét saját elmés megjegyzésemet)
- Deon vagyok. Örvendek, hogy megismerkedhetek egy ilyen bájos ifjű hölggyel. Már egy ideje ebben a városban vagyok, de valószínűleg nem maradok sokáig. Tudja hogy van ez, a kalandozó vér nem hagy nyugodni, nameg az igazán jó harcokat meg kell keresni, mert magunkól nem esnek az ember ölébe -mondja a pap.
A bókra egy mosollyal illetve egy alig látható biccentéssel felel.
-Én is örvendek a megismerkedésnek, mint már annyiszor említettem és szerintem még fogom is párszor. Persze, ha lesz rá alkalmam. Meddig szándékoznak a városban maradni? Éppen társakat keresek magam mellé, vagy éppen akár egy már meglévő társaság mellé is elszegődnék, mert ma immáron sokadszor bebizonyosodott, hogy nem való nekem ez az idegeken helyeken egyedül kószálás.
- Nem tudom meddig maradok. Nem szoktam előre tervezni, majd alakulnak a dolgok.
- A nagyúúú tudja möddig maradunk, addig maraduk ín is. Aztán merre vun az a pyarun? Sose halluttam rúla.
-Hogy hol van Pyarron? *ismétlem utána a kérdést megdöbbenve, hiszen mi az hogy valaki ezt nem tudja?? majd túllépve a pillanatnyi meglepettségen máris próbálom köszörülni a láthatóan inkább fizikai mint szellemi erejének teljében lévő Farkas "tudásán" a csorbát.
-Pyaronn Délvidéken fekszik, tán a Kráni-hegységről vagy legalábbis Kránról hallottál már.. Attól a vidéktől keletre, a Gályák-tengere mossa országom partjait..
*Majd kérdőn nézek rá, hogy vajh így már sikerül-e neki szeretett szülőföldemet térben elhelyezni*
- Hát ín is déli vagyuk ám! (derül fel az arcom) Kráni högység? Mölyik mellet van? A Salastos vagy a Sellah högy mellett? Ín az Onpor högy lábánál íltem, mielőtt bajnuk lett belűlem. Attúl hány napnyira van a Kárni högy?
- Legjobb tudomásom szerint a Kráni-hegységnek közelében egyik sincs, az általad említettek közül. Délvidéknek melyik részén vannak akkor ezek a helyek? Mert én ismerni vélem e vidéket, ám nem hallottam még sem Salastos, sem Sellah nevet említeni Ynevnek déli részével kapcsolatosan.
- Há a Sellah högy Salk várusától délre van, a Salastos meg Razgad várustól van délre, ott löttem nagy bajnuk míg rígen. Ín mög Razgad városátúl íszakra íltem a högy lábánál, na az az Onpor högy. Valahul messzí köletre vun míg egy högy, de azt nöm tudom mölyik. Lehet pont az a Kráni högy. Há mondjuk az elég mössze vun, nem csuda, hugy nem halluttál rúlam még.
A pap mérsékelt érdeklődéssel figyeli a társalgásotokat, és nem szól bele. Úgy tűnik mintha részben máshol járnának a gondolatai.
-Most akkor már tudjuk ki honnan tévedt erre a vidékre.. *Tekintetem megül pár pillanatra Deon arcán*
-Legalábbis mi ketten.. *Mosolygok Farkasra és részemről le is zárom a beszélgetés ezen részét remélhetőleg. Majd kissé feszengve intézem társaságom mindkét tagjához kérdésemet*
-Milyen messze is van a fogadó, ahova tartunk?
- Ha jól sejtem pár perc és ott is vagyunk.
A pap jól sejtette. A teljes út kb félóra volt.

Ültömben meghajolok a nő előtt:
-Nagyon sajnálom, de Vele kell beszélnem, mert társam szerint számunkra fontos. Alig hinném, hogy más hölgy ugyanazt tudná mondani, mint ő. Azt esetleg megtudhatnám, hogy mikor lehet vele találkozni? Még ezen este folyamán?
A nő kissé furcsán néz rád, de nem te teszi szóvá, mi zavarja.
- Ha a most nála lévő vendégnek nincs egyéb óhaja, talán egy óra múlva már beszélhet vele, de hogy addig se unatkozzon, kérem fáradjon velem.

-Köszönöm hölgyem. - meghajtom magam felé, majd felkelek és követem
Az elválasztó falak itt is elhúzhatósak, de nem selyemből vannak, hanem csipkésre faragott fából. Egy ilyen panelt tol el az egyik oldalon, majd az így feltáruló folyosún keresztül bevezet egy kisebb helyiségbe. Ennek a szobának a berendezés ugyan olyan mint a nagyobb teremé, de itt az asztal meg van terítve. Egy fiatal nőre leszel figyelmes a szobában, aki festett selyemruhát, és papucsot visel, faja kotyba van tornyozva, amit mindeféle díszes fajtű tart a helyén. Arca fehérre van feste, szemöldöke és a szeme vonala feketével, szája cseresznyeszínű. Kedvesen rádmosolyod, ahogy belépsz, és kissé meghajol. A téged kísérő nő, így szól hozzá:
- Kérlek szórakoztasd az urat, míg Rózsaszirom meg nem érkezik - majd távozik.
A lány kis meghajlással veszi tudomásul a hallottakat, majd a egyik asztal melletti párnára mutatva jelzi, hogy foglalj helyet.
- Mivel szeretné, hogy szórakoztassam önt? Táncomban, énekemben lelné nagyobb örömét, vagy esetleg társalogni óhajt?
Kissé zavartan álldogálok az asztalka előtt.
-Bocsánatát kérem Hölgyem. De attól tartok sem a táncot, sem az éneket nem tudnám kellőképpen értékelni. A zenéhez értő társam majd kardot rántott rám, mikor egy általa nagyra tartott dallamot értelmetlennek tituláltam. A tánc? Nos Istenem követőjeként én leginkább egyfajta táncot kedvelek. Amikor fegyverim táncolnak az ellenségen. Persze - sóhajtok fel szomorúan - az más.
- Akkor beszélgessünk egy finom vacsora mellett, az tán csak nincs ellenére? Foglaljon nyugodtan helyet! - mosolyog rád kedvesen a leányzó.
Elmosolyintom magam:
-Egy jó vacsora mindíg jólesik. Bár attól tartok kissé illetlenül vagyok öltözve.
Közbepillantok a szobában:
-Megengedné, hogy valahol megmossam a kezeimet és megszabaduljak a ruhám porának nagy részétől?
- Természetesen - mondja, aztán odavezet az egyik fal elé, amiről kiderül, hogy ajtó, és egy kicsi helyiségbe vezet, ahol egy magasabb asztalkát, rajta egy mélytál szerű edény, egy kancsót, szappant, olajjal teli üvegcséket, és egy törölközőt találsz. Mikor bentebb lépsz a nő diszkréten kihátrál.
- Kint megvárom - közli, majd visszahúzza az ajtót a helyére.
-Köszönöm.
Leveszem a sisakom és megpróbálom letekerni a kötést az arcomról. Ha bele van ragadva a sebbe, akkor inkábbb visszakötöm inkább visszakötöd..., ha nem akkor leveszem és az övtáskámból elővett kési tükörnél megnézem a sebeket. Ha nagyon csúnya (folyik a genny vagy vér) akkor visszakötözöm, de előtte a kötés egy tisztább darabkáját levágom és megtisztogatom az arcom. Ha nem jön belőle semmi, akkor nem teszem vissza a kötést és óvatosan megmosom az arcom is. A kezeimet alaposan lesikálom szappannal és nagyjából letisztogatom a ruhám is.
Ha kész vagyok akkor sisak vissza és kimegyek a szobába.
A nő ott vár, ahogy mondta. Mikor kiérsz rád mosolyog, és egy ülőpárna felé int, hogy foglalj helyet, majd ő is leül. Az asztal terítve van. Leginkább oltan ételeket találsz rajta, amivel még életedben nem találkoztál, jó az illatuk, de fogalmad sincs miből lehetnek pontosan.
- Miről szeretne beszélgetni? - kíváncsiskodik a leányzó.
-Például arról, hogy miből készültek ezek az ételek. Finom illatuk van, de a felét sem ismerem fel.
- A legtöbb tengeri finomságokból van, de nem az a fontos, hogy iből vannak, hanem az, hogy finomak-e. Kóstold meg őket.
Elgondolkodsz egy rövid időre, hogy itt a közelben nem nagyon van tenger...
Egyik tálban valami hosszúkás hús darabokat látsz valami szószban, a másikban vékony tésztába tekret valami van, igazából nem látod a tölteléket, egy harmadik tálban valami zöld nővénylevélbe csomagolt akármi van, találsz még háromféle szószt vagy mártást, meg zöldséges rizst, valami furaszínű feltehetően gombával keverve, meg hosszú tésztát, kis zöld borsóra emlékeztető bogyókkal elkeverve. Az illatuk elég ígéretes.
a szószban úszó hosszukás hús szerű valamit kóstolom meg. Parányi falatkát először, hogy lássam tényleg ízlik-e.
-Ha tengeri valamikből vannak, akkor hogy jutnak hozzá? Még ha tengervizes edényekben is hozzák őket a víz már megbuggyan mire ideér. Vagy más módon kapjátok?
A húsnak olyan érdekes mindeféle íze van, egyszerre savanyú, édes meg csípős. Eléggé szokatlan, de nem kellemetlen, sőt.
- Éles az elméje uram, jól látja, valóban más módon jutunk hozzá. Nem is gyakran kapunk ilyen ínyencségeket, havonta ha egyszer -kétszer. Jókor jött, így megkínálhatom ezen ételekkel, abban a reményben, hogy kedvét leli bennük. Vegyen még!

Miközben szállok ki a hintóból, hátra nézek a papra, majd a harcosra is, hátha valamelyik úgy gondolja, talán illendő egy ifjú hölgyet kisegíteni a kocsiból. Ha híjján vannak az ilyen apró figyelmességeknek, akkor természetesen magamtól is meg tudom oldani a jármű elhagyását, ugyan köpenyem aljának sarka elakad az ajtóban és kicsit megküzdök vele, hogy kiszabadíthassam. Természetesen úgy teszek mintha mi sem történt volna és egy kósza tincset simítok hátra homlokomból, majd várom, hogy a többiek is kiszálljanak.
A pap a kocsi túl oldalán száll ki, így mire odaér a te oldaladra már kikászálódtál.

Szótlanul követem a két fős társaságot, közben szemügyre veszem, hogy miféle helyre hoztak.
A fogadó leírásával kapcsolatban kérlek lapozz vissza, és olvas el.

Z: más ételeket is megkóstolsz, és azt tapasztalod, hogy mindegyiknek elég szokatlan íze van, de egyik sem rossz. Evés közben elbeszélgetsz a hölggyel, és meglepetten tapasztalod, hogy elég jól ismeri néped szokásait, és a fegyverekkel kapcsolatban is elég jártas. Jó társaságban gyorsan telik az idő. Így mikor belép a fogadóban már látott nő el is csodálkozol, hogy ilyen hamar ideért. Rózsaszirom megköszöni a másik láynak, hogy szórakoztatott téged, majd annak távozása után behúzza az ajtót. Ez után a legnagyobb döbbenetedre az asztalon lévő vázából kivesz egy virágot a hajába tűzi kézenfog és kivezet a szobából.
A többit zöldben... :D

Oda megyek hozzá.
- Üdv Cimbura! A tübbiek mörre hun? Huztam ögy szönt ömber, hugy Arel sögedelmível hölyre huzza űket is.
- Gren elment valahova, a többiek fenn vannak. Engedelmeddel felkísérem az atyát Capullohoz.
Azzal odamegy a paphoz, váltanak pár szót, utána felmennek az emeletre.

*Felvont szemöldökkel bámulok a fogadóra értetlenül, ugyanis nem sikerül összeegyeztetnem a selyem és a fal fogalmát. *
-Érdekesek ezek a népek, hogy ilyenekben élnek *motyogom alig halhatóan magamban, majd belépek a többiek után a fogadóba* (azért azt észrevetted, hogy a többi ház, azért nem ilyen falakkal rendelkezik)
-Nos uraim? *teszem fel halkan a kérdést, a hangsúlyban benne rejlik az is, hogy akkor most kiholmerremeddig meg amúgyis, hiszen én még nem jártam itt. Közben felfedezem tekintetemmel a belső teret is (a pár oldallal ezelőtti belső leírás gondolom változatlan, nem rendezték át)*
Most hogy a többiek elmentek, minden figyelmemet a lánynak szentelem.
- Há dubd lö magad aztán igyunk ögyet, mög meg is íheztem íne. (Leülés utánalaposan körbe nézek) (morgom félhangosan kicsit)Én is jubban ködvelem a kűházakat, de hát ez vun.
Kissé nehezen férsz el a kicsi ülőpárnán, és az asztalt se találod elég nagynak. Idővel arratéved egy felszolgáló lányka és illedelmesen megkérdezi kértek-e valamit.
- Kíne pá dulog. Ögy nagy asztal, mög huzzá röndes szíkek. Köne míg valami sűt állat, marha vagy valami nagy, pá pofa sűr, mög a lánynak amit kír.
Kissé elkerekedett szemekkel néz rád a lányka, majd sikerül uralkodnia magán.
- Nagyobb aztalunk sajnos nincs, széket pedig egyáltalán nem tartunk, de a többit mindjár hozom, mihelyst a hölgy is rendelt.
*Én is letelepedek az asztal mellé, kissé furcsálom a berendezést, nagy szemekkel rá is csodálkozok a sok újdonságra. Szinte én pirulok bele asztaltársam bárdolatlan kérésébe*
-Természetesen tökéletesen megfelel nekünk ez az asztal és az ülőpárnák is kellően kényelmesek. *mondom a lánykának, majd rápillantok Farkasra, mint ahogy anya szokott a neveletlen gyermekére, ha az szégyenbe hozza*
-Én egy pohár bort kérnék egyenlőre *mosolygok rá a lányra, majd ha már elment, Farkashoz fordulok*
- Mindjárt hozom - mondaj a lány, majd kissé meghajol felétek és távozik.
-Mi szükségetek a papra, tán bajba keveredtetek? *intek fejemmel arra, amerre a papot elkísérték*
A lány fintorgásait észre sem veszem, biztos neki is kényelmetlen az ülés.
- Baj vun mindehul. Ögyet elhagysz, jün a másik. A nagyúúút nem szöreti pár gonusz lílek, uszt űk erűlködnek itten. A mút iccaka föl akartak gyútani mönket, de persze elfuttak min a nyulak, miko udalíptem. A nagyúúú is érzi, hugy azé köll ide az erő, azé fogadut föl engem a bajnukot. Szörintem ha nöm vúttam vóna uttan este, leruhanták vóna űket, osztán akkó must nöm lehetnínek itten.
-Úgy látom ez a bizonyos nagyúr áldhatja a jó szerencséjét, hogy az égiek pont téged irányítottak útjába, mikor a kíséretét felfogadta. Azt legalább tudjátok, hogy kik azok a gonosz lelkek?
- Ha tudnám má nem ílne ögyik sem. De majcsak elűkerülnek mögen, ozt akkú majd mögkapják a magukét. Ha nöm mundják a növüket elűtte, akkó nívtelenűl hallnak mög. Minök érdekel ez tíged? (gyanakvó kifejezés ül ki az arcára)
-Csak keresem az utat, hogy mi módon tudnám meghálálni, hogy megmentettetek, hátha valamilyen úton-módon a nagyúr segítségére, és ezáltal persze a te segítségedre is lehetnék, hogy ráleljünk kik akarnak ártani nektek. Több szem többet lát elv akár itt is működhet.
- Nökem elíg ha elmondud sok imbernek, hogy Ín, Farkas a bajnuk möntettelek mög. Ezzel lö is vun tudva. Ha mög sögíteni akarsz a nagyúúnak akkur völe kell mögállapudnod. Bá...(tekintete a messzeségbe réved)...no mindögy.
Nemsokára kihozzák, amit rendeltetek. A sült ránézésre elég nagy adag, közel az asztal háromnegyedét elfoglalja a tál, amin rajta van, az illata ígértesenek tűnik. Mikor megkóstolod, kissé érdekesnek találod a fűszerezését, de nem kellemetlen csak szokatlan. A bor sem okoz csalódást.

Pettyes: körülbelül akkor érsz a Lágy Szellőbe, mikor Farkas és Deneira vacsorához lát.

Farkaséknak:
- Köszönöm! További jó étvágyat!
Morel nincs lenn a fogadó részben. Farkason kívül más ismerőst nem látsz.
Ez esetben leüllök egy félreeső asztalhoz és megvárom Grent, hátha találkozom vele. Rendelek valami kaját, ha arra jár egy felszolgáló lány és érdeklődöm az árakról.
Nem kell sokat várnod, hogy egy felszolgáló arra járjom.
- Egy vacsora az fél ezüst. Rendel valamit?
- Rendben, akkor egy vacsorát szeretnék kérni. Köszönöm. - biccentek a felszolgáló felé.
Mivel nem határoztad meg mit kérsz, így hoznak neked valamit. Amiről ránézésre csak annyit tudsz megállapítani, hogy valamilyen zöld levélbe csomagolt akármi, egy kis csésze valamilyen szósszal, és egy kupa rizsborral. Az étel illata jó, de éltedben nem láttál még ilyet.

Visszatérek a fogadóba és meglehetősen komor arccal lépek a fogadótérbe. Körbenézek látok-e valakit.
Farkast látod egy ismeretlen hölgy társaságában, egy pár asztallal odébb meg Alysiumot. Míg bentebb érsz, látsz egy csuhás férfit, aki Farkasék azstalához lép majd helyet foglal.

Nos mivel egész nap csak keresgéltem és úgysem fogom tudni megállapítani mi is valójában az étel, ezért megkostolom! Bízom benne, hogy nem valami maradék szerűt löktek ide. Ha pedig jó ízze van, akkor elfogyasztom kellemesen.
Szokatlan erős fűszerezése van az ételnek, a levélbe sejtésed szerint húst meg valamilyen zöldséget tekertek. A szósz egyszerre csípős és édes, ami elég meglepő számodra. Mint rájössz, ha a tekercseket belemártogatod, akkor úgy finomabb az étel. Jó ízűen elgogyasztod az eléd rakott adagot, amivel sikerül jóllaknod.

*Az étvágyhoz fűződő jókívánságra csak egy biccentéssel tudok reagálni, lévén tele a szám ezzel az érdekes.. hmmm nem is olyan rossz.. hússal, miután ismét beszédképessé válok folytatom a beszélgetést Farkassal*
-Nem akarok én nálad értékesebb lenni, csak majd beszélnék a nagyúrral, hadd döntse el ő alkalmaz-e.. Amúgy.. *nézek a másik asztalnál ülő szerzetre* te mindenkit ismersz?

Mikor a mondat végéhez érsz látod, hogy a már ismert pap épp felétek közeledik.

*Már meg sem lepődök mikor egy újabb idegen köszönti régi ismerősként Farkast*
-Üdvözletem *szólok a jövevénynek, majd a pap felé fordulok*
-Csatlakozzon hozzánk atyám. Érdekes, de annál ízletesebb étket szolgáltak fel nekünk, tudom ajánlani.
- Köszönöm az invitálást hölgyem - biccent feléd a pap - de inkább az érdekelne, hol a harmadik, ki szükségét látja a tudományomnak, ugyanis már ideje lennem visszatérnem az arénába. Ott is van még dolgom.

-Ön pap? - kérdem kissé furcsálva a fickótól - Már azért kérdem, meg ne haragudjék, mert azt mondta harmadik.
A fejemen lévő kötésre bökök.
-Mert ha gyógyító, akkor azt hiszem megvan a harmadik segélykérője.
- Ez nagyszerű! akkor kérem vezessen valami csendesebb helyre, és essünk túl a dolgon.
Majd várja, hogy merre is vezeted.

Farkashoz:-Hát, ha Oler nincs itt, akkor szerintem ő.
Alysium felé: - Mingyárt jövök!
A papnak mutatom az utat és felvezetem a "szobámhoz". Szétnézek fennt, hogy Oler tényleg a Nagyúrék közelében van-e. Ha látom a Nagyurat akkor jelentkezem nála, hogy megjöttem és hamarosan újra szolgálatba lépek. Aztán betessékelem a papot a szobába.
A nagyurat nem látod, de a csukott szobaajtó elütt ott ül Oler. Int feléd, hogy majd alkalom adtán beszélne veled.
A pap a szobába érve hited felöl érdeklődik.