Miután körbeértem visszamegyek és befejezem a törzs kettévágását. Ez legalább fél óra intenzív favágást jelent.Elhozom a kötelem a szekérről és a törzs frissen levágott, könnyebbik végén áthurkolom.
-Na most kellene egy kis segítség. Legaláb még valaki jöjjön és segítsen elkanyarítani az útból ezt a vacakot.
A batártól elfelé kezdem el húzni a véget, kanyarodva, hogy mint egy ajtó, elforduljon az úrtól.
Miközben a kötelet húzom odaszólok a többieknek:
- Kicsit bentebb - a fejemmel mutatom az irányt (ahol az elf látta a mozgást, és ahova Stancil is mutatott) - van egy nyompár ami nem orkké. követni nem tudom mert ahhoz nem értek, de valami orknál kissebb hagyta a nyomot. Talán ember. Ha valaki ért hozzá nézze meg érdemes-e követni.

- Én valamennyire értek a nyomolvasáshoz, úgyhogy megnézem, de akkor nagyon figyeljetek, mert itthagyom az őrséget!
Elindulok arrafelé amerre a nyomok vannak. Közben a nyílpuskámat elrakom és visszacserélem rövidkardra, hátha közelharca kerül ismét sor.
Nem túl sok idő telik el és visszatérek.
- Úgy tűnik ismeretlen "barátunk" végignézhette az eseményeket, mert megállapítottam, hogy elég hosszasan álldogált ott. Valószínűleg ember lehetett az illető (talán ő bérelte fel az orkokat?) Na de mindegy, ez abból a szempontból lényegtelen, hogy most úgyis tovább kell mennünk. A nyomokat lehet, hogy tudnám követni, de szerintem teljesen felesleges lenne, most más dolgunk van. Azonnal induljunk?(a kérdés feltevése közben szállok is fel a batár vezető ülésére,kardomat mostmár elrakom.)

Miután vagy két lábnyit elmozdítom a rönköt nagy erőlködve, abbahagyom és pihenek. Felrakom az összegyűjtött fegyvereket is kiveszek a zsákomból egy darab szárított húst, meg a kis vizes kulacsot, és a kulacsba töltök egy kevés pálinkát. Boci és Szürkesörény elé rakok egy kis füvet aztán bal hónom alá kapom a bárdom és bal kezemben a kulaccsal jobbal a rágcsált húst fogva visszamegyek Capullo mellé. Húzok egyet a kulacsból aztán odaadom neki és tovább figyelem az erdőt.
- Ez nem annyira tüzes mint én Álszakállú barátom. Ártani nem fog, de a szomjad oltja és talán kicsit elviselhetőbb lesz a várakozás. Ha ittál dobd oda Stancilnak, hátha megszomjazott. Derekasan helytált magához képest. - Stancil felé fordulok és egy félvigyorral odaszólok neki is - De a kulacsom kérem vissza!
Huzok egyet a felemnyujtott kulacsbol, majd odaadom Stancilnak.
- Itt van fiu. tenyleg derekasan kitartottal.
A srác beleiszik, majd könybelábad a szeme, és köhögni kezd.
- Nagyon finom... - közli kissé kényszeredetten.
Majd a torpehez visszafordulok:
- Koszonom! Meg egy ideig jo lenne ha varnank, mig osszeszedem magam, az a nagy allat, eleg szepen elkapott... A fegyvereken kivul nincsen mas naluk? Valami ertekes talan?
- Nem, a fegyvereiken kívül nem volt náluk semmi értékes. Ha felülnék a lovadra te meg a szekéren utaznál, az segítene? Én meg majd melletted léptetek.
- Meg tudnad ulni a lovam? Nem lenne jobb neked menni Csacsi-n, a kolyok meg ellesz a loval. A csacsirol konnyebben harcolnal.
-Bahh.. ha olyan harc lesz akkor úgysem lóhátról fogunk harcolni, ha meg nem akkor meg minek csacsigoljak? A lovad jobban elbír mint szegény csacsi.
- Valaki meg igazán jöhetne segíteni elhúzni ezt a vacakot, mert egymagamnak kicsit soká tartana.
Ha látom, hogy senki nem segít Gren-nek, akkor én odamegyek és segítek neki.
Ketten kemény fél órás erölködés után annyira elmozdítjátok a fát, hogy tovább lehet haladni.

Míg ti a fával bajlódtok:
Miután elövetem a kötözéshez használt cucaimat a ládából ellátom Capulló sebeit. Amenyire csak tudom. Nem sajnálok némi cickafark fözetet sem.
Megkoszonom a kirurgusnak a munkajat, majd a segitsegevel feltapaszkodok, odamegyek a lovamhoz, es kihuzom kardjaimat, egy gyors mozdulattal megszabadulok alcam nagy reszetol, es csak a nyeregtaskaba gyomoszolom, es elindulok hogy elfoglaljam a torpe helyet a szeekren, ahol tovabb folytatom a "tisztalkodast". Kardjaimat magam mellett tudva elegedetten dolok hatra, pihenni.
(A kötözés és ápolás azt eredményezi, hogy nem fertőzödik el a sebed és valamivel gyorsabban gyógyulsz, mintha nem láttak volna el, de ettől még nem vagy jól. A kulccsonttörés miatt a bal kezed fel van kötve, nem nagyon tudod használni. Vedd figyelembe, hogy míg jobban nem leszel nem tudsz harcolni (ha mégis harcolsz, az minuszokkal jár). A mozgás is nehezedre esik, ráadásul a sérüléseid hosszan gyógyulnak, erről se feletkezz meg.)

Miután elhúztuk a fát megtisztítom a fegyvereim, felcsatolom őket aztán felmászok a szekérre és kiveszek még egy kis kaját. Eközben Stancil lemászik a batárról, majd odamegy hozzád és visszadja a kulacsodat. A pálinkázott vizes kulacsot is magamnál tartom, aztán a kaját rágcsálva felmászok Capullo lovára a szekérnél. Körbenézek és a többiek felé szólok:
-Na? Indulunk? Menjünk mielőtt gyorslábú kedvencünk újabb büdös orkokkal jön vissza. Nem mintha ellenemre lenne a harc, de így lassan fogunk haladni, ha megvárjuk mindíg őket!
Stancil felül a csacsira, és várja az indulást.

Nem Capullo az egyetlen sérült. Igaz, pszivel vissza lehet regenerálni az Fp-t, ami a seb kinézetén is sokat javít, de legalább egy fertőrlenítés ráférne azokra a vágott sebekre.
Akin valamiféle vértezet volt, és az sikeresen megvédte őt (nem volt túlütés), annak leginkább csak zúzódásai, véraláfutásai, és horzsolásai vannak.

Én megpróbálom a saját sebeimet ápolgatni a batáron ülve,de nem tudom mennyire sikerül.
Kötszer és egyéb felszerelés, valamint hozzáértés nélkül, nem igazán sikerül.

Halljátok, ahogy a nő fordít, majd a férfi válaszol, majd a nő kiszól:
- Indulhatunk. Mint mondtam utunk lenni sietős.

P.sz. 3736, Arel 3. havának 19. napja, az Acél órája
 

Körülbelül még egy és fél óra van hátra napnyugtáig, mikor újra útrakeltek.
Egyessével haladtok át a fa két része között, és csak utána veszitek fel kis módosítással az alakzatot.
Oler megy elöl, utána a batár, bal oldalán Gren, a másikon Iarwain, közvetlen a batár mögött Stancil következik, utána pedig a póni és öszvér által húzott szekéren Capullo és Morel.

Még be van borulva, de már csak szellő fújdogál, az eső pedig elállt. Az út nyugalmasan telik. Körülbelül napnyugta után egy órával találtok egy kisebb fogadót az út mellett.

A nő fordít, majd a férfi mond valamit, végül jön a válasz:
- Igen, megpihenünk itt, ha a hely lenni biztonságos. A Gren nevű törpe megy elöl, utána a Morel nevű ember, és együtt nézni szét benn, biztonság van-e. Utána jönni vissza és beszámol nekünk.